1948. évi XXX. törvénycikk

a gyógyszerészetről

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. § A gyógyszertárak állami felügyelet alatt álló közegészségügyi intézmények; mint ilyenek az iparüzletek sorába nem tartoznak.

2. § (1) Gyógyszert közvetlenül a fogyasztók, valamint a kórházak és egyéb gyógyintézetek részére kizárólag csak gyógyszertárak szolgáltathatnak ki.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem terjed ki olyan gyógyszereknek a köz-kórházak, az egészségvédelmi közintézmények, valamint az 1927: XXI. tc. 92. és 93. §-ában, illetőleg az 1928: XL. tc. 101. §-ában felsorolt társadalombiztosító intézetek (a továbbiakban biztosító intézetek) által fenntartott kórházak és rendelőintézetek részére való kiszolgáltatására, amelyeknek adagolásához és felhasználásához további gyógyszerészi munkára nincs szükség.

(3) Az illetékes miniszter a népjóléti miniszterrel egyetértve egyes iparüzleteket feljogosíthat gyógyszerként használatos bizonyos anyagoknak és készítményeknek ipari, gazdasági vagy háztartási célokra való árusítására.

(4) A jelen törvény alkalmazása során gyógyszernek kell tekinteni a gyógyszerkészítményeket, valamint az emberorvoslásban használatos védőoltó és kórjelző (diagnosztikai) készítményeket is.

(5) Valamely anyag, vagy készítmény gyógyszer-jellegét vitás esetben - az Országos Közegészségügyi Tanács meghallgatásával - a népjóléti miniszter állapítja meg.

3. § (1) A népjóléti miniszter rendeletével időnkint kiadott gyógyszerkönyv határozza meg azokat a gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyítás céljára szánt más eszközöket, amelyeket minden közforgalmú gyógyszertárnak tartania kell (hivatalos gyógyszerek) és szabja meg az azok minősége, előállítása és tartása tekintetében irányadó követelményeket. A gyógyszerkönyvet a népjóléti miniszter esetenkint rendelettel kiegészítheti és módosíthatja. A népjóléti miniszter az Országos Közegészségügyi Intézetet megbízhatja azzal, hogy szükség esetében a gyógyszerkönyv rendelkezéseitől eltérő minőségű gyógyszerek és sebészeti kötözőszerek forgalombahozatalát engedélyezze.

(2) A népjóléti miniszter rendelettel a gyógyszertárakban forgalomba hozható egyéb (nem hivatalos) gyógyszerek, sebészeti kötözőszerek és gyógyítás céljára szánt más eszközök minősége tekintetében is állapít meg szabályokat.

(3) A gyógyszerek, sebészeti kötözőszerek és gyógyítás céljára szánt más eszközök kiszolgáltatását a népjóléti miniszter rendelettel szabályozza.

(4) A népjóléti miniszter egyes cikkeknek gyógyszertárban való árusítását rendelettel megtilthatja vagy árusításukat a nap meghatározott szakára korlátozhatja.

(5) Gyógyszertári jogosítvány engedélyese gyógyszereket, gyógyítás céljára szánt más eszközöket és a gyógyszertárak árusítási körébe eső egyéb cikkeket is - ha azokat nem kizárólag a közvetlen fogyasztók vagy kórházak és egyéb gyógyintézetek részére szolgáltatja ki - csak külön iparigazolvány (iparengedély) alapján állíthat elő és hozhat viszonteladók útján forgalomba. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a galenikum-készítményekre; ilyen készítményeket a gyógyszertári jogosítvány engedélyese - a gyógyszertári laboratórium keretében - iparigazolvány (iparengedély) nélkül is előállíthat és más gyógyszertárak útján is forgalomba hozhat. A gyógyszertári laboratórium keretét meghaladó üzem létesítéséhez minden esetben iparigazolvány (iparengedély) szükséges.

4. § (1) A gyógyszereknek a gyógyszertárak által felszámítható, árát (gyógyszerárszabás), úgyszintén a gyógyszerek elnevezését, valamint a közönség számára való ajánlását és hirdetését a népjóléti miniszter rendelettel szabályozza. Ez utóbbi rendelkezés bármely anyag, készítmény vagy eszköz tekintetében irányadó abban az esetben, ha az elnevezés, ajánlás, vagy hirdetés egészségvédő, vagy gyógyító hatásra, illetőleg kórjelző jellegre utal.

(2) A gyógyszerész a gyógyszerár-szabásban meghatározott árakból - a közszállítás esetétől és a népjóléti miniszter által rendelettel megállapított kivételektől eltekintve - engedményt nem adhat.

(3) A gyógyszertári berendezés, felszerelés és helyiség, valamint a gyógyszertári rendes és ügyeletes szolgálat tekintetében irányadó szabályokat a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

5. § Gyógyszereknek gyógyszertárakon kívül való előállítását, kereskedelmi forgalmát, gyári és nagykereskedői árát, valamint az ezekre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzését - a közegészségügyi érdekek figyelembevételével - a népjóléti miniszterrel egyetértve az illetékes miniszter rendelettel szabályozza.

II. FEJEZET

Közforgalmú gyógyszertárak

6. § (1) A közforgalmú gyógyszertárak kötelesek a fogyasztók, a kórházak és egyéb gyógyintézetek, valamint a kézigyógyszertárak részére gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyászati célokra szánt más eszközöket közvetlenül kiszolgáltatni.

(2) Belföldi forgalomra engedélyezett olyan gyógyszert, amelynek készletben tartására a közforgalmú gyógyszertárt jogszabály nem kötelezi, az orvos rendelvényére, ha pedig e nélkül is kiszolgáltatható, a fél kívánságára a gyógyszerész köteles beszerezni és kiszolgáltatni. Ilyen esetben a fél a gyógyszer árán felül köteles a külön beszerzéssel felmerülő indokolt és igazolt készkiadásokat is megtéríteni. A gyógyszerész a készkiadások előrelátható összegének előlegezését is kívánhatja.

7. § (1) Közforgalmú gyógyszertár felállításának szükségességét kérelemre vagy hivatalból - az Országos Közegészségügyi Tanács meghallgatása után - a népjóléti miniszter állapítja meg.

(2) Közforgalmú gyógyszertár felállítása iránt a 12. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő gyógyszerész, továbbá a biztosító intézetek és az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap, valamint törvényhatósági jogú városban a törvényhatósági bizottság, megyei városban és községben pedig a képviselőtestület terjeszthet elő kérelmet.

8. § (1) Olyan községben, amelyben közforgalmú gyógyszertár még nincs, annak felállítása csak akkor engedélyezhető, ha a községnek legalább ötezer lakosa van. Ennél kisebb községben is engedélyezhető azonban közforgalmú gyógyszertár felállítása, ha a gyógyszertárra - a közlekedési és egyéb helyi viszonyok figyelembevételével számbajövő szomszédos községek lakosságával együtt - legalább ötezer lakos esik, de ennek az előfeltételnek fennforgása esetében is csak akkor, ha az új gyógyszertár felállítása következtében valamely már meglévő közforgalmú gyógyszertár forgalma szempontjából számbajövő lakosság száma nem esik az ötezer alá. Közforgalmú gyógyszertár felállítása az említett előfeltételek esetében is csak olyan községben engedélyezhető, amelyben községi orvos vagy körorvos, illetőleg biztosító intézeti orvos lakik.

(2) Városban, valamint olyan községben, amelyben már van közforgalmú gyógyszertár, új közforgalmú gyógyszertár felállítása csak akkor engedélyezhető, ha az engedélyezés esetében a forgalom szempontjából mindegyik gyógyszertárra legalább ötezer lak,os jut.

(3) A jelen § rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az intézeti gyógyszertárat közforgalmú gyógyszertárnak kell számítani.

9. § Az új közforgalmú gyógyszertár közelebbi helyét (körzetét) a felállítás engedélyezésével egyidejűleg a népjóléti miniszter jelöli ki.

10. § (1) A közforgalmú gyógyszertárnak az engedélyokiratban meghatározott körzeten kívül lévő helyre való áthelyezését az engedélyes kérelmére a népjóléti miniszter engedélyezi.

(2) Az áthelyezésre adott engedély hatályát veszti, ha annak keltétől számított egy év alatt az engedélyes a gyógyszertárát nem helyezi át.

11. § (1) A közforgalmú gyógyszertári jogosítványt országos pályázat alapján - az Országos Közegészségügyi Tanács, a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének Gyógyszerészi Szakosztálya (a továbbiakban: Szakszervezet) és az Országos Gyógyszerész Egyesület meghallgatása után - a népjóléti miniszter engedélyezi.

(2) Közforgalmú gyógyszertári jogosítvány engedélyezhető:

a) újonnan felállítandó gyógyszertárra (8. §);

b) megszűnt gyógyszertári jogosítvány (34. §) helyébe.

12. § (1) Közforgalmú gyógyszertári jogosítványt:

a) az alábbi bekezdésekben meghatározott feltételeknek megfelelő gyógyszerésznek;

b) városnak (községnek);

c) a biztosító intézeteknek és az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapnak lehet engedélyezni.

(2) Gyógyszerész közforgalmú gyógyszertári jogosítványt csak abban az esetben kaphat, ha a gyógyszertár vezetésére jogosult (21. §) és gyógyszerészi oklevelének megszerzése után ténylegesen gyógyszertári, vagy a népjóléti miniszter által elismert egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlatot folytatott. Ez a gyógyszertári, vagy egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlat nem lehet kevesebb:

a) kis- vagy nagyközségben lévő gyógyszertárra vonatkozó pályázat esetében öt évnél;

b) városban lévő gyógyszertárra vonatkozó pályázat esetében tíz évnél;

c) Budapest székesfővárosban lévő gyógyszertárra vonatkozó pályázat esetében tizenöt évnél.

(3) A gyógyszerészi szakbavágó gyakorlat idejébe legfeljebb három évet be kell számítani abból az időből, amely alatt a gyógyszerész nem hivatásos állományban teljesített tényleges katonai szolgálata vagy közérdekű munkaszolgálata következtében, avagy más okból önhibáján kívül nem folytathatott gyógyszertári vagy egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlatot.

(4) Felhatalmaztatik a népjóléti miniszter, hogy a jelen törvény hatálybalépése napjától számított hat hónapon belül a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál kivételes méltánylást érdemlő esetekben a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban megállapított gyógyszertári vagy egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlattól eltekinthessen.

(5) Nem kaphat közforgalmú gyógyszertári jogosítványt az a gyógyszerész:

a) aki gondnokság vagy csődeljárás alatt áll;

b) akivel szemben az igazolási eljárás során jogerős határozattal feddést vagy ennél súlyosabb büntetést szabtak ki;

c) akinek magának, vagy házastársának közforgalmú gyógyszertári jogosítványa már van, kivéve, ha a kérelmező, vagy házastársa a közforgalmú gyógyszertári jogosítványról az új engedély elnyerése esetére fenntartás nélkül lemond.

(6) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány engedélyezésének részletes szabályait a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

13. § (1) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány engedélyese köteles az engedélyokirat kézbesítése napjától számított egy év alatt a törvényhatóság első tisztviselőjétől, Budapesten a kerületi elöljárótól a gyógyszertárnak a közforgalom részére való megnyitásához engedélyt kérni és ennek elnyerése esetében a gyógyszertárat az engedély kézbesítése napjától számított nyolc nap alatt megnyitni. Ha a gyógyszertár elhelyezése, berendezése és felszerelése a hatóság megállapítása szerint a törvényes követelményeknek megfelel, az engedélyt meg kell adni, ellenkező esetben az engedélyest megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni a hiányok pótlására. Ha az engedélyes a hiányokat a hatóság által megállapított határidő alatt sem pótolja, az engedélyt meg kell tagadni.

(2) Ha az engedélyes az előbbi bekezdésben megjelölt határidő alatt a kérelmet nem terjesztette elő, úgyszintén, ha a hatóság az engedélyt az előbbi bekezdés értelmében jogerősen megtagadta és végül, ha az engedélyes a gyógyszertárat az engedély kézbesítése napjától számított nyolc nap alatt nem nyitja meg, a gyógyszertári jogosítvány megszűnik.

(3) Kivételes méltánylást érdemlő esetben a népjóléti miniszter az (1) bekezdésben említett kérelem előterjesztésére hosszabb határidőt is megállapíthat és a megszabott határidőt is meghosszabbíthatja.

14. § (1) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - élők közötti jogügylettel nem ruházható át és sem törvényes öröklésnek, sem végintézkedésnek tárgya nem lehet.

(2) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány az 1949. évi június hó 30. napjáig az 1876: XIV. tc. 131. §-ának második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az engedélyesnek gyógyszertár vezetésére feljogosító oklevéllel rendelkező házastársára vagy gyermekére átruházható, kivéve ha az átruházást kérőkkel (a gyógyszertár átadójával és átvevőjével) szemben az igazolási eljárás során jogerős határozattal feddést, vagy ennél súlyosabb büntetést szabtak ki. Az 1949. évi július hó 1. napjától a gyógyszertári jogosítvány ilyen átruházásának sincs helye.

15. § (1) A 12. § (1) bekezdésének a) pontja alá eső engedélyes elhalálozásával a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezete az özvegyre, illetőleg az elhalt engedélyesnek huszonnegyedik életévét be nem töltött gyermekeire száll.

(2) A haszonélvezeti jog az özvegyet elhalálozása napjáig, illetőleg újabb házasságkötésének napjáig, az elhalt engedélyes gyermekeit pedig huszonnegyedik életévük betöltésének napjáig illeti meg.

16. § A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány engedélyese a népjóléti miniszterhez tett írásbeli bejelentéssel bármikor lemondhat a gyógyszertári jogosítványról, a gyógyszertár működését azonban a bejelentéstől számított hat hónapon belül nem szüntetheti meg, kivéve, ha a népjóléti miniszter eltérően rendelkezik.

17. § (1) Reál gyógyszertári jogosítványt adományozni nem lehet.

(2) Az 1876: XIV. törvénycikk hatálybalépése előtt adományozott reál gyógyszertári jogosítványok az 1949. évi június hó 30. napján hatályukat vesztik. Eddig az időpontig a reáljogú gyógyszertár az említett törvénycikk 130. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően továbbra is élők közötti jogügylet és öröklés tárgya lehet.

(3) Ha a reáljogú gyógyszertárnak csak egy tulajdonosa van és az gyógyszertár vezetésére jogosult gyógyszerész (21. §), a reáljogú gyógyszertárra személyéhez kötött gyógyszertári jogosítvány engedélyezését kérheti. Ha pedig a reáljogú gyógyszertár tulajdonosa a gyógyszertár korábbi tulajdonosának özvegye vagy huszonnegyedik életévét be nem töltött árvája és a meghalt férj, illetőleg atya a gyógyszertárnak egyedüli tulajdonosa volt, az özvegy, illetőleg az árva kérheti a 15. § szerinti haszonélvezeti jog engedélyezését. A kérelmet legkésőbb a jogosítvány megszűnésére a (2) bekezdésben megállapított határnapon közvetlenül a népjóléti miniszternél kell előterjeszteni. A népjóléti miniszter a gyógyszertári jogosítvány, illetőleg a haszonélvezeti jog engedélyezését nem tagadhatja meg; a népjóléti miniszter határozatának meghozataláig a gyógyszertár a kérelmező vezetésében marad. A jelen bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a reál gyógyszertári jogosítványt kizárólag csak egy személy, részben mint tulajdonos, részben mint haszonélvező jogosult gyakorolni.

(4) Azokra a megszűnt reáljogú gyógyszertárakra, amelyekre a (3) bekezdés alapján igényt nem támasztottak, a népjóléti miniszter országos pályázat alapján a jelen törvénynek megfelelő közforgalmú gyógyszertári jogosítványt engedélyez.

(5) Az Irgalmasrend részére adományozott reál gyógyszertári jogosítványok helyébe a népjóléti miniszter az Irgalmasrendnek - a (2) bekezdésben megállapított időpontig előterjesztett kérelmére - a jelen törvényben meghatározott közforgalmú gyógyszertári jogosítványt engedélyez.

18. § (1) Olyan községben, ahol közforgalmú gyógyszertár nincs, valamint az olyan község- vagy városrészben, amely a közforgalmú gyógyszertártól távolabb esik - amennyiben a községben a 8. § rendelkezései értelmében új közforgalmú gyógyszertár felállítása nem engedélyezhető - a népjóléti miniszter fiókgyógyszertár felállítását engedélyezheti.

(2) Ha olyan községben kérik fiókgyógyszertár felállításának engedélyezését, ahol a 8. § rendelkezései alapján új közforgalmú gyógyszertár felállítható, fiókgyógyszertár felállításának engedélyezése helyett új közforgalmú gyógyszertár felállítására országos pályázatot kell hirdetni. Ha a pályázati felhívásra a megállapított határidő alatt pályázati kérvény egyáltalában nem érkezett be, vagy a 12. § rendelkezései alapján egyik pályázó részére sem engedélyezhető közforgalmú gyógyszertári jogosítvány, a népjóléti miniszter a fiókgyógyszertár felállítását az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére engedélyezheti.

(3) Fiókgyógyszertár felállítására a közlekedési lehetőségek figyelembevételével a legközelebb eső közforgalmú gyógyszertár engedélyese kaphat engedélyt. Ugyanannak az engedélyesnek egynél több fiókgyógyszertár felállítására engedélyt nem lehet adni.

(4) A fiókgyógyszertár üzembentartását a népjóléti miniszter meghatározott időszakra (idényre) korlátozhatja.

(5) A fiókgyógyszertár annak a közforgalmú gyógyszertárnak a része, amelynek engedélyese részére a fiókgyógyszertár felállítása engedélyeztetett; ehhez képest a fiókgyógyszertár önállóan haszonbérbe nem adható.

(6) Ha a népjóléti miniszter abban a községben, illetőleg abban a község- vagy városrészben, amelyben a fiókgyógyszertár működik, közforgalmú gyógyszertár felállítását engedélyezi, a közforgalmú gyógyszertár megnyitásának napján a fiókgyógyszertár tartására adott engedély hatályát veszti.

(7) A fiókgyógyszertár engedélyről való lemondás tekintetében a 16. § rendelkezései irányadók.

(8) A fiókgyógyszertárak felállításának engedélyezésével, vezetésével, felszerelésével és berendezésével kapcsolatos kérdéseket a népjóléti miniszter rendelettel szabályozza.

III. FEJEZET

Zártforgalmú gyógyszertárak

19. § (1) Intézeti gyógyszertár felállítására a népjóléti miniszter a közkórházaknak (tudományegyetemi klinikáknak), továbbá a Magyar Agrár-tudományegyetem állatorvosi osztályának és a földmívelésügyi miniszter által javasolt nagyobb forgalmú állatkórházaknak, valamint a biztosító intézeteknek és a törvény alapján létesült betegsegélyezési alapoknak adhat engedélyt.

(2) A közkórházban (tudományegyetemi klinikán) engedélyezett intézeti gyógyszertár - sürgős szükség esetét kivéve - csak az ott ápolásba felvett, illetőleg járóbeteg kezelésben részesülő betegek, valamint az intézet tényleges állományába tartozó személyek számára, a közkórházban (tudományegyetemi klinikán) közvetlen felhasználás céljából szolgáltathat ki gyógyszert, sebészeti kötözőszert, vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt. A Magyar Agrártudományegyetem állatorvosi osztályán és a nagyobb forgalmú állatkórházakban engedélyezett intézeti gyógyszertárak - sürgős szükség esetét kivéve - csak az ott ápolásba felvett, illetőleg kezelésben részesülő állatok gyógyítására, helyben való közvetlen felhasználás céljából szolgáltathatnak ki gyógyszert, sebészeti kötözőszert, vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt. A biztosító intézetek gyógyszertárainak gyógyszerkiszolgáltatására nézve az 1927: XXI. tc. 34. §-ának rendelkezései irányadók.

(3) Intézeti gyógyszertárban csak szabályszerű orvosi (állatorvosi) rendelvényen rendelt gyógyszert, sebészeti kötözőszert, vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt szabad kiszolgáltatni.

20. § (1) Kézigyógyszertár tartására csak orvos vagy állatorvos kaphat engedélyt. Az engedély személyhez és helyhez kötött.

(2) Kézigyógyszertár tartására a népjóléti miniszter orvos részére csak akkor adhat engedélyt, ha a magángyakorlatának vagy szolgálatának helyéül bejelentett községben, illetőleg abban a községben, amely a közegészségügyi kör székhelye, közforgalmú gyógyszertár nincs és a legközelebbi közforgalmú gyógyszertár távolsága vagy megközelítésének nehézsége miatt a gyógyszerellátás akadályokba ütközik.

(3) Az orvos a kézigyógyszertárból gyógyszert - sürgős szükség esetét kivéve - csak a saját vagy ugyanazon községben (közegészségügyi körben) lakó más orvos rendelvényére és csak olyan személyek részére szolgáltathat ki, akik az orvos magángyakorlatának helyéül bejelentett községben, illetőleg közegészségügyi körben tartózkodnak.

(4) A kézigyógyszertár tartására adott engedélyt a népjóléti miniszter bármikor visszavonhatja.

(5) Ha a népjóléti miniszter annak a községnek területére, amelyben orvosi kézigyógyszertár van, közforgalmú gyógyszertári jogosítványt engedélyez, a gyógyszertár megnyitásának napján a kézigyógyszertár tartására adott engedély hatályát veszti.

(6) A népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg azokat a gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyítás céljára szánt más eszközöket, amelyeknek tartására a kézigyógyszertár engedélyese köteles, illetőleg jogosult. A gyógyszereknek, sebészeti kötözőszereknek és gyógyítás céljára szánt más eszközöknek közforgalmú gyógyszertárból való beszerzése esetére a népjóléti miniszter azok beszerzési árát is megállapíthatja.

(7) Állatorvosi célra engedélyezett kézigyógyszertárakra vonatkozóan az 1928: XIX. tc. 96. §-ának, valamint a jelen törvénynek rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kézigyógyszertár tartásának engedélyezése, illetőleg az engedély visszavonása tárgyában a népjóléti miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve határoz és az állatorvosi kézigyógyszertárból gyógyszert sürgős szükség esetét kivéve - csak abban a községben, illetőleg állatorvosi körben szabad kiszolgáltatni, amelyben az engedélyes állatorvos letelepedett.

IV. FEJEZET

A gyógyszertárak vezetése és felügyelete

21. § (1) Gyógyszertárat - a kézigyógyszertár kivételével - csak gyógyszertár vezetésére jogosult gyógyszerész vezethet.

(2) Gyógyszertár vezetésére csak az a gyógyszerész jogosult, aki magyar állampolgár, a gyógyszertár vezetésére feljogosító oklevelet megszerezte és gyógyszertár vezetésére testileg és szellemileg alkalmas.

(3) Nem vezethet gyógyszertárat az a gyógyszerész, akit a bíróság bűntett miatt, illetőleg a népbíróság háborús vagy népellenes, avagy a demokratikus államrend és köztársaság ellen elkövetett bűncselekmény (1946: VII. tc.) miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélt.

(4) A gyógyszertár vezetője - a gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertár kivételével - több gyógyszertárat nem vezethet és más gyógyszertárban alkalmazást sem vállalhat, továbbá egyidejűleg drogéria-üzletet vagy gyógyárunagykereskedést nem folytathat és ilyen üzletnek alkalmazottja sem lehet.

22. § (1) Ha a közforgalmú gyógyszertári jogosítvány engedélyese okleveles gyógyszerész (12. § (1) bek. a) pontja), a gyógyszertárat az engedélyes - az alábbi (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivétellel - személyesen köteles vezetni; a gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertár vezetésére azonban a (4) bekezdés alapján kiadott rendeletben szabályozott módon felelős vezetőt alkalmazhat.

(2) Ha az engedélyes a gyógyszertárat elháríthatatlan akadály (betegség, indokolt távollét, stb.) miatt személyesen vezetni nem tudja, köteles az akadály fennállásának tartamára a gyógyszertár vezetéséről felelős vezető alkalmazása útján gondoskodni; felelős vezető csak az lehet, aki a 21. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel. Ha felelős vezető alkalmazására három napnál hosszabb, de negyvenkét napot meg nem haladó időtartamra van szükség, a felelős vezető alkalmazását az illetékes törvényhatóság első tisztviselője útján a népjóléti miniszternek be kell jelenteni. Ha pedig felelős vezető alkalmazására előreláthatólag negyvenkét napot meghaladó időtartamra van szükség, a felelős vezető alkalmazásához a népjóléti miniszter engedélye szükséges.

(3) Ha az engedélyes a hatvanadik életévét már betöltötte vagy a gyógyszertárat tisztifőorvosi bizonyítvánnyal igazolt tartós munkaképtelensége miatt személyesen vezetni nem tudja, avagy a gyógyszertárat egyéb okból önhibáján kívül huzamosabb időn át személyesen nem vezetheti, az engedélyes a gyógyszertárat a 21. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő gyógyszerésznek haszonbérbe adhatja. A haszonbérbeadás érvényességéhez azonban a népjóléti miniszter jóváhagyása szükséges. Az (1) és (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések a gyógyszertár haszonbérlőjére is irányadók.

(4) A felelős vezető alkalmazásának bejelentésére és az alkalmazás engedélyezésére, valamint a haszonbérbeadásra vonatkozó részletes szabályokat a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

(5) Az engedélyes, illetőleg a gyógyszertár haszonbérlője arra az időtartamra, amely alatt a gyógyszertárat elháríthatatlan akadály miatt személyesen vezetni nem tudja, szükség esetében a törvényhatóság első tisztviselőjétől hatósági vezető kirendelését is kérheti.

(6) Az az engedélyes, aki saját gyógyszertárát a (2) vagy (3) bekezdés avagy a 28. § rendelkezései alapján nem személyesen vezeti, más gyógyszertárat sem vezethet és más gyógyszertárban alkalmazást sem vállalhat, továbbá drogériaüzletet és gyógyárunagykereskedést nem folytathat és ilyen üzletnek alkalmazottja sem lehet.

23. § A 12. § (1) bekezdésének 6) és c) pontjában említett engedélyesek, úgyszintén a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetére jogosult személyek a gyógyszertár vezetéséről - a 22. § (4) bekezdése alapján kiadott rendeletben szabályozott módon - felelős vezető alkalmazása útján kötelesek gondoskodni; szükség esetében a törvényhatóság első tisztviselőjétől hatósági vezető kirendelését is kérhetik. A gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetére jogosult személy a gyógyszertár vezetéséről - a 22. § (4) bekezdése alapján kiadott rendeletben szabályozott módon - a gyógyszertár haszonbérbeadása útján is gondoskodhatik.

24. § (1) Ha az engedélyes gyógyszertári jogosítványa megszűnt (34. §), úgyszintén ha a felelős vezető, vagy a gyógyszertár haszonbérlője közforgalmú gyógyszertári jogosítványt kapott, a gyógyszertári jogosítvány megszűnésének, illetőleg a gyógyszertár megnyitásának napján a felelős vezető alkalmazására, illetőleg a gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedély hatályát veszti.

(2) A felelők vezető alkalmazására, valamint a közforgalmú gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedélyt vissza kell vonni:

a) ha a felelős vezető (haszonbérlő) a magyar állampolgárságát elvesztette;

b) ha a felelős vezetőt (haszonbérlőt) a 21. § (3) bekezdésében említett bűncselekmény miatt a jelen törvény hatálybalépése után jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélték;

c) ha a bíróság a felelős vezetőt (haszonbérlőt.) a gyógyszerészi gyakorlattól jogerős ítélettel meghatározott időre vagy végleg eltiltotta;

d) ha az igazoló bizottság (népbíróság) a felelős vezetővel (haszonbérlővel) szemben a jelen törvény hatálybalépése után jogerősen feddésnél súlyosabb büntetőrendelkezést megállapító határozatot hozott;

e) ha a haszonbérlő neki felróható okból a gyógyszertár működését megszüntette.

(3) A felelős vezető alkalmazására, valamint a közforgalmú gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedély visszavonható:

a) ha a bíróság a felelős vezetőt (haszonbérlőt) nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy kábítószerrel elkövetett visszaélés miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte;

b) ha a felelős vezetőt (haszonbérlőt) a 40. § (1) bekezdésének 5. a)-c) pontjai alapján kihágás miatt három éven belül ismételten elítélték.

(4) A felelős vezető alkalmazására, valamint a közforgalmú gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedély visszavonása tárgyában a népjóléti miniszter határoz.

25. § (1) A gyógyszertárban gyógyszert, sebészeti kötözőszert és gyógyítás céljára szolgáló más eszközt csak gyógyszerész, kézigyógyszertárból csak az orvos, illetőleg az állatorvos szolgáltathat ki. Olyan személy, akinek gyógyszerészi képesítése nincs, gyógyszer készítésénél csak gyógyszerész felügyelete és irányítása mellett segédkezhet.

(2) A jelen törvényben a gyógyszerészi tevékenységre megállapított rendelkezések megtartásáért az elkészítést, illetőleg a kiszolgáltatást végző gyógyszerész felelős. A gyógyszertárban foglalkoztatott olyan személynek az (1) bekezdés körébe eső működéséért, akinek gyógyszerészi képesítése nincs, az a gyógyszerész is felelős, aki felette a felügyelet ellátására köteles.

(3) A népjóléti miniszter rendelettel szabályozza a gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészek bejelentését és nyilvántartását, valamint a segédszemélyzethez tartozó azoknak az alkalmazottaknak működési körét, akiknek gyógyszerészi képesítésük nincs.

26. § A gyógyszerész az egyéb jogszabályokban megjelölt eseteken felül a gyógyszer árát csak abban az esetben köteles a fél kívánságára hitelezni, ha az orvosi rendelvény a sürgősségre utaló jelzéssel van ellátva. Az orvos ilyen jelzést csak életveszély esetében alkalmazhat.

27. § (1) A gyógyszertáraknak szakszempontból való ellenőrzését az Országos Közegészségügyi Intézet látja el.

(2) A gyógyszertárak felett az egészségügyi igazgatási felügyeletet a törvényhatóság első tisztviselője a tisztifőorvos - az állatorvoslásban használatos szérumok tekintetében a törvényhatósági állatorvos - útján, a közvetlen ellenőrzést pedig a tisztiorvos (tisztifőorvos) közreműködésével kis- és nagyközségekben a járási főjegyző, megyei városokban a polgármester, törvényhatósági jogú városokban a polgármester által megbízott tisztviselő, Budapesten a kerületi elöljáró látja el.

(3) A gyógyszertárak felett a főfelügyeletet a népjóléti miniszter gyakorolja.

(4) A gyógyszertárak felügyeletének és ellenőrzésének részletes szabályait a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

V. FEJEZET

A gyógyszertárak hatósági kezelése

28. § (1) A törvényhatóság első tisztviselője a közforgalmú gyógyszertár vezetésére - az engedélyes (haszonélvező, haszonbérlő) költségére, ha pedig ilyen személy nincs, a gyógyszertár jövedelmének terhére - hatósági vezetőt köteles kirendelni:

a) ha a közforgalmú gyógyszertári jogosítvány megszűnt (34. §);

b) ha az igazoló bizottság (népbíróság) az engedélyest a jogosítvány gyakorlásától meghatározott időre eltiltotta;

c) ha a bíróság az engedélyest, illetőleg a gyógyszertár haszonbérlőjét nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy kábítószerrel elkövetett visszaélés miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte, de a népjóléti miniszter a gyógyszertári jogosítványt a 32. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, illetőleg a gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedélyt a 24. § (3) bekezdésének a) pontja alapján nem vonta vissza;

d) ha az engedélyes a gyógyszertári jogosítványról való lemondás írásbeli bejelentése (16. §) után a gyógyszertár működését a bejelentéstől számított hat hónapon belül a népjóléti miniszter engedélye nélkül megszüntette, avagy a gyógyszertárat nem személyesen vezeti, illetőleg annak vezetéséről nem a 22. § (2) bekezdése szerint gondoskodik;

e) ha az engedélyes a gyógyszertári jogosítványról való lemondás nélkül neki felróható okból a gyógyszertár működését megszüntette;

f) ha az engedélyes (haszonbérlő) elháríthatatlan akadály miatt a gyógyszertárat személyesen vezetni nem tudja és a gyógyszertár további vezetéséről nem gondoskodik;

g) ha a 12. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett engedélyes, vagy a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetére jogosult személy (kiskorú gyermeknél a gyermek gyámja) a gyógyszertár vezetéséről figyelmeztetés ellenére egyáltalában nem, vagy nem a 23. § rendelkezései szerint gondoskodik;

h) ha az engedélyes (haszonélvező, haszonbérlő) a 22. § (5) bekezdésében, illetőleg a 23. §-ban foglalt rendelkezések alapján hatósági vezető kirendelését kéri.

(2) A törvényhatóság első tisztviselője a közforgalmú gyógyszertár vezetésére - az engedélyes költségére - hatósági vezetőt rendelhet ki akkor is, ha az engedélyest a 40. § (1) bekezdésének 5. a)-c) pontjai alapján kihágás miatt három éven belül ismételten elítélték. Ez a rendelkezés a haszonbérlőre is megfelelően kiterjed, ha a gyógyszertár haszonbérbeadására adott engedélyt a népjóléti miniszter a 24. § (3) bekezdése alapján nem vonta vissza.

29. § (1) Hatósági vezetőül csak a 21. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő olyan gyógyszerész rendelhető ki, aki a gyógyszertár vezetésére feljogosító oklevél megszerzése után legalább hárem éven át, gyógyszertári vagy egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlatot (12. §) folytatott.

(2) A kirendelt hatósági vezető köteles a gyógyszertár fenntartása és továbbvitele végett szükséges intézkedéseket megtenni. Ehhez képest az ebbe az ügykörbe tartozó jogcselekményeket a hatósági vezető az engedélyesnek, illetőleg a gyógyszertárral egyébként rendelkezésre jogosultnak nevében érvényesen megteheti; a gyógyszertár rendes áruszükségletét meghaladó beszerzésekhez, valamint olyan kötelezettségek elvállalásához azonban, amelyek csak hitelművelettel fedezhetők, a hatósági vezető az engedélyesnek, illetőleg a gyógyszertárral egyébként rendelkezésre jogosultnak előzetes hozzájárulását kérni köteles. A hozzájárulás megtagadása esetében, úgyszintén abban az esetben, ha a gyógyszertár tekintetében rendelkezésre jogosult személy nincs, a hozzájárulást a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélye pótolja; határozata ellen azonban a népjóléti miniszterhez fellebbezésnek van helye.

(3) A hatósági vezető annak, akinek költségére kirendelték, havonkint elszámolni köteles. Ha a hatósági vezető kirendelése a 28. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján történt, a hatósági vezető a törvényhatóság első tisztviselőjének köteles havonkint elszámolni; a tiszta jövedelem ezekben az esetekben az 1935: III. törvénycikkel létesített alapot illeti.

(4) A hatósági vezető javadalmazását a felelős vezetők részére a mindenkori kollektív szerződés szerint járó javadalmazás keretein belül - a Szakszervezet meghallgatása után - a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg.

(5) A hatósági vezető kirendelését és működését, úgyszintén alkalmaztatási viszonyát - ez utóbbit az igazságügyminiszterrel egyetértve - a népjóléti miniszter rendelettel szabályozza.

30. § (1) A hatósági vezető megbizatását a gyógyszertár hatósági kezelésére megállapított időtartam letelte előtt vissza kell vonni:

a) ha a hatósági vezető közforgalmú gyógyszertári jogosítványt kapott;

b) ha a hatósági vezetővel szemben a 24. § (2) vagy (3) bekezdésében említett okok valamelyike bekövetkezett;

c) ha a hatósági vezető a 29. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket figyelmeztetés ellenére megszegte.

(2) A hatósági vezető megbízatásának visszavonása tárgyában a törvényhatóság első tisztviselője határoz. A határozat ellen a népjóléti miniszterhez fellebbezésnek van helye.

31. § A törvényhatóság első tisztviselője a 28. § (1) és (2) bekezdésében említett esetekben a népjóléti miniszter jóváhagyásával a gyógyszertár működését arra az időre, amíg hatósági vezető kirendelésére lehetőség nincs, felfüggesztheti.

VI. FEJEZET

A gyógyszertári jogosítvány, valamint a haszonélvezeti jog visszavonása és megszűnése

32. § (1) A közforgalmú gyógyszertári jogosítványt vissza kell vonni:

a) ha az engedélyes a magyar állampolgárságát elvesztette;

b) ha utólag megállapítást nyert, hogy az engedélyes a 12. illetőleg a 21. §-ban megállapított előfeltételek tekintetében a hatóságot megtévesztette;

c) ha az engedélyest a 21. § (3) bekezdésében említett bűncselekmény miatt a jogosítvány engedélyezése után jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélték;

d) ha a bíróság az engedélyest a gyógyszerészi gyakorlattól jogerős ítélettel végleg eltiltotta;

e) ha az engedélyes gyógyszertárát a 10. § rendelkezéseinek megszegésével áthelyezte;

f) ha az engedélyes a gyógyszertári jogosítványról való lemondás nélkül neki felróható okból a gyógyszertár működését megszüntette, avagy arról nem a 22. illetőleg a 23. § rendelkezései szerint gondoskodott és az ennek következtében hatósági kezelésbe vett gyógyszertár vezetését egyévi hatósági kezelés után sem vette át, vagy annak továbbvezetéséről a 22. § (2) vagy (3) bekezdésének, illetőleg a 23. §-nak rendelkezései szerint nem gondoskodott.

(2) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány visszavonható:

a) ha a bíróság az engedélyest nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy kábítószerrel elkövetett visszaélés miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte;

b) ha a gyógyszertár hatósági kezelése (28. §) az engedélyesnek felróható okból másodszor vált szükségessé, feltéve, hogy az engedélyesnek felróható okból előzőleg elrendelt hatósági kezelés időtartamának lejáratától számítva három év még nem telt el;

c) ha az engedélyest a 22. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegése miatt a 40. § (1) bekezdésének 6. pontja alapján harmadízben büntették meg, feltéve, hogy a második alkalommal hozott büntetőhatározat jogerőre emelkedésétől számítva három év még nem telt el.

(3) Az intézeti gyógyszertár felállítására adott engedélyt vissza kell vonni:

a) ha a gyógyszertárat az engedélyokiratban foglalt feltételektől eltérően vagy egyébként szabályellenesen vezetik;

b) ha az engedélyes intézmény szervezetében olyan változás állott be, amelynek következtében az intézeti gyógyszertár felállítására már nem lehetne engedélyt adni;

c) ha az intézeti gyógyszertárat az engedélyezéstől számított egy év alatt nem állították fel.

(4) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány visszavonása tárgyában az Országos Közegészségügyi Tanács, a Szakszervezet és az Országos Gyógyszerész Egyesület meghallgatása után, az intézeti gyógyszertár felállítására adott engedély visszavonása tárgyában pedig az Országos Közegészségügyi Tanács meghallgatása után a népjóléti miniszter határoz.

33. § (1) A gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetét meg kell vonni attól a haszonélvező személytől:

a) aki a magyar állampolgárságát elvesztette;

b) akit a 21. § (3) bekezdésében említett bűncselekmény miatt a jelen törvény hatálybalépése után jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítéltek.

(2) A gyógyszertári jogosítvány haszonélvezete megvonható az özvegytől, ha mint okleveles gyógyszerész, egyszersmind a gyógyszertár felelős vezetője is és a bíróság őt nyereségvágyból elkövetett vétség, vagy kábítószerrel elkövetett visszaélés miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte.

(3) A gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetére való jogosultság megszűnik, ha az igazoló bizottság (népbíróság) a haszonélvező személyt a jogosítvány haszonélvezetétől végleg megfosztotta.

(4) A gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetétől való megvonás, valamint a jogosítvány haszonélvezetére való jogosultság megszűnése tárgyában a népjóléti miniszter határoz.

34. § (1) A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány megszűnik:

a) ha a gyógyszertárnak a közforgalom részére való megnyitására az engedélyes a megállapított határidőben engedélyt nem kért, vagy az engedélyt a hatóság megtagadta, avagy az engedélyes a gyógyszertárat az engedély kézbesítése napjától számított nyolc nap alatt a közforgalom részére nem nyitotta meg (13. §);

b) ha az engedélyes a gyógyszertári jogosítványról lemondott (16 §);

c) ha az igazoló bizottság (népbíróság) az engedélyest a gyógyszertári jogosítványtól megfosztotta;

d) ha az engedélyes meghalt és utána haszonélvezetre jogosult személy (15. §) nem maradt;

e) ha a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezete megszűnt;

f) ha a népjóléti miniszter a gyógyszertári jogosítványt visszavonta (32. §)

(2) A gyógyszertári jogosítvány megszűnését a népjóléti miniszter állapítja meg. Az erre vonatkozó határozatot a hivatalos lapban közzé kell tenni.

(3) A megszűnt gyógyszertári jogosítvány helyébe engedélyezhető közforgalmú gyógyszertári jogosítványra a jogosítvány megszűnésére vonatkozó határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától számított harminc nap alatt országos pályázatot kell hirdetni.

VII. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

35. § (1) A megszűnt gyógyszertári jogosítvány helyébe engedélyezett új gyógyszertári jogosítvány engedélyese köteles - a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára - a gyógyszertár berendezését, felszerelését és anyagkészletét átvenni és azoknak forgalmi értékét a korábbi engedélyesnek (örökösének) megtéríteni. Ha pedig az új engedélyes olyan községben felállítandó közforgalmú gyógyszertárra kapott gyógyszertári jogosítványt, amelyben fiókgyógyszertár vagy kézigyógyszertár van, az engedélyes köteles - a fiók illetőleg kézigyógyszertár engedélyesének kívánságára - a fiókgyógyszertár illetőleg kézigyógyszertár berendezését, felszerelését és anyagkészletét átvenni és azoknak forgalmi értékét a korábbi engedélyesnek megtéríteni.

(2) Ha az új engedélyes és a korábbi engedélyes (örökös) az (1) bekezdés alapján érvényesíthető követelések összegében, vagy a követelések egyes tételeiben megállapodni nem tudnak, a követelések tárgyában minden más eljárás kizárásával az evégből szervezett döntőbizottság határoz. A döntőbizottság szervezetére, megalakítására, eljárására és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat egyébként - a költségekre is kiterjedően - az igazságügyminiszterrel egyetértve a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

36. § A jelen törvény rendelkezései a honvédség intézményei által fenntartott katonai gyógyszertárakra nem vonatkoznak.

37. § A városok (községek), valamint a biztosító intézetek és az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap részére engedélyezett közforgalmú gyógyszertárakban foglalkoztatott felelős vezetők, gyógyszerész-alkalmazottak és gyógyszertári segédszemélyzet szolgálati jogviszonyát a magyar köztársaság kormánya rendelettel szabályozza.

38. § Az 1. § rendelkezéséhez képest az 1884: XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény és az ezt kiegészítő és módosító törvényes szabályok a gyógyszerészetre nem nyernek alkalmazást. Egyébként a gyógyszertári üzemet az 1923: V. tc. 30. §-ában meghatározott vállalatnak, a gyógyszerészt pedig az 1875: XXXVII. tc. 3. §-a értelmében kereskedőnek kell tekinteni, azzal azonban, hogy az 1875: XXXVII. törvénycikknek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és a cégvezetésre vonatkozó rendelkezései a gyógyszerészre csak abban az esetben nyernek alkalmazást, ha - függetlenül üzletének terjedelmétől - cégét önként bejegyezteti.

39. § Felhatalmaztatik a magyar köztársaság kormánya, hogy a gyógyszertárak hiteltörzskönyvének vezetését, továbbá a gyógyszertáraknak jelzálogjoggal való terhelését, valamint a gyógyszertárra elrendelt végrehajtás foganatosítását rendelettel szabályozza.

VIII. FEJEZET

Büntető rendelkezések

40. §[1]

41. §[2]

42. §[3]

43. §[4]

IX. FEJEZET

Életbeléptető rendelkezések

44. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg; a népjóléti miniszter a jelen törvény egyes rendelkezéseinek hatálybalépése tekintetében külön-külön napot is megállapíthat.

(2) A jelen törvény hatálybalépésével az ezzel ellenkező jogszabályok, így különösen az 1876: XIV. tc. 124-138. §-a, valamint az 1940: VI. tc. 45. és 46. §-a hatályukat vesztik.

(3) A jelen törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a népjóléti miniszter hajtja végre.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvennyolcadik évi május hó huszonnegyedik napján.

Tildy Zoltán s. k.,

köztársasági elnök

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök