BH 2001.7.335 I. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, ez azonban nem jelent bárki számára keresetindítási jogosultságot. Keresetindítási jogosultság csak a jogi érdekeltségét igazoló felperest illeti meg. A jogi érdekeltség megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 112. §, 115. § (1) bek., 117. § (3) és (4) bek., 200. § (2) bek., 234. §, 237. § (2) bek., 328. § (1) bek., Pp. 2. §, 123. §, 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 157. § (2) bek. a) pont, 1995. évi XXXIX. tv 5. §, 1972. évi 31. tvr. 31. §, 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 93. §].

II. Az érvénytelen társasági szerződés hatályossá nyilvánítása következtében a szerződés nem lesz érvényes, tehát nem keletkeztet jogcímet az ingatlan tulajdonjogának apportálás címén történő megszerzésére [Ptk. 237. § (2) bek.].

Pertörténet:

Kúria Gf.31030/2000/9. (*BH 2001.7.335*), 835/D/2005. AB végzés

***********

A B.-i 177 838/2. hrsz. alatti (Irma u. 2.) ingatlan 1964-ben került a Magyar Állam tulajdonába és a P. Vállalat kezelésébe. Az Irma u. 2. (illetőleg Helsinki u. 101.) alatti ingatlanon működött a P. Vállalat egyik gyáregysége, az ún. P.-i P. gyár.

A P. Vállalat képviseletében a P.-i P. gyár, valamint öt természetes személy 1989. október 23-án társasági szerződést kötöttek, amelyben az Sz. Gyártó és Karbantartó Kft. (rövidített nevén: P. Kft.) megalakítását határozták el 1 millió forint törzstőkével, amelyből 50% készpénz, 50% pedig nem pénzbeli (apport) volt. Az apportot a P. Vállalat bocsátotta a P. Kft. rendelkezésére, az apport vagyoni körébe tartozott egy irodaépület 35 000 Ft értékben és egy modul barakk szintén 35 000 Ft értékben, valamint gépek és berendezések. Az őt természetes személy pénzbeli hozzájárulást teljesített a társaság részére. A P. Kft.-t a Cégbíróság 1990. február 5-én a cégnyilvántartásba bejegyezte.

A P. Vállalat 1990. december 20-án kelt létesítő okirattal a p.-i telepén P.-i P. gyár Leányvállalat néven leányvállalatot alapított, amelyet a cégbíróság a cégnyilvántartásba 1991. január 10-én jegyzett be. A P. Vállalat és a P.-i P. gyár Leányvállalat között 1992. június 9-én megállapodás jött létre, amelyben a P. Vállalat a kezelésében álló B.-i 7292 tulajdoni lapon 177 838/2. hrsz. alatt felvett ingatlan kezelői jogát átengedte a P.-i P. gyár Leányvállalatnak, és hozzájárult, hogy az ingatlanra a kezelői jog a P.-i P. gyár Leányvállalat javára bejegyzést nyerjen. A Leányvállalat 1993. április 1-jén átalakult, jogutódja a P.-i P. gyár Kft. I. r. alperes. A perbeli ingatlan kezelőjeként az ingatlan-nyilvántartásban a P. Vállalat van bejegyezve. A Vállalat 1997. július 10-én megszűnt. Az ingatlan az 1995. évi XXXIX. törvény 5. §-a alapján a II. r. alperes ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonának minősül.

A felperes a keresetében előadta, hogy a P. Vállalat által szolgáltatott apport a B. Irma u. 2. szám alatt található ingatlan (amely több utcára néz) két felépítménye - egy irodaépület és egy modul barakk - társasági szerződéssel a P. Kft. tulajdonába került, ezért azzal a P. Vállalat már nem rendelkezhetett. A felperes a keresetében - hivatkozva a "nemo plus iuris" alapelvre is - a Ptk. 234. §-a és 200. §-ának (2) bekezdése alapján annak a megállapítását kérte, hogy a P. Vállalat és a P.-i P. gyár Leányvállalat között 1992. június 9-én kelt megállapodás a kezelői jog átadására vonatkozóan semmis, mert olyan vagyontárgyakat érint, amelyek már nem álltak a P. Vállalat kezelésében. Egyben azt is kérte, hogy a bíróság az I. r. alperes széljegyként feltüntetett tulajdonjog bejegyzési kérelmét az ingatlan-nyilvántartásból töröltesse. A felperes a keresetét mint a P. Kft. jogutódja terjesztette elő. Jogutódi minőségét az 1997. január 14-ei megállapodásra alapozta; e szerint a végelszámolás alatt álló P. Kft. a felperesre engedményezte az I. r. alperessel szemben kártérítés, ingóság kiadása és egyéb jogcímeken fennálló követeléseit, amelyek érvényesítése iránt pert indított.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a P. Vállalat és a P.-i P. gyár Leányvállalata között 1992. június 9-én kelt kezelői jogra vonatkozó megállapodás semmis; és felhívta a földhivatalt, hogy a 7292 tulajdoni lapon a 177 838/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon az eredeti állapotot állítsa helyre. Az I. r. alperest tűrésre kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a kezelői jog 100%-os átadásával 1992. június 9-én megkötött megállapodás figyelmen kívül hagyta az 1989. október 23-án kelt apportálást, amely a B. Irma u. 2. sz. alatti ingatlanon levő felépítményekre vonatkozott, vagyis a P. Vállalat ugyanazzal a felépítménnyel kétszer rendelkezett. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján a semmisségre határidő nélkül bárki hivatkozhat, a tulajdoni igények pedig nem évülnek el [Ptk. 115. § (1) bekezdés], ezért a felperes keresetének helyt adott.

Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. A fellebbezésében kiemelte, hogy a per eldöntésének előzetes kérdése, hogy a perbeli felépítmények tulajdonba adása megtörtént-e vagyonbevitel címén. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével hatályában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletét, amely megállapította, hogy a társasági szerződés érvénytelen, ezért az apportálás - 1989. október 23-án - érvényes tulajdonba adást nem jelentett. Ezt a joghatást nem váltotta ki az sem, hogy a bíróság az üzleti élet biztonságára tekintettel a P. Kft. társasági szerződését az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította. Összegezve, a II. r. alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a P. Kft. soha nem szerzett a perbeli felépítményeken tulajdonjogot, így nem történt kétszeres tulajdonba adás sem. A jogerős bírósági ítélet nem a tulajdonszerzésre, hanem a társaság létrejöttére vonatkozott. A bíróságnak eltérő álláspontja esetén - figyelemmel arra, hogy az említett ügyben perújítási eljárás indult - a perújítási eljárás befejezéséig a jelen per tárgyalását fel kellett volna függesztenie.