20/1954. (III. 24.) MT rendelet
a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról
A Minisztertanács az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet (Nyt.) 44. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. §
A Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumának hallgatójaként munkaviszonyt közvetlen követően eltöltött időt a szolgálati időbe be kell számítani.
2. §
A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A nyugdíj összegét a nyugdíjigény bejelentését megelőző tizenkét havi munkabér átlagának alapulvételével kell megállapítani. Ha az igénylő a nyugdíjigény bejelentését megelőző két éven belül nem dolgozott összesen tizenkét hónapon át, vagy ha a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a nyugdíj összegének megállapításánál a legutóbbi munkakörre (foglalkozásra) a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályokban a 100 százalékos munkateljesítményre megállapított munkabért kell alapul venni.
(2) Az öregségi nyugdíjkorhatár elérését vagy az ötvenötödik életév betöltését megelőző tizenkét havi munkabér átlagát kell a nyugdíj összegének megállapításánál alapul venni, ha ez az igénylőre kedvezőbb.
(3) A szakmunkás nyugdíjának összegét a szakképzettségének megfelelő munkakörre a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint 100 százalékos munkateljesítményre megállapított átlagbér alapján kell kiszámítani. E rendelkezés szempontjából szakmunkás az, akinek ipari szakképesítése van. E rendelkezést csak akkor lehet alkalmazni, ha a szakmunkás
a) a szolgálati idő megállapításnál figyelembevehető munkaviszonyok tartamának legalább fele részében szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott,
b) nyugdíjazását közvetlenül megelőzően már szakképzettséget nem kívánó munkakört töltött be és
c) az így kiszámított nyugdíj összege reánézve előnyösebb.
(4) A baleseti járadék összegét az átlagos munkabér kiszámításánál munkabérként kél figyelembe venni. A nyugdíj összegének kiszámításánál a természetben kapott járandóságot is figyelembe kell venni. A természetben kapott járandóságot pénzértékre kell átszámítani. A pénzértékre átszámítás tekintetében a betegségi biztosítás szabályai az irányadók. A nyugdíj összegének kiszámításánál figyelembe kell venni a mellékfoglalkozásban vagy második állásban kapott munkabért is, ha a Nyt. hatálya a dolgozóra a mellékfoglalkozás, illetőleg a második állás alapján is kiterjed.
(5) A nyugellátás összegének megállapításánál a mindenkor hatályos jogszabályokban megállapított legmagasabb összegű alapfizetést meghaladó munkabérátlagot figyelembe venni nem lehet.
(6) A baleseti" járadék kiszámításának alapja a balesetet közvetlenül megelőző 12 hónap alatt elért munkabér havi átlaga. Ha a dolgozó a balesetet megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn át dolgozott, az ez alatt a rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagát kell alapul venni. Egyebekben a" baleseti járadék kiszámításainál a (4)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(7) A nyugdíj, illetőleg a baleseti járadék megállapításánál figyelembe veendő munkabérátlag számításának részletes szabályait a pénzügyminiszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésiben állapítja meg."
3. §
A 196/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha a baleseti járadék (ideiglenes járadék) kiszámításának alapjául szolgáló munkabér havi 800 forintnál több, a baleseti járadék
az 1. fokozatú sérültek részére havi 80 forintnál,
a 2. fokozatú sérültek részére havi 120 forintnál,
a 3. fokozatú sérültek részére havi 160 forintnál,
a 4. fokozatú sérülték részére havi 320 forintnál
kevesebb nem lehet.
(2) Ha a baleseti járadék (ideiglenes járadék) kiszámításának alapjául szolgáló munkabér a havi 800 forintot nem haladja meg, a baleseti járadék
az 1. fokozatú sérültek részére havi 70 forint,
a 2. fokozatú sérültek részére havi 100 forint,
a 3. fokozatú sérülteik részére havi 130 forint,
a 4. fokozatú sérültek részére havi 280 forint."
4. §
A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdése akként módosul, hogy az 5. fokozatú (67-90%-os) sérültek részére járó ideiglenes járadék a munkabér 45%-a.
5. §
Annak a nyugellátását, aki utóbb üzemi balesetet szenved, a munkaképességcsökkenésnek megfelelő baleseti járadék 30%-ával kell kiegészíteni. Ezt a rendelkezést csak akkor lehet alkalmazná, ha a munkaképességnek a baleset által okozott csökkenése a 25%-ot meghaladja.
6. §
A 196/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 12. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A szilikózis által okozott foglalkozási betegség következtében előálló munkaképességcsökkenés esetéhein, ha a munkaképesség csökkenése a rokkantság mértékét eléri, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot a Nyt. rendelkezései szerint kell elbírálni akkor is, ha az igénylő szilikózis alapján már baleseti járadékban részesült."
7. §
A Nyt. szerinti nyugdíjmegállapítás esetében a megszűnt nyomdász segélyző egyesületek alapszabályai szerint nyugdíjra jogosult volt egyesületi tagoknak tagsági díj fizetéssel 1944. évi december, hó 31. napjáig eltöltött tagsági idejére teljes évenként 1%-os nyugdíjkiegészítés jár.
8. §
Az özvegyi végkielégítésre való igény az újabb házasságkötést követő egy év alatt érvényesíthető. Az 1954. évi április hó 1. napja előtt kötött újabb házasság esetében a végkielégítésre való igény érvényesítésének határideje az 1955. év március havának 31. napja.
9. §
A gyermeknevelési pótlék (gyermekpótlék, családi pótlék) tekintetében a dolgozók családi pótlékára vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazná.
10. §
(1) Házastársi pótlék címén a 6.169-2/1951. (XII. 8.) PM számú, illetőleg a 15.600/1947. (XII. 31.) Korm. számú rendeletben megállapított összeget kell folyósítani.
(2) Az egyéb feltételek fennállása esetében sem jár házastársi pótlék az után a házastárs után, aki, nyugellátásban részesül, illetőleg 360 forintot meghaladó keresete vagy egyéb jövedelme van.
11. §
A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott munkaképességcsökkenés mértéke, vagy ha a rokkantság foka megváltozik, a változáshoz képest a baleseti járadékos a rokkantsági nyugdíj összegét újból meg kell állapítani. A baleseti járadék és a rokkantsági nyugdíj leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő, második hónap első napjától kezdődően, a baleseti járadék és a rokkantsági nyugdíj felemelését pedig az orvosi vizsgálat napját követő hónap első napjától kezdődően kell foganatosítani. A rokkantságnak kizárólag elöregedés következtében történő súlyosbodása miatt a rokkantsági nyugdíjat felemelni nem lehet.
(2) A baleseti járadékban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesülő személy állapota bármikor, felülvizsgálható abból a szempontból, hogy a munkaképesség csökkenésének, illetőleg a rokkantság mértékének a megállapítása helyesen történt-e. Ha, az orvosi vizsgálat azt állapítja meg, hogy az értékelés a megállapító eljárás során nem a valóságnak megfelelően történt, a baleseti járadék, illetőleg a rokkantsági nyugdíj a valóságos mértékhez képest felemelhető, leszállítható, illetőleg megszüntethető."
12. §
A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 36. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Tartásdíj címén a nyugellátásnak (nyugdíjnak, járadéknak, nyugbérnek) legfeljebb a felét, egyéb követelés fejében pedig legfeljebb az egyharmadát lehet lefoglalni. A levonás összege a nyugellátás 50%-ánál abban az esetben sem lehet több, ha a tartásdíjon felül egyéb követelés is van. A követelések kielégítésének sorrendjét az 54/1953. (XI. 28.) MT számú rendeletben foglalt rendelkezések szabják meg."
13. §
A 196/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 35. § a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Nyugellátások és egyéb ellátások, valamint társadalombiztosítási jogszabályon alapuló járadékok, nyugbérek vagy egyéb ellátások (végkielégítés) tárgyában a 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 18. §-ában és 20. §-ában, illetőleg a Nyt. 42. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott utasításokban foglalt rendelkezések szerint van helye jogorvoslatnak. E rendelkezést a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell."
14. §
A jelen rendelet 1954. évi április hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet 5. §-ának (4) bekezdése a 11. §-a, a 6.169-3/1951. (XII. 30.) PM számú rendelet 7., 8. és 46. §-a, továbbá a 6/1952. (I. 23.) PM számú rendelet 1. §-a, 2. §-ának (1)-(3) bekezdése és 4. §-a, valamint az 54/1953. (XI. 28.) MT számú rendelet 4. § (1) bekezdés utolsó mondata hatályát veszti.
Nagy Imre s. k.,
a Minisztertanács elnöke