1271/B/1997. AB határozat

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény meghatározott részeinek alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 102. § (3) bekezdése, 170. § (3) bekezdése, 188. § (5) bekezdése, 190. § (4) bekezdése, 193. §-a, 194. §-a, 219. § (1) bekezdés első mondata, 195. § (5) bekezdése, 304. § (1) bekezdés harmadik mondata, 325. § (4) bekezdése, valamint a 364. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 44. § (4) bekezdése, 53. § (2) bekezdés b) pontja, 129. § (1) bekezdése, 134. § (3) bekezdés második mondata, 142. § (2) bekezdése, 143. § (1) bekezdés e) pontja, 166. § (2) bekezdése, 169. § (6) bekezdése, 170. § (3) bekezdése, valamint a 181. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítése irányuló eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítése irányuló eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság annak elrendelését, hogy minden olyan ügyben felülvizsgálatra kerüljön sor, amelyben "a rendőrség és az ügyészség elmulasztotta a büntetőeljárás résztvevőit a 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendeletben foglalt jogaikról tájékoztatni" a rendelet "hatálybalépésének napjától visszamenőlegesen", továbbá annak megállapítását, hogy az indítványozó által megjelölt ügyekben jogellenesen járt el a rendőrség, amikor az indítványozót nem tájékoztatta a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló a 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendeletben foglalt jogairól, visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 71. § (3) bekezdése, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) hetvenegy pontban megjelölt rendelkezése, valamint a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, továbbá az 1973. évi Be.-ben a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára előírt határidők be nem tartása esetére a hatékony jogorvoslattal összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt nyújtott be indítványt.

Az Alkotmánybíróság az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezéseket - a tárgyukra tekintettel - öt csoportra osztotta, és vizsgálatukat az Alkotmánybíróság Ideiglenes Ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ideiglenes Ügyrend) 28. § (2) bekezdése alapján elkülönítette.

A jelen határozatban az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be.-ben a hatóságok tájékoztatási kötelezettségével, illetve az eljárás résztvevőinek tájékozódási jogával összefüggő rendelkezések [44. § (4) bekezdés, 53. § (2) bekezdés b) pont, 70. § (3) bekezdés, 129. § (1) bekezdés, 130. § (4) bekezdés, 134. § (3) bekezdés második mondat, 138. § (2) bekezdés, 140. § (2) bekezdés első mondat, 142. § (1) bekezdés, 142. § (2) bekezdés, 143. § (1) bekezdés a) pont, 143. § (1) bekezdés b) pont, 143. § (1) bekezdés e) pont, 143. § (2) bekezdés, 146. § (6) bekezdés első mondat, 148. § (7) bekezdés, 166. § (2) bekezdés, 169. § (6) bekezdés, 170. § (3) bekezdés, 181. § (1) bekezdés, 206. § (2) bekezdés harmadik mondat, 243. § (4) bekezdés és 254. § (2) bekezdés], valamint a Rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt bírálta el.

2. Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, továbbá az alkotmányos alapjogok csak törvényben történő szabályozhatóságának [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] sérelmét jelentette, hogy a büntetőeljárás irataiból másolat adását a Rendelet szabályozta.

Ugyancsak a jogorvoslathoz való jogot sértőnek találta az indítványozó az 1973. évi Be. azon rendelkezéseit, amelyek a büntetőeljárás iratainak, a hatóságok határozatainak és intézkedéseinek a büntetőeljárás részvevői részéről történő megismerhetőségét szabályozták. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított alapjog és az indítványban megjelölt rendelkezések közötti összefüggés alátámasztására hivatkozott az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 2. cikk 3. pont a) alpontjára, valamint a 41/1991. (VII. 3.) AB határozatban kifejtett álláspontra (ABH 1991, 193, 194.).

Az indítványozó a sérelmezett jogszabályi rendelkezések megsemmisítése mellett indítványozta a Rendelet hatálybalépésének napjától, visszamenőleg "minden olyan ügy felülvizsgálatának elrendelését, amelyben a rendőrség és az ügyészség elmulasztotta a büntetőeljárás résztvevőit a 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendeletben foglalt jogaikról tájékoztatni, mivel a tájékoztatás elmaradása döntően befolyásolhatta a büntetőügy kimenetelét." Ugyancsak kérte annak kimondását, hogy az indítványban felsorolt valamennyi őt érintő konkrét ügyben jogellenesen járt el a rendőrség, amikor nem tájékoztatta őt a Rendeletbe foglalt jogairól.

II.

1. Az indítvány benyújtását követően a szabályozás megváltozott.

1.1. Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. § (6) bekezdése alapján 2003. július 1-jével hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). A Be. 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte.

Ugyancsak 2003. július 1-jén lépett hatályba a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 10/2003. (V. 6.) IM-BM-PM együttes rendelet, amelynek 7. § (2) bekezdése a Rendeletet hatályon kívül helyezte.

Az indítványozó a sérelmezett szabályozás megváltozására figyelemmel hozzá intézett, az indítvány módosításával kapcsolatos alkotmánybírósági felhívásra a megadott határidő alatt nem tett nyilatkozatot.

1.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el - és főszabályként - csak a hatályban lévő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Ugyancsak sor kerül a hatályon kívül helyezett rendelkezések érdemi vizsgálatára akkor is, ha az indítványozó által támadott jogszabály az új jogszabályban is változatlan tartalommal jelenik meg. Amennyiben az időközben hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új jogszabály - azonos jogi környezetben - szintén tartalmazza a vitatott normát, az Alkotmánybíróság az eljárást az új rendelkezés tekintetében folytatja le. [Vö.: 1266/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 838, 840.; 2/2003. (II. 7.) AB határozat, ABH 2003, 33, 34-35.; 70/B/2004. AB határozat, ABK 2004. február, 134.]

A fentebb kifejtettekből következően az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálatot az indítványban sérelmezett azon jogszabályi rendelkezések tekintetében végezte el, amelyek az indítványban támadott tartalommal kerültek be a Be. szabályai közé.

2. Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:

2.1. Az Alkotmány rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2.2. Az 1973. évi Be.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:

"44. § (4) A terhelt az ügy iratait a nyomozás befejezését követően megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti a saját vallomásáról és azokról az eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett, továbbá a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti."

"53. § (2) A sértett

[...]

b) az őt érintő iratokat a nyomozás befejezését követően megtekintheti,"

"70. § (3) A szakértő kirendeléséről, a (2) bekezdés esetében pedig az eljáró szakértő kijelöléséről a terheltet, a védőt, a vádirat benyújtása után pedig az ügyészt is - külön jogszabályban meghatározott módon - értesíteni kell."

"129. § (1) A nyomozás megtagadásáról a nyomozó hatóság, a Btk. 22. §-ának e) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok, a Btk. 32. §-ának d) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén, illetőleg ha a feljelentést az ügyésznél tették, az ügyész határoz. A nyomozást megtagadó határozatot közölni kell a sértettel, továbbá azzal, aki feljelentést tett, vagy magánindítványt terjesztett elő. Ha a határozatot a nyomozó hatóság hozta, azt az ügyésznek is megküldi."

"130. § (4) A nyomozás elrendeléséről az ügyészt értesíteni kell."

"134. § (3) A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. A felsoroltak értesítése mellőzhető, ha a késedelem veszéllyel jár."

"138. § (A nyomozás felfüggesztéséről szóló)

(2) A határozatot közölni kell a gyanúsítottal, a feljelentővel és a sértettel."

"140. § (2) A nyomozást megszüntető határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és azzal, aki magánindítványt terjesztett elő. Ha a határozatot a nyomozó hatóság hozta, azt az ügyésznek is megküldi."

"142. § (1) Ha a hatóság a nyomozást elvégezte, a gyanúsítottat és a védőt értesíti, hogy a nyomozás iratait megtekinthetik, illetőleg a fogva levő gyanúsítottat e célból előállítja. A gyanúsított és a védő az iratok megismerése során a nyomozás kiegészítését indítványozhatják, egyéb indítványokat és észrevételeket tehetnek. A gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell. Az iratismertetés határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) Ha a nyomozás kiegészítését nem indítványozzák, vagy az indítványt elutasították, illetőleg a nyomozást kiegészítették, a nyomozó hatóság a nyomozás befejezését közli a gyanúsítottal és a védővel.

143. § (1) A 142. §-ban szabályozott eljárási cselekményről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

a) a gyanúsított és a védő rendelkezésére bocsátott iratok felsorolását, az iratismertetés kezdő és befejező időpontját,

b) a gyanúsított és a védő indítványait és észrevételeit,

[...]

e) a nyomozás befejezésének közlését a gyanúsítottal és a védővel.

(2) Ha a gyanúsított és a védő a nyomozás iratainak megismerése végett az értesítésre nem jelent meg, jegyzőkönyv készítése helyett ezt a körülményt kell az iratokban feltüntetni."

"146. § (6) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a nyomozás összes iratát és ezzel egyidejűleg át kell adni a bíróságnak a tárgyi bizonyítási eszközöket is."

"148. § (1) Akinek a hatóság határozata, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása a jogait vagy érdekeit sérti, emiatt panasszal élhet.

[...]

(7) A panasz elbírálásáról a panasztevőt - határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg megváltoztatása esetén pedig azokat is, akikkel a határozatot közölték - értesíteni kell."

"166. § (1) A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozatok kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel is.

(2) Az ügydöntő határozat rendelkező részét a vádlottnak akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha az ügydöntő határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a fellebbezőnek, továbbá a vádlottnak és a védőnek az indokolást is tartalmazó példányt kell kézbesíteni. Egyébként az indokolást is tartalmazó határozatot a vádlottnak, illetőleg a védőnek a kihirdetéskor előterjesztett külön kérelmére kell kézbesíteni."

"169. § (6) Az eljárás felfüggesztéséről hozott végzést a vádlottnak és a védőnek a vádirattal együtt kell kézbesíteni."

"170. § (3) Az eljárás megszüntetéséről értesíteni kell a sértettet, a magánfelet pedig azzal a figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti."

"181. § (1) A vádlott és a védő idézéséhez, illetőleg a védő értesítéséhez mellékelni kell a vádiratot, valamint a 173. § alapján hozott határozatot, feltéve, hogy ezeket korábban nem kézbesítették. A vádlottnak az idézést a vádirattal együtt legalább nyolc nappal, egyébként legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni."

"206. § (2) A bizonyítás tárgyaláson kívül vehető fel, ha tárgyaláson való felvétele rendkívüli nehézségbe ütköznék. Ebben az esetben a bíróság hivatásos bíró tagját küldi ki, vagy - szükség esetén - más bíróságot keres meg. A bizonyítás felvételének helyéről és idejéről az ügyészt, a vádlottat, a védőt és a sértettet értesíteni kell."

"243. § (4) A (3) bekezdés esetén az ügyész fellebbezéséről a vádlottat és a védőt értesíteni kell."

"254. § (2) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek."

2.3. A Be. rendelkezései:

"51. § (2) A sértett jogosult arra, hogy

a) - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen,"

"70/A. § (1) Az eljárás során keletkezett iratról - ideértve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratot is - az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére a (2)-(7) bekezdés szerint legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki.

(2) A nyomozás befejezéséig a gyanúsított, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a sértett és képviselője másolatot kaphat a szakvéleményről, valamint az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelyeknél jelenlétüket e törvény lehetővé teszi; az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti. A sértett a nyomozás során keletkezett más iratokról a tanúkénti kihallgatását követően kaphat másolatot.

(3) A feljelentő részére - ha nem a (2) bekezdésben felsoroltak valamelyike - csak a feljelentésről adható másolat.

(4) Ha a terheltnek a 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, a (2) bekezdés szerinti iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult.

(5) A nyomozás befejezését követően

a) a terhelt, a védő és a fiatalkorú törvényes képviselője másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyeknek a megismerésére a 193. § (1) bekezdése alapján jogosult,

b) a sértett és képviselője másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyeknek a megismerésére a 229. § (2) bekezdése alapján jogosult.

(6) A bírósági eljárásban a vádlott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a sértett, a magánvádló, a magánfél és a felsoroltak képviselője részére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másolat kiadása nem korlátozható.

(7) Az egyéb érdekelt és képviselője részére az iratokból az őt érintő körben adható másolat. A tanú részére a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvről, illetőleg jegyzőkönyv-részről adható másolat.

(8) A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. A kiadás megtagadása miatt külön jogorvoslatnak van helye.

(9) Az ügy irataiban fel kell jegyezni, hogy mely iratról, kinek a részére, hány példányban készült másolat."

"102. § (3) A szakértő kirendeléséről a kirendelő, az eljáró szakértő kijelöléséről az intézmény, illetve a testület vezetője a kirendelés kézbesítésétől számított nyolc napon belül értesíti a kirendelőt, a terheltet, a védőt és a sértettet; ha a szakértőt a bíróság rendelte ki, erről az ügyészt is értesíti."

"169. § (1) Az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a kizárásról (32. §, 39. §), a védőnek a kirendelés alóli felmentéséről és a kirendelt védő díjának megállapításáról [48. § (6) és (9) bek.], az igazolási kérelem elbírálásáról (66. §), a mulasztással és a meg nem jelenéssel okozott költség viselésére kötelezésről (69. §), a tanú és a szakértő mentességre történt hivatkozásának el nem fogadásáról [94. §, 113. § (3) bek.], a szakértő kirendeléséről (100. §, 111. §), kizárásáról (103. §), felmentéséről (104. §), díjának megállapításáról [105. § (6) bek.], a kényszerintézkedésekről (VIII. Fejezet) - kivéve az elővezetést (162. §) és a testi kényszer alkalmazását (163. §) -, a feljelentés elutasításáról (174. §), az eljárás felfüggesztéséről (188. §), a nyomozás megszüntetéséről (190. §, 192. §), az ügyész a szakértő bevonásáról (112. §), a nyomozás határidejének meghosszabbításáról (176. §), a nyomozás részbeni mellőzéséről (187. §) és a panasz elbírálásáról [195. § (4) bek.] határozatot hoz. Az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság más intézkedéseit is határozatba foglalhatja.

(2) A határozatban meg kell nevezni azt, akire a rendelkezés vonatkozik, és fel kell tüntetni az azonosításhoz szükséges személyi adatokat. A határozatban fel kell tüntetni

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság megnevezését,

b) a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik,

c) a határozatban megállapított rendelkezést és a jogszabályt, amelyen az alapul,

d) hogy ellene van-e helye jogorvoslatnak, és azt milyen határidőn belül, melyik nyomozó hatósághoz, ügyészséghez, illetőleg bírósághoz kell benyújtani.

(3) A határozatot röviden azoknak a tényeknek a feltüntetésével kell indokolni, amelyek a határozat rendelkezéseire okot adtak.

(4) A határozatot jegyzőkönyvbe, vagy más módon írásba kell foglalni, és azzal kell közölni, akire a rendelkezése vonatkozik, továbbá azzal is, akinek az eljárási jogait érinti. A gyanúsítottal közölt határozatot a védővel is közölni kell. A határozatot a jelenlevőknek át kell adni, és szóban is közölni kell, egyébként pedig kézbesítés útján kell közölni."

"170. § (3) A nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el. A nyomozó hatóság az általa elrendelt nyomozásról, illetőleg a feljelentés elutasításáról huszonnégy órán belül értesíti az ügyészt. Ha a feljelentést nem a sértett tette, de a személye ismert, a nyomozás elrendeléséről értesíteni kell a sértettet is. Külön jogszabály határozza meg, hogy a nyomozás elrendeléséről, illetőleg megszüntetéséről szóló értesítést az e törvényben meghatározottakon kívül kinek kell megküldeni."

"174. § (4) A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt és azt is, aki magánindítványt terjesztett elő. A feljelentést elutasító határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi."

"185. § (1) A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, indítványt terjeszthet elő és észrevételt tehet, a szakértőhöz kérdéseket intézhet. A felsoroltaknak a nyomozási cselekményről való értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt a nyomozási cselekmény sürgőssége indokolja. Az értesítést mellőzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a gyanúsított, a védő és a sértett előtt ismertté válnának."

"188. § (5) A nyomozás felfüggesztéséről szóló határozatot közölni kell az ismert helyen tartózkodó gyanúsítottal, a védővel, a feljelentővel és a sértettel."

"190. § (4) A nyomozást megszüntető határozatot egyidejűleg közölni kell a gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a feljelentővel és azzal is, aki magánindítványt terjesztett elő."

"193. § (1) A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse.

(2) Az iratok megtekintésének határnapjáról a gyanúsítottat és a védőt értesíteni kell, a fogva levő gyanúsítottat a határnapra - kérésére - elő kell állítani. A gyanúsított és a védő a nyomozás kiegészítését indítványozhatja, egyéb indítványokat és észrevételeket tehet, az iratokról másolatot kérhet. A gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell.

(3) A gyanúsított, illetőleg a védő indítványáról az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határoz.

(4) A gyanúsított és a védő az iratok megtekintésének határnapját követően is jogosult arra, hogy megismerje az (1) bekezdés szerinti iratokat.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárási cselekményt a nyomozó hatóság végezte, ennek megtörténte után tizenöt napon belül az iratokat megküldi az ügyésznek.

(6) Az (1) bekezdés szerinti eljárási cselekmény elvégzését követően a sértettet értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, és gyakorolhatja az őt a nyomozás során megillető más jogokat.

194. § (1) A nyomozás iratainak a 193. § (t) bekezdés szerinti átadásáról felvett jegyzőkönyv tartalmazza

a) a gyanúsítottnak és a védőnek átadott iratok megjelölését, a megtekintés kezdő és befejező időpontját,

b) a gyanúsított és a védő indítványait és észrevételeit,

c) ha a gyanúsított vagy a védő nem él a 193. § (1) bekezdésben biztosított jogával, ezt a tényt."

"195. § (5) A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt - a határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak - a (6) bekezdés eseteit kivéve - nincs helye."

"216. § (1) Az ügyész, ha a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest

a) további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről rendelkezhet,

[...]

(3) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyomozási cselekmény elvégzése után az ügyész vádat emel, ezt megelőzően a nyomozási cselekményről készült iratok megismerésének lehetőségét a 193. § szerint biztosítja a gyanúsítottnak és a védőnek. Más esetben az iratok megismerésének lehetőségét a gyanúsított vagy a védő indítványára kell biztosítani."

"219. § (1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni keli a vádemelés alapjául szolgáló mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védőnek ismertetésre az eljárás végén átadott, valamint a tárgyi bizonyítási eszközöket."

"262. § (1) A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik; a vádlottal közölt határozatot a védővel is, az ügydöntő határozatot a sértettel is közölni kell. A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel, az ügy áttételéről, a bíróság kijelöléséről és az eljárás felfüggesztéséről hozott határozatot közölni kell a sértettel is. A sértettel és az egyéb érdekelttel közölt határozat a reá és a vádlottra vonatkozó személyes adatokon kívül más személyes adatait nem tartalmazhatja.

(2) A határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

(3) A határozat kihirdetése során fel kell olvasni a rendelkező részt, ismertetni kell az indokolás lényegét, és szükség esetén meg kell magyarázni.

(4) Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett részére az ügydöntő határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát akkor is kézbesíteni kell, ha velük a határozat rendelkező részét kihirdetés vagy kézbesítés útján már közölték, egyébként a határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát - ha a határozat ellen a felsoroltakon kívül más fellebbezett - a fellebbezőnek kell kézbesíteni.

(5) Külön jogszabály határozza meg, hogy a határozatot, illetőleg a határozat tartalmáról szóló értesítést az e §-ban felsoroltakon kívül kinek kell megküldeni.

(6) A magyar nyelvet nem értő vádlott részére a kihirdetés után az ítélet és az ügydöntő végzés reá vonatkozó részét az anyanyelvére, regionális vagy kisebbségi nyelvére, illetőleg kérésére az általa ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell fordítani, és azt a részére kézbesíteni kell."

"263. § (1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követően tizenöt napon, nagy terjedelmű ügyben harminc napon belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264-271. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának.

(2) Legkésőbb az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte után a tanács elnöke a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védőnek; a vádlottat és a védőt felhívja, hogy tizenöt napon belül jelölje meg bizonyítási eszközeit.

(3) A tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejűleg közli a vádlottal és a védővel, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja bizonyítási eszközként felhasználni, figyelmezteti őket arra, hogy a különösen védett tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot megtekinthetik, és írásban a különösen védett tanúhoz kérdések feltevését, továbbá a tanú különösen védetté nyilvánításának megszüntetését indítványozhatják. A különösen védett tanúhoz feltett kérdések közvetlenül nem irányulhatnak a különösen védett tanú személyének és tartózkodási helyének felfedésére.

"267. § (2) Az eljárás megszüntetéséről a bíróság értesíti a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti."

"279. § (1) A kitűzött határnapra idézni kell a vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt és mindazokat, akiknek a megjelenése a tárgyaláson kötelező. Értesíteni kell az ügyészt, továbbá - ha e törvény kivételt nem tesz - a szakértőt, illetőleg azokat a büntetőeljárásban részt vevő személyeket, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Ha az ügyész a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a tárgyalásról értesíteni kell a másik szülőt és a gyámhivatalt,

(2) Az idézésben vagy az értesítésben a büntetőeljárásban részt vevő személyeket fel kell hívni arra, hogy a bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg. A tanács elnöke intézkedik, hogy az ügy elbírálásához a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

(3) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni."

"304. § (1) Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, a bíróság hivatásos bíró tagját küldi ki (kiküldött bíró), vagy - szükség esetén - más bíróságot keres meg (megkeresett bíróság). A bizonyítás felvételéről az ügyészt, a vádlottat és védőjét, valamint a sértettet értesíteni kell."

"325. § (3) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.

(4) Az ügyésznek a (3) bekezdés szerint benyújtott fellebbezéséről az elsőfokú bíróság a vádlottat és a védőt értesíti."

"364. § (4) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, a kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek. Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább öt nappal a tárgyalás előtt megtörténjék."

2.4. A Rendeletnek az indítvány benyújtásakor (1998. XII. 30-ig hatályos szövege):

"A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 404. §-a (1) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendeljük:

1. § (1) A büntetőeljárás során keletkezett iratokról - ideértve az eljáró hatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által becsatolt iratokat is - az a hatóság, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van a terhelt, a védő, a törvényes képviselő, a sértett, a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt valamint a sértett a magánfél, és az egyéb érdekelt képviselője kérésére nem hiteles másolatot, külön kérelmére hiteles másolatot ad.

(2) A feljelentő részére csak a feljelentésről adható másolat.

2. § A terheltre vonatkozó erkölcsi bizonyítványról, adózására, jövedelmi és szociális helyzetére vonatkozó igazolásról, környezettanulmányról és orvosi iratról csak a terhelt, illetőleg a védő és a törvényes képviselő részére adható másolat.

3. § (1) A nyomozás befejezéséig az 1. § (1) bekezdésében felsoroltak csak olyan nyomozási cselekményről készült iratról kaphatnak másolatot amelyen jelen lehettek. A nyomozás befejezése után a nyomozás iratairól a 2. és 4. §-ban foglalt korlátozással adható másolat.

(2) A sértett illetőleg a tanú vallomását tartalmazó nyomozási iratról készült másolaton nem tüntethetők fel a sértett illetőleg a tanú személyi adatai.

4. § Nem adható másolat

a) az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratról,

b) az eljáró hatóság határozatának tervezetéről,

c) arról a tárgyalásról, illetőleg a tárgyalásnak arról a részéről készített jegyzőkönyvről, amelyről a nyilvánosságot kizárták,

d) a bíróság tanácsülési jegyzőkönyvéről,

e) a kisebbségi véleményen lévő bíró írásbeli véleményéről.

5. § (1) A másolatot gépírással, illetőleg fénymásolással vagy más technikai eszközzel lehet készíteni. Az eredeti jegyzőkönyvvel egyidejűleg, átütéssel is készíthető másolat.

(2) A hiteles másolaton a keltezéssel, a hitelesítő aláírásával és a hatóság bélyegzőjének lenyomatával ellátott záradék igazolja azt, hogy a másolat szövege szó szerint megegyezik az eredeti irat szövegével.

(3) A másolatért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a törvény mellékletének IV. címében meghatározott összegű illetéket illetékbélyeggel kell megfizetni; az illetékbélyeget lehetőleg arra az iratra kell felragasztani, amelyről másolat készült.

(4) Ha a másolatot kérő a másolatnak postán való megküldését kéri, a postai költséget előzetesen köteles megtéríteni.

6. § Az eljáró hatóság által készített hangfelvételnek az 1. § (1) bekezdésében felsoroltak hangfelvevő készülékére történő átjátszására a 3-5. § értelemszerűen irányadó.

7. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba."

III.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy megalapozott volt az indítványozó azon kifogása, amely szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének sérelmét jelentette a büntetőeljárás irataiból való másolat adásának - mint alkotmányos alapjogot érintő kérdésnek - rendeleti színtű szabályozása.

Az Alkotmánybíróság a Rendeletnek az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratokról másolat adását megtiltó 4. § a) és c) pontja, valamint az 1973. évi Be.-nek az ilyen iratok kézbesítéséről szóló 114. § (2) bekezdése alkotmányellenességét állapította meg a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban (ABH 1998, 91.). Az ügyben akkor vizsgált rendelkezéseket az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből levezetett tisztességes eljáráshoz és az 57. § (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog megsértése miatt semmisítette meg (ABH 1998, 91, 95.). Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a Rendelet 4. § a) és c) pontjába foglalt rendelkezések - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére tekintettel - formai okból is alkotmányellenesek (ABH 1998, 91, 101.).

Az Alkotmánybíróság határozatát követően a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXXVIII. törvény 22. §-a beiktatta a hatóság iratairól másolat készítésének alapvető szabályai az 1973. évi Be. rendelkezései közé (119/B. §). A Be. eredeti szabályai sem rendelkeztek törvényi szinten a kérdésről, de a törvényhozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2002. évi I. törvény 45. §-ával a hiányt pótolta (Be. 70/A. §).

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megalapozottan sérelmezett helyzet az indítvány benyújtását követően megváltozott; a Be. 70/A. §-a biztosítja, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek a büntetőeljárás iratairól másolatot kapjanak. A büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 10/2003. (V. 6.) IM-BM-PM együttes rendelet a törvényi szintű szabályozás végrehajtását szolgálja.

2. A Be. 185. § (1) bekezdése szigorította a hatóságok értesítési kötelezettségét azoknál a nyomozási cselekményeknél, ahol a gyanúsított, a védő, illetve a sértett jelen lehet. Az értesítés kivételesen mellőzhető csak, akkor, ha ezt a nyomozási cselekmény sürgőssége indokolja. Ezzel az 1973. évi I. Be. 134. § (3) bekezdése második mondatának megsemmisítésére irányuló indítvány tárgytalanná vált.

3. Az 1973. évi Be. a nyomozás megtagadásáról rendelkezett, ha a törvényben meghatározott okok miatt nem volt helye a nyomozás elrendelésének. A Be. rendszerében a nyomozó hatóság, illetve az ügyész a feljelentést elutasítja, és a törvény másképp osztja meg a hatáskört a nyomozó hatóság, illetve az ügyész között. A feljelentést elutasító határozat közlésének, illetve a feljelentés elutasításáról szóló értesítésnek a szabályai [Be. 169. § (1) és (4) bekezdés, 174. § (4) bekezdés] nem vethetők össze az 1973. évi Be. 129. §. § (1) bekezdésbe foglalt rendelkezéssel.

4. Az 1973. évi Be. 142. §-ának (2) bekezdése szerint a nyomozás iratainak ismertetését követően a nyomozás befejezését közölni kellett a gyanúsítottal és a védővel. A Be. ilyen szabályt nem tartalmaz, így a nyomozás iratainak megtekintéséről felvett jegyzőkönyv sem rögzíti.

5. Az 1973. évi Be. 166. § (2) bekezdése az indokolást is tartalmazó ügydöntő határozat kézbesítését - ha a határozatot a vádlottal kihirdetés útján közölték és nem jelentettek be fellebbezést - csak a vádlott és a védő külön bejelentett kérelmére írta elő. A Be. 262. §-a a határozatok közlését, ezen belül (4) bekezdése az ügydöntő határozat indokolást is tartalmazó kiadmányának kézbesítését másképp szabályozza.

6. Az 1973. évi Be. 169. § (6) bekezdése a bíróság számára előírta, hogy amennyiben a tárgyalás előkészítésének szakaszában az eljárást felfüggeszti, úgy az erről szóló végzést a vádlottnak és a védőnek a vádirattal együtt kell kézbesíteni. Ennek a szabálynak az adott külön értelmet, hogy a vádirat megküldése a tárgyalás kitűzéséhez kapcsolódott (1973. évi Be. 180-181. §), az eljárás felfüggesztése esetén pedig átmenetileg nem kerülhet sor a tárgyalás kitűzésére. A Be. a vádirat megküldését a tárgyalás előkészítésének önálló mozzanataként szabályozza [Be. 263. § (1) bekezdés], így az 1973. évi Be. sérelmezett rendelkezésével azonos szabályt nem tartalmaz.

7. Az 1973. évi Be. 170. § (3) bekezdése külön előírta, hogy az eljárás megszüntetéséről értesíteni kell a sértettet. Az eljárás megszüntetése ügydöntő határozat, így a vádlott és a védő számára történő közlést az 1973. évi Be. 166. §-ának (2) bekezdése szabályozta. A Be. 262. §-a a határozatok közlését, ezen belül (4) bekezdése az ügydöntő határozat közlését másképp szabályozza, így az eljárást megszüntető végzésnek csak a magánfél számára megküldéséről rendelkezik külön [Be. 267. § (2) bekezdés]. Ez utóbbi rendelkezést az indítványozó nem sérelmezte.

8. Az 1973. évi Be. rendszerében a vádirat megküldése a tárgyalás kitűzéséhez kapcsolódott. Így a 181. § (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy a vádiratot, illetve a vádtól eltérő minősítés lehetőségéről szóló határozatot (1973. évi Be. 173. §) a vádlott és a védő idézésével, illetőleg, a védő értesítésével együtt kellett kézbesíteni. A Be. a vádirat közlését külön eljárási mozzanatként szabályozza (Be. 263. §), így a sérelmezett rendelkezéssel azonos szabályt az idézés és értesítés körében (Be. 279. §) nem tartalmaz.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be. 44. § (4) bekezdése, 53. § (2) bekezdés b) pontja, 129. § (1) bekezdése, 134. § (3) bekezdés második mondata, 142. § (2) bekezdése, 143. § (1) bekezdés e) pontja, 166. § (2) bekezdése, 169. § (6) bekezdése, 170. § (3) bekezdése és 181. § (1) bekezdése, továbbá a Rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Ideiglenes Ügyrend 31. § a) pontja, illetve e) pontja alapján megszüntette.

IV.

Az indítvány az alábbi részeiben megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította: nem sértik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben meghatározott jogorvoslathoz való jogot a Be. azon - az indítvány alapján vizsgált - rendelkezései, amelyek a hatóságok határozatainak a büntetőeljárás meghatározott résztvevői számára megküldését, illetve a hatóságok intézkedéseiről való értesítését szabályozzák.

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog értelmezésével. Az Alkotmánybíróság kifejtette: az, hogy az 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki a törvényekben meghatározottak szerint gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre az egyes eljárásokban, arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. Az alapjog lényeges tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog tényleges érvényesüléséhez szükséges a "jogorvoslás" lehetősége, vagyis az, hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. [legutóbb: 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607, 614.]

Az indítványozó a büntetőeljárási rendelkezések alkotmányellenességét a 41/1991. (VII. 3.) AB határozat azon tételeivel támasztotta alá, amelyek szerint a jogorvoslathoz való jog sérelmét nem csupán a fellebbezési jog kifejezett kizárása, hanem az iratokba betekintés, iratokból másolat készítése, illetve a határozat indokolásának mellőzése is jelentheti. "Ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis a jogorvoslatnak közvetett eszközökkel való korlátozását jelentik. Az iratok tartalma, a határozat indokainak ismerete nélkül a fellebbezés, a jogorvoslat lehetősége akkor is merő formalitássá válna, ha egyébként az eljárásban részt vevő állampolgároknak ilyen joga biztosított lenne." (ABH 1991, 193, 194.)

A jogorvoslathoz való jog és a határozat, illetve a döntés közlése közötti összefüggést az Alkotmánybíróság legutóbb a választási eljárással összefüggésben vizsgálta. Az 59/2003. (XI. 26.) AB határozat rámutatott: a jogalkotót az a kötelezettség terheli, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati jog gyakorlati érvényesülése érdekében a választási eljárásról szóló törvényben garanciális rendelkezések beiktatásával szabályozza a választási szervek, illetve a bíróságok döntéseiről való azonnali tudomásszerzés biztosítását. "[...] a jogorvoslati jogból folyó alkotmányos követelmény az, hogy a határozat közlésének olyan módon kell történnie, amely biztosítja, hogy annak tartalmát az érintettek a döntés meghozatalának napján megismerhessék." (BH 2003, 607, 614.)

Az indítványozó a tájékoztatandók körét "a büntetőeljárásban résztvevő személyek" szöveggel jelöli meg. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatban e személyi körbe tarozónak tekintette - a Be. V. Fejezetében meghatározott rendelkezésekkel egyezően - a terheltet, a védőt, a sértettet, a magánvádlót, a magánfelet és az egyéb érdekeltet, valamint a képviselőket. Mivel a pótmagánvádló (Be. 53. §) és a segítők eljárási szerepét (Be. 59. §) az 1973. évi I. törvény nem ismerte, az Alkotmánybíróság a Be. szabályainak vizsgálatát a pótmagánvádlóra és a segítőkre nem terjesztette ki.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Be.-nek az 1973. évi Be. rendelkezéseivel - külön jogértelmezés nélkül - azonosítható rendelkezéseit abból a szempontból vizsgálta, hogy a hatóság által tájékoztatandók körének kijelölése jelentheti-e a jogorvoslathoz való jog közvetett sérelmét.

Az Alkotmánybíróság -a 2-12. pontban részletezett elemzés alapján - megállapította: a törvényhozó a büntetőeljárásban részt vevő személyek eljárási helyzetének szabályozásakor megfelelő információs alapot teremtett ahhoz, hogy számukra a Be.-ben meghatározott jogorvoslati jogot érdemben gyakorolhassák. (A jelen eljárásban az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az indítvány azon részeit, amelyek a jogorvoslati jogra vonatkozó büntetőeljárási szabályok alkotmányellenességét sérelmezik.)

2. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által támadott rendelkezéseket egyenként vizsgálva a következőket állapította meg:

2.1. Nem sérti a jogorvoslathoz való jogot az, hogy a szakértő kirendeléséről, intézmény vagy szakértői testület kirendelésekor pedig az eljáró szakértő személyéről csak a terheltet, a védőt és a sértettet kell értesíteni [Be. 102. § (3) bekezdés].

Az értesítés egyrészt a terhelt és a védő, illetve a sértett számára biztosítja a szakértői bizonyítással összefüggő indítványozási, észrevételezési jogok gyakorlását, másrészt azt, hogy a szakértő kizárására (Be. 103. §) irányuló indítványozási jogot tudják gyakorolni. A rendelkezés a kirendelő hatóság (nyomozó hatóság, az ügyész, a bíróság), illetve a kirendelt intézmény vagy testület vezetője számára mérlegelést kizáró kötelezettség.

A Be. 102. § (3) bekezdése az 1973. évi Be. 70. § (3) bekezdésébe foglalt rendelkezéshez képest a sértett személyével bővítette az értesítendők körét. Ez egyben azt is jelenti, hogy értesíteni kell a magánvádlót, illetve magánfelet is. A magánvádló ugyanis az a sértett, aki maga érvényesíti a büntető igényt (52. §), a magánfél pedig az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít [Be. 54. § (1) bekezdés]. Ezek az eljárási szerepek tehát a sértett számára többlet-jogosítványokat, illetve speciális jogosítványokat jelentenek. A sértett részére történő kézbesítés szabályait a Be. 70. § (3) bekezdése tartalmazza. Mivel a sértett jogait képviselő útján is gyakorolhatja, amennyiben meghatalmazott képviselője van, a szakértő kirendeléséről szóló értesítést a képviselő számára kell kézbesíteni.

Az indítványozó szerint a szakértő kirendeléséről szóló értesítést az egyéb érdekeltnek (Be. 55. §), illetve képviselőjének is meg kellene küldeni. Az egyéb érdekelt az eljárás olyan magánszemélye, akinek jogára vagy jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet. Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak van helye, annak az egyéb érdekeltnek a jogaira, aki az elkobozható, illetőleg az olyan dolog tulajdonosa, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el (a továbbiakban: a tulajdonjogában érintett egyéb érdekelt), a sértett jogai az irányadók, azaz a szakértő kirendeléséről, illetve személyének kijelöléséről őt, illetve képviselőjét értesíteni kell. Egyéb esetekben a jogorvoslathoz való jogból nem következik, hogy az egyéb érdekelt értesítését mérlegelés nélküli hatósági kötelezettségként kellene előírni; annak szükségességét esetenként kell megítélni. Amennyiben a szakértő kirendelése olyan kérdésben történik, amely érinti az egyéb érdekelt eljárási jogait, úgy az értesítése a Be. 169. § (1) és (4) bekezdése alapján, illetve képviselőjének értesítése a Be. 70. § (3) bekezdés alapján történik.

2.2. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a nyomozás elrendeléséről az ügyészt, illetve, ha a feljelentő nem a sértett volt és személye ismert, a sértettet kell értesíteni [Be. 170. § (3) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeket általában. A nyomozást bűncselekmény gyanúja alapján lehet elrendelni. A büntetőeljárásban részt vevő személyek közül a terhelt és a védő csak akkor válik az eljárás szereplőjévé, ha meghatározott személlyel szemben a bűncselekmény megalapozott gyanúja áll fenn. Ekkor azonban nem a nyomozás elrendeléséről, hanem a megalapozott gyanúról történik a tájékoztatás (Be. 179. §). Az egyéb érdekelt helyzetét önmagában a nyomozás elrendelése még nem érinti.

2.3. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a nyomozás felfüggesztéséről szóló határozatot az ismert helyen tartózkodó gyanúsítottal, a védővel, a feljelentővel és a sértettel kell közölni [Be. 188. § (5) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyekkel általában. Amennyiben a nyomozás felfüggesztése az egyéb érdekelt eljárási jogaira kihatással van, úgy a Be. 169. § (1) és

(4) bekezdése alapján kell a határozatot közölni.

2.4. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot a gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a feljelentővel és a magánindítványt előterjesztővel kell közölni [Be. 190. § (4) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyekkel általában. Amennyiben a nyomozás megszüntetése az egyéb érdekelt eljárási jogaira kihatással van, úgy a Be. 169. § (1) és (4) bekezdése alapján kell a határozatot közölni.

2.5. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a Be. a nyomozás befejezése után az iratok megtekintését csak a gyanúsított, a védő és a sértett számára biztosítja [Be. 193. §, 216. § (3) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeknek általában. Az egyéb érdekeltet vagy a sértett eljárási jogai illetik meg [Be. 55. § (2) bekezdés] vagy csupán a bírósági szakaszban biztosított számára és képviselője számára az Őt érintő megismerése [Be 70/A. § (7) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy az egyéb érdekelt nem tartozik a büntetőeljárás fő személyei közé, továbbá a vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak [Be. 228. § (5) bekezdés], a szabályozás nem alkotmányellenes.

A hatályos szabályozásban az iratok megtekintésének megadott időpontja már nem olyan határnap, amelynek elmulasztása miatt igazolásra kellene jogot adni. Ez az időpont csupán kezdete az eljárás azon szakaszának, amelyben már nem a nyomozás során érvényesülő - korlátozott - iratmegismerési szabály [Be. 186. § (3) bekezdés] az irányadó, így a gyanúsított és a védő a határnapot követően is jogosult az iratok tanulmányozására. [Az 1973. évi Be. 146. § (1) bekezdése szerint a határnap elmulasztása miatt nem volt helye igazolásnak.]

2.6. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a Be. 194. §-a csupán a gyanúsított és a védő számára történt iratátadás kötelező jegyzőkönyvi rögzítését és annak tartalmát írja elő. Ennek az eljárási cselekménynek ugyanis a védelemhez való alkotmányos jog szempontjából van kiemelkedő jelentősége. A sértett irat-megtekintése tekintetében a nyomozás általános szabályai között található, a jegyzőkönyv és a jelentés készítésére vonatkozó rendelkezések az irányadóak [Be. 166-168. §]. Az eljárási cselekmény bármely módon történő rögzítésének olyannak kell lenni, hogy az eljárási szabályok megtartását ellenőrizni lehessen.

2.7. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a vádiratból csak a vádlottnak és védőnek jut egy-egy példány [Be. 219. § (1) bekezdés első mondat], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeknek általában. A vádemelésről a sértettet, illetve a sértett eljárási jogait gyakorló egyéb érdekeltet csak értesíteni kell [Be. 219. § (6) bekezdés], a nem sértetti eljárási helyzetben lévő egyéb érdekeltnek a tárgyalási jelenlétet kell biztosítani [Be. 55. § (1) bekezdés]. Ez utóbbi szabályok azonban lehetővé teszik, hogy a sértett és az egyéb érdekelt a vádiratról másolatot kérjen és kapjon a Be. 70. § (6) és (7) bekezdése szerint.

2.8. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata ellen benyújtott panasz elbírálásáról a panaszt tevőt - a határozat hatályon kívül helyezése, illetve megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték - kell értesíteni [Be. 195. § (5) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeket általában. A szabályozás - a határozatok közlésére vonatkozó rendelkezések függvényében - megfelelően biztosítja, hogy mindazok, akiket a jogorvoslat elbírálása érint, arról értesüljenek.

2.9. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a kiküldött vagy megkeresett bíró útján történő bizonyítás felvételéről csak az ügyészt, a vádlottat és védőjét, valamint a sértettet kell értesíteni [Be. 304. § (1) bekezdés harmadik mondat], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeket általában. A nem sértetti eljárási helyzetben lévő egyéb érdekeltnek a tárgyalási jelenlétet biztosítani kell [Be. 55. § (1) bekezdés], így a felvett jegyzőkönyv felolvasásakor értesülhet a jogai vagy jogos érdekei szempontjából releváns bizonyítékokról [Be. 304. § (4) bekezdés],

2.10. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a nem az ügydöntő határozat kihirdetésekor bejelentett ügyészi fellebbezésről csak a vádlottat és a védőt kell értesíteni [Be. 325. § (4) bekezdés], nem pedig a büntetőeljárásban részt vevő személyeket általában. A szabályozás a védelemhez való jog érvényesülését szolgálja. Az első fokú bíróság ítélete ellen 3 napos gondolkodási idő után benyújtott ügyészi fellebbezés a sértett eljárási helyzetét nem befolyásolja olyan mértékben, hogy értesítésének elmaradása alkotmányos jogsérelmet jelentene. A másodfokú bíróság nyilvános üléséről és a tárgyalásról a sértettet értesíteni kell [Be. 362. § (1) bekezdés], iratmegtekintési joga az általános szabályok szerint érvényesül. A tulajdonjogában érintett egyéb érdekeltre a sértettre vonatkozó szabályok, a más módon egyéb érdekelt tekintetében pedig a jogait rögzítő általános szabályok az irányadóak. A sértett és az egyéb érdekelt tehát nincs elzárva az ügyészi fellebbezés megismerésétől.

2.11. Nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, hogy a másodfokú bírósági tárgyalásról az ügyészt, a kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat kell értesíteni, akik fellebbeztek [Be. 364. § (4) bekezdés], nem pedig a magánfelet, az egyéb érdekelteket és képviselőiket. A nem tulajdonjogában érintett egyéb érdekelt is önálló fellebbezési joggal rendelkezik [Be. 324. § (1) bekezdés g) pont]. Amennyiben e jogát nem gyakorolta, nem sérül alkotmányos alapjoga, ha nem kap tájékoztatást a másodfokú tárgyalás időpontjáról. Az indítványban megjelölt többi személy (magánfél, aki a polgári jogi igényt érvényesítő sértett, a tulajdonjogában érintett egyéb érdekelt, akit a sértett jogállása illet meg, továbbá a képviselőjük) megkapja az értesítést a tárgyalásról.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 102. § (3) bekezdése, 170. § (3) bekezdése, 188. § (5) bekezdése, 190. § (4) bekezdése, 193. §-a, 194. §-a, 219. § (1) bekezdés első mondata, 195. § (5) bekezdése, 304. § (1) bekezdés harmadik mondata, 325. § (4) bekezdése, valamint a 364. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulónak tekintett indítványt elutasította.

V.

1. Az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság csak az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelheti el, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. Az Alkotmánybíróságnak tehát nincs hatásköre arra, hogy elrendelje azon büntető ügyek felülvizsgálatát, amelyben a rendőrség vagy az ügyészség elmulasztotta a büntetőeljárás résztvevőit a Rendeletbe foglalt jogaikról tájékoztatni.

2. Az Alkotmánybíróság hatásköre az Abtv. 1. §-ának megfelelően a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a vizsgálatára, így annak megállapítására, hogy az indítványozó által megjelölt ügyekben jogellenesen járt el a rendőrség, amikor az indítványozót nem tájékoztatta a Rendeletbe foglalt jogairól.

A visszautasítás az Ideiglenes Ügyrend 29. § b) pontján alapul.

Budapest, 2004. május 25.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró