41/1950. (I. 31.) MT rendelet

az állami vagy községi tulajdonban nem álló vállalatok üzleti leltárának és mérlegének készítésénél irányadó szabályok újabb rendezése tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.080.)

1. § (1) Ennek a rendeletnek hatálya az állam, megyék, városok vagy, községek tulajdonában lévő vagy ezek rendelkezése alatt álló vállalatok [4335/1949. (XII. 1.) MT rendelet 1. § (1) és (2) bekezdése, az 1949. 20. tvr.] kivételével mindazokra a vállalatokra kiterjed, amelyek az 1875. XXXVII. tv. 26. §-ában foglalt rendelkezések szerint leltárt és mérleget tartoznak készíteni, valamint azokra a természetes és jogi személyekre, akik, illetőleg amelyek az 1200/1948. (II. 20.) Korm. rendelet szerint kereskedelmi könyveket tartoznak vezetni (a továbbiakban: vállalatok). Nem tartoznak ennek a rendeletnek hatálya alá az 1949. 21. tvr. alapján alakult állami telepek.

(2) A vállalatok minden vagyonukról és terhükről általában minden év december hó 31. napjával leltárt és mérleget tartoznak készíteni.

(3) Az 1200/1948. (II. 20.) Korm. rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az üzleti könyveknek december hó 31. napja helyett más időpontban történő zárásra adott engedélyek a jelen rendelet hatálybalépésével érvényüket vesztik.

(4) A pénzügyminiszter indokolt kérelemre a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve december hó 31. napja helyett az üzleti könyvek lezárására más időpontot is megállapíthat.

2. § (1) A zárómérlegbe a leltár tételeit a jelen rendelet 3-10. §-aiban foglalt rendelkezések alapján kell felvenni olymódon, hogy a zárszámadás az üzleti év eredményének megállapítására alkalmas legyen.

(2) A vállalatok a leltáron és a zárómérlegen kívül eredménykimutatást is tartoznak készíteni.

3. § (1) A zárómérlegben az ingatlanokat, a berendezéseket, a felszereléseket, a szabadalmakat és egyéb jogosítványokat, ha azok az üzleti év megnyitómérlegében már szerepeltek, az ott felvett értékben, ha pedig azokat az üzleti év folyamán szerezték be vagy állították elő, a beszerzési, illetőleg előállítási áron kell felvenni. Az üzleti év megnyitómérlegében szereplő értéket, illetőleg a beszerzési értéket azonban növelni kell az ingatlanon, a berendezési és felszerelési tárgyakon az üzleti év folyamán végzett beruházások összegével.

(2) Az 1949. üzleti év zárómérlegében az ingatlanokkal, a berendezésekkel és a felszerelésekkel kapcsolatos értékcsökkenésként az 1949. évben a Beruházási Bankhoz felújítási hányad fizetésére kötelezett vállalat az 1949. évi január hó 1. napjától december hó 31. napjáig terjedő időre a vállalatra érvényes számítási alap (termelési érték, bevétel stb.) szerint járó felújítási hányad összegét tartozik elszámolni. A felújítási hányad fizetésére nem kötelezett vállalat az értékcsökkenést az általa vagy szakmájában korábban alkalmazott leírási kulcs alapján tartozik elszámolni, az esetleg szükséges rendkívüli leírások figyelembevételével. A szabadalmak és jogosítványok értékéből a szabadalmi időből, illetőleg a kötött időtartamból az üzleti évre eső arányos részt le kell írni. Az értékcsökkenést a beruházott vagyon összegéből levonni nem lehet, azt külön tételként kell a mérleg teheroldalára felvenni.

4. § A zárómérlegben a háramló vagyon értékét a jelen rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. A már eltelt háramlási időre eső arányos hányadot "Háramlási ellentétel" címén kell a zárómérlegben teherként feltüntetni.

5. § (1) A zárómérlegben a vállalat tulajdanában lévő részvényeket, üzletrészeket, egyéni cégeknél, közkereseti, betéti vagy korlátolt felelősségű társaságoknál fennálló tulajdoni részesedést, egyéb értékpapírt könyvszerinti értékeléssel kell felvenni. Külföldi pénzértékre szóló követelést és tartozást, külföldi fizetési eszközt vagy érmét, színaranyat és törtaranyat a Magyar Nemzeti Bank a mérlegzárás napját megelőző utolsó árjegyzése alapján, az árjegyzésben elő nem forduló fizetési eszközt pedig a Magyar Nemzeti Bank által a mérlegzárás napjára vonatkozólag közölt árfolyamon kell értékelni.

(2) A vállalat tulajdonában lévő részvények, üzletrészek, egyéni cégeknél, közkereseti, betéti vagy korlátolt felelősségű társaságoknál fennálló tulajdoni részesedést abban az esetben, ha a részvényt vagy üzletrészt kibocsátó vállalat, illetőleg az érdekeltségi vállalat állami tulajdonba került, a pénzügyminiszter által megállapítandó értékkel kell felvenni.

6. § (1) A zárómérlegben az anyag- és árukészletet a december hó 31-i újrabeszerzési, illetőleg újraelőállítási áron kell értékelni.

(2) Ennek a rendelkezésnek alkalmazásában újrabeszerzési ár alatt a vállalat által vásárolt és felhasználás célját szolgáló anyagkészletnél, valamint a továbbadás céljából vásárolt árukészletnél azt az árat kell érteni, amelyért a vállalat azokat december hó 31. napján beszerezheti, a külkereskedelmi vállalatoknál tároló külföldről behozott árukészletnél pedig azt az árat, amelyen a külkereskedelmi vállalat azt ténylegesen beszerezte.

(3) Újraelőállítási ár alatt azt az árat kell érteni, amelyen a magyar népgazdaság december hó 31-i termelési viszonyainak alapulvétele mellett az áru előállítható. Az újraelőállítási ár megállapításánál a december hó 31. napján érvényes eladási árból kell kiindulni és abból az árban foglalt közterheket, valamint az értékesítési költség- és haszonhányadot le kell vonni, kivéve a mezőgazdasági vállalatoknál tároló mezőgazdasági terményeket, termékeket, és állatokat, amelyeknek eladási árából ilyen levonásnak helye nincs. Azoknál az áruknál, amelyeknek eladási árát az Országos Tervhivatal nem vállalat egyedi árvetése vagy egyedi szorzószáma alapján, hanem országos vagy helyi viszonylatban egységesen állapította meg, az újraelőállítási ár megállapításánál ezekből az egységesen megállapított árakból kell kiindulni.

(4) Az egyes áruknál vagy árucsoportoknál az eladási árból a (3) bekezdésben meghatározott levonás százalékos kulcsát az Országos Tervhivatal állapítja meg. Az Országos Tervhivatal a százalékos levonási kulcs helyett az egyes árucikkek mérlegértékét is megállapíthatja. A gyártás alatt álló, valamint a félkészáru értékének kiszámításánál alkalmazandó irányelveket a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter, a vetésleltár-értékelés irányelveit pedig a földművelésügyi miniszter állapítja meg. Ha az Országos Tervhivatal a levonás százalékos kulcsát vagy valamely áru mérlegértékét, avagy az illetékes miniszter a gyártás alatt álló és a félkészárura, illetőleg a vetésleltár értékelésére vonatkozó irányelveket megállapította, az értékelésnél azokat alkalmazni kell. Mindazokra a cikkekre, amelyeknél az Országos Tervhivatal sem százalékos levonási kulcsot, sem mérlegértéket nem állapított meg, a vállalat tartozik azokat saját számításai szerint megállapítani és az Országos Tervhivatallal közölni.

(5) Azok a vállalatok, amelyeknél az üzleti év megnyitómérlegében értékkülönbözeti ellentétel nem szerepelt, értékkülönbözeti ellentételt a zárómérlegben sem vehetnek fel. Azok a vállalatok, amelyeknél az üzleti év megnyitómérlegében az anyag- és árukészlettel kapcsolatban értékkülönbözeti ellentétel szerepelt, a zárómérleg elkészítése alkalmával is jogosultak értékkülönbözeti ellentételt felvenni. Az értékkülönbözeti ellentétel összegének kiszámítása céljából a megelőző üzleti év végén volt készlet (nyitókészlet) értékét az évzárás napján meglévő készletre (zárókészlet) alkalmazott egységárakon meg kell állapítani. Ha a nyitókészlet értékét az átszámítás útján nyert érték meghaladja, a különbözetet értékkülönbözeti ellentételként lehet a zárómérlegbe felvenni azzal a korlátozással, hogy ennek az értékkülönbözetnek az összege a nyitómérlegben szerepelt értékkülönbözeti ellentétel összegét nem haladhatja meg. Az így kiszámított értékkülönbözeti ellentételt csak abban az esetben lehet a mérlegbe felvenni, ha a zárókészletnek az értéke a nyitókészlet átszámított értékénél nagyobb. Ha a zárókészlet értéke kisebb a nyitókészlet átszámított értékénél, a különbözetnek csak olyan hányadát lehet ellentételként felvenni, amely az üzleti év végén meglévő készletre arányosan esik. Az 1949. évi december hó 31. napja után értékkülönbözeti ellentételt a zárómérlegbe felvenni nem szabad. Ehhez képest azok a vállalatok, amelyek az 1949. évi december hó 31-i zárómérlegben értékkülönbözeti ellentételt még felvesznek, annak összegét tartoznak az 1950. évben üzleti nyereségként elszámolni.

7. § (1) A követeléseket és a tartozásokat a zárómérlegbe könyvszerinti értékkel kell felvenni.

(2) Az üzleti év folyamán behajthatatlanná vált követeléseket - ideértve az 1949. 20. tvr. alapján megszűnt követeléseket is - a zárómérleg elkészítése alkalmával le kell írni. A kétessé vált követelésekkel kapcsolatban "Kétes követelések ellentételét" kell létesíteni.

8. § Azokat a veszteségeket, amelyek később teljesítendő szállítási vagy átvételi kötelezettségek, avagy hasonló függőügyletek folyományaként előreláthatólag fel fognak merülni, a mérlegben fel kell tüntetni a kötelezettségek között. Ugyancsak fel kell tüntetni a mérlegben vagy mérlegen kívül vonal alatt a kezesség (jótállás, szavatosság, váltóforgatás stb.) címén vállalt kötelezettségeket is. Azokat a kötelezettségeket, amelyeket a mérleg készítésekor számszerűleg pontosan megállapítani nem lehetett (ki nem vetett adók, kellékszavatosságból folyó kötelezettségek stb.), valószínű értékükben kell felvenni.

9. § (1) A munkavállalók és a nyugellátásra jogosultak (várományosok), valamint a nyugellátást élvezők ellátási igényéből (öregségi, rokkantsági, özvegyi, árvanyugdíj, kegydíj, nyugdíj-kiegészítés stb.) kifolyólag szerződés, bírói ítélet alapján vagy a törvényes rendelkezések értelmében fennálló kötelezettségek fedezésére szolgáló nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) legfeljebb olyan összegben lehet a mérlegbe felvenni, amilyen összegű nyugdíjalap, (nyugdíjtartalék) az üzleti év megnyitómérlegében már szerepelt. Ha a munkavállalók után a munkavállalók és a munkáltató által befizetett járulék évi összege meghaladja a vállalat által kifizetett nyugdíjkötelezettséget, a különbözettel az üzleti év megnyitó mérlegében szereplő nyugdíjalap (nyugdíjtartalék) összegét fel kell emelni.

