2040/1949. (III. 5.) Korm. rendelet

az erdők és a fák hatályosabb védelméről

(Közigazgatási rendszám: 8.706.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában kapott és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

I. Élőfák kitermelésének (kivágásának) engedélyhez kötése

1. § (1) Élőfát hatósági engedély nélkül kitermelni (kivágni) nem szabad.

(2) A hatóság csak utánpótlás kötelezettségének kikötésével és csak beteg, széltörött, száradásnak indult, vagy a további fenntartásra más okból nem alkalmas fa kitermelésére (kivágására) adhat engedélyt. Öt, vagy ennél kevesebb fa kivágására a községi elöljáróság (polgármester), nagyobb mennyiség kitermelésére (kivágására) pedig a községi elöljáróság (polgármester) javaslatára az erdőfelügyelőség ad engedélyt.

(3) A közutak, illetőleg vasutak mentén lévő fák kivágását - tekintet nélkül a (2) bekezdésben foglalt korlátozásra - az út-, illetőleg vasútfenntartó hatóság engedélyezi.

(4) Az előbbi rendelkezések az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. IV. törvénycikk (a továbbiakban: T.) hatálya alá tartozó ingatlanon lévő fák kitermelése tekintetében nem alkalmazhatók.

2. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés - különösen a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1946. ME rendelet 7. §-a - alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki az 1. §-ban foglalt rendelkezések megszegésével fát engedély nélkül kitermel (kivág).

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk rendelkezései a 8960/1946. ME rendeletben (Magyar Közlöny 173. szám) foglalt módosításokkal és azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint, legkisebb összege pedig a kitermelt fa hatósági termelői árának húszszorosa.

(3) Azt a famennyiséget, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni.

(4) A kihágás elkövetőjével szemben a büntetőjogi felelősségrevonáson felül rendőrhatósági őrizetbe való helyezésének (internálásának) is helye van.

(5) Az (1) bekezdésben említett kihágás tárgyában hozott büntetőítéletet (büntetőparancsot) meg kell küldeni az erdőfelügyelőségnek, amely az elítéltet - megfelelő határidő kitűzésével - ötször annyi facsemete ültetésére kötelezheti, mint ahány fát jogosulatlanul kitermelt (kivágott). Ha az elítélt kötelezettségének - a kitűzött határidőn belül - nem tesz eleget, a csemete ültetésről költségére az erdőfelügyelőség gondoskodik. Az erdőfelügyelőség által megállapított költségeket közadók módjára kell behajtani.

(6) A kihágás miatt az eljárás az államrendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi miniszter kell tekinteni. A kihágási eljárásra a 2120/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 42. szám) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

II. A rendkívüli felhasználat engedélyezésének korlátozása

3. § (1) Erdőben (T. 1. §) rendkívüli felhasználatot engedélyezni nem szabad.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki

a) a védelmi, vagy állományápolási okokból nélkülözhetetlenül szükséges fahasználatokra,

b) az országos közérdek által indokolt fahasználatokra, amennyiben a rendkívüli faszükséglet más módon - esetleg behozatal útján - nem biztosítható.

4. § A 3. § (2) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli fahasználat mértéke nem haladhatja meg az üzemtervben megállapított három évi véghasználat fatömegét. Üzemterv nélkül kezelt erdőben az évi véghasználat fatömegét az erdő egy évi növendékével egyenlőnek kell tekinteni. A rendkívüli fahasználatot a földmívelésügyi miniszter által meghatározott módon kell a használat gyakorlását követő években a rendes használatokból megtakarítani.

III. Az erdőrendészeti áthágásoknak erdőrendészeti kihágásokká minősítése

5. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1946. ME rendelet 7. §-a - alá nem esik, erdőrendészeti kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő,

a) az erdőtulajdonos, vagy más ingatlantulajdonos, ha kellő időben nem teljesíti a T.-ben, az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról szóló 1923. XIX. törvénycikkben, vagy az erdőgazdasági üzemtervben (erdőtelepítési, fásítási, használati tervben) meghatározott kötelességét, vagy megszegi a jogszabálynak vagy az erdőgazdasági üzemtervnek tiltó rendelkezését, vagy nem teljesíti az erdőrendészeti hatóságnak jogszabály alapján kiadott rendelkezéseit;

b) az ingatlantulajdonos, ha földjén, vagy földjének szomszédságában, vagy közelében szükséges közérdekű erdőtelepítési vagy talajkötési munkálat kijelölését, vagy sikeres végrehajtását a T. 130., 131. és 137. §-aiban meghatározott kötelességének megfelelő időben való teljesítésével előmozdítani indokolatlanul elmulasztja;

c) erdei terméknek nyilvános közlekedésre nem szolgáló területen hatósági engedéllyel való átszállítása esetében az engedélyes, vagy az átszállításra igénybevett ingatlan tulajdonosa, ha az átszállítási engedély valamely feltételét, vagy az erdőrendészeti hatóságnak az átszállítás érdekében kiadott rendelkezéseit megszegi;

d) tutajozás, vagy faúsztatás esetében a szállításra jogosult, ha a szállítási engedély feltételét, vagy az erdőrendészeti hatóságnak a szállítás érdekében kiadott rendelkezését megszegi;

e) aki engedély nélkül tutajoz, vagy fát úsztat olyan vizen, amelyen a tutajozáshoz vagy faúsztatáshoz hatósági engedély szükséges;

f) az erdőbirtokossági társulat elnöke vagy végrehajtó közege, ha a jogszabályban, a felügyelő hatóság határozatában, vagy a társulati alapszabályokban reá ruházott tennivalót nem teljesíti, vagy az ott meghatározott kötelességét egyébként súlyosan megszegi.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk rendelkezései a 8960/1946. ME rendeletben (Magyar Közlöny 173. szám) foglalt módosításokkal és azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint. Az erdőgazdasági üzemtervtől, vagy a használatot szabályozó hatósági rendelkezéstől eltérő fahasználattal elkövetett erdőrendészeti kihágás esetében a pénzbüntetés legkisebb összege a jogosulatlanul kitermelt fa hatósági termelői árának húszszorosa.

(3) Az erdőgazdasági üzemtervtől vagy a használatot szabályozó hatósági rendelkezéstől eltérő fahasználattal elkövetett erdőrendészeti kihágás esetében mellékbüntetésül ki kell mondani annak a famennyiségnek az elkobzását is amelyre nézve a kihágást elkövették.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás elkövetőjével szemben a büntetőjogi felelősségrevonáson felül rendőr hatósági őrizetbe való helyezésnek (internálásnak) is helye van.

6. § (1) Használat gyakorlására jogosított személy (haszonbérlő, haszonélvező, favásárló stb.) jogának gyakorlása közben az 5. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző erdőrendészeti kihágás miatt abban az esetben is felelős ha a tulajdonossal kötött megállapodásban felelősségét kizárta. Ilyen erdőrendészeti kihágásért a tulajdonos is felelős, ha a kihágás elkövetéséről tudott és nem törekedett tőle telhetően a cselekmény megakadályozására.

(2) Mulasztással elkövetett erdőrendészeti kihágásért a használat gyakorlására jogosított személy csak abban az esetben felelős, ha az elmulasztott tennivalók teljesítését ő vállalta, vagy arra az erdőfelügyelőség őt kötelezte.

7. § (1) Ha az erdő tulajdonosa jogi személy, az előző rendelkezések értelmében a tulajdonosra háruló büntetőjogi felelősség azt terheli, aki a jogi személy nevében eljárva a kihágást megvalósító cselekményt, vagy mulasztást elköveti.

(2) Erdőbirtokossági és legeltetési társulat, valamint a községi (városi) képviselőtestület közgyűlésének határozata, vagy a társulati tagok közös megegyezése alapján elkövetett erdőrendészeti kihágás miatt mindazokat a személyeket is büntetni kell, akik a határozatot hozták, vagy a megegyezésben résztvettek.

8. § (1) A jogerős büntetőítéletet (büntetőparancsot) meg kell küldeni az erdőfelügyelőségnek.

(2) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott erdőrendészeti kihágás esetében az erdőfelügyelőség az erdőtulajdonost elmulasztott kötelességeinek teljesítésére és a törvényellene cselekmény vagy mulasztás hátrányos következményeinek megszűntetésére kötelezi és erre megfelelő határidőt szab. Az erdőgazdasági üzemtervtől, vagy a használatot szabályozó hatósági rendelkezéstől eltérő használattal elkövetett erdőrendészeti kihágás esetében az erdőfelügyelőség az elítéltet a vágásterület többszörösének, de legfeljebb ötszörösének megfelelő terület beerdősítésére kötelezheti. Ha az elítélt kötelezettségének - a kitűzött határidőn belül - nem tesz eleget, a beerdősítésről költségére az erdőfelügyelőség gondoskodik. Az erdőfelügyelőség által megállapított költségeket közadók módjára kell behajtani.

(3) A mulasztás pótlására valamint az esetleges hátrányos következmények megszűntetésére vagy megelőzésére, valamint a beerdősítésre az erdőtulajdonost abban az esetben is kötelezni kell, ha az erdőrendészeti kihágást használat gyakorlására jogosító személy, alkalmazott, megbízott vagy hozzátartozó (családtag) követette el.

9. § (1) Ha az erdő tulajdonosa az 5. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetése által az okszerű erdőgazdálkodás folytatását a közérdek súlyos sérelmével járó mértékben veszélyeztette, az erdőingatlan tulajdonának az állam javára szóló elvonása iránt is rendelkezni lehet.

(2) Az erdő tulajdonának elvonása tárgyában a földművelésügyi miniszter határoz. Evégből a bíróság (rendőri büntetőbíróság) - ha az erdő tulajdonának elvonását indokoltnak látja - a jogerős büntetőítéletet (büntetőparancsot) a földmívelésügyi miniszterrel közli, a közvádló, vagy a szakképviselő indítványára pedig közölni köteles.

10. § Erdőrendészeti kihágás miatt az eljárást hivatalból kell megindítani.

11. § Amennyiben a jelen rendelet máskép nem rendelkezik, az erdei kihágásokra vonatkozó rendelkezéseket az erdőrendészeti kihágások tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

IV. A nem állami tulajdonban levő erdőkben végzett fakitermelés szabályozása

12. § (1) Ha az erdőtulajdonos vagy a fahasználatok gyakorlására jogosított más személy (haszonélvező, haszonbérlő stb.; továbbiakban: erdőbirtokos) a hatósági engedély alapján kitermelhető faállományt tövön értékesíteni szándékozik, köteles ezt a területileg illetékes erdőgazdasági nemzeti vállalatnak (továbbiakban: vállalat) írásban bejelenteni. A bejelentést minden évben szeptember hó 30. napjáig kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az erdőbirtokos nevét, lakóhelyét, a fahasználatra kapott hatósági engedély egyszerű másolatát, valamint a kötendő fakitermelési szerződés tervezetét.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható az állam tulajdonában lévő erdőterületekre.

13. § (1) A vállalat a 12. § értelmében tett bejelentésre 15 nap alatt nyilatkozni köteles.

(2) Ha a vállalat nyilatkozatában kijelenti, hogy a szerződéstervezetben megjelölt faállomány kitermelését elvégezni kívánja, e nyilatkozatnak az erdőbirtokossal való közlésével a szerződést az erdőbirtokos és a vállalat között megkötöttnek kell tekinteni.

(3) A földmívelésügyi miniszter a vállalat előterjesztésére az előző bekezdés értelmében létrejött szerződésnek közérdeket sértő rendelkezéseit módosíthatja.

(4) Az erdőbirtokos, vagy harmadik személy a tervezett szerződés megkötésének elmaradása miatt sem kártérítési, sem egyéb követelést nem támaszthat.

(5) Amennyiben a vállalat a bejelentés vételétől számított 15 nap alatt nem nyilatkozik, az erdőbirtokos jogosult a szerződést a bemutatott tervezetnek megfelelően megkötni.

14. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő,

a) aki a 12. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének nem, vagy nem kellő módon tesz eleget;

b) aki a 13. §-on alapuló fakitermelési jog gyakorlását megakadályozza, vagy meghiusítja.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

(3) A kihágás miatt az eljárás az államrendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni. A kihágási eljárásra a 2120/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 42. szám) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

V. Vegyes rendelkezések

15. § A T. 258. §-ában meghatározott erdei kihágások miatt az eljárást hivatalból kell megindítani.

16. § (1) Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; egyidejűleg a T.-nek az erdőrendészeti áthágásokra vonatkozó 239-257. §-a, továbbá a 264. §-a, valamint 38. §-a (4) bekezdésének a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései, végül a 3790/1943. ME rendelet (Rendeletek Tára 1.686. old.) 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja, (2) bekezdésének d) és e) pontjai és ez utóbbi rendeletnek a jelen rendelettel ellentétes egyéb rendelkezései hatályukat vesztik.

(2) Ezt a rendeletet a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.

Budapest, 1949. évi március hó 4-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök