11850/1945. KM rendelet

egyes mezőgazdasági termények beszolgáltatása, forgalma és felhasználása tárgyában

Az ideiglenes nemzeti kormánynak a közélelmezés biztosításáról szóló 295/1945. rendelete 1. §-ában, továbbá egyes közellátási bűncselekmények megtorlásáról szóló 820/1945. ME rendeletben foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

Általános rendelkezések

1. §

(1) A gazdálkodóknak a beszolgáltatási pontrendszer (az úgynevezett Jurrcesek-rendszer) alapján az 1944/45. gazdasági évre fennálló termény-, termék- és élőállatbeszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik.

(2) A gazdálkodó további rendelkezésig az ebben a rendeletben meghatározott terményekből meglévő készletét köteles - a saját háztartási és gazdasági szükségletére visszatartható mennyiségek kivételével - beszolgáltatni. A többi terményekből, termékekből és élőállatokból meglévő készletével a gazdálkodó az érvényes jogszabályok állal megszabott keretek között szabadon rendelkezhetik.

(3) Az úgynevezett beszolgáltatási pontrendszer 1943/44. és 1944/45. évi nyilvántartás anyagát (gazdalapok, kimutatások, összesítések, igazolások stb.) a nyilvántartó hatóság megőrzi. A gazdálkodó is tartozik az 1943/44. és 1944/45. évi gazdakönyvét, valamint az említett évekre kivetett beszolgáltatási kötelesség teljesítéséről szóló igazolványokat saját érdekében az 1946. évi augusztus hó 1. napjáig megőrizni.

A gazdálkodó beszolgáltatási kötelessége az 1944/45. gazdasági év hátralévő részében

2. §

(1) A gazdálkodó köteles a búzából, rozsból kétszeresből és hajdinából (a továbbiakban: kenyérgabonából), árpából, zabból és kukoricából fa továbbiakban: takarmánygabonából babból, étkezési borsóból és lencséből (a továbbiakban: hüvelyesekből), továbbá kölesből és burgonyából a (2) bekezdés szerint saját háztartási és gazdasági szükségletére megtartható mennyiségeket meghaladó készleteit legkésőbb az 1945. évi május hó 31. napjáig valamelyik vásárlásra jogosított kereskedőnek (4-5. §) a hatóságilag megállapított áron megvételre felajánlani, továbbá az eladott terményt a kereskedőnek az általa meghatározott időben - a burgonyát a Növénytermelési Hivatal szállítási szabályzatában megállapított feltételek szerint a kereskedő által rendelt vasúti kocsiba rakva - átadni. Ez a rendelkezés nem terjed ki a Növénytermesztési és Növénynemesi tő Kísérleti Intézet által ellenőrzött eredeti nemesitett és utántermesztett vetőmagvakra, továbbá a Magyar Vetőmagkivíteli Rt. által nyilvántartott termelési szerződések teljesítésére fordított vetőborsóra, babra és lencsére. Az előbb említett vetőmagvakaf a gazdálkodó a Magyar Növénytermelési Hivatal utján köteles beszolgáltatni.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt terményekből a gazdálkodó az alábbi mennyiségeket tarthatja meg:

1. Kenyérgabonából a gazdálkodó háztartásához tartozó személyek, valamint a gazdaságában alkalmazott éves (konvenciós) cselédek és a háztartásukhoz tartozók részére az 1915. évi május hó 1 napjától az 1945. évi július hó 31. napjáig terjedő időre fejenkint összesen 45 kg-ot szabad megtartani. Annak részére azonban, aki nem végez rendszeresen mezőgazdasági munkát, az említett időre csak 30 kg kenyérgabona tartható meg. Az időszaki (sommás) munkások élelmezésére és természetbeni javadalmazására alkalmaztatásuk idejére munkavállónkint - tekintet nélkül csatádtagjaík számára - havi 50 kg, az említett időre azonban összesen legfeljebb 150 kg kenyérgabonát szabad megtartani. A megtartható mennyiségbe be kell számítani azt a liszt, illetőleg kenyérgabonamennyiséget is, amely a jelen rendelet hatálybalépésnek napján a gazdálkodó birtokában van - 10 kg lisztet 12.5 kg kenyérgabonával véve egyenlőnek, - illetőleg amelyet a gazdálkodó a konvenciós cselédnek vagy időszaki munkásnak a fenti időszakra kenyérgabonában vagy lisztben már kiadott.

2. Takarmánygabonából a gazdálkodó az általa igazoltan tartott állatok alább megállapitott szükségletét tarthatja meg: árpából vagy kukoricából a hizóba állított, vagy az 1945. évi augusztus hó 1. napja előtt hizóba állítandó sertések részére darabonkiüt 300 kg-ot, az anyakocák részére darabonkint 100 kg-ot, tyuk, gyöngytyuk, pulyka, lúd, kacsa részére a törzsállomány után számítva darabonkint 2 kg-ot; zabból a rendszeresen mezőgazdasági munkával foglalkoztatott lovak és öszvérek részére darabonkint 200 kg-ot, a két éven aluli csikók részére darabonkint 150 kg-ot, tenyészbikák és tenyészmének részére darabonkint 300 kg-ot. Takarmánygabonát egyéb takarmányozási célra megtartani nem szabad. A fentieken kivül, ha a gazdálkodó igazolja, hogy saját vagy konvenciós cselédei háztartási szükségleteire, időszaki munkásainak illetményeire az 1. pont szerint megtartható kenyérgabona- vagy lisztmennyiséggel nem rendelkezik, a hiányzó kenyérgabona helyett ugyanolyan mennyiségű árpát vagy kukoricát tarthat meg.

3. Kölesből a gazdálkodó a háztartásához tartozó személyek részére fejenkínt 5 kg-ot, az 1945. évben kölessel bevetendő terület után kataszteri holdankint 15 kg-ot tarthat meg.

4. Burgonyából a gazdálkodó a háztartásához tartozó vagy általa szerződés alapján ellátandó személyek után fejenkint 25 kg-ot tarthat meg. Vetőgumó céljára az 1945. év tavaszán beültetendő terület után kataszteri holdankint 1.000 kg-ot szabad megtartani.

5. Hüvelyesekből a gazdálkodó a háztartásához tartozó személyek után fejenkint együttesen 6 kg-ot, ezenfelül az 1945. év tavaszán bevetendő terület vetőmagszükségletét tarthatja meg.

(3) Ha a gazdálkodónak az (1) bekezdésben felsorolt terményekből betakaritatlan, illetőleg elcsépeletlen készletei is vannak, a (2) bekezdés szerint megtartható mennyiségeket - a velőmag kivételével - elsősorban a be nem takarított, illetőleg el nem csépelt készletből kell megtartani, a beszolgálatást pedig a betakarított, elcsépelt készletből kell teljesíteni.

(4) A (2) bekezdés alapján megtartható terménymennyiségeket a családtagoknak, gazdasági cselédeknek és időszaki munkásoknak, továbbá az állatállománynak a jelen rendelet hatálybalépése napján fennálló száma alapján kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy a gazdaságban szokásos számu időszaki (sommás) munkások részére akkor is tartalékolható kenyérgabona, ha munkábalépésük az említett időpontig még nem történt meg.

Egyéb személyek beszolgáltatási kötelezettsége

3. §

(1) Aki nem gazdálkodó, de a jelen rendelet hatálybalépésének napján kenyérgabonával (liszttel) rendelkezik és vámörlési jogosultsága van (9. §), köteles kenyérgabona- (liszt) készletének a 2. § (2) bekezdés 1. pontjában meghatározott és a háztartásához tartozó minden személy után számított mennyiséget meghaladó részét az 1945. évi május hó 30. napjáig valamelyik gabonavásárlásra jogosított kereskedőnél, illetőleg a lisztet a községi elöljáróság (polgármester) által erre a célra kijelölt lisztkereskedőnek megvételre felajánlani és a kenyérgabonát (lisztet! a kereskedő által meghatározott időben átadni.

(2) Akt kenyérgabonával vagy liszttel rendelkezik, de vámőrlési jogosultsága nincs, köteles kenyér-gabonakészletét teljes egészében lisztkészletének pedig - a háztartásához tartozó minden személy után - a 32 kg-ot meghaladó részét beszolgáltatni. Nem köteles a 2. § (2) bekezdésének 1. pontjában meghatározott mennyiséget meg nem haladó kenyérgabonakészletét beszolgáltatni az, aki a kenyérgabonát kenyér- és lisztszükségletének biztosítására hatósági rendelkezés alapján kapta. Az ilyen - vámőrlésre egyébként nem jogosult - személy részére - kérelemre - fejadag határáig a vámőrlésre külön engedélyt kell adni. A vám-őrlésí engedélyt a 11. § (2) bekezdésében meghatározott vámőrlési tanusítvány mintájára kell kiállítani azzal az eltéréssel, hogy azon fel kell tüntetni: "Rendkívüli vámőrlési engedély" szavakat is.

(3) A kenyérgabonán kivül az 1. §-ban felsorolt többi termények beszolgáltatására vonatkozó rendelkezések hatálya arra is kiterjed, aki nem gazdálkodó.

Vásárlás

4. §

(1) A községi előljáróság (polgármester) a 10008/1945. KM rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi január hó 27.-i, 2. szám) (3) bekezdése alapján a termény- és burgonyavásárlására feljogosított kereskedőket igazolvánnyal látja el és a kiadott igazolványokról - a (2) bekezdésben emiitett adatok feltüntetésével - a területileg illetékes közellátási kormánybiztosnak az 1945. évi május hó 15. napjáig jelentést tesz, a továbbiakban pedig az időközben bekövetkezett változásokat esetenkint bejelenti. A közellátási kormánybiztoshoz érkezett jelentések alapján a közellátási felügyelőség a terménykereskedőkről (kenyér-, takarmánygabona- és hüvelyeskereskedők) együttesen, a burgonyakereskedőkről pedig külön - két példányban - jegyzéket készít. A jegyzék egyik példányát az illetékes áruforgalmi hivatal utján (7. §), a közellátásügyi miniszterhez kell felterjeszteni.

(2) A jogosított kereskedőnek kiadott igazolványon fel kell tüntetni a kiállító hatóság nevét, az igazolvány sorszámát, a kereskedő nevét (cégét), telephelyét, a kereskedő iparigazolványát kiállító hatóság megnevezését és az iparigazolvány sorszámát, továbbá azt, hogy a kereskedő milyen terményeknek, milyen területen történő vásárlására jogosult. Fel kell tüntetni továbbá az igazolványon azt ís, hogy az 1945. évi junius hó 30. napjával hatályát veszti. Az igazolványokat a kiállító hatóság pecsétjével és aláírásával látja el és azokról - a jelen bekezdésben felsorolt adatok feltüntetésével - nyilvántartást vezet.

(3) A községi elöljáróság (polgármester) a kereskedőt csak hatósága területére nézve jogosíthatja fel vásárlásra.

(4) A közellátási kormánybiztos hatósága egész területére kiadhat kereskedői igazolványt. Ugyanazt a kereskedőt több község előljárósága (város polgármestere), illetőleg több közellátási kormánybiztos is elláthatja kereskedői igazolvánnyal.

(5) Több törvényhatóság területére vagy az ország egész területére kereskedői igazolványt csak a közellátásügyi miniszter adhat ki.

(6) Az igazolvánnyal a kereskedőt vagy a gabonafélék (buza, rozs, kétszeres, hajdina, köles, árpa, zab, kukorica), vagy a hüvelyesek (bab, étkezési borsó, lencse), vagy a burgonya, esetleg a fentiek közül több terménycsoport vásárlására lehet feljogosítani. Nem lehet olyan igazolványt kiállítani, amely a kereskedőt a fenn terménycsoportokon belül csak egyes termények vásárlására jogositja fel.

5. §

(1) A vásárlásra feljogosított kereskedő vagy megbízottja (a továbbiakban: kereskedő köteles működése területén az igazolványában feltüntetett terményekből a vételre felajánlott mennyiségeket - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés figyelembevételével hatósági áron megvásárolni, a megvásárolt terményeltet a mindenkori tárolási és szállítási lehetőségeknek megfelelően átvenni és más megállapodás hiányában az átvételkor kifizetni. A ténylegesen átvett mennyiségekről köteles a kereskedő négy példányban pontosan és a valóságnak megfelelően vételi jegyet kiállítani. Vételi jegyet csak a ténylegesen átvett mennyiségekről szabad kiállítani.

(2) A kereskedő kenyér- és takarmánygabonából, hüvelyesekből a tőzsdeszokványoknak megfelelő minőség figyelembevételével köteles a felajánlott terményeket megvásárolni akként, hogy a termény súlyából a meg nem engedett idegen anyagot köteles levonni és a vételi jegyen az így megállapított súlyt köteles feltüntetni. A burgonyát a kereskedő a Növénytermelési Hivatal minőségi előállításainak megfelelően köteles felvásárolni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint kiállított vételi jegyen a kereskedő köteles feltüntetni a saját nevét (cégét), telephelyét, az eladó nevét és lakhelyét (gazdaságának helyét), a megvásárolt termény nemét, súlyát és vételárát. A kereskedő köteles a vételi jegy mindegyik példányát cégszerű aláírással ellátni, az eladóval aláíratni és az első példányt az eladó lakóhelye (gazdaságának helye) szerint illetékes községi előljáróságnak (polgármesternek), a második példányt az eladó lakóhelye szerint illetékes közellátási felügyelőségnek hetenkint átadni vagy megküldeni, a harmadik példányt az eladónak átadni, a negyediket pedig megőrizni. A vételi jegy kiállításánál hatósági űrlapok használata az illetékes áruforgalmi hivatalok (7. §) további rendelkezéséig nem kötelező. Az egyes áruforgalmi központok által korábban kiadott űrlapok is felhasználhatók azzal az eltéréssel, hogy csak a jelen bekezdésben felsorolt adatokat kell kitölteni.

(4) A fenti rendelkezésekkel a 10008/1945. KM rendelet (6) bekezdésének az árujegyzékre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

(5) A kereskedő az általa megvásárolt készletekkel kizárólag a közellátásügyi miniszter vagy az általa megbizott szerv utasításai szerint rendelkezhetik. Ez a rendelkezés kiterjed a jelen rendelet hatálya alá eső olyan terményekre is, amelyeket a kereskedő a jelen rendelet hatálybalépése előtt hatósági rendelkezés alapján meghatározott rendeltetéssel vásárolt és még birtokában vannak

(6) A 10008/1945. KM rendelet (5) bekezdésében foglalt rendelkezés akként módosul, hogy a kereskedő a jelen rendelet hatálybalépésének napján a 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményekből meglévő készletét köteles az 1945. évi május hó 31. napjáig az illetékes áruforgalmi hivatalnak bejelenteni, ezt követőleg pedig a megvásárolt és eladott készletekre minden hó 1. és 15. napján az illetékes áruforgalmi hivatalnak jelentést tenni. A jelentésnek tartalmaznia kell a kereskedő nevét (cégét), telephelyét, a jelentési időszak első napján meglévő terménykészletét, a jelentési időszak alatt vásárolt termények mennyiségét, az ugyanezen időszakban eladott termények mennyiségét és a jelentési időszak utolsó napján meglévő terménykészletét. Külön fel kell tüntetni azt is, hogy a jelentési időszak utolsó napján meglévő terménykészletből mekkora mennyiségre kapott a kereskedő szállítási rendelkezést és mekkora mennyiségre adható még szállítási rendelkezés; ha az előző jelentés zárókészlete és az új jelentés kezdőkészlete között különbség van, ennek okát is elő kell adni; végül fel kell tüntetni, hogy abból a mennyiségből, amelyre még szállítási rendelkezést lehet adni, mennyi van a kereskedő raktárában (saját vagy bérelt raktárában) és mennyi az eladó gazdálkodónál.

Ellenőrzés

6. §

(1) A jelen rendelet értelmében kötelező terménybeszolgáltatás megtörléntét a községi elöljáróság (polgármester) h dósága területén minden rendelkezésre álló eszközzel ellenőrzi és szorgalmazza. Az ellenőrzés során fel kell használni a korábban rendszeresített gazdalapok és gazdakönyvek adatait, amelyekből a gazdálkodó termése, állatállománya, saját szükséglete és beszolgáltatási képessége - az időközben teljesített szolgáltatások és esetleg elszenvedett károk gondos mérlegelésével - megállapítható. Ezenkívül a beszolgáltatandó feleslegek nagyságának megállapításához felhasználható minden rendelkezésre álló egyéb megbízható adat is. Az ebből a célból folyó eljárásban való közreműködésre a helyi Nemzeti Bizottságokat is fel lehet kérni.

(2) A kötelező beszolgáltatás teljesítését a községi előljáróság (polgármester) egyénenkínt a hozzá beküldött vételi jegypéldányok alapján ellenőrzi. Ha a községi előljáróság (polgármester) megállapítása szerint a beszolgáltatásra kötelezett a beszolgáltatást nem, vagy nem teljes mértékben teljesitette, a mulasztót felhívja arra, hogy feleslegét a községi elöljáróság (polgármester) áliai névszerint megjelölt helybeli kereskedőnek ajánlja fel megvételre és az eladott terményekről szóló vételi jegyet, illetőleg amennyiben a kereskedő tárolási vagy szállítási akadályok miatt a felajánlott terményt nem veheti át s igy vételi jegyet még nem állithat ki, - a kereskedőnek a felajánlás megtörténtéről szóló igazolását három nap alatt mutassa be. Ha a felhívásnak nincs eredménye, a községi előljáróság jelentést tesz a főszolgabírónak, aki a beszolgáltatás teljesítése iránt - szükség esetében karhatalom igénybevételével is - intézkedik. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a beszolgáltatásra kötelezett a már az eladott terményt nem szolgáltatja be.

(3) Aki az előző bekezdés alapján felhívást kap terménykészletének beszolgáltatására, a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül a felhívás ellen fellebbezéssel élhet a közellátási kormánybiztoshoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, ha azonban a kormánybiztos a fellebbezésnek helyt ad, egyuttal a kötelezettségen felül beszolgáltatott terménynek közkészletbői történő visszaadása iránt is intézkedik.

(4) A kereskedő működését elsőfokon a telephelye szerint illetékes községi elöljáróság (polgármester) ellenőrzi abból a szempontból hogy a kereskedő a neki megvételre felajánlott terményeket megvásárolja és átveszi-e, továbbá, hogy a megvásárolt készleteit nem használja-e fel vagy idegeniti-e el meg nem engedett módon. Ha a kereskedő kötelességeit nem teljesiti vagy bármely okból (szakismeret, tőke, raktárhelyiség, üzemi berendezés stb. hiánya miatt) nem képes teljesíteni, a községi előljáróság (polgármester) az általa kiállított kereskedői igazolvány hatályát határozott időre felfüggesztheti vagy visszavonhatja, ha pedig az igazolványt a közellátási kormánybiztos vagy a közellátásügyi miniszter állította ki, a kiállító hatóságnak az igazolvány felfüggesztése (visszavonása) iránt indokolt előterjesztést tehet. A közellátási kormánybiztos az általa, valamint a községi elöljáróság (polgármester) által kiállított kereskedői igazolványt hivatalból is visszavonhatja. A kereskedő a községi előljáróság (polgármester) felfüggesztést (visszavonást) kimondó határozata ellen a közellátási kormánybiztoshoz, a kormánybiztos határozata ellen a közellátásügyi miniszterhez a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.

(5) Ha a kereskedő vásárlási jogosultsága a (4) bekezdés alapján megszűnik, köteles az igazolványban megállapitott terményekkel folytatott kereskedői tevékenységét azonnal megszüntetni, árukészletével az illetékes áruforgalmi hivatal utasításai szerint elszámolni, árukészletét annak rendelkezései szerint átadni.

(6) A kötelező beszolgáltatás rendjének, továbbá a gazdálkodók és egyéb beszolgáltatásra kötelezettek, valamint a kereskedők és a közreműködő hatósági szervek tevékenységének ellenőrzését a közellátásügyi miniszter közvetlenül, vagy a közellátási kormánybiztosok és a közellátás felügyelőségek. vagy pedig az áruforgalmi hivatalok utján gyakorolja.

Áruforgalmi hivatalok

7. §

(1) A 2. § (1) bekezdésében felsorolt termények megvásárlásának és felhasználásának irányítását, forgalmának ellenőrzését, a megvásárolt készletek nyilvántartását, valamint a vásárlásra jogosított kereskedők tevékenységének ellenőrzését, továbbá a közellátásügyi miniszter által ezekkel kapcsolatban reájuk bízott egyéb tennivalókat az alábbi áruforgalmi hivatalok látják el:

1. Terményhivatal (Budapest, IV., Bécsi-u. 5.) ügykörébe tartozik a búza, rozs, kétszeres, köles, árpa, zab, kukorica, bab étkezési borsó, lencse, továbbá ezek őrlési és hántolási termékei - a korpa kivételével.

2. Burgonyahivatal (Budapest, V., Liszt Ferenc-tér 3.) ügykörébe tartozik az étkezési és ipari burgonya, valamint a burgonyának étkezési célra szolgáló ipari feldolgozási termékei.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt áruforgalmi hivatalok a közellátásügyi miniszter irányitása és felügyelete alatt működnek és az ott emlitett tennivalói körében közhatósági jogokat gyakorolnak. A hivatalok vezetőit a közellátásügyi miniszter nevezi ki, szervezetük és működésük részletes szabályait a közellátásügyi miniszter állapítja meg.

(3) Az áruforgalmi hivatalok fenntartásával és működésével kapcsolatos költségek fedezésére a felvásárolt áru után a közellátásügyi miniszter által megállapított mértékben és módon hozzájárulást kell fizetni. Ha a fizetésre kötelezett a költséghozzájárulást nem fizeti be, az áruforgalmi hivatal a költséghozzájárulásának közadók módjára történő behajtása iránt a közellátásügyi miniszterhez előterjesztést tesz.

(4) A kereskedő köteles az illetékes áruforgalmi hivatal által a közellátásügyi miniszter rendeleteinek végrehajtása körében kiadott utasításokat végrehajtani, felhívásra a kivánt adatokat bejelenteni, felvilágosításokat megadni, irataikat és üzleti könyveiket felmutatni, valamint az áruforgalmi hivatal kiküldöttjének üzlete (raktára) és üzletvitele megvizsgálását megengedni. Az áruforgalmi hivatal meghatározhatja, hogy a kereskedő adatszolgáltatási és iratfelmutatási kötelezettsége következtében milyen üzleti könyveket és egyéb üzleti feljegyzéseket köteles vezetni.

(5) A megvásárolt termények felhasználása tekintetében az áruforgalmi hivatal elsősorban annak a kereskedőnek ad közvetlen szállítási rendelkezést, aki egy tételben kenyér- és takarmánygabona, valamint hüvelyes esetében legalább egy 10 tonnás, burgonya esetében egy 15 tonnás vasúti kocsirakomány elszállítható terményt jelent be. Ha a kereskedő ilyen mennyiségű elszállítható terménykészlettel nem rendelkezik, jogosult terménykészletét más jogosított kereskedőnek átadni. Ebben az esetben a 11497/1945. KM rendeletben megállapított felvásárló kereskedői haszonkulcs megosztása tekintetében az átadó és az átvevő kereskedő szabadon állapodhatik meg.

(6) Ha a kereskedő a közellátásügyi miniszternek vagy a felügyelete alatt működő bármely közellátási hatóságnak a rendelkezéseit nem teljesiti, vele szemben - az esetleges büntető eljárástól, függetlenül - rendbírság kiszabásának van helye. A rendbirságot a hatóság előterjesztése alapján - az illetékes áruforgalmi hivatal meghallgatásával - a közellátásügyi miniszter szabja ki. A rendbírság közadók módjára hajtandó be és azt az illetékes áruforgalmi hivatal költséghozzájárulási számlája javára kell befizetni.

(7) A 112900/1944. KM rendelet alapján működő Gabonaforgalmi Központ és Burgonyaforgalmi Központ a jelen rendelet hatálybalépésével megszűnik.

Felhasználás

8. §

(1) A gazdálkodó és a nem-gazdálkodó által megtartható terményekből (2-3. §) származó megtakarított készletével az e §-ban meghatározott korlátok között szabadon rendelkezhetik és azt a hatóság által megállapított ártól eltérő áron is forgalomba hozhatja,

(2) Kenyérgabonát, kölest, hüvelyeseket, valamint étkezési célra alkalmas burgonyát takarmányozásra felhasználni tilos. Ez a tilalom vonatkozik a fentemiitett termények emberi táplálkozásra alkalmas feldolgozási termékeire is. Emberi táplálkozásra nem alkalmas kenyérgabonának és hüvelyeseknek a takarmányozására a közellátásügyi minisztertől engedélyt kell kérni.

(3) Emberi táplálkozásra alkalmas kenyérgabonát darálni vagy máshol, mint vám- vagy kereskedelmi őrlést végző malomban megőrölni, továbbá szeszfőzési vagy más ipari célra felhasználni nem, szabad.

(4) A szesz előállítására felhasználható és az egyes szeszgyárak között a Szeszegyedárusági Igazgatóság által felosztandó burgonya mennyiségét, valamint a keményítő előállítására vagy egyéb ipari célra szolgáló és az egyes gyárak között az iparügyi miniszter által felosztandó burgonya mennyiségét a közellátásügyi miniszter állapítja meg.

(5) A 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményeket a (4) bekezdésben nem említett egyéb ipari célra felhasználni csak a közellátásügyi miniszter előzetes engedélyével szabad. Ez a rendelkezés nem terjed ki a borsó, a köles és a hajdina hántolására. Magánháztartás azonban legfeljebb csak annyi borsót és kölest hántoltathat, amennyit a 2. § értelmében megtarthatott.

(6) A kereskedő a 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményekből álló készleteit a közellátásügyi miniszter vagy az illetékes áruforgalmi hivatal külön utasítása nélkül csak vásárlási utalvány ellenében (16. §) vagy - a 7. § (5) bekezdésében meghatározott esetben - más vásárlásra jogosított kereskedőnek adhatja el. Vásárlási utalvány ellenében a kereskedő köteles a terményt mindenkori készlete erejéig a hatóság által megállapított áron kiszolgáltatni.

A kenyérgabona vámőrlése

9. §

(1) Kenyérgabona vámőrlésére vagy vám-cserélésére jogosult:

a) aki mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője, javadalmazása vagy haszonbérlője, továbbá az, aki ilyen ingatlant kenyérgabonában fizetendő életjáradékért ruházott át;

b) az állandó mezőgazdasági alkalmazott - ideértve a mezőgazdasági üzem által szerződés alapján foglalkoztatott orvost és állatorvost is - ha járandóságát részben vagy egészben kenyérgabonában kapja;

c) a volt mezőgazdasági alkalmazott vagy ilyennek hátramaradottja, ha mezőgazdasági üzemtől élvezett nyugdiját (kegydiját) részben vagy egészben kenyérgabonában kapja;

d) a mezőgazdasági (arató és más részes sommás és napszámos) munkás, ideértve a cséplőmunkásokat és a pásztorokat is;

e) a bércséplő vállalkozó és ennek a cséplésnél foglalkoztatott alkalmazottja, továbbá az olyan önálló keresetet folytató iparos, aki egy vagy több gazdaság részére előzetesen megállapított kenyérgabonajárandóságért vállalkozik a gazdaságban rendszeresen előforduló ipari munkák végzésére;

f) a kenyérgabona vámőrlését (vámcserélését) végző malmot üzemben tartó tulajdonos haszonélvező vagy bérlő, továbbá az ilyen malmok alkalmazottja és nyugdijasa;

g) az állami, vármegyei, községi, egyházközségi, volt úrbéres bírtokosság, legeltetési erdőbirtokossági, hegyközségi alkalmazott, mezőőr vagy nyugdíjas, ha javadalmazását vagy annak egy részét jogszabály értelmében kenyérgabonában kapja;

h) a kisiparos, aki a vele egy községben (városban) lakó gazdálkodóktól a részére végzett ipari munkáért a helyi szokásoknak megfelelően és rendszeresen kenyérgabonát kap.

(2) Azt, aki az 1944/1945. gazdasági évre gazdakönyvet kapott és a gazdakönyvben feljegyzett adatok szerint szántóterülettél rendelkezik, az (1) bekezdés a) pontja alapján azt pedig, akinek mezőgazdasági munkás igazolványa van, (1) bekezdés b) pontja alapján minden további igazolás nélkül vámőrlésre jogosultnak kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdésben felsoroltak vámőrlési jogosultsága csak arra a kenyérgabonamennyiségre terjed ki, amelyet maguk megtermeltek, vagy pedig természetbeni járandóságként tényleg megszereztek.

(4) A vámőrlési jogosultság megállapítása szempontjából mezőgazdasági ingatlannak kell tekinteni a szántóföldet, a kertet, a rétet, a szőlőt, a legelőt és az erdőt.

10. §

(1) Kenyérgabonát ennek a rendeletnek a hatálybalépése után vámőrlésre (vámcserére) átadni, illetőleg átvenni csak a 11. §-ban foglalt rendelkezések szerint érvényesített vámőrlési tanúsítvány egyidejű átadása mellett és csak olyan mennyiségben szabad, amennyi a vámőrlési tanúsítvány szerint az 1945. évi július hó 31. napjáig megőrölhető.

(2) A vámőrlési tanúsítványon feltüntetett megőrölhető mennyiség alatt a vámőrlő malomnak (vámcsere telepnek) átadható kenyérgabona - tisztitás előtti - súlyát kell érteni, amely a vámőrlő malmot (csere telepet) a 12. § értelmében természetben megillető vámot és porlást (őrlési dijat) is magában foglalja.

(3) A vámőrlés alkalmával a malom üzembentartója vagy megbízottja köteles a vámőrlési tanúsítvány megfelelő rovatában bejegyezni az őrlés időpontját, az őrlésre átadott kenyérgabona tisztitás előtti súlyát és a vámfeljegyzési könyv sorszámát, ezt a bejegyzést aláírásával és a malom bélyegzőjével ellátni és a vámőrlési tanúsítványt visszaadni.

(4) A malom köteles a vámőrlési könyvben a vámőrlésí tanúsítvány sorszámát és a kiállító község (város) nevét bejegyezni.

11. §

(1) A vámőrlésre jogosultak vámőrlési tanúsítványukat, illetőleg vámőrlési tanúsítványul szolgáló gazdakönyvüket az 1945. évi május hő 1. napjától május hó 31. napjáig terjedő időben mutathatják be a lakóhelyük szerint illetékes községi elöljáróságnál (polgármesternél). A községi előljáróság (polgármester) felülvizsgálja és szükség esetén helyesbiti a vámőr-lésre jogosult háztartásához tartozók létszámát, megállapítja és feljegyzi a tanúsítványra, hogy ezek közül hányan végeznek rendszeresen mezőgazdasági munkát és ehhezképest a megőrölhető mennyiség rovatába az 1945. évi április hó 1. napja és július hó 31. napja közötti időre a rendszeresen mezőgazdasági munkát végző személyek után fejenkint 60 kg, a többi személyek után fejenkint 40 kg erejéig jegyzi fel a vámőrlési jogosultságot és a bejegyzést aláírásával és pecsétjével látja el. Annak a részére, aki az 1945. évi április hó 1. és július 31. napja közötti időre kenyérgabonával, vagy azt pótló árpával vagy kukoricával csak részben van ellátva az ellátottság tartamára, havonkint 15, illetőleg 10 kg megőrlését kell engedélyezni, aszerint, hogy rendszeresen végez-e mezőgazdasági munkát vagy nem.

(2) Annak a részére, aki vámőrlésre jogosult, de vámőrlési tanúsítványt, vagy ilyennek tekinthető gazdakönyvet az 1944/45. gazdasági évre még nem kapott vagy pedig igazolja, hogy az megsemmisült vagy elvesztette, a községi előljáróság uj vámőrlési tanúsítványt állit ki és azon feltünteti a nyilvántartás sorszámát, a jogosult nevét, lakóhelyét s a háztartásához tartozók számát azzal, hogy ezek közül hány személy végez rendszeresen mezőgazdasági munkát, továbbá a megőrölhető kenyérgabona mennyiségét és a őrlés határidejét, s a tanúsítványt aláirásával és pecsétjével látja el. Az e célra korában rendszeresített tanusitvány-ürlap felhasználható, de használata nem kötelező.

(3) Aki a maga és háztartása részére az 1945. évi július hó 31. napjáig elegendő lisztkészlettel rendelkezik (rendszeres mezőgazdasági munkát végzők után havonkénti 12 kg a többiek után havonkint 8 kg lisztet számítva), vámörlési tanúsítványát érvényesíteni, vagy részére uj vámőrlési tanúsítványt kiállítani nem szabad.

(4) Mindazokról, akiknek vámőrlési jogosultságát a községi előljáróság (polgármester) ennek a §-nak alapján feljegyezte, továbbá azokról, akik a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján vámőrlési engedélyt kaptak, a (2) bekezdésben felsorolt adatok feltüntetésével nyilvántartást kell vezetni.

(5) A gazdálkodó, aki mezőgazdasági idénymunkást élelmezéssel szerződtetett, a gazdaság fekvése szerint illetékes községi előljáróságtól (polgármestertől) kérheti a munkások élelmezéséhez szükséges kenyérgabona mennyiségre vámőrlési tanúsítvány kiállítását.

(6) A vámőrlési tanúsítványt másra átruházni, a megsemmisült vagy elveszített vámőrlési tanúsítvány helyett uj tanúsítványt - a (2) bekezdésben meghatározott eseten kívül - kiadni nem szabad.

12. §

(1) A vámőrlő malom üzembentartója köteles a kiszolgáltatás alapjául szolgáló minden 100 kg buza után 85 kg lisztet és 15 kg egységes minőségű buzakorpát kiszolgáltatni. A 85 kg lisztből legfeljebb 28 kg lehet a finomliszt (búzadara), a többit egységes buza-kenyérlisztben kell kiszolgáltatni. A kiszolgáltatás alapjául szolgáló minden 100 kg rozs után 80 kg egységes rozslisztet és 20 kg egységes rozskorpát kell kiszolgáltatni. Az ebben a bekezdésben foglalt rendelkezés nem terjed ki azokra a malmokra, amelyeknek műszaki berendezése a pénzügyigazgatóságnak az iparfelügyelő véleménye alapján történt megállapítása szerint csak sima őrlést (u. n. parasztőrlés) tesz lehetővé.

(2) A kizárólag vámőrléssel foglalkozó malom Üzembentartója köteles a vámkeresményt - a saját, valamint alkalmazottai szükségletére a birtokukban levő vámőrlési tanúsítvány alapján megőrölhető mennyiség kivételével őrletlen állapotban minden hónap 15. napjáig valamelyik vásárlásra jogosult kereskedőnek megvételre felajánlani- és a vételjegyekkel a Terményhivatal (7. §) illetékes kirendeltségének elszámolni. Kereskedelmi őrlésre kijelölt vegyes őrlésű malom a vámkeresményt a Terményhivatal illetékes kirendeltségének ellenőrzése mellett kereskedelmi őrlésben megőrölheti. A kirendeltség a megőrölhető vámkeresményről "vámkeresmény" felülbélyegzésű gabonavásárlási utalványt (21. §) állit ki.

(3) A vámkeresmény beszolgáltatására vonatkozó, az alábbi bekezdésben foglalt rendelkezés kiterjed a malmi megtakarításból vagy elvonásból származó kenyérgabonára is.

13. §

(1) A vámőrlésben megőrölt kenyérgabona őrlési díját kenyérgabonában kell fizetni.

(2) A vámőrlésre jogosult részére végzett őrlésért bármilyen hajtóerejű vagy berendezésű malom üzembentartója az őrlés céljából átvett, időszerűén száraz, tisztított, gyommagmentes kenyérgabona után búzánál vám címén legfeljebb 10, porlás cimén legfeljebb 2%-ot, rozsnál és kétszeresnél vám cimén legfeljebb 11, porlás cimén legfeljebb 2%-ot jogosult számítani.

(3) Árpa és kukorica darálásáért legfeljebb 8% természetbeni vámot és 1% porlást szabad felszámítani.

(4) A vámőrlésért vagy vámdarálásért a (2). illetőleg a (3) bekezdésben megállapított vám és porlási százalékon felül bármilyen más díjazás (szitapénz, fuvarköltség, forgalmiadó váltság) felszámítása vagy egyéb szolgáltatás kikötése tilos.

14. §

(1) A tételes vámőrlést végző malom üzembentartója az őrlés céljából átvett kenyérgabonát köteles először megtisztítani s a tisztított kenyérgabona súlyát lemérés utján megállapítani. A 13. § (2) bekezdésében megállapított vámot és porlási százalékot (a továbbiakban: őrlési dijat) a megtisztitott kenyérgabona súlya alapján kell megállapítani és a megtisztitott és őrlési díjjal csökkentett kenyérgabonából kiőrölt összes őrleményeket az őröltetőnek ki kell szolgáltatni. A tisztítás során kiválogatott őrölhető hulladékot az őröltetőnek megdarált állapotban vissza kell adni.

(2) A csereőrlést végző malom üzembentartója az őrlés céljából átadott kenyérgabonában lévő idegen anyag és gyommag mennyiséget az őröltetővel egyetértésben becsléssel állapítja meg. Az őrlési dijat az idegen anyagok és gyommagvak becsléssel megállapított súlyának levonása után fennmaradó súly alapján, az őröltetőnek a cserében kiszolgáltatandó őrlemények mennyiségét pedig az idegen anyag, gyommagvak, valamint az őrlési díj (vám és porlás) levonása után fennmaradó suly alapján kell kiszámítani.

(3) A cseretelepre cserélés céljával beküldött kenyérgabonánál az őrlési dijat az átvett tisztítatlan kenyérgabona súlya alapján, a cserébe kiszolgáltatandó őrlemények mennyiségét pedig a cserélésre átvett tisztítatlan kenyérgabonának az őrlési dijjal csökkentett súlya alapján kell kiszámítani.

(4) . A kenyérgabona vámőrlésével (vámcserélésével) foglalkozó malom, illetőleg cseretelep üzembentartója, köteles a malom (cseretelep) gabonaátvevő helyiségében szembetűnő helyen kifüggesztett, jól olvasható "Tájékoztató"-ban közzétenni a következőket:

a) vámőrlés (vámcsere) esetén mennyi őrlési díjat (mennyi vámot és mennyi porlási százalékot) számit;

b) a kenyérgabona tiszta súlyát előzetes tisztítás utján vagy becsléssel állapítja-e meg;

c) az őrlésre (cserére) átvett kenyérgabona után a b) iszerint megállapított tiszta súlynak, illetőleg - vámcseretelepnél - az átvett tisztítatlan súly őrlési dijjal csökkentett mennyiségének alapján mennyi és milyen fajta őrleményt köteles kiszolgáltatni;

d) azt, hogy a kiszolgáltatandó őrlemények súlyába a zsákot nem számítja be.

(5) A vámőrléssel (vámcseréléssel) foglalkozó malom (vámcseretelep) üzembentartója az előző bekezdés szerint kitöltött "Tájékoztató"-t kifüggesztés előtt köteles az illetékes pénzügyigazgatóságnál jóváhagyás céljából bemutatni.

(6) Kenyérgabonából vámőrlésben előállított őrleményeket a vámőrlő malom (vámcseretelep) az őröltetőnek esti 8 óra és reggeli 6 óra között elszállításra nem adhat ki.

15. §

(1) Árpát és kukoricát az ország egész területén szabad vámőrlésben megőrölni, azonban csak a vámőrlési tanúsítvány egyidejű átadása mellett és csak olyan mennyiségben, amennyi kenyérgabona a vámörlési tanúsítvány szerint megőrölhető.

(2) A megőrölhető mennyiség szempontjából 100 kg kenyérgabonát 100 kg árpával vagy kukoricával kell egyenlőnek venni. Az őrlési díj szempontjából az árpa a rozzsal, a kukorica pedig a búzával esik egy tekintet alá. Az árpa és a kukorica vámőrlés esetén kiszolgáltatandó őrlemények mennyiségét és minőségét a közellátási kormánybiztos állapítja meg. Ezt és az őrlési dijat az árpa és kukorica vámőrlésével foglalkozó malom üzembentartója köteles az előbbi §-ban említett "Tájékoztató"-ban közzétenni.

(3) A 9-15. §-okban foglalt rendelkezéseket az árpa és kukorica vámőrlésére az előbbi bekezdés rendelkezéseinek figyelembevételével, továbbá azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a malom üzembentartója saját háztartási zsirszükségletének sertéshizlalás utján való fedezése céljából a háztartásában, továbbá a malom állandóan foglalkoztatott alkalmazottainak háztartásában élő minden személy után 1 q kukoricát, vagy árpát a vámkeresetéből megtarthat, illetőleg kiszolgáltathat.

(4) A malom üzembentartója köteles a vámkeresmény-ből az előbbi bekezdés alapján árpában vagy kukoricában részesülő személyekről - állandó lakóhelyük szerint csoportosítva - továbbá a számukra kiszolgáltatott árpa vagy kukorica mennyiségéről két példányban jegyzéket készíteni. A jegyzék mindkét példányát az árpában (kukoricában) részesülő személyek aláírják. A jegyzéket az abban feltüntetett személyek lakóhelye szerint illetékes községi előljáróságnak (polgármesternek) kell bemutatni. A községi előljáróság (polgármester) a jegyzék egyik példányát megtartja, a másikat bemutatási záradékkal ellátva visszaadja. A malom üzembentartója e jegyzék alapján számol el a vámkeresetből megtartott árpa vagy kukoricamennyiségről a Terményhivatal illetékes kirendeltségének.

(5) Az árpa és kukorica vámőrlésével kapcsolatban fizetendő dijra, valamint a vámkeresményből megtartható árpa vagy kukorica mennyiségére, továbbá a vámkeresmény beszolgáltatására és a vámkeresménnyel való elszámolásra vonatkozó rendelkezések ezeknek a terményeknek a darálására is kiterjednek. Ha a darálást nem malom, hanem darálóüzem végzi, annak üzembentartóba köteles a jelen §-ban foglalt rendelkezéseknek eleget tenni.

A kenyérgabona kereskedelmi őrlése

16. §

(1) Az iparügyi miniszter által a közellátásügyi miniszterrel egyetértésben kijelölt, kereskedelmi őrlést végző malom - ha egyébként kenyérgabonának termelőtől való közvetlen vásárlására nincs feljogosítva <- kenyérgabonát csak gabonavásárlásra jogosított kereskedőtől és csak kenyérgabonavásárlási utalvány ellenében vásárolhat. A malom abban az esetben is köteles kenyérgabonavásárlási utalványt a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint igényelni, ha gazdálkodótól közvetlenül megvásárolt kenyérgabonát kivan kereskedelmi őrlésben megőrölni.

(2) A kenyérgabonavvásárlási utalvány a kereskedelmi őrlést végző malom részére a Terményhivatal illetékes kirendeltsége adja ki. Ha az utalvány búzára szól, az azon feltüntetett búzamennyiség minden métermázsája után 12 pengő, abban az esetben pedig, ha a malom gazdálkodótól közvetlenül vásárolt buzát őröl meg, 16 pengő költségegyenértéket kell az utalvány átvétele előtt a Terményhivatal számlájára befizetni. A malom részére esetleg engedélyezeit fuvarköitségtéritésnek, továbbá - ha az utalvány rozsra vagy kétszeresre szól - az utalványon feltüntetett rozs- vagy kétszeresmennyiség minden métermázsája után 9.80 pengő - abban az esetben, ha a malom gazdálkodótól közvetlenül vásárolt rozsot vagy kétszerest őröl meg - 5.80 pengő árkiegészítésnek a kifizetéséről a kiadott várási utalvány alapján a Terményhivatal gondoskodik.

(3) A kereskedelmi őrlést végző malom üzembentartója köteles vételeiről, eladásairól, vámkeresetéről, gabona- és örleménykészletéről a Terményhivatal rendelkezése szerint minden hónap 1. és 16. napján jelentést tenni..

17. §

(1) A kereskedelmi őrlést végző malom üzembentartója köteles a kereskedelmi őrlésre kerülő kenyérgabona felörléséből nyert összes lisztet lisztutalvány ellenében kiszolgáltatni. A kereskedelmi őrlésre került kenyérgabonából - a tisztítatlan súlya után számítva - 100 kg-kint tiszta (zsák nélküli) súlyban számítva búzából legalább 20 kg egységes minőségű finomlisztet (malmi jelzése: Fil) és legalább 70 kg egységes buzakenyérlisztet (malmi jelzése: Eb), rozsból pedig legalább 85 kg egységes rozslisztet (malmi jelzése: El) kell lisztutalvány ellenében kiszolgáltatni. A felsorolt $ liszt fajtákon kívül csak egységes minőségű korpa készíthető. A kereskedelmi őrlésre kerülő kenyérgabona tisztítatlan súlya után számítva 100 kg-kint tiszta (zsák nélküli) súlyban, búzáiról legfeljebb 8 kg, rozsból pedig legalább 12 kg egységes minőségű korpát kell kiőrölni.

(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott legkisebb liszt és korpamennyiséget meghaladó őrleménymennyiséget is egységes minőségű finomlisztben, egységes buzakenyérliszthen, vagy egységes minőségű korpában kell kiszol-gáltatni.

18. §

(1) A kereskedelmi vagy vámőrlésből nyert és kiszolgáltatásra kerülő lisztek nem lehetnek sötétebbek vagy más szerkezetűek, mint a Lisztjellegmegállapitó Bizottság határozata alapján az Országos Gabona- ós Lisztkisérleli Intézet által kiadott jellegminták.

(2) A malmokban, őrleménykereskedőknél és feldolgozóknál tároló, valamint a szállítás alatt álló őrleménykészleteket az előbbi bekezdésben emiitett jellegminták alapján ellenőrizni kell abból a szempontból, hogy azok az előirt jellegnek megfelelnek-e.

19. §

(1) Kereskedelmi őrlésből eredő lisztnek kell tekinteni azt a teljes őrleménymennyiséget, amelyet a kereskedelmi őrlésre kijelölt malom üzembentartója az 500/1942. PM rendelet (Budapesti Közlöny 1942. évi június hó 14.-i, 134. szám) 31. §-a (2) bekezdésében emlitett 1.348 raktári számú "őrlési elszámolás" II. táblázatának "kereskedelmi forgalomba hozott vagy hozható őrlemények" rovatában kimutatni köteles.

(2) A 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések hatálya kiterjed a kereskedelmi őrlést végző malomnak; arra a raktári többletére is, amely az őrlemény raktárkönyv szerinti készletével szemben jelentkezik.

20. §

(1) Kétszerest saját kereskedelmi őrlésben külön őrölni szabad. A vámkeresményből származó kétszerest legfeljebb 2% arányban az őrlésre kerülő búzához kell keverni.

(2) Búzadarát csak a 17. § (1) bekezdésében meghatározott egységes minőségű finomliszt terhére és csak a Terményhivatal utasítása alapján szabad előállítani.

Forgalom

21. §

(1) Kenyérgabonát a vásárlásra jogosított kereskedő csak a Terményhivatal által a közellátásügyi miniszter utasításai szerint kiadott kenyérgabonavásárlási utalvány ellenében adhat el a kereskedelmi őrlést végző malomnak. Lisztet a kereskedelmi őrlést végző malom a lisztnagykereskedőnek vagy sütőiparosnak, a lisztnagykereskedő a lisztkiskereskedőnek vagy sütőiparosnak csak lisztvásárlási utalvány ellenében adhat el. A gabona vásárlására jogosított kereskedő a kenyérgabonavásárlási utalvány ellenében, a malom és lisztanyagkereskedő a lisztutalványok ellenében mindenkori készlete erejéig köteles gabonát, illetőleg lisztet a hatóság által megállapított áront kiszolgáltatni.

(2) Mindaddig, amig az országos kenyér-es lisztjegyrendszer be nem vezethető, a közellátásügyi miniszter a mindenkori országos szükséglet és a tényleges kenyérgabonaszolgáltatás arányában látja el lisztutalványokkal a törvényhatóságok első tisztviselőit, akik az igy megállapított keretben törvényhatósági jegyrendszer bevezetése utján vagy más alkalmas módon gondoskodnak a rendelkezésre álló liszt (kenyér) arányos és igazságos szétosztásáról. A törvényhatóság első tisztviselője finomlisztből havi 2 kg-nál, kenyérből nehéz testi munkások részére napi 45 dgk-nál, testi munkások részére napi 35 dgk-nál, egyéb igényjogosultak részére napi 20 dgk-nál nagyobb fejadagot nem állapíthat meg. A törvényhatóság első tisztviselője a községi elöljáróságokat (polgármestereket) a tőrvényhatósági elosztási tervnek megfelelő mennyiségű lisztutalvánnyal látja el. A községi előljáróság (polgármester) a lisztkereskedőket és sütő-iparosokat olyan mennyiségre szóló lisztutalvánnyal látja el, amennyinek megfelelő beváltott kenyér- és lisztjegyszelvényt hozzá beszolgáltatnak. A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik annak ellenőrzéséről, hogy a községi elöljáróság (polgármesteri a kapott lisztutalványoknak megfelelő mennyiségű kenyér és lisztjegyszetvényt a. sütőipatosoktól és lisztkereskedőktől tényleg átvette-e.

(3) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásának szempontjából további rendelkezésig 100 kg sulyu kenyérre szóló kenyérjegyszelvények ellenében 73 kg, ha pedig a sütőiparos számára burgonya felhasználása kötelező, 68 kg sulyu kenyérlisztre szóló lisztvásárlási utalványt kell kiadni.

(4) A lisztnagykereskedőket a Termény-hivatal területileg illetékes kirendeltsége látja el a kereskedelmi őrlést végző malmoknál beváltható annyi lisztutalvánnyal, amennyinek megfelelő - liszíkiskereskedőktől, valamint sutöiparosoktól beváltott - lisztutalványt a nagykereskedő hozzá beszolgáltat.

(5) A kereskedelmi őrlést végző malmokat a Termén) hivatal területileg illetékes kirendeltsége látja el gabonakereskedőknél beváltható annyi kenyérgabonautalvánnyal, amennyinek megfelelő beváltott lisztutalványt a malom hozzá beszolgáltat.

(6) A korpa forgalma további rendelkezésig szabad.

(7) A jogosított kereskedők által megvásárolt burgonyát a közellátásügyi miniszter utasítása szerint a Burgonyahivatal osztja szét a burgonyaelosztó kereskedők közölt. A burgonyának a fogyasztók közötti szétosztását szükség esetén a törvényhatóság első tisztviselője jegy-rendszer bevezetése utján, vagy más alkalmas módon szabályozhatja.

(8) A 2. §-ban felsorolt egyéb terményekből a jogositott kereskedők által felvásárolt készletek forgalmát a közellátásügyi miniszter utasításai szerint az illetékes áruforgalmi hivatal irányítja.

Szállítás

22. §

(1) A 2. §-ban felsorolt terményeket, valamint a kenyér- és takarmánygabona őrleményeit, továbbá a hántolt borsót és kölest az ország egész területén egyik községből a másíkba csak szállítási igazolvány alapján, vagy illetékes áruforgalmi hivatal által sorszámozott és bélyegzőjével ellátott fuvarlevéllel (postaszállitólevéllel) szabad szállítani

(2) A szállítási igazolvány - az (5) bekezdésben emiitett esetek kivételével - a feladás helye szerint illetékes községi előljáróság (polgármester) állítja ki. A szállítási igazolványt a 6.530/1940. ME rendelet (Rendeletek Tára 1940. évfolyam 2643. oldal) "D" mellékletében foglalt minta szerint kell kiállítani.

(3) A kenyérgabonára és lisztre a községi előljáróság (polgármester) csak annak adhat szállítási igazolványt, aki igazolja, hogy vámőrlésre jogosult és munkabérbeti vagy más járandóság cimén jogosan megszerzett kenyérgabonáját a lakóhelyére kivánja szállítani vagy pedig - liszt esetében - azt igazolja, hogy saját termelésű vagy természetbeni járandóság címén jogosan megszerzett kenyérgabonájából (vagy árpából, vagy kukoricából) vámőrlési tanúsítvány alapján megőrölt lisztet kíván szállítani.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott terményekre és termékekre a községi előljáróság (polgármester) sem gazdálkodónak, sem egyéb személynek nem állithat ki az 1945. évi május hó 1. és július hó 31. napja közötti idő alatt összesen nagyobb mennyiségre szóló szállítási igazolványt, mint amekkora mennyiséget a szóbanforgó terményekből kérelmező a jelen rendelet alapján saját háztartási vagy gazdasági szükségletére megtarthatott.

(5) Vetési célra, valamint vetőmag (vetőgumó) beszerzése céljából cserélésre szolgáló termények, továbbá más indokolt esetben gazdálkodók részére a gazdasági felügyelőség véleményezése alapján a közellátási felügyelőség adhat ki szállitási igazolványt. Sürgős esetekben a közellátásügyi minisztertől vagy illetékes áruforgalmi hivataltól is lehet szállítási igazolványt kérni.

(6) A szállítási igazolványt a vámőrlésre jogosult gazdaságából (lakásáról) a vámőrlőmalomba (cseretelepre) szállított kenyérgabonánál - a még megőrölhető mennyiség erejéig - a vámőrlési tanusítvány, a vámőrlőmalomból a vámőrlésre jogosult lakására szállított lisztnél pedig az 500/1942. PM rendelet (Rendeletek Tára 1942. évf. 103. oldal) 44. §-ában meghatározott szállítójegy helyettesíti.

(7) Közforgalmi vasut, hajózási és közuti fuvarozási vállalat, valamint a posta a jelen szakasz (1) bekezdésében meghatározott terményeket és termékeket csak akkor fogadhatja el szállitásra, ha az eladó az érvényes szállítási igazolványt vagy az azt helyettesítő okiratot, áruforgalmi hivatal szárazbélyegzőjével ellátott és számozott fuvarlevelet vagy szállítólevelet, vámőrlési tanúsítványt, szállítójegyet átadja és a fuvarlevél (szállítólevél) címzettje a szállitási igazolványon, illetőleg más okiraton megnevezett címzettel azonos.

(8) Ennek a szakasznak a rendelkezései nem terjednek ki:

1. A korpára, az egy gazdaság területén belül történő szállításokra, az eladás céljából a vásárlásra jogosított kereskedő raktárába vagy feladóállomásra szállított terményekre, valamint burgonyának 30 kilométert meg nem haladó távolságra tengelyen történő szállítására.

2. A 10 kg-on aluli mennyiségű lisztnek, úgyszintén együttesen 10 kg-ot meg nem haladó mennyiségű hüvelyesnek, továbbá 50 kg-on aluli mennyiségű burgonyának, együttesen 25 kg-ot meg nem haladó mennyiségű takarmánygabonának bármily uton történő szállítására.

3. Az 1 kg-nál nem nagyobb sulyu postai mintaküldeményekre, továbbá a 10 kg súlyig terjedő postai küldeményekre, ha a címzettjük valamelyik áruforgalmi hivatal vagy gazdasági felügyelőség, vagy vetőmagvizsgáló intézet vagy az Országos Gabona- és Lisztkisérleti Intézet vagy a Budapesti Áru- és Értéktőzsde választott birósága.

4. A Növénytermelési Hivatal hitelezett fuvartevelével feladott szállítmányokra.

5. A honvédség által katonai fuvarlevéllel feladott kenyér- és takarmánygabonára, lisztre, hüvelyesre és burgonyára.

Büntető és hatálybalépő rendelkezések

23. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a 820/1915. ME rendeletbe ütköző kihágást követ e! az, aki

a) a 2. § (1) bekezdésében, valamint a 3. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a beszolgáltatandó készletét megvételre fel nem ajánlja;

b) az 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a megvételre felajánlott termény-mennyiség megvásárlását vagy átvételét megtagadja;

c) az 5. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére vételi jegyet nem, vagy nem a valóságnak megfelelően állit ki, vagy annak példányait nem a megszabott időben és módon adja át vagy küldi el;

d) az 5. § (5) bekezdésében foglallak szerint a megvásárolt készletekkel utasítás nélkül vagy utasítás ellenére rendelkezik;

e) az 5. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére jelentést nem vagy nem a valóságnak megfelelően, vagy nem a megszabott módon tesz;

f) a 6. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére kereskedői tevékenységét nem. szünteti meg, árukészletével nem számol el vagy azt át nem adja;

g) a 7. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére az Áruforgalmi hivatal utasításainak nem tesz eleget vagy adatokat bejelenteni, felvilágosításokat megadni, halait, üzleti könyveit felmutatni, üzlete (raktára) és üzletvitele megvizsgálását megengedni, a megszabott üzleti könyveket vagy egyéb üzleti feljegyzéseket vezetni elmulasztja vagy megtagadja;

h) a 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére terményt takarmányozási célra használ fel;

i) a 8. § bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza:

j) a 8. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a közellátásügyi miniszter engedélye nélkül terményt ipari célra felhasznál;

k) a 8. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére terménykészletét utasítás vagy vásárlási utalvány nélkül adja el;

l) a 10. §-ban foglalt rendelkezés ellenére ad át vagy vesz át gabonát vámőrlésre vagy a vámőrlésre vonatkozó adatokat a vámőrlési tanúsítványon nem jegyzi fel, azt aláírásával vagy a malom bélyegzőjével nem látja el, a vámőrlési tanúsítványt nem adja vissza, a vámfeljegyzési (vámcsere) könyvbe az adatokat nem jegyzi be;

m) a 11. §-ban foglalt rendelkezést kijátszva, vámőrlési tanusítványát érvényesítésre bemutatja, uj vámőrlési tanúsítványt kér, vagy annak ellenére, hogy régi vámőrlési tanusítványa megvan, új vámörlési tanúsítványt kér;

n) a 12. §-ban foglalt rendelkezés ellenére szolgáltat ki őrleményeket vagy vámkeresetét megvételre nem ajánlja fel, vagy azzal nem számol el;

o) a 13. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a vámörlési dijat nem kenyérgabonában fizeti vagy az őrlési dijat pénzben fogadja el vagy a vámőrlési dijat a megengedettnél magasabban állapítja meg;

p) a 14. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a kenyérgabonát nem tisztítja meg vagy az összes őrleményeket nem szolgáltatja ki vagy a "Tájékoztató"-t nem tölti ki vagy azt jóváhagyás végett a pénzügyigazgatóságnak nem mutatja be, vagy nem függeszti ki vagy az őrleményeket esti 8 óra után vagy reggel 6 óra előtt adja ki;

q) a 15. §-ban foglalt rendelkezés ellenére árpát vagy kukoricát vámőrlési tanusítvány nélkül őröl meg vagy nem a vámörlési tanusítványban engedélyezett mennyiségben őröl meg;

r) a 16. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést megszegi vagy kijátssza;

s) a 16. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a költség egyenértéket nem fizeti be;

t) a 17. §-ban foglalt rendelkezés ellenére szolgáltat ki őrleményeket;

u) a 18. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a jellegmintáknak meg nem felelő lisztet szolgáltat ki;

v) a 20. §-ban foglalt rendelkezés ellenére saját kereskedelmi őrlésben külön őröl kétszerest vagy állit elő buzadarát;

x) a 21. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza;

y) a 21. § (2) és (7) bekezdése alapján tett hatósági intézkedéseket (törvényhatósági jegyrendszer, jegyrendszer bevezetése) megszegi vagy kijátssza;

z) a 22. § (1), (3) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza;

(2) A pénzbüntetésre, az elkobzásra, a kihágás felderítése körül szerzett érdemek jutalmazására, valamint a kihágás miatt eljáró hatóságokra a 820/1945. ME rendelet rendelkezései az irányadók.

24. §

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, s ezzel a 10550/1945. KM és a 10880/1945. KM rendelet, valamint a 10003/1945. KM, a 10008/1945. KM, a 10030/1945. KM rendeleteknek a jelen rendelettel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.

Budapest, 1945. évi április hó 20. napján.

Faraghó Gábor s. k.,

közellátásügyi miniszter