6169-3/1951. (XII. 30.) PM rendelet

a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában

A 195/1951. (XI. 11.) MT rendelet 15. §-ának (4) bekezdésében a 26. § és 32. §-ában, valamint a 196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 36. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az ellátási igények bejelentéséről és az ellátások megállapításáról a következőket rendelem:

Az igény bejelentése

1. § Az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nyt.) szerint járó nyugellátás és baleseti járadékot igénybejelentés alapján kell megállapítani. Az igényt a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (a továbbiakban: SZTK) az igénylő lakóhelye szerint illetékes megyei központjánál (kirendeltségénél) kell előterjeszteni.

2. § (1) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultságnak és a nyugellátás (járadék) mértékének megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentés alkalmával nem terjesztett elő, az igénylőt a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására fel kell hívni. Ha az igénylő a felhívásnak nem tesz eleget, vagy késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíj-, illetőleg járadékmegállapító eljárást ügyviteli intézkedéssel fel kell függeszteni és ilyen esetben a nyugellátás (járadék) csak az újabb jelentkezés időpontjától állapítható meg.

(2) Az igény elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatról, illetőleg kórházi megfigyelésről az érdekeltet legalább 8 nappal előbb értesíteni kell. Ha az igénylő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíj-, illetőleg járadékmegállapító eljárást ügyviteli intézkedéssel fel kell függeszteni. A nyugellátást (járadékot) ilyen esetben csak attól az időponttól kezdődően lehet megállapítani, amikor az igénylő vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezett.

Szolgálati idő számítása

3. § (1) A szolgálati idő számításánál a munkaviszonyban eltöltött minden naptári napot figyelembe kell venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni.

(2) A szolgálati idő tartamának megállapításánál a töredék évet nem lehet figyelembe venni.

(3) Ugyanazt az időt a szolgálati idő számításánál csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

4. § (1) A szolgálati időhöz hozzá kell számítani mind a Nyt. hatálybalépése előtt, mind a Nyt. hatálybalépése után teljesített katonai szolgálat idejét, ideértve a hadigondozásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálattal egy tekintet alá eső szolgálat idejét is.

(2) A szolgálati időhöz hozzá kell számítani a keresőképtelen betegség idejét is. Betegség címén csak azt az időt lehet hozzászámítani, amelyre a betegségi biztosítás alapján táppénz, terhességi, vagy gyermekágyi segély jár.

5. § (1) Az orvosi és egészségügyi szakképzettségű alkalmazottaknak a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet 8. §-ának (7) bekezdése szerint korpótlék megállapítása szempontjából figyelembe vett idejét szolgálati időként kell számításba venni.

(2) Az előző bekezdésben, illetőleg a 195/1951. (XI. 11.) MT rendelet 12. §-ának h) pontjában foglaltakat csak akkor lehet alkalmazni, ha a korpótlék szempontjából való beszámítás a Nyt. hatálybalépéséig megtörtént.

6. § (1) Idegen állam jogszabályai alapján öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításban eltöltött időt beszámítani nem lehet. Be kell azonban mégis számítani az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területeken idegen, majd a magyar jogszabályok alapján öregségi, stb. biztosításban eltöltött időt, ha a biztosított 1945. évi április 1. napján már Magyarország jelenlegi területén tartózkodott és biztosítását a magyar jogszabályok szerint folytatta. Ugyancsak be kell számítani azokat az idegen állam jogszabályai szerinti biztosításban eltöltött időket, amelyeket az Országos Társadalombiztosító Intézet a fegyverszüneti egyezménnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján már korábban biztosítási időként elismert.

(2) A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján Magyarországra áttelepített személyeknek a csehszlovák társadalombiztosításban eltöltött idejét a magyar jogszabályok szerinti öregségi, stb. biztosításban eltöltött időnek kell tekinteni.

A nyugellátás (járadék) összegének kiszámítása

7. § (1) A munkabér havi átlagának kiszámításánál a nyugdíjazást megelőzően legfeljebb két éven belül elért utolsó 12 havi munkabért lehet figyelembe venni. Ha az igénylő ezalatt a két év alatt nem dolgozott összesen 12 hónapon át, úgyszintén akkor is, ha a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a nyugdíj összegének megállapításánál a munkakörre vagy a foglalkozásra a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályokban (kollektív szerződésekben) a 100%-os munkateljesítményre megállapított átlagbért kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a munkabér átlagát nem a nyugdíjazást közvetlenül megelőzően kapott munkabér alapján kell megállapítani [195/1951. (XI. 11.) MT rendelet 15. §-ának (2)-(3) bekezdés].

(3) A baleseti járadék kiszámításának alapja a balesetet közvetlenül megelőző egy év alatt elért munkabér havi átlaga. Ha a dolgozó a balesetet megelőzően 12 hónapnál rövidebb időn át dolgozott, az ezalatt a rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagát kell alapul venni.

(4) A nyugdíj és a járadék összegének kiszámításánál figyelembe kell venni a mellékfoglalkozásban kapott munkabért is, ha a Nyt. hatálya a dolgozókra a mellékfoglalkozás alapján is kiterjed.

(5) A nyugdíj összegének kiszámításánál csak az 1946. évi augusztus hó 1. napja után kapott munkabért lehet alapul venni.

8. § A nyugdíj és a járadék összegének kiszámításánál a természetben kapott munkabért is figyelembe kell venni. A természetben kapott munkabért pénzértékre kell átszámítani. A pénzértékre átszámítás tekintetében a betegségi biztosítás szabályai irányadók. A mezőgazdasági munkások természetbeni járandóságát az Országos Munkabér Bizottság által megállapított szabályok szerint kell pénzértékre átszámítani.

Nyugdíjkiegészítés

9. § A törzsnyugdíj 2%-ának megfelelő nyugdíjkiegészítés megállapításánál csak olyan szolgálati időt lehet figyelembe venni, amelyet az igénylő munkakönyvvel, okirattal, hiteles üzemi nyilvántartás alapján kiállított munkáltatói igazolvánnyal igazol.

10. § (1) Az 1945. évi január hó 1. napja előtt munkában töltött időre járó 1%-os nyugdíjkiegészítésre csak az jogosult, aki az ilyen 1%-os nyugdíjkiegészítésre jogosító munkakörben [196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 24. §-a] legalább tíz évet töltött el.

(2) Az 1%-os nyugdíjkiegészítést csak olyan szolgálati idő alapján lehet megállapítani, amelyre vonatkozóan a bányanyugbérbiztosítási törzslapok vagy egyéb okmányok adatai vagy hiteles üzemi nyilvántartás alapján kétségtelenül igazolt az a körülmény, hogy az alatt az idő alatt az igénylő az (1) bekezdésben említett munkakörben dolgozott.

11. § A 9. § és 10. §-ban említett nyugdíjkiegészítés szempontjából csak a teljes éveket lehet figyelembe venni.

12. § A vállalati nyugdíjbiztosításban eltöltött tagsági időre járó nyugdíjkiegészítés számítása szempontjából [196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 21. §-a] járulékfizetéssel megszerzett tagsági időnek kell tekinteni azt az időt is, amelyre nézve a járulékoknak csak a tagot terhelő része folyt be.

13. § A nyugdíjazást követően munkában töltött évek után járó 2%-os nyugdíjkiegészítést csak egy ízben lehet kérni. A rokkantsági nyugdíjas ilyen kérelmet csak 55. életévének betöltése után terjeszthet elő. A nyugdíjkiegészítés a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár.

Utazás-, élelmezési-, szállásköltség és keresetveszteség megtérítése

14. § (1) A személyes megjelenésre kötelezett igénylőnek, illetőleg családtagnak, úgyszintén a megidézett tanúknak legszükségesebb utazási-, élelmezési- és szállásköltségét, illetőleg igazolt keresetveszteségét az SZTK illetékes helyi szerve megtéríti. Ha a személyes megjelenésre kötelezett igénylő állapota olyan, hogy csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási-, élelmezési-, és szállásköltségét, illetőleg keresetveszteségét is meg kell téríteni.

(2) Utazási költség megtérítése tekintetében a betegségi biztosítás szabályai irányadók.

(3) Élelmezési költség címén napi 12 forint jár annak, aki személyes megjelenése miatt hatnál több nappali órát kénytelen lakóhelyétől négy kilométernél távolabb tölteni. A keresetveszteség megtérítése esetében az élelmezési költség fele összege jár.

(4) Szállásköltség megtérítése címén napi 12 forintra van igénye annak, aki személyes megjelenése miatt éjfélen túl lakóhelyétől távol tartózkodni kénytelen.

(5) Keresetveszteség címén egy-egy napra 30 forintnál nagyobb összeget téríteni nem lehet.

(6) Az utazási-, az élelmezési- és a szállásköltséget, valamint a keresetveszteséget a fellebbviteli eljárás során megidézett tanúk részére is minden esetben, az igénylő részére azonban csak akkor kell megtéríteni, ha a társadalombiztosítási bizottságnak az igény tárgyában hozott határozatát a megyei tanács végrehajtóbizottsága az igénylő javára részben vagy egészben megváltoztatja. A felsorolt költségmegtérítéseket és keresetveszteséget ilyen esetben is az SZTK elsőfokon eljárt helyi szerve fizeti ki.

15. § A 14. § (1)-(6) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket az orvosi vizsgálatra berendelés és a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalás eseteiben is alkalmazni kell. Ha a kórházi (gyógyintézeti) megfigyelésre utalt igénylő (nyugdíjas, járadékos) ellátást és szállást a kórházban (gyógyintézetben) kap, részére élelmezési- és szállásköltség nem jár. A kórházban (gyógyintézetben) töltött napokra keresetveszteség megtérítésének csak akkor van helye, ha a megfigyelésre utalt igénylőnek túlnyomólag saját keresetéből eltartott családtagja van; ilyen esetben azonban a keresetveszteségnek csak a felét lehet megtéríteni.

16. § Ha az igénylő jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napjától számított egy éven belül újból előterjeszti, az utazási-, élelmezési- és szállásköltséget, illetőleg keresetveszteséget csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján nyugdíjat vagy járadékot állapítottak meg.

Határozat a nyugdíj- és járadékigényekről

17. § (1) A nyugdíjigényekről és a járadékigényekről a szakszervezeti társadalombiztosítási bizottságok határoznak. Határozattal kell kimondani a nyugellátás (járadék) felemelését, csökkentését vagy megszüntetését is. A határozatban az ideiglenes járadék tekintetében, valamint a nyugdíjra, illetőleg a járadékra folyósított előleg tekintetében is intézkedni kell.

(2) A határozat ellen - annak kézbesítésétől számított 60 nap alatt - az igény tárgyában határozatot hozó társadalombiztosítási bizottság székhelye szerint illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságához lehet fellebbezni. A fellebbezést annál a társadalombiztosítási bizottságnál kell előterjeszteni, amelyik az elsőfokú határozatot hozta.

(3) Az igény tárgyában a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága véghatározattal dönt.

18. § A hozzátartozók nyugdíjigényéről az Országos Nyugdíjintézet (továbbiakban: ONYI) ügyvitele körében intézkedik. Az intézkedés ellen - annak kézbesítésétől számított 60 nap alatt - az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni, amely a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságához fellebbezhető határozatot hoz. A felszólamlást az ONYI-nál kell előterjeszteni.

Nyugdíj és járadékok folyósítása

19. § (1) A nyugdíjat és a járadékot havonta előre az ONYI fizeti ki. A csonka hónap minden egyes napjára az ellátás teljes havi összeg 1/30-ad részének megfelelő összeg jár.

(2) Minden nyugdíjat (járadékot) az igényjogosult kezéhez, annak nyugellátását (járadékát) pedig, aki szülői hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell fizetni.

20. § A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült nyugdíjak (járadékok) felvételre egymást követő sorrendben a házastárs, a gyermek, az unoka, a szülő (mostohaszülő), a nagyszülő és a testvér jogosult, feltéve, hogy a jogosulttal annak halálakor közös háztartásban éltek.

Igények megállapítása újabb baleset esetén

21. § Újabb üzemi baleset (foglalkozási betegség) esetében valamennyi baleset (foglalkozási betegség) következményét együttesen kell értékelni.

22. § (1) Ha az újabb baleset (foglalkozási betegség) következtében a sérült nem kerül magasabb fokozatba, a baleseti járadékot változatlan összegben kell folyósítani.

(2) Ha az újabb baleset (foglalkozási betegség) következtében a sérült magasabb fokozatba kerül, járadékát (nyugdíját) az előző baleseti járadékának (nyugdíjának) megállapításánál figyelembe vett munkabér alapján kell megállapítani, ha ez reá nézve kedvezőbb.

A szolgáltatásokkal kapcsolatos általános rendelkezések

23. § (1) Öregségi nyugdíjban részesülő személy részére rokkantsági nyugdíjat megállapítani nem lehet.

(2) A rokkantsági nyugdíjat a hatvanötödik életév betöltése után a rokkantság súlyosbodása címén felemelni nem lehet.

(3) Ha az öregségi nyugdíjban részesülő személy üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében rokkant meg, illetőleg a rokkantsági nyugdíjas rokkantsága az említett ok következtében súlyosbodott, az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésre tekintet nélkül a rokkantsági nyugdíjat meg lehet állapítani, illetőleg fel lehet emelni.

24. § Az özvegyi nyugdíj, árvaellátás és szülői nyugdíj az üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében elhalt dolgozó hozzátartozóira vonatkozó rendelkezések szerint jár akkor is, ha a sérült (beteg) dolgozó a táppénzsegély, illetőleg az ideiglenes járadék folyósításának tartama alatt nem az üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében halt meg, de feltehetőleg az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján állapotának tartós kialakulása esetében rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

25. § A Nyt. alapján járó szülői nyugdíj összege az özvegyi nyugdíj összegével egyenlő.

26. § Ha a nyugdíjra (járadékra) való jogosultság fennállása kétséget kizáróan megállapítható a nyugdíj (járadék) összegének kiszámításához szükséges adatok azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig előleget lehet folyósítani. A folyósított előleget a később megállapított nyugdíj (járadék) összegébe be kell számítani, illetőleg az esetleges túlfizetést le lehet vonni.

27. § A nyugdíj (baleseti járadék) legalacsonyabb és legmagasabb összegének megállapítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál a gyermeknevelési pótlékot és a házastársi pótlékot számításba venni nem lehet.

28. § Az ügykezelés egyszerűsítése érdekében a nyugdíjak (járadékok) végösszegének megállapításánál az 50 fillért el nem érő töredékösszeget figyelmen kívül kell hagyni, az 50 fillért elérő vagy azt meghaladó töredékösszeget pedig forintra kell felfelé kikerekíteni.

Szolgáltatásokkal kapcsolatos átmeneti rendelkezések

29. § Az a férfi dolgozó, akinek öregségi járadékra az igénye a korábbi szabályok szerint 1952. január 1. előtt megnyílott, öregségi járadékot azonban még nem igényelt, a Nyt. alapján nyugdíjra tíz évi szolgálati idő igazolása esetében is csak akkor jogosult, ha a hatvanötödik életévét betöltötte, megrokkan vagy hatvanadik életévének betöltése után munkaviszonya saját elhatározásán kívülálló okból szűnik meg.

30. § Az 1952. évi január hó 1. napja előtt elszenvedett baleset (foglalkozási betegség) esetében a járadékigényt a Nyt. hatálybalépése előtt érvényben volt szabályok szerint kell elbírálni, illetőleg állapotváltozás esetében megváltoztatni, vagy módosítani. Ha azonban a baleset (foglalkozási betegség) miatt elsőízben történik táppénzsegélyezés és ez 1951. évi december hó 31. napja után fejeződik be, az igényt a Nyt. szerint kell elbírálni.

31. § Ha a Nyt. hatálybalépése előtt elszenvedett balesetet a Nyt. hatálybalépése után újabb baleset (foglalkozási betegség) követi és a munkaképesség csökkenésének mértéke a már kialakult korábbi állapothoz képest legalább 15%-kal emelkedik, a járadékigényt (nyugdíjigényt) a Nyt. alapján kell elbírálni. Ha az emelkedés 15%-on alul van, a járadékot a korábbi szabályok szerint kell megállapítani.

32. § Ha a korábbi szabályok szerint munkaképességének legalább 67%-os csökkenése alapján baleseti járadékban részesülő személy 1951. évi december hó 31. napja után meghal és a halál oka nem az üzemi baleset (foglalkozási betegség), a hozzátartozók járadékának mértékére nézve a korábbi szabályok irányadók.

33. § (1) Az az özvegy nő, akinek társadalombiztosítási özvegyi járadékra azért nem volt igénye, mert a korhatárt még nem érte el, ötvenötödik életévének betöltésétől, vagy megrokkanása esetében jogosult özvegyi járadékra, ha

a) a Nyt. hatálybalépésekor a negyvenedik életévét betöltötte, vagy

b) megrokkanása a Nyt. hatálybalépését követő tíz év alatt következik be.

(2) Az özvegyi járadékot a korábbi szabályok szerinti mértékben kell megállapítani.

34. § Összegszerűség tekintetében a régi szabályok, egyéb feltételek tekintetében pedig a Nyt. rendelkezései szerint kell elbírálni a volt közszolgálati alkalmazott özvegyének igényét, ha a férj a Nyt. hatálybalépését követő 5 éven belül hal meg és nyugdíjának folyósítása a korhatár be nem töltése miatt a Nyt. hatálybalépésekor szünetelt.

35. § A Nyt. hatálybalépése előtt kötött újabb házasság miatt szünetelő özvegyi nyugdíjra (járadékra, nyugbérre) való igény a második férj elhalálozása esetén feléled, ha az özvegyre a Nyt. 13. §-ának (2)-(4) bekezdésében előírt személyi feltételek fennállanak. Az összegszerűség tekintetében a Nyt. hatálybalépése előtti szabályok az irányadók.

36. § A korábbi szabályok szerint özvegyi nyugdíjra (járadékra, nyugbérre) jogosult özvegynek újabb házasságkötése esetén csak a Nyt-ben meghatározott feltételeik szerint van igénye végkielégítésre. A végkielégítés az özvegyet megillető özvegyi nyugdíj (járadék, nyugbér) egy évi összege.

37. § A korábbi szabályok szerint nyugdíjban (járadékban, nyugbérben) részesülő személynek a Nyt. hatálybalépése után bekövetkezett halála esetén megállapítható szülői nyugdíj összege a korábbi jogszabályok szerinti özvegyi nyugdíj (járadék, nyugbér) összegével egyenlő.

38. § Annak az öregségi járadékosnak, aki mint volt el nem ismert vállalati nyugdíjpénztári tag a Nyt. hatálybalépéséig vállalati nyugdíjbiztosított volt, hatvanötödik életévének betöltése, megrokkanása vagy munkaviszonyának saját elhatározásán kívüli okból történő megszűnése esetében öregségi járadék helyett nyugdíjat kell megállapítani. A nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint amilyen összegű nyugdíj őt megilletné, ha a biztosítási eset az 1951. évi december hó 3. napján következett volna be.

39. § Az ONYI-nál előterjesztett kérelem alapján 1952. évi január hó 1. napjától, illetve az előterjesztés hónapjának első napjától folyósítani kell azokat a társadalombiztosítási járadékokat (nyugbéreket, ellátásokat), amelyeknek folyósítása a

a) munkaviszonyból származó kereset, vagy

b) havi 300 forintot meghaladó jövedelem, vagy

c) közszolgálati jogviszony fennállása, vagy

d) a kártalanítási igény nyugvása

folytán részben vagy egészen szünetelt.

Vegyes rendelkezések

40. § (1) Az, akinek nyugdíja összegszerűség tekintetében a 196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 26. §-ában foglalt rendelkezések alapján folyósítási korlátozás alá esik, keresetét és egyéb jövedelmét az ONYI-nak bejelenteni köteles. A munkaviszonyból származó keresetet a munkáltatóval, az egyéb jövedelmet a lakóhely szerint illetékes községi (városi) tanáccsal kell igazoltatni. A bejelentést elsőízben 1952. évi január hó 20. napjáig, azt követően pedig a kereset, jövedelem esedékességétől számított 8 nap alatt - kell bejelenteni.

(2) A nyugellátás, kereset és egyéb jövedelem együttes összegének korlátozásánál a családi pótlékot, a gyermeknevelési pótlékot és a házastársi pótlékot, valamint a 100%-ot meghaladó munkateljesítményért kapott bért nem lehet számításba venni.

41. § A mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló jogszabályok alapján (1938. évi XII. tv. és 1939. évi XVI. tv.) járó járadékok megállapításánál a hivatkozott jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. E jogszabályok alapján azonban csak annak lehet járadékot megállapítani, aki 1889. évi január hó 1. napja előtt született.

42. § A Nyt. hatálybalépése előtt megállapított nemzeti gondozási díjak [12830/1948. (XII. 23.) Korm. rendelet] folyósítása tekintetében a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni.

43. § Az üzem helye szerint illetékes társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat, ha a baleset vagy foglalkozási betegség körülményeinek megvizsgálása a nyugellátásra, illetőleg a járadékra való jogosultság megállapítása szempontjából szükséges. A vizsgálat alkalmával a munkáltató vagy megbízottja köteles személyesen jelen lenni és a szükséges felvilágosításokat megadni.

44. § A jelen rendelet 1. §-ában és 17. §-ában foglalt rendelkezések, továbbá a rendeletnek mindazok a rendelkezései, amelyek a Szakszervezetek Országos Tanácsa társadalombiztosítási szervét, illetőleg az ONYI-t jelölik meg intézkedő szervként, a Magyar Államvasutakra (Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútra), valamint e vasutak dolgozóira (nyugdíjasaira, járadékosaira) és ezek hátramaradottaira nem vonatkoznak.

45. § Ha a dolgozó mástól kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a Nyt. alapján járó szolgáltatásokat figyelembe vették volna, az ellátások (járadékok) ugyanarra az időre és a kapott kártérítés mértékéig nem járnak.

46. § Az 1952. évi január hó 1. napjáig megnyílt és eddig az időpontig előterjesztett ellátási igényeket az a szerv bírálja el, amelynek hatáskörébe az igények elbírálása a Nyt. hatálybalépése előtt tartozott jogorvoslat tekintetében a Nyt. előtti szabályok az irányadók.

47. § (1) A 196/1951. (XI. 11.) MT rendelet 30. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtása céljából az elismert és el nem ismert nyugdíjpénztárak az 1952. évi január hó 20. napjáig az ONYI-hoz bejelentést tenni kötelesek. A bejelentésnek tartalmaznia kell a nyugdíjpénztár elnevezését, székhelyének megjelölését (pontos címét) és azt, hogy a nyugdíjpénztár működés milyen jogszabályi rendelkezésen alapul.

(2) Az (1) bekezdésben előírt bejelentést kötelesek tenni azok a vállalatok is, amelyeket szolgálati viszony alapján nyugdíj (kegydíj) fizetésének kötelezettsége terhel.

48. § A jelen rendelet az 1952. évi január hó 1. napján lép hatályba.

Olt Károly s. k.,

pénzügyminiszter