BH 1996.4.217 I. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha az igazolási kérelemnek való helyt adás

folytán tartott új tárgyalás eredménye alapján a korábban hozott ítélet hatályában tartásáról végzéssel határoz [Pp. 109. § (4) bek., 212. § (1) bek., 219. § (1) bek., 234. § (1) bek.].

II. A szakértő kizárására irányuló bejelentés elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 13. § (1) bek., 178. § (2) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes kisszövetkezetből az 1989. október 25-i és november 3-i közgyűlési határozatok értelmében 8 tag más szövetkezetbe történő beolvadása céljából kivált. A befogadó szövetkezet a felperes. Már a kiválást kimondó közgyűléseken vita merült fel az alperes és a kiváló tagok között, a kiváló tagokat érintő vagyonmegosztás kérdésében.

A felperes a bírósághoz 1989. november 27-én benyújtott keresetében a vagyonmegosztás felülvizsgálatát kérte. Állította, hogy az alperes szövetkezet mérleg szerinti vagyona a kiválás időpontjában 307 000 000 Ft volt, a kisszövetkezet taglétszáma pedig 21, ebből a kivált 8 tagot a kiválás arányában a vagyon 38%-a, 116 660 000 Ft illeti meg. Ennek az összegnek, valamint 1989. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatoknak és perköltségnek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem a szövetkezet teljes vagyona lehet a felpereseket megillető vagyoni elszámolás alapja, hanem a szövetkezeten belüli irodák eredményei, mely irodák a szövetkezeten belül önállóak voltak, bevételeikből maguk intézték a kiadásaikat, fizették tagjaik jövedelmét, és a szövetkezet központjának és egészének fenntartásához létszámarányosan járultak hozzá. A kiválás során a szövetkezet önkormányzati szabályzatának 12. §-a szerint jártak el, és figyelemmel voltak a szövetkezeti törvény végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is. Az egyes irodákkal a felperes tételesen elszámolt, a részjegyet, célrészjegyet teljes összegben megkapta, a fogyóeszközöket beszerzési áron elszámolták, az állóeszközöket elvitték, és az alperes részükre a bankkivonattal igazolt pénzügyi átutalást is teljesítette.

Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett szakértői vélemény megállapításait ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján a felperes is leszállította a keresetét 44 322 538 Ft-ra, melyben a szakértői vélemény szerint őt megillető 36 822 538 Ft-on felül érvényesítette a budapesti irodaépület értékesítéséből befolyt és 25 000 000 Ft-ra becsült értékesítési ár arányos részét, 7 500 000 Ft-ot is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 36 822 538 Ft-ot, valamint ennek 1989. november hó 1. napjától a megfizetés napjáig számított évi 20%-os kamatát és 600 000 Ft perköltséget az alperest képviselő ügyvéd részére. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Az ítéletet az alperes jogi képviselője 1994. február 22-én vette át. 1994. február 29-én igazolási kérelmet terjesztett elő az 1993. október 22-én tartott tárgyalás elmulasztása miatt. Kérte új tárgyalás kitűzését és addig az ítélet végrehajtásának felfüggesztését, melyet az elsőfokú bíróság teljesített.

Az igazolási kérelem folytán az elsőfokú bíróság 1994. június 27-re új tárgyalásra tűzött határnapot, amelyen a felek jogi képviselői és az alperesi szövetkezet elnöke is megjelentek. Az e tárgyaláson hozott és kihirdetett végzésével a már meghozott ítéletet hatályában fenntartotta. A végzés fellebbezési záradéka szerint ellene a kihirdetéstől számított 15 napon belül lehet fellebbezni.

Az alperes a fellebbezést és igazolási kérelmet 1994. július 15-én terjesztette elő az elsőfokú bírósághoz. Igazolási kérelmében előadta, hogy 1994. július 7-én a jogi képviselő megbízását, annak sorozatos mulasztásai miatt, visszavonta. Csak az 1994. július 13-án átvett iratokból értesült a mulasztásáról, ehhez képest fellebbezését és igazolási kérelmét határidőben előterjesztette.

Fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte abból az indokból, hogy az 1971. évi III. törvény (Szvt.) 47. §-a és az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. tvr. (ISzt.) 10. §-a szerinti kiválás és beolvadás hiányában a 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet (R.) 27. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, a megállapodás színlelt tevékenységet takart a felperes részéről. Álláspontja szerint a kivált tagokat befogadó szövetkezet nem jogosult az igény érvényesítésére.

Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára kérte utasítani. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az eljárt szakértővel szemben előterjesztett kizárási kérelmet - annak ellenére, hogy a nevezettet egy párhuzamosan folyó perből K. F.-fel, a kivált tagok egyikével fennállt, üzleti kapcsolatára tekintettel már kizárta - nem bírálta el, és nem vette figyelembe. Indokolatlanul utasította el az elsőfokú bíróság újabb szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát, ezenkívül számos eljárási szabályt sértett. Az 1993. október 22-i tárgyalásra az alperes képviselője nem volt szabályszerűen idézve, ugyanakkor a bíróság ítéletet hozott.