137000/1946. (VIII. 11.) VII. PM rendelet

az együttes kereseti és jövedelemadóról, a társulati és tantiemadóról, valamint a vagyontöbbletadóról szóló 5890/1946. ME, illetőleg az ennek módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 8830/1946. ME rendelet végrehajtásáról

Az együttes kereseti és jövedelemadóról, a társulati és tantiemadóról, valamint a vagyontöbbletadóról szóló 5890/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 119. szám) 69. §-ában nyert felhatalmazás alapján, figyelemmel a szóbanlevő rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 8830/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 172/b. szám) rendelkezéseire is, - a 16. § (1) bekezdése, továbbá az 65. § (1) bekezdése tekintetében a kereskedelem- és szövetkezetügyi, valamint az iparügyi miniszterrel, a 64. § (3) bekezdése tekintetében pedig a belügyminiszterrel, a közlekedésügyi miniszterrel, illetőleg a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértve - a kővetkezőket rendelem :

I. RÉSZ

Az együttes kereseti és jövedelemadó

I. FEJEZET

Adókötelezettség

1. § Együttes kereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,

1. aki az ország területén ipari és kereskedelmi üzletet vagy szellemi foglalkozást folytat ;

Ut. (1) Az iparosok közé tartozik mind a nagyban, raktár számára dolgozó gyáros, mind a megrendelésre dolgozó kisiparos vagy a kézműiparos. A netán szükséges iparjogositvány szempontjából az iparok : képesítéshez vagy engedélyhez kötöttek, engedély alapján gyakorolható képesítéshez kötöttek és szabad iparok. Képesítéshez van kötve pl. a kövezés, a kútfúrás, az épületburkolás, a paplankészités. Engedélyhez van kötve többek között: a beraktározási vállalkozás, a gépkocsival való keresetszerü árufuvarozás, a vagyonőrző, gabonaraktározó, filmkölcsönző vállalkozás, a fuvarlevelek felülvizsgálatának vagy a hitelezők és adósok közötti egyezkedés közvetítésének foglalkozásszerü gyakorlása, a sokszorosító iroda létesítése. Engedély alapján gyakorolható képesítéshez van kötve a fehérnemütisztitás, a szállodaipar, az építőipar, a vizvezetékszerelő ipar, stb. Szabad ipar pl. a biztosítási ügyletek keresetszerü felülvizsgálása, az élő állatok adásvételének közvetitése, a fürdővendégek tárgyainak keresetszerü megőrzése, a kirakatrendezés, a tengeri csírátlanítása, az impregnálás, a fa kivágás, az ut; és vasút építés, a prém megóvás, a selyemnyomás, stb.

(2) Az ipar körébe tartozik a bányászat is, nevezetesen a föld felszínén vagy a felszín alatt található ásványok és egyéb anyagok kitermelése, a bányaműveléshez tartozó segéd-művek és iparágak üzeme, az önálló segédhajtás, a bányahatóság engedélyével folytatott aranymosás, végül a még nem adományozott területen kutatási engedély alapján termelt ásványok értékesítése. A felszíni bányászat keretében ipari tevékenységnek kell tekinteni a márvány-, kő-, kavics-, murva-, anyag- és földbányák és általában a bányatörvény alá nem tartozó bányaterületek anyagának forgalomba hozatalát.

(3) Ipari tevékenységet folytat a mesterséges halastavak tulajdonosa vagy haszonélvezője is, továbbá a szeszfőzdék birtokosa abban az esetben, ha nem kizárólag a saját gazdaságában termelt nyers anyagot főzi ki, hanem feldolgozásra nyers anyagot is vesz vagy pedig bérfőzést is végez. Ide tartozik a postamester is az általa folytatott személyszállítási vállalatra vagy szállítási átalányaira nézve.

(4) A földbirtokosnak őstermelésből származó bevétele nem tartozik együttes kereseti-és jövedelemadó alá akkor, ha a bevétel a föld terményeinek ipari feldolgozás nélküli értékesítéséből ered. Arra nézve, hogy a mező- és erdőgazdaság terményeinek feldolgozása és értékesítése mikor tekinthető az őstermelés keretébe nem eső s igy együttes kereseti és jövedelem-adóköteles vállalkozásnak, a 2. § 2. pontjához fűzött utasítás tartalmaz irányelveket.

(5) A kereskedelmi foglalkozásoknál ugyancsak az ipartörvényben gyökeredző jogosítványok változatai szerepelnek, amelyeknek hiánya azonban az alábbi (7) bekezdés értelmében az adókötelezettséget nem befolyásolja. Kereskedelmi üzlet folytatása általában az árukkal való kereskedés, - ideértve az alkalmi ügyletek kötésével foglalkozó zugkereskedelmet is, - a gyógyszertár, italmérés, ügynökség, az ingatlanokkal nyereségszerzés céljából való kereskedés (parcellázás, stb.) vagy az ilyen adásvételeknek ellenérték fejében való közvetítése, az ipartörvény alapján engedélyezett érverés, végeladás, ha az eladás nem a fél valamely üzletének keretében, hanem külön történik, a dohánytőzsde, a kézizálogkölcsön üzlet, a bizományi üzletet, stb. Kereskedelmi üzletet folytat továbbá a zsibárus, az utcai vagy piaci (vásárcsarnoki) árus, a házaló, stb.

(6) Több önállóan gyakorolt foglalkozás esetén minden foglalkozás bevétele külön-külön esik együttes kereseti és jövedelemadó alá. Így pl. ha valamely borkereskedő borpárlat készítésével, továbbá a törkölyből való pálinkafőzéssel és az ekként előállított ipari termékek forgalomba hozatalával is foglalkozik, a borkereskedés körén kívül eső ez a foglalkozás, mint különálló haszonhajtó foglalkozás esik együttes kereseti és jövedelemadó alá.

(7) Az adókötelezettség szempontjából közömbös az a körülmény, hogy az adóalany az ipari vagy kereskedelmi üzletet az annak folytatásához törvény szerint szükséges iparigazolvány, iparengedély vagy más hatósági (pl. italmérési, dohány elárusitási, stb.) engedély megszerzése nélkül folytatja, úgyszintén közömbös az is, hogy az üzlet folytatása nem állandó, hanem ideiglenes, esetleg csak rövid ideig tartó Ennek alapján meg kell adóztatni pl. a napi bér vagy Órabér melleit házhozjáró varrónők, továbbá az alkalmi vállalkozók, az alkalmi pénz- és nemesfémügyletekkel foglalkozók, valamint az u. n. feketézők és láncolok bevételeit is.

(8) Szellemi foglalkozás a szolgálati viszony nélkül folytatott irodalmi, művészi, orvosi, ügyvédi, mérnöki tevékenység, a magánoktatási tevékenység és általában bármilyen önállóan gyakorolt értelmi foglalkozás. Szellemi foglalkozásból ered a közjegyző, a hites könyvvizsgáló, a bírósági végrehajtó, a tolmács, a bírósági szakértő, a vegyész, a műépítész, a szülésznő, a házhozjáró nyelv-, zongora-, stb. tanító, a hagyatéki és zárgondnok bevétele, továbbá a gyámnak és gondnoknak a gyámhatóság ajtai megállapított díjazása stb.

(Együttes kereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,)

2. aki az ország területén 100 aranykoronái meghaladó kataszteri tiszta jövedelmü mezőgazdasági ingatlant bérel;

Ut. (1) A földadó alá nem eső, de a földhaszonbérlet keretében bérbeadott vagyontárgyak megadóztatására nézve a jelen § 4. pontjához fűzött Utasítás (2) bekezdése intézkedik.

(2) A földhaszonbérlőkhöz kell számítani a részre gazdálkodókat (hányadrészes, feles, harmados, stb. bérlőket), valamint azokat is, akik ingatlanok kezelésére és művelésére - akár külön fizetés mellett, akár anélkül, - azzal a kötelezettséggel vállalkoznak, hogy a bérbeadónak meghatározott összegű évi jövedelmet szolgáltatnak be, a bevételnek ezt meghaladó része pedig őket illeti meg, de őket éri az előállható veszteség is. Ilyen bérlő pl. a feles dinnyés is.

(3) A földhaszonbérlő adókötelezettsége szempontjából közömbös az, hogy a föld megművelésére idegen munkaerőt is alkalmaz-e vagy pedig azt csupán maga műveli, hogy továbbá a haszonbért készpénzzel vagy más javakkal köteles-e fizetni.

(4) A vagyonváltságföldek megművelése és a földhaszonbér fizetésének kötelezettsége nem a felek egybehangzó akaratán, hanem a törvényhozás egyoldalú elhatározásán alapszik és igy azok a földtulajdonosok, akik a vagyon-váltság fejében leadott földeket azoknak tényleges igénybevételéig művelni és haszonbért fizetni tartoznak, ebből kifolyólag együttes kereseti és jövedelemadóval meg nem róhatók.

(5) Azok aa időszaki mezőgazdasági munkások, akik mez gazdasági munkák (pl. kapálás, aratás, cséplés stb.) végzéséért a termés bizonyos hányada kapják, haszonbérlőknek általában nem tekinthetök. Idevonatkozólag a jelen § 6. pontjához fűzött utasítás (5) bekezdése az irányt dó.

(Együtteskereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,)

3. aki törvénnyel, birói ítélettel vagy szerződéssel megállapitott, de nem szolgálati viszonynak minősülő kötelezettségen alapuló életjáradékot, rokonsági évjáradékot, továbbá özvegyi jog cimén nem a férj vagyonának haszonélvezetében álló életjáradékot vagy mái járadékszerü visszatérő szolgáltatást élvez, találmányok és találmányi szabadalmak használatáért vagy átengedéséért, valamint Öröklött szerzői jogért ellenszolgáltatást (dijat), kap.

Ut. (1) Együttes kereseti és Jövedelemadó terheli a biztosító intézetek által fizetett életjáradékokat és a vagyonátruházás fejében kikötött járadékokat is.

(2) Ez a rendelkezés a nő- és gyermektartási szolgáltatásokat jogalap fennállása esetén sem teszi adókötelessé. A jogalap nélküli járadékok, mint pl. a rokoni támogatások, önkéntes adományok és apanázsok nem esnek adó alá. Nem vonható együttes kereseti és jövedelemadó alá az olyan - vagyontárgy haszonélvezetéből származó - járadék, amely mint hozadék már egyéb cimen adóköteles. Ez alá a szabály alá esik az az eset, ha az özvegy őz-vegyi jog cimén ház vagy földbirtok vagy pl. gyógyszertár haszonélvezetét kapja, mert ezekben az esetekben a haszonélvezett vagyon hozadéka után házadót, földadót, illetőleg együttes kereseti és jövedelemadót köteles fizetni. Abban az esetben azonban, ha a járadék részben a haszonélvezetül lekötött vagyontárgy hozadékából, részben még ezen felül fizetendő szoros értelemben vett járadékból (pénzösszegből, természetben kiszolgáltatandó dolgokból) áll, akkor a haszonélvezeten felül fizetett járadék után együttes kereseti és jövedelemadó kivetésének van helye.

(3) Nem tekinthető járadéknak vagy járadékszerü szolgáltatásnak a váltókra, adóslevelekre vagy más okiratokra vagy esetleg okiratok kiállítása nélkül kölcsönadott tőkék, továbbá a vételárhátralékok vagy más követelések kamatai, éspedig még akkor sem, ha kamat fejében az adós valamely ingó vagy ingatlan dolog használatát adja át hitelezőjének.

(4) A találmányok és találmányi szabadalmak átengedése fejében kapott ellenszolgáltatások adókötelezettsége tekintetében nincsen különbség az átengedés időleges vagy végleges volta között. Ebből következik, hogy az örökáron értékesített találmányi szabadalmak ellenértékét is együttes kereseti és jövedelemadó terheli. Az ellenérték egész összegében egyszerre szolgál adóalapul. Ez alól a szabály alól csak akkor van kivételnek helye, ha az adóalany illetékezés végett bemutatott szerződéssel igazolja azt, hogy az ellenértéket részletekben kapja. Ilyen esetben az egyes részbevételüket terheli az együttes kereseti és jövedelemadó.

(Együttes kereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,)

4. aki gyógyszertár, iparüzlet, bányamű és egyéb föld- vagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok használatáért haszonbért vagy másszolgáltatást, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért, valamint általában valamely szolgalmi jog átengedéséért ellenszolgáltatást kap;

Ut. (1) E pont rendelkezései alá tartoznak többek között: a gazdaságilag nem használható és nem művelhető területekért, az üres háztelkekért, a házadó tárgyául nem szolgáló ideiglenes építményekért, sátrakért, a viz partján levő fürdőkabinokért, a vizen uszó és parthoz nem kötött vagy a parthoz kötött építményekért, pl. hajókért, stb., továbbá a királyi kisebb haszonvételi jogokért, u. m. a malom-, vám-, rév- és vásárjogért (helypénz szedési jogért) fizetett haszonbérek.

(2) Ha a földadó vagy házadó alá tartozó vagyontárggyal együtt e hozadéki adók alá - nem eső vagyontárgyakat is bérbe adnak, ezeket a vagyontárgyakat együttes kereseti és jövedelemadó terheli. Így pl. a földbirtokkal együtt bérbeadott malomra, szesz-, cukor- stb. gyárra, illetőleg ezeknek a felszerelésére eső haszonbér együttes kereseti és jövedelemadó alá esik.

(3) A butorozottan bérbeadott lakásért fizetett nyers bérnek a butorhasználatra eső, házadó alá nem tartozó hányada, továbbá az üzletfelszereiéssel együtt bérbeadott üzlethelyiség után kikötött bérösszegnek az üzletfelszerelésre esö és házadó alá nem tartozó része együttes keresti és jövedelemadó alá esik.

(4) Együttes kereseti és jövedelemadó alá esik egyebek közt az a bevétel is, amelyet a földtulajdonos az ingatlanán vagy ingatlanában található ásvány és egyéb anyagok tekintetében őt illető jogok átruházása esetében a kitermelt vagy az értékesített anyag mennyisége után igazodó visszatérő ellenszolgáltatás (haszonbér, jutalék, dij, terrágium) vagy más számítási alap szerint kiszámított ellenérték fejében kap.

(5) Az együttes kereseti és jövedelemadó fizetésének kötelezettsége akkor is fennáll, ha a bányaművelési vagy valamely szolgalmi jog átruházása fejében az általában visszatérő szolgáltatások alakjában kikötött ellenszolgáltatás sűrítetten jelentkezik, más szóval, ha az ellenszolgáltatást nagyobb időközre vagy véglegesen egy összegben állapítják meg. Ha az átruházott bányaművelési vagy szolgalmi jogért kikötött visszatérő szolgáltatást később egy összegben megváltják, akkor ennek együttes kereseti és jövedelemadóját olymódon kell kiszámítani, hogy a megváltás összegét el kell osztani a visszatérő szolgáltatás egy-egy időszakra eső összegével és az igy nyert eredménnyel meg kell szorozni azt az adót, amely az egy-egy időszakra fizetett visszatérő szolgáltatás után járt. Pl. a visszatérő szolgáltatás havonkint volt kikötve 500 forintnak megfelelő összegben; ha a megváltási összeg 30.000 forintot tesz ki, akkor a hányados 30.000: 500 = 60, minthogy pedig egy-egy havi szolgáltatás után 86 forint adót kellett fizetni, a megváltás összegét ennek 60-szorosa, azaz 5.160 forint adó terheli. Ezt az eljárást azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a bányaművelési vagy valamely szolgalmi jogért fizetett ellenértéket az átengedéstől számított legalább két éven át visszatérő szolgáltatásként fizették.

(6) Valamely ipari vagy bányavállalatnak a hozzátartozó és az üzem céljaira szolgáló épülettel együtt való bérbeadása esetéhen az együtt, egy összegben megállapított bérből az épületre eső és igy házadóval terhelt rész után együttes kereseti és jövedelemadó kivetésének nincsen helye. Albérletbeadás esetében azonban a fő-bérlőt - a fenti (2) bekezdésben foglallak szerint - az üzemi épületre eső bérösszegből származó bevétele után is együttes kereseti és jövedelemadóval kell megróni.

(7) Az a körülmény, hogy a bér, illetőleg haszonbér vagy más ellenszolgáltatás készpénzből vagy más javakból vagy esetleg egyéb módon teljesítendő szolgáltatásból áll, az adókötelezettség szempontjából közömbös.

(Együttes kereseti és jövedelemadót tartozik fizetni az,)

5. aki külföldi munkaadótól nem valamely belföldi pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja útján az ország területén szolgálati illetményt élvez;

6. akinek az 1-5. pontban fel nem sorolt keresetforrásból bevétele van.

Ut. (1) Az ebben a pontban említett keresetforrásokról sokféleségük miatt kimerítő felsorolást adni nem lehet. Általános elvként meg kell azonban jegyezni, hogy ide az olyan - akár csak alkalomszerű - bevételek tartoznak, amelyeknél a keresetszerüség megállapítható. Nem tartoznak tehát ezek közé a rendkívüli vagy a véletlen esélytől függő egyszeri bevételek, mint pl. azok, amelyek örökségből, ajándékozásból, életbiztosítási tőkéből származnak vagy nem foglalkozásszerü szerencse játékból nyereményként vagy nyereségként jelentkeznek. Rendkívüli s igy nem adóköteles a saját tulajdonban levő ingó vagy ingatlan dolgok eladásából eredő bevétel is. Ha azonban az eladott dolgok helyébe újonnan beszerzett dolgok ismételten válnak adásvétel tárgyaivá, akkor a keresetszerüség már feltételezhető. Az alábbiakban példázatosan történik említés az e pont alá sorolható gyakrabban előforduló foglalkozásokról. Ilyen foglalkozást folytat pl az a mezőgazdasági munkás, aki nem csupán munkateljesítményre vállalkozik, hanem a gazdasági termeléshez szükséges anyagot, állat vagy gépi eszközt is szolgáltatja, pl. a feles juhász, aki a juhtenyésztés céljára a tenyészállatokat adja.

(2) A vállalatszerűen bérmunkában végzett kertépítés, kerttervezés, kertalakitás, kert rendezés, kertgondozás és karbantartás olyan vállalkozás, illetőleg hasznothajtó foglalkozás amely együttes kereseti és jövedelemadó alá tartozik, feltéve, hogy az, aki a munkát végzi, a kert tulajdonosával nem áll szolgálati viszonyban.

(3) Az állami mének bérlete n. tekinthető hasznothajtó keresetforrásnak és igy önállóan nem adóztatható meg. Aki telivéreket versenyfuttatás céljára idomíttat, erre különleges berendezésű istállót tart fenn, a lovak idomitására és lovaglására alkalmazottakat fogad és a lovaknak a versenyben való részvétele céljából meghatározott dijakat fizet, a versenydijak után az együttes kereseti és jövedelemadó fizetésére van kötelezve.

(4) Vállalkozásnak minősül az állattenyésztés, az állathizlalás, az üzemi berendezéssel folytatott selymészet vagy méhészet abban az esetben, ha azt nem mező- vagy erdőgazdasággal kapcsolatban, hanem külön foglalkozásképen folytatják.

(5) Vállalkozónak kell tekinteni azt az időszaki mezőgazdasági munkást, aki valamely munka elvégzését, pl. kapálást és betakarítást kaszálást, aratást és behordást vagy cséplést a várható termény bizonyos hányadának átengedéséért olyan terjedelemben vállalja, hogy ezt a munkát nem kizárólag maga vagy pedig családja segítségével végzi el, hanem annak elvégzésére idegen munkaerőket is alkalmaz. Hasonlóképen vállalkozó az is, aki a vállalt munkaelvégzésére irodát műhelyt tart fenn, a munka elvégzésével kapcsolatos kiadásokat maga fedezi, illetőleg a vállalt munkát a kézi szerszámoktól különböző saját vagy bérelt eszközeive (gépekkel, géperejű vagy állati vontatású jár művekkel) végzi. A lovaskocsival dolgozó kubikusok (kordélyosok) és a favontatók tevékenysége akkor minősül adóköteles vállalkozásnak, ha egy igás állatnál többet tartanak vagy ha alkalmazottjuk van.

(6) Együttes kereseti és jövedelemadókötelesek a dologi jogosítványok (1. § 4. pont) birtokosai is, ha a jogosítványt maguk gyakorolják

(7) Együttes kereseti és jövedelemadó alá esnek a közbirtokosságok, a külön kezeli vagyontömegek és egyéb vagyonközösségek is Itt olyan külön kezelt vagyontömegekről és egyéb vagyonközösségekről van szó, amelyek fölött a tulajdonosnak vagy részarányos tulajdonosnak a tulajdonjogból folyó szabad rendelkezési joga a külön szervezett képviselet, esetleg a hatóságilag vagy biróilag elrendelt vagyonkezelés folytán korlátozva van. Ilyenek a fel nem osztott hagyatékok, csődtömegek, zárgondnok: kezelés alatt álló vagyontömegek is.

(8) A közbirtokosság adókötelezettsége csak abban az esetben áll fenn, ha az egyes birtokosokat megillető rész természetben vagy hányadrészben megállapítva nincs. Ellenkező esetben az adót a felosztási kulcs vagy részesedési arány szerint a tagokra kell megállapítani.

(9) Ha valamely osztatlan közös vagyonnak csak egy részére van tulajdoni arány megállapítva, akkor - külön ügykezelő szervezetet feltételezve - a vagyontömeget csak arra a bevételre terheli adókötelezettség, amely a fel nem osztott tulajdonrészekből ered.

(10) A fel nem oszlott hagyaték terhére csak akkor vethető ki együttes kereseti és jövedelemadó, ha annak kivetésekor nem lehet megállapítani azt, hogy a hagyaték jövedelme kit fog megilletni.

(11) Egyébként a külön kezelt vagyontömeg csak akkor lehet az együttes kereseti és jövedelemadónak alanya, ha maga a tulajdonos a kezelésben való korlátozás nélkül szintén alanya volna az együttes kereseti és jövedelemadónak. Nem terhelheti tehát ez az adó valamely részvénytársaság csődtömegét, mert a részvénytársaság az együttes kereseti és jövedelemadónak nem alanya.

(12) A házak bérlői az u. n. házhaszonbérlők az albérletbeadásból eredő bevételek után együttes kereseti és jövedelemadó alá esnek. Ide tartozik az, aki egész épületet vagy az épületnek több lakást, üzlethelyiséget, műhelyt, raktárt, stb. magában foglaló részét bérbe veszi és abból egy vagy több lakást vagy üzlethelyiséget, műhelyt, raktárt stb. albérletbe kiad. Nem számit hasznothajtó keresetforrásnak az albérletbeadás akkor, ha valaki bérelt lakásában legfeljebb három albérlőt vagy három helybenfogyasztó kosztost vagy általában ágyrajárókat tart. Az egész lakás vagy üzlet albérletbeadása azonban adóköteles. Az adóztatás szempontjából a bérlővel, illetőleg albérletbeadóval azonos elbánás alá esik az, aki valamely föld- vagy házingatlannak használatára bérfizetés nélkül jogosult anélkül, hogy annak tulajdonosa, haszonélvezője vagy örökbérlője lenne és a használatra átengedett ingatlant vagy annak egy részét másnak bérbeadja. Ilyen eset pl. az, ha valaki az épületet az épület tulajdonosával való rokoni kötelékből vagy szolgálati viszonyból kifolyólag bérfizetés nélkül hasznába, illetőleg annak használatára jogosult és az épületet bérbeadja.

(13) A bérlő szempontjából nem tekinthető önálló adótárgynak a vasúti és hajóállomásokon kizárólag az áruk kirakása céljára szolgáló terület bérlete, továbbá az olyan raktárhelyiség bérlete, amely egy más helyen (üzlethelyiségben) elárusítandó áruknak elhelyezésére szolgál. Az ilyen raktárhelyiség ugyanis az áruk darusítására szolgáló üzlethelyiség kiegészítő részének tekintendő.

(14) Együttes kereseti és jövedelemadó alá esik a haszonbérletnek vagy a bérletnek átruházásáért vagy erről a jogról való lemondásért a bérlőnek fizetett ellenértékből (lelépési díjból) származó bevétel is, mert ez a bevétel a haszonbérleti vagy bérleti jogból várható haszonnak ellenértéke, amely nem minősíthető vagyongyarapodásnak.

(15) Együttes kereseti és jövedelemadó alá esik a házrészvénytársaság vagy hasonló üzlet-körű szövetkezet, illetőleg korlátolt felelősségű társaság részvényesének, üzletrésztulajdonosának, illetőleg tagjának az a bevétele, illetőleg bevételének az a része, amelyet a társtagsága fejében élvezett lakás vagy üzlet bérbeadásáért a házadó kivetése során megállapított haszonértéken felül kap.

(16) Bizonyos élelmezési vállalkozásokból eredő bevételek, mint pl. közkórházi gondnokoknak a betegek élelmezéséből, fogház-felügyelőknek a vizsgálati foglyok élelmezéséből eredő jövedelme, továbbá a bűvészeknek, erő- és egyéb mutatványosoknak ebbeli vállalkozásából, illetőleg foglalkozásából eredő bevétele ugyancsak adóköteles.

2. § Nem tartoznak együttes kereseti és jövedelemadó alá:

1. a társulati adó alanyai;

Ut. A társulati adóalanyok megadóztatását a 37-55. §-ok szabályozzák.

(Nem tartoznak együttes kereseti és jövedelemadó alá:)

2. a földadó alanyainál a mező- és erdőgazdasági termelés, szőlő- és kertművelés, továbbá az ezekkel kapcsolatos mellékiparágak jövedelmei, ha ezek a saját nyers termékeiknek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak;

Ut. (1) A föld terményeinek ipari feldolgozás nélküli értékesítése az őstermelés keretébe tartozik s igy együttes kereseti és jövedelmadó alá nem esik. Arra nézve, hogy ipari feldolgozás alatt mit kell érteni, részletes utasítást adni az esetek számtalan változata miatt nem lehet, hanem ezt a körülményt esetről-esetre kell elbírálni. Tájékoztatásul szolgáljon, hogy nem tekinthető ipari feldolgozásnak s igy nincs együttes kereseti és jövedelemadó kivetésének helye, ha pl. az őstermelő tényleges birtokos, a saját gazdaságából származó tejet bárminő módon (vajnak, túrónak, stb.) feldolgozza és elárusitja, feltéve, hogy ez a feldolgozás az üzem méreteinél fogva mezőgazdasági iparvállalatnak nem minősithető (pl. sajtgyár); ha a mezőgazdasági terményeket, gabona- vagy takarmánynemüe-ket, kereskedelmi, kerti vagy kapásnővényeket vagy nádat, gyékényt, stb. eredeti nyers vagy szárított állapotban, illetőleg a gazdaság körében szokásos alakban a helyszínen vagy piacon elárusitja; ha pl. cirokból házilag seprőt kőt, kenderből vagy lenből ugyancsak házilag vásznat sző és azt eladja; ha saját szőlejének termését akár eredeti alakjában, akár mint mustot, bort, törkölyt, akár nagyban, akár zárt palackokban kicsinyben - de nem korlátlan Italmérési engedély alapján vagy korlátolt italmérési engedély birtokában nem üzletszerüleg - értékesiti vagy szőlő- és szőlőojtványokat ad el; ha a saját termésű gyümölcsöt nyers vagy száritott (aszalt) állapotban vagy pedig Íznek, gyümölcsbornak, ecetnek feldolgozva, házilag vagy piacon elárusitja.

(2) Együttes kereseti és jövedelemadó alá esik azonban a földbirtokos is ama bevételére nézve, amelyet az őstermelés nyers terményeinek az őstermelés kereteibe természetszerűleg nem tartozó módon történő eladása vagy átdolgozása és ilyen alakban való értékesítése utján, nemkülönben a hasznothajtó foglalkozásképen folytatott mű- vagy kereskedelmi kertészet utján ért el. Ehhez képeit a földbirtokos is együttes kereseti és jövedelemadót köteles fizetni abban az esetben,

1. ha saját birtokának nyers terményeit üzletszerüleg pl. rendes üzlethelyiségben árusítja;

2. ha nemcsak saját birtokának nyers terményeit adja el, hanem másoktól vásárolt nyers terményeket is árusit, mely esetben nemcsak a vásárolt, hanem az általa termelt nyers termények darusításából származó bevétel is adóköteles;

3. ha saját birtokának nyers terményeiből az illető gazdasági ág körébe természetszerűleg nem tartozó átdolgozás (specifikáció) utján iparcikkeket állit elő és ezeket árusítja. Ilyen eset pl. az, ha a földbirtokos: saját erdejének fájából deszkát, dongát, zsindelyt, épületfát, táviró oszlopokat, bányafát, parkett- vagy talpfát, fürészmalomban felaprított tűzifát, stb., a gabonából lisztet, a kenderből vagy lenből a házi ipar keretét meghaladó arányokban szövetet, a burgonyából keményítőt, a gyékényből, vesszőből kosarat, stb. készit vagy készíttet és ezeket forgalomba hozza. Ezen a cimen esik együttes kereseti- és jövedelemadó alá a szeszgyártásból, sörgyártásból, cukorgyártásból, sajtgyártásból, stb. eredő bevétel még akkor is, ha a gyártással a mezőgazdaság birtokosa a mezőgazdasággal kapcsolatban foglalkozik;

4. ha az állattenyésztést vagy hizlalást olyan terjedelemben folytatja, hogy a vett és eladott állatok a saját avagy haszonbérelt terület termékeiből nem tarthatók el, illetőleg ki nem hizlalhatok vagy ha bérhizlalását folytat;

5. ha üvegházi berendezéssel felszerelt virág-kertészetet üz és virágtermését vagy annak egy részét bármilyen módon eladja, továbbá, ha virágtermését üzlethelyiségben vagy nyílt piacon rendszeresen árusitja vagy azt virágkereskedőnek nagyban rendszeresen eladja, jóllehet üvegházi berendezése nincs.

(6) Valamely iparág folytatásával kapcsolatos mellékhaszonvételek is együttes kereseti és jövedelemadó alá tartoznak. Ezt a szabályt csakis a mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatos marhahizlalásból származó bevételre nem lehet alkalmazni, mert ez mint mezőgazdaságból eredő és földadóval érintett bevétel nem esik együttes kereseti- és jövedelemadó alá. Ez a kívétel azonban nem vonatkozik sem az ipari szeszgyárral, sem a cukor-, sör- vagy malátagyártással kapcsolatos marhahizlalásból eredő bevételre éspedig még akkor sem, ha a gyárnak saját mezőgazdasága van.

(Nem tartoznak együttes kereseti- és jövedelemadó alá:)

8. a házadó alá eső bevételek;

Ut. Nem róható meg együttes kereseti- és jövedelemadóval a házadó alá tartozó lakóházaknak és állandó jellegű épületeknek bérbeadásából származó bevétele, illetőleg azok haszonértéke.

(Nem tartoznak együttes kereseti- és jövedelemadó alá:)

4. a szolgálati viszonyból származó jövedelmek;

Ut. Az ilyen jövedelmeket a 8720/1946 ME, illetőleg a 8750/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 172/b. szám) vonja adó alá.

(Nem tartoznak együttes kereseti- és jövedelemadó alá:)

6. a tantiemadó alá eső javadalmazások;

Ut. A tantíemadó alá eső javadalmazásokat az 56. § sorolja fel.

(Nem tartoznak együttes kereseti- és jövedelemadó alá:)

6. az osztalékilleték alá eső jövedelmek:

Ut. Az osztalékjövedelmeket az 1920: XXIV tc. 16. §-a vonja illeték alá. Az illeték mérve felől utoljára a 8500/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 167. szám) 148. §-a intézkedett. Nem esik együttes kereseti- és jövedelemadó alá a szövetkezetektől élvezett vásárlási, értékesítési vagy díjfizetési visszatérités sem.

(Nem tartoznak együttes kereseti, és jövedelemadó alá:)

7. a kamatilleték alá eső jövedelmek.

Ut. A kamatjövedelmek után járó illetékeket a szelvénykamatokra és a hitelüzletekkel keresetszerüen foglalkozó cégekre és egyénekre nézve a 3700/1926. PM rendelet (Budapesti Közlöny 145. szám), a magánosokra nézve pedig az 1820/1932. ME rendelet (Rendeletek Tára 1932. évfolyam 282 lap) szabályozta. A mérvet utoljára a 8.500/ 1946. M. E. számú rendelet 162. §-a állapította meg.

3. § Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól

1. az idegen államok diplomáciai képviselői és exequaturt nyert hivatásszerű konzulai valamint a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalmazottak, ha külföldi állampolgárok, végül mindezeknek vagy családtagjaiknak szolgálatában álló külföldi állampolgárok nem az ország területéről származó bevételeik után;

Ut, (1) Az ebben a pontban felsorolt külföldi állampolgárok a nemzetközi jogelvek szerint részben a területenkívüliség kiváltságát élvezik, vagyis ugy tekintendők, mintha nem a magyar államnak, hanem saját államuknak a területén élnének, részben pedig - amennyiben a területenkívüliség kiváltsága nem illeti meg őket - adózás szempontjából az ilyen kiváltságot élvezőkkel azonos elbírálás alá esnek. A külföldieknek itt biztosított adómentessége nincs a viszonosságtól függővé téve. Ha a felsorolt tisztségek valamelyikét magyar állampolgár tölti be, ez ezen a cimen mentességet nem igényelhet

(2) Az e pont alá tartozó külföldi állampolgároknak csak a külföldről eredő- bevételei élveznek mentességet, az ilyen személyeknek Magyarország területéről származó bevételei azonban együttes kereseti és jövedelemadó alá esnek. A külföldről származó bevételeknél azonban közömbös az a körülmény, hogy ezeket valamely az ország területén belül kifejteti egyébként adóköteles tevékenységért folyósítják.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

2. azok a külföldiek, akiknek adómentességét nemzetközi egyezmények biztosítják.

Ut. (1) Ha valamely külföldi állampolgár Magyarország területén csak bevásárol és a bevásárolt árucikkeket vagy nyersanyagot külföldi raktáraiba szállítja és külföldön adja el, illetőleg dolgozza fel és onnan is hozza forgalomba, akkor Magyarországon ezek után a puszta bevásárlások után együttes kereseti és jövedelemadóval nem adóztatható meg.

(2) A külföldi vonatkozású adóköteles bevételek adómentességét a kettős adóztatást kizáró adóügyi egyezmények vannak hivatva szabályozni. Ezek tekintetében általában a 39. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdését kell alkalmazni. Minthogy azonban a két háború között kötött adóügyi egyezmények jogi helyzete ma még tisztázatlan, minden e tekintetben felmerülő vitás kérdésben a pénzügyminiszter döntését kell kikérni.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

3. az államnak bárhonnan származó adóköteles bevételei, a törvényhatóságoknak, községnek (városnak) pedig az üzemeitől élvezett bevételei;

Ut. (1) A törvényhatóságot és községet (várost) az üzemektől eredő bevételekre megillető adómentesség nem terjed ki ezeknek az üzemeknek a haszonbérlőire.

(2) Az állam, törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai egyébként a 37. § 2. pontja értelmében társulati adó alá esnek.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

4. a rokkantak ellátási dijai;

5. a társadalombiztosítási intézmények, a bányatársládák vagy a vállalati pénztárak által nyújtott segélyek és balesetbiztosítási járadékok, a kincstári erdészeti munkáspénztárak, a Magyar Szabadszakszervezetek Országos Központja (Szakszervezeti Tanács), valamint tagszervezetei, végül az emberbaráti intézetek és temetkezési egyletek által tagjaiknak vagy másoknak orvosi kezelésre, betegség esetében élelmezésre vagy temetkezésre nyújtott segélyek; 6. az ösztöndijak, ideértve a hatóságok, alapítványok vagy intézmények által adományozott tanulmányi és utazási segélyeket is;

7. a nyilvános iskolák tanulóinak magántanításból származó keresete;

Ut. A jelen pontban emlitett tanulók alatt a középiskolák tanulóit, továbbá az akadémiák, egyetemek és más főiskolák hallgatóit és a papnövendékeket kell érteni.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

8. a könyöradományokból és perselypénzekből származó bevételek, továbbá a kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzeteknek e foglalkozásból eredő bevétele;

Ut. Ha valamely betegápolással foglalkozó szerzetnek nyilvános gyógyszertára is van, az együttes kereseti és jövedelemadó alá esik.

(Mentesek az együttes kereseti és Jövedelemadó alól:)

9. a nyugdíjintézetek, nem haszonra alakult közművelődési intézetek, testedzéssel foglalkozó sportegyesületek, valamint az emberbaráti és jótékonycélu intézetek bármily forrásból származó bevételei:

10. a jótékonycélu előadásokból folyó bevételek;

Ut. A jótékonycélu előadásokból származó bevétel csak annyiban adómentes, amennyiben azt a megjelölt jótékonycélra fordítják.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

11. azok a közös raktárak, amelyekben az egyébként már adózó iparosok kizárólag saját gyártmányaikat árusítják;

12. az állam által kezelt alapok és alapítványok bevételei, ide nem értve a földbérletből, valamint az ipari és kereskedelmi foglalkozásból származó bevételeket

Ut. (1) Az emlitett alapok és alapítványok alatt azokat kell érteni, amelyeknek tulajdonosa nem az állam, hanem csupán azoknak kezelését végzi valamely állami szerv.

(2) Azok az alapok és alapítványok, amelyek az állam tulajdonában vannak, a jelen § 3. pontja alapján minden bevételükre nézve mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól

(3) Arra nézve, hogy valamely alap vagy alapítvány az állam tulajdonában van-e vagy sem, kétség esetén a pénzügyi hatóság a pénzügyminisztertől köteles utasítást kérni.

(Mentesek az együttes kereseti és jövedelemadó alól:)

13. a közbirtokosságok, a külön kezelt vagyontömegek és egyéb vagyonközösségek jövedelméből a tagoknak netán járó részesedés.

Ut. Az ilyen részesedés mentessége csak abban az esetben érvényesülhet, ha az 1. § 6. pontja, illetőleg az ahhoz tűzött utasítás (8)-(11) bekezdése értelmében a tulajdoni részarányok megállapítva nincsenek, hanem maga az osztatlan vagyonközösség az együttes koreseti és jövedelemadó alanya.

A külön törvények alapján a kereseti adóra, valamint a jövedelemadóra biztosított ideiglenes adómentességek az együttes kereseti és jövedelemadóra is kiterjednek.

Ut. Ideiglenes adómentesség jelenleg a következő törvények alapján áll fenn, illetőleg állapítható meg: a helyiérdekű vasutakról szóló 1880: XXXI. tc, az iparfejlesztésről szóló 1931: XXI. tc, a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről szóló 1934: IV. tc, a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről, az ásvány-és gyógyvízforrásokról szóló 1929: XVI. tc, a közhasználatú gépjáróművállalatokról szóló 1930: XVI. tc. és az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról szóló 1933. XXI. tc. alapján.

5. § (1) Ha az adóalany üzleti tevékenysége külföldre is kiterjed, egész üzleti tevékenysége után belföldön adózik. A külföldön felállított telep utján kifejtett üzleti tevékenység a belföldön csak akkor nem esik adó alá, ha az adóalany igazolja, hogy abban az államban, amelyben üzleti tevékenységét folytatja, ezzel kapcsolatban az együttes kereseti és jövedelemadónak megfelelő egyenesadót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van az ilyen külföldön folytatott üzleti tevékenység tekintetében - viszonosság hiányában is - az általános szabályoktól eltérő és az adóalanyra kedvezőbb rendelkezéseket tenni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a járadékokra és járadékszerü visszatérő szolgáltatásokra is.

Ut. (1) Ha a viszonosság tekintetében kétség merül fel, a pénzügyminisztertől kell utasítást kérni.

(2) A viszonosság hiányában is alkalmazható kedvezőbb rendelkezésekre irányuló felhatalmazás alapján ezidőszerint általános érvényű szabály megállapítása helyett az érdekelt adóalany ily irányú kérvényei esetenkint kerülnek elbírálás alá. Az adóalany az ilyen kedvezőbb elbánásra irányuló kérelmét a külföldi adóztatást igazoló hiteles irat csatolása mellett akár az adóbejelentéssel egyidejűleg, akár külön beadványban is előterjesztheti. Az állami adóhivatal a hitelesség szempontjából felülvizsgálja a külföldi adóztatást igazoló iratot, annak esetleges hiányosságát a féllel pótoltatja és a méltányos elbánást indokolttá tevő körülmény ismertetése mellett, az iratokat felterjeszti a pénzügyminiszterhez.

(2) A külföldiek, ha üzleti tevékenységüket az ország területén olymódon gyakorolják, hogy ez a hasznothajtó foglalkozás folytatását igazolja, ennek mérvéhez képest az ország területén is együttes kereseti és jövedelemadó alá vonandók.

Ut. Ennek alapján megadóztatandó az olyan külföldi gyáros, iparos vagy kereskedő, aki árucikkeit az ország területén üzlethelyiségben, vásárokon, vendéglőben vagy házalás utján árusítja vagy árusittatja vagy belföldön raktárt tart fenn, hogy abból a belföldi megrendeléseket kielégítse; az olyan külföldi orvos, aki belföldön az általa fenntartott rendelőhelyiségben vagy más helyiségekben vagy valamely gyógyintézetben ismételten rendelő órákat tart; a külföldi művész, bűvész, műlovar, erő- és egyéb mutatványos, az ország területén rendezett előadásaiból származó jövedelme után, stb.

(3) A pénzügyminiszternek joga van viszonosság esetében a vendégszereplés vagy ismeretterjesztő előadás céljából az országban ideiglenesen tartózkodó külföldi művészek és tudósok részére adómentességet engedélyezni.

6. § A kincstárnak az együttes kereseti és jövedelemadó kivetéséhez való joga megnyílik:

1. az 1. § 1. és 2. pontjában emlitett s újonnan keletkezelt foglalkozásoknál azok megkezdésének napjával;

2. az 1. § 3-6. pontjában felsorolt s újonnan keletkezett bevételeknél azok keletkezésének napjával;

3. ideiglenes adómentesség esetében az adómentesség megszűnésének napjával.

Ut. (1) Újonnan keletkezettnek kell tekinteni a foglalkozást akkor is, ha annak helyét az eddigi községből (városból) más községbe (városba) helyezik át vagy ha annak tulajdonosa - a 7. § (2) bekezdésének 1. pontjában emlitett eset kivételével - változik.

(2) Ha valamely üzletet ugyanannak a városnak másik utcájában vagy másik közigazgatási kerületébe helyeznek át, akkor az áthelyezett üzlet újonnan keletkezettnek nem tekinthető.

(3) A foglalkozás megkezdését (1. pont), illetőleg a bevételek keletkezését Í2. pont) az adóalanynak 15 napon belül az adókivetésre illetékes állami adóhivatalnál be kell jelentenie.

(4) Ideiglenes adómentesség estében az állami adóhivatal az adómentesség engedélyezésekor köteles a vállalatot az e célból készült nyilvántartásba bevezetni és abban, valamint a kivetési iraton az adómentesség lejárati idejét feljegyezni. Az adómentesség megszűnését a nyilvántartásban az ilyen tétel törlésével feltűnően meg kell jelölni.

(5) Az ideiglenes adómentesség megszűnéséi már az adókivetési eljárás során kell figyelembe venni. Az állami adóhivatal az adóköteles nyers bevétel után járó adónak csak azt az aránylagos részét veti ki a lajstromban, amennyi az adókötelezettség keletkezésétől az adóév hátralevő idejére esik.

7. § (1) Az adókötelezettség azzal a nappal szűnik meg, amelyen az adóköteles foglalkozás, kereset-, illetőleg jövedelemforrás igazoltan megszűnt.

(2) Nem tekinthető a foglalkozás megszűnésének s nincs helye adótörlésnek:

1. ha az adóköteles halála után hagyatékának örökösei a foglalkozást tovább folytatják

2. ha a foglalkozás folytatásában bármilyen okból 60 napot meg nem haladó ideiglenes szünetelés áll be.

Ut. A 6. §-hoz fűzött utasítás (2) bekezdése folytán nem tekinthető a foglalkozás megszűnésének az sem, ha az üzletet ugyanannak a városnak másik utcájába vagy másik közigazgatási kerületébe helyezik át. Nem tekinthető továbbá a foglalkozás megszűnésének az sem, ha az üzletnek vagy vállalatnak csak a cége változott, tulajdonosa azonban nem.

(3) Ha valamely adóalany csődbe kerül, annak kereseti tevékenysége után kivetett együttes kereseti- és jövedelemadót a csődnyitás napjától kezdve törölni kell.

Ut. (1) Az együttes kereseti- és jövedelemadót a csődeljárást elrendelő bírósági végzés alapján az állami adóhivatal hivatalból törli. Az a körülmény, hogy a csődtömegnek a csőd tartama alatt bevétele van, adóztatásra alapul nem szolgálhat.

(2) Csődön kívüli kényszeregyesség esetére a 43. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasitás (3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

II. FEJEZET

Az adó megállapítása

8. § Az együttes kereseti- és jövedelemadó megállapítható:

1. nyers bevétel alapján,

2. osztálybasorozással,

3. állandó adótételek alkalmazásával,

4. adóközösségi rendszerben,

5. testületi átalányozással,

6. a kataszteri tiszta jövedelem alapulvétele mellett.

Ut. (1) A jelen § az átmeneti szükségletek követelményeihez igazodva, teljesen szakit a tiszta jövedelem megadóztatásának elvével. A számszaki adatok alapján kimunkált vagy megbecsült tiszta jövedelem alapulvételével jelenleg az adóztatás nem oldható meg. Ezért az erre vonatkozó rendelkezések (300/1927. és 500/1927. PM hivatalos összeállítások) átmeneti felfüggesztésével, továbbá az általános kereseti adónak, a jövedelemadónak és az ezekhez csatlakozó pótadóknak és járulékoknak összeolvasztásával a rendelet áttér a nyers bevétel szerinti adóztatásra, az osztálybasorozással és a kataszteri tiszta jövedelem alapulvételével megállapított adókra és az egyenesadók terén is intézményesiti a forgalmi adózásban már bevált adóközösségi és testületi átalányozás rendszerét.

(2) A nyers bevétel alapján kell az adót általában az olyan bevételek után fizetni (10-13. §), amelyeknél a nyers bevétel lényegileg egyúttal a jövedelmet magát is jelenti s igy megállapítása nehézséggel nem jár.

(3) Az ipari és kereskedelmi, továbbá az önálló szellemi foglalkozásokat folytató adóalanyokat általában osztálybasorozás utján kell megadóztatni és ennek során a kereseti viszonyokat, az életmódot és a teherviselőképességet kell az e három főszempontot alkotó minden részlettényező gondos mérlegelésével szemelőtt tartani és az adóalanyokat az I- XXX. adóosztályba besorozni (14-25. §).

(4) Állandó (fix) adótételekkel az állandó üzlethely nélkül működő házalók és külföldi utazók vannak megterhelve (26-27. §), egyezőleg a 300/1927. PM hivatalos összeállítás 20. §-ában, illetőleg az 1940: XXII. tc. 21. §-ának (6) bekezdésében ugyanezekre az adóalanyokra megállapított adóztatási móddal.

(5) Az adókivetés uj rendszerének természetes nehézségeit az adóközösségi és a testületi átalányozás csoportadóztatási rendszere hivatott megkönnyíteni (28-35. §). A két rendszer közötti lényeges különbség abban rejlik, hogy egyrészt az adóközösség tagjai a közösség terhére kivetett adóért a kincstárral szemben egyetemleg felelnek, másrészt pedig az adóközösség az egyességileg kikötött sommás összeget arra tekintet nélkül köteles a kincstárnak megfizetni, hogy a közösség egyes tagjai a terhükre megállapított adórészeket tényleg megfizetik-e. A testületi átalányozásnál ez a két jellegzetesség hiányzik.

(6) A földhaszonbérletek megadóztatása ezidőszerint csak a kataszteri tiszta jövedelem alapján mutatkozik célszerűnek (36. §). A ház-és egyéb jogosítvány haszonbérlői nyers bevételük alapján kötelesek adózni.

9. § (1) Az előző §-ban emlitett bármelyik módon történik is az adó megállapítása, általános szabály az, hogy minden helyhezkötött foglalkozás, illetőleg bevétel után az adóalany abban a községben (városban) adózik, ahol a foglalkozását folytatja, illetőleg ahonnan a bevétele származik.

Ut. (1) A helyhezkötöttség ismérveire vonatkozólag általában a jelen § alábbi (3) bekezdéséhez fűzött utasítás nyújt megfelelő tájékoztatást.

(2) Ha az őstermelő tényleges birtokos nyers terményeit üzletszerüleg árusitja, éspedig nem abban a községben, ahol az őstermelést folytatja, a nyers termények üzletszerű elárusitásához származó bevétele után - az őstermelői minőségére való figyelem nélkül - csakis az elárusitás helyén kell együttes kereseti és jövedelemadóval megadóztatni. Ha azonban az őstermelő bérelt területen folytatja az őstermelést, abban a községben, ahol a haszonbérlete van, ebből származó bevétele után - a nyers terményeknek más községekben folytatott üzletszerű elárusitására tekintet nélkül - kell együttes kereseti és jövedelemadóval megadóztatni, viszont az üzletszerű darusításból származó bevétel után külön abban a községben (városban) kell megadóztatni, ahol az elárusitást folytatja. Az őstermelőt tehát ebben az esetben mind a két helyen külön kell megadóztatni.

(2) Az az adóalany, aki foglalkozását telep utján több községben (városban) is folytatja, telepei után is a székhelyén adózik. A telep szerint illetékes község (város) és egyéb közület részesedéséről a pénzügyminiszter rendelettel intézkedik.

Ut. (1) Idevonatkozólag a 45. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A versenyistálló tulajdonosok által az egyes versenydijak után fizetendő együttes kereseti és jövedelemadóból azt a községei (várost) illeti részesedés, amelynek területén a futtatás történt.

(3) Telep alatt érteni kell minden olyan helyet, ahol az adóalany helyhezkötötten és tartósan üzletműködést folytat.

Ut. (1) A telep fogalmának adózás szempontjából két lényeges ismérve van: a helyhezkötöttség és tartósság. Ennek a két ismérvnek együtt kell meglennie ahhoz, hogy valamely helyet telepnek lehessen minősíteni. Az üzleti működést helyhezkötöttnek kell tekinteni akkor, ha annak folytatása céljából külön berendezésre van szükség. Ez a berendezés állhat gépekből, eszközökből, üzleti vagy irodai felszerelésből, amelyeket az adóalany abból a célból helyezett el, hogy azon a helyen üzletműködést folytasson. Ebből következik, hogy ha az adóalany egyetlen nagyobb üzlet vagy ügylet lebonyolítása céljából ideiglenesen helyiséget bérel és abban a legszükségesebb irodai berendezést felállítja, az ilyen helyiség telepnek még nem tekinthető. Ami pedig az üzleti működés tartósságát illeti, erre az ismérvre általános és tüzetes szabályt felállítani nem lehet. A tartósság fogalmát általában az a körülmény állapítja meg, hogy az adóalany a működése keretébe tartozó cselekmények egész sorozatát bonyolítja le, tehát a tartósságot inkább az üzleti események folyamatossága, mint időtartama határozza meg.

(2) Az előző bekezdésben foglaltak szerint telepeknek tekintendők különösen: a gyárak, műhelyek, irodák, raktárak, lerakatok, bevásárlási és elárusító helyek, üzletek, gazdaságok, ügynökségek, képviseletek, stb. Ilyenek továbbá: az ügyvédi iroda, a képzőművész műterme, a mérnök vagy termelő építész irodája, az orvos rendelőhelyisége. Ugyancsak telepnek minősül a külföldi vállalat földbirtoka és egyéb vagyona még abban az esetben is, ha azt bérbeadás utján hasznosítják. Azt a helyet azonban, ahová a vállalkozó csak valamely egyedileg vállalt munka elvégzése céljából és annak tartamára szállítja üzleti berendezését, nem lehet telepnek tekinteni. Ehhez képest ha pl. a cséplési vállalkozó a cséplőgépet valamely gazdaságba szállítja, hogy ott a vállalt cséplést elvégezze, akkor ez a gazdaság az adózás szempontjából telepnek nem minősíthető. Hasonlóképen nem tekinthetők telepnek azok a helyek, ahol a vállalat üzletkörénél vagy a munka természeténél fogva valamely körülhatárolt gazdasági müvelétet vagy ipari munkalatot a vállalat üzleti működésének helyén kivül vagy helyétől távol kell esetleg hosszabb időn át elvégezni. Ilyen a fakitermelő vállalat erdőirtása, mert ha a vállalatnak saját erdeje nincsen, a vásárolt faállományt mindig a teleptől távol eső helyen kell kitermelni. Ha azonban a vállalat a kitermelt faállomány ipari feldolgozása vagy megmunkálása céljából az erdőirtás helyén fürészmalmot vagy gőzfürészt állit fel, az ilyen helyet már a vállalat telepének kell tekinteni. A fakitermeléssel azonos módon kell elbírálni az útépítést, a vasútépítést és a csatornázást is. mert az ilyen munkálatokkal foglalkozó vállalatok üzleti működése éppen a telepétől távoleső helyen elvégzendő munkálatok vállalásából áll. A munkahely tehát az ilyen vállalatoknál sem tekinthető telepnek. Bányavállalatoknál azokat a községeket, amelyeknek határában a nyersanyag bányászása történik, telepeknek tekinteni nem lehet, hanem csak azokat a községeket, amelynek területén a bányatermék felszinrehozatala történik, ahol tehát ebből a célból a bányavállalatnak építményei (külszin berendezései) és irodahelyiségei is vannak. A földfelosztással (parcellázással) foglalkozó vállalatoknál azonban a feldarabolásra vásárolt földterületeket már telepeknek kell tekinteni, mert az ilyen vállalatok üzleti működése az egyes földrészletek eladásából áll, tehát üzleti működésük helyhezkötötten és tartósan a parcellázás helyén történik.

(3) Az az adóalany, aki foglalkozását az év bizonyos szakában állandó munkahelyén kivül más községben (városban, fürdőhelyen, gyógyhelyen) folytatja, pl. a fodrász, cipész, orvos, stb., ha állandó munkahelyén erre az időre foglalkozását nem gyakorolja, azon a helyen, ahol idényszerűen működik, valójában telepet létesít.

(4) Az uj telepek felállításáról minden adóalany köteles esetről-esetre az illetékes községi elöljárósághoz (városi adóhivatalhoz) bejelentést tenni.

(4) Helyhez nem kötött foglalkozásnál, illetőleg személyhez kötött bevétel után az adóalany a lakóhelyén adózik.

Ut. (1) Helyhez nem kötött foglalkozást folytatnak: a kéményseprők, szobafestők, mázolók, cserepezők, kőművesek, a vásárokra járó iparosok és kereskedők vagy egyéb vándor iparosok, továbbá a vándor művészek (vándor színtársulat) és a művészet körébe nem vonható közönséges mutatványokkal foglalkozók (vándor bűvészek, vándor cirkusz, vándor mozgóképszínház, stb.). Az a körülmény, hogy az adóalany magyar állampolgár-e vagy sem, közömbös.

(2) Ha az adóalanynak helyhez nem kötött foglalkozásán kivül helyhezkötött üzlete vagy foglalkozása is van, akkor a helyhezkötött üzlete vagy foglalkozása után ilyen esetben is ott kell megadóztatni, ahol azt folytatja, a helyhez nem kötött foglalkozása után pedig a lakóhelyén.

(5) Az ügynökök (alkuszok) járulékából levont együttes kereseti- és jövedelemadót a megbizó a székhelye, illetőleg telepe szerint illetékes községnél (városnál) tartozik befizetni.

Ut. Az idevonatkozó részletes rendelkezések a 12. § (3) bekezdésében és az ahhoz fűzött utasításban lelhetők meg.

(6) Az állandó üzlethely nélkül működő házalók, illetőleg a külföldi utazó ügynökök a házalási engedélyt kiadó, illetőleg az engedélyt láttamozó hatóság székhelyén fizetik az együttes kereseti és jövedelemadójukat

Ut. Az adót nem arra a naptári évre kell befizetettnek tekinteni, amelyik évben azt befizették, hanem arra az egy évi időtartamra, amelyre az engedély szól.

III. FEJEZET

Adózás a nyers bevétel alapján

10. § (1) A nyers bevétel alapján kell az együttes kereseti és jövedelemadót kiszámítani:

1. az 1. § 3-6. pontjaiban felsorolt adóalanyoknál;

2. az 1. § 1. pontja alá eső adóalanyok közül azoknál, akik nem főfoglalkozásként tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységet fejtenek ki, továbbá akik belföldön székhellyel, teleppel vagy üzlethelyiséggel biró vállalatok részére kereskedelmi ügyletek kötésével jutalék (alkuszdij) ellenében iparszerüleg foglalkoznak és végül akiknek adóját osztálybasorozás utján kell ugyan megállapítani, de ennek során őket olyan adóosztályba sorozták, amelyben az adó havi összege a 380 forintot eléri vagy meghaladja.

Ut. (1) Azok az adóalanyok, akiknek együttes kereseti és jövedelemadóját a nyers bevétel alapján kell kiszámítani, két csoportra oszlanak. Az elsö csoportba tartoznak azok az adóalanyok, akik feltétlenül a nyers bevétel alapján fizetik az együttes kereseti és jövedelemadót A második csoportba tartozó adóalanyoknál a nyers bevétel csak feltételesen, éspedig abban az esetben alapja az együttes kereseti és jövedelemadónak, ha az adóév elteltével az állapíttatnék meg. hogy az adóköteles foglalkozás után az adóévre osztálybasorozással-megállapított adó összege kisebb az adóköteles foglalkozásból származó nyers bevétel alapján járó adó összegénél.

(2) Feltétlenül a nyers bevétel alapján fizetik az együttes kereseti és jövedelemadót:

1. akik törvénnyel, birói ítélettel vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonynak minősülő kötelezettségen alapuló életjáradékot, rokonsági évjáradékot, továbbá özvegyi jog cimén nem a férj vagyonának haszonélvezetében álló életjáradékot vagy más járadék-szerű visszatérő szolgáltatást élveznek, találmányok és találmányi szabadalmak használatáért vagy átengedéséért, valamint öröklött szerzői jogért ellenszolgáltatást (dijat) kapnak;

2. akik gyógyszertár, iparüzlet, bányamű és egyéb föld- vagy házadó alá nem eső tárgyak vagy jogok használatáért haszonbér vagy más szolgáltatást, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért termelési jutalékot, valamint általában valamely szolgalmi jog átengedéséért ellenszolgáltatást kapnak;

3. akik külföldi munkaadótól nem valamely belföldi pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja utján az ország területén szolgálati illetményt élveznek;

4. akik nem főfoglalkozásként tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységet fejtenek ki;

5. a belföldi ügynökök (utazó ügynökök) és alkuszok;

6. az 1-5. pontban fel nem sorolt azok az

adóalanyok, akiknek nem ipari és kereskedelmi üzletből, szellemi foglalkozásból vagy földbérletből van bevétele.

(3) Feltételesen alapja a nyers bevétel az együttes kereseti és jövedelemadónak azoknál az ipari és kereskedelmi üzletet vagy szellemi foglalkozást folytató adóalanyoknál, akiknél az adóköteles foglalkozás után osztálybasorozással megállapított adó havi összege a 360 forintot eléri vagy meghaladja. Ezek az adóalanyok az adóév folyamán osztálybasorozásuknak megfelelően fizetik az adót; az adónak nyers bevétel alapján való kiszámítására csak az adóévet közvetlenül követő évben kerül sor.

(2) A nyers bevétel általában az adóév egy-egy hónapjában tényleg elért összegében szolgál a kiszámítás alapjául.

Ut. Azoknál az adóalanyoknál, akiknél a nyersbevétel feltételesen alapja az együttes kereseti és jövedelemadónak, a nyersbevétel az adóév folyamán elért ősszegében szolgál az adó kiszámításának alapjául.

(3) Azt a nyers bevételt, amely az adóévnek nem egy hónapjára, hanem az egész adóévre vagy annak egy hónapnál hosszabb idejére előre folyt be, az adó havi összegének megállapításánál csak egy hónapra eső részében kell számításba venni.

Ut. A nyers bevételt keletkezése hónapjában kell az adó kiszámításának alapjául venni. Kivétel az az eset, amikor egy hónapnál hosszabb időre előre befolyt nyers bevételről van szó. Ebben az esetben a nyers bevételt csak egy hónapra eső részében kell számításba venni. Pl. az üzleti berendezés bérbeadásából az egész adóévre előre befolyt nyers bevételnek 1/12 része a havi adóalap.

11. § (1) A nyers bevételt nemcsak a készpénzbevétel alkotja, hanem a váltóval, csekkel, áruval vagy munkateljesítménnyel, raktár- vagy árujegy átruházásával vagy bármi más módon történt szolgáltatás, kereskedőknél és iparosoknál - ide nem értve az ügynököket és alkuszokat - a követelés is.

Ut. (1) A nyers bevétel helyes fogalmi meghatározásának a rendelet alkalmazása szempontjából kétirányú jelentősége van. Az egyik az adó mérvére, a másik emellett az adóalap keletkezésének időpontjára is befolyást gyakorol.

(2) A nyers bevétel fogalmi körének az adó mérvére kiható megjelölésénél általában azt a felfogást kell irányadónak tekinteni, amely ebben a vonatkozásban a gazdasági élet rendjén kialakult. Azoknál az adóalanyoknál, akik az 1. § 3-6. pontja alapján kötelesek az együttes kereseti és jövedelemadót fizetni, a nyers bevétel fogalma - a kereset-, illetőleg a jövedelemforrás természetéből folyólag - rendszerint önmagától adódik. A gazdasági élet rendjén kialakult fogalom közelebbi meghatározására ennélfogva túlnyomórészt csak azokban az esetekben van szükség, amikor az adóalany adókötelezettségét az 1. § 1. pontja alapján kell megállapítani.

(3) Nyers bevétel mindannak a szolgáltatásnak az ellenértéke, mely az adóalanyt a kereseti tevékenysége körében végzett áruszállítás és munkateljesítmény fejében vagy egyéb cimen az ügylet alapján sajátjaként megilleti, illetőleg mindaz a bevétel, melyet az adóalany, az említett címeken sajátjaként kézhez vesz. De bevételnek kell tekinteni azt a formailag sem jelentkező bevételt is, amely oly módon áll elő, hogy az adóalany a kereseti tevékenysége körében értékesítésre vagy továbbfeldolgozásra szolgáló javakat eredeti rendeltetésüktől elvonja s ezzel meghiusítja, hogy valóságos bevétel keletkezzék. E szabály alapján bevételnek számit - a (14) bekezdésben emlitett kivétellel - az adóalany által saját háztartásában, üzletében, üzemében, stb. felhasznált avagy másnak ajándékba adott áruknak a felhasználás, illetőleg ajándékozás időpontjában megvolt forgalmi értéke is.

(4) Az áru csomagolásáért - kölcsöndij, vételár vagy betét cimén - külön felszámított összeget még abban az esetben is a nyers bevételhez kell számítani, ha az adóalany kötelezte magát, hogy a csomagolás anyagát (zsákokat, tartályokat, ládákat, stb.) meghatározott értékben visszaveszi. A visszavett csomagolási anyag értékét a (7) bekezdés rendelkezései szerint a nyers bevételből le kell vonni.

(5) A nyers bevételhez kell számítani azt az Összeget is, melyet az adóalany az eladott árunak akár saját, akár bérelt fuvarozó eszközön történt szállításáért az eladási áron felül felszámit. A nyers bevételhez való hozzászámitást azonban mellőzni kell abban az esetben, ha az áru átvétele az adóalany üzletében, üzemében, telephelyén vagy raktárában történt és a vevő csak azt az összeget téríti meg, amelyet a veszélyére végzett szállításért az adóalany előlegezett.

(6) A (3)-(5) bekezdésekben tárgyalt esetek mellett azonban a bevételként figyelembe vett összegek között előfordulhatnak olyanok is, melyek a jogügylet feltételeinek módosulása következtében vagy egyéb oknál fogva, utóbb már egyáltalában nem, esetleg csak részben illetik meg az adóalanyt, továbbá olyanok melyek ugyan formailag valóságos bevételként jelentkeznek, de a gazdasági éleiben kialakul! felfogás szerint vagy a gazdasági élet jelenségeinek helyes felismerése alapján a nyers bevétel alkotórészeinek nem tekinthetők.

(7) Az előző bekezdésben foglalt általános meghatározásnak megfelelőleg, ha pl. az ügyletkötő felek az áruszállítás vagy munkateljesítmény kikötött ellenértékét utólag közös megegyezéssel csökkentik vagy- a vevő a szállított árut akár részben, akár egészben visszaadja, továbbá, ha a felszámított ellenérték téves egységár alkalmazása vagy számolási hiba következtében megváltoznék, végül ha az adóalany az adós igazolt fizetőképtelensége miatt követelését részben vagy egészben leirja, az ilyen cimeken visszafizetett, illetőleg jóváírt összegeket, a visszafizetés vagy jóváírás napját magába foglaló - a 13. §-ban emlitett - bejelentésben a nyers bevételből levonásba kell hozni.

(8) Ugyancsak levonásba kell hozni a nyers bevételből azokat az összegeket is, melyeket az adóalany a vevőt vagy megbízót terhelő kiadások fejében ez utóbbiak helyett igazoltan kifizetett, de csak abban az esetben, ha az ilyen kiadásait a vevő részére kiállitott számlában külön tételben felszámítja. Pl. az adóalany külföldi vevőjének az árut saját telepén történő átvétel mellett adja el s a vevő kívánságára az átvétellel egy belföldi szállítmányozási vállalatot biz meg. Ha az adóalany a szállítmányozási vállalat számláját kiegyenlíti s annak összegét a külföldi vevő részére kiállított számlában külön tételként felszámítja vagy azzal a vevőt külön értesítés alapján megterheli, akkor a bevételnek azt a részét, mely az előbb emlitett kiadásokra esik, az adóalanyt nem terhelő készkiadás visszatérítésének kell tekinteni s mint ilyen nem számitható a kereset-forrás bevételei közé.

(9) Abból a szempontból, hogy a nyers bevétel alkotórészei mely időpontban válnak az együttes kereseti és jövedelemadó alapjává, a következők irányadók: nyers bevétel keletkezik a pénzzel történt kiegyenlítésen felül abban az esetben, ha az adóalanyt megillető szolgáltatás kiegyenlítése leszámítolásra alkalmas váltóval, csekkel, utalvánnyal, értékpapír átruházásával, jóváírással, követelés engedélyezésével, áruval, munkateljesítménnyel vagy bármi más módon történik. A pénzzel történt kiegyenlítésen felül készpénzbevételnek számit tehát a kiegyenlítésnek minden egyéb faja is. Kereskedőknél és iparosoknál - ide nem értve az ügynököket és alkuszokat - a nyers bevételhez tartozik az áruszállítás és munkateljesítmény ellenértékének hitelezése folytán keletkezett követelés is, melyet az áru szállítás és munkateljesítmény, illetőleg a munka befejezése napján kell nyers bevételnek tekinteni, amiből természetszerűleg következik, hogy utóbb, amikor a hitelezett összeg kiegyenlítést nyer, ezt a bevételt ismételten figyelembe venni nem szabad. Az áruszállitásra és munkateljesítményre az áru leszállítása vagy a munka elvégzése előtt kapott előleget a felvétel napján kell a készpénzbevételhez számítani. A követelésekkel azonos megítélés alá esnek azok az idegen követelések is melyeket az adóalany üzletfelei tartozásuk kiegyenlítése fejében reá engedményeztek. Ezeket a követeléseket - ha e bekezdés rendelkezéseinek helyes alkalmazása mellett a kiegyenlítés szempontjából nem valamely korábbi időpont irányadó - az engedményezés napján kell a nyers bevételek közé felvenni.

(10) A (9) bekezdés rendelkezései szerint csak a leszámítolásra alkalmas váltóval történt kiegyenlítés esetén keletkezik nyers bevétel. Ennek következtében a könyvköveteléseken és adósleveleken alapuló követelések biztosítása és jobb behajlása céljából az adóalanynak forgatási és továbbadási tilalommal átadott u. n. fedezeti váltókat a nyers bevétel számbavételénél figyelembe venni nem kell. A fedezeti váltónak nevezett, de forgatmánnyal ellátható és továbbadható váltók, a leszámítolásra alkalmas váltókkal egy tekintet alá esnek.

(11) Az adóalanyt megillető szolgáltatásnak áruval történő kiegyenlítése esetén, az adóalany állal szállított árunak az átadás időpontjában megvolt forgalmi értéket kell a nyers bevételhez számítani. Ha az adóalany munkateljesítményét áruval egyenlítik ki, akkor a munkateljesítményért a teljesítés helyén és időpontjában rendszerint felszámított összeg az együttes kereseti jövedelemadó alapja. Áruval való kiegyenlítésnek számit a raktár-, áru-, letét-, és zálogjegy, vagy zálogjogról kiállított egyéb okirat átruházása is.

(12) A forgalmi értéket minden adóalanyra egyaránt alkalmazható érvénnyel meghatározni nem lehet, mert a forgalmi érték annak a bevételnek felel meg, amelyet az adóalany elért volna, ha az áru értékesítése rendes kereseti tevékenysége körén belül készpénzfizetés ellenében történik. Általános irányelv, hogy a forgalmi érték kiszámításánál a gyáripari tevékenysége után adózó adóalanynál a nagykereskedővel, a nagykereskedőnél a kiskereskedővel, kiskereskedőnél és kisiparosnál a fogyasztóval szemben rendszerint felszámított árat kell alapul venni. Ha azonban az adóalany akár tartósan, akár pedig csak átmenetileg a szokásosnál szűkebb keretek között folytaja kereseti tevékenységét (pl. a nagykereskedő csaknem kizárólag fogyasztók részére adja el áruját), a forgalmi érték a tényleges kereseti tevékenység körének megfelelő ár (pl. nagykereskedőnél a fogyasztói ár) alapulvételével állapítandó meg. Ha az adóalany olyan árut hoz forgalomba, melynek árát hatósági rendelkezések állapítják meg, de emellett az u. n. szabadforgalomba kerülő áruk értékesítésével is foglalkozik, a forgalmi értéket a magasabb egységár alkalmazásával kell kiszámítani, hacsak az adóalany az arra illetékes hatóság okiratával nem igazolja, hogy a szóbanlevő árut a korlátozó rendelkezés hatálya alá eső készletéből szolgáltathatta ki.

(13) A jelen § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a nyers bevételt alkotja - az ott felsoroltakon kivül - a bármi más módon történt szolgáltatás is, annyit jelent, hogy az adókötelezettség alá eső kereset- és jövedelemforrás nyers bevételei függetlenül a szolgáltatás módozataitól, adókötelesek. Az a tény tehát, hogy a szolgáltatás, kiegyenlítés megtörtént, egymagában nyers bevételt hoz létre.

(14) Nem esik a (3) bekezdésben említett saját felhasználás fogalma alá - és igy nem tekinhető nyers bevételnek - ha az adóalany a saját előállítású vagy másoktól vásárolt árut termelési célra használja fel. Az üzemi anyagokat termelő vállalatok által termelt üzemanyagok saját célra szolgáló felhasználásának kérdésében, illetőleg abban a tekintetben, hogy az ilyen felhasználás mely esetben számit nyers bevételnek, a 600/1945. P. M. számú rendelet (Magyar Közlöny 41. szám) 3. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Az adóalany főtelepe és fióktelepei vagy üzletének (üzemének) egyes osztályai (ágai) közötti forgalomban adóköteles nyers bevétel nem keletkezik még abban az esetben sem, ha a forgalom belső számlázás kapcsán bonyolódik le.

(2) A kereskedők és iparosok nyers hevételének megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni

1. a külön felszámított, illetőleg az adóközös-ségi rendszerben fizetett forgalmi adót, az állami fogyasztási adókat és a számlailletéket,

Ut. A forgalmi adót és a számlailletéket a nyers bevétel megállapításánál általában csak abban az esetben szabad figyelmen kivül hagyni, ha a kereskedő vagy iparos ezeket külön tételben tünteti fel a teljesített áruszállításról vagy munkateljesítményről kiállított számlában, könyvelési feljegyzéseiben megfelelő elnevezésű' számlákon (forgalmi adó számla, számlailleték számla) ezeket bevételezi és ezeknek a számláknak a terhére a teljesített lerovásokat elszámolja. Ha az adóalany a forgalmi adót és a számlailletéket az árba beleszámítja vagy a számlájában külön tételekben tünteti fel ugyan, de azokat külön számlákon nem tartja nyilván könyvelési feljegyzéseiben, a nyers bevétel megállapításánál ezeket figyelembe kell venni. Ha azonban az adóalany az őt közvetlenül terhelő forgalmi adót adóközösségi rendszerben fizeti s igy azt külön nem számíthatja fel, az adóközösség vezetősége által igazolt összegű forgalmi adót a nyers bevétel megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni. Az állami fogyasztási adóknál a külön felszámítás a levonásnak nem feltétele.

(A kereskedők és iparosok nyers bevételének megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni:)

2. az anyaggazdálkodással kapcsolatban jogszabály alapján szedett szolgáltatásokat annyiban, amennyiben azokat ugyanolyan összegben (értékben) továbbítják az illetékes szervhez.

Ut. Az anyaggazdálkodással kapcsolatban akár közvetlenül az illetékes minisztériumhoz, akár az illetékes minisztérium által az anyaggazdálkodás lebonyolítására létesített szervhez jogszabály alapján befizetett járulékokat (dijakat) csak abban az esetben szabad a nyers bevétel megállapításánál figyelmen kivül hagyni, ha a járulékokat (dijaikat) az adóalany külön tételben felszámitja, könyvelési feljegyzéseiben megfelelő elnevezésű számlákra bevételezi és ezeknek a számláknak a terhére a teljesitett lerovásokat elszámolja. Amennyiben a könyvelési feljegyzések szerint az anyaggazdálkodással kapcsolatban beszedett és továbbított járulékok (dijak) között eltérés mutatkozik, az esetleges többletet a nyers bevételhez hozzá kell számítani,

(3) A szállítmányozási vállalatok nyers bevételének megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni azokat az összegeket is, amelyeket a szállítmányozó a szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztositó vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezen felül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági eljárások diját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei fejében igazoltan felszámitott összegeket is.

Ut. Az említett cimeken igazoltan kifizetett költségeken felül felszámitott összegeket, továbbá mindazokat a kiadásokat, amelyeket a szállítmányozási vállalat munkateljesítményeiért vagy eljárási költségei fejében a kikötött szállitmányozási dijon felül felszámit, ideértve az esetleges távbeszélő, postai, utazási, étkezési, stb. költségeket, valamint a szállított áru esetleges átcsomagolási, gondozási, kísérői és hasonló költségeit is, ha ez utóbbi szolgáltatásokat a szállítmányozási vállalat saját vállalkozói tevékenysége körében teljesítette és nem más vállalkozókkal végeztette, a nyers bevételhez hozzá kell számítani.

(4) A szinházak és mozgófényképüzemek nyers bevételének megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni azokat az összegeket is, amelyeket a színház, illetőleg a mozgófényképüzem a jegy árában vigalmi adó, a mozgófényképüzem pedig ezenfelül fényűzési forgalmi adó és közérdekű szolgáltatás cimén szed be.

12. § (1) A nyers bevétel alapján járó együttes kereseti- és jövedelemadót a 10. § (1) bekezdésének 1. pontjában emlitett adóalanyoknál a következő táblázat szerint kell kiszámítani:

Ut. Az adó mértéke rétegesen emelkedik vagyis magosabb adókulcs alá a havi adóalapnak mindig csak az a része esik, amely az alacsonyabb mértékű adó alá tartozó részt meghaladja. Pl. ha az adóalany havi adóalapja 270 forint, a havi adóalapnak csak 200 forintot - mint az alacsonyabb mértékű adó alá eső részt - meghaladó része, tehát 70 forint esik 17%-os adókulcs alá, mig 200 forint után csak 31 forintot fizet és így a havi adójának összege 42 forint 90 fillér.

(2) Azok az adóalanyok, akik nem főfoglalkozásként tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységet fejlenek ki, 5%-os együttes kereseti- és jövedelemadót fizetnek.

Ut. Ezeknél az adóalanyoknál a havi adóköteles nyers bevétel egész összege azonos adókulcs alá esik. Ha tehát az adóalany adóalapja 500 forint, épugy az adóalap 5%-át fizeti együttes kereseti- és jövedelemadó fejében, mint abban az esetben, ha az adóalap összege 10.000 forint.

(3) Az ügynökök és alkuszok 15%-os együttes kereseti- és jövedelemadót fizetnek, amelyet a megbízó szavatosság mellett tartozik a jutalék (alkuszdij) összegéből levonni. Az adó a jutalék (alkuszdij) kifizetését követő hó 1. napján esedékes és attól az esedékességtől számított 15 nap alatt kamatmentesen fizethető.

Ut. (1) Ez alá a rendelkezés alá azok az ügynökök és alkuszok tartoznak, akiknek állandó alkalmazlatási helyük nincsen, hanem szolgálati viszony nélkül belföldön székhellyel, teleppel vagy üzlethelyiséggel bíró vállalatok részére kereskedelmi ügyleteket kötnek vagy közvetítenek és ezért az iparszerüleg folytatott tevékenységért a kötött, vagy közvetített ügyletek után a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelő ügynöki jutalékra (alkuszdijra) van igényük. E rendelkezés alkalmazása szempontjából iparszerüség alatt nem azt kel! érteni, hogy az ügynöknek vagy alkusznak a foglalkozás folytatásához hatósági engedélye van, hanem azt, hogy az ügyletek kötése vagy közvetítése ismétlődéssel jövedelemszerzés céljából történik. Ebből a szempontból tehát e rendelkezés alá tartoznak nemcsak a hivatásos ügynökök és alkuszok, hanem azok is, akik valamely üzlet (üzem) vagy vállalat részére alkalomszerűen ugyan, azonban többször kötnek vagy közvetítenek kereskedelmi ügyleteket. Ellenben nem esnek e rendelkezés alá pl. azok az alkuszok, akik nyilt piacokon vagy vásárokon üzletkötéseket közvetítenek anélkül, hogy az üzletkötés közvetítésére megbízást kaptak volna, valamint azok sem, akik ügynök vagy alkusz közvetítése nélkül közvetlenül az eladóval kötik meg az ügyletet és az ügynöki közvetitésért szokásos jutalékot a vételárban ügynöki tevékenysége mellett más foglalkozást is folytat (pl. a borügynöknek egyben vendéglője is van vagy megfordítva: a vendéglős borügynökséggel mellékesen foglalkozik), nem zárja ki, hogy ügynöki tevékenysége után e rendelkezés szerint vonassék együttes keresetiés jövedelemadó alá.

(2) A biztosító magánvállalatok az üzletkörükben kifizetett azok után a jutalékok után kötelesek az együttes kereseti és jövedelemadót e rendelkezés szerint levonni és beszolgáltatni, amelyeket

a) a vállalattal szolgálati viszonyban nem álló önállóan működő ügvnököknek fizetnek ki;

b) a vállalatnál alkalmazásban álló tisztviselőknek alkalmi üzletszerzésekért folyósítanak;

c) a vállalat olyan ügynökeinek fizetnek ki, akik meghatározott körzetben bizlositási ajánlatokat vesznek fel, a biztosítottaktól megbízás alapján a biztositási dijakat beszedik és beszolgáltatják, ezeknek az u. n. helyi képviselőknek a jutalékai után abban az esetben is e rendelkezés szerint kell az együttes kereseti és jövedelemadót leróni, ha az ilyen helyi képviselők más foglalkozást is folytatnak. Ellenben nem tartoznak ide azok a jutalékok, amelyeket a vállalat olyan személyeknek fizet ki, akik egyszeri alkalommal és nem a vállalat megbízásából szereznek biztosítási üzletet. Valamint azok a jutalékok, amelyeket a vállalat alapszabályainál vagy a társasági szerződésnél fogva biztosítási ügyletek közvetítésével is foglalkozó társulati adóalanynak fizet ki.

(3) A bizományosok nem e rendelkezés alá tartoznak, hanem a 14. § rendelkezései szerint osztálybasorozás utján adóznak.

(4) Az ügynöki jutalékok (alkuszdijak) után együttes kereseti és jövedelemadót akként kell leróni, hogy minden megbízó, aki társulati adó alá nem eső személynek ügynöki jutalékot vagy alkuszdijat fizet ki, köteles a kifizetendő teljes jutalékból (alkuszdijból) annak 15%-át levonni és a levont összeget a jutalék (alkuszdij) kifizetését követő hó 1. napjától számított 15 nap alatt a székhelye, illetőleg telepe, szerint illetékes községnél (városnál) befizetni.

(5) A befizetett együttes kereseti és jövedelemadót a községi adófőkönyvben a "........ megbizó ügynökei" néven nyitandó közös számlán kell elkönyvelni.

(6) A megbizó köteles évnegyedenkint az évnegyedet követő hó 15. napjáig, vagyis április, július, október és január hó 15. napjáig az évnegyedben kifizetett jutalékok (alkuszdijak) után havonkint befizetett együttes kereseti és jövedelemadó összegét az erre a célra készített hivatalos nyomtatványon a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) bejelenteni.

(7) Az ügynöki jutalékok (alkuszdijak) után járó adót nem ügynökönkint (alkuszonkint) külön-külön, hanem a megbizó valamennyi ügynöke (alkusza) részére kifizetett Összes adóköteles havi jutalék (alkuszdij alapulvételével kell kiszámítani és bejelenteni. A megbizó azonban a könyvelési feljegyzéseit oly módon köteles vezetni, hogy abból a havi adóköteles jutalék (alkuszdij) összege ügynökönkint (alkuszonkint; megállapítható legyen.

(8) A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a megbizó által tett bejelentést azonnal megvizsgálja annak megállapítása végett, hogy az abban kimutatott adóösszeg egyezik-e a megbizó által a negyedév folyamán beszolgáltatott együttes kereseti és jövedelemadó összegével. A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a felülvizsgálat eredményét a befizetési adatok feltüntetése mellett a bejelentésen feljegyzi és a bejelentés csatolása mellett az adó előírása végett az állami adóhivatalnak jelentést tesz.

(9) Az állami adóhivatal a negyedévenkint beérkezett kimutatásokat felülvizsgálja, megállapítja azt az összeget, amelyet a megbizó az évnegyedben együttes kereseti és jövedelemadó cimén köteles volt befizetni és ezt az összeget havi változási jegyzék utján a "........megbízó ügynökei" néven nyitott adófőkönyvi számlán előiratja. Ha a felülvizsgálat eredményeképen az adó összege változik, a különbözetként mutatkozó adót és a változások okait a megbízóval fizetési meghagyás utján közli s egyben felhívja a megbízót az esetleges adóhiánynak záros határidőn belül való megfizetésére.

(10) A kifizetett jutalék (alkuszdij) után járó együttes kereseti és jövedelemadó az ügynök (alkusz) adóterhe, azt azonban a pénzügyi hatóság nem az ügynöktől (alkusztól), hanem csak a megbízótól követelheti.

(4) Azok az adóalanyok, akiket osztálybasorozás utján 360 forint vagy ezt meghaladó összegű havi adó fizetésére köteleztek, 6%-os együttes kereseti és jövedelemadót fizetnek. Az itt emlitett adóalanyok olyan csoportjaira, amelyeknek üzletköre nagyobbrészben jóvátétellel vagy közérdekű munkákkal kapcsolatos szállításokra, energiatermelésre, közellátás biztosításával kapcsolatos tevékenységre terjed ki, az adókulcsot a pénzügyminiszter mérsékelheti. Az adóalanyok egyes csoportjaira a pénzügyminiszter az adókulcsot fel is emelheti.

Ut. (1) E rendelkezés első mondata nem vonatkozik arra az adóalanyra, akinek több külön folytatott foglalkozása után osztálybasorozással külön-külön megállapított együttes kereseti és jövedelemadója egyik adóköteles foglalkozásnál sem éri el a 360 forintot. Abban az esetben pedig, ha az osztálybasorozással az egyik külön folytatott foglalkozás után megállapított együttes kereseti és jövedelemadó havi összege a 360 forintot eléri, a másik foglalkozás után osztálybasorozással megállapított adó összege azonban 360 forintnál kisebb, nyers bevétel alapján az adóalany csak a havi 360 forintot elérő vagy meghaladó együttes kereseti és jövedelemadóval adóztatott foglalkozása után adóztatható.

(2) Az adókulcs mérséklése nem hivatalból, hanem az érdekelt adóalanyok szakmai csoportonkint előterjesztett kérésére történik. Minthogy ezek az adóalanyok elsősorban osztálybasorozás utján adóztatandók együttes kereseti és jövedelemadóval, az adókulcs mérséklése adóztatásuknál csak abban az esetben érvényesülhet, ha nyers bevétel alapján való adóztatásukra sor kerül.

13. § (1) A nyers bevétel havi ősszegének alapulvételével járó együttes kereseti és jövedelemadót az állami adóhivatal veti ki. Az adó kivetése végett az adóalany a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon bejelentést köteles tenni. Ha az adóalany bejelentési kötelezettségének felhívásra sem tesz eleget vagy bejelentett adatai aggályosak, az állami adóhivatal az adót a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével veti ki.

Ut. (1) Az állami adóhivatal veti ki az együttes kereseti és jövedelemadót azokra az adóalanyokra is, akiknél - a 10 § (2) bekezdéséhez fűzött utasítás szerint - nem a nyers bevétel havi összege, hanem a nyers bevételnek az adóév folyamán elért összege szolgál az adó kiszámításának alapjául.

(2) Azok az adóalanyok, akiket a 10. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdése szerint feltétlenül a nyers bevétel alapján kell megadóztatni, évnegyedenkint az évnegyedet követő hó 15. napjáig, azok pedig, akiket az utasítás (3) bekezdése szerint feltételesen kell a nyers bevétel alapján megadóztatni, az adóévet követő év január havának 31. napjáig tartoznak adóköteles nyers bevételüket havonkinti részletezéssel bejelenteni. A bejelentés benyújtására halasztás nem engedélyezhető.

(3) A bejelentést az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon az adóztatás helye szerint illetékes községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell benyújtani. A bejelentés céljára szolgáló hivatalos nyomtatvány a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) az előállítási költség megtérítése ellenében szerezhető be.

(4) Az adóalany a bejelentési ivet köteles pontosan kitölteni és amennyiben egyes bejegyzései magyarázatra szorulnak, a magyarázatot a bejelentési iven vagy az ahhoz melléklendő felvilágosító iratban köteles megadni. Kitöltetlen bejelentési ív beterjesztése az adóalanyt nem mentesiti a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményei alól. Az adóalany aláirása elengedhetetlen alaki kelléke a bejelentésnek.

(5) Ha az adóalanynak több bevételi forrása van, mindegyik bevételi forrásról külön bejelentést köteles tenni, mert az együttes kereseti és jövedelemadót mindegyik bevételi forrás után külön-külön kell megállapítani.

(6) A bejelentést rendszerint maga az adóalany tartozik megtenni. Nem önjogu természetes személyek, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő köteles a bejelentést megtenni. Az adóalany bejelentési kötelességének eleget tehet meghatalmazott által is, a meghatalmazott eljárásáért azonban mind az adó, mind pedig a bírság tekintetében anyagilag felelős. Az illetékköteles meghatalmazást a bejelentéshez kell csatolni.

(7) Ha az adóalany a bejelentési ivet nem tudná kiállítani, a községi (városi) közegek kötelesek a bejelentési iv kiállításánál segédkezni, illetőleg a bejelentési ivet az adóalany bemondása alapján kitölteni és ezt a körülményt a bejelentési iven névaláírásuk mellett feljegyezni. Az adóalany azonban ilyen esetben is köteles a bejelentési ivet aláírni. Az irni nem tudó adóalany helyett és annak nevében a bejelentést az irja alá, aki a bejelentési ivet kitöltötte és ezt a körülményt saját nevének aláírásával igazolja.

(8) A bejelentések tartalma hivatalos titok. A titoktartás a községi (városi) közegekre is kötelező. A bejelentések adatai csak a kivető és felülvizsgáló közegekkel és a közigazgatási bírósággal közölhetők.

(9) A községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak ) a bejelentések gyűjtése és felülvizsgálása körül a következő kötelességei vannak:

1. a bejelentéseket a beérkezés sorrendjében jegyzékbe foglalja, a jegyzék sorszámát és a benyújtás napját a bejelentési ivre feljegyzi;

2. a bejelentéseket felülvizsgálja abból a szempontból, hogy azok alakilag nem hiányosak-e és az esetleges hiányokat pótoltatja;

3. a bejelentési határidő utolsó napjától számított öt nap alatt a bejelentéseket a jegyzékkel együtt az állami adóhivatalhoz terjeszti fel és ezzel egyidejűleg beterjeszti az állami adóhivatalhoz azoknak az adóalanyoknak a jegyzékét is, akik bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget.

(10) Az állami adóhivatal azt az adóalanyt, aki bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, köteles felhívni bejelentésének rövid záros határidőn belül való benyújtására. A felhívásban közölni kell az adóalannyal a bejelentés késedelmes benyújtásának, illetőleg a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményeit. A felhívás kézbesítését tanúsító vétivet a kivetési irathoz kell Csatolni.

(11) Az állami adóhivatal a beérkezett bejelentések és a beszerzett adatok alapján a 10. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdéséjen említett adóalanyokra évnegyedenkint a 10. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (3) bekezdésében eméitett adóalanyokra pedig évenkint állapítja meg az együttes kereseti és jövedelemadót.

(12) Az adót az 1. § 3-6. pontjaiban említett adóalanyokra havonkint kell kiszámítani.

(13) Ha az adóalanynak több önálló bevételi forrása van, minden bevételi forrás után külön kell az adót kiszámítani.

(14) Az adó kiszámításának alapjául mindenkor a tényleg elért nyers bevételt kell venni. Amennyiben tehát az állami adóhivatalnak a bejelentés helyességére kételyei lennének, arra kell törekednie, hogy felderitse mindazokat a ténykörülményeket, amelyeknek ismerete a nyers bevétel helyes és a valóságnak megfelelő felbecsüléshez közvetlenül szükséges. Ennek során, ha olyan ténykörülmények felderítéséről van szó, amelyek csak könyvelési feljegyzések betekintése utján állapithatók meg, könyvvizsgálatot rendelhet el. Ha az adóalany könyvvizsgálatot kér, kérését teljesíteni kell, kivéve azt az esetet, ha az állami adóhivatal a könyvvizsgálattal bizonyítani kivánt állitást valónak fogadja el.

(15) A rendelkezésre álló adatok alapján veti ki az adót az állami adóhivatal abban az esetben is, ha az adóalany bejelentést felhívásra sem adott vagy ha a benyújtott bejelentés hiányait záros határidőn belül nem pótolja.

(16) Az állami adóhivatal a megállapított adóalapot és adót, illetőleg bírságot községen-kint (városonkint) négy évnegyedre szóló használatra alkalmas kivetési lajstromba foglalja.

(17) Az állami adóhivatal az adóalanyt megállapított adóalapjáról, adójáról és az esetleges birságról fizetési meghagyás utján köteles értesíteni. Ha a megállapított adóalap a bejelentésben szereplő nyers bevételtől eltér, az eltérést a fizetési meghagyásban indokolni kell.

(18) Mihelyt valamely község (városi kivetési lajstroma elkészült, az állami adóhivatal a számszerűen érvényesített lajstromot a fizetési meghagyásokkal együtt az adóknak a községi adófőkönyvben leendő előírása s a fizetési meghagyásoknak legkésőbb 15 napon belül való kézbesítése végett a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) azonnal kiadja. A fizetési meghagyás kézbesítését tanusitó vétivet a kivetési iratokhoz kell csatolni.

(2) Addig is, amíg az adó kivetése megtörténik, az adóalany a havi nyers bevétele után járó adót tartozik havonkint a 12. § (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott adókulcs alapulvételével kiszámítani és előlegként befizetni.

Ut. Azok az adóalanyok, akik a 10. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (3) bekezdése szerint csak feltételesen adóztatandók nyers bevétel alapján, az osztálybasorozás utján megállapított adójuk havi összegét, ha pedig osztálybasorozásuk még nem történt meg, a 16. § (2) bekezdése alapján tett bejelentésükben megjelölt adóosztálynak megfelelő havi adóösszeget kötelesek előlegként befizetni.

(3) Az adókivetés jogossága és mérve kérdésében a fizetési meghagyás kézbesítését, az ügynökök (alkuszok) levont adója tekintetében az adó beszolgáltatására kitűzött határnapot közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezéssel élni.

Ut. (1) Az ügynöki jutalékok (alkuszdijak) után járó együttes kereseti- és jövedelemadó jogossága és mérve kérdésében a megbízó a 12. § (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (9) bekezdésében emlitett fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt élhet fellebbezéssel a pénzügyigazgatósághoz.

(2) A fellebbezést minden esetben az állami adóhivatalnál írásban kell benyújtani.

(3) A fellebbezési határidő elmulasztásával kapcsolatban az igazolás benyújtása és annak tárgyalása tekintetében a közadók kezeléséről szóló 600/1927 P. M. számú hivatalos összeállítás 115. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.

(4) A kellő időben beadott fellebbezésnek elsőizben a vitatott összeg erejéig, a továbbiakban pedig annyiban halasztó hatálya van. hogy ilyen esetben csak az utoljára kivetett összeget, ha pedig a fellebbezésben foglaltak elfogadása esetében kivethető összeg ennél nagyobb, ezt az összeget lehet behajtani. Az ügynökök (alkuszok) levont adója ellen irányuló fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

Ut. A végrehajtási eljárás korlátozása iránt a fellebbezés beérkezése után az állami adóhivatal haladéktalanul hivatalból intézkedik.

(5) A pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

Ut. A panaszt a másodfokú határozat kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a közigazgatási bírósághoz cimezve, a pénzügyigazgatóságnál írásban kell benyújtani-A panasznak nincs halasztó hatálya, azonban ebben az esetben is érvényesül a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás 111. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés.

IV. FEJEZET

Adózás osztálybosorolás utján

14. § Az együttes kereseti és jövedelemadót osztálybasorozás utján kell megállapítani, az 1. § 1. pontjában felsorolt adóalanyoknál, kivéve a belföldi ügynököket és alkuszokat, továbbá azokat, akik nem főfoglalkozásként tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységet fejtenek ki, végül azokat, akiknek együttes kereseti és jövedelemadóját adóközösségi rendszerben, illetőleg testületi átalányozással állapítják meg.

Ut. Osztálybasorozás utján kell tehát az együttes kereseti és jövedelemadót megállapítani az iparosoknál és a kereskedőknél, - ide nem értve az ügynököket és alkuszokat, - továbbá a szellemi foglalkozást folytatóknál - ide nem értve azokat, akik nem főfoglalkozásként tudományos, irodalmi vagy művészeti tevékenységet fejtenek ki, - feltéve, hogy nem tagjai valamelyik adóközösségnek vagy átalányozás utján adóztatott testületnek.

15. § (1) Az osztálybasorozás alapján járó együttes kereseti és jövedelemadó havi adótételei forintban a következők:

(2) Az osztálybasorozásnál az adóalany kereseti viszonyait, életmódját és teherbiróképességét kell figyelembe venni.

Ut. Az adóalany osztálybasorozása külső ismertetőjének alapján történik. Ilyen külső ismertetöjelek: az adóalany üzletének (üzemének) fekvése, iparágának (üzletágának) minősége (keresettsége), az üzleti (üzemi) alkalmazottainak száma, a legmagasabb illetményt élvező fizikai munkavállalójának havi illetménye, az értelmiségi alkalmazottainak egy havi illetménye, háztartási alkalmazottainak száma, az önmagára, hozzátartozóira és háztartására forditott kiadásainak összege, gyermekeinek neveltetési költsége, férjhezment vagy megnősült gyermekeinek juttatott járadékok összege, rokonainak adott segítségek, továbbá nyaraló tartása, az üzleti (üzemi) célokra tartott teher- és személygépjáróművek száma, a személyes használatra szolgáló gépjárómű tartása, költséges sport üzése, drágaságok, műtárgyak, bútorok, valamint ingatlan vásárlása, az építkezés, az üzletkörhöz nem tartozó értékpapír vagy részvényvásárlás stb., általában az adóalany költekezése, amennyiben az nyilvánvalóan csak az adóköteles keresetforrásból fedezhető.

(3) Annál az adóalanynál, aki az adó alá tartozó foglalkozását nem létfenntartás céljából vagy olyan kis terjedelemben folytatja, hogy ránézve az I. adóosztály szerint járó adótétel is aránytalanul súlyos terhet jelentene, az együttes kereseti és jövedelemadót az I. adóosztály szerint járó adótételnél 20-75%-kal kisebb összegben lehet megállapítani.

Ut. Annak elbírálása, hogy a kedvezmény valamely adóalanyra nézve alkalmazható-e és mennyiben alkalmazható, az osztálybasorozás általános kérdésével kapcsolatban az adókivető bizottságra tartozik.

(4) Az időszaki (szezon) foglalkozások után az (1) bekezdésben foglaltak szerint járó együttes kereseti és jövedelemadót az adóalany arra az időre tartozik megfizetni, amely időben foglalkozását folytatja.

Ut. Az időszaki (szezon) foglalkozást folytató adóalanyok adóztatásánál ugy kell eljárni, mint azoknál, akikkel szemben a kincstárnak az együttes kereseti és jövedelemadó kivetéséhez való joga az adóév folyamán nyilik meg, illetőleg akiknek adókötelezettsége az adóév folyamán szűnik meg.

16. § (1) A pénzügyminiszter az osztálybasorozásnál követendő irányelveket szabályozhatja és ezzel kapcsolatban az egyes foglalkozásokra alkalmazandó legalacsonyabb adóosztályt a kereskedelmi és ipari foglalkozások tekintetében a kereskedelem- és szövetkezetügyi, valamint az iparügyi miniszterrel egyetértőleg megállapíthatja.

Ut. (1) Az ipari és kereskedelmi foglalkozások sokféleségénél fogva az egyes foglalkozásokra alkalmazandó legalacsonyabb adóosztály meghatározására csak általános szabályokat lehet megállapítani. Az arányos adóztatás érdekében az ipari és kereskedelmi foglalkozásokra alkalmazandó legalacsonyabb adóosztály megállapításánál a következők szerint kell eljárni:

1. Az I. adóosztályba csak azok az adóalanyok sorozhatok, akik foglalkozásukat műhely-úizlet-) helyiség nélkül, házhoz járva gyakorolják, pl. házivarrónő, házhoz járó fodrász, pedikürös. manikűrös, ószeres, vándoriparos (üvegező, edényfoltozó, drótos, köszörűs) stb. Ez a rendelkezés azokra a foglalkozásokra, amelyeknek folytatásához műhely- (üzlet-) helyiség nem szükséges (pl. szobafestő, kéményseprő stb.). nem alkalmazható.

2. A segéd nélkül dolgozó iparost iparágának minősége (keresettsége) szerint,

a) amennyiben iparát a községnek (városnak) a forgalomból kieső részén a lakásában folytatja, legalább a II-III. adóosztályba,

b) amennyiben iparát a község (város) forgalmas részén levő lakásában vagy a községnek (városnak) a forgalomból kieső részén levő mű-bolyében folytatja, legalább a III-IV. adóosztályba,

c) amennyiben iparát a község (város) forgalmas részen levő műhelyében űzi, legalább a IV-V. adóosztályba kell sorozni.

3. Azt az iparost, aki segédet, illetőleg segédeket is foglalkoztat, az első, második, harmadik és negyedik segéd után segédenkint, az ötödik- tizedik segéd után kétsegédenkint, a tizenegyedik-huszadik segéd után ötsegédenkint egy-egy adóosztállyal, illetőleg minden további tíz segéd után egy-egy adóosztállyal magasabb adóosztályba kell sorozni annál az adóosztálynál, amelybe a 2. pontban foglaltak szerint abban az esetben lett volna sorozandó, ha az iparát segéd nélkül folytatja. Eszerint tehát azt az iparost, aki a község (város) forgalmas részén levő műhelyében két segéddel folytatja iparát, iparának minősége (keresettsége) szerint, legalább a VI-VII. adóosztályba, négy segéd alkalmazása esetén legalább a VIII-IX. adóosztályba, nyolc segéd alkalmazása esetén legalább a X-XI. adóosztályba, tiz segéd alkalmazása esetén legalább a XI-XII. adóosztályba, tizenöt segéd alkalmazása esetén legalább a XII-XIII. adóosztályba, huszonegy segéd alkalmazása esetén pedig legalább a XIII-XIV. adóosztályba kell sorozni.

4. A kizárólag fogyasztók részére árusító kereskedőt (kiskereskedőt) üzletágának minősége (keresettsége) szerint

a) amennyiben kereskedését kisközségben vagy 10.000 lélekszámot meg nem haladó nagyközségben alkalmazott nélkül folytatja, legalább a II-III. adóosztályba, egyéb helyeken, amennyiben kereskedését a községnek (városnak) a forgalomból kieső részén levő üzlethelyiségében alkalmazott nélkül folytatja, legalább a III-IV. adóosztályba,

b) amennyiben kereskedését kisközségben vagy 10.000 lélekszámot meg nem haladó nagyközségben forgalmas helyen alkalmazott nélkül folytatja, legalább az V-VI. adóosztályba, amennyiben pedig kereskedését egyéb helyeken a község (város) forgalmas részén levő üzlethelyiségében alkalmazott nélkül folytatja, legalább a VI-VII. adóosztályba kell sorozni.

5. A kiskereskedőt, amennyiben alkalmazottat, illetőleg alkalmazottakat is tart, az első és második alkalmazottja után két-két adóosztály-lyal, a harmadik-nyolcadik alkalmazottja után egy-egy adóosztállyal, minden további öt alkalmazott után pedig egy-egy adóosztállyal magasabb adóosztályba kell sorozni annál az adóosztálynál, amelybe a 4. pontban foglaltak szerint abban az esetben lett volna sorozandó, ha a kereskedését alkalmazott nélkül folytatja. Eszerint tehát azt a kereskedőt, aki a község (város) forgalmas helyén levő üzlethelyiségben két alkalmazottal árusit, üzletágának minősége (keresettsége) szerint legalább a X-XI. adóosztályba, négy alkalmazott foglalkoztatása esetén legalább a XII- XIII. adóosztályba, nyolc alkalmazott foglalkoztatása esetén legalább a XVI-XVII. adóosztályba, tizenhárom alkalmazott foglalkoztatása, esetén pedig legalább a XVII-XVIII. adóosztályba kell sorozni.

6. A nagykereskedőt üzletágának minősége (keresettsége) szerint,

a) amennyiben kicsinyben és nagyban vagy csak nagyban árusit és alkalmazottat nem tart, legalább a IX-X. adóosztályba,

b) amennyiben kicsinyben és nagyban vagy kizárólag nagyban árusit és egy-három alkalmazottat foglalkoztat, legalább a X-XI. adóosztályba, illetőleg minden további öt alkalmazott után legalább egy adóosztállyal magasabb adóosztályba kell sorozni.

7. Azt az iparost vagy kereskedőt, aki koránál vagy testi fogyatékosságánál fogva csökkent munkaképességű, úgyszintén az ipart özvegyi jogon folytató nőt, továbbá azt, aki az ipart kiskorú gyermekek vagy unokák javára folytatja, egy, különös méltánylást érdemlő esetben pedig két adóosztállyal alacsonyabb adóosztályba kell sorozni annál az adóosztálynál, amelybe az 1-6. pontokban foglaltak szerint különben sorozandó lett volna.

8. Ha az iparos segédeinek számához viszonyítva aránytalanul nagy számban foglalkoztat tanoncokat, napszámosokat, illetőleg segédmunkásokat, vagyis a foglalkoztatott tanoncok, napszámosok, illetőleg segédmunkások száma a segédek számának 30%-át meghaladja: minden három ilyen alkalmazottat egy segédként kell számításba venni. Az alkalmazottak, illetőleg a segédek számánál - ha az változó - az átlag az irányadó. Az iparos segédei számának megállapításánál az ipartestület igazolását figyelembe kell venni.

9. Fuvarosoknál az adóosztályt a fuvarozásnál használt fogatok, illetőleg gépjáróművelt száma szerint kell megállapítani. A fuvarost - amennyiben egy egylovas fogattal végez rendszeresen fuvarozást - legalább a IV. adóosztályba kell sorozni. A fuvaros - amennyiben egy kétlovas fogattal végez fuvarozást - legalább a VI. adóosztályba, minden további kétlovas fogat után pedig eggyel magasabb adóosztályba sorozandó. A fuvarost - amennyiben egy 1-3 tonnás gépjáróművel végez fuvarozást - legalább a X. adóosztályba, minden további gépjárómű után pedig egy adóosztály-lyal magasabb adóosztályba kell sorozni. A 4-5 tonnás gépjáróművel fuvarozó fuvarost az első gépjáróműve után legalább a XI. adóosztályba, minden további gépjáróműve után pedig egy adóosztállyal magasabb adóosztályba kell sorozni.

10. A malomtulajdonosok, illetőleg a malombérlők üzemük napi teljesítőképességéhez (őrlési kapacitás) mérten sorozandók adóosztályba, éspedig ha az üzemük napi teljesítőképessége

a) 1-10 q, legalább a IV-VI. adóosztályba,

b) 10-20 q, legalább a VIII-X. adóosztályba,

c) 20-50 q, legalább a IX-XI. adóosztályba,

d) 50-100 q, legalább a XIII-XV. adóosztályba,

e) 100-200 q, legalább a XVI-XVIII. adóosztályba,

f) 200 q-n felüli, legalább a XX. adóosztályba.

(2) A szellemi foglalkozást űzőket legalább a III-IV. adóosztályba, a gyógyszertártulajdonosokat, amennyiben gyógyszertárukban gyógyszerészsegédet nem alkalmaznak, legalább a IV-V. adóosztályba, amennyiben pedig segédet, illetőleg segédeket is alkalmaznak, segédenkint két-két adóosztállyal magasabb adóosztályba kell sorozni. A szóbanlevő adóalanyok osztálybasorozásánál természetesen nagy gondot kell fordítani arra, hogy az az adóalany, akinek kereseti viszonya, életmódja és teherbiróképessége az előbbiek szerint meghatározott legalacsonyabb adóosztálynál magasabb adóosztály megállapítását teszi indokolttá, az arányos adóztatás biztosítása érdekében a megfelelő magasabb adóosztályba soroztassék.

(3) Amennyiben az adóalany által valamely kellően bizonyított rendkívüli körülményre tekintettel az adókivető, illetőleg az adófelszólam-lási bizottság azt állapítaná meg, hogy az adóalany létfenntartásának veszélyeztetése nélkül nem tudná megfizetni az egyébként megállapítható legalacsonyabb adóosztály szerint járó adót, az adóalany kivételesen a körülmények által indokolt alacsonyabb adóosztályba is sorozható.

(2) Az osztálybasorozás helyességének biztosítása céljából az adóalany köteles a pénzügyminiszter által kívánt adatokat bejelenteni. Ezzel kapcsolatban köteles nyilatkozni arról is, hogy saját megítélése szerint melyik adóosztályba lenne besorozandó. Addig is, amíg a kivetés, illetőleg az osztálybasorozás megtörténik, az adóalany köteles az általa megjelöli adóosztálynak megfelelő adót havonta előlegként befizetni. Az adóelőleg a hó 1. napján esedékes és a hó 15. napjáig adópótlékmenteser fizethető.

Ut. (1) Az adóalany osztálybasorozása céljából évenkint egyszer, éspedig az adóév február havának 15. napjáig köteles bejelentési tenni. Újonnan keletkezett foglalkozásnál a foglalkozás megkezdésének napjától számitott 15 nap alatt kell a bejelentést megtenni. A bejelentés benyújtására halasztás nem engedélyezhető.

(2) A bejelentést az adóztatás helye szerint illetékes községi elöljáróságnál (városi adó hivatalnál) kell az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon benyújtani. Ha az adóalany adóztatási helye és lakóhelye nem azonos, a lakóhelye szerint illetékes község elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) az adóalany az előző bekezdésben emlitett határidőig bejelenteni tartozik, hogy osztályba sorozást céljából mely község elöljáróságánál (városi adóhivatalnál) tett bejelentést.

(3) A bejelentés céljára szolgáló hivatalos nyomtatvány a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) az előállítási költség megtérítése ellenében szerezhető be. Az adóalany a bejelentési ivet köteles pontosan kitölteni és amennyiben egyes bejegyzései magyarázatra szorulnak, a magyarázatot a bejelentési iven vagy az ahhoz melléklendő felvilágosító iratban köteles megadni. Kitöltetlen bejelentési iv beterjesztése az adóalanyt nem mentesiti a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményei alól. Az adóalany aláírása elengedne lelkű alaki kelléke a bejelentésnek.

(4) Ha az adóalanynak több önálló adóköteles foglalkozása van, akkor mindegyik foglalkozásáról külön köteles bejelentési tenni, mert az együttes kereseti és jövedelemadói mindegyik foglalkozása után külön-külön kell megállapítani. A rokonfoglalkozásokról nem kell külön bejelentést tenni, mert a rokonfoglalkozást folytatók - a többes foglalkozás tényének megfelelő figyelembe vételével - egy adóosztályba sorozandók. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen az olyan foglalkozásokra is, amelyek bár nem szoros értelemben vett rokonfoglalkozások, de együttes folytatásuk általában szokásos.

(5) A bejelentést rendszerint maga az adóalany tartozik megtenni. Nem önjogu természetes személyek, valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő köteles a bejelentést megtenni. Az adóalany bejelentési kötelességének elegei tehet meghatalmazott által is, a meghatalmazott eljárásáért azonban mind az adó, mind pedig a bírság tekintetében anyagilag felelős. Az illetékköteles meghatalmazást a bejelentéshez kell csatolni.

(6) Ha az adóalany a bejelentési ivet nem tudná kiállítani, a községi (városi) közegek kötelesek a bejelentési iv kiállításánál segédkezni, illetőleg a bejelentési ivet az adóalany bemondása alapján kitölteni és ezt a körülményt a bejelentési iven névaláírásuk mellett feljegyezni. A bejelentési ivet azonban az adóalany ilyen esetben is köteles aláírni. Az irni nem tudó adóalany helyett és annak nevében a bejelentést az irja alá, aki a bejelentési ivet kitöltötte és ezt a körülményt saját nevének aláírásával igazolja.

(7) A bejelentések tartalma hivatalos titok. A titoktartás a községi (városi) közegekre nézve is kötelező. A bejelentések adatai csak az adókivető és az adófelszólamlási bizottságokkal, a felülvizsgáló közegekkel, továbbá a közigazgatási bírósággal közölhetők.

(8) A községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) a bejelentések gyűjtése és felülvizsgálása körül a következő kötelességei vannak:

1. a bejelentéseket a beérkezés sorrendjében jegyzékbe foglalja, a jegyzék sorszámát és a benyújtás napját a bejelentési ivre feljegyzi;

2. a bejelentéseket felülvizsgálja abból a szempontból, hogy azok alakilag nem hiányosak-e és az esetleges hiányokat nyomban pótoltatja;

8. a bejelentési határidő utolsó napjától számított öt nap alatt a bejelentéseket a jegyzékkel együtt az állami adóhivatalhoz terjeszti fel és ezzel egyidejűleg beterjeszti az állami adóhivatalhoz azoknak az adóalanyoknak a jegyzékét is, akik bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget.

(9) Az állami adóhivatal azt az adóalanyt, aki bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, köteles felhívni bejelentésének rövid záros határidőn belül való benyújtására. A felhívásban közölni kell az adóalannyal a bejelentés késedelmes benyújtásának, illetőleg a bejelentési kötelesség elmulasztásának következményeit. A felhívás kézbesítését tanúsító vétivet a kivetési iratokhoz kell csatolni.

(10) Az állami adóhivatal a beérkezett bejelentéseket, továbbá azoknak az osztálybasorozás utján adóztatandó adóalanyoknak a jegyzékét, akik felhívásra sem nyújtották be bejelentésüket, legkésőbb március hó 15. napjáig az adókivető bizottság elé terjeszti.

(11) Az adóalany mindaddig, amig osztálybasorozása az adókivetőbizottság részéről meg nem történik, adóelőleget köteles fizetni. Ezt az adóelőleget 1946. év augusztus hónapjában kivételesen a hó 21. napjáig a havi 10%-ban megállapított adópótlék felszámítása nélkül lehet megfizetni.

(3) Az adóalany, akit osztálybasorozás utján 360 forint vagy ezt meghaladó összegű havi adó fizetésére köteleztek, olyan könyvelési feljegyzéseket köteles vezetni, amelyekből kereseti tevékenységének nyers bevétele pontosan megállapítható.

Ut. (1) Azok az adóalanyok, akiket osztálybasorozással 360 forint vagy ezt meghaladó összegű havi együttes kereseti és jövedelemadó fizetésére köteleztek, tartoznak bekötött, laponkint folyószámmal ellátott és átfűzött olyan könyveket vezetni, amelynek a nyers bevételt alkotó elemei szerint csoportosítva, vagyis elkülönítve

a) a pénzben és a pénzhelyettesítő eszközök utján (utalvány és csekk beváltása vagy váltó utján) befolyt bevételeket,

b) a természetben (azaz nem pénzzel vagy pénzhelyettesítő eszközökkel, hanem más gazdasági javakkal vagy munkával) teljesített kiegyenlítések pénzértékét,

c) a formailag nem jelentkező bevételeket (a saját háztartásban, üzletben vagy üzemben felhasznált vagy másnak ajándékba adott áruk pénzértékét) és végül

d) a követeléseket időrendben és teljesen feltüntetik.

(2) Ha az adóalanynak több külön folytatott és osztálybasorozással külön-külön megadóztatott olyan foglalkozása van, amely után havi 360 forint vagy ezt meghaladó összegű adó fizetésére kötelezték, e foglalkozásainak nyers bevételét az előző bekezdésben foglaltaknak megfelelően külön-külön köteles nyilvántartani.

(3) A könyvelési feljegyzéseket általában magyar nyelven és mindenkor tintával kell vezetni.

(4) Az együttes kereseti és jövedelemadó céljára vezetett könyveket használatbavételük előtt hitelesíttetni kell. A hitelesítést az a községi elöljáróság (városi adóhivatal) végzi, amelynek területén az adóalany az együttes kereseti és jövedelemadót fizetni és a könyveket vezetni tartozik. Ez a hitelesítés díjmentes.

(5) Az adóalanyt a könyvelési feljegyzések vezetésére vonatkozó kötelezettsége alól felmenteni nem lehet.

(6) Az adóalany a könyvelési feljegyzéseit, az üzleti (irodai) számláit, levelezéseit és egyéb iratait öt évig köteles megőrizni. Ezt a határidőt a számlák, levelezések és egyéb iratok tekintetében azok kiállítása évének végétől, a könyveknél pedig az utolsó bejegyzés évének végétől kell számítani.

17. § (1) Az adóalanyok osztálybasorozását (15. § (1)-(3) bek.) az állami adóhivatal székhelyén alakított adókivető bizottság végzi.

Ut. (1) Az adókivető bizottság az adóalanyokat az egész adóévre szóló hatállyal sorozza adóosztályba.

(2) Ha az adóalanynak több önálló adóköteles foglalkozása van, az adóalanyt mindegyik adóköteles foglalkozása után külön-külön kell osztálybasorozni.

(2) Az iparosokra nézve az illetékes ipartestület, a kereskedőkre nézve pedig az illetékes kereskedelmi érdekképviselet a községi elöljáróság (városi adóhivatal) utján az adókivető bizottsághoz az egyes adóalanyok osztálybasorozására nézve javaslatot tehet.

Ut. (1) A helyi érdekképviseletek nincsenek kötelezve arra, hogy az egyes adóalanyok osztálybasorozására javaslatot tegyenek. Minthogy az osztálybasorozás arányosságának biztosítása céljából a helyi érdekképviseletek véleménynyilvánítása fontos és különösen városokban, ahol az adókivető bizottság helyi ismeretei elmosódottak, alig nélkülözhető, kívánatos, hogy a helyi érdekképviseletek az adóév február havának 15. napjáig a községi előljáróság (városi adóhivatal) utján az adókivető bizottsághoz írásban előterjesszék javaslatukat arra, hogy az érdekkörökbe tartozó adóalanyok - kereseti viszonyaikat, életmódjukat és teherbiróképességüket tekintve - mely adóosztályokba sorozandók.

(2) Az adóalanyok osztálybasorozásánál - az arányos adóztatás biztosítása érdekében - elsőrendű fontosságú egyrészt az adóköteles foglalkozás (iparág, üzletág) minősége (keresettsége), másrészt az a sorrend, amelyben az egyes foglalkozási ágakon belül az adóalanyok kereseti viszonyaikat, életmódjukat és teherbiróképességüket tekintve, egymásután következnek. A helyi érdekképviseletek véleménynyilvánításának tehát elsősorban ezekre a körülményekre kell kiterjednie. Célszerű, ha a helyi érdekképviseletek a foglalkozási ágakat (iparágakat, üzletágakat) minőségük (keresettségük) szerint három csoportba: a kevésbé keresett, a keresett és a keresettebb iparágak (üzletágak) csoportjára osztják, az adóalanyok szakmákon belüli sorrendjét pedig az I. adó-osztályba sorozható adóalanyokkal kezdik s a sorolásnál figyelembe veendő szempontok alapján fokozatosan magasabb adóosztályba tartozó adóalanyokkal fejezik be. A helyi érdekképviseleteknek véleménynyilvánításukban ki kell arra is terjedniük, hogy a 15. § (3) bekezdésében biztosított kedvezmény mely adóalanyoknál, mely okoknál fogva, milyen mértékben volna alkalmazandó.

(3) Ha az adóalanyok osztálybasorozására vonatkozó érdekképviseleti javaslatot a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a helyi viszonyok ismerete alapján nem találja helyesnek, az osztálybasorozásra módosító javaslatot tehet.

(4) Az adókivető bizottság a javaslatokat szabadon mérlegeli.

Ut. A különböző helyi érdekképviseleteknek az egyes adóalanyok osztálybasorozására tett javaslatait s azzal kapcsolatban a községi elöljáróság (városi adóhivatal) ellenjavaslatait az adókivető bizottság a helyi viszonyok ismerete alapján köteles felülbírálni s annak során vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy a javaslatok megfelelnek-e az osztálybasorozásnál irányadó szempontoknak, nevezetesen a 15. § (2) és (3) bekezdéseiben, valamint az ezekhez fűzött utasításokban, továbbá a 16. § (1) bekezdéséhez fűzött utasításban foglaltatnak. Amennyiben ennek eredményeképpen azt állapítaná meg, hogy a javasolt osztálybasorozás az emlitett rendelkezéseknek megfelelő, az adóalanyt a javaslat elfogadásával, ellenkező esetben pedig a közvetlen helyi ismeretei alapján az arányos adóztatás szem előtt tartásával a megfelelő adóosztályba sorozza, megállapítva az adóosztály szerint fizetendő együttes kereseti és jövedelemadó havi összegét s egyben a 60. § (1) bekezdése alapján járó birság összegét is.

18. § (1) Az adókivető bizottság három év tartamára alakul. Minden állami adóhivatali kerületre külön bizottságot kell alakítani. Amennyiben valamely állami adóhivatali kerülethez város is tartozik, a pénzügyigazgatóság a város területére külön bizottságot, a törvényhatósági joggal felruházott városok területére pedig - a szükséghez képest - több bizottságot is alakithat. Ha a pénzügyigazgatóság valamely városban több bizottságot alakított, az egyes bizottságok illetékességi körét is megállapítja.

Ut. Ha a pénzügyigazgatóság egy város területén több adókivető bizottságot alakított is, az azonos vagy rokonipart űző, illetőleg az azonos vagy rokonkereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok osztálybasorozása kérdésével csak egy-egy adókivető bizottság foglalkozhatik.

(2) Az adókivető bizottság az elnökön kivül négy rendes és négy póttagból áll. A bizottság elnöke (elnökhelyettese) annak az állami adóhivatalnak főnöke (főnökhelyettese), amelynek székhelyén az adókivető bizottság működik. Az állami adóhivatal területén adózó adóalanyok közül egy rendes és egy póttagot a főispánnal egyetértőleg a pénzügyigazgató nevez ki, egy rendes és egy póttagot a Szakszervezeti Tanács küld ki, két rendes és két póttagot pedig a kereskedelmi és iparkamarai székhelyeken levő városokban a kereskedelmi és iparkamara két osztálya, egyéb helyeken az ipartestület és a kereskedelmi szakszervezetek által kijelölt négynégy rendes és négy-négy póttag közül a bizottság elnöke hiv meg a bizottságba.

(8) Az adókivető bizottság határozatképességéhez az elnökön kivül négy tag (póttag) jelenléte szükséges. A bizottság az egyes tárgyalásokra ugy alakítandó meg, hogy annak két tagját minden esetben annak az érdekképviseletnek a tagjai közül kell az ülésre meghívni, amely érdekképviselethez tartozó adóalanyok osztálybasorozásáról van szó.

Ut. (1) A bizottság az egyes tárgyalásokra ugy alakítandó meg, hogy négy tagból és az elnökből álljon.

(2) Póttag a tárgyaláson csak abban az esetben vehet részt, ha rendes tag meg nem jelenése folytán az előbbi bekezdés szerinti létszámra kell kiegészítem a bizottságot.

(3) Valamely érdekképviselethez tartozó adóalanyok osztálybasorozását érintő tárgyaláson az illető érdekképviselet által kijelölt bizottsági tagok csak akkor mellőzhetők, ha az előirt meghívásnak sem a rendes, sem a póttagok nem tettek eleget.

(4) Ha a bizottság tagjai a tárgyaláson feles számban jelennek meg, az (1) és (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével az elnök jelöli ki a megalakuló bizottságban helyet foglaló tagokat. Az ilyképen kivül maradt tag a tárgyaláson jelen lehet, de abban csak akkor vehet részt, ha valamelyik - a tárgyaláson részt vett - tag eltávozása folytán az elnök őt a bizottságba behívja. A határozathozatalban csak csak olyan tag működhetik közre, aki az illető ügy tárgyalásán annak kezdetétől folytonosan részt vett.

(4) Az adókivető bizottság tagjává (póttagjává) kinevezhető, kiküldhető, illetőleg kijelölhető minden magyar állampolgár, aki polgári és politikai jogainak birtokában van, nyereségvágyból származó bűntettért vagy vétségért, adócsalásért vagy jövedéki kihágásért büntetve nem volt, együttes kereseti és jövedelemadót fizet.

(5) Az adóalanyok osztálybasorozásában érdekelt minden község (város) az adókivető bizottság elnökének meghívására két tagot küld ki a bizottságba, akik az adóalanyok kereseti és anyagi viszonyairól felvilágosításokat kötelesek adni, szavazati joguk azonban nincs. A véleményező tagok meg nem jelenése a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(6) Az adókivető bizottság előadója az állami adóhivatal kiküldötte, akinek szavazati joga nincs.

(7) Az adókivető bizottság tagjai, valamint a község (város) által kiküldött véleményező tagok működésük megkezdése előtt ünnepélyes fogadalmat tesznek. Az ünnepélyes fogadalom szövege a következő: "Én, N. N. becsületemre fogadom, hogy megbízatásommal járó feladatok teljesítésében lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül a törvények és törvényes rendelkezések értelmében fogok eljárni és az annak során az adóalany viszonyairól tudomásomra jutott adatokat szigorúan titokban fogom tartani."

(8) Az adókivető bizottság határozatát szótöbbséggel hozza. Az elnököt mindenkor megilleti a szavazás joga.

(9) A tárgyaláson a pénzügyminiszter és a pénzügyigazgatóság kiküldötte is részt vehet.

(10) Az adókivető bizottsági tagok díjazására és a bizottság ügyrendjére, illetőleg általában a bizottságok működésére vonatkozólag a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás 107-108. §-ában foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

Ut. (1) Az adókivető bizottság a nem érdekeltek kizárásával mindenkor zárt ülésben tárgyal. Az adókivető bizottság határozatának meghozatalánál még az érdekeltek sem lehetnek jelen. Az előadó, továbbá a pénzügyminiszter, illetőleg a pénzügyigazgatóság kiküldötte a bizottság határozatának meghozatalánál is mindenkor jelen lehet.

(2) Az adókivető bizottság tárgyalásairól jegyzőkönyvet kell vezetni. Ha az adóalany vagy meghatalmazottja osztálybasorozásának tárgyalásán jelen volt, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben meg kell említeni.

(3) Az adókivető bizottság ügyrendje a kővetkező;

1. A bizottságot az elnök képviseld.

2. Az elnök feladata, hogy a bizottságot összehívja, a községi (városi) véleményező tagokat a tárgyalásra meghívja, a bizottság tárgyalásait vezesse, a tárgyalásoknál a rendet fenntartsa, a határozatokat kimondja, a határozatokat magukba foglaló fizetési meghagyásokat kiadja, a bizottság tárgyalásainak lelkiismeretes, a törvényes rendelkezéseknek megfelelő és gyors lefolytatásáról gondoskodjék.

3. Az elnök az ülésre a bizottság tagjait írásban hivja meg. A folytatólagos ülésekhez külön meghívókat nem kell kiadni.

4. Az elnök köteles felügyelni arra, hogy ha valamelyik ügyre egy vagy több bizottsági tag érdekeltsége állapittatnék meg, az érdekelt bizottsági tagok az ügy tárgyalásán részt ne vegyenek és ez a körülmény a tárgyalási jegyzőkönyvben is megemlittessék. A bizottság tárgyalása során - megfelelően alkalmazva - mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyek az elsőfokú adókivetési eljárással kapcsolatban a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás II. címének I. Fejezete (10-15. §-ok) szerint az adókivető hatóságot megilletik.

5. Az adókivető bizottság az adóalanyok osztálybasorozását községenkint (városonkint) és ezen belül szakmánkint lehetőleg egyidőben, illetőleg egymásután következő napokon tartozik letárgyalni.

(4) Az adókivető bizottság tagjai a pénzügyminiszter által külön rendelettel megállapított díjazást kapnak az államkincstártól. Ezek a dijak csak azokra a napokra járnak, amelyeken az illető tagok a bizottság tárgyalásain résztvesznek. A bizottság működése helyén nem lakó tagoknak útiköltség és az utazási időre napidíj jár. A bizottság elnökét díjazás nem illeti meg.

19. § (1) Az adókivető bizottság minden adóalanyt az osztálybasorozásról és az annak alapján havonkint fizetendő adóról fizetési meghagyással köteles értesíteni.

(2) Ha valamely község (város) adóalanyinak osztálybasorozását az adókivető bizottság befejezte, az állami adóhivatal az adóosztályok szerint járó havi adótételek teljes évre átszámított összegét lajstromba foglalja s a számszerűen érvényesített lajstromot a fizetési meghagyásokkal együtt az adóknak a községi adófőkönyvben leendő előírása és a fizetési meghagyásoknak soronkivüli kézbesítése végett a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) azonnal kiadja.

Ut. (1) Az ily módon előirt együttes kereseti és jövedelemadónak megfelelő részét az állami adóhivatal (a közadók kezeléséről szóló 600/ 1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 3. §-ának 1. b) pontja) az adóalany kérelme nélkül köteles törölni abban az esetben, ha a hozzá beérkező iparbeszüntetésekről szóló értesítésekből, valamint csődnyitási végzésekből arról értesül, hogy az adóalany adókötelezettsége megszűnt.

(2) Olyan esetekben, amikor a foglalkozás, illetőleg az adókötelezettség megszűnéséről az állami adóhivatal hivatalból nem kap értesítést, az adókötelezettség megszűnése cimén adótörlés csak az adóalany kérelme alapján rendelhető el.

(3) Az együttes kereseti és jövedelemadónak megfelelő részét az adóalany kérelmére kell törölni az időszaki (szezon) foglalkozásoknál is.

(4) Az együttes kereseti és jövedelemadót az adókötelezettség megszűnése cimén a bizonyított megszűnés időpontjától kezdve - az elévülési időszakon belül - időbeli korlát nélkül lehet törölni. A megszűnés időpontját az adóalany tartozik igazolni.

(5) Az adótörlés kérdésében hozott elsőfokú határozat ellen a határozat kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz (a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás 99. §-ának 3. d) pontja) fellebbezésnek, a fellebbezés ügyében hozott határozat ellen pedig a határozat kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a közigazgatási bírósághoz (a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás 104. §-ának 1. d) pontja) panasznak van helye.

20. § (1) Az adóalany osztálybasorozásán évközben változtatni általában nem lehet. Ha azonban az adóalany anyagi helyzete - tőle függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán - tartósan oly módon változott, hogy az adóosztály szerint járó együttes kereseti és jövedelemadó behajtása megélhetését létalapjában támadná meg, kérheti alacsonyabb adóosztályba sorozását.

(2) Az ujabb osztálybasorozásra irányuló kérvényt az adóév végéig az illetékes állami adóhivatalnál kell benyújtani, amely azt érdemi tárgyalás végett megfelelő javaslattal az adókivető bizottsághoz teszi át. A bizottság a kérelmet 30 napon belül tárgyalás alá venni köteles.

Ut. (1) Ujabb osztálybasorozásra irányuló kérelmet az adóév eltelte után előterjeszteni nem lehet.

(2) Csak az ujabb osztálybasorozásra irányuló kérelem előterjesztésekor még nem esedékes adó mérsékelhető ujabb osztálybasorozás utján, de ez is csak abban az esetben, ha az adóalany anyagi helyzete önhibáján kivül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán nem csupán átmenetileg, hanem tartósan rosszabbodott.

21. § (1) Az adókivető bizottság osztálybasorozása ellen mind az adóalany, mind az érdekelt község (város) fellebbezéssel élhet az adófelszólamlási bizottsághoz.

Ut. A fellebbezést minden esetben az állami adóhivatalnál írásban kell benyújtani.

(2) Az adóalany a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt, a község (város) a lajstrom kézhezvételének napjától számított 15 nap alatt terjesztheti elő fellebbezését az illetékes állami adóhivatalnál.

Ut. A fellebbezési határidő elmulasztásával kapcsolatban az igazolás benyújtása és annak tárgyalása tekintetében a közadók kezeléséről szóló 600/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 115. §-ában foglaltak az irányadók.

(3) Az adóalany által kellő időben beadott fellebbezésnek első izben a vitatott összeg erejéig, a továbbiakban pedig annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak az utoljára kivetett összeget, ha pedig a fellebbezésben foglaltak elfogadása esetében kivethető összeg ennél nagyobb, ezt az összeget lehet behajtani.

Ut. A végrehajtási eljárás korlátozása iránt a fellebbezés beérkezése után az állami adóhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik.

22. § (1) Az adófelszólamlást bizottság három év tartamára alakul. Minden állami adóhivatali kerületre külön adófelszólamlási bizottságot kell alakitani. Ha valamely állami adóhivatali kerülethez város is tartozik, a város területére önálló adófelszólamlási bizottság, sőt tövényhatósági joggal felruházott városok területére nézve több adófelszólamlási bizottság is alakitható. Ha valamely városban több adófelszólamlási bizottságot alakítanak, az egyes adófelszólamlási bizottságok illetékességi körét is meg kell határozni.

(2) Az adófelszólamlási bizottság elnökből, továbbá hat rendes és hat póttagból áll. Elnököt, továbbá két rendes és két póttagot a pénzügyminiszter nevez ki, egy rendes és egy póttagot a Szakszervezeti Tanács, egy kereskedő és egy iparos rendes tagot, illetőleg egy kereskedő és egy iparos póttagot az illetékes kereskedelmi és iparkamara, végül egy rendes és egy póttagot a törvényhatósági bizottság küld ki.

(3) Az adófelszólamlási bizottság tagja nem lehet egyúttal annak az adókivető bizottságnak a tagja vagy póttagja, amely az adófelszólamlási bizottság illetékességi területén működik.

(4) Az adófelszólamlási bizottság tagjává (póttagjává) kinevezhető, illetőleg kiküldhető minden magyar állampolgár, aki polgári át politikai jogainak birtokában van, nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért, adócsalásért vagy jövedéki kihágásért büntetve nem volt, együttes kereseti és jövedelemadót fizet.

(5) Az adófelszólamlási bizottság előadója szavazati jog nélkül a pénzügyigazgatóság kiküldötte. A tárgyaláson a pénzügyminiszter vagy a pénzügyigazgatóság kiküldötte is részt vehet, a kiküldöttnek azonban szavazati joga nincs. Az adófelszólamlási bizottság elnöke és tagjai működésük megkezdése előtt a jelen rendelet 18. §-ának (7) bekezdésében előirt ünnepélyes fogadalmat kötelesek letenni.

(6) Az adófelszólamlási bizottság határozatát szótöbbséggel hozza. Az elnököt mindenkor megilleti a szavazás joga.

(7) A jelen rendelet 18. §-ának (10) bekezdésében foglaltakat az adófelszólamlási bizottság működésével kapcsolatban is alkalmazni kell.

Ut. (1) A bizottság határozatképességéhez az elnökön kivül négy tag jelenléte szükséges.

(2) Póttag a tárgyaláson csak abban az esetben vehet részt, ha rendes tag meg nem jelenése folytán az előbbi bekezdés szerinti létszámra kell kiegészíteni a bizottságot.

(3) A határozathozatalban csak olyan tag működhetik közre, aki az illető ügy tárgyalásán annak kezdetétől folytonosan részt vett.

(4) Abban az esetben, ha a határozathozatalnál az elnök szavazatával a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az a vélemény válik a bizottság határozatává, amelyhez az elnök szavazatával járult

23. § (1) Az adófelszólamlási bizottság határozatának meghozatalánál nincs a fellebbezésben megjelölt határokhoz kötve, hanem ha tárgyalásai közben előbb nem ismert adatok merülnek fel, ezeknek mérlegelésével az adóalanyt magasabb adóosztályba is sorozhatja.

(2) Ha az adófelszólamlási bizottság ugy találja, hogy valamely adóalany fellebbezéssel meg nem támadott osztálybasorozása az illető adóalany kereseti viszonyainak, életmódjának és teherbiróképességének nem felel meg, az osztálybasorozást megváltoztathatja és az adóalanyt magasabb adóosztályba sorozhatja.

Ut. (1) Az adófelszólamlási bizottság nemcsak az osztálybasorozás ellen beadott fellebbezéseket bírálja el, hanem az adókivető bizottságnak az osztálybasorozásra vonatkozó minden olyan megállapítását is, amelyet fellebbezéssel nem támadtak meg, behatóan átvizsgálni tartozik abból a szempontból, hogy az osztálybasorozás megfelel-e az adóalany kereseti viszonyainak, életmódjának és teherbiróképességének. Ha az adófelszólamlási bizottság ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely adóalanyt kereseti viszonyaihoz, életmódjához és teherbiróképessé-géhez mérten alacsony adóosztályba soroztak, a magasabb adóosztályba sorozásról intézkednie kell. E célból az adóalanyt beidézni és meghallgatni köteles.

(2) Ha az adóalanynak a tárgyalás célját is tartalmazó idézést kellő időben kézbesitették, de az a bizottság tárgyalásán még sem jelenik meg, a bizottság az adóalanyt távollétében is magasabb adóosztályba sorozhatja.

(3) Az adófelszólamlási bizottság elnökének kötelessége gondoskodni arról, hogy a bizottságnak kellő ideje legyen a meg nem fellebbezett adómegállapitások közül kiválogatni azokat, amelyek a bizottság tudomása szerint az adóalany kereseti viszonyainak, életmódjának és teherbiróképességének nem felelnek meg. Ebből a célból a meg nem fellebbezett adómegállapitásokra vonatkozó iratokat az adófelszólamlási bizottságnak a tárgyalások kezdetén kell bemutatni s az ebből folyó intézkedéseket olyan időben kell megtenni, hogy azok az adóalanyok, akiknek osztálybasorozását a bizottság megváltoztatandónak tartja, még a rendes tárgyalások során szabályszerű módon megidézhetők legyenek.

(4) Az osztálybasorozásra vonatkozó meg nem fellebbezett megállapítások felülvizsgálatának eredményeképen az adófelszólamlási bizottság az adóalanyt alacsonyabb adóosztályba nem sorozhatja.

(5) Ha a adófelszólamlási bizottság a fellebbezések tárgyalása, illetőleg a fellebbezéssel meg nem támadott osztálybasorozások felülvizsgálata során azt állapítaná meg, hogy valamely adóalany az adóévre szóló adóztatás alól egészen vagy pedig valamely adóköteles foglalkozására nézve kimaradt, az adókivető bizottságot köteles felhívni mulasztása pótlására. Ezt a felhívást jegyzőkönyvbe kell foglalni.

24. § Az adófelszólamlási bizottság határozatát az érdekelt adóalannyal írásban közli. Az adófelszólamlási bizottság határozata ellen csak abban az esetben van a közigazgatási bírósághoz panasznak helye, ha az adóalany az adókötelezettség fennállását vitatja vagy az adófelszólamlási bizottság eljárása ellen alaki kifogást emel.

Ut. (1) A panaszt a másodfokú határozat kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a közigazgatási bírósághoz címezve, a pénzügyigazgatóságnál írásban kell benyújtani. A panasznak halasztó hatálya nincs, azonban ebben az esetben is érvényesül a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM hivatalos összeállítás 111. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés.

(2) Az osztálybasorozással megállapított együttes kereseti és jövedelemadó mérve a közigazgatási bíróság előtt nem vitatható.

25. § (1) Az osztálybasorozás utján havi 360 forint vagy ezt meghaladó összegben megállapított adót legkisebb adónak kell tekinteni. Ilyen esetben az együttes kereseti és jövedelemadót véglegesen a nyers bevétel alapján kell kivetni.

(2) Az adó végleges kivetésénél a jelen rendelet 11. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 12. §-a (1) bekezdésében, továbbá a 13. §-a (1) és (3)-(5) bekezdéseiben foglalt szabályok irányadók.

Ut. (1) Ha az adóalanynak több - osztálybasorozás utján adóztatott - adóköteles foglalkozása van, annak megállapítása szempontjából, hogy az osztálybasorozás utján megállapított havi adója 360 forintot meghalad-e vagy sem, az egyes foglalkozások után osztálybasorozás utján megállapított adót összevonni nem szabad.

(2) Az itt említett adóalanyok terhére az adóévi nyers bevétel alapján az adóévet közvetlenül követő évben kell kivetni az együttes kereseti és jövedelemadót, amely nem lehet kisebb az osztálybasorozás utján megállapított adónál. A nyers bevétel alapján kivetett adóba az osztálybasorozás utján megállapított adót be kell tudni.

V. FEJEZET

Adózás állandó adótételek mellett

26. § (1) Az állandó üzlethely nélkül működő házalók együttes kereseti és jövedelemadó fejében évi 60 forintot fizetnek. Abban az esetben, ha az ilyen házaló üzletét segéddel, illetőleg igavonó állattal folytatja, a megállapított tételeket segédenkint és igavonó állatonkint 30-30%-kal kell növelni.

Ut. (1) A házaló köteles az emlitett adótételt akkor is megfizetni, ha valamely községben (városban) állandó üzlettelepe is van, amely után osztálybasorozás utján vagy adóközösségben adózik (10. §).

(2) Az a körülmény, hogy a házaló magyar állampolgár-e vagy pedig külföldi, az adófizetési kötelezettség szempontjából közömbös.

(2) Külföldiek, ba mint utazó ügynökök folytatnak az ország területén üzletet és a fennálló államszerződések szerint nem élveznek adómentességet, ezután a tevékenységük után együttes kereseti- és jövedelemadó fejében évi 600 forintot fizetnek.

n. 8.

(1) A jelen rendelet 26. §-a szerint járó adó egyszerre fizetendő, mégpedig a belföldiek által a házalási engedélynek évenkinti kiszolgáltatásakor, a külföldiek által az engedélynek ipar-hatósági láttamozása előtt.

(2) Az állandó összegű adótétel megállapítása ellen a befizetéstől számított 15 napon belül a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezéssel élni. A pénzügyigazgatóság döntése végleges.

VI. FEJEZET

Adózás adóközösségi rendszerben

28. § (1) A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy egy-egy község (város) vagy az ország egész területén az azonos foglalkozású adóalanyok, illetőleg az azonos vagy rokonipart üző, avagy az azonos vagy rokonkereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok az együttes kereseti-és jövedelemadójukat adóközösségi rendszerben átalányösszegben fizessék.

Ut. A pénzügyigazgatóság akár az érdekelt adóalanyok kérelmére, akár olyan esetekben, amikor saját megítélése szerint az adóközösség megalakítása indokolt, a pénzügyminiszter rendelkezését tartozik kikérni.

(2) A pénzügyminiszternek az előző bekezdés alapján kiadott rendelete a megalakítandó adóközösségek keretébe tartozó adóalanyokra kötelező. Kivételeket a pénzügyminiszter állapithat meg.

29. § (1) Az adóközösség által fizetendő adót az adóközösségbe tartozó adóalanyok kereseti viszonyainak és teherbiróképességének mérlegelésével a pénzügyigazgatóság az adóközösség választott vezetőségével egyességileg állapítja meg. Az egyességről készült jegyzőkönyvben kell meghatározni azt az időtartamot, amelyre az egyesség szól, az adó fizetésének idejét és módját, továbbá az adóközösségre vonatkozó különleges szabályokat is. Az egyesség - aláírás után - az adóközössséget a megállapított feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik jogerőssé.

Ut. (1) Az adóközösségek megalakítására vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet leérkezése után a pénzügyigazgatóság köteles az egyességi tárgyalást haladéktalanul lefolytatni és a jegyzökönyvet jóváhagyás céljából a pénzügyminiszterhez felterjeszteni.

(2) Ha a pénzügyminiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 30 nap alatt nem érkezik meg, az egyességet jogerősnek kell tekinteni.

(2) Az adó előírását és beszedését nem akadályozza az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az adóközösség vezetőségével kötött egyességet még nem hagyta jóvá.

30. § (1) Az adóközösség a terhére megállapított adót az erre a célra alakított kivető bizottsága utján saját hatáskörében osztja szét tagjai között és szedi be tőlük. A kivető bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes kereskedelmi és iparkamara küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja.

(2) A kivető bizottság az adóközösség tagjai által fizetendő adó megállapításánál az érdekelt tag kereseti viszonyait, életmódját és teherbiró-képességét köteles figyelembe venni.

(3) A kivető bizottság az adófelosztásról az érdekelt tagot írásban értesíti. A kivető bizottság az adóközösség bármely tagjának kérésére az átalányösszeg egyénenkinti felosztásáról köteles felvilágosítást adni. Az érdekelt tag -amennyiben az adófelosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesitését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet az adóközösség kebelében alakitott felszólamlási bizottsághoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(4) A felszólamlási bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes kereskedelmi és iparkamara küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja. A felszólamlási bizottság tagja nem lehet egyúttal a kivető bizottságnak is tagja.

(5) A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

(6) Az átalányösszeg jogerős felosztásáról az adóközösség vezetősége - a pénzügyminiszter által megállapított időpontban - köteles a pénzügyigazgatósághoz kimutatást beterjeszteni.

Ut. (1) Abból a célból, hogy a kereskedelmi és iparkamara a kivető és felszólamlási bizottságok megalakítása tekintetében küldési jogát gyakorolhassa, a pénzügyigazgatóság az adóközösségi egyesség megkötését közli a kereskedelmi és iparkamarával, a megalakult adóközösség vezetősége pedig az adóközösség megalakulása után haladéktalanul köteles értesíteni a kereskedelmi és iparkamarát, hogy - az elnököt is beleértve - hány tagu kivető és felszólamlási bizottságot kivan alakítani.

(2) Az adóközösség vezetősége - amint az átalányösszeg egyéni felosztása megtörtént - köteles a felosztási jegyzék egy példányát közszemléretétel végett a pénzügyigazgatóságnak megküldeni. A pénzügyigazgatóság a felosztási jegyzéket 15 napon át közszemlére tenni köteles.

(3) Az adóközösség tagjai terhére a megállapított átalányt egyénenkint előírni nem kell, hanem az átalányösszeget az adóközösség megnevezésével nyitott külön számlán kell előirni és nyilvántartani. Az egyes hónapokra járó átalányösszeg előírása iránt a pénzügyigazgatóság az állami adóhivatal utján havonkint intézkedik. Az állami adóhivatal a havi átalányösszeget változási jegyzék utján hozza szaporodásba.

31. § (1) Az adóközösség terhére megállapított és előirt adóért az adóközösség tagjai a kincstárral szemben egyetemlegesen, egymással szemben pedig részarányosán felelősek.

(2) Az adóközösség a terhére megállapított-adót még abban az esetben is hiánytalanul köteles befizetni, ha valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének egyáltalán nem vagy csak késedelmesen tesz eleget. Ha azonban az adóközösség valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a hátralékot tőle az adóközösség hátraléki kimutatása alapján az adóközösség javára közadók módjára be kell hajtani.

(3) A pénzügyigazgatóság az adóközösségnek arra a tagjára nézve, aki az adófizetési kötelezettségének két hónapon át nem tett eleget, bár adótartozását képes lett volna megfizetni, az adóközösség vezetőségének jelentése alapján - az illetékes kereskedelmi és iparkamarával egyetértésben - az illetékes hatóságoknál javasolhatja az iparjogositvány meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (a foglalkozás meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), az üzleti (üzemi) helyiség igénybevételét.

32. § (1) Az adóközösség az egyességi jegyzőkönyvben megállapított mértékben tagjaitól adójuk arányában tartalékalap létesítésére és kezelési költségekre befizetéseket követelhet.

(2) Az adóközösség a tagjaitól a megállapított adóösszegen, továbbá a tartalékalaphozzájáruláson és kezelési költségen felül fizetést nem követelhet és az emlitett címeken befolyt összegeket is csak rendeltetésüknek megfelelően használhatja fel. Az adóközösség a tartalékalapot az év végén tagjainak visszafizetni tartozik vagy azt a tagok hozzájárulásával a következő évre átviheti és rendeltetésének megfelelően tovább kezelheti.

33. § (1) Az adóközösség tagjai az adóközösség választott vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár az adóközösség által fizetendő adó megállapításához, akár a megállapított adó egyénenkinti felosztásához szükségesek. Az adóközösség vezetőségének joga van az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat hites könyvvizsgálóval ellenőriztetni. A hites könyvvizsgáló kiküldésének költségeit az adóközösség költségalapjából kell fedezni. Amennyiben azonban az adóalany által szolgáltatott adatok helytelennek bizonyulnak, a hites könyvvizsgáló költségeit a szolgáltatott és a megállapított számszerű adatok arányában az adóalany és a költségalap között meg kell osztani.

Ut. Az adóalany terhére megállapított hites könyvvizsgálói költséget az adóközösség hátraléki kimutatása alapján közadók módjára kell behajtani.

(2) Az adóközösség által szolgáltatott adatok helyességét a pénzügyi hatóság ellenőrizni jogosult.

(3) Az adóközösség vezetőségének, kivető és felszólamlása bizottságainak tagjai megbízatásuk gyakorlása során az adóközösségi tagok üzleti (üzemi) viszonyai tekintetében tudomásunkra jutott adatokra nézve titoktartási kötelezettséggel tartoznak, amelynek megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségben tartása mellett - 1000 forintig terjedhető rendbirsággal büntethetők.

(4) A rendbírságot az adóközösség tagjának kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. Határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik.

Ut. A rendbírságot a kincstár javára közadók módjára kell behajtani.

VII. FEJEZET

Adózás testületi átalányozással

34. § (1) A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy egy-egy pénzügyigazgatóság vagy az ország egész területén az azonos foglalkozású adóalanyok, illetőleg az azonos vagy rokonipart üző és az azonos vagy rokonkereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok együttes kereseti és jövedelemadója testületi átalányozással állapíttassék meg.

(2) A testületi átalány összegét a pénzügyigazgátóság a testület vezetőségével folytatott tárgyalás eredményeként egyességileg állapítja meg. Az egyesség - az erről szóló jegyzőkönyv aláírása után - a testületet a megállapított feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik jogerőssé.

Ut. (1) Az egyességi tárgyalások csak a pénzügyminiszter előzetes rendelkezésére indíthatók meg. A testületi átalányozás elrendelése végett tehát a pénzügyigazgatóság - az adóközösségek alakításának módjával egyezőleg - saját kezdeményezéséből vagy az érdekelt adóalanyok kérelmére a pénzügyminiszterhez köteles fordulni. A tárgyalások lefolytatása után az egyességről szóló jegyzökönyvet jóváhagyás céljából a pénzügyminiszterbe., kell felterjeszteni.

(2) Ha a pénzügyminiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 30 nap alatt nem érkezik meg, az egyességet jogerősnek kell tekinteni.

(3) Az egyességileg megállapított testületi átalányt a testület erre a célra választott kivető bizottsága utján osztja szét tagjai között. A testületi átalány egyénenkinti felosztásánál az érdekelt tag kereseti viszonyait, életmódját és teherbiróképességét kell figyelembe venni. A testületi átalány egyénenkinti felosztását nem akadályozza az a körülmény, hogy az egyességet a pénzügyminiszter még nem hagyta jóvá.

(4) A testület kivető bizottsága a testületi átalány egyénenkinti felosztásáról írásban értesiti az érdekelt tagot. A kivető bizottság a testület bármely tagjának kérésére az átalányösszeg egyénenkinti felosztásáról köteles felvilágosítást adni. Az érdekelt tag - amennyiben a felosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az Írásbeli értesités kézbesítését közvetlenül követő naptól számitott 15 nap alatt fellebbezéssel élhet a testület kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz.

Ut. Az a kivető bizottsági tag, aki a testületi átalányozásban érdekelt adóalanynak az átalány összeg egyénenkinti felosztásáról kért adatokat be nem mutatja, a 62. § (2) bekezdése alapján 5000 forintig terjedhető birsággal büntethető.

(5) A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(6) Az átalány egyénenkinti felosztásának jogerőre emelkedése után a testület vezetősége az átalány egyénenkinti felosztásáról készített lajstromot az illetékes állami adóhivatalnak küldi meg az adó egyénenkinti előírásának elrendelése végett.

35. § (1) A testület tagjai testület vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár a testületi átalány megállapításához, akár a testületi átalány egyénenkinti felosztásához szükségesek.

Ut. Az adatszolgáltatás elmulasztása a testületi tagra nézve a 62. § (2) bekezdésében megszabott büntető következménnyel jár,

(2) A testület által szolgáltatott adatok helyességét a pénzügyi hatóság ellenőrizni jogosult.

(3) A testület vezetőségének, kivető és felszólamlási bizottságainak tagjai megbízatásuk gyakorlása során a testületi tagok kereseti viszonyairól tudomásukra jutott adatokra nézve titoktartási kötelezettséggel tartoznak, amelynek megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségben tartása mellett - 1.000 forintig terjedhető rendbírsággal büntethetők.

(4) A rendbírságot a testület tagjának kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. Határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik.

Ut. A rendbírságot a kincstár javára közadók módjára kell behajtani.

VIII. FEJEZET

Adózás a kataszteri tiszta jövedelem alapján

36. § (1) A földbérlet után az együttes kereseti és jövedelemadót a bérelt földbirtok kataszteri tiszta jövedelmének alapulvételével kell megállapítani.

Ut. A földhaszonbérlők körét az 1. § (2) bekezdéséhez fűzött utasítás határozza meg.

(2) A földbérlő évi együttes kereseti és jövedelemadó fejében az általa bérelt földbirtok szőlő és kert művelési ágba sorolt területe kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után 5 forintot, a többi művelési ágba sorolt területe kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után pedig 1 forintot köteles fizetni.

Ut. (1) Az ebben a bekezdésben meghatározott adótételek csak az olyan haszonbérleteknél alkalmazhatók, amelyeknél a bérelt terület kataszteri tiszta jövedelme 100 koronánál nagyobb. Noha a 100 koronás vagy ennél kisebb kataszteri tiszta jövedelmű földhaszonbérletek az 1. § 2. pontja szerint adómentesek, a 100 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű földhaszonbérletek adójának megállapításánál az adómentes létminimumot levonni nem szabad.

(2) Ha az adóalany hitelt érdemlően igazolja, hogy az általa bérelt szőlő művelési ágba sorolt területet a szőlő kipusztulása vagy kiirtása következtében szántóként vagy rétként használja, e terület után az együttes kereseti és jövedelemadót a többi művelési ágba sorolt területre megállapított mérvben köteles fizetni.

(3) Részes haszonbérlet esetén a megállapított adófeltételeket a megfelelő hányadrészben kell számításba venni.

(3) Az adóalany a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon tartozik bejelenteni azokat az adatokat, amelyek az adó megállapításához szükségesek. Az adót az állami adóhivatal veti ki.

Ut. (1) A földhaszonbérlők és a velük egy tekintet alá eső személyek (1. § 2. pontjához fűzött utasítás) minden év január hó lő. napjáig bejelentést kötelesek tenni.

(2) A bejelentéshez szükségei hivatalos nyomtatványt - annak előállítási költsége ellenében - a községi elöljáróságnál lehet beszerezni.

(3) A bejelentést annál a községnél (városnál) kell benyújtani, amelynek területén a földbirtok fekszik, illetőleg ha a földbirtok több község (város) területén fekszik, annál a községnél (városnál), amelynek területén a földbirtok nagyobb része fekszik.

(4) Az adóalany addig is, amig az adó kivetése megtörténik, köteles a földbérlet után járó adót kiszámítani és annak esedékes havi részletét előlegként befizetni.

(5) Az adó jogossága és mérve kérdésében a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A kellő időben beadott fellebbezésnek első izben a vitatott Összeg erejéig, a továbbiakban pedig annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak utoljára kivetett összeget, ha pedig a fellebbezésben foglaltak elfogadása esetében kivethető összeg ennél nagyobb, ezt az összeget lehet behajtani.

(6) A fellebbezés ügyében a pénzügyigazgatóság általában végérvényesen határoz. Ha azonban az adóalany az adókötelezettség fennállását vitatja, a pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni,

II. rész

A társulati és tantiemadó

I. FEJEZET

A társulati adó

37. § Társulati adót tartoznak fizetni:

1. a Magyarország területén székelő

a) részvénytársaságok,

b) szövetkezetek,

c) korlátolt felelősségű társaságok,

d) részvényekre alakult betéti társaságok,

e) bányatársulatok.

Ut. (1) A felsorolt vállalatoknál egyedül a társasággá alakulás külső megnyilvánulása az irányadó és teljesen közömbös az a cél vagy az üzletkör, amelyre a kereskedelmi társaság alakult és közömbös az is, hogy az az üzleti tevékenység, amelyből a vállalat bevételei származnak, valamely más adóval már meg van adóztatva. Minthogy az adókötelezettségnek egyedül a kereskedelmi társasággá alakulás az egyetlen előfeltétele, a vállalatot akkor is a rendelet jelen pontjába tartozó kereskedelmi társaságnak és nem közületi vállalatnak kell tekinteni, ha a részvények, üzletrészek vagy társasági törzsbetétek egészen vagy részben valamely közület (állam, törvényhatóság, község) tulajdonában vannak.

(2) A részvénytársaságok és szövetkezetek megalakulására az 1875: XXXVII. tc. (a továbbiakban: KT.) 149. és 224. §-ában, a korlátolt felelősségű társaságokra pedig az 1930: V. tc. 7. §-ában foglalt szabályok az irányadók. A hivatkozott rendelkezések szerint a részvénytársaság megalakultnak tekintendő ha alaptőkéje biztosítva van, a társasági alapszabályok létrejöttek és a társaság a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezettetett; a szövetkezet akkor tekintendő megalakultnak, ha a társasági alapszabályok létrejöttek és a társaságnak a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetése megtörtént; a korlátolt felelősségű társaság megalakulása pedig akkor tekintendő befejezettnek ha a társaságot a cégbíróságnál bejegyzés és közzététel végett bejelentették.

(3) A KT. 61. §-a részvényekre alakult betéti társaságot nem ismer, ilyen vállalat tehát az ország területén csupán mint külföldi társaságnak üzlettelepe fejthet ki üzletműködést.

(4) A bányaművelést folytató társas alakulatok közül a társulati adó alá eső bányatársulatnak csakis az olyan társulatot lehet tekinteni, amely avégből jön létre, hogy a bányák közös tulajdona az egész 1/16 résznél is csekélyebb részletekre osztható legyen és minden résztvevő mind az üzlet folytatásához szükséges pótfizetésekért, mind a társulat által harmadik személyekkel szemben elvállalt kötelezettségekért csak a közős vagyonban való részesedése erejéig legyen felelős. Mindegyik résztvevő csak a jövedelem felosztását igényelheti, de nincs joga ahhoz, hogy az alaptőke felosztását vagy e célból a vállalati vagyon eladását szorgalmazza. (Alt. bányatörvény 137. és 136. §-a) Az Ilyen bányamű nem az egyes részbirtokosok neve alatt, hanem egy bizonyos cég (pl. "Istenáldás bányatársulat") elnevezés alatt van a bányakönyvbe bevezetve, az egyes bányarészek pedig mint bányarészvények (kukszák) a részvényes nevének felemlitésével csak a bányahatóságnál jegyeztetnek fel, következésképen csak az egész terhelhető meg bányakönyvileg és az egész bánya csak egyszerre idegeníthető el. (Az ált. bányatörvény végrehajtási szabályainak 82. §-a.) Önként érthető, hogy ha a bányatársulat a KT. 149. §-a alapján részvénytársasággá alakult át vagy ebben a formában aakul meg, nem mint bányatársulatot, hanem mint részvénytársaságot kell társulati adóval megadóztatni.

(Társulati adót tartoznak fizetni:)

2. az állam, törvényhatóságok és községek vállalatai.

Ut. A jelen pontban emiitett vállalatok közé a felsorolt közületeknek üzletszerűen kezelt vállalatai tartoznak, azonban csak abban az esetben, ha az üzletműködésüket nem a jelen § 1. pontjában tárgyalt valamelyik kereskedelmi társasági formában folytatják és üzletkörük szerint állandó adómentességben nem részesülnek (38. § 5. pont). Nem sorozhatók a szóbanlevő vállalatok közé az intézetszerüleg kezelt közületi intézmények (pl. közkórház, klinika, szegényház, nyilvános tanintézet, stb.), továbbá az általános szükségletet kielégitö közigazgatási feladatokkal érintkező tevékenységet kifejtő közüzemek.

(Társulati adót tartoznak fizetni:)

3. a közforgalmú vasutak, takarékpénztárak, alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek;

Ut. (1) A jelen pontban emlitett vállalatoknál a társulati adó fizetésére vonatkozó kötelezettséget nem a vállalati forma, hanem az üzletkör állapítja meg.

(2) Közforgalmú vasutaknak általában az olyan vasutakat kell tekinteni, amelyeket személy- vagy áruszállításra bárki igénybe vettet. A közforgalmú vasutakhoz tehát nem számithatók a magánhasználatú vasutak, amelyek rendszerint kereskedelmi vagy iparvállalatok, illetőleg gazdaságok telepét a közforgalmú vasutakkal kötik össze vagy pedig kizárólag a telep területén a munkapályákat alkotják. A közforgalmú vasutak adókötelezettségénél teljesen közömbös, hogy fővasuti vagy helyiérdekű vasúti, illetőleg valamely város vagy község területére korlátozott közúti forgalmat bonyolitanak-e le és hogy a sínpályán, fogaskerekű vagy függőpályán közlekedő vasutat milyen hajtóerővel vontatják.

(3) Az 1920: XXXVII. tc. 13. §-a szerint betétkönyvre befizetést csak a Pénzintézeti Központ tagjai fogadhatnak el. A hivatkozott törvény 10. §-a szerint a Pénzintézeti Központ tagjai: 1. részvénytársasági formában működő pénzintézetek, 2. községi, illetőleg városi takarékpénztárak, valamint külföldi pénzintézeteknek Magyarország területén működő fiókjai, 3. olyan önálló szövetkezetek, melyek bankszerű ügyletekkel foglalkoznak, 4. külön törvényeken alapuló pénzintézetek, 5. alapítványi pénztárak és 6. a magyar államkincstár lehetnek. Minthogy a felsorolt pénzintézetek rendszerint olyan formában folytatják üzletműködésüket, hogy már a társasággá alakulás külső megnyilvánulása alapján - az üzletkörre tekintet nélkül is - alanyai a társulati adónak, a pénzintézeteket általában az adóalanyoknak a jelen § 1. vagy 2. pontjában tárgyalt csoportiába kell beosztani attól függően, hogy részvénytársaságról, szövetkezetről vagy pedig közületi vállalatról van-e szó. Azok a takarékegyletek, amelyek a tagok időről-időre teljesített befizetéseiből a tagoknak hiteleket nyújtanak, takarékpénztáraknak nem tekinthetők, mert csak belügyminiszteri jóváhagyás alá tartozó alapszabályokkal működnek, azonban a kereskedelmi társaságok cégjegyzékébe bejegyezve nincsenek.

(Társulati adót tartoznak fizetni:)

4. az 1. pontban emiitett társasági formában vagy a 3. pontban emiitett üzletkörben működő azok a külföldön székelő társaságok és vállalatok, amelyek üzletkörüket a magyar állam területén is folytatják.

Ut. (1) A jelen pont alá azok a külföldön székelő társaságok és vállalatok tartoznak, amelyek olyan társasági formában vagy olyan üzletkörben működnek, amely társasági forma vagy üzletkör alapján a magyar állam területén székelő vállalat is társulati adó alá esik. Ebből következik, hogy társulati adóval kell megadóztatni az olyan külföldi részvénytársaságot, szövetkezetet; részvényekre alakult betéti társaságot, vagy korlátolt felelősségű társaságot, amely üzlet működését - cégbejegyzés nélkül - képviselete vagy irodája utján fejti ki a magyar állam területén.

(2) Az a körülmény, hogy a külföldi társaság Magyarországon a kereskedelmi cégek jegyzékébe be van-e jegyezve vagy sem, az adókötelezettség szempontjából közömbös. Társulati adó alá azonban csak az olyan külföldi vállalatot lehet vonni, amelynek az ország területén fióktelepe, képviselete, irodája, bizományi mintaraktára, lerakata, ügynöksége, bérháza, földbirtoka vagy egyéb vagyona van. Az a körülmény, hogy valamely külföldi vállalat magyarországi megrendelők részére árut szállít, adókötelezettséget nem állapit meg abban az esetben, ha a szállítás akár a belföldi megrendelő közvetlen rendelése alapján, akár a külföldi cég utazó ügynökei által felvett megrendelés alapján történt.

(3) A bérház, a földbirtok vagy egyéb vagyon a külföldi vállalat társulati adókötelezettségét abban az esetben is megállapítja, ha a vállalatnak Magyarországon telepe nincs vagy pedig a vagyon kezelését a tulajdonos megbízása alapján más végzi.

38. § Állandóan mentesek a társulati adó alól:

1. az államnak egyedárusági és más olyan üzletkörü vállalatai, amelyeket kizárólagosan az állam jogosult folytatni;

2. a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemeknek erdőgazdasági ingatlanaiból származó bevételei, ha azokról az üzem külön könyveket vezet;

3. az államvasutak;

4. a letartóztató és az állami javitó-nevelő intézetek és intézmények;

5. a törvényhatósági és községi (városi) vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási vállalatok, valamint az állam, törvényhatóság és község (város) közvilágítási vállalatai;

6. azok a vállalatok, amelyeknek állandó mentességét külön jogszabály állapítja meg;

7. azok a külföldi vállalatok, amelyeknek állandó adómentességét államszerződés biztosítja.

Ut. (1) Az 1. pontban foglalt adómentesség következtében nem lehet társulati adóval megadóztatni az államnak azokat a vállalatait, amelyeket felségjoga alapján folytat. Nem esnek tehát társulati adó alá a posta-, távirda-és távbeszélőüzem, a szesz-, a dohány-, a só-, a lőporegyedáruság, a mesterséges édesítőszerek egyedárusága és a lottójövedék.

(2) A 3. pont szerint az államvasutak részére biztosított állandó adómentesség nem terjed ki azokra a helyiérdekű vasutakra, amelyeket az állam megváltott vagy amelyeket a háramlási idő tartamára az államvasút bérbevett, mert a megváltott helyiérdekű vasutak mindaddig, mig az államtól megváltási járadékot kapnak, a háramlás alá eső és az államvasutak által bérelt helyiérdekű vasutak pedig a háramlási idö tartama alatt saját társasági formájukat megtartják és a megváltási járadékkal, illetőleg a bérösszeggel kapcsolatban a KT. rendelkezéseinek megfelelő üzleti működést fejtenek ki.

(3) A 4. pont szerint megállapított állandó adómentesség a letartóztató és az állami javitó-nevelő intézetek és intézmények által fenntartott, illetőleg folytatott bármely kerésetszerii tevékenységre kiterjed.

(4) Az 5. pontban felsorolt közüzemek általában széleskörű közszükségletet elégítenek ki, ennélfogva azok akkor is mentesek a társulati adó alól, ha kifejezetten hasznothajtó célból alakíttattak. Így a községi (városi) közvilágítási üzem akkor sem esik társulati adó alá, ha a közvilágítással kapcsolatban magánosok részére is szolgáltat világító gázt vagy villamosáramot. Nem veszti el az állandó adómentességét az ilyen közvilágítási üzem akkor sem, ha a közönség részére a világítással közvetlen kapcsolatban álló felszerelési tárgyakat is árusít vagy bérbead, felszerelési munkálatokat végez vagy a világítási üzemek melléktermékeit (pl. koksz) értékesiti.

(5) Azok a vállalatok, amelyeknek állandó adómentességét külön jogszabály állapítja meg, a következők:

1. az ipartestületek által létesített - előlegező és hitelügyletekkel nem foglalkozó - szövetkezetek, feltéve, hogy a szövetkezet tagjai közé mások, mint a testület tagjai fel nem vétetnek (1884: XVII. tc.);

2. Postatakarékpénztár (1885: IX. tc.);

3. az Országos Központi Hitelszövetkezet (1898: XXIII. tc), valamint az ennek kötelékébe tartozó gazdasági és hitelszövetkezetek (1898: XXIII. tc. és 1920: XXX. tc.);

4. a Magyar Pénzügyi Szindikátus (1922: XVII. tc. és 1931: VIII. tc.);

5. a Magyar Nemzeti Bank (1924: V. tc.);

6. az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, továbbá ennek rendes tagjai (1924: XVIII. tc.);

7. az Országos Falusi Kislakásépitési Szövetkezet (Faksz) (1927: XIX. tc.);

8. az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), valamint a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) (1928: XL. tc.);

9. az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet r. t. (1929: XIV. tc.);

10. az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet (1931: XLI. tc.);

11. a Magyar Szavatossági Bank rt. (4570/1931. ME rendelet);

12. a Pénzintézeti Központ (2600/1933. ME rendelet);

13. az 1879:XXXIX. tc. rendelkezéseinek megfelelően alapított Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéből és az 1911: XV. tc. rendelkezéseinek megfelelően alapított Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéből alakult Országos Földhitelintézet (1936: XIV. tc.);

14. az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár, valamint a szakmai (vállalati) család pénztárak (1938: XXXIV. tc.);

15. a Magyar Pénz- és Tőkepiac Szabályozására Alakult Intézet rt. (az 1938: XXV. tc. 4. §-a alapján kiadott 3136/1938. PM rendelet);

16. a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet (Lebosz) (1941: XVIII. tc.);

17. a 3500/1941. ME rendelet alapján működő közjóléti szövetkezetek a készpénz és anyaghitelezési üzletágra, ha arról külön könyveket vezetnek;

18. a Földmivesszövetkezetek, amennyiben alapszabályaik szerint az üzleti nyereségből tagjaiknak 5%-ot meghaladó részesedést nem adhatnak. Az adómentesség nem terjed ki a szövetkezetek ipari üzemágaira, továbbá azokra az üzletágakra, amelyek nem kizárólag a tagok szükségleteinek a fedezésére szükséges áruk vételével és azoknak a tagok részére való eladásával, végül nem kizárólag a tagok által termelt termények értékesítésével foglalkoznak (9580/1945. ME rendelet);

19. a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja, illetőleg tagszövetkezetei az 1898: XXIII. tc-ben biztosított adókedvezményre (2330/1946. ME rendelet);

20. a Földmivesszövetkezetek Országos Központja. A mentesség azonban nem terjed ki a szövetkezet mezőgazdasági ipari üzemágára, továbbá azokra az üzletágakra, amelyek nem kizárólag a tagszövetkezeteknek áruval ellátásra vonatkoznak (5670/1946. ME rendelet).

(6) Az értékpapírpiac helyesebb szabályozása céljából az 1931: XVII. tc. 2. §-ának 1. pontja alapján a Pénzintézeti Központ közbenjöttével alakult Magyar Investment r. t. állandó adómentességet nem élvez ugyan, miután azonban a társaságnak társulati adóköteles nyeresége kiszámításánál az értékpapíroknál előálló árfolyamnyereségek, továbbá az értékpapíroknak osztalék-, szelvény- vagy más jövedelmei a mérleg szerinti nyereségből levonandók, következésképen - amennyiben a társaság társulat adója a nyers bevétel alapján állapíttatnék meg - a szóbanforgó címeken elért bevételei a társulati adó megállapításánál számitásba vehető nyers bevételek között nem vehetők figyelembe

(7) A 7. pontban foglaltak alapján egyetlen külföldi vállalat sem élvez állandó adómentességet, mert olyan államszerződés, amely valamely meghatározott vállalatnak állandó adómentességet biztositana, ezidőszerint nincsen.

39. § (1) Azok a vállalatok, amelyeknek székhelye az ország területén van, rendszerint csak itten: üzleteik után adóznak. A vállalatnak külföld: telepei által folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatok részvényeiből származó bevétele azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében aa illető állammal viszonosság nem áll fenn.

Ut. (1) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezésekből az következik, hogy a magyar állani területén székhellyel biró vállalat külföld: üzleti tevékenységét csak abban az esetben szabad megadóztatni, ha a kettős adóztatás elkerülése céljából az illető állammal hasonló eljárást biztosító egyezmény nincsen, vagy ha van is ilyen egyezmény, a külföldi üzleti tevékenység vagy a külföldről származó jövedelem olyan természetű, amelyre az egyezmény határozmányai nem terjednek ki vagy pedig a jelen § (3) bekezdése másként nem rendelkezik. Ha tehát az adókivetési eljárás során valamely vállalatnak, amelynek a magyar állam területén van a székhelye és a külföldön levő fióktelep üzlet tevékenységének megadóztatásáról van szó mindenekelőtt azt kell megállapítani, van-e az illető állammal törvénybe iktatott, kettős adóztatást kizáró egyezmény.

(2) A magyar állam a háborút megelőzi években a Csehszlovák köztársasággal (1924: XXII. tc.), a Németbirodalommal (1925: XL tc.), az Olasz Királysággal (1928: XXIV. tc),a Jugoszláv királysággal (1930: XIII. tc.), a Len gyei Köztársasággal (1931: XXVII. tc.), a Svéd Királysággal (1937: XXV. tc.), a Román Királysággal (1937. október 28-án, az egyezményt azonban nem cikkelyezték be), a Németalföldi Királysággal (1940: V. tc.) kötött a kettős adóztatás elkerülése érdekében egyezményt Addig is amig az említett külföldi államokkal kötött egyezmények alkalmazásának kérdése a háború következtében előállott helyzettel kapcsolatban nemzetközi jogi szempontból véglegesen tisztáztatni fog, az egyes egyezményekben foglalt megállapodásokat az adókivetés során alkalmazni kell. Ha pedig a kivetési eljárás során akár a viszonyosság, akár az egyezmények végrehajtása tekintetében kétség merülne fel, a pénzügyminiszter utasítását kell kikérni.

(2) A külföldön székelő vállalatok csak itteni üzleteik után adóznak.

(3) A pénzügyminiszter a vállalatok külföldről származó jövedelmei tekintetében - viszonosság hiányában is - az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tehet.

Ut. (1) Olyan esetben, amidőn a magyar állam területén székhellyel biró vállalat külföldi üzleti tevékenysége, valamint a külföldi vállalatnak a magyar állam területén folytatott üzleti tevékenysége megadóztatásánál a jelen § (1) bekezdésében foglaltak alapján nem lehet eljárni, a kétszeres megadóztatás elkerülése céljából a következő általános szabályokra kell figyelemmel lenni:

1. A magyarországi vállalat külföldön levő telepe utján folytatott üzletéből és külföldi ingatlanaiból származó bevételei után Magyarországon nem tartozik társulati adót fizetni, ha abban az államban, amelyben a kérdéses telep működik vagy az ingatlan fekszik, a magyar társulati adónak megfelelő adónem van és az ottani vállalatoknak Magyarországon levő telepeiből vagy ingatlanaiból származó jövedelmét, illetőleg bevételeit az illető állam adótörvényei vagy egyéb szabályai szerint ezzel az adónemmel megróni nem szabad.

2. A magyarországi vállalat nem tartozik társulati adót fizetni a Magyarországtól elcsatolt területen levő telepeiből, az ugyanezen a területen levő ingatlanaiból, végül az olyan vállalatok részvényeiből származó bevételei után, amely vállalatok az elcsatolt területen levő székhellyel alakult magyar vállalatok voltak vagy pedig belföldi vállalatoknak az elcsatolt területen volt telepeiből alakultak át az elcsatolt területen működő külföldi vállalatokká.

(2) Az előbbi bekezdésben biztosított kedvezmények nem illetik meg a vállalatot, ha az az állam, amelyben a telep, ingatlan vagy a részvénytársaság van, a magyar társulati adónak megfelelő adónemmel az emlitett forrásokból származó jövedelmet, illetőleg bevételt nem adóztatja meg. A magyar társulati adónak megfelelő adónemnek kell tekinteni a jövedelemadót is, ha az illető állam a társaságot, mint ilyent és nemcsak annak tagjait vonja adó alá. Amennyiben egyes esetekben kétely merülne fel abban az irányban, hogy a külföldi állam által a belföldi vállalatnak az előbb emiitett forrásokból származó jövedelmére, illetőleg bevételére kivetett adó a magyar társulati adónak megfelelő adónem-e vagy sem, a pénzügyminiszter utasítását kell kikérni.

40. § Az ideiglenes adómentesség eseteit külön jogszabályok állapítják meg.

Ut. (1) Külön jogszabályok alapján ideiglenes adómentességben részesíthetők:

1. a helyiérdekű vasutak az engedélyokmány keltétől számított 30 év tartamára az 1880: XXXI. tc. alapján;

2. a fürdővállalatok legfeljebb 20 év tartamára az 1929: XVI. tc. alapján;

3. közhasználatú gépjárómű vállalatok legfeljebb öt év tartamára az 1930: XVI. tc. alapján;

4. a hazai iparfejlesztésről szóló 1931: XXI. tc-ben előirt feltételeknek megfelelő vállalatok, legfeljebb 15 év tartamára;

5. az 1934: IV. tc-ben előirt előfeltételeknek megfelelő magyar tengerhajózási vállalatok legfeljebb 30 év tartamára.

(2) Külön jogszabályok alapján egyénileg ideiglenes adómentességben részesült vállalatok a következők;

1. a Magyar-Amerikai Olajipar rt. (az 1933: XIX. tc. alapján, az ideiglenes adómentesség, 1953. évben szűnik meg);

2. a Magyar-Szovjet Külforgalmi rt. (12720/1945. ME rendelet, az ideiglenes adómentesség 1946. év végén szűnik meg).

(3) Azt, hogy az engedélyezett ideiglenes adómentesség a társulati adón nyugvó pótlékokra mennyiben terjed ki, a vonatkozó külön jogszabályok állapítják meg. Az a körülmény, hogy a jelen rendeletben foglaltak szerint járó társulati adó magában foglalja a társulati adón nyugvó összes pótlékokat, természetesen nem jelenti azt, hogy az ideiglenes adómentességben részesült vállalat a kedvezmény tartama alatt az adó fizetése alól teljesen mentesül, mert a jelen fejezetben foglaltak szerint terhére kivethető eszmei társulati adónak a helyhatóságot megillető arra a járulékos adóra (pótadóra) eső arányos részét, amelyre a külön jogszabályban biztosított kedvezmény nem terjed ki, köteles megfizetni.

41. § Ha a vállalat részben adómentes, részben adóköteles, a társulati adót csakis az adóköteles üzem után kell kivetni.

Ut. (1) E rendelkezésnek főként azoknál a vállalatoknál van jelentősége, amelyek az iparfejlesztésről szóló 1931: XXI. tc. 4. §-a alapján kaptak adókedvezményt. A kedvezmények engedélyezésével kapcsolatban kialakult gyakorlat szerint a kedvezményekben részesíthető üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonyát az iparügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg százalékos arányban állapítja meg és a százalékos arányszám irányadó az adómentesség mértékére is. Az ilyen vállalatoknál a nyers bevételből a meghatározott résznél többet abban az esetben sem lehet adózatlanul hagyni, ha a vállalat az adómentes üzemágról külön könyveket is vezet.

(2) Azoknál a vállalatoknál, amelyek részben adómentesek, részben adókötelesek és az adóköteles üzemágakra a külön könyvek vezetését valamely jogszabály vagy a pénzügyminiszter elrendelte, valamint abban az esetben is, ha adókedvezményekben már részesített vállalat utóbb vezet be olyan üzemágakat, amelyekre nézve az adómentesség nem terjed ki, a társulati adót az adóköteles üzemről vezetett külön könyvek adatainak alapulvételével kell megállapítani.

42. § (1) Az adókötelezettség az üzletműködés megkezdése napján kezdődik.

Ut. (1) Az adókötelezettség - az eddigi érvényben volt rendelkezésektől eltérően - minden esetben az üzletműködés megkezdésének napján veszi kezdetét. Ezt az időpontot a vállalat az üzletműködés megkezdésétől számított 15 nap alatt az adókivetésre illetékes állami adóhivatalnál köteles bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell az alapítási tervezet, a társasági szerződés és az alapszabályok vagy szabályzat egy példányát.

(2) Ha a vállalat működését még a cégbejegyzés előtt megkezdette, a bejelentési kötelezettség már a cégbejegyzés előtt azon a napon áll be, amely napon először jegyeztek be ügyletet a vállalat üzleti könyveibe.

(2) Ha a vállalatnak ideiglenes mentessége van, az adókötelezettség az ideiglenes adómentesség megszűnésének napján kezdődik.

Ut. (1) Az adókötelezettség kezdetét az ideiglenes adómentesség kedvezménye lejárt időpontja határozza meg. Az adómentesség lejártának idejét mindig a külön jogszabály vagy az adómentességet engedélyező okirat állapítja meg, ennélfogva az állami adóhivatal az adómentesség engedélyezésekor köteles a vállalatot az e célból vezetett nyilvántartásba bevezetni és abban, valamint a kivetési iraton az adómentesség lejárati idejét feljegyezni. Az adómentesség megszűnését a nyilvántartásban az ilyen tétel törlésével feltűnően meg kell jelölni.

(2) Az ideiglenes adómentesség megszűnését már az adókivetési eljárás során kell figyelembe venni. Az állami adóhivatal az adóköteles nyersbevétel (saját tőke) alapján járó adónak csak azt az aránylagos részét veti ki a lajstromban, amennyi az adókötelezettség beállásától az adóév hátralevő idejére esik.

43. § (1) Az adókötelezettség azzal a nappal szűnik meg, amellyel a vállalat üzleti működését végleg megszüntette.

Ut. (1) A vállalat az üzletműködés megszűnését a megszüntetéstől számított 15 nap alatt az állami adóhivatalnál köteles bejelenteni. Ha a megszűnés időpontját, illetőleg a bejelentés helyességéhez kétely fér, a megszűnés tényleges időpontját könyvvizsgálat utján kell megállapítani. Az olyan vállalatnál, amelynek üzleti működése hatósági engedélyhez van kötve, rendszerint az engedélyokiratban megállapított határidő az irányadó. Ha azonban a vállalat üzletét tényleg a megengedett határidőn tul folytatta, adófizetési kötelezettsége csak azzal a nappal szűnik meg, amelyben üzleti működését tényleg és véglegesen megszüntette.

(2) Az a körülmény, hogy a vállalat üzleti működését időlegesen szünetelteti, az adófizetési és bejelentési kötelezettség szempontjából közömbös. Adótörlésnek csakis az üzleti működés végleges megszüntetése esetében van helye. Az üzleti működés időleges szüneteltetése az adókivetés szempontjából teendő bejelentés be nem adásának vagy késedelmes benyújtásának meghatározott következményei alól (49. §) sem mentesit.

(3) Az üzleti működés végleges megszűnésének kell tekinteni a vállalatnak más vállalattal való egyesülését vagy beolvadását (fúzióját) is. Ilyen esetekben közömbös, hogy az egyesülést kimondó közgyűlési határozat az egyesülés napjául valamely előbbi időpontot jelöl-e meg. Az adófizetési kötelezettség csak azzal a nappal szűnik meg, illetőleg a vállalat terhére kivetett adó csak attól a naptól kezdve törölhető, amely napon a beolvadó vállalat üzleti működése igazoltan megszűnt. Ha az egyesülés oly módon következik be, hogy az egyesülő társaságok mindegyike megszűnik és teljesen uj társaságot alakítanak, az adókötelezettség valamennyi vállalatnál megszűnik, az újonnan keletkező vállalattal szemben pedig a 42. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha az egyesülés oly módon jön létre, hogy egy vagy több vállalat beolvad egy fennálló vállalatba, amely továbbra is fennmarad, az adókötelezettség csak a beolvadó vállalatnál vagy vállalatoknál szűnik meg, mig a beolvasztó vállalatot a saját üzleti tevékenysége alapján folytatólag tovább is adóztatni kell.

(4) Az állami adóhivatal a hozzá bejelentett vagy a kereskedelmi cégjegyzékben előforduló és a törvényszék által közölt mindennemű adatot az 1940: VII. tc. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 110. §-ának (7) bekezdésében előirt s továbbra is vezetendő törzskönyvbe bevezetni tartozik.

(2) Csőd esetében az előirt társulati adót a csődnyitás napjától törölni kell.

Ut. (1) A csőd megnyitásának ugyanaz a jogkövetkezménye, mint az üzleti működés megszüntetésének vagyis az adókötelezettség a csődnyitás napjával megszűnik s a vállalat terhére kivetett adót a csődnyitás napjától kezdve törölni kell, jóllehet a vállalat a csőd tartama alatt üzleti működést is folytat.

(2) A csődnyitással azonos joghatálya van a csődbíróság által a 920/1917. ME rendelet 2. §-a alapján pénzintézetek ellen elrendelt feloszlásnak és a Pénzintézeti Központ által végrehajtott kényszerfelszámolásnak. A kényszerfelszámolás joghatálya az adós pénzintézet feloszlását elrendelő határozat kelte napján veszi kezdetét.

(3) A felszámolás, továbbá a csődön kívüli kényszeregyességi eljárás megnyitása adótörlésre vagy az adókivetési eljárás szüneteltetésére alapul nem szolgál. A kényszeregyességi eljárás abban az esetben sem állapit meg adótörlésre igényt, ha az egyességi eljárás meghiúsulása miatt utóbb a csődnyitást vagy az előző bekezdésben emiitett kényszerfelszámo-lási eljárást a vállalat ellen el kellett rendelni. Ilyen esetekben az adótörlésre az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

44. § A társulati adó megállapítható

1. a nyers bevétel alapján,

2. biztosítási díjbevétel alapján,

3. saját tőke alapján,

4. adóközösségi rendszerben,

5. testületi átalányozással.

Ut. (1) A jelen §-ban foglalt rendelkezések a társulati adóztatásnak a vállalat mérlegén és veszteség-nyereségszámlán alapuló s az adóköteles nyereség kimunkálására vonatkozó rendjét lényegesen megváltoztatták, amennyiben a vállalat társulati adó fizetésének kötelezettségét az üzleti eredménytől teljesen függetlenítik. Ez az uj rendszer azt jelenti, hogy a rendelet hatályának tartama alatt a vállalat társulati adóját csak az 1-5. pontban felsorolt módozatok szerint lehet megállapítani s a vállalat terhére ily módon kivetett társulati adót azon a cimen, hogy ez az adó a mérleg, illetőleg veszteség-nyereségszámla szerint kimunkálható adóköteles nyereségnek nem felel meg, illetőleg, hogy a mérleg és a veszteség-nyereségszámla szerint mutatkozó veszteség folytán a vállalatot aránytalanul súlyos adóteherrel sújtja, nem lehet helyesbíteni.

(2) A társulati adózás uj rendjében a mérleg és veszteség-nyereségszámla helyett - az esetek túlnyomó részében - a vállalat által elért nyers bevétel szolgál az adóztatás alapjául, lényegében a nyers bevételt jelenti ugyanis a biztosító vállalatok által a biztosítási díjbevétel alapján fizetendő társulati adó is s csupán a pontosan megjelölt üzletkörü vállalatok (50. §) adóját lehet a saját tőke alapján megállapítani.

45. § (1) Az a vállalat, mely üzleti tevékenységét telep utján több községben (városban) is folytatja, telepei után is székhelyén adózik. A telep szerint illetékes község (város) és egyéb közület részesedéséről pénzügyminiszter rendelettel intézkedik.

Ut. (1) Ez a rendelkezés azt az eddigi elvet, hogy ugyanaz a vállalat - tekintet nélkül a telepek számára - egy adóalany, továbbra is fenntartja. Ebből az elvből következik, hogy a 44. §-ban felsorolt bármelyik módon is állapítják meg a vállalat társulati adóját, az mindig a vállalat székhelyén történik.

(2) Abból a célból, hogy a társulati adónak az a része, amely telepekkel kapcsolatban a helyhatóságokat (vármegyét, várost, községet), továbbá a törvényhatósági utalapot, végül a kereskedelmi és iparkamarát megilleti 164. §), az emlitett közületeknek jusson, a következőképen kell eljárni:

1. A nyers bevétel alapján adózó vállalatnál a székhely és a telephely közötti társulati adó megosztásánál, illetőleg a telep helye szerint illetékes községet (várost), vármegyét, törvényhatósági utalapot, valamint kereskedelmi és iparkamarát megillető részesedés megállapításánál az adóévet megelőző év december hónapjában kifizetésre került munkabérek és illetmények arányát kell figyelembe venni. Az 1946. évi adók megosztása kivételesen a július hónap folyamán kifizetett munkabérek és illetmények alapján történik. A megosztási kulcsot évközben csak abban az esetben szabad megváltoztatni, ha a vállalat valahol uj telepet állított fel vagy valamely telep működését véglegesen beszüntette.

2. Az 1. pont alapján foganatosítandó megoszlás szerint a társulati adónak a székhely szerint illetékes községre (városra) eső részét, valamint a társulati adónak a telep helye szerint illetékes községre (városra) eső azt a részét, amely abból az államkincstárt illeti, a székhely szerint illetékes községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell előírni, mig a társulati adónak a telephelye szerint illetékes községre (városra) eső azt a részét, amely mint részesedés, a telep helye szerint illetékes községet (várost), vármegyét, törvényhatósági utalapot, valamint a kereskedelmi és iparkamarát illeti, a telephely szerint illetékes községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell nyilvántartani. (Pl. X részvénytársaságnak, amelynek székhelye Budapesten, telepei pedig Kaposvárott és Mezőhegyesen vannak, az augusztus havi társulati adója a székhelyen és telepein elért összes nyers bevétele alapján 60.000 forint. A vállalat által július hó folyamán kifizetett munkabérekből és illetményekből a székhelyre 40%, a kaposvári telepre 35%, a mezőhegyesire 25%) esik. A kaposvári telepre arányosan eső 21.000 forint adóból a várost 34%, a törvényhatósági utalapot 4%, a kereskedelmi és iparkamarát 2%, illetvén meg, a vármegyének - thj. városról lévén szó - ebben az esetben részesedés nem jár (64. § (3) bekezdéséhez fűzött utasitás), a telepre eső adóból 40%-ot, azaz 8.400 forintot kell Kaposvárott előírni, a mezőhegyesi telepre arányosan eső 15.000 forint adóból a községet 30%, a vármegyét 6%, a törvényhatósági utalapot 4%, a kereskedelmi és iparkamarát 2% illetvén meg, a telepre eső adóból 42%-ot, azaz 6900 forintot kell Mezőhegyesen nyilvántartani. Végeredményben tehát a vállalatot terhelő 60.000 forint társulati adóból

Budapesten (székhelyen) 44.700 forintot

Kaposvárott 8.400

Mezőhegyesen 6.900

kell előírni. Budapesten, mint a vállalat székhelyén befizetendő 44.700 forint adóból a fővárost megillető részesedés 8.880 forintot tesz ki, amely a 60.000 forint után 40%-kal számitott 24.000 forint részesedés 37 %-át jelenti (főváros 35%, a kereskedelmi és iparkamarai illeték, illetőleg Kamarai Alap bevétele 2%).

3. Közlekedési vállalatnál a közlekedési üzem nyers bevétele után járó társulati adót, valamint annak a vállalatnak a társulati adóját, amelyet a saját tőke alapján kell megállapítani (50. §), teljes összegében a vállalat székhelyén kell előírni.

4. A társulati adót adóközösségi rendszerben vagy testületi átalányozással fizető vállalatok adójának a székhely és telephely közötti megosztására, illetőleg a telep helye szerint illetékes közületek részesedésének megállapítására az előző pontokban foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) Telep minden olyan hely, ahol a vállalat helyhezkötötten és tartósan üzleti működést folytat.

Ut. (1) A telep fogalmának meghatározása tekintetében a 9. § (3) bekezdéséhez fűzött utasítás rendelkezéseit a társulati adó alá tartozó vállalatokkal kapcsolatban értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Az állam, a törvényhatóság és község (város) vállalatainál nem az állam, törvényhatóság vagy község (város) a társulati adó alanya, hanem maga a vállalat. A közüzemi vállalatoknál tehát a társulati adót minden vállalat terhére külön kell kivetni még abban az esetben is, ha együttesen vannak cégjegyezve, vagyonkezelésük részben vagy egészben együttesen történik vagy ha a közületi vállalatok a közület közigazgatási tevékenységének keretén belül közös igazgatás alatt állanak. Ha valamelyik közületi vállalatnak több telepe van, a társulati adó megosztására vonatkozólag az (1) bekezdéshez fűzött utasítás (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az ilyen közületi vállalatra is alkalmazni kell.

(3) Az uj telepek felállításáról minden vállalat köteles ugyan esetről-esetre bejelentést tenni, azonban a pénzügyi hatóságok és községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) hivatalból is kötelesek az uj telepek felállítását figyelemmel kisérni és a tudomásukra jutott adatokat az illetékes állami adóhivatallal közölni.

46. § (1) A jelen rendelet hatályának tartama alatt a társulati adó mérve az 50. §-ban foglalt kivételektől, valamint az 52. § szerinti adóközösségi és testületi átalányozástól eltekintve,

1. az ipari és kereskedelmi, vállalatoknál a nyers bevétel 6%-a,

2. más vállalatoknál, ideértve az állam, törvényhatóság és községek (városok) vállalatait és azokat a szövetkezeteket, amelyek alapszabályaik szerint 6%-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek, a nyers bevétel 2.5%-a,

3. a biztosító magánvállalatoknál a díjbevétel 2.5%-a.

Ut. (1) Az 1. pontban foglaltak alkalmazása szempontjából a vállalat ipari vagy kereskedelmi jellegének elbírálásánál elsősorban az alapszabályokban vagy a társasági szerződésben meghatározott cél az irányadó, de természetesen ipari vagy kereskedelmi jellegűnek kell tekinteni a vállalatot akkor is, ha eredetileg nem ily célból alakult, de tényleg ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytat. Ebből a szempontból a pénzintézeteket és takarékpénztárakat, valamint az alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézeteket is kereskedelmi vállalatnak kell tekinteni, a községi (városi) takarékpénztárak azonban a 2. pontban említett községi (városi) vállalatokkal esnek azonos elbírálás alá.

(2) A szövetkezeteknél a 6%-nál nem nagyobb osztalék fizetésére vonatkozó korlátozást az alapszabályoknak kell kimondani. Az alapszabályok rendelkezése nélkül tehát egymagában az a körülmény, hogy a szövetkezet valamely üzleti évben nem fizetett 6%-nál nagyobb osztalékot vagy osztalékot egyáltalában nem fizetett, a kedvezményes adókulcs alkalmazására igényt nem állapit meg. A korlátozásnak továbbá a tagok részére juttatható bármily elnevezésű nyereségrészesedésre ki kell terjednie, kivéve a vásárlási, értékesítési vagy díjfizetési visszatérítést, amelyet ebből a szempontból sem lehet nyereségrészesedésnek tekinteni.

(2) A vállalatok olyan osoportjaira, amelyeknek üzletköre nagyobb részben jóvátétellel vagy közérdekű munkákkal kapcsolatos szállításokra, energia termelésre, közellátás biztosításával kapcsolatos tevékenységre terjed ki, az (1) bekezdés 1. pontjában megállapított adókulcs a pénzügyminiszter mérsékelheti. A vállalatok egyes csoportjaira a pénzügyminiszter az adókulcsot fel is emelheti.

Ut. A vállalatoknak olyan csoportjai, amelyek a rendeletben említett jogcímek alapján az (1) bekezdés 1. pontjában foglalt adókulcs mérséklésére tartanak igényt, ez irányú kérelmüket szakmai érdekképviseleteik utján terjeszthetik elő. Addig is, amig a pénzügyminiszter a mérséklés kérdésében nem határoz, az érdekelt csoportba tartozó vállalatok a társulati adót a 6%-os adókulcs mellett kötelesek fizetni.

47. § Az adó lerovásának alapjául szolgáló nyers bevétel alatt nemcsak a készpénzbevételt kell érteni, hanem a váltóval, csekkel, áruval vagy munkateljesítménnyel, raktár- vagy árujegy átruházásával vagy bármily más módon történt fizetést, jóváírást, szolgáltatást is. Nyers bevétel továbbá minden olyan követelés is, amely áruszállításért vagy munkateljesítmény fejében a vállalatot megilleti. Nyers bevételként kell számításba venni a vállalat vagyontárgyainak értékesítéséből befolyó összegeket is, kivéve az ingatlanok és berendezési (felszerelési) tárgyak értékesítését, továbbá az olyan részvények értékesítését, amelyek 1945. év január hó 1. napja előtt a vállalat tárcájában voltak s amelyeket a vállalat háborús kárainak helyreállítása végett, nyersanyag beszerzési vagy oly célból adott el, hogy azok ellenértékét szolgálati illetmények kifizetésére fordítsa. A nyers bevétel megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni:

1. a külön felszámított, illetőleg az adóközösségi rendszerben fizetett forgalmi adót, az állami fogyasztási adókat és a számlailletéket; a biztosító magánvállalatoknál a külön felszámított felügyeleti dijat, biztosítási illetéket, valamint a Budapest székesfőváros területén levő ingók és ingatlanok tűzbiztosítása után szedett 10%-os tűzoltási járulékot;

2. a szállítmányozási vállalatoknál azokat az összegeket, amelyeket a szállítmányozó a szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezen felül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági eljárások diját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei fejében igazoltan felszámított összegeket;

3. az anyaggazdálkodással kapcsolatban jogszabály alapján szedett szolgáltatásokat annyiban, amennyiben azokat ugyanolyan összegben (értékben) továbbítják az illetékes szervhez;

4. a színházak és mozgófényképüzemek nyers bevételének megállapításánál azokat az összegeket, amelyeket a színház, illetőleg mozgófényképüzem a jegy árában vigalmi adó, a mozgófényképüzem pedig ezen felül fényűzési forgalmi adó és közérdekű szolgáltatás cimén szed be.

Ut. (1) A nyers bevétel számbavételére és az azzal kapcsolatban figyelmen kivül hagyandó tételekre vonatkozólag a 11. § (1)-(3) bekezdéseihez fűzött utasításban foglalt rendelkezéseket a társulati adó lerovásánál, illetőleg az adó alapjának megállapításánál értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, hogy azonos érdekkörbe tartozó vállalatok a háborús behatások következtében egyelőre nem működő vállalatok részére különféle hozzájárulásokat - leggyakrabban u. n. költségfedezeti hozzájárulást - juttatnak. A hozzájárulást juttató vállalatoknál az ily címen elszámolt összegek a nyers bevételből nem vonhatók le, viszont a hozzájárulást élvező vállalatnál az ily címen befolyó vagy jóváirt összegek nyers bevételként nem vehetők számitásba.

(3) A takarékpénztárak és az alapszabályaik

1 szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek társulati adó alapjául szolgáló nyers bevétele - a szóbanlevő vállalatoknak a szoros I értelemben vett ipari és kereskedelmi vállalatok üzletkörétől eltérő természete következtében - nem azonos az ipari és kereskedelmi vállalatok nyers bevételével. A pénzintézetek és a pénzbetétek átvételére jogosított intézetek tevékenysége a pénz-, értékpapír- és hitelforgalom lebonyolításával kapcsolatos üzleti eseményekre terjed ki, a nyers bevétel fogalmi körét ezekkel az üzleti eseményekkel kapcsolatban a vállalatot megillető kamat, osztalék, jutalék, haszonrészesedés, stb. határozza meg. Nem lehet tehát nyers bevételnek tekinteni pl. a betétekre, a folyószámlákra, a kölcsönadott tőkék törlesztésére vagy visszafizetésére teljesített befizetéseket, stb. A pénzintézetek által lebonyolított, a pénzintézeti tevékenység fogalma alá nem vonható ügyletekből származó nyers bevételek megadóztatása tekintetében az általános szabályok az irányadók.

(4) A biztosító magánvállalat dijbevételének megállapításánál nemcsak azokat a dijakat kell számításba venni, amelyeket a vállalat saját cége alatt kötött ügyletekből vett be, hanem azokat is, amelyeket a vállalat más biztosító magánvállalat által kötött ügyleteknek viszontbiztositásba vétele által szerzett.

48. § (1) Ha a vállalat részben adómentes, részben pedig adóköteles és az adómentes és adóköteles üzemágakról jogszabály vagy a pénzügyminiszter rendelkezése alapján külön könyveket vezet, a nyers bevétel kiszámításánál az adóköteles üzemágról vezetett könyvek az irányadók, egyébként a nyers bevételt az adóköteles és mentességben részesített üzemágaknak a vállalat valamennyi üzemágaihoz való viszonya százalékos arányában kell megállapítani.

Ut. Ha a vállalat részben adómentes, részben pedig adóköteles és a mentességben részesített üzemágaknak a vállalat összes tizemágaihoz való viszonyát százalékos arányban állapították meg, az ilyen vállalat adóalapul szolgáló nyers bevételét is a 47. §-bán foglaltak szerint kell megállapítani, a társulati adót azonban a nyers bevételnek csak az után a része után lehet kivetni, amely az adóköteles üzemágra megállapított százalékos arányszámnak megfelel. Abban az esetben azonban, ha a vállalat az adómentes és adóköteles üzemágakról jogszabály vagy a pénzügyminiszter rendelkezése alapján külön könyveket vezet, az adóalap kiszámításánál az adóköteles tizemről vezetett külön könyvek adatai az irányadók. Ilyen esetekben tehát az adóköteles tizemágakról készült könyvek adataiból kell az adóköteles nyers bevételt megállapítani.

(2) Az előző bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a vállalatnak-külföldön is van telepe és az után a telep után a belföldön nem köteles adót fizetni.

Ut. (1) Azokat a feltételeket, amelyek mellett a vállalat külföldön levő telepei után a magyar állam területén nem adóztatható, a 39. §-ban foglalt rendelkezések részletesen ismertetik. A jelen § alkalmazásánál a követendő főszabály az, hogy olyan természetű levonási tételekkel ne csökkentessék a nyers bevétel, amelyek nem az itteni főtelep nyers bevételével kapcsolatosan merültek fel. Ez annyit jelent, hogy ha a belföldi vállalat külföldi telepéről külön könyveket vezet és annak könyvelési adatait a központi könyvelésbe is felveszi, a nyers bevételből a külföldi telepre eső nyers bevételt előbb le kell vonni.

(2) Ha a magyarországi vállalatnak önállóan vezetett külföldi telepe nincs, hanem csupán külföldön levő ingatlanaiból vagy külföldi vállatok részvényeiből származó bevételei mentesek a társulati adó alól, akkor a vállalat nyers bevételéből ezeket az adómenteseknek nyilvánított bevételeket kell levonni.

(3) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár esetről-esetre elrendelheti, hogy az a vállalat, amely részben adómentes, részben adóköteles, továbbá az a belföldi vállalat, amelynek külföldön telepe van és a külföldi telep után nem itt adózik, ezekről az üzemekről vagy telepekről külön könyveket vezessen.

Ut. Minden olyan esetben, amidőn valamely vállalat az ideiglenes adómentességet nem százalékos arányban élvezi és még sem vezet az adómentes és adóköteles üzemágakról külön könyveket, valamint olyan esetekben is, amidőn a belföldi vállalat külföldi telepének nyers bevételét külön könyvek vezetése nélkül nem lehet megnyugtató módon megállapitani, a pénzügyigazgatóság a külön könyvvezetés elrendelése céljából köteles a pénzügyminiszterhez javaslatot tenni.

49. § (1) A nyers bevétel havi összegének alapulvételével járó társulati adót az állami adóhivatal veti ki. A vállalat az adó kivetése végett a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon bejelentést köteles tenni.

Ut. (1) A társulati adót a vállalat székhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság székhelyén levő állami adóhivatal veti ki.

(2) A kereskedelmi társaságok cégének jegyzékébe bevezetett vállalat székhelye az a hely, amely a KT. rendelkezései (158. és 226. §-ok) alapján a cégjegyzékben a társaság székhelyéül meg van jelölve. Be nem jegyzett vállalatnál a vállalat igazgatóságának székhelyét kell a vállalat székhelyének tekinteni vagy azt a helyet, ahonnan a vállalat igazgatása történik. Ha a vállalat székhelye külföldön van, a belföldi képviselet székhelyét kell a vállalat belföldi székhelyének tekinteni. Olyan esetekben, amikor a külföldi vállalat csakis valamely bérháza vagy földbirtoka után adózik, anélkül, hogy belföldön más üzlettelepe lenne, az adót annak a pénzügyigazgatóságnak a székhelyén levő állami adóhivatal veti ki, amelynek területén a szóbanforgó ingatlan fekszik.

(3) A vállalat köteles évnegyedenkint az évnegyedet követő hó 15. napjáig a megelőző évnegyedben elért nyers bevételét havonkint részletezve az erre a célra készült hivatalos nyomtatványon az illetékes állami adóhivatalhoz bejelenteni. A bejelentésben foglaltak helyességének ellenőrzése céljából az adó lerovásának alapjául szolgáló nyers bevétel mellett egyrészt az összes nyers bevételt, valamint az ezt csökkentő tételeket, - a 11. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás szerinti részletezéssel, - másrészt a nyers bevétel megállapításánál figyelmen kivül hagyott tételeket - a 47. § 1-4. pontjának megfelelő részletezéssel - fel kell tüntetni. A bejelentésben részletesen fel kell tüntetni azokat az adatokat is, amelyek a vállalat által fizetendő legkisebb társulati adó megállapításához (55. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás) szükségesek. Ezt a bejelentést az ideiglenesen adómentes vállalatoknak is meg kell tenniök. A bejelentés benyújtására halasztás nem engedélyezhető.

(4) A bejelentés nyomtatványt az előállítási költség megtérítése ellenében az állami adóhivatal, valamint a községi elöljáróság (városi adóhivatal) bocsátja a vállalat rendelkezésére. A vállalat a bejelentési iv egyes rovatait pontosan köteles kitölteni s amennyiben egyes bejegyzései magyarázatra szorulnak, azt a bejelentési iven vagy ahhoz melléklendő külön felvilágosító iratban köteles megadni.

(5) A bejelentést cégszerű aláírással kell ellátni. A cégszerű aláírásra a KT. 38. és 41. §-ai irányadók.

(6) Az a vállalat, amelynek a székhelyén kivül más községekben (városokban) is van telepe, a bejelentésben a telephelyeket községenkint (városonkint) köteles felsorolni s egyúttal bejelenteni azokat az adatokat is, amelyek a társulati adónak a 45. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdésében foglaltak szerinti megosztásához, illetőleg a telep helye szerint illetékes község (város), vármegye, törvényhatósági útalap, valamint kereskedelmi és iparkamara részesedésének megállapításához szükségesek.

(7) Ha a vállalat bejelentését a hozzá intézett felhivás kézhezvételétől számitott 15 nap alatt sem adta be, a kivánt adatokat a kitűzött határidőn belül nem szolgáltatta be vagy a kivánt felvilágosításokat nem adta meg és e kötelességét pénzbírság ismételt alkalmazása ellenére sem teljesítette, az állami adóhivatal a társulati adó kivetéséhez szükséges adatokat a vállalat költségére foganatosítandó könyvvizsgálat utján szerzi meg. A könyvvizsgálat elrendeléséről a vállalatot végzésileg kell értesíteni.

(8) Az állami adóhivatal a beérkezett bejelentést átvizsgálja, az esetleges hiányokat a vállalattal pótoltatja és azután az adóalapot megállapítja. Az adóalap után a társulati adót, valamint a bejelentés késedelmes teljesítése, illetőleg annak elmulasztása miatt esetleg járó bírságot a bejelentési iv erre a célra szolgáló részén kiszámítja és a társulati adót és bírságot a négy negyedévi használatra alkalmas kivetési lajstromban kiveti.

(9) A negyedévenkint kivetett társulati adót, valamint annak a székhely és telephely szerint leendő megosztását a vállalattal fizetési meghagyás utján kell közölni. A bejelentéstől eltérő kivetést a fizetési meghagyásban indokolni kell.

(10) Az állami adóhivatal a telep helye szerint illetékes közületek részesedésének biztosítása céljából a 45. § (1) bekezdéséhez fűzött utasításban szabályozott irányelvek alapján a közületek részesedését az adókivetéssel egyidejűleg megállapítja és annak mértékéről lajstromkivonat csatolása mellett a vállalat székhelyén kívül érdekelt többi községet (várost) és az azokra illetékes állami adóhivatalokat értesiti. A részesedés mértékének megfelelő arányban az érdekelt közületek részére átutalt községi (városi), vármegyei pót-adóról, törvényhatósági útadóról, valamint kereskedelmi és iparkamarai illetékről az állami adóhivataloknak szóló értesítéshez két példányban kimutatást kell csatolni. Az állami adóhivatalok a kimutatás alapján a közületeket megillető átutalt adót a legközelebbi havi változási jegyzék utján előírják, a havi változási jegyzék tételszámát a kimutatás mindkét példányán feljegyzik s az egyik példányt a részesedés megállapítását és annak átutalását végző állami adóhivatalnak visszaküldik. A visszaküldött kimutatást a kivetési iratokhoz kell csatolni. Ha az adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy csökken, a közületek részesedése is megfelelően változik, miért is az ilyen változásról mind az érdekelt községeket (városokat), mind az illetékes állami adóhivatalokat értesíteni kell.

(11) Az az állami adóhivatal, amely a részesedés megállapítását és átutalását eszközölte, az idegen pénzügyigazgatóság kerületében levő községekhez (városokhoz) átutalt községi (városi) és vármegyei pótadót, törvényhatósági útadót, kereskedelmi és iparkamarai illetéket állami adóhivatali kerületenkint s azon belül törvényhatósági jogú és megyei városonkint, a kis- és nagyközségekhez átutalt összegeket pedig sommásan vármegyénkinti részletezéssel kimutatásba foglalja s azt a kivetési lajstrom-összesitéssel együtt a pénzügyigazgatóság számvevőségének küldi meg, amely azt a kivetési főösszesitéssel együtt a pénzügyminiszteri számvevőség egyenesadó és jövedékügyi csoportjához terjeszti fel.

(12) Az érdekelt községek (városok) részére olyan végzést kell kiadni, hogy azok abból az átutalt társulati adó felosztásáról, illetőleg a részesedés megállapításánál számításba vett munkabér és illetmények arányáról tájékozást nyerjenek.

(13) Ha az érdekelt község (város) az átutalással, illetőleg a részesedés megállapításával kapcsolatban megállapított arányszámot helytelennek tartja, a pénzügyigazgatóságtól annak helyesbítését kérheti. A község (város) a helyebitésre irányuló kérvényében bizonyítani tartozik, hogy az állami adóhivatal által alapul vett adatok helytelenek. Általános természetű kifogások alapján az elsőfokon megállapított felosztást megváltoztatni nem szabad.

(2) Addig is, amig az adó kivetése megtörténik, a vállalat a havi nyers bevétele után járó adót köteles kiszámítani és előlegként befizetni.

Ut. (1) Ha a vállalat által - ide nem értve az állam, törvényhatóság és község (város) vállalatait - a 46. § (1) bekezdésének 1-3. pontjaiban foglalt adókulcsok szerint lerovandó adó nem éri el az 55. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megállapított legkisebb összeget, a vállalat ezt tartozik előlegként befizetni. Amennyiben a vállalat terhére a nyers bevétel alapján egész évre megállapitott társulati adó az előbb hivatkozott rendelkezése alapján járó adó legkisebb mértékét meghaladja, a negyedévenkint ily módon többletként előirt adót az egész évre járó adóba be kell tudni.

(2) Előleg fizetése esetében az előlegnek a székhely, illetőleg a telephely szerint leendő megosztása és befizetése tekintetében a vállalat a 45. § (1) bekezdéséhez fűzött utasításban foglalt rendelkezések alkalmazásával köteles eljárni.

(3) Az adókivetés jogossága és mérve kérdésében a vállalat a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számitott 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz élhet fellebbezéssel.

(4) A kellő időben beadott fellebbezésnek elsőizben a vitatott összeg erejéig, a továbbiakban pedig annyiban halasztó hatálya van, hogy ilyen esetben csak az utoljára kivetett összeget, ha pedig a fellebbezésben foglaltak elfogadása esetében kivethető összeg ennél nagyobb, ezt az összeget lehet behajtani.

(5) A pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

50. § (1) A jelen rendelet hatályának tartama alatt a társulati adó a közforgalmú vasutaknál, a hajózási és közhasznú villamossági vállalatoknál, valamint a házrészvénytársaságoknál és a hasonló üzletkörü korlátolt felelősségű társaságoknál és szövetkezeteknél a saját tőke 1%-a.

(2) Addig is, amig a társulati adó alá tartozó vállalatok saját tőkéje forint értékben megállapítást nyer, az (1) bekezdésben emlitett vállalatok közül a közforgalmú vasutak, valamint a hajózási és közhasznú villamossági vállalatok havi 360 forint, a házrészvénytársaságok, valamint a hasonló üzletkörü korlátolt felelősségű társaságok és szövetkezetek pedig havi 50 forint társulati adót kötelesek fizetni.

Ut. (1) Azoknál a vasúti vállalatoknál, amelyeknek vonalai részben Magyarországtól elcsatolt területen fekszenek, a társulati adó összegének megállapításánál a saját tőkének azt a részét kell számításba venni, amely a vállalat saját tőkéjéből kilóméter arányban a magyar vonalra esik. Amennyiben tehát a vállalatnak Magyarországon csak az igazgatósága székel, anélkül, hogy az ország területén vasutvonala volna, a vállalat terhére társulati adó kivetésének nincs helye.

(2) A jelen § alkalmazása szempontjából közhasznú villamossági vállalatnak azt a vállalatot kell tekinteni, amelynek közhasznú villamosmű létesítésére és fenntartására a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter az 1931: XVI. tc. alapján engedélyt adott.

(3) Ha a házrészvénytársaság, valamint a hasonló üzletkörü korlátolt felelősségű társaság és házszövetkezet üzletköre a tulajdonukat alkotó ház kezelésén vagy bérbeadás utján történő hasznosításán felül egyéb tevékenységre is kiterjed, a társulati adó kiszámításánál a saját tőkét egyfelől a házbirtokból, másfelől az egyéb forrásokból származó nyers bevételei arányában meg kell osztani és az utóbbi üzletkörből származó nyers bevétel után járó adót az általános szabályok szerint kell megállapitani.

(4) A jelen §-ban emlitett üzletkörü vállalatok a saját tőke alapján járó társulati adó kivetése céljából évenkint egyszer - az év január hónapjának 15 napjáig - bejelentést kötelesek tenni. A folyó évi adókivetés céljára szolgáló bejelentést a jelen rendelet közzétételétől számitott 15 nap alatt kell megtenni. A bejelentésben fel kell tüntetni mindazokat az adatokat, amelyek az adóalapul szolgáló saját tőke összegének pontos megállapításához szükségesek. A bejelentés megtételének céljára hivatalos nyomtatvány nem készül.

(5) A jelen §-ban foglaltak szerint a saját tőke 1%-ában megállapított adó alatt a teljes évre járó adót kell érteni.

51. § Az előző § alkalmazása szempontjából saját tőke alatt az alaptőkét, üzletrésztőkét, a törzstőkét, a tőketartalékot és azokat a valódi tartalékokat kell érteni, amelyek a már megadóztatott üzleti nyereségből vagy felpénzből származnak. A saját tőkét a legutolsó jóváhagyott üzleti mérlegben foglalt adatok alapján kell megállapítani, amelyhez hozzá kell számitani a közgyűlés által elhatározott és a saját tőke részét tevő tartalék javadalmazásokat, valamint a legutolsó jóváhagyott mérleg alapján történt társulati adókivetés során megadóztatott tartalékokat is.

Ut. (1) Alaptőke alatt részvénytársaságoknál az alapszabályokban meghatározott részvénytőkét, szövetkezeteknél üzletrésztőke alatt a jegyzett üzletrészek összegét, korlátolt felelősségű társaságoknál törzstőke alatt a társasági szerződésben meghatározott törzsbetétek összegét, egyéb társaságoknál a társasági tagok által jegyzett vagyonbetéteket kell érteni.

(2) Tőketartalék alatt azt a tartalékot kell érteni, amelyet a 7000/1925. PM rendelet 3. §-a értelmében készült megnyitó leltár szerint mutatkozó tiszta vagyonnak az alaptőkére el nem számolt részéből kellett alakítani.

(3) Saját tőkeként kell számításba venni a vállalatnak azokat a valódi tartalékait, amelyek az 1940: VII. tc. rendelkezései szerint már megadóztatott üzleti nyereségekből vagy felpénzből származtak. Az a körülmény, hogy a szóbanlevő tartalékok a vállalat legutolsó mérlegében ki vannak mutatva, vagy pedig a vállalat azokat mint rejtett tartalékokat kezeli, ebből a szempontból közömbös. Ezekből a mérlegben ki nem mutatott tartalékokból a saját tőkéhez azonban mindig csak az az összeg számitható hozzá, amely a tartalékokból tényleg adó alá vonatott.

(4) Az ideiglenes adómentesség kedvezményében részesült vállalatnál az olyan tartalékokat, amelyeket egyébként csak adózottan létesíthetett volna, megadóztatott tartaléknak kell tekinteni és a saját tőkéhez kell számítani.

(5) Az alaptőkéhez nem szabad számítani a kisorsolt, törlesztett vagy megsemmisített részvények értékét, éspedig még abban az esetben sem, ha a vállalat a részvények helyébe élvezeti jegyeket adott ki.

(6) Nem szabad a saját tőkéhez számítani a nyugdij- és segélyalap tartalékait, az értékcsökkenési, háramlási tartalékot, a szabadalmi vagy az időtartamhoz kötött egyéb jogok leírásával kapcsolatban létesített tartalékot, a behajthatatlan és kétes követelések tartalékát, az értékkülönbözeti és árfolyamkülönbözeti tartalékot, a kicserélt termelő eszközökkel és gépi berendezésekkel kapcsolatban külön rendeletekkel engedélyezett tartalékot s végül a külföldi telep értékesítésével kapcsolatban létesített tartalékot.

(7) A felpénzből származó tartalék, tekintet nélkül arra, hogy annak felhasználása korlátozva van-e vagy sem, a saját tőkéhez számítandó.

52. § Az adóközösségi rendszerben, továbbá testületi átalányozással adóztatásnál a jelen rendelet I. Rész VI. és VII. Fejezetének rendelkezéseit kell a társulati adó alá eső vállalatoknál értelemszerűen alkalmazni.

Ut. (1) Azokat a szabályokat, amelyeket a társulati adó alá tartozó vállalatok adójának adóközösségi rendszerben vagy testületi átalányozással való megállapításánál is alkalmazni kell, a 28-35 §-ok s az azokhoz füzött utasítások rendelkezései foglalják magukban.

(2) A hivatkozott rendelkezések nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a társulati adó alá tartozó vállalat társulati adóját olyan adóközösségben fizesse, amelynek tagjai kizárólag vagy tulnyomórészben együttes kereseti és jövedelemadó fizetésére kötelezettek.

53. § A felszámolás alatt álló vállalatok a társulati adót a felszámolás tartama alatt is ugy tartoznak fizetni, mintha a vállalat felszámolását meg sem kezdte volna, de a befizetett összeget a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) alapján megállapítandó adók összegébe be kell tudni.

Ut. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a felszámolás alatt álló vállalat a 46. és 50. §-ok rendelkezései szerint járó adót a felszámolás tartama alatt befizetni s az adó kivetéséhez szükséges bejelentéseket az előirt módon és időben köteles megtenni. Ezt a rendelkezést a csőd alatt álló vállalatra nem lehet alkalmazni.

54. § Felszámolás vagy csőd esetében a társulati adó nem lehet kevesebb a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) vagy a felosztási terv alapján felosztásra kerülő vagyon 6%-ánál, közforgalmú vasutaknál, valamint a hajózási és közhasznú villamossági vállalatoknál, továbbá a házrészvénytársaságoknál, házszövetkezeteknél és hasonló üzletkörü korlátolt felelősségű társaságoknál a felosztásra kerülő vagyon 3%-ánál.

Ut. (1) A vállalat felszámolásáról közzétett végső elszámolás (felszámolási zárószámla) alapján az adót a felosztásra kerülő vagyonra alkalmazandó adókulcs mellett ki kell számítani. A felosztásra kerülő vagyon összegéből a saját tőkét (részvénytőkét, üzletrésztőkét, törzstőkét, tőketartalékot és a megadóztatott tartalékokat) le kell vonni. Az igy kiszámított alap után járó adó összegből a felszámolás alatt kivetett társulati adót le kell vonni és csak a különbözetet szabad a vállalat terhére előírni. Adóvisszatéritésre azonban a vállalatnak akkor sincs igénye, ha a felszámolás tartama alatt kivetett adó több, mint amennyit a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) alapján ki lehetett vetni.

(2) Csőd esetében a felosztási terv szerint felosztásra kerülő vagyon értéke alapján a társulati adót a csőd megszüntetése után kell kivetni.

(3) Ha a csődöt olyképen szüntették meg, hogy a vállalati vagyon felosztásra nem került s a vállalat üzleti működését tovább folytatja, a vállalatot ugy kell tekinteni, mintha csődeljárás alatt nem állott volna, következésképen azokra az évekre, amelyekben adókivetés nem történt, a társulati adót visszamenőleg a 46., illetőleg az 50. §-okban foglalt rendelkezések szerint ki kell vetni.

55. § (1) A pénzügyminiszter a jelen rendelet 15. §-ának (1) bekezdésében közölt adótáblázat keretében a kereskedelem- és szövetkezetügyi, valamint az iparügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel állapithatja meg a vállalatok egyes csoportjai által havonkint fizetendő legkisebb társulati adó mértékét.

Ut. (1) A vállalatok egyes csoportjai által havonkint fizetendő legkisebb társulati adó mértéke a következő:

1. Az üzleti működését részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában kifejtő ipari vagy kereskedelmi vállalat - ide nem értve a közforgalmú vasutakat, valamint a hajózási és közhasznú villamossági vállalatokat - legkisebb társulati adójának havi összege általában nem lehet kevesebb a 15. § (1) bekezdésében közölt táblázat X. adóosztályában foglalt adótételeknél.

2. Az előbbi pontban meghatározott osztály szerint járó adót abban az esetben, ha a vállalat alkalmazottainak száma:

a) az 5-öt meghaladja, de 10-nél nem több, a XI. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

b) a 10-et meghaladja, de 20-nál nem több, a XII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

c) a 20-at meghaladja, de 40-nél nem több, a XIII. adóosztályban foglalt adótételek ezerint;

d) a 40-et meghaladja, de 60-nál nem több, a XIV. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

e) a 60-at meghaladja, de 80-nál nem több, a XV. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

f) a 80-at meghaladja, de 100-nál nem több, a XVI. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

g) a 100-at meghaladja, de 150-nél nem több, a XVII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

h) a 150-et meghaladja, de 200-nál nem több, a XVIII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

i) a 200-at meghaladja, de 250-nél nem több, a XIX. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

j) a 250-et meghaladja, de 300-nál nem több, a XX. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

k) a 300-at meghaladja, de 350-nél nem több, a XXI. adóosztályban foglalt adótételek szerint,

l) a 350-et meghaladja, de 400-nál nem több, a XXII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

m) a 400-at meghaladja, de 450-nél nem több, a XXIII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

n) a 450-et meghaladja, de 500-nál nem több, a XXIV. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

o) az 500-at meghaladja, de 600-nál nem több, a XXV. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

p) a 600-at meghaladja, de 700-nál nem több, a XXVI. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

r) a 700-at meghaladja, de 800-nál nem több, a XXVII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

s) a 800-at meghaladja, de 900-nál nem több, a XXVIII. adóosztályban foglalt adótételek szerint;

t) a 900-at meghaladja, de 1000-nél nem több, a XXIX. adóosztályban foglalt adótételek szerint s végül

u) az 1000-ét meghaladja, a XXX. adóosztályban foglalt adótételek szerint kell megállapítani.

3. A vállalatok olyan csoportjainál, amelyeknél a pénzügyminiszter a 46. § (1) bekezdésének 1. pontja alapján a nyers bevétel után megállapított adókulcsot ugyanezen § (2) bekezdésében foglaltak alapján mérsékelte, az előző pontban meghatározott adótételeket egy adóosztállyal alacsonyabb adótételek szerint, ha pedig az adókulcs 4%-nál is alacsonyabb mérvben állapíttatnék meg, két adóosztállyal alacsonyabb adótételek szerint kell megállapítani.

4. Az alkalmazottak számának megállapításánál, ha a létszám változó, az adóévet megelőző átlagos létszámot kell figyelembe venni.

(2) Az előző bekezdésben foglaltak alapján fizetendő legkisebb társulati adónak a székhely és telephely között leendő megosztására és fizetésére a 45. § (1) bekezdéséhez fűzött utasításban foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az államnak, törvényhatóságnak és községnek (városnak) azokra a vállalataira, amelyek nem részvénytársaság vagy szövetkezet formájában működnek, nem lehet alkalmazni.

II. FEJEZET

A tantiemadó

56. § (1) Tantiemadó alá tartozik a 37. §-ban felsorolt vállalatok részéről az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok, a választmányi és végrehajtóbizottsági tagok, a napi biztosok, továbbá a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetői, végül felszámolás esetében a felszámolók részére az ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás, az állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál pedig a felsoroltakkal azonos vagy árokhoz hasonló feladatkörrel szervezett bármely elnevezésű bizottságok tagjainak javadalmazása.

Ut. (1) Javadalmazás alatt kell érteni minden olyan szolgáltatást, illetőleg annak ellenértékét, amelyet a vállalat a felsorolt társasági szervek tagjainak, illetőleg személyeknek ebben a minőségükben teljesített szolgálataikért vagy munkásságukért bármíly cimen kifizet vagy jóváir. a tantiemadó alapjánál tehát számításba kell venni a jutalékot, jutalomdijat, jelenléti dijat, tiszteletdijat, a különféle átalányokat (uti-,költségáltalány, stb.), az élelmezési és elszállásolási költségek fejében juttatott összegeket, valamint a személyes használatra szolgáló kocsi, illetőleg gépkocsi költségeit. A javadalmazást akkor is számításba kell venni a tantiemadó alapjánál, ha az fizetés cimén vagy előre meghatározott összegben állapíttatott meg.

(2) A jelen § (1) bekezdésében említett vállalati-szervek tagjainak - ideértve az ügyvezetőket is - az a javadalmazása, amely őket nem igazgatósági stb. tagsági, illetőleg ügyvezetői minőségükben végzett tevékenységükért, hanem a vállalattal fennálló szolgálati vagy egyéb jogviszony alapján illeti meg, tantiemadó alá nem esik.

(3) a tantiemadó alapjának megállapításánál a vállalat érdekében teljesített utazásokkal kapcsolatban ténylegesen és beigazoltan felmerült költségek megtérítése céljából kifizetett összegeket számitáson kivül kell hagyni. az ily cimen kifizetett összegek közé azonban nem tartoznak az igazgatósági, stb. tagok részére a vállalat székhelyére történő utazásokkal kapcsolatban kifizetett összegek.

(4) az állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál a jelen § (1) bekezdésében felsoroltakkal azonos vagy azokhoz hasonló feladatkörrel szervezett bizottságok tagjainak kifizetett összegeket kell a tantiemadó alapjának megállapitásánal számításba venni. a bizottság, elnevezése ebből a szempontból közömbös.

(2) nem tartozik tantiemadó alá az a javadalmazás, amelyet a 919/1917. ME rendelet Magyarországi Rendeletek Tára 1917. év 76. oldal) szerint önkéntes felszámolás alatt vagy a 920/1917. ME rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára 1917. év 90. oldal) szerint kényszerfelszámolás alatt álló vállalat a Pénzintézeti Központnak, mint önkéntes felszámolónak, illetőleg kényszerfelszámolónak ebben a minőségében kezelési átalány cimén vagy más elnevezés alatt juttat.

(3) A tantiemadó alapja az (1) bekezdésben felsorolt javadalmazások teljes összege.

57. § (1) A tantiemadó kulcsa az adóköteles javadalmazás 65%-a, amelyből 25% a javadalmazást élvező személyt terheli.

Ut. (1) A tantiemadót teljes összegében a vállalat terhére kell kivetni. Az a körülmény, hogy az adókulcs a javadalmazást élvező személyt terhelő adót is magában foglalja, ebből a szempontból közömbös.

(2) A javadalmazást élvező személyt terhelő adó áthárítása tekintetében a jelen § (1) bekezdése kötelező rendelkezést nem tartalmaz, ennélfogva j ha a vállalat azt a javadalmazást élvező személy részére kifizetett összegből nem vonja le, a le nem j vont összeget a tantiemadó alapjához hozzászámitani nem szabad.

(2) A tárgyhónapban kifizetett javadalmazás után járó tantiemadó a tárgyhónapot követő hó 1. napján esedékes és az esedékességtől számított 15 nap alatt kamatmentesen fizethető.

(3) Az a körülmény, hogy a vállalat 3 tantiemadó alá tartozó javadalmazást a közgyűlés jóváhagyásáig előlegként fizeti, az adó fizetésének kötelezettsége szempontjából közömbös.

Ut. (1) a vállalat köteles évenkint négyszer, éspedig január, április, július és október hónapok lő. napjáig a megelőző évnegyedben kifizetett javadalmazásokat, illetőleg az azok után a (2) bekezdésben meghatározott esedékességi időpontokban befizetett tantiemadó összegét az erre a célra készített hivatalos nyomtatványon a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) bejelenteni.

(2) a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a vállalat által tett bejelentést azonnal átvizsgálja, annak megállapítása végett, hogy az abban kimutatott adóösszeg megegyezik-e a vállalat által a negyedév folyamán beszolgáltatott tantiemadó összegével. A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a felülvizsgálat eredményét a befizetési adatok feltüntetése, mellett a bejelentésen feljegyzi és a bejelentés kapcsán a tantiemadó előírása végett a vállalat társulati adójának kivetésére illetékes állami adóhivatalnak jelentést tesz.

(3) az állami adóhivatal a negyedévenként beérkezett kimutatásokat felülvizsgálja s annak során megállapítja azt az összeget, amelyet a vállalat az évnegyedben tantiemadó cimén befizetni köteles volt és ezt az összeget havi változási jegyzék utján a vállalat adófőkönyvi számláján előiratja. ha a felülvizsgálat eredményeképpen az adó összege változnék, a különbözetként mutatkozó adót és a változás okait a vállalattal fizetési meghagyás utján közli s egyben a vállalatot felhivja az esetleges hiánynak záros határidőn belül való megfizetésére.

58. § (1) az adókivetés jogossága és mérve kérdésében a vállalat a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz élhet halasztó hatállyal nem biró fellebbezéssel.

(2) a pénzügyigazgatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

III. RÉSZ

A vagyontöbbletadó

59. § (1) Azok az adóalanyok, akiket az 1946. év január hó 1. napján készítendő üzleti leltárról szóló 12370/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 1946. évi 1. szám) leltár készítésére kötelezett, továbbá azok az adóalanyok, akik 1946. évi január hó 1-én azért nem készítettek leltárt, mért üzletműködésüket 1946. év január hó 1. napja után kezdték meg, vagyontöbbletadót tartoznak fizetni:

(2) Azok az adóalanyok, akiknek adókötelezettsége 1946. évi január hó 1. napja után kezdődött, üzletműködésük megkezdésétől, illetőleg a jelen rendelet kihirdetésétől számított 15 napon belül egész vagyonukról és tartozásukról a 12370/1945. ME rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 82000/1946. VII. PM rendeletnek (Magyar Közlöny 44. szám) megfelelő adópengőben értékelt leltárt kötelesek készíteni, feltéve, hogy vagyonuk tiszta értéke a 30 millió adópengőt meghaladja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben emlitett adóalanyok a naptári év utolsó napján meglevő egész vagyonukról és tartozásukról adópengőben értékelt leltárt kötelesek készíteni és benyújtani.

(4) Abban az esetben, ha az év végén mutatkozó tiszta vagyontöbblet az adóévre megállapított együttes kereseti és jövedelemadó, illetőleg társulati adó háromszoros összegét meghaladja, a többletnek a megállapított adó) háromszorosát meghaladó része vagyontöbbletadó alá esik.

(5) A vagyontöbbletadó alapjának és mértékének meghatározását, kivetésének és befizetésének módozatait a pénzügyminiszter állapítja meg. A vagyontöbbletado alapjának meghatározásánál a háborús károk helyreállítására fordított kiadásokat veszteségként kell számitásba venni.

Ut. (1) A jelen § (2) bekezdésében említett adóalanyok a 12370/1945. ME rendeletnek és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 81.100/1946. VII. P. M. számú rendeletnek megfelelő leltárt az illetékes állami adóhivatalhoz kötelesek beterjeszteni.

(2) A (2) bekezdésben emlitett adóalanyok az üzletműködésük megkezdése napján meglevő egész vagyonukról és tartozásukról az 1946. évi január hó 1. napján készítendő üzleti leltárról szóló 12370/1945. ME rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 81100/1946. VII. PM. rendeletben (Magyar Közlöny 11. szám) előirt részletezéssel két példányban leltárt kötelesek készíteni.

(3) az előző bekezdés szerint elkészített leltárba felvett vagyont és tartozást a 12370/1945. ME rendelet értékelési szabályainak végrehajtása tárgyában kiadott 82000/1946. VII. PM rendelet (Magyar Közlöny 44. szám) rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával az üzleti működés napján jelentkező forgalmi (piaci) áron kell értékelni és ezeket az értékeket azoknál az adóalanyoknál, akik az üzlet működést 1946. évi augusztus 1-e előtt kezdték meg, az üzletműködés megkezdésének napján érvényben volt jelzőszámmal kell adópengőre átszámítani.

(4) Azok az adóalanyok, akiknél az üzleti (üzemi) vagyon tiszta értéke az üzletműködés megkezdésének napján a 30 millió adópengőt, amennyiben pedig az üzletműködést az 1946. évi augusztus 1-e után kezdték meg, a 3000 forintot nem haladja meg, mentesek a leltár készítésének kötelezettsége alól, azonban erről a tényről nyilatkozatot tartoznak adni. A nyilatkozat szövege a következő: "Nyilatkozat. Büntetőjogi felelősségem(ünk) tudatában kijelentem(jük), hogy üzleti (üzemi) vagyonom (nunk) tiszta értéke az 1946. évi........ hó .... napján a 30 millió adópengőt, illetőleg a 3.000 forintot nem haladta meg. kelt...... .......... 194... évi............hó napján....................aláírás."

(5) Mind a leltárt, mind a nyilatkozatot az együttes kereseti és jövedelemadó, illetőleg a társulati adó kivetésére illetékes állami adóhivatalnál kell az üzlet megkezdésétől, illetőleg a jelen rendelet kihirdetésétől számított 15 napon belül benyújtani.

(6) a jelen § egyéb rendelkezésének végrehajtása tárgyában külön rendelet fog intézkedni.

IV. RÉSZ

Büntető rendelkezések. vegyes rendelkezések

I. FEJEZET

Büntető rendelkezések

60. § (1) Az az adóalany, aki a jelen rendelet 13. §-a (1) bekezdésében, 16. §-a (2) bekezdésében-36. §-a (3) bekezdésében, 49. §-a (1) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettségének a pénzügyminiszter által meghatározott időben nem tesz eleget, a terhére előirt adó 10%-át, ha pedig a bejelentés beadására hozzáintézett felhívásnak a kitűzött határidőben sem tesz eleget, a terhére előirt adó 25%-át fizeti birság fejében. A bírságot az adóval egyszerre kell megállapítani és a kivetési lajstromba is be kell vezetni.

Ut. ha az adóalany bevallását csak az állami adóhivatal felhívására, de még az állami adóhivatal felhívásában erre kitűzött határidő letelte előtt adta be, ugyancsak 10%-os birság vethető ki.

(2) Ha az adóalany adójának elsőfokú megállapításáig igazolja, hogy bejelentését vétlen mulasztásból nem adhatta be vagy a hozzá intézett felhivasnak hibáján kivül nem felelhetett meg, a bírság kivetését mellőzni kell.

Ut. Ezt a körülményt az adó elsőfokú megállapításáig lehet igazolni.

(3) Ha a megállapított adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad avagy az adókötelezettség évközben megszűnik, ennek megfelelően a bírságot is helyesbíteni, illetőleg törölni kell.

(4) Törölni kell a bírságot akkor is, ha az adóalany a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztás vétlen volt.

Ut. Ha az adóalany mulasztását a bevallással együtt igazolja, igazolását már a kivetési eljárás során kell elbírálni. A mulasztás Vétlenségének igazolására felhozott ténykörülmények mellett vizsgálni kell azt is, hogy a késedelem mekkora volt. Rövid késedelem méltányosan bírálandó el. Általánosságban tartott védekezés pl. hogy a bevallást nem tudta elkészíteni vagy nem volt szakközege, igazolásul rendszerint nem fogadható el.

(5) az e § alapján kirótt bírság 80%-a az államot, 20%-a pedig a községet (várost) illeti meg.

61. § (1) Adócsalást követ el az az adóalany, aki a jelen rendelet alapján fizetendő adók kivetése céljára tett bejelentésben tudatosan olyan valótlan adatot tüntet fel, amely az adó megröviditésére alkalmas vagy bejelentéséből adómegröviditésre irányuló szándékkal adatokat kihagy.

(2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a pótlólag előirt adó háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet.

(3) Az adócsalás miatt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés a bűntettekről és vétségekről szóló 1878: V. tc. 54. §-ában és a büntetőtőrvények és bűnvádi eljárás kiegészítéséről és módosításáról szóló 190S: XXXVI. tc. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.

(4) A biróság kimondhatja az adóalany íparjogositványának meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását, illetőleg foglalkozásának meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását és az adóalanynak közigazgatási elkülönítő őrizet alá vételét (internálását).

Ut. (1) Az adócsalás vétsége és büntette miatt az eljárás annak a törvényszéknek a hatáskörébe és illetékességéhez tartozik, amelynek területén a veszélyeztetett adótartozás megállapítására jogosult állami adóhivatal van. (K. K. H. Ö. 150. §)

(2) Adócsalás esetében a törvényszék nem mint jövedéki büntető biróság, hanem mint rendes büntető biróság ítélkezik, ennélfogva a közvádat nem a pénzügyi hatóság, hanem az ügyészség képviseli. (K. K. H. Ö. 151. §).

(3) Ha az állami adóhivatal a kivetési eljárás vagy a könyvvizsgálat során azt állapítja meg, hogy az adóalany az adó megrövidítésére irányuló szándékkal hamis bevallást adott vagy a könyveibe hamis adatokat vezetett be, az ezeket a cselekményeket bizonyító adatokat köteles soronkivül összegyűjteni és ebből a célból a nyomozást akár az esetleges feljelentés alapján, akár hivatalból megindítani.

(4) A nyomozás eredményéhez képest az állami adóhivatal mindenekelőtt az adót veti ki s azután az iratokat, a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel, amely a veszélyeztetett vagy megrövidített adó összegének kitüntetésével megteszi a feljelentést az illetékes ügyészségnek.

(5) A feljelentést mellőzni kell, ha az adócsalás ismérvét is magában foglaló cselekményt vagy mulasztást annak elkövetője még a felfedezés előtt a hatóságnál beismerte és az adó veszélyeztetett összegének kétszeresét önként lefizette. (K. K. H. Ö. 148. §)

(6) A kiszabott pénzbüntetés előírását, könyvelését, behajtását és biztosítását a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések szabályozzák.

62. § (1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá, különösen az adócsalásra vonatkozó rendelkezések alá nem esik, szabálytalanság miatt 5000 forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az az adóalany, aki a jelen rendeletben vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletekben megszabott kötelezettségét, oly módon szegi meg, amely a fizetendő adók megrövidítésére alkalmas.

(2) Az adóközösségnek, illetőleg az, átalányozással adóztatott testületnek az a tagja, aki a jelen rendelet 33. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg 35. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelességét megszegi, az adóközösség (testület) vezetőségének jelentése alapján 5.000 forintig terjedhető szabálytalansági birsággal büntetendő. Ugyanilyen birsággal büntetendő az adóközösség (testület) vezetőségének az a tagja is, aki a jelen rendeleten alapuló kötelessége , tekintetében mulasztást követ el.

(3) A bírságot az állami adóhivatal állapítja meg elsőfokon. Határozata ellen a pénzügy-igazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a- fellebbezés ügyében - ha a bírság összege 500 forintot nem halad meg - végérvényesen határoz. Ha a bírság összege 500 forintnál nagyobb, a pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

(4) Az (1) bekezdés alapján kiszabott birság teljes egészében az államkincstárt, a (2) bekezdés alapján kiszabott birság pedig 70%-ben az államkincstárt, 30%-ban az adóközösséget illeti meg.

Ut. A pénzügyigazgatósághoz intézett fellebbezésben az adóalany nemcsak a jogosság, hanem a méltányosság alapján is kérheti a birság törlését, illetőleg annak mérséklését, Ebben az esetben a fellebbezés illetékmentes, utóbbi esetben illetékköteles.

63. § Az osztálybasorozás utján adóztatott (14. §) arra az adózóra nézve, aki az adófizetési kötelezettségének két hónapon át nem tett eleget, bár adótartozását képes lett volna megfizetni, a pénzügyigazgatóság a községi elöljáróság (városi adóhivatal) jelentése alapján - az illetékes kereskedelmi és iparkamarával egyetértésben - az illetékes hatóságnál javasolhatja az iparjogosítvány meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (a foglalkozás meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), az üzleti (üzemi) helyiség igénybevételét.

IV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

64. § (1) A jelen rendelet alapján járó adók után semmiféle pótadót kivetni nem szabad.

(2) A jelen rendelet alapján beszedett adókból a helyhatóságokat (vármegyét, várost, községet), továbbá a törvényhatósági utalapot, illetőleg Budapesten a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, végül a kereskedelmi és iparkamarát részesedés illeti meg.

(3) A részesedés mérvét a. pénzügyminiszter a helyhatóságok (vármegye, város, község) tekintetében a belügyminiszterrel, az utalapot illetőleg a közlekedésügyi miniszterrel s végül a kereskedelmi és iparkamarákra vonatkozólag a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg.

Ut. (1) Az együttes kereseti és jövedelemadóból, valamint a társulati és tantiemadóból

a) Budapesten 63% az államot illeti s 35% a fővárosnak, 1% a kereskedelmi és iparkamarának, végül 1 % a Kamarai Alapnak a részesedése;

b) a vidéki thj városokban 60% az államot illeti s 34% a városnak, 4% a törvényhatósági útalapnak, 1% a kereskedelmi és iparkamarának, végül 1% a Kamarai Alapnak a részesedése;

c) megyei városokban és községekben 58% az államot, illeti s 6% a vármegyének, 1% a kereskedelmi és iparkamarának, végül 1% a Kamarai Alapnak a részesedése.

(2) Az állami adóhivatal a megosztási kulcs megállapításánál leendő figyelembevétel végett az adókivetési lajstrom érvényesítése során az érvényesítési záradék szövegében százalék, és összegszerüleg feltüntetni köteles, hogy a kivetett adó összege az előző bekezdésben meghatározott százalékos megosztás szerint az egyes érdekelt közületek között miként oszlik meg.

(4) A (3) bekezdés alapján a kereskedelmi és iparkamarák részére megállapított részesedés felerésze azt a kamarát illeti, amelynek területéről az befolyt, mig a részesedés másik felerészét a "Kamarai Aiap"-ba kell beutalni. A "Kamarai Alap"-ba beutalt összegeket a pénzügyminiszter a kereskedelem- és szövetkezet ügyi miniszterrel egyetértőleg azok között a kamarák között osztja fel, amelynek költségvetési szükségleteiket kellő takarékosság mellett sem tudják egyéb bevételeikből fedezni,

65. § (1) A jelen rendelettel szabályozott adók kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben az adóalany bejelentését beadta. A bejelentés elmulasztása, valamint adómeg-röviditt3 esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő 10 év alatt évül el, amelyben az adóalany a bejelentés benyújtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező bejelentését beadta.

(2) A jelen rendelettől szabályozott adók könyvelését, esedékességét, beszedését, i.i;-tását, biztosítását és behajtásának elévülését, valamint a késedelmes fizetés esetében késedelmi kamatokat a közadók közeléséről szóló törvényes rendelkezések szabályozzák.

66. § Ha a pénzügyminiszter a jelen rendelet 28., 34. és 62. §-a alapján az adóközösségi vágy testületi átalányozás rendszerét kötelezővé teszi, ezt a kötelezettséget a forgalmi adókra is kiterjesztheti.

67. § (1) A kereseti adóról szóló 300/1927. PM hivatalos összeállításnak az általános kereseti adóra vonatkozó rendelkezései, a jövedelem- és vagyonadóról szóló 500/1927. PM hivatalos összeállítás, a társulati adóról, a tantiemadóról és társulati vagyonadóról szóló 1940: VII. tc, továbbá a jelen rendelet szabályaival kapcsolatban az állami pótadóról szóló 2100/1943. ME rendelet (Rendeletek Tára 1943. évfolyam 262. kap) rendelkezései, valamint az ezeket a rendelkezéseket módosító és kiegészítő rendelkezések további intézkedésig nem alkalmazhatók.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a társulati adó alá eső vállalatok által az 1200/1943. ME rendeletnek (Rendeletek Tára 1943. évfolyam 174. oldal) 21. §-a (5) bekezdésének 4. pontja alapján fizetendő kártalanítási hozzájárulás kivetését ós fizetését szabályozó rendelkezései, továbbá a 4850/1945. ME (Magyar Közlöny 1945. évi 78. szám) és a 7630/1945. ME (Magyar Közlöny 1945. évi 122. szám) rendeletek, valamint az ezeket kiegészítő rendelkezések hatályukat vesztik.

III. FEJEZET

Életbeléptetés

68. § (1) A jelen rendelet hatálybalépését megelőző időre járó jövedelemadó fizetésére az egyes jövedelemforrások után az 1945. évre fizetendő jövedelemadóról szóló 12050/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi 205. szám) 2. §-ában, valamint 3. §-ának (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Az előző bekezdésben említett rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell az 1946. évben a jelen rendelet hatálybalépéséig adókötelessé vált adóalanyokra is.

Ut. (Az 1946. év folyamán a jelen rendelet hatálybalépéséig járó jövedelemadót az adókötelezettség első hónapjában elért nyers bevétel szerint járó adókulcs alkalmazásával kell az adókötelezettség tartama alatt kiszámitani. Amennyiben az adókötelezettség első hónapja csonka hónap volt, az abban elért nyers bevételnek egy teljes hónapra arányosan számitott összege szerint járó adókulcsot kell alkalmazni a jövedelemadó kiszámításánál.

69. § (1) A jelen rendelet 1946. évi augusztus hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) Jelen rendelet hatálybalépését megelőző időre szóló adókivetés esetében az eddig érvényben volt jogszabályokat kell alkalmazni.

Budapest, 1946. évi augusztus hó 8-án.

Gordon Ferenc s. k.,

pénzügyminiszter