(2) Ha a vállalat az üzleti évben a folyó nyugdíjkötelezettségeit egészben vagy részben a nyugdíjalap terhére teljesítette és ugyanazon üzleti évi mérlege szerint nyereség mutatkozik, a nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) az évi nyereségnek legfeljebb 10 százalékával részeltetheti. A nyugdíjalap (nyugdíjtartalék) összege azonban ebben az esetben sem haladhatja meg az (1) bekezdésben megszabott mértéket. Ha azonban a vállalat az üzleti évben folyó nyugdíjfizetési kötelezettségeit az eredményszámla terhére teljesítette vagy ilyen kötelezettsége nem volt, a nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) az üzleti eredmény terhére nem növelheti.

(3) Ha a vállalat önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztárt tart fenn, ennek a mérlegzárás napjára megállapított tőkeszükségletét és vagyonát a fenntartó vállalat mérlegén kívül, vonal alatt köteles felvenni.

(4) Ha több vállalat közösen tart fenn önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztárt, az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket mindegyik vállalat a saját állományából eredő kötelezettségekre és a közös vagyonból ráeső vagyonrészre alkalmazza.

10. § (1) A jóléti és hasonló alapokat a 2830/1949. (III. 26.) Korm. rendelet rendelkezései alapján történt megosztásnak megfelelően kell a zárómérlegbe a munkavállalók által fenntartott jóléti és hasonló alapokként, illetőleg a munkáltatók által fenntartott jóléti és hasonló alapokként feltüntetni.

(2) Mind a munkavállalók, mind a munkáltatók által fenntartott jóléti és hasonló alapokat, azoknak 2830/1949. (III. 26.) Korm. rendelet alapján történt megosztása után jelentkező, de az évközi bevételekkel és kiadásokkal módosított összegével kell a zárómérlegbe felvenni.

(3) Az (1) bekezdésben említett alapok fedezetéül szolgáló vagyontárgyakat a jelen rendeletben megállapított értékeléssel kell a vagyonoldalon felvenni. Ha a fedezeti vagyonnak értéke az újraértékelés folytán változik, az alapokat is megfelelően emelni vagy csökkenteni kell.

(4) Ha a vagyontárgy a jóléti vagy hasonló alapnak csak részben szolgál fedezetéül, az alapot oly mértékben kell növelni vagy csökkenteni, amilyen mértékben a mérleg vagyonoldalán külön tételben feltüntetett fedezeti vagyon értéke változott.

11. § (1) A vállalati tőkét, az alaptőkét, az üzletrésztőkét, a törzstőkét, a belföldi üzlet folytatására szánt tőkét és az esetleges tartalékot, valamint a földműves-szövetkezeteknél a juttatott vagyonalapot a mérleg teheroldalán kell felvenni.

(2) Az alaptőke be nem fizetett részét a vagyonoldalon külön tételben kell feltüntetni. Korlátolt felelősségű társaságnál a pótbefizetésre vonatkozó követelést csak abban az esetben lehet a mérleg vagyonoldalán feltüntetni, ha a befizetést a taggyűlés már elrendelte.

12. § (1) A mérleget a mérlegtételek következő csoportosításával kell elkészíteni:

Vagyon: I. Beruházott vagyon: Ingatlanok, berendezések és felszerelések, érdekeltségek, szabadalmak és jogok.

II. Forgóvagyon: Áru- és anyagkészlet, értékpapírok, váltók, adósok, készpénz, átmeneti vagyon és egyéb vagyontárgyak.

III. Egyéb vagyontételek: Alaptőke be nem fizetett része, elrendelt pótbefizetés, háborús vagy egyéb kárigények, kezesség stb.

IV. Tiszta vagyon helyesbítése.

Teher: I. Tőke: Vállalati tőke, alaptőke, üzletrésztőke, törzstőke, belföldi üzlet folytatására szánt tőke, juttatott vagyon, és tartalék. Pótbefizetés.

II. Céltartalékok: Nyugdíjtartalékok, biztosító magánvállalatok céltartalékai, jóléti és hasonló alapok.

III. Értékszabályozó ellentétek: Értékcsökkentési, háramlási, értékkülönbözeti, kétes követelések, háborús veszteségek ellentétele.

IV. Kötelezettségek: Hosszúlejáratú hitelek, rövidlejáratú hitelek, elfogadványok, átmeneti teher és egyéb terhek.

V. Egyéb terhek: Szavatosság, kezesség stb.

VI. Tiszta vagyon helyesbítése.

(2) A cselekvő és szenvedő vagyontételek összegének egyenlegét nyereségként vagy veszteségként a mérleg végén külön tételben kell kimutatni. Az előző üzletévről áthozott nyereséget vagy veszteséget alrovatban külön kell kimutatni.

13. § (1) Az eredménykimutatás nyereségoldalán a vállalat teljes nyersbevételét, a veszteség oldalon pedig a nyersbevétel megszerzésére, fenntartására és biztosítására fordított mindennemű (kiadást és költséget, leírást és egyéb veszteségnek minősülő tételt fel kell tüntetni. A jelen rendelet alkalmazásában nyersbevétel alatt kell érteni az eladott áru vagy munkateljesítmény ellenértékét, a bérmunka díját a bizományi és egyéb jutalékot, a díjbevételt, a bért és a haszonbért, a kamatot, továbbá minden olyan nyereséget, amelyet a vállalat értékpapírok vagy egyéb vagyontárgyak értékesítésével, avagy bármilyen más módon elért. Ha az értékkülönbözeti ellentétel elszámolása következtében az üzleti év eredménye növekszik, a jelentkező nyereséget "Értékkülönbözet" megjelöléssel külön tételben kell kimutatni.

(2) A veszteség- és nyereségtételek összehasonlításából eredő nyereség vagy veszteség egyenlegét az eredménykimutatás végén külön tételben kell kimutatni. Az előző üzleti évről áthozott nyereséget vagy veszteséget az alrovatban kell kimutatni.

14. § A leltárak mennyiségi és minőségi helyességét a vállalat tulajdonosán vagy felelős vezetőjén kívül a kijelölt leltározási felelősnek és a szakszervezeti bizottság, titkárának vagy a szakszervezeti bizalmiak aláírásával is igazolni kell. Ha a leltározást bizottság végzi, a leltárt a leltározó bizottság, vagy ha a leltározást több bizottság végzi, az általuk elkészített leltárt a részleltározó-bizottság valamennyi tagjának alá kell írnia.

15. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit a részvénytársasági és szövetkezeti alakban működő biztosító magánvállalatokra az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A biztosító magánvállalatok mérlegeiket és eredménykimutatásaikat a 3800/1943. ME rendeletben (Rendeletek Tára 1719. lap) megállapított minta szerint kötelesek összeállítani.

(3) A közvetlen állomány díjtartalékait és díjátvételeit a 196/1923. ME rendelet (Rendeletek Tára 5. lap) 17. §-ában megszabott elve szerint kell a zárószámadásba felvenni.

(4) A viszontbiztosításba vett, valamint a viszontbiztosításba adott állomány technikai tartalékait (díjtartalék, díjátvitel, kártartalék) a viszontbiztosítási szerződéseknek megfelelően kell elszámolni és a zárószámadásban kimutatni, amennyiben azonban a viszontbiztosításba vett állománynak, a viszontbiztosítási szerződés szerint megállapított technikai tartalékai nem látszanak elegendőnek, azokat az indokolt szükségesség mértékéig fel lehet emelni.

(5) A biztosítási szerződésekből eredő bejelentett, de a vállalat által még ki nem egyenlített követeléseket az életbiztosítási ágon teljes összegükben kell felvenni a függő kártartalékba. A kárbiztosítási ágon a bejelentett kárösszegeket a kárfelvétel alapján teljesített becslés szerint, vagy pedig ha a becslés még nem történt meg, a valószínűnek látszó összeggel kell felvenni a függő kártartalékba. A kárbiztosítási ágon a baleset- és szavatossági biztosítási szerződésekből eredő járadéktartalékokat a pénzügyminiszter által jóváhagyott elvek szerint kell kiszámítani és a zárószámadásba felvenni.

(6) A vállalat általános tartalékalapjait az alapszabályok, illetőleg a közgyűlési határozat rendelkezéseinek megfelelően kell a mérlegben kimutatni.

(7) A szervezési és szerzési költségeket és ez utóbbiak között az orvosi díjakat is általában teljes összegükben kell az eredménykimutatásban a kiadások közé beállítani. Ezeket a költségeket csak a pénzügyminiszter előzetes engedélyével szabad a mérlegben több éven át való törlesztésére felvenni.

(8) Az életbiztosítási ágon a túlélési csoport (196/1923. ME rendelet 7. §) vagyonát és üzleti eredményét a vállalat egyéb vagyonától elkülönítve kell kimutatni.

16. § (1) Az üzleti év mérlegét megállapító közgyűlés, (taggyűlés) megtartásához miniszteri engedélyre nincs szükség; a közgyűlés (taggyűlés) - a társaság felosztásának, az alaptőke (törzstőke) leszállításának, valamint más társasággal egyesülésének kivételével - bármely tárgy felett engedély nélkül határozhat. A részvényesi jogok gyakorlására a 4370/1946. (IV. 21.) ME rendelet 2. §-ának (2)-(6) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az üzleti év mérlegét megállapító közgyűlést, illetőleg taggyűlést legkésőbb az üzleti év zárásának időpontjától számított három hónap alatt kell megtartani abban az esetben is, ha az alapszabályok vagy a társasági szerződés szerint az évi rendes (mérlegmegállapító) közgyűlést (taggyűlést) ennél későbbi időpontig kellene megtartani. Ezt a határidőt a pénzügyminiszter a vállalatnak indokolt és a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter által láttamozott kérelmére meghosszabbíthatja.

(3) A részvénytársaság és szövetkezet feloszlásának, az alaptőke leszállításának, valamint más társasággal egyesülésének kérdésében a közgyűlés csak a pénzügyminiszternek a társaság tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértésben adott előzetes engedélye alapján határozhat.

(4) A társaság, feloszlását, az alaptőke (törzstőke) leszállítását, más társasággal egyesülését, illetőleg az osztalék vagy nyereségrészesedés fizetését kimondó közgyűlési (taggyűlési) határozat érvényességéhez a jogszabályban vagy az alapszabályban megadott egyéb feltételeken kívül a pénzügyminiszternek a társaság tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve adott hozzájárulása szükséges.

17. § (1) A vállalat tárgya szerint illetékes miniszter az Országos Tervhivatallal és a pénzügyminiszterrel egyetértve bármely vállalatnál elrendelheti a 3. §-ban említett beruházott vagyonnak a 4324/1949. (XI. 19.) MT rendelet rendelkezéseinek megfelelő újraértékelését. Ilyen esetben a vállalat a 4324/1949. (XI. 19.) MT rendeletben előírt évközi mérlegrendezéssel tartozik az újraértékelés befejezése után a zárómérleg értékelése és az újraértékelés közötti különbözetet (könyveiben átvezetni.

(2) A pénzügyminiszter a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter javaslatára bármely vállalatra nézve elrendelheti a 4335/1949. (XII. 1.) MT rendelet rendelkezéseinek alkalmazását.

18. § A pénzügyminiszter a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve a szövetkezetek leltárára és mérlegére, illetőleg zárszámadásaira nézve a jelen rendelettől eltérő módon is rendelkezhet. A termelőszövetkezeti csoportok leltára, mérlege, ill. zárszámadása készítésének, valamint számvitelének módját a pénzügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben külön rendelettel szabályozhatja.

19. § Az 1200/1948. (II. 20.) Korm. rendelet és az 5650/1948. (V. 20.) Korm. rendeletnek a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke