40/1950. (I. 29.) MT rendelet

az orvos-egészségügyi közszolgálati alkalmazottak szolgálati viszonyának egyes kérdéseire és illetményeire vonatkozó rendelkezések tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 3.100.)

A hároméves terv sikere és a szocialista közegészségügyünk alapjainak az ötéves terv alapján küszöbön álló kiépítése lehetővé és szükségessé teszi az egészségügyi dolgozók, orvosok életszinvonalának jelentős emelését.

Ezért a minisztertanács, méltányolva az egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak a magyar dolgozók munkaerejének védelmében és helyreállításában végzett munkáját, illetményeiket olyan mértékben emeli, mely nagy mértékben elősegíti, hogy teljes odaadással szolgálják hivatásukat és fejlesszék szakmai és tudományos színvonalukat.

A minisztertanács a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 25. § (2) bekezdése alapján a szocialista közegészségügy alapjainak építése, a közegészségügyi dolgozók, orvosok anyagi és kulturális jólétének növelése érdekében a következőket rendeli:

I. FEJEZET

Bevezető rendelkezések

1. §

A rendelet hatálya

(1) A jelen rendelet hatálya kiterjed az állam, a megye, a város, a járás és a község egészségügyi és szociális munkakört betöltő alkalmazottaira, valamint az állam és önkormányzatok által fenntartott kórházak, egészségügyi, egészségvédelmi, szociális és gyermekvédelmi intézmények, hadirokkant otthonok, egészségügyi célt szolgáló tan- és nevelésügyi intézetek (egyetemek, iskolák, napközi otthonok, kollégiumok stb.) és tudományos vagy kutató intézetek, a mentőszolgálatnál tényleges szolgálatot teljesítő alkalmazottakra (továbbiakban: alkalmazottak).

(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya:

a) a Néphadsereg, a rendőrség, az Államvédelmi Hatóság, a Magyar Államvasutak, a Magyar Posta, valamint a tűzoltóság szolgálatában álló orvos-egészségügyi alkalmazottakra,

b) az állandóan külföldön szolgálatot teljesítő alkalmazottakra,

c) az Országos Társadalombiztosítási Intézet, az Országos Bányatárspénztárak, magánkórházak, nemzeti és községi vállalatok és üzemek alkalmazottaira.

II. FEJEZET

Az alkalmazottak jogaira és kötelességeire vonatkozó egyes rendelkezések

2. §

Rendes munkaidő

(1) Az alkalmazottak rendes munkaideje általában heti 48 óra.

(2) A heti 48 óra munkaidőt úgy kell elosztani, hogy a napi rendes munkaidő a hét első 5 napján általában legalább 8˝ óra, szombaton legalább 4 óra legyen.

(3) Az alkalmazottat - szombat kivételével - naponta 30 perc étkezési szünet illeti meg, amely további intézkedésig a munkaidőbe számít.

(4) Az alkalmazottakra irányadó heti 48 óra rendes munkaidő alól kivételt képeznek a következő alkalmazottak:

a) azok, akiknek munkaideje a jelenleg fennálló munkaerőhiány miatt heti 60 óra,

b) a Röntgen szakmában foglalkoztatott alkalmazottak, valamint a gyógymasszőrök, akiknek munkaideje nem haladhatja meg a heti 36 órát.

(5) A heti munkaidő beosztása egészségügyi alkalmazottaknál, amennyiben ezt a betegellátás megkívánja, az általános szabályoktól eltérően, a szükségletnek megfelelően állapítandó meg.

(6) A munkabeosztást, a napi munkaidő kezdetének és befejezésének időpontját, az étkezési szünet beosztását, a napi munkaidő esetleges hosszabb megszakítását (osztott munkaidő), a népjóléti miniszter, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszter által meghatározott irányelvek szerint az intézet igazgatója (illetve hivatalfőnök), az Orvosegészségügyi Szakszervezet (a továbbiakban: szakszervezet) meghallgatásával állapítja meg. Az így megállapított munkabeosztásról szolgálati úton az illetékes miniszterhez jelentést kell tenni.

