11140/1948. (X. 31.) Korm. rendelet

a dolgozók által az öregségi (nyugbér-) ellátás felemelése érdekében önként megajánlott 1%-os hozzájárulással kapcsolatos egyes kérdések szabályozás tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. XXIV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a célból, hogy a dolgozók által önkéntesen, de minden egyes érdekelt dolgozóra kötelező erővel megajánlott 1%-os anyagi hozzájárulás folytán az öregségi (nyugbér-) ellátás megjavítása minél előbb megvalósulhasson, a következőket rendeli:

1. § (1) Az 1928. XL. törvénycikken alapuló öregségi, rokkant sági, özvegységi és árvasági biztosításra kötelezett munkavállalók után - ide nem értve a 6180/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 102. száma), illetőleg az azt kiegészítő és módosító rendeletek hatálya alá tartozó gazdaság munkavállalókat - az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, illetve a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének járó öregségi és rokkantsági biztosítási járulék kulcsa a járulékfizetés alapjául szolgáló tényleges javadalmazás 3%-a helyett - figyelemmel a minden egyes biztosítottat terhelő 1%-os megajánlásra - 4%-ban állapíttatik meg.

(2) A biztosítottat terhelő járulékot a biztosított javadalmazásából a munkáltató a javadalmazás esedékessége alkalmával köteles levonni.

2. § Az 1928. XL. tc. 10. §-ának (3) bekezdése, illetőleg az ezt módosító 9090/1931. ME rendelet 39. §-a (Rendeletek Tára 1657. oldal) alapján kiadott rendeleteknek, vagy a 7800/1937. ME rendelet (Rendeletek Tára 1178. oldal) 16. §-ának hatálya alá tartozó és ennek következtében az 1928. XL. törvénycikken alapuló kötelező biztosítás alól mentesülő munkavállalók tényleges javadalmazásának megajánlott 1%-át a munkáltató a javadalmazás esedékessége alkalmával szintén levonja.

3. § (1) A bányanyugbérbiztosításra kötelezett munkavállalóknak a betegségi biztosítási járulékfizetés alapjául szolgáló javadalmazása 1%-át a biztosítottak javadalmazásából a munkáltató a javadalmazások esedékessége alkalmával köteles levonni.

(2) Az (1) bekezdés alapján levont összeg a bányanyugbérbiztosítást illeti meg.

(3) Az (1) bekezdés alapján levont összeget a munkáltató a levonást kővető nyolc napon belül köteles az Országos Társadalombiztosító Intézetnek megküldeni. Az e bekezdésben foglalt rendelkezés a diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél-, és Gépgyárak bányanyugbérbiztosításra kötelezett munkavállalóitól levont összegekre nem vonatkozik.

4. § Az 1. és 3. §-ban foglaltak alapján befolyó járuléktöbblet a biztosítást ellátó intézeteknél az öregségi-, rokkantsági járadékok, illetőleg a bányanyugbérek, a 2. § alapján befolyó összegek pedig a munkáltatóknál az öregségi - rokkantsági ellátás felemelésével kapcsolatosan keletkező költségtöbblet fedezésére szolgálnak.

5. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb bűntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az a munkáltató, aki az 1-3. §-ok alapján a biztosítottat terhelő járulékot a javadalmazás esedékessége alkalmával nem vonja le.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk és az ezt módosító 8960/1946. ME rendelet rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege 24.900. - forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

6. § A sikkasztásra vonatkozó büntetőjogi szabályok szerint esik büntetés alá az a munkáltató (felelős vezető), aki az 1. § alapján a munkavállalók javadalmazásából levont járulékot az 1928. XI. törvénycikk alapján fizetendő öregségi és rokkantsági járulékok esedékességi napjáig, míg a 3. § alapján a munkavállalók javadalmazásából levont járulékot a 3. § (3) bekezdésében megszabott határidő alatt az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének nem fizeti be.

7. § (1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit az 1948. évi november hó 1. napját magában foglaló járulékfizetési időszak első napjától kell alkalmazni.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a 12200/1946 ME rendelet (Magyar Közlöny 243. szám) 5. §-a (1) bekezdésének és a 2300/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 35. szám) 9. §-ának a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

Budapest, 1948. évi október hó 29-én.

Rákosi Mátyás s. k.,

miniszterelnökhelyettes