66/1950. (III. 5.) MT rendelet

a vállalati adóról, a vállalati különadóról és a nyereségadóról

(Közigazgatási rendszám: 6.333.)

Vállalati adó

1. § Vállalati adót tartoznak fizetni:

1. a) az állami vállalatok, ideértve a nemzeti vállalatokat, valamint az akár társas, akár egyéni cégek alakjában működő és az állam tulajdonában levő vagy rendelkezése alatt álló, továbbá az állam kezelésében levő vállalatokat, üzemeket, végül az állami telepeket is;

b) a községi vállalatok;

2. a Magyarország területén székelő

a) részvénytársaságok,

b) szövetkezetek, kivéve az egységes földműves-szövetkezeti adó alá eső földműves-szövetkezeteket,

c) korlátolt felelősségű társaságok;

3. a 2. pontban említett társasági formában működő azok a külföldön székelő társaságok és vállalatok, amelyek üzletkörüket a Magyar Népköztársaság területén is folytatják.

2. § Állandóan mentesek a vállalati adó alól:

1. a gazdasági irodák;

2. az új típusú irányító Szervek (Egyesülés: 76/5/1950./NT.);

3. a vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási (köztisztasági) vállalatok, bármilyen vállalati formában működnek;

4. azok a vállalatok, amelyeknek állandó adómentességét külön jogszabály állapítja meg.

3. § Az ideiglenes adómentesség eseteit külön jogszabályok állapítják meg.

4. § Ha a vállalat részben adómentes, részben adóköteles, a vállalati adót csak is az adóköteles üzletág után kell kivetni.

5. § (1) Az adókötelezettség az üzleti működés megkezdése napján kezdődik.

(2) Ha a vállalatnak ideiglenes adómentessége van, az adókötelezettség az ideiglenes adómentesség megszűnésének napján kezdődik.

6. § (1) Az adókötelezettség azzal a nappal szűnik meg, amellyel a vállalat üzleti működését ténylegesen megszüntette.

(2) Csőd és a csőddel egyenlő hatályú felszámolás esetében az előírt vállalati adót a csődnyitás, illetőleg a felszámolás elrendelésének napjától törölni kell.

7. § A vállalati adó alapja - a 10. §-ban foglalt kivételekkel - a tárgyhónapot megelőző hónapban elért bevételi forgalom, illetőleg biztosító vállalatoknál a díjbevétel.

8. § (1) A bevételi forgalom alatt az adóköteles kereseti tevékenység körében végzett áruszállítás, munkateljesítés és egyéb szolgáltatás fejében, valamint bármily más címen a vállalatot sajátjaként megillető ellenértéket kell érteni. Nem számít adóköteles bevételi forgalomnak a vállalat által felvett kölcsön, vagy az általa nyújtott kölcsönre történt visszafizetésből származó bevétel. Nem számít adóköteles bevételi forgalomnak az állami vállalatok részére veszteségtérítés vagy egyéb támogatás címén juttatott összeg, továbbá a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából a tulajdonosok, részvényesek vagy hitelezők által ingyenesen juttatott összeg. A bevételi forgalom megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni:

1. a vállalat beruházott vagyonrészei közül az ingatlanoknak a berendezési és felszerelési tárgyaknak értékesítéséből származó bevételeit;

2. azokat a bevételeket, amelyek után a vállalat termelői forgalmi, illetőleg borforgalmi adót tartozik fizetni, valamint a szállító vállalatok közlekedési forgalmi adó alá eső bevételeit, végül a belépődíj mellett nyilvános előadásokat rendezők forgalmi adója alá eső bevételeit;

3. a szállítmányozási vállalatoknál a vámot és az ezzel együtt, vagy ezenfelül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági eljárások díját, vagy a szükséges okmányok igazolt beszerzési költségeit, valamint azokat az összegeket, amelyeket a szállítmányozó a szállítást végző fuvarozó, vagy a hajózási vállalatoknak, vagy az áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak kifizetett;

4. a földadó és házadó alá eső bevételeket;

5. az állami és községi vállalatok által haszon felszámítása nélkül továbbadott áruk ellenértékét;

6. az ipari, kereskedelmi stb. központoknak azokat a bevételeit, amelyek fenntartásával kapcsolatos költségek megtérítése fejében illetik meg;

7. az Országos Kisipari Szövetkezetnek a 7830/1948. (VII. 24.) Korm. rendelettel, illetőleg a Szövetkezetek Országos Szövetségének a 4050/1949. (V. 22.) Korm. rendelettel szabályozott központi feladatai végrehajtásával kapcsolatos bevételeit;

8. a vállalatot megillető kamatbevételt, kivéve az áruszállítással kapcsolatban felszámított kamatot, kötbért és bírságot.

(2) A pénzügyminiszter indokolt esetben megengedheti, hogy a vállalat adófizetési kötelezettségének a bevételi forgalom helyett, a tényleges bevételei alapján tehessen eleget.

9. § A vállalati adó kulcsát - a 10. §-ban foglalt kivételtől eltekintve - a pénzügyminiszter állapítja meg az egyes szakmák gazdasági és termelési szempontjainak, valamint az árak megállapításánál számításba vett adótehernek a figyelembevételével.

10. § A vállalati adó (kulcsa házrészvénytársaságoknál és a hasonló üzletkörű korlátolt felelősségű társaságoknál és szövetkezeteknél a saját tőke 0,5%-a.

11. § Az a vállalat, amely üzleti tevékenységét fióktelep útján több községben (városban) is folytatja, fióktelepei után is a székhelyen adózik. A Magyar Nemzeti Bank inkasszórendjébe bevont egyszámlás állami és községi vállalat, üzem (a továbbiakban Áesz. vállalat) Budapesten a Központi Adóhivatalnál adózik.

12. § A felszámolás alatt álló vállalatok a vállalati adót a felszámolás tartama alatt is úgy tartoznak fizetni, mintha a vállalat a felszámolását meg sem kezdte volna, kivéve, ha a felszámolásnak a csőddel egyenlő hatálya van [6. § (2) (bek.].

13. § Az a vállalat, amely részben adómentes, részben adóköteles, továbbá az a belföldi vállalat, amelynek külföldön telepe van és amely a külföldi telep után nem itt adózik, ezekről az üzemekről vagy telepekről külön könyveket köteles vezetni.

Vállalati különadó

14. § (1) Vállalati különadó alá tartozik az 1. §-ban felsorolt vállalatok (üzemek) által az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, a választmányi és végrehajtó bizottsági tagok, a napibiztosok, továbbá a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetői, végül felszámolás esetében a felszámolók részére az ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás.

(2) Nem tartozik vállalati különadó alá az a javadalmazás, amelyet a 4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet szerint a csőddel egyenlő hatályú felszámolás alatt álló vállalat a Pénzintézeti Központnak, mint felszámolónak, ebben a minőségében kezelési átalány címen vagy más elnevezés alatt juttat.

(3) Nem tartozik vállalati különadó alá a termelőszövetkezeti csoport intézőbizottsági tagjainak, valamint az elnöknek a csoportértekezlet által megállapított tiszteletdíja és végül a hitelszövetkezetek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak átalányban megállapított költségtérítése és az említett szervek által kifizetett napibiztosi díjak.

(4) A vállalati különadó alapja az (1) bekezdésben felsorolt javadalmazások teljes összege.

(5) A vállalati különadót a vállalat köteles megfizetni.

15. § A vállalati különadó kulcsa az adóköteles javadalmazás 40%-a.

Nyereségadó

16. § (1) Nyereségadót kötelesek fizetni az 1. § 2. és 3. pontjaiban felsorolt vállalatok az adóévet megelőző évben lezárt, amennyiben pedig üzleti évüket július 1. napja előtt zárják le, az adóévben lezárt üzleti évüket adóköteles nyeresége után.

(2) Ha a mérleg csonka év eredményét vagy egy évnél hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, évi eredménynek azt az adóköteles nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik.

(3) Felszámolás esetében a felszámolási zárószámla vagy a felosztási terv alapján mutatkozó adóköteles felesleg az adó alapja, amelyet, mint egy évre szóló adóköteles nyereséget kell nyereségadó alá vonni.

(4) A csőddel egyenlő hatályú felszámolás esetében a felszámolás elrendelésének napjával készített vagyonkimutatás szerint mutatkozó adóköteles felesleg az adó alapja, amelyet, mint egy évre szóló adóköteles nyereséget kell nyereségadó alá vonni.

17. § (1) Állandóan mentesek a nyereségadó alól a részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában működő állami vállalatok.

(2) Az ideiglenes adómentesség eseteit külön jogszabályok állapítják meg.

18. § (1) Azok a vállalatok, amelyeknek székhelye az ország területén van, rendszerint csak itteni üzleteik után adóznak. A vállalatnak külföldi telepeiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatok részvényeiből származó bevétele azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében az illető állammal nemzetközi adóügyi egyezmény, illetőleg viszonosság nem áll fenn.

(2) A külföldön székelő vállalatok csak itteni üzleteik után adóznak.

19. § A pénzügyminiszter a vállalatok külföldről származó jövedelmei (bevételei) tekintetében - viszonosság hiányában is - az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra kedvezőbb rendelkezéseket tehet.

20. § Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérlegszerű eredményiből kell kiindulni. Az eredménykimutatás tételei az adóalap kiszámításánál is irányadók, amennyiben a jelen rendelet attól eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz.

21. § Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani vagy a veszteségből le kell vonni:

1. az előző évet vagy éveket terhelő, illetőleg áthozott veszteségeket;

2. a vállalati tőke (alaptőke, üzletrésztőke, törzstőke) gyarapítása céljából az eredmény terhére elszámolt összegeket;

3. minden olyan beruházást és felújítást, amelyet a vállalat az eredmény terhére ráfordításként elszámolt;

4. a vállalat beruházott vagyonában szereplő telkek és földadó alá eső ingatlanok leírására fordított összegeket;

5. a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter által az állami vállalatok részére meghatározott leírási kulcsot meghaladó mérvben az épület, a berendezés és a felszerelés, valamint az egyéb beruházott vagyon értékéből leírt összegeket, kivéve az igazolt műszaki avulás és a beruházott vagyonrész kiselejtezése folytán szükségessé vált rendkívüli leírást:

6. az anyag- és árukészlet értékelése tekintetében a mindenkor érvényes jogszabályokban megállapított értékeléssel szemben jelentkező aláértékeli különbözetet;

7. minden egyéb leírt vagy tartalékolt összeget, amennyiben annak adómentességét, akár a jelen, akár külön jogszabály nem biztosítja;

8. az eredmény terhére elszámolt és a vállalati tőke visszafizetésére vagy kölcsönök törlesztésére fordított összegeket;

9. a részvények, üzletrészek és társasági betétek után felszámított kamatokat;

10. a vállalat külföldi telepétől felvett kölcsönök után térített, illetőleg jóváírt kamatokat;

11. a vállalat által külföldi természetes vagy jogi személyek részére szabadalmi és védjegy használati jog, gyártási titok, szerzői jog és ezekkel rokontermészetű más jogosítvány használata fejében kifizetett vagy jóváírt összegeknek azt a részét, amely az átengedett jogosítvány révén elért forgalom 5%-át meghaladja;

12. a kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatások pénzben kifejezett értékét, a rejtett nyereségjuttatásokat és a járadékokat, kivéve a közművelődési, közoktatási és közjótékonysági célokra juttatott adományokat;

13. az üzemet nem terhelő adókat és illetékeket, valamint a jogszabályba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett eljárás eredményeképpen elszámolt pénzbüntetéseket és bírságokat, valamint az ezekkel kapcsolatban felmerült eljárási költségeket, ideértve a késedelmes szállításból, alaptalan inkasszófelszólalásból keletkező bírságokat és kötbéreket is;

14. a biztosító vállalat által díjtartalékba, díjátvitelbe és kártartalékba helyezett összegből a pénzügyminiszter által engedélyezett mértéket meghaladó részt;

15. ingyenes háramlás esetén a háramlási idő arányában az adózási időszakra eső részen felül háramlási ellentételként elszámolt összegeket;

16. azokat az összegeket amelyeket a vállalat szabadalom vagy jogosítvány után a szabadalom vagy időtartamhoz kötött egyéb jogok után az időtartammal arányos részen vagy az igazolt beszerzési értéken felül leírt;

17. a behajthatatlan vagy kétes követelés címén leírt összegeket, ha a leírás jogosságát a vállalat igazolni nem tudja;

18. az 1949. évi december hó 31. napjával lezárt időszakban 41/1950. (I. 31.) MT rendelet által engedélyezett értékkülönbözeti ellentételt meghaladó összegű, ilyen címen ráfordításként elszámolt összeget, az 1950. évtől kezdődően pedig az ezen a címen elszámolt teljes összeget.

22. § A céltartalékok és értékhelyesbítő ellentételek abban az évben és abban a mérvben adókötelessé válnak, amely évben és amilyen mérvben azokat a vállalat rendeltetésétől elvonja.

23. § Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, illetőleg a mérlegszerű veszteséghez hozzá kell adni:

1. az előző évről áthozott nyereséget;

2. a megadózott tartalékból felhasznált összeget feltéve, hogy azok a vállalat eredménykimutatásában nyereségként jelentkeznek;

3. a vállalat közgyűlése által az igazgatósági, illetőleg felügyelőbizottsági, stb. tagoknak a nyereségből kifizetni rendelt tiszteletdíját;

4. azt az összeget, amelyet a kisipari termelőszövetkezet tagjai részére az Országos Kisipari Szövetkezet jóváhagyásával az adózás alapjául szolgáló üzletév folyamán, térítési előlegként vagy munkaszolgáltatás ellenértékeként juttatott.

24. § (1) A nyereségadó kulcsa a részvénytársaságoknál, korlátolt felelősségű társaságoknál:

30%, ha az adóköteles évi nyereség a vállalat saját tőkéjének 10%-át nem haladja meg;

40% az adóköteles nyereségnek az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének 10%-ánál nagyobb, de 15%-át nem haladja meg;

50% az adóköteles nyereségnek az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének 15%-ánál nagyobb, de 20%-át nem haladja meg;

70% az adóköteles nyereségnek az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének 20%-át meghaladja.

(2) Szövetkezeteknél a nyereségadó kulcsa 5% a nyereségnek az után a része után, amely a szövetkezet forgalmi adóval kisebbített bevételeinek 5%-át nem haladja meg, továbbá a nyereségnek az után a része után, amelyet a szövetkezet az alapszabályban meghatározott mértékben tartalékalap képzésére fordított. A nyereség többi része után a szövetkezeteknél is az (1) bekezdésben megállapított kulcsokat kell alkalmazni.

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Büntető és vegyes rendelkezések

25. § (1) A vállalati adó, a vállalati különadó és a nyereségadó előírására, illetőleg kivetésére, valamint könyvelésére, úgyszintén a vállalatoknak az említett adók szempontjából való nyilvántartására - az Áesz. vállalatok kivételével - a vállalat székhelye szerint illetékes adófelügyelőség, a budapesti székhellyel bíró vállalatok tekintetében pedig a budapesti V. a. kerületi adóhivatal illetékes.

(2) Az Áesz. vállalatok vállalati és vállalati különadójának előírására, nyilvántartására és kezelésére a Központi Adóhivatal illetékes.

26. § (1) A 10. §-ban említett üzletkörű vállalat minden év január hó 31. napjáig, a vállalati adó kivetése céljára köteles adóbevallást adni.

(2) A vállalati és a vállalati különadó előírása céljából, az előző bekezdésben nem említett üzletkörű vállalat, minden hó 15. napjáig a tárgyhónapot megelőző hónap bevételi forgalmát (a biztosító vállalat a díjbevételeit), illetőleg a vállalati különadó alá eső kifizetéseit és jóváírásait tartozik bevallani.

(3) A vállalati és a vállalati különadó a tárgyhónap első napján esedékes és azt a vállalat a hó 15. napjáig pótlékmentesen fizetheti.

(4) A vállalat a nyereségadó kivetése céljára a közgyűlést - korlátolt felelősségű társaság a taggyűlést - követő 30 napon belül, bevallást tartozik adni.

27. § (1) Ha a vállalat adóbevallását a hozzá intézett felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt sem adta be, a kívánt adatokat a kitűzött határidőn belül nem szolgáltatta be, vagy a kívánt felvilágosításokat nem adta meg és a kötelességét pénzbírság ismételt alkalmazása ellenére sem teljesítette, az adófelügyelőség (Budapesten az V. a. kerületi adóhivatal) a vállalati és a vállalati különadó előírásához, illetőleg a nyereségadó kivetéséhez szükséges adatokat a vállalat költségére foganatosítandó könyvvizsgálat útján szerzi meg.

(2) Az adófelügyelőség (Budapesten az V. a. kerületi adóhivatal) a vállalat által beterjesztett adóbevallás ellenőrzése céljából, a vállalat üzleti könyveit évenként megvizsgálni köteles.

28. § (1) A vállalati és a vállalati különadó előírásáról a vállalatot fizetési meghagyással csak abban az esetben kell értesíteni, ha az előírás a vállalat bevallásától akár az adóalap, akár az alkalmazandó adókulcs tekintetében eltér.

(2) A nyereségadó kivetéséről a vállalatot fizetési meghagyással értesíteni kell.

29. § (1) Az adóelőírás, illetőleg az adókivetés jogossága és mérve kérdésében a vállalat - az Áesz. vállalat kivételével - a fizetési meghagyás kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz fellebbezéssel élhet.

(2) A kellő időben beadott fellebbezés a vitatott összeg erejéig halasztó hatályú.

(3) Az Áesz. vállalat az adóelőírás jogossága és mérve kérdésében a fizetési meghagyás kézbesítést követő naptól számított 15 nap alatt a Pénzügyi Döntőbizottsághoz panasszal élhet.

(4) A pénzügyigazgatóságnak a jogosság és mérv kérdésében hozott határozata ellen a Pénzügyi Döntőbizottsághoz panasznak van helye.

(5) A panasznak halasztó hatálya nincs.

(6) A Központi Adóhivatalnak a (3) bekezdésben nem említett kérdésben hozott határozata ellen 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. A fellebbezésnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

(7) Az igazolási kérelem tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések irányadók.

30. § (1) Adócsalást követ el a vállalat felelős vezetője, illetőleg főkönyvelője, aki azért, hogy a vállalat a jelen rendelet alapján fizetendő adóktól részben vagy egészen mentesüljön, a jelen rendelet rendelkezéseit olymódon szegi meg, hogy az az adók megrövidítésére alkalmas. Így adócsalást követ el az, aki

a) a vállalat bevallásába (bejelentésébe) vagy üzleti könyveibe (könyvelési feljegyzéseibe) valótlan adatokat vezet be, vagy azokból adatokat hagy ki;

b) a vállalat beadványában - ideértve a jogorvoslati beadványt is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában valótlan nyilatkozatot tesz, vagy az adó helyes megállapítására alkalmas és általa ismert ténykörülményt elhallgat;

c) az előírt üzleti könyveket vagy feljegyzéseket nem vezeti.

(2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a pótlólag előírt adó háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet.

(3) Az adócsalás miatt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés a Btk. 54. §-ában és a Bn. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.

(4) A bíróság kimondhatja a vállalat iparjogosítványának meghatározott időtartamára szóló vagy végleges megvonását. Ez a rendelkezés az Áesz. vállalatokra nem terjed ki.

31. § (1) Szabálytalanság miatt az adó háromszorosáig terjedhető pénzbírsággal kell büntetni - az Áesz. vállalatok kivételével - azt a vállalatot, amely a jelen rendeletben vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletekben megszabott kötelezettségét olymódon szegi meg, amely az adó megrövidítésére alkalmas - feltéve, hogy a cselekmény vagy mulasztás a 30. § büntető rendelkezése alá nem esik, illetőleg a cselekmény, vagy mulasztás nem olyan, amely a 32. § alapján - pénzbírsággal sújtható.

(2) Az Áesz. vállalatoknál a szabálytalanság miatt minden esetben ötezer forintig terjedhető pénzbírságot kell a vállalat felelős vezetőjének és főkönyvelőjének terhére - egyetemleges fizetési kötelezettség mellett - megállapítani.

(3) Az adómegrövidítéssel kapcsolatos pénzbírságot az Áesz. vállalatok kivételével elsőfokon az adófelügyelőség (Budapesten az V. a. ker. adóhivatal) állapítja meg abban az esetben, ha a megrövidítés veszélyének kitett adó összege az ötszáz forintot nem haladja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés ügyében végérvényesen határoz. Ha a megrövidítés veszélyének kitett adó összege az ötszáz forintot meghaladja, de tízezer forintnál nem több, elsőfokon a pénzügyigazgatóság határoz. Határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. Ha a megrövidítés veszélyének kitett adó összege a tízezer forintot meghaladja, a pénzbírság kérdésében a pénzügyminiszter végérvényesen határoz.

(4) Az Áesz. vállalatok pénzbírságát a Központi Adóhivatal állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

32. § (1) Ha a vállalat - az Áesz. vállalat kivételével - az adóbevallását a megállapított határidőben nem nyújtja be, a terhére előírt - kivetett - adó 10%-át, ha pedig az adófelügyelőség (Budapesten az V. a. kerületi adóhivatal) felhívásában kitűzött határidő alatt sem nyújtja be, a terhére előírt - kivetett - adó 50%-át kell bírság fejében az adóval egyidejűleg előírni.

(2) Ha a vállalat által elkövetett szabálytalanság, mulasztás adómegrövidítéssel nem kapcsolatos - a vállalat az Áesz. vállalat kivételével - ötezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható. A pénzbírságot elsőfokon az adófelügyelőség (Budapesten az V. a. kerületi adóhivatal) állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés felett végérvényesen határoz.

(3) Ha a vállalat adójának elsőfokú előírásáig - kivetéséig - késedelmének vétlenségét igazolja, az (1) bekezdésben megállapított bírság előírását mellőzni kell.

(4) Ha a megállapított adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy csökken, avagy az adókötelezettség évközben megszűnik, ennek megfelelően az (1) bekezdés alapján előírt bírságot is helyesbíteni, illetőleg törölni kell.

(5) Törölni kell a bírságot akkor is, ha a vállalat a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztás vétlen volt.

(6) Ha az Áesz. vállalat a 26. § (2) bekezdésében megállapított kötelezettségének nem tesz eleget, valamint a jelen § (2) bekezdésében említett szabálytalanságot vagy mulasztást követ el, a vállalat felelős vezetőjét és a főkönyvelőt egyetemlegesen, a Központi Adóhivatal ötezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. Határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

33. § A vállalat felelős vezetője, illetőleg főkönyvelője terhére kiszabott pénzbüntetésekért és pénzbírságokért a vállalat szavatol.

34. § A jelen rendelet alapján járó adók után semmiféle pótadót kivetni nem szabad.

35. § (1) A jelen rendelettel szabályozott adók előírásához - kivetéséhez - való jog elévül annak a naptári évnek utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben a vállalat a bevallását beadta.

(2) A bevallás elmulasztása, valamint adómegrövidítés esetében az adó előírásához - kivetéséhez - való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő tíz év alatt évül el, amelyben a vállalat a bevallás benyújtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező bevallását beadta.

(3) A jelen rendelet alapján előírt - kivetett - adók beszedésére, behajtására, biztosítására, a behajtás elévülésére, valamint a késedelmes fizetés esetében járó adópótlék felszámítására a közadók kezeléséről szóló rendelkezések az irányadók.

(4) A jelen rendelettel szabályozott adók könyvelését a pénzügyminiszter szabályozza.

36. § A jelen rendelet hatálybalépésével az 5890/1946. (V. 26.) ME rendelet és az annak egyes rendelkezéseit módosító és kiegészítő 5770/1948. (V. 22.) Korm. rendelet, valamint az ezeket kiegészítő rendeleteknek a társulati adóra vonatkozó rendelkezései - az adókulcsokat megállapító rendelkezések kivételével - hatályukat vesztik.

Hatályukat vesztik továbbá a Központi Adóhivatal felállítása tárgyában kiadott 4186/1949. (VIII. 6.) Korm. rendelet azon intézkedései, amelyek a jelen rendelettel szabályozást nyertek.

37. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit az 1950. évi január hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni, végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépését megelőző időre szóló adókivetés esetében az addig érvényben volt jogszabályok irányadók.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke