70/B/2004. AB határozat

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 276. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 276. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 184. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Indokolásul előadták, hogy a régi Be. 180. § (1) bekezdés második mondatának azon rendelkezése, amely a tárgyalás kitűzését lehetővé teszi az eljáró bíróság tárgyalótermén kívüli helyiségbe is, azt eredményezheti, hogy ezen eljárási forma színhelyéül olyan bírósági épület kerül kijelölésre, amelyben az ügyből korábban már kizárt bírák dolgoznak. Ez az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütköző tisztességes eljáráshoz való jogot sértheti. Az pedig, hogy az ilyen intézkedés ellen a támadott rendelkezés kizárja a fellebbezés lehetőségét is, ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdése által biztosított jogorvoslathoz való joggal.

II.

1. Az indítvány benyújtását követően a szabályozás megváltozott.

Az ítélőtáblák és a fellebviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. § (6) bekezdése alapján 2003. július 1-jével hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). A Be. 605. § (7) bekezdése a régi Be.-t hatályon kívül helyezte.

Az indítványozó a sérelmezett szabályozás megváltozására figyelemmel hozzá intézett, az indítvány módosításával kapcsolatos alkotmánybírósági felhívásra a megadott határidő alatt nem tett nyilatkozatot.

2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el - és főszabályként - csak a hatályban lévő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyancsak sor kerül a hatályon kívül helyezett rendelkezések érdemi vizsgálatára akkor is, ha az indítványozó által támadott jogszabály az új törvényben is változatlan tartalommal jelenik meg. [Erre vonatkozó gyakorlatát az Alkotmánybíróság összefoglalóan az 1266/B/1997. AB határozatban (ABH 2002, 838, 840.) fejtette ki.] A 2/2003. (II. 7.) AB határozatban kifejtette azt is, hogy amennyiben az időközben hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új törvény - azonos jogi környezetben - szintén tartalmazza a vitatott normát, az eljárást az új rendelkezés tekintetében folytatja le (ABK 2003. február, 18-19.).

A fentebb kifejtettekből következően jelen esetben az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a régi Be. 184. § a) pontjával szó szerint megegyező Be. 276. § (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában végezte el.

III.

Az indítvánnyal összefüggésben az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta:

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

[...]

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A régi Be. érintett rendelkezései:

"180. § (1) A tanács elnöke a tárgyalást a lehető legközelebbi napra tűzi ki. A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani, fontos okból azonban más helyen is tartható."

"184. § (1) Nincs helye fellebbezésnek

a) a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,

[...]

ellen."

3. A Be. érintett rendelkezései:

"243. § A tárgyaláson részt vevők indítvány tételére jogosultak, ha e törvény eltérően nem rendelkezik."

"257. § (1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell; a tényállás jogi elbírálásában az indítványok nem kötik."

"260. § (1) A pervezető végzést - a tárgyalás megnyitását követően az ügy menetét megállapító, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatot - nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni.

(2) A pervezető végzéssel szemben, ha e törvény kivételt nem tesz, fellebbezésnek nincs helye. A tárgyalás kitűzése, elhalasztása, elnapolása, a tárgyalásra idézés és a tárgyalásról szóló értesítés elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti."

"276. § (1) Nincs helye fellebbezésnek

a) a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,

[...]

ellen.

(2) Az (I) bekezdésben írt határozatok elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti."

"278. [...]

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja, ettől eltérően rendelkezhet.

[...]"

"348. § (1) A másodfokú bíróság - ha e törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről is.

[...]

(4) Az ítélet indokolása elleni fellebbezésben jogi, ténybeli vagy más okfejtések, értékelő megállapítások sérelmezhetők."

"373. § (1) A másodfokú bíróság tanácsülésen

[...]

II. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha

[...]

b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,"

IV.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság jelentős számú határozatában, igen sokféle szempontból foglalkozott már a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmával. Ennek során leszögezte, hogy tartalma szerint a jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti [részletesen pl. 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454.; 513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 731, 733-734.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109-110.; 23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.; 24/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 237, 243-246.; 29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 294, 297-298.; 13/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABK 2003, április, 201, 205.].

Határozataiban kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének az a kitétele, mely szerint az érintettek a jogorvoslattal a "törvényben meghatározottak szerint" élhetnek, utalás arra, hogy az "egyes eljárásokban megengedett az eltérő szabályozás", [pl. 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 38/2002. (IX. 25.) AB határozat, ABH 2002, 266, 268.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában több ízben sor került már a jogorvoslattal támadható és nem támadható döntések tartalmi ismérveinek vizsgálatára is. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a jogorvoslat követelménye csak az érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során pedig, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta e. Ebből kiindulva az Alkotmánybíróság - a legkülönbözőbb típusú eljárásokkal összefüggésben tartalmilag egységesen - mondta ki, hogy a jogorvoslat kizárása az eljárás során hozott, az eljárás menetének irányítására szolgáló ún. pervezető végzésekkel szemben nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakkal [részletesen pl. 1636/D/1991. AB határozat, ABH 1992, 515, 516.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 1/2003. (I. 14.) AB határozat, ABK 2003. január, 1, 4.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABK 2003. október, 651, 657-658.]

2. A Be. a bíróság által hozható határozatok tekintetében rögzíti azok tartalmi és formai kellékeit, s meghatározza azt is, hogy az adott kérdésben ítélettel vagy végzéssel kell-e dönteni (Be. 257-262. §). Az eljárást véglegesen lezáró, a terhelt helyzetét alapvetően meghatározó határozatok esetében rögzíti, hogy azt a bíróság "A Magyar Köztársaság nevében" hozza meg [257. § (2) bekezdés]. E szabályokból mindenekelőtt világosan megállapítható, hogy a törvény saját dogmatikájában mit tekint ügydöntő határozatnak, de a hivatkozott rendelkezésekből kitűnik az is, hogy a nem ügydöntő végzések kategóriáján belül Be. további különbséget is tesz. Összefoglalóan [Be. 260. § (1)-(2) bekezdés] és a különböző jogintézményekre, a tárgyalás szakaszaira, és az eljárásban részt vevő személyekre vonatkozó részletes szabályozás során esetenként is meghatározza, hogy ez utóbbi csoporton belül melyek tekinthetők pervezetőnek. A fellebbezés kizárását vagy az ennek ellenére benyújtott jogorvoslati kérelem - illetve esetenként indokolás - mellőzését a törvény kizárólag ez utóbbi, az eljárás menetét, gördülékenységét, hatékonyságát elősegítő kategóriákba tartozó végzések esetében engedi meg. [A Be. 347. § (1) bekezdése szerint ugyanis az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha ezt a törvény nem zárja ki.]

A támadott rendelkezés egyértelműen a bíróság olyan döntésére vonatkozik, amely sem az ügy érdemi eldöntését, sem a terhelt vagy az eljárás egyéb résztvevőinek helyzetét nem befolyásolja, s amelyhez a bíróság nincs is kötve. Megváltoztatására saját elhatározásából, illetve külső kényszerítő körülmények folytán [pl. az eljárás egyes személyeinek (terhelt, tanú) felkutatásának szükségessége], de a terhelt, illetve védő kérelmére is módja van.

Függetlenül attól ugyanis, hogy a tárgyalás kitűzése ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az érintettek e tekintetben is élhetnek a Be. XI. fejezetében, a bíróság eljárására vonatkozó általános szabályok között rögzített indítványtételi jogukkal (Be. 243. §). A széles körben biztosított általános indítványtételi jogosultságnak éppen az a funkciója, hogy az eljárás résztvevői az ügy menetével, az eljárási és a bizonyítási cselekményekkel, az alkalmazandó jogszabállyal összefüggésben álláspontjukat folyamatosan kifejthessék és a bíróságot érveik megfontolására késztessék. Ebből következően az eljárással érintetteknek indítvány formájában módjukban áll mindazon, a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos aggályok kifejtése is, amelyek az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás kérdésével állnak kapcsolatban.

Ezen túlmenően a Be. 348. § (4) bekezdésében foglalt széles körű jogosultságra figyelemmel semmi nem zárja ki azt sem, hogy a terhelt az ügydöntő határozat elleni fellebbezés során feltárja mindazon érveit, amelyek álláspontja szerint a tisztességes eljárás követelményével állnak összefüggésben. Minthogy pedig a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálja felül, az eljárás során a fellebbezésre jogosultak - így a terhelt - részéről emelt valamennyi kifogás érdemben is alkalmas a végső, ügydöntő határozat befolyásolására. Mindez azt is jelenti, hogy a támadott rendelkezésben szereplő pervezető végzések esetében valójában a fellebbezés kizártsága sem jelenti a jogorvoslat teljes hiányát.

A kifejtett érvekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakkal.

3. A tárgyalás kitűzésére és a tárgyalás helyének megválasztására irányadó büntetőeljárási szabályok tekintetében - azok egymásra vonatkoztatott értelmezése esetén sem - mutatható ki az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét jelentő következmény az indítványban felhozott érvek alapján.

Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése és a bíróság kizárásának eljárási szabályai egyaránt a bíró (bírák, vagy valamennyi bíró) személyével, és nem a bírósággal, mint a tárgyalások helyszínéül szolgáló épülettel állnak összefüggésben. Ennek megfelelően a Be. első rész II. fejezetében foglalt, a bíróság kizárására vonatkozó szabályok is a tanács tagjaként eljáró személyekre, a bíróra, ülnökre, illetve az ügyek tárgyalásában, (esetleg előkészítésében) érdemi közreműködést kifejtő bírósági dolgozókra (bírósági titkár, jegyzőkönyvvezető, bírósági ügyintéző) vonatkoznak.

Ahogyan azt az Alkotmánybíróság már számos határozatában - összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával - részletesen kifejtette: a fair eljárás követelménye és a bíró pártatlanságának összefüggése egy kettős mércén keresztül ítélendő meg. A szubjektív teszt keretében vizsgálandó az eljáró bíró személyes magatartása, azaz hogy volt-e az eljárás során "olyan megnyilvánulása, amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni." Az objektív megközelítés pedig "annak vizsgálata, hogy függetlenül a bíró személyes magatartásától, a folyamodónak volt-e jogos, indokolt, objektíve igazolható oka a pártatlanság hiányának feltételezésére. Ehhez a Bíróság részletesen vizsgálja, hogy az adott jogrendszer szabályai szerint a bíró korábban milyen jellegű eljárásban, milyen feladatokat látott el, és milyen annak a szervezetnek a belső felépítése, amelynek keretében a pártatlanságát kétségessé tevő döntések születtek." [részletesen pl. 67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346-348.; 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108-110.]

A Be. támadott rendelkezésének nyilvánvaló célja, hogy az eljárások hatékony befejezéséhez fűződő érdek szem előtt tartásával differenciált szabályozást biztosítson a bíróság számára a tárgyalás szervezésének kérdésében. Ezért ad módot a törvény arra, hogy költségkímélési, az eljárásban részt vevő személyek idejének, érdekeinek védelme vagy más, az igazságszolgáltatás működésében sem figyelmen kívül hagyható célszerűségi okból az ügy érdemi elbírálására kijelölt bíró "munkahelyén" kívül is megtartható legyen a tárgyalás.

Az a körülmény pedig, hogy az ügy tárgyalásával megbízott bíró ésszerű szempontok alapján annak a bíróságnak a tárgyalótermét veszi igénybe, amelynek bírái kizártak, nem áll kapcsolatban az elfogultság kérdésével. Önmagában a tárgyalás helyszínének megválasztása sem az eljárási szabályok megtartását, sem a bizonyítási cselekmények lefolytatásának módját nem érinti, és a meghozott döntés érdemére sincs kihatással.

Természetesen a terhelt - amennyiben elfogultságra utaló jelet észlel - változatlanul érvényesítheti a kijelölt bíró személyével kapcsolatban is mindazon jogait, amelyek a kizárt bíró esetében is megillették. Hasonlóképpen élhet az előző pontban kifejtettek szerint az indítványtételi jogával, illetve az ügydöntő határozat elleni jogorvoslat során valamennyi körülményt kifogásolhatja.

Mindebből következően a tárgyalás helyszínének megválasztása és a bíró kizárásának jogintézménye között a felhozott érvek alapján nem volt megállapítható olyan összefüggés, amely akár a tisztességes eljárás követelményét sértené.

A fentebb kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében sem találta megalapozottnak.

Budapest, 2004. február 24.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró