730/1949. (I. 22.) Korm. rendelet

a Szovjetunióra átszállott, korábban német tulajdonban volt ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos egyéb kérdések szabályozása, valamint a német tulajdonban álló vagyontárgyak újabb bejelentése tárgyában kiadott 1800/1947. ME rendelet kiegészítése tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 2.702.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. törvénycikk 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

Képviselet

(1) A Szovjetunió, mint a reá átszállott, korábban német tulajdonban volt ipari tulajdonjogok (szabadalmakkal, védjegyekkel és mintákkal kapcsolatos jogok) tulajdonosa, az iparjogvédelmi hatóságok előtt a belföldön székelő jogi személyekkel esik egy tekintet alá.

(2) A törvényes képviselő megnevezésére, valamint megbízásának megvonására vonatkozó adatokat az iparügyi miniszter a Magyar Közlönyben közzéteszi.

(3) Harmadik személyekkel szemben a törvényes képviselő megnevezése, illetőleg megbízásának megvonása kihirdetéssel válik hatályossá.

2. §

Pótolható cselekmények

(1) A Szovjetunió, mint a reá átszállott, korábban német tulajdonban volt ipari tulajdonjogok tulajdonosa, az átszállásnak a Szabadalmi Közlönyben, illetőleg a Központi Védjegyértesítőben való kihirdetésétől számított egy hónap alatt - az alábbi (2) bekezdésben foglalt korlátozással - joghatályosan végrehajthat minden olyan cselekményt, amely az említett jogok fenntartásához vagy megszerzéséhez szükséges.

(2) Az 1949. évi január hó 1. napja előtt a Szovjetuniónak már átadott ipari tulajdonjogokkal kapcsolatban az előző bekezdés alapján sem lehet joghatályosan végrehajtani olyan cselekményt, amely a 8780/1948. Korm. rendelet alapján nem volt joghatályosan végrehajtható.

3. §

Illetékmentesség

A Szovjetuniónak az iparjogvédelmi hatóságokhoz intézett beadványai - amennyiben korábban német tulajdonban volt ipari tulajdonjognak a Szovjetunió részére történt átadásával, illetőleg e jogoknak a Szovjetunióra való átírásával kapcsolatosak - illetékmentesek.

4. §

Szabadalmakra vonatkozó használati engedélyek

(1) A volt német szabadalomtulajdonosoktól az 1945. évi január hó 20. napja előtt megszerzett használati és gyakorlatbavételi engedélyek érvényét és hatályát a szabadalom tulajdonjogának a Szovjetunióra történt átszállása nem érinti, ha az engedélyes az engedély belajstromozását a jelen rendelet hatálybalépésének napjától számított 2 hónap alatt szabályszerűen kéri.

(2) A német tulajdonban volt szabadalmakra vonatkozó azok a még be nem lajstromozott használati engedélyek, amelyek belajstromozását az előbbi bekezdésben előírt határidőben nem kérik, vagy amelyek az előbbi bekezdés alapján előterjesztett kérelem alapján sem vezethetők be a szabadalmi lajstromba, az 1945. évi január hó 20. napjáig visszamenő hatállyal érvényüket vesztik.

(3) A szabadalmi bíróság az 573/1896. KM rendelet 5. §-ában előírt alakiságoktól, az összes körülmények gondos mérlegelésével, a szabadalom tulajdonosának meghallgatása után, eltekinthet.

(4) Az ellen, aki az (1) bekezdés alapján használati engedélyének belajstromozását kéri, az 528/1945. ME rendelet 2. §-ában és az 1800/1947. ME rendelet 1. §-ában megszabott bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nincs helye büntetőeljárásnak.

5. §

Német védjegyek bejelentése

(1) A jelen rendelet hatálybalépésétől számított két hónap alatt bejelentést kell tenni a Jóvátételi Hivatalhoz (Budapest V., Szalay u. 10.) az 1800/1947. ME rendelet rendelkezéseinek ellenére még be nem jelentett, Magyarországon oltalom alatt álló olyan védjegyekről, amelyeknek tulajdonosa német állampolgár, Németországban székelő jogi személy, vagy maga a német állam, vagy külföldön székelő olyan jogi személy, amelyben a (2) bekezdéshez képest bejelentésre kötelezettnek tudomása szerint az előbb felsoroltak valamelyikének érdekeltsége van.

(2) Az előbbi bekezdésben megállapított bejelentési kötelezettség a Magyarország területén lakó, illetőleg itt telephellyel bíró védjegytulajdonost és mindazokat terheli, akik a szóban forgó védjegyet olyan módon használják, hogy Magyarországon eladásra kerülő készítményeket és áruikat német tulajdonban álló védjeggyel látják el, vagy ilyen védjeggyel ellátva külföldről hozzák be.

(3) A védjegynek az előző bekezdés értelmében vett használóját a bejelentési kötelezettség akkor is terheli, ha

a) a Jóvátételi Hivatal a védjegyet a Szovjetuniónak már átadta;

b) ha a védjegy használója a védjegynek német részről történt lajstromoztatását követőleg azt a saját nevére is lajstromoztatta.

(4) Nem terheli bejelentési kötelezettség a védjegynek a (2) bekezdés értelmében vett használóját olyan áruk tekintetében, amelyeket Németországból az 1945. évi január hó 20. napja előtt hozott be.

6. §

(1) Az ellen, aki az 5. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségnek eleget tesz, az 528/1945. ME rendelet 2. §-ában és az 1800/1947. ME rendelet 1. §-ában megszabott bejelentési kötelesség elmulasztása, valamint a jelen rendelet hatálybalépéséig terjedő időben történt használat miatt az 1921. XXII. törvénycikk 7. §-ába ütköző védjegybitorlás miatt nincs helye büntetőeljárásnak.

(2) A sikkasztásra megállapított büntetőjogi szabályok szerint büntetendő az, aki a jelen rendelet 5. §-ában megszabott bejelentési kötelességének nem tesz eleget.

7. §

Hatálybalépés

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949. évi január hó 21-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök