4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet

egyes vállalatok felszámolásának szabályozása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 6.175.)

I. Az egyéni cégekre és a kereskedelmi társaságokra vonatkozó rendelkezések

1. § (1) Az illetékes miniszter elrendelheti a vállalat felszámolását, ha

a) az állam tulajdonában van vagy állami rendelkezés alatt áll [1948. XXXVII. tc. 1. § (2) bekezdése];

b) az állam tulajdoni érdekeltsége eléri a 20%-ot, de kevesebb 50%-nál és a vállalat céljának elérése lehetetlenné vált vagy a vállalat viszonyaiban rejlő más fontos ok van a felszámolás elrendelésére;

c) tartozásai vagyonát meghaladják vagy fizetéseit megszüntette és kötelezettségeinek tőkeösszeg szerint számított, legalább 50%-a vagy legalább százezer forint összegű tartozása az állammal vagy az a) pont alá eső vállalattal szemben áll fenn.

(2) Tulajdoni érdekeltségnek kell tekinteni a részvények, valamint a törzstőke tulajdonát is.

(3) Az állammal szemben fennálló kötelezettségek arányának megállapításánál a közadókat (4187/1949 (165) Korm. rendelet 1. §-a) is figyelembe kell venni. Egyebekben az (1) bekezdés c) pontjában említett feltétel tekintetében az illetékes miniszter megállapítása irányadó.

(4) Az illetékes miniszter az olyan vállalat felszámolását, amely a 4244/1949. (194) MT rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében működését a népgazdasági tervnek megfelelő részletterv keretében köteles folytatni (a továbbiakban: tervkötelezett vállalat) a jelen § (1) bekezdésében megszabott valamelyik előfeltétel esetében is csak az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben rendelheti el.

(5) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálya alá eső vállalattal szemben - a jelen rendelet 2. §-ának (5) bekezdésben megjelölt eseten kívül - csődöt, csődönkívüli kényszeregyességi vagy kényszerfelszámolási eljárást indítani, illetőleg folytatni nem lehet.

(6) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki a nemzeti és községi vállalatokra, valamint az olyan vállalatokra, amelyekben az 50 százalékot elérő nem állami érdekeltség az 1947. XVIII. törvénycikkbe iktatott békeszerződés 28. cikke alá tartozik vagy jogszabályon, illetőleg államközi egyezményen alapszik.

2. § (1) A csődnyitásra vagy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás megindítására vonatkozó kérelem folytán a bíróság minden esetben tárgyalást tűz ki és arra az adóst, valamint a Pénzintézeti Központot, ha pedig a kérelmet nem az adós terjesztette elő, a kérelem előterjesztőjét is megidézi.

(2) A tárgyalás határnapját akként kell kitűzni, hogy a Pénzintézeti Központ részére megfelelő idő álljon rendelkezésre annak megállapítására, hogy az adós kötelezettségei között fennáll-e a jelen rendelet 1. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott arány.

(3) A tárgyaláson a Pénzintézeti Központ kiküldötte nyilatkozik arra nézve, hogy a felszámolás elrendelésének a jelen rendelet 1. §-ában meghatározott előfeltétele fennáll-e. A Pénzintézeti Központ nyilatkozata a bíróságra irányadó, és az vita vagy bizonyítás tárgyává nem tehető. A Pénzintézeti Központ kiküldöttének a tárgyaláson teendő nyilatkozatát pótolja a Pénzintézeti Központ írásbeli nyilatkozata.

(4) A Pénzintézeti Központ köteles az előbbi bekezdés alapján a jelen rendelet hatálya alá esőnek nyilvánított vállalatról az illetékes miniszternek jelentést tenni és tőle a vállalat felszámolásának elrendelését kérni.

(5) Ha az (1) bekezdésben említett tárgyalás napjától számított hatvan nap alatt a miniszter a felszámolás tárgyában tett intézkedéséről a bíróságot nem értesíti, a bíróság a csőd megnyitása, illetőleg a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás megindítása felől határoz.

3. § A felszámolás tartama alatt a vállalatra azokat az adójogi jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a fennálló rendelkezések értelmében a csődtömegre irányadók. Egyebekben a jelen rendeletben szabályozott felszámolás alatt álló vállalatra - ha a 4-22. §-ok rendelkezéseiből más nem következik - a működő vállalatra irányadó hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

4. § (1) Az illetékes miniszter felszámolóul - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - a Pénzintézeti Központot jelöli ki.

(2) Ha a vállalat állami tulajdonban van és cselekvő vagyona tartozásait előreláthatólag meghaladja, az illetékes miniszter - a Pénzintézeti Központ meghallgatása után - felszámolóul más, hasonló tárgyú állami tulajdonban lévő vállalatot is kijelölhet és erről a Pénzintézeti Központot egyidejűleg értesíti.

5. § A Pénzintézeti Központ a 4. § (2) bekezdése esetében a felszámoló működését ellenőrzi. A felszámoló köteles a Pénzintézeti Központ által kívánt adatokat, üzleti könyveket és iratokat rendelkezésre bocsátani és a szükséges felvilágosításokat megadni.

6. § (1) Az illetékes miniszter a vállalat felszámolásának elrendelését, valamint a felszámoló kijelölését a cégbíróságnak bejelenti. A cégbíróság a bejegyzett vállalat felszámolását és a felszámolót bejegyzi a cégjegyzékbe.

(2) Ha az illetékes miniszter nem a Pénzintézeti Központot jelölte ki felszámolóul, a felszámoló cégjegyzését a cégbíróságnak hiteles alakban bemutatja.

(3) A felszámolásnak a cégjegyzékbe való bejegyzését a számadások megállapításának hiánya nem gátolja.

7. § (1) A felszámolás elrendelésével a vállalat képviselő- és ügyintéző szerveinek (közgyűlés, taggyűlés, igazgatóság, felügyelőbizottság, ügyvezető stb.) működése megszűnik. A felszámolás tartama alatt a vállalatot harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és hatóságok előtt a felszámoló képviseli. A felszámoló a vállalat cégét a felszámolás feltüntetésével és aláírásával jegyzi. Az egyéni cég felszámolása esetében a felszámoló kezelési és rendelkezési joga kiterjed a cégbirtokosnak végrehajtás alá vonható minden vagyonára.

(2) A telekkönyvi hatóság az előbbi bekezdésben említett képviseleti jognak a felszámolóra való átszállását a felszámoló megkeresésére a vállalat ingatlanaira vonatkozó telekkönyvi betétben feljegyzi.

8. § (1) A felszámoló megvizsgálja a vállalat vagyoni helyzetét, elkészíti a vállalat hitelezőinek jegyzékét, leltárt és vagyonkimutatást készít, megteszi a vagyonállag fenntartásához szükséges intézkedéseket és ennek során a lakás céljára szolgáló, bérbeadás útján hasznosított ingatlant a fekvési helye szerint illetékes ingatlankezelő községi vállalat ideiglenes kezelésébe bocsáthatja a 4028/1949. (100) Korm. rendelet 10. §-ának (2) bekezdésében megszabott elszámolási kötelezettség mellett, azzal az eltéréssel, hogy az ingatlant kezelő községi vállalat az ingatlan jövedelméről negyedévenkint köteles elszámolni. Ha a vállalat még nem készítette el, a felszámoló elkészíti a felszámolás elrendelését megelőző üzleti év mérlegét. A felszámoló befejezi a folyó ügyeket, behajtja a követeléseket, kielégíti a hitelezőket és a szükséghez képest új ügyleteket is köthet. Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, köteles a hitelezők jegyzékét, a leltárt és a vagyonkimutatást a Pénzintézeti Központnak megküldeni.

(2) A felszámoló felhívja a vállalat hitelezőit, hogy követeléseiket jelentsék be, mégpedig a belföldi hitelezők harminc nap alatt, a külföldi hitelezők pedig hatvan nap alatt. A felhívást a Magyar Közlöny-Hivatalos Értesítőjében kell közzétenni, ezenfelül a vállalat könyveiből kitűnő vagy egyébként ismert hitelezőket külön is fel kell szólítani.

(3) A vállalat felszámolásának elrendelése a vállalattal szemben fennálló követeléseket lejárttá teszi.

9. § (1) A vállalat vagyontárgyait elsősorban az állam, a törvényhatóság, a község (város) vagy ezek tulajdonában levő vagy rendelkezése alatt álló vállalat, üzem vagy intézmény (a továbbiakban: közület) részére kell a rendes forgalmi áron megvételre felajánlani vagy a közület közbenjöttével való eladás útján a rendes forgalmi áron értékesíteni. A vételárat a felszámoló és a vevő egyetértve állapítja meg; a megállapodás hatályosságához a pénzügyminiszter hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás megtagadása esetében a pénzügyminiszter a vételár megállapítása végett az ügyet harminc nap alatt a Közületi Egyeztető Bizottsághoz utalja. Ha a felszámoló és a vevő a vételár tekintetében megegyezni nem tudnak, a felszámoló döntés végett közvetlenül a Közületi Egyeztető Bizottságot keresi meg. A Közületi Egyeztető Bizottság döntése végérvényes. A vételárra vonatkozó megegyezés hiánya nem akadályozza a vagyontárgynak a vevő birtokába bocsátását.

(2) Abban az esetben, ha a vagyontárgyra vonatkozólag a felajánlástól számított harminc nap alatt közület vételi szándékát nem nyilvánította, a felszámoló a vagyontárgyat a rendes forgalmi áron szabadkézből értékesítheti.

(3) Ha a vagyontárgy a rendes forgalmi áron nem értékesíthető, azt az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat útján árverés alá kell bocsátani.

(4) Felszámolás alatt álló tervkötelezett vállalat beruházott vagyonához tartozó vagyontárgyak (ingatlanok, berendezések és felszerelések, érdekeltségek, szabadalmak és jogok) értékesítéséhez az Országos Tervhivatal hozzájárulása szükséges. A hozzájárulást a vevő köteles a felszámoló előtt igazolni.

(5) Olyan vagyontárgy értékesítése esetében, amelynek beszerzése, illetőleg létesítése vagy újjáépítése (helyreállítása, kijavítása stb.) az Országos Tervhivatal által engedélyezett tervhitel felhasználásával történt, a vevő - a vételárba való betudás mellett - köteles a tervhitel igénybevétele folytán a vállalatot terhelő kötelezettségnek megfelelő hányadát magára vállalni.

(6) Iparűzés céljára nem szolgáló ingatlanokra az (1)-(5) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak, az ilyen ingatlanokat a felszámoló szabadkézből értékesíti.

10. § (1) A vagyonból a vállalat tartozásait az alábbi sorrendben (rangsorban) kell kielégíteni:

1. a felszámoló jogcselekményeiből eredő tartozásokat, ideértve a 8750/1948. (188) Korm. és a 9400/1948. (205) Korm. rendelet értelmében kirendelt kényszerfelszámoló, illetőleg felszámoló jogcselekményeiből eredő tartozásokat is valamint - amennyiben a felszámolás elrendelésének időpontjában a vállalatnál az illetékes miniszter által kirendelt vállalatvezető működött - a vállalatvezető üzletviteléből eredő tartozásokat;

2. a vállalatnál tényleges szolgálatot teljesítő munkavállalóknak a felszámolás elrendelésétől, illetőleg amennyiben a felszámolás elrendelésének időpontjában a vállalatnál az illetékes miniszter által kirendelt vállalatvezető működött, a vállalatvezető kirendelésétől járó szolgálati illetményeit, valamint a vállalat kétoldalú szerződéséből eredő egyéb tartozásokat, amennyiben felszámoló az ügylet teljesítését követeli, vagy amennyiben az ügylet a felszámolás elrendelése előtt keletkezett s a felszámoló által átvett ügyletnél a teljesítésnek a felszámolás elrendelése után kell történnie;

3. a felszámolás során felmerülő készkiadásokat és a felszámolással kapcsolatos egyéb költségeket;

4. a munkavállalóknak a felszámolás elrendelése előtt megszolgált, de ki nem egyenlített, legfeljebb három havi, személyenkint és havonkint ezer forintot meg nem haladó járandóságát, továbbá a vállalatnál tényleges szolgálatot már nem teljesítő munkavállalók részére legfeljebb három havi felmondási járandóságot, amely azonban személyenkint havi ezer forintot nem haladhat meg; azt a munkavállalót, aki az említett három hónap alatt más munkáltató alkalmazásába lép, az új szolgálati jogviszony létesítését követő időre eső felmondási járandóság tekintetében ez az előnyös kielégítés már nem illeti meg;

5. a köztartozásokat [4187/1949. (165) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése];

6. a vállalat munkavállalóinak végkielégítését, valamint a 4. pont alá nem eső, egy évnél nem régibb megszolgált járandóságát és felmondási járandóságát;

7. a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló azokat a tartozásokat, amelyek az 1948. XXXII. törvénycikkbe foglalt alapszabályok 62. cikkének hatálya alá esnek;

8. az Országos Takarékpénztár nv.-tal, valamint az Országos Szövetkezeti Hitelintézettel és ennek kötelékébe tartozó hitelszövetkezetekkel szemben fennálló tartozásokat;

9. a hatályos jogszabályok értelmében előnyösen kielégítendő egyéb tartozásokat;

10. az 1946. évi július hó 31. napját követő időben keletkezett azokat a tartozásokat, amelyeknek ellenértéke a vállalat vagyonát gyarapította;

11. az egyéb tartozásokat.

(2) Az (1) bekezdés 4. pontjának rangsorában kell kielégíteni a munkavállalónak balesetből eredő járadékigényét. A Közületi Egyeztető Bizottság a vállalat vagyoni helyzetének és a munkavállaló életviszonyainak figyelembevételével, továbbá az eset összes körülményeink mérlegelésével állapítja meg a járadék megváltása fejében fizetendő összeget, valamint azt, hogy ennek milyen részét kell a 4. pont rangsorában kielégíteni.

(3) Ha a vállalati vagyon az (1) bekezdésben felsorolt valamennyi követelés kielégítésére nem elegendő, azokat a megállapított sorrendben, az egyes pontok alatt felvett követeléseket pedig egymás között arányosan kell kielégíteni.

(4) A külön kielégítésre jogosított hitelezők tekintetében az 1881. XVII. törvénycikkbe foglalt csődtörvény I. részének VII. fejezetében foglalt rendelkezések irányadók.

11. § (1) A tartozások kiegyenlítésére a felszámoló felosztási tervet készít. A felosztási tervben fel kell tüntetni a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges összeget, a felosztás alá kerülő vagyont, rangsor szerint az összes követeléseket (tőkét és járulékokat). Minden követelésnél fel kell tüntetni azt az összeget, amely arra a felosztandó vagyonból esik.

(2) Abban az esetben, ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, köteles a felosztási tervet a Pénzintézeti Központnak jóváhagyásra beküldeni. A jóváhagyás után, ha pedig a felszámoló a Pénzintézeti Központ, a felosztási terv elkészítése után a felszámoló a felosztási terv elkészítéséről a Magyar Közlöny - Hivatalos Értesítőjében hirdetményt tesz közzé. A hitelezők a felosztási tervet a felszámolónál megtekinthetik s esetleges kifogásaikat e hirdetmény közzétételétől számított tizenöt nap alatt a felszámolónál írásban bejelenthetik.

(3) Amennyiben a felszámoló az előbbi bekezdés alapján tett kifogásnak helyt nem ad, a kifogást a Közületi Egyeztető Bizottsághoz teszi át döntés végett.

(4) A felosztási terv alapján a 10. § (1) bekezdésének 6-11. pontjai alá eső tartozásokra kifizetést teljesíteni csak a jelen § (1) bekezdésében megszabott határidő után szabad. Amennyiben azonban a felosztási terv ellen a megszabott határidőben kifogással éltek, az előbbi bekezdésben említett döntés előtt csak a kifogással érintett követelést sorrendben megelőző követelésekre lehet fizetést teljesíteni. A pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel egyetértve a jelen bekezdésben foglalt rendelkezések alól kivételt engedhet.

12. § (1) A vállalat által bérlői vagy haszonbérlői minőségben akár határozott, akár határozatlan időre létesített bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyt a felszámoló tizenöt napi felmondással bármely hónap végével, mezőgazdasági haszonbérletet azonban három hónapi felmondással csupán a folyó gazdasági év végével megszüntetheti. A bérbeadót, illetőleg a haszonbérbeadót a bérlet (haszonbérlet) időelőtti megszüntetése miatt kártérítési igény nem illeti meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felmondás abban az esetben is érvényes, ha érvényességének megállapítása iránt a felszámoló nem indít pert.

13. § (1) Abban az esetben, ha a felszámolási eljárás során érvényesített követelések fennállása, mértéke vagy a kielégítés sorrendje tekintetében a felszámoló és a hitelező vagy az egyes hitelezők között vita támad, továbbá a felszámolással kapcsolatban a felszámoló és a hitelező, vagy a felszámoló és a vállalat tulajdonosa között felmerülő bármely vitás kérdés eldöntését csak a Közületi Egyeztető Bizottságtól lehet kérni. Az érvényesített követelések fennállása, mértéke vagy a kielégítés sorrendje kérdésében a keresetet a hitelező legkésőbb a felosztási terv elkészítéséről szóló hirdetmény közzétételétől számított tizenötödik napon terjeszthet elő.

(2) A jogügyletek teljesítésére vonatkozóan a csődtörvény I. részének II. fejezetében, a jogcselekmények megtámadására vonatkozóan a csődtörvény I. részének III. fejezetében, illetőleg az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban, a beszámítási jog gyakorlására vonatkozóan a csődtörvény I. részének IV. fejezetében a visszakövetelési jog gyakorlására vonatkozóan pedig a csődtörvény I. részének V. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ezekből származó jogvita eldöntése a Közületi Egyeztető Bizottság hatáskörébe tartozik.

14. § Az üzletátvevőnek az 1908. LVII. törvénycikkben, valamint az üzemutódnak az 1927. XXI. tc. 26. §-án alapuló felelőssége nem terheli azt, aki a felszámoló vállalat üzletét vagy annak valamely önálló részét a jelen rendeletben szabályozott eljárás során veszi át vagy a felszámolás elrendelése előtt hatósági intézkedés folytán vette át.

15. § A felszámoló a felszámolás előrehaladásáról minden üzletév végén kimerítő jelentést és a vállalat vagyoni helyzetét feltüntető vagyonkimutatást készít és azt az illetékes miniszter elé terjeszti. Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, a jelentést és a vagyonkimutatást az illetékes miniszterhez címezve a Pénzintézeti Központnál kell benyújtani, amely azt jelentés kíséretében az illetékes miniszterhez felterjeszti.

16. § (1) Ha a felszámolás elrendelésétől számítva három hó már eltelt, a felszámolás befejezésének nem akadálya az, hogy valamelyik ismert hitelező nem jelentkezett. Nem akadálya a felszámolás befejezésének az sem, ha valamely vagyontárgy nem értékesíthető és még kielégítetlen hitelezők vannak.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés értelmében befejezett felszámolás után marad még kielégítetlen hitelező, a végelszámolásnak (17. § (1) bekezdése) az illetékes miniszter által történő jóváhagyásával a még nem értékesített vagyontárgy a felszámoló tulajdonába megy át. Ez a tulajdonátszállás és a vele kapcsolatos okiratok, beadványok és nyilvánkönyvi bejegyzések minden illeték alól mentesek. A felszámoló köteles az átszállott vagyontárgy hasznosításáról és amint arra lehetőség nyílik, értékesítéséről is gondoskodni. A hitelezők kiegyenlítéséről a vagyontárgy hasznosításából származó jövedelem, illetőleg az értékesítésből befolyó ellenérték terhére kell a felosztási terv (11. §) alapulvételével gondoskodni.

(3) A felszámoló köteles az előbbi bekezdés alapján tulajdonába átment vagyontárgyat mindaddig, ameddig valamennyi hitelező kielégítése megtörténik, egyéb vagyonától elkülönítve kezelni.

17. § (1) A felszámolás befejezése után a felszámoló elkészíti a felszámolás eredményét megállapító végelszámolást és azt jóváhagyásra az illetékes miniszter elé terjeszti. A felszámoló részére a felmentvény megadása tekintetében az illetékes miniszter határoz.

(2) Ha a felszámoló nem a Pénzintézeti Központ, az előbbi bekezdésben említett elszámolást az illetékes miniszterhez címezve a Pénzintézeti Központhoz kell benyújtani, amely azt jelentés kíséretében az illetékes miniszterhez felterjeszti.

(3) A tartozások kiegyenlítése után megmaradó vagyont a felszámoló az (1) bekezdésben említett végelszámolásnak az illetékes miniszter által történő jóváhagyása után adja ki a tulajdonosnak, feltéve, hogy a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes adóhatóság bizonyítványával igazolja, hogy esedékes köztartozása nincs.

(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával teljesített fizetésből eredő károkért a felszámolót kártérítési kötelezettség terheli.

18. § A végelszámolás jóváhagyása után a felszámoló a cégbíróságnak bejelenti a vállalat megszűnését. A vállalat könyveit és iratait a felszámoló köteles tíz évig megőrizni.

19. § (1) A vállalat felszámolásának elrendelésétől kezdve a vállalat ellen - az 1881. LX. tc. 92. és 168. §-a, valamint az 1912. LIV. tc. 39. §-a alapján indított perek kivételével - pert indítani, további végrehajtást elrendelni, vagy foganatosítani nem lehet.

(2) A vállalat ellen folyamatban levő pereket az (1) bekezdésben említett perek kivételével - a költségek kölcsönös megszüntetése mellett - meg kell szüntetni.

(3) A vállalat által indított perekben az alperes beszámítási kifogásának vagy a perben érvényesített jogviszony alapján az alperes részéről támasztott viszontkeresetnek érdemi elbírálását az (1) és (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem akadályozzák.

(4) Közadók módjára behajtandó követelések miatt elrendelt végrehajtás foganatosítását (folytatását) az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem akadályozzák olyan esetben, ha a lefoglalt ingóságokat a közadóbehajtási eljárás során a végrehajtást szenvedő telephelyéről (lakásáról) a felszámolás elrendelését megelőzően elszállították (600/1927. PM rendelet 54. és 69. §-a, illetőleg 4187/1949. Korm. rendelet 18. és 25. §-a).

20. § Ha a felszámolási eljárás során az derülne ki, hogy a vállalat kötelezettségei között a jelen rendelet 1. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott arány nem forog fenn, a folyamatban levő felszámolási eljárás folytatását ez nem érinti.

21. § Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. XXV. törvénycikk alapján állami tulajdonba vett egyéni cég, közkereseti társaság, illetőleg betéti társaság tartozásaiért az állam csak a vállalat cselekvő vagyonának erejéig felelős.

22. § A jelen rendelet alapján felszámolás alá vont vállalat vezetői és alkalmazottai kötelesek - a felszámoló kívánságához képest - a felszámolásban és a felszámolás tartama alatt a vállalati ügyek intézésében - a reájuk nézve a felszámolás megkezdésének napján érvényben volt szolgálati jogviszony alapján - tevőlegesen közreműködni.

II. A szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések

23. § A jelen rendelet I. részében foglalt rendelkezéseket a szövetkezetekre az alábbi 24-32. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

24. § Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken felül az illetékes miniszter elrendelheti a szövetkezet felszámolását abban az esetben is, ha megállapítja, hogy a szövetkezet álszövetkezetnek minősül.

25. § Felszámolóul természetes személyt is ki lehet jelölni. A felszámoló kijelölése a Pénzintézeti Központ meghallgatása nélkül történhetik.

26. § Ha a szövetkezetet a Magyar Nemzeti Bank egyszámlarendjébe még nem kapcsolták be és felszámolóul nem a Pénzintézeti Központot jelölték ki, a felszámoló köteles a kirendelésétől számított nyolc nap alatt a Magyar Nemzeti Banktól a szövetkezetnek az egyszámlarendbe való bekapcsolását kérni.

27. § A 9. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően az illetékes miniszter - a szövetkezet felszámolásának elrendelésével egyidejűleg - az alábbi a)-d) pontban foglaltak szerint is rendelkezhetik:

a) A szövetkezet vagyontárgyait a felszámoló a b) pontban megállapított hatvan nap alatt nem idegenítheti el, hanem köteles azokat a kirendelés napjától számított nyolc nap alatt az illetékes miniszternek bejelenteni. A bejelentéshez leltárt kell csatolni. A leltárban fel kell sorolni a szövetkezet minden vagyontárgyát, tekintet nélkül arra, hogy azok a szövetkezetnek vagy másnak birtokában (használatában) vannak, a szövetkezet követeléseinek összegét, jogcímét és az adósok megnevezését. A bejelentéshez mellékelni kell az előző üzletév nyitó mérlegével kapcsolatban felvett üzleti leltárt is.

b) A leltár bemutatásától számított hatvan nap alatt az illetékes miniszter kijelölheti azt a szövetkezetet, állami tulajdonban lévő vagy állami rendelkezés alatt álló vállalatot, amely a megszűnő szövetkezet vagyonát vagy egyes vagyontárgyait átvenni jogosult. Ha az illetékes miniszter több szövetkezetet vagy vállalatot jelöl ki, a kijelölést elrendelő határozatban intézkedik az iránt is, hogy az egyes vagyon tárgyakat melyik kijelölt szövetkezet vagy vállalat jogosult átvenni.

c) A felszámoló köteles a határozataiban felsorolt vagyontárgyakat a kijelölt szövetkezetnek vagy vállalatnak átadni.

d) Azokat a vagyontárgyakat, amelyeknek átadását az illetékes miniszter a b) pont alapján nem rendelte el, a 9. §-ban foglalt rendelkezések szerint kell értékesíteni.

28. § Ha a felszámoló természetes személy, a 16. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a még nem értékesített vagyontárgy az illetékes miniszter által kijelölt állami vállalat vagy szövetkezet tulajdonába megy át.

29. § (1) A 17. §-ban foglalt rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt vagyonból a tagokat az alábbiak szerint kell kielégíteni.

(2) A tagok részére legfeljebb az általuk jegyzett üzletrész névértékének megfelelő értékű vásárlási utalványt kell kiadni. Ha a tag az általa jegyzett üzletrész névértékét teljes egészében nem fizette be, az üzletrész névértéke s a befizetett összeg arányának megfelelő értékű vásárlási utalványt kell kiállítani. Egy tag részére legfeljebb az üzletrésztőke 10%-ának megfelelő, de legfeljebb öt üzletrész névértékét kitevő értékű utalványt szabad kiállítani. A vásárlási utalványt fogyasztási cikk forgalombahozatalával foglalkozó bármely állami vállalat nyíltárusítási üzletében árura be lehet váltani.

(3) Az illetékes miniszter indokolt esetben a tagok kielégítésének a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő módját is megállapíthatja.

(4) Ha a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt vagyonból a tagok által jegyzett és befizetett üzletrészek teljes névértéke nem egyenlíthető ki, a tagokat aránylagos kielégítésben kell részesíteni.

30. § Ha a hitelezők vagy a tagok kielégítésére a szövetkezet vagyona nem elég és ha a szövetkezet tevékenységének folytatására nemzeti vállalat alakult, méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetében az illetékes miniszter elrendelheti, hogy a hitelezőknek vagy tagoknak, illetőleg azok egy részének követelését egészben vagy részben a nemzeti vállalat egyenlítse ki.

31. § Ha a szövetkezet vagyonának átadása a jelen rendelet hatálybalépése előtt leltár készítése nélkül történt meg, a leltárt a felszámoló - szükség esetén a szövetkezet igazgatóságának meghallgatása után - veszi fel és a leltári tárgyakat értékeli.

32. § Ha a 12810/1947. (254) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében felsorolt valamely szövetkezet felszámolását az illetékes miniszter a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján rendeli el, a szövetkezet felszámolásánál a jelen rendelet I. részében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

III. Vegyes rendelkezések

33. § Országos jellegű gazdasági érdekképviseleti feladatot ellátó egyesületnek a belügyminiszter részéről történő feloszlatása esetében a felszámolásra nézve a jelen rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

34. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki:

a) az 5. §-ban foglalt rendelkezés ellenére a Pénzintézeti Központ által kívánt adatokat, üzleti könyvet és iratot nem bocsátja rendelkezésre, illetőleg a Pénzintézeti Központ kiküldöttjének az általa kívánt felvilágosításokat nem adja meg;

b) a 7. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére vagyona felett rendelkezik, illetőleg vagyonának kezelését a felszámolónak nem adja át, vagy vagyonát a felszámoló elől bármely módon elvonja vagy elvonni törekszik;

c) a vagyontárgy elidegenítése iránt a 9., illetőleg a 27. §-ban foglalt rendelkezések megszegésével intézkedik.

d) a 11. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére az egyes tartozások kiegyenlítését a felosztási terv jóváhagyása előtt teljesíti.

35. § (1) A jelen rendelet hatálybalépésével az 560/1949. (15) Korm., a 2480/1949. (61) Korm. és a 2880/1949. (69) Korm. rendelet, továbbá az 1850/1949. Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) Ahol a fennálló jogszabályok az előbbi bekezdésben említett rendeletek valamely rendelkezésére utalnak, helyette a jelen rendelet megfelelő rendelkezéseit kell érteni.

36. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

Budapest, 1949. évi szeptember hó 5-én.

Dobi István s. k.

a minisztertanács elnöke