(7) Ha az anya gyermekének szoptatását a hivatal helységeiben végzi, a szoptatási idő miatt kiesett munka címén munkaidejét meghosszabítani nem szabad.

3. §

Munkaszüneti napok

(1) Munkaszüneti napok: a vasárnapok, továbbá a kollektív keretszerződésekben felsorolt ünnepnapok.

(2) A munkaszüneti napok a folyamatos munkahelyen dolgozó alkalmazottakat is megilletik. A munka folyamatossága érdekében az ilyen alkalmazottak részére vasárnap helyett más munkaszüneti napot is lehet megállapítani, de a munka beosztásának úgy kell történnie, hogy havonkint egy munkaszüneti nap feltétlenül, de lehetőleg kettő, vasárnapra essék. A többi munkaszüneti napon végzett munka túlmunkának minősül.

4. §

Fizetett szabadság

(1) Az alkalmazottnak fizetett szabadság jár.

(2) A közszolgálatbalépés első napjától eltöltött hat havi szolgálat után az alkalmazottat 6 munkanap fizetett szabadság, minden további hónap után egy-egy munkanap, tizenkét havi alkalmaztatás után összesen 12 munkanap szabadság illeti meg. Fél hónapnál hosszabb alkalmazás egész hónapnak számít. Hat havi alkalmazási idő betöltése előtt fizetett szabadság csak az alkalmazás megszűnése esetén adható ki. Az alkalmazás minden további évében a fizetett szabadság tartama egy-egy munkanappal növekszik, leghosszabb tartama 25 munkanap.

(3) A tizenyolcadik életévét be nem töltött alkalmazott részére, amennyiben hat havi szolgálatot már eltöltött a (2) bekezdésben meghatározott számításra tekintet nélkül minden naptári évben 24 munkanap fizetett szabadságot kell kiadni. Ez a szabadság még abban a naptári évben is megilleti a fiatalkorú alkalmazottat, amelyben tizennyolcadik életévét betölti.

(4) A szabadságidő megállapításánál a korpótlék (8. §) kiszámításánál figyelembejövő szolgálati időt kell alapul venni.

(5) A hivatalvezető a szakszervezet meghallgatásával a hivatal összes alkalmazottaira vonatkozóan az egész naptári évre szabadságolási tervet köteles készíteni hivatali munka és az alkalmazottak érdekeinek figyelembevételével. Az alkalmazottakat lehetőleg az egész évre elosztva kell szabadságra bocsátani.

(6) Gondoskodni kell arról, hogy az egyes alkalmazottak évi teljes szabadságidejüket lehetőleg egyhuzamban vehessék ki, illetve tölthessék el. Indokolt esetben - akár hivatali érdekből, akár az alkalmazott kérelmére - a szabadság részletekben is kiadható. Ilyen esetben (t. i. ha a szabadságot részletekben adják ki) a szabadság időtartama egy-egy esetben 6 munkanapnál rövidebb nem lehet, ennél rövidebb időtartama csak kivételesen az alkalmazott indokolt kérelmére engedélyezhető. Ha az alkalmazott az egyik évben ősszel vagy téli időszakban kapott szabadságot, a következő évben lehetőleg tavasszal vagy nyáron kell szabadságra bocsátani.

(7) A hivatalvezető csak egészen rendkívüli esetben s igen fontos szolgálati érdekből hívhatja vissza az alkalmazottat már megkezdett szabadságáról.

(8) A szabadságot a következő évre átvinni nem lehet. Ez alól a rendelkezés alól az illetékes miniszter különösen indokolt esetben kivételt tehet.

(9) A terhesség és szülés esetében a nőalkalmazott részére annyi időre jár szolgálatmentesség, amennyi időre az 1927. XXI. törvény és azt kiegészítő, valamint módosító jogszabályok értelmében terhességi és gyermekágyi segélyre jogosult. A terhesség és szülés következtében elmulasztott munkaidőre járó segély tekintetében a 22/1950. (I. 20.) MT rendeletben foglaltak az irányadók.

(10) A közszolgálati és egyéb közületi alkalmazottak rendkívüli fizetett szabadságának szabályozásáról szóló 3170/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet rendelkezései továbbra is hatályban maradnak.

(11) A hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és a munkahelyváltoztatással kapcsolatos egyes rendelkezésekre vonatkozó 9/1950. (I. 8.) MT rendeletnek a munkavállalók szabadságára vonatkozó rendelkezéseit a közszolgálati alkalmazottakra is alkalmazni kell.

5. §

Szakmai és politikai képzésre vonatkozó rendelkezések

(1) A munka eredményesebbé tétele, valamint a szocialista tervgazdálkodás érdekében a hivatalvezető a szakszervezet meghallgatásával gondoskodni köteles az alkalmazottak szakmai és politikai ismereteinek fejlesztéséről.

(2) Az alkalmazottak szakmai és politikai ismereteiket az (1) bekezdésben biztosított képzésükön felül munkateljesítményük minőségi és mennyiségi növelése érdekében is fejlesszék.

III. FEJEZET

Illetmények és járandóságok

A) Rendszeres illetmények

6. §

Új illetményrendszer

(1) A jelen rendelet hatálybalépésével az alkalmazottak eddigi (fizetési osztályokhoz, rangokhoz és címekhez kötött) illetményrendszere, megszűnik s annak helyébe a jelen rendelettel megállapított illetményrendszer lép.

(2) Az alkalmazottak részére a jelen rendeletben meghatározott illetményeken kívül más illetményt (juttatás) a Magyar Tudományos Akadémia által folyósított tudóspótlék kivételével, folyósítani nem szabad.

7. §

Alapfizetés

(1) Az alkalmazottak alapfizetését hivataluk jellege és ténylegesen betöltött munkakörük szabja meg.

(2) A hivatalokat (intézeteket, intézményeket stb.) jellegükhöz képest az alábbi I-V. jelzésű hivatali csoportok szerint kell csoportosítani.

I. Minisztériumok és országos jellegű egyéb főhatóságok, nem országos jellegű, de fontosságuknál fogva ide sorolható budapesti székhelyű hatóságok;

II. országos jellegű, de főhatóságnak nem minősülő hatóságok, Budapest főváros központi hivatalai és több megye területére kiterjedő hatáskörrel bíró kerületi hatóságok; az egyes megye területére kiterjedő hatáskörrel bíró budapesti székhelyű hatóságok, valamint az ennek megfelelő hatáskörű budapesti hatóságok;

III. Budapest főváros kerületi hivatalai; a megyére, törvényhatósági jogú városra vagy megyei székhelyre kiterjedő hatáskörű hivatalok; megyei székhelyen levő járási hatáskörű hivatalok;

IV. járásra és megyei városra kiterjedő hatáskörű hivatalok, amennyiben a III. csoportba nem tartoznak;

V. községre kiterjedő hatáskörű hivatalok.

(3) A hivatalokat a fenti csoportok valamelyikébe az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával a pénzügyminiszterrel egyetértésben sorolja be. Véleményeltérés esetén a Népgazdasági Tanács dönt.

(4) Az egyes munkaköröket az egészségügyi, szociális, tudományos vagy kutató munkakörrel együtt - valamint azokra megállapított havi alapfizetések összegét - a jelen rendelet melléklete tartalmazza.

8. §

Korpótlék

(1) Az alkalmazottak a (2) bekezdés szerint beszámítható tényleges szolgálati idejük alapján a munkakörük szerint járó alapfizetésen felül - a 23. §-ban meghatározott korlátozás figyelembevételével - korpótlékot kapnak. A korpótlék mértéke a beszámítható szolgálati időnek minden betöltött öt éve után a havi alapfizetés két százaléka. A szolgálati időt a korpótlék szempontjából úgy kell számítani, hogy az alkalmazás éve teljes évnek számít.

(2) A korpótlék kiszámításánál az alkalmazottak főfoglalkozású minőségben közszolgálatban eltöltött tényleges szolgálati idejét kell beszámítani. A harminc napnál hosszabb időtartamú szolgálatmegszakításokat a korpótlék kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni. A beszámítható szolgálati időket össze kell számítani és a szolgálat kezdeteként így jelentkező időpontot kell az alkalmazás kezdő időpontjának tekinteni. A betegség, terhesség és szülés folytán igazoltan mulasztott időt a korpótlék számítása szempontjából tényleges szolgálati időként kell figyelembe venni.

(3) A fizetésnélküli szabadságon eltöltött időből legfeljebb egy évi időt lehet figyelembe venni. Nem áll ez a korlátozás, ha az alkalmazott közérdekből volt fizetésnélküli szabadságon.

(4) Azok az alkalmazottak, akik a felszabadulást követően léptek közszolgálatban, kérhetik a közszolgálat körén kívül eltöltött idő beszámítását.

(5) A közszolgálat körén kívül eltöltött, idő beszámításának feltételeit a minisztertanács külön rendelettel szabályozza.

(6) A korpótlék megállapításánál az eddigi jogszabályok alapján a fizetés, illetőleg a nyugellátás megállapítása szempontjából már beszámított szolgálati időt figyelembe kell venni.

(7) A korpótlék megállapításánál az orvosi és egészségügyi szakképzettségű alkalmazottakra nézve az orvosi végzettséget, illetőleg szakképzettséget igazoló oklevél keltét kell alapul venni a beszámítható szolgálati idő meghatározása szempontjából.

9. §

Külön pótlékok

(1) A hatósági orvosok tanyai pótdíjára vonatkozó korábbi rendelkezések is hatályban maradnak.

(2) A megállapított alapfizetéseken felül havi 200 forint jár azoknak az orvosoknak, akik röntgen, tbc, elme, kórbonctani és laboratóriumi szakmában vannak foglalkoztatva. Azokat az orvosokat, akik csecsemő és gyermekgyógyászat területén működnek, alapfizetésükön kívül havi 100 forint illeti meg. Az így kifizetésre kerülő havi 200, illetőleg 100 forintot, az alapfizetés kiegészítő részének kell tekinteni, azaz valamennyi százalékos alapon számított pótlékot a jelen bekezdésben megjelölt havi 200, illetőleg 100 forinttal megemelt alapfizetések után kell számítani.

(3) A tisztiorvosok, valamint veszélyes, főként fertőzés veszélyének kitett egészségügyi munkakörben dolgozó alkalmazottak veszélyességi pótlékban részesíthetők. A veszélyességi pótlék az alapfizetés 30%-a. A veszélyességi pótlék engedélyezésének feltételeit a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel és az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben szabályozza.

10. §

Családi pótlék, szülési segély

A családi pótlékra igényjogosultság, továbbá tanulmányi családi pótlék és a méltányosság címén folyósítható családi pótlék, valamint az alkalmazott részére gyermeke születése esetén a családi pótlék ötszörös összegében járó szülési segély tekintetében az eddigi jogszabályok továbbra is hatályban maradnak azzal, hogy a határozathozatal minden esetben az illetékes miniszter hatáskörébe tartozik.

11. §

Személyi pótlék

(1) Amennyiben a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazottnak szolgálati viszonyból származó összjárandósága családi pótlék figyelmen kívül hagyásával magasabb az összjárandóságnál, amely a jelen rendelet alapján részére a családi pótlék kivételével rendszeres illetményként jár, az alkalmazottat az illetékes miniszter személyi pótlékban részesíti. A személyi pótlék általában olyan összeg, amely a jelen rendelet alapján járó rendszeres összjárandóságokat a korábbi összjárandóságok összegére egészíti ki, ennél magasabb személyi pótlék megállapításának helye nincs.

(2) A személyi pótlék mértékét az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával állapítja meg. A megállapított személyi pótlék a munkakör megváltoztatása nélkül nem csökkenthető.

B) Változó illetmények

12. §

Túlmunka díjazása

(1) Egyes meghatározott munkaköröket betöltő alkalmazottaknak a heti rendes munkaidejükön felül elvégzett munkájuk (túlmunka) után díjazás jár, feltéve, hogy a túlmunkát az illetékes miniszter vagy annak engedélyével a hivatalvezető rendelte el. Azokat a munkaköröket, amelyekben túlmunka végezhető, valamint a túlmunka díjazásának feltételeit a pénzügyminiszter a szakszervezet meghallgatása után az Országos Munkabér Bizottsággal (O. M. B.) egyetértésben állapítja meg.

(2) Az alkalmazottakat 24 órát kitevő ügyeleti szolgálatuk ellátásáért a következő díjak illetik meg: alorvost (klinikai tanársegédet) 15 Ft, segédorvost (klinikai gyakornokot) 10 Ft, egyéb egészségügyi és műszaki alkalmazottat 7 Ft, minden más alkalmazottat 5 Ft. Ha az ügylet 24 óránál kevesebb, a díjat a teljesített órának megfelelően arányosan csökkenteni kell.

(3) Azok az alkalmazottak, akiknek a fennálló munkaerőhiány miatt a munkaidejük általában heti 60 óra, a heti 48 órán felül végzett munkájuk után a teljesített túlórák arányában túlóradíjátalányban részesítendők, amelynek mértékét az (1) bekezdés alapján kell megállapítani.

13. §

Jutalmazás

Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával egyéni elbírálás alapján az egyes kimagasló teljesítményt nyújtó alkalmazottakat jutalomban részesítheti.

14. §

Kiküldetési és átköltözködési illetmények

A jelen rendelet hatálybalépésekor a közszolgálati alkalmazottak által bel- és külföldi hivatalos kiküldetése és átköltözködése esetén felszámítható illetmények megállapítására és folyósítására vonatkozó jogszabályok hatályban maradnak.

15. §

Természetbeni juttatások

(1) Természetbeni juttatások a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve térítés nélkül nem adhatók. Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeletileg engedélyezhet természetbeni juttatásokat térítés ellenében. A természetbeni juttatásokért fizetendő térítés mértékét a pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel egyetértésben a szakszervezet meghallgatásával határozza meg.

(2) A hivatal épületében lévő kapuslakás, továbbá annak fűtése és világítása a kapust térítés nélkül illeti meg.

(3) A jelen rendelet hatálybalépése után szolgálati lakást, szolgálati szobát, illetve szolgálati férőhelyet csakis azok az egészségügyi alkalmazottak kaphatnak, akiknek munkája érdekében kívánatos, hogy az intézményben lakjanak. A szolgálati lakás, stb. engedélyezésének feltételeit, valamint azokat a munkaköröket, amelyekben dolgozó alkalmazottaknak az intézetben lakása kívánatos, a népjóléti miniszter, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felügyelete alá tartozó intézménytől függően állapítja meg a szakszervezet meghallgatása után.

(4) A féláru vasúti jegy vásárlására jogosító arcképes igazolványra vonatkozó szabályok a kedvezményt jelenleg élvező alkalmazottakon felül valamennyi, a rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottakra kiterjednek.

(5) Munkaruhát, munkacipőt, valamint védőruhát azokban a munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottaknak lehet juttatni, amelyekben a munka nagymérvű szennyeződéssel jár, vagy ha azt egészségügyi, illetőleg veszélyességi szempontok indokolják. Ezek kiszolgáltatását a szakszervezet meghallgatásával az illetékes miniszter rendeli el. A munkaruha, munkacipő, illetőleg a védőruha a hivatal tulajdonát képezi. Azok a munkaruhák, valamint munkacipők, amelyeket az alkalmazott kizárólagosan csak a maga személyében használ, az elhasználódási idő letelte után térítés nélkül az alkalmazott tulajdonába mennek át.

(6) A munkaruhát és munkacipőt, valamint a védőruhát természetben kell kiadni, azt pénzben megváltani nem lehet.

16. §

Társadalombiztosítási járulék fizetése

A jelen rendeletben megállapított illetményeken felül a hivatal fizeti az alkalmazottak társadalombiztosítási járulékát is.

17. §

Nőalkalmazottak illetménye terhesség idején

Ha a nőalkalmazott terhességére való tekintettel könnyebb munkakörbe osztják be, s az új munkakörben járó illetménye alacsonyabb az előző munkakör szerinti illetményénél, a terhesség tartamára az előző munkakörére megállapított illetményeket kell részére folyósítani.

18. §

Segélyek

(1) Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával segélyben részesítheti az alkalmazottat az alábbi körülmények valamelyikének bekövetkezése esetében:

a) az alkalmazott valamely családtagjának (házastárs, gyermek, szülő) halála,

b) az alkalmazott házasságkötése,

c) az alkalmazott gyermekének születése,

d) az alkalmazott vagy családtagját ért súlyosabb természetű baleset,

e) az alkalmazottnak vagy családjának igazolt és műtéti beavatkozással járó vagy hosszantartó súlyos lefolyású betegsége, vagy ezekkel kapcsolatos és igazolt utókezelése, kivéve, ha erről a társadalombiztosító intézet gondoskodik,

f) árvíz, tűzkár, vagy egyéb elemi csapás, ha az alkalmazottnak súlyos anyagi kárt okozott,

g) egyéb rendkívül indokolt esetben.

(2) Az alkalmazott segélykérelmét indokoló rendkívüli körülményt hatóságilag vagy más hiteltérdemlő módon köteles igazolni.

(3) Segélyek csak egyéni elbírálás alapján folyósíthatók, ennélfogva az alkalmazottak egész csoportjait ilyen juttatásban részesíteni nem szabad.

19. §

Illetményelőleg

(1) Az alkalmazott részére illetményelőleg folyósítható az alábbi esetekben:

a) a 18. §-ban felsorolt valamely körülmény esetén,

b) hosszabb gyógykezeltetés esetén,

c) lakáshelyreállítás, költözködés esetén,

d) egyéb rendkívüli esetekben.

(2) Az esetenkint adható előleg összege nem haladhatja meg az alkalmazott egy havi rendszeres illetményeinek összegét és legfeljebb 800 (Nyolcszáz) forint lehet.

(3) Az előleg összegének megállapításánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az előlegek egy hónapra eső törlesztőrészlete az alkalmazott illetményeit már esetleg terhelő tartozásokkal együtt ne haladja meg rendszeres illetményeinek egyharmad részét. Az előleg kamat és költségmentes.

(4) Az előleg folyósítását az illetékes miniszter vagy az általa erre feljogosított hivatal vezetője a szakszervezet meghallgatásával engedélyezi.

(5) Az előleget annak folyósítását követő második hó első napjától számított hat hónap alatt egyenlő részletekben kell visszafizetni.

20. §

Étkezés

(1) Napi egyszeri étkezésben részesíthetők azok az intézeti alkalmazottak, akik az intézetben legalább 6 órai munkát végeznek, munkaidejük egybeesik valamely főétkezés idejével és az intézet épületében közös konyha van.

(2) Az étkezésért az alkalmazott a pénzügyminiszter által megállapított térítést fizeti. A (3) és (4) bekezdésben említett étkezések után az alkalmazott a pénzügyminiszter által az önköltségnek megfelelően megállapított norma szerinti térítést fizeti.

(3) Azok az alkalmazottak, akik napi nyolc óránál hosszabb állandó szolgálatot teljesítenek, többszöri étkezésben is részesíthetők, ha az intézetben többszöri étkezés van és az alkalmazottak az étkezés idején az intézetben szolgálatukat látják el.

(4) Ha az alkalmazott munkakörénél fogva szolgálati érdekből a munkahelyén köteles lakni és főzési lehetősége nincsen s ezért mind maga, mind pedig családtagjai az intézeti (hivatali) étkezésre rászorulnak, az étkeztetésüket a szakszervezet véleménye alapján az intézet igazgatója (hivatali főnöke) engedélyezheti. Az alkalmazott és önálló keresettel nem bíró családtagjai a (2) bekezdésben említett térítést fizetik. Önálló keresettel bíró családtag részére az intézeti étkezés nem engedélyezhető.

(5) Az alkalmazott által saját személye, valamint önálló keresettel nem bíró hozzátartozói részére igénybevett természetbeni juttatás térítése nem haladhatja meg összjárandóságának 60 százalékát.

21. §

Jóléti-, kulturális-, sportcélok támogatása

Az alkalmazottak jóléti-, kulturális- és sportintézményeinek fenntartásához, valamint az alkalmazottak ilyen tevékenységének támogatásához szükséges fedezetről a költségvetésben történik gondoskodás.

IV. FEJEZET

Az alkalmazottak besorolása

22. §

Az alkalmazottaknak a rendelet hatálybalépésével kapcsolatos besorolása

(1) A jelen rendelet hatálybalépésekor tényleges szolgálatban álló minden alkalmazottat be kell sorolni a 7. § szerint megállapított valamely munkakörnek megfelelő állásba és azon belül meg kell határozni havi alapfizetésének összegére irányadó fizetési fokozatot.

(2) A besorolások iránti hivatalonkint vagy szükség esetén közigazgatási területi egységenkint az illetékes tárcák helyi besorolási bizottságai tesznek javaslatot. A bizottság elnökét és egy tagját az illetékes miniszter, egy tagját pedig a szakszervezet jelöli ki.

(3) A bizottság a besorolásokról négy példányban kimutatást készít. A kimutatás négy példányát az illetékes miniszterhez terjeszti fel.

(4) A besorolás tárgyában a bizottsági javaslatok figyelembevételével az illetékes miniszter határoz és egyszersmind határoz a korpótlék, valamint a személyi pótlék megállapítása tárgyában is. Az illetékes miniszter a besorolt alkalmazottakról összesített létszámkimutatást készít, amely költségvetési fejezetenkint alcímek, hivatali csoportok munkakörök és fizetési fokozatok szerint tartalmazza a besorolt alkalmazottak létszámát. Az illetékes miniszter ezt a kimutatást a bizottsági javaslatok egy példányával a pénzügyminiszternek küldi meg, aki ezt költségvetési szempontból felülvizsgálja. Az illetékes miniszter határozata a pénzügyminiszter hozzájárulásával emelkedik érvényre. A hozzájárulás megtörténte után a megállapított munkaköri besorolásról, korpótlékról és személyi pótlékról az illetékes miniszter értesíti az alkalmazottat.

23. §

A besorolás korlátai

(1) A besorolási javaslatok és határozatok meghozatalánál átmenetileg az alábbi korlátok között kell eljárni.

(2) Ha a jelen rendelet hatálybalépéskor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva 500 forintot nem éri el, a besorolás alapján meghatározott alapfizetésének és korpótlékának összege nem haladhatja meg az 565 forintot.

(3) Ha a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva

500 és 700 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 13%,

701 és 900 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 9%,

901 és 1100 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 7%,

1101 és 1300 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 5% lehet, azzal azonban, hogy a legutóbb említett esetben az új alapfizetés és korpótlék együttes összege 1300 forintot nem haladhatja meg.

(4) Ha a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva 1300 forintot meghalad, az új besorolás illetményemelkedéssel nem járhat.

(5) A (2)-(4) bekezdésben foglalt, az összjárandóság kiszámítására vonatkozó korlátozó rendelkezéseket a jelen rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottak közül csak azokra kell alkalmazni, akik nem kórházi, klinikai, egészségügyi tudományos intézeti, poliklinikai és rendelőintézeti alkalmazottak és nem tisztifőorvosi, vagy tisztiorvosi munkakörben működnek.

24. §

Jogorvoslati, helyesbítési eljárás

(1) Az illetékes miniszternek a 22. § alapján hozott besorolási és korpótlékot megállapító határozata ellen felszólalásnak van helye.

(2) Az alkalmazott felszólalását közvetlen hivatali főnökénél, az illetékes miniszterhez címezve, a jelen rendelet alapján történő második havi illetményfolyósítást követő húsz napon belül nyújthatja be két példányban. A hivatalvezető a felszólalást saját és a szakszervezet véleményével ellátva, az illetékes miniszterhez terjeszti fel.

(3) A felszólalás felett az illetékes miniszter dönt az egyeztető bizottság javaslatának meghallgatása után. Az egyeztető bizottság elnöke és egy tagja az illetékes miniszter kiküldöttje, további kettő tagja az illetékes szakszervezet központjának kiküldöttje.

(4) Amennyiben az illetékes miniszter a felszólalásban panaszolt sérelmet helytállónak tartja, az egyeztető bizottság meghallgatását mellőzheti.

(5) Az egyeztető bizottság a jelen § alapján hozott határozata ellen további jogorvoslatnak - ideértve a 4080/1949. (VI. 10.) Korm. rendeletben szabályozott panaszt is - úgyszintén a bíróság előtt eljárásnak helye nincs.

25. §

Besorolás és fizetés megállapítása új alkalmazás és előléptetés esetén

(1) Új alkalmazás vagy új munkakörre alkalmazás esetén a besorolás és az alapfizetés megállapítása, úgyszintén az eddigi munkakörben a magasabb fizetési fokozatnak megfelelő alapfizetés megállapítása felől a szakszervezet meghallgatásával az illetékes miniszter határoz.

(2) Az illetékes miniszternek a pénzügyminiszter hozzájárulását kell kérnie azokban az esetekben, amelyekben a hivatal átszervezése vagy újabb feladatkör átvétele következtében kerül sor új alkalmazásokra, valamint új munkakörre való beosztásra, továbbá, ha a munkakörön belül csoportosan kíván alkalmazottakat magasabb fokozatba besorolni.

V. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

26. §

Illetményre való igény új alkalmazás esetén

Új alkalmazás esetében az illetmények a szolgálatbalépés napjától járnak.

27. §

Nyugellátás

(1) A jelen rendelet hatálybalépésekor ellátásban (nyugdíj, özvegyi nyugdíj stb.) részesülők ellátásra jogosultságát és ellátásának mértékét nem érinti.

(2) A jelen rendelet hatálybalépése után végelbánás alá vont alkalmazott, illetőleg az alkalmazott, halála esetén hozzátartozója ellátásban csak akkor részesülhet, ha az alkalmazott a jelen rendelet hatálybalépésekor nyugdíjjogosultsággal egybekötött állást töltött be. A nyugdíj (végkielégítés) szempontjából beszámítható javadalmazása összegének megállapítására a jelen rendelet hatálybalépéséig hatályban volt jogszabályok az irányadók.

28. §

Változások végrehajtásának kezdő időpontja

Amennyiben a jelen rendelet alapján történő első besorolások és illetménymegállapítások időközben helyesbítési eljárás, vagy jogorvoslat folytán megváltoznak, a változásokat a jelen rendelet hatálybalépésének napjával, míg a későbbi besorolás, vagy illetménymegállapításra vonatkozó változásokat a kérelem benyújtását követő hónap 1. napjával kell végrehajtani.

29. §

Létszám központi nyilvántartása

A pénzügyminiszter felhatalmazást kap, hogy a jelen rendelet alapján történő besorolásokról készített kimutatások alapján az egyes tárcák részéről, alcímenkint, hivatali csoportonkint, munkakörönkint és fizetési fokozatonkint bejelentett létszámot nyilvántartsa s a későbbi változásokat tárcánkint vezesse és állandóan ellenőrizze.

30. §

Hatálybalépés, végrehajtás

(1) A jelen rendelet az 1950. évi március hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a jelen rendelettel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet végrehajtásáról az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben gondoskodik.

(3) Ha a jelen rendelet végrehajtása során kétség merül fel, ennek eloszlatása végett a pézügyminiszter ad elvi útmutatást; a pénzügyminiszter a fontosabb kérdésekben az útmutatást a szakszervezet meghallgatásával és az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben adja meg.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke