133/1951. (VI. 24.) MT rendelet

a kisipari szövetkezetek tagjainak keresőképtelenség esetére és gyermeknevelési pótlékra kiterjedő kötelező kölcsönös biztosításáról

(Közigazgatási rendszám: 7.570.)

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa szükségesnek tartja, hogy a kisipari szövetkezetek tagjai is részesüljenek az Alkotmány 47, §-ában megállapított segítségben és ezt a célt a szövetkezeti tagok kötelező kölcsönös biztosítása útján kívánja megvalósítani.

1. § (1) A kisipari szövetkezetek [96/1951. (IV. 17.) MT rendelet I. §-a] kötelező kölcsönös biztosítás keretében biztosítják a kisipari termelőszövetkezetekben, továbbá a háziipari szövetkezetek közös szövetkezeti műhelyeiben dolgozó tagjaik (a továbbiakban: szövetkezeti tagok) részére mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek a munkaviszonyban álló dolgozóikat az állami társadalombiztosítás alapján megilletik. A kölcsönös biztosítás keretében a szövetkezeti tagok gyermekeik után a munkaviszonyban álló dolgozók családi pótlékával azonos feltételek mellett és mértékben gyermeknevelési pótlékra is jogosultak.

(2) A biztosítási szolgáltatások feltételei és mértéke tekintetében az állami társadalombiztosítás szabályai irányadók azzal az eltéréssel, hogy táppénz, terhességi és gyermekágyi segély helyett a szövetkezeti tagoknak jövedelempótló segély jár.

2. § A kötelező kölcsönös biztosítás ügyvitelének ellátásáról további intézkedésig a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (a továbbiakban: SzTK) útján gondoskodik. 3. §

(1) A szövetkezeti tag biztosítása a szövetkezetben való munka megkezdése időpontiában kezdődik és addig tart. amíg a tag a szövetkezet munkájában személyes közreműködéssel résztvesz. A biztosítás fennáll az alatt az idő alatt is, amíg a szövetkezeti tag rendes javadalmazását a szövetkezet munkájában tényleges közreműködés nélkül megkapja.

(2) Ha a szövetkezeti tag tartalékos tiszti, tiszthelyettesi, vagy legénységi kiképzésre vonul be, biztosítása a kiképzés ideje alatt is fennáll.

4. § A szövetkezeti tagokat az SzTK területileg illetékes helyi szervénél kell biztosításra bejelenteni. A bejelentés szabályait az SzTK ügyvitele körében állapítja meg.

5. § (1) A kötelező kölcsönös biztosítással járó kiadásokat a kisipari szövetkezetek járulék fizetésével fedezik.

(2) A szövetkezeti tagok után a járulékokat a tényleges javadalmazás alapján kell fizetni. Javadalmazás alatt a tagoknak járó mindennemű juttatást kell érteni, kivéve az évvégi részesedést.

(3) A járulék kulcsa a tényleges javadalmazás 13%, amelyből a betegségi biztosításra 8%, a baleseti biztosításra 1 %, az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra 4% esik.

(4) Az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági járulékból 1% a szövetkezeti tagot terheli. Ezt az 1%-os járulékot a szövetkezet - a 11140/1948. (X. 31.) Korm. rendelet megfelelő alkalmazásával - a szövetkezeti tag javadalmazásából annak esedékességekor köteles levonni.

(5) A gyermeknevelési pótlék költségeinek fedezésére a szövetkezet a (3) bekezdésben meghatározott járulékon felül - ezzel egyidejűleg - a tényleges javadalmazás 3%-ának megfelelő külön járulékot köteles fizetni. Ennek a járuléknak az állammal való elszámolását a pénzügyminiszter szabályozza.

6. § Az SzTK a biztosítási bevételeket és költségeket számadásaiban külön kimutatja. Az elkülönített számadásokban az olyan költségeket, amelyeknek szétválasztása jelentős ügyviteli munkával jár, átalányösszegben lehet megállapítani.

7. § Az Országos Szövetkezeti Hitelintézetnél egyszámlával vagy folyószámlával rendelkező kisipari szövetkezetek a havonként esedékessé vált járulékok kiegyenlítésére állandó megbízást kötelesek adni az Országos Szövetkezeti Hitelintézet illetékes helyi szervének. Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet helyi szerve köteles a megbízás alapján az esedékes járulékokat átutalni.

8. § (1) A kötelező kölcsönös biztosításban a biztosítási szolgáltatásokra való jogosultság szempontjából a 4004/1949. (IV. 30.) Korm. rendeleten alapuló önkéntes biztosításban eltöltött időt úgy kell számításba venni, mintha azt a szövetkezeti tag e biztosításban töltötte volna el.

(2) Annak a szövetkezeti tagnak, aki a jelen rendelet hatálybalépése napján keresőképtelen, a jövedelempótló segély - az egyéb feltételek fennállása esetében - a jelen rendelet hatálybalépésének napjától kezdve jár. Az említett segély kimerítésének időtartamát azonban a keresőképtelenség kezdőnapjától kell számítani.

(3) Az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás szolgáltatásai szempontjából a jelen rendelet hatálybalépése után megnyilt igények esetében a szövetkezeti tagokat a szövetkezetben betöltött munkakörük figyelembevételével kell megfelelő járadékcsoportba sorolni.

9. § Mindazokban az esetekben, amelyekről a jelen rendelet külön nem intézkedik, az 1927. évi XXI. és az 1928. évi XL. törvényeket, úgyszintén a 11780/1946. (X. 13.) ME rendeletet, valamint az ezeket kiegészítő és módosító jogszabályokat kell alkalmazni. Ezeknek a jogszabályoknak alkalmazása szempontjából munkáltatónak a szövetkezetet kell tekinteni.

10. § (1) A jelen rendelet az 1951. évi július hó 1. napján lép hatályba.

(2) Az 1927. évi XXI. törvény 11. §-a első bekezdésének 3. pontja hatályát veszti. Azok a segédszemélyzet nélkül dolgozó önálló iparosok azonban, akik a jelen rendelet hatálybalépése napján betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére önkéntesen biztosítva vannak, ezt a biztosításukat továbbra is folytathatják.

(3) Amennyiben a jelen rendeletből más nem következik, hatályát veszti a 4004/1949. (IV. 30.) Korm., valamint a 103700/1949. (V. 21.) NM rendelet is.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke