8/1954. (IX. 1.) IM rendelet

az igazságügyi szakértőkről szóló 44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet végrehajtásáról

Az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértve a következőket rendelem:

Igazságügyi szakértői szervezet

1. §

(1) A megyei (budapesti fővárosi) bíróság elnöke a megyei (fővárosi) ügyésszel egyetértésben állapítja meg, hogy a megyei (budapesti fővárosi) bíróság, illetőleg a járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) mellett a szakismeretek milyen ágában kell igazságügyi szakértőt kijelölni.

(2) A szakértők személyének kijelölésébe a megyei (budapesti fővárosi) bíróság elnöke a szükséghez képest bevonhatja a megyei (budapesti fővárosi) tanács illetékes osztályát is. A budapesti fővárosi bíróság mellett működő igazságügyi orvosszakértőt az Egészségügyi Minisztériummal, más igazságügyi orvosszakértőt pedig a megyei (fővárosi) tanács vb. egészségügyi osztályával egyetértésben kell minden esetben kijelölni.

(3) Az igazságügyi szakértő kijelöléséről szóló okiratban fel kell tüntetni a szakértő működési területét, továbbá azt a szakot, amelyhez tartozó szakismeretek körében a szakértő szakértői vizsgálat teljesítésére, valamint szakértői vélemény adására köteles.

(4) A munkaviszonyban álló szakértő kijelöléséről értesíteni kell a munkáltatót.

2. §

Az igazságügyi szakértő - szakértői működése tekintetében - a megyei (budapesti fővárosi) bíróság elnökének felügyelete alatt ál.

3. §

(1) A megyei (budapesti fővárosi) bíróság elnöke az igazságügyi szakértőkről nyilvántartást vezet, amelybe bejegyzi a szakértő nevét, lakcímét, munkahelyét, működési területét, továbbá azt, hogy a szakismeretek milyen ágában jelölték ki szakértővé.

(2) A bíróság elnöke a nyilvántartás adatainak módosítását és kiegészítését minden év január és július hónapjában közli a megyei (fővárosi) ügyésszel, valamint a Belügyminisztérium megyei (budapesti) főosztályával. A nyilvántartás adatairól az egyes hatóságokat - megkeresésükre - az előbbi eseten kívül is tájékoztatni kell.

Az igazságügyi szakértők működése

4. §

A megyei bíróságokhoz kijelölt igazságügyi szakértők működése kiterjed a megyei bíróságra, a megyei bírósághoz tartozó járásbíróságokra és városi (városi kerületi) bíróságokra, valamint a megyei bíróságok területén működő különbíróságokra, ügyészségekre és nyomozóhatóságokra. A budapesti fővárosi bíróság mellé kijelölt igazságügyi szakértők működése a fentieken kívül kiterjed a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásra is. A járásbírósághoz, illetőleg a városi bírósághoz kijelölt igazságügyi szakértők működése a járásbíróságra, illetőleg a városi bíróságra és a területén működő ügyészségre, valamint nyomozóhatóságra terjed ki.

5. §

(1) A szakértő az olyan ügyekről, amelyekben véleményt ad, nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásban fel kell tüntetni a bíróság (ügyészség, nyomozóhatóság) megnevezését, ügyszámát, a felek nevét, valamint a megkeresés (kirendelés), továbbá a szakértői vélemény keltét. A nyilvántartást a szakértőt kijelölő bíróságnál kell őrizni, azt a bíróság elnöke esetenként ellenőrzi.

(2) Ha az igazságügyi szakértőt a bíróság, ügyészség vagy a nyomozóhatóság előtti megjelenésben bármely körülmény akadályozza, köteles ezt olyan időben bejelenteni, hogy megfelelő helyettesítéséről gondoskodni lehessen.

6. §

(1) Az igazságügyi szakértő írásbeli szakvéleményét hivatalos pecsétjével látja el. A pecsét az igazságügyi szakértő nevét, szakértői minőségét, úgyszintén annak a bíróságnak a nevét foglalja magában, amelyhez az igazságügyi szakértőt kijelölték. (Pl. "............,............................... (név) a debreceni megyei bíróság mellett működő igazságügyi könyvszakértő").

(2) A kijelölt igazságügyi szakértő az "igazságügyi szakértő" megjelölést címtábláján, levelezésén, valamint a szakértői minőségének egyéb esetekben való megjelölése alkalmával is használhatja. A Magyar Népköztársaság címerének használatára a szakértő nem jogosult.

7. §

(1) Az igazságügyi szakértő - megbízatásának megszűntével - az "igazságügyi szakértő" vagy a "volt igazságügyi szakértő" címet és pecsétet többé nem használhatja, a bélyegzőjét, valamint a nyilvántartókönyvét (5. §) köteles az őt kijelölő bíróság elnökének nyolc nap alatt beszolgáltatni. Ugyanez alatt a határidő alatt köteles a szakértő a nála levő ügyek iratait jegyzék mellett a kirendelő hatóságnak átadni. Ha a szakértő lemondott, őt a kirendelő hatóság kivételesen utasíthatja a folyamatban levő ügy befejezésére.

(2) Ha az igazságügyi szakértő meghal, hozzátartozója, illetőleg a vele közös háztartásban élő személy köteles a halált a szakértőt kijelölő bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni és a szakértőnél levő iratokat, a nyilvántartókönyvet, valamint a szakértő bélyegzőjét ugyanide beszolgáltatni.

Szakértői vélemény pénz- és bélyeghamisítással, továbbá a tervszerű devizagazdálkodás szabályaival kapcsolatos kérdésekben

8. §

(1) Fém- vagy papírpénz, bankjegy, vagy a papírpénzzel egy tekintet alá eső értékpapír, valamint bélyeg meghamisításának, illetőleg hamis pénz, bankjegy, értékpapír vagy bélyeg készítésének, továbbá ezzel kapcsolatban elkövetett más bűncselekmény gyanúja esetén szakértő alkalmazása helyett a kibocsátó hatóság (intézmény) véleményét kell megszerezni arról, hogy hamisítás, illetőleg egyéb bűncselekmény megállapítható-e s azt miképpen követték el. Evégből a bűnjeleket - ideértve a hamisításra szolgáló eszközöket is - a kibocsátó hatósághoz kell megküldeni.

(2) Ha a kibocsátó hatóság (intézmény) külföldi, a bűnjeleket a vélemény megszerzése végeit az igazságügyminiszterhez kell felterjeszteni.

(3) A kibocsátó hatóság (intézmény) véleményével együtt a bűnjeleket is visszajuttatja a megkereső hatósághoz, azokat azonban elkobzásuk esetén véglegesen ismét a kibocsátó hatósághoz kell megküldeni.

9. §

A tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabályokról szóló 1950. évi 30. számú törvényerejű rendeletbe ütköző bűncselekmény miatt indított eljárásban az ügyész, illetőleg a. nyomozóhatóság már a nyomozás során beszerzi a Magyar Nemzeti Bank szakértői véleményét. Ha erre a véleményre tekintettel külön szakértő meghallgatása a tárgyaláson nem szükséges, ott ezt a véleményt kell felolvasni, ha pedig a tárgyaláson szakértő meghallgatása is szükségesnek mutatkozik, szakértőként a Magyar Nemzeti Bank kiküldöttjét kell meghallgatni.

10. §

A 8. és 9. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni abban az esetben is, ha a vélemény beszerzése polgári peres vagy perenkívüli ügyben szükséges.

Szakértői vélemény árkérdésekben

11. §

Árkérdésekben a szakértői véleményt a fennálló szabályok szerint továbbra is az illetékes minisztertől, az Országos Tervhivatal elnökétől, illetőleg a helyi árszabályozó hatóságtól kell megszerezni [82/1950. (III. 21.) MT számú rendelet 5. § (2) bekezdés c) pont, 12. §, 17. § (1) bekezdés, 26. §].

Szakértői eljárás halál és testi sértés esetén

12. §

(1) Ha gyanú merül fel, hogy a halál bűncselekménnyel kapcsolatosan, vagy rendkívüli módon következett be, a nyomozó hatóságnak azonnal halottszemlét kell tartani és annak észleleteit a helyszínen jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(2) Bűncselekmény gyanúja esetén a holttest bírósági boncolását kell elrendelni, a holttestet a boncolás foganatosításáig a nyomozó hatóság eredeti állapotában, a feltalált esetleges bűnjelekkel együtt, megőrizni köteles.

(3) A boncolás előtt lehetőleg meg kell állapítani a halál körülményeit, fel kell deríteni a halálesettel kapcsolatos tárgyi bizonyítékokat, a halott személyazonosságát. Ha szükséges, a holttestet meg kell mutatni a terheltnek és azoknak a személyeknek, akiktől a halott felismerése remélhető. Ismeretlen halottról az arc helyreállítása után fényképet kell készíteni.

(4) Ha a boncolástól - előzetes szakértői vélemény szerint - még eredmény várható, az eltemetett holttestet ki kell hantolni. A már eltemetett holttest kihantolását csak az ügyész rendelheti el.

(5) Rendkívüli halál esetén, ha bűncselekményre gyanú nincs, a holttest orvosrendőri boncolását kell elrendelni. Ha az orvosrendőri boncolás során bűncselekmény gyanúja merül fel, a boncolást azonnal abba kell hagyni és bírósági boncolást kell elrendelni.

(6) Ha a halál körülményei, vagy egyéb adatok arra mutatnak, hogy az elhalt nem természetes halállal halt meg, vagy ha a halott személyi kiléte nem állapítható meg, az eltemetéshez (elhamvasztáshoz) az ügyész engedélye szükséges.

13. §

(1) Halottszemlénél és orvosrendőri boncolásnál egy, bírósági boncolásnál két orvost kell alkalmazni.

(2) Bírósági boncolásnál a bírósági orvost, kórboncnoki képesítésű igazságügyi orvosszakértőt, akadályoztatásuk esetén, vagy ilyenek hiányában kórboncnoki, illetőleg bírói (törvényszéki) orvosi képesítésű orvost kell kirendelni.

(3) A bíróság, az ügyészség, valamint a nyomozóhatóság a kezelőorvost, illetőleg a kórházi orvost az elhalt betegségére, az alkalmazott gyógykezelésre vagy beavatkozásra tanuként kihallgathatja és ezekre a körülményekre tőle a szakértők is felvilágosítást kívánhatnak. A kezelőorvos, illetőleg a kórházi orvos köteles a kórtörténetet és a betegségre vonatkozó egyéb adatokat rendelkezésre bocsátani.

(4) Azt az orvost, aki a meghalt személyt halála előtt gyógykezelte, sem a halottszemlénél, sem a boncolásnál szakértőként alkalmazni nem szabad

14. §

(1) A halottszemléről, a rendőri és bírói boncolásról, még a halottszemle vagy boncolás folyamán gépírással vagy tintával jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvnek részletesen és mindenre kiterjedően kell tartalmaznia az észleleteket.

(2) A véleményben mindig nyilatkozni kell arról, hogy mi volt a halál közvetlen oka és hogy azt mi idézte elő.

(3) A holttesten talált minden sérülésről meg kell állapítani, hogy feltehetően milyen módon, milyen eszköztől, vagy egyéb külső behatástól és mennyi idővel a halál beállta előtt keletkezett, s hogy feltehetően maga a meghalt személy, vagy más ejtette-e. Lövési sérüléseknél meg kell állapítani, hogy a lövés milyen űrméretű fegyverből, milyen irányból és milyen távolságból történt és feltehető-e annak önkezű eredete.

(4) Minden sérülés esetében véleményt kell nyilvánítani arról, hogy a halált:

a) természeténél fogva közvetlenül a sérülés okozta-e, vagy

b) a sérülés a meghalt személy szervezetének egyéni sajátosságával vagy különös állapotával összefüggésben idézte-e elő, avagy

c) a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy abból keletkezett ok idézte-e elő, vagy végül

d) olyan idegen ok idézte-e elő, amely a sérülés nélkül is, abban az időben, vagy röviddel utóbb, szintén halált eredményezett volna.

(5) A (4) bekezdés a)-d) pontjai esetében véleményt kell nyilvánítani arra is, hogy a halált idejekorán érkező kellő szakszerit segítség elháríthatta volna-e, a c) és d) pontok esetében pedig arra is, hogy a sérülés gyógytartama a halált előidéző ok elmaradása esetén mennyi idő lett volna.

(6) Több sérülés esetén külön-külön kell véleményt nyilvánítani az egyes sérülések gyógytartamáról, továbbá arról, hogy valamennyit ugyanazzal az eszközzel ejtették-e, végül, hogy a sérülések közül melyik, vagy melyeknek az összhatása idézte elő a halált.

(7) Minden esetben véleményt kell nyilvánítani az elhalt alkoholtól vagy kábítószertől származó esetleges befolyásolt állapotáról.

(8) Alkoholos befolyásoltság gyanuja esetén el kell végeztetni a vér alkoholtartalmának meghatározását.

(9) Mérgezés gyanúja esetén a hullarészeket és esetleg feltalálható váladékokat, méregmaradványokat, előírás szerint csomagolva, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetbe kell beküldeni. A vizsgálat eredményének ismeretében a mérgezésre vonatkozóan az orvosszakértőt kell meghallgatni.

(10) Bakteriológiai vizsgálat szükségessége esetén a vizsgálandó anyagot az Országos Közegészségügyi Intézethez kell megküldeni.

(11) Ételmérgezés gyanúja esetében a vizsgálandó anyagot az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézethez kell megküldeni.

(12) Újszülött halálával kapcsolatos bűncselekmény gyanúja esetén minden esetben meg kell állapítani, hogy élve, vagy halva született-e, e célból el kell végezni (végeztetni) a tüdők szövettani vizsgálatát is. Véleményt kell nyilvánítani az újszülött érettségéről, életképességéről, halálának okáról, a rajta talált esetleges sérülések eredetéről, valamint a halál bekövetkezésének lehetséges időpontjáról.

15. §

(1) Testi sértés esetében a sérülés helyének, természetének és keletkezése okának, valamint módjának megállapításánál azokat a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, melyeket a 14. § a halál okának és körülményeinek megállapítására tartalmaz.

(2) Testi sértés esetén meg kell állapítani a sérülés gyógytartamát, valamint azt, hogy a sérülés következtében maradandó elváltozás következett-e be. A gyógytartamra vonatkozóan a vélemény előterjesztése kivételes esetekben a gyógyulás bekövetkeztéig is elhalasztható.

(3) A bíróság mellőzheti a tárgyalásra szakértő kirendelését, ha a testi sértés gyógytartamára bírósági orvos, igazságügyi orvosszakértő, az állami egészségügyi szolgálat orvosa vagy katonaorvos által kiállított lelet és vélemény áll rendelkezésre, feltéve hogy az az eljárás adataival ellentétben nincsen és azt a felek egyike sem kifogásolja.

Elmeállapot vizsgálata

16. §

(1) Ha adatok mutatnak arra, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenvedett vagy szenved, elmeállapotát két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni; ezek közül az egyik igazságügyi elmeorvosszakértő, ennek hiányában elmegyógyász-szakorvos, a másik bírósági orvos igazságügyi orvosszakértő, illetőleg bírói (törvényszéki) orvosi képesítéssel rendelkező orvos legyen.

(2) A szakértőknek a vizsgálat alapján véleményt kell nyilvánítaniok arról, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenved-e, illetőleg a bűncselekmény elkövetésekor abban szenvedett-e, úgy, hogy emiatt képtelen volt cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésére, vagy az akaratának megfelelő magatartásra, illetőleg elmebetegsége vagy öntudatzavara őt mindezekben korlátozta-e és milyen mértékben. A szakértőknek továbbá véleményt kell nyilvánítaniok arról is, vajjon a terhelt elmeállapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb bűntettet fog elkövetni (közveszélyes állapot).

(3) Ha a szakértő véleménye szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb megfigyelése szükséges, őt a Büntetésvégrehajtási Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe vagy erre alkalmas más elmegyógyintézetbe lehet utalni. A beutalás iránt a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendelkezik. Előzetes letartóztatás esetében a beutalás az előzetes letartóztatás megszüntetéséig tarthat, szabadlábon levő terhelt esetében pedig a beutalás tartama két hónapot nem haladhat meg.

(4) Az előzetes letartóztatásban levő terheltet beutaló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A szabadlábon levő terhelt által a beutalás miatt bejelentett fellebbezésnek halasztó hatálya van.

Újabb szakértői vélemény beszerzése - A szakértői vélemény felülvizsgálata

17. §

Ha a szakértői véleményt nem igazságügyi szakértő vagy nem a bírósági orvos adta és a szakértői vélemény hiányos vagy meg nem felelő volta miatt újabb vélemény beszerzésére van szükség, az igazságügyi szakértőt, illetőleg a bírósági orvost kell meghallgatni.

18. §

(1) Kivételesen fontos jelentőségű ügyben, ha a szakkérdés eldöntésére más szakértő alkalmazásával [1951. évi III. törvény 113. §-ának (4) bekezdése, 1952. évi III. törvény 177. §-ának (5) bekezdése] sincs mód, a bíróság, illetőleg az ügyészség elrendelheti a szakértői vélemény felülvizsgálatát is.

(2) Ha a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozóhatóság vegyészeti kérdésben szakértőként nem az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet véleményét szerezte be, a szakértői vélemény felülvizsgálata végett az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet véleményét kell beszerezni. Különösen indokolt esetben azonban felülvizsgálati vélemény közlése iránt ilyen esetekben is közvetlenül az Egészségügyi Minisztériumot lehet megkeresni.

(3) Ha orvosszakértő vagy az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet véleményének felülvizsgálata szükséges, eziránt az Egészségügyi Minisztériumot kell megkeresni.

19. §

Az Egészségügyi Minisztérium szakvéleményének, illetőleg felülvizsgálati véleményének beszerzése végett a bíróság, illetőleg az ügyész közvetlenül intéz megkeresést az Egészségügyi Minisztériumhoz.

Bírósági orvosok

20. §

(1) A bírósági orvos [44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet 11. §-a] működése annak a bíróságnak a területén elhelyezett bíróságokra, ügyészségekre és nyomozóhatóságokra terjed ki, amelyhez kinevezték.

(2) A budapesti fővárosi bírósághoz kinevezett bírósági orvos szakértőként - működési területén kívül is - a Magyar Népköztársaság egész területén eljárhat. A budapesti fővárosi bírósághoz kinevezett bírósági orvost a főváros területén kívül elhelyezett bíróságokhoz, ügyészségekhez, illetőleg nyomozóhatóságokhoz szakértőként az illetékes megyei bíróság elnöke, a megyei ügyész, illetőleg a Belügyminisztérium megyei főosztályának vezetője rendelheti ki. Ha a fővárosi bírósághoz kinevezett bírósági orvos a főváros területén kívül elhelyezett bíróság, ügyészség, illetőleg nyomozóhatóság előtt jár el szakértőként, részére a 44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet 8-10. §-ai szerint szakértői díjat kell megállapítani. A szakértői díj teljes egészében a bírósági orvost illeti.

(3) A bírósági orvos pecsétje köriratban magában foglalja a bíróság megnevezését, a "bírósági orvos" megjelölést, valamint középen a Magyar Népköztársaság címerét.

21. §

Azok a korábbi rendeletek, amelyek a bírói és a rendőri hullavizsgálat esetén követendő eljárást, továbbá a hullarészek, emberi testből származó váladékok és folyadékok szállítását szabályozzák (78.879/II/1887. BM számú rendelet),

a magzatelhajtással kapcsolatban és a gyanúsított vizsgálatára részletes rendelkezéseket tartalmaznak,

végül a Büntetésvégrehajtási Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetre vonatkozó szervezeti és eljárási szabályokat állapítják meg,

amennyiben a jelen rendelettel ellentétben nem állanak, további rendelkezésig hatályban maradnak. Az említett rendeletekben az Igazságügyi Orvosi Tanács helyett az egészségügyi minisztert, a törvényszéki orvos helyett a bírósági orvost, illetőleg az igazságügyi orvosszakértőt kell érteni.

22. §

(1) A jelen rendelet az 1954. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A korábban kinevezett állandó bírósági szakértők megbízatása a jelen rendelet hatálybalépésével megszűnik.

(2) A jelen rendelet rendelkezéseit a katonai büntető eljárás körében is megfelelően alkalmazni kell. A katonai büntető eljárás során szakértőként megfelelő fegyvernemi szakismeretekkel rendelkező katonai személyt is lehet alkalmazni.

(3) Azoknak az állami szerveknek a névsorát, amelyeket - a jelen rendeletben megjelölt szerveken kívül - szakértőként kötelezően igénybe kell venni, illetőleg amelyeket a szakértői vélemények felülvizsgálatára meg lehet keresni [44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet 1. §-ának (3) és 12. §-ának (3) bekezdése], az igazságügyminiszter közli a megyei (fővárosi) bíróság elnökével.

(4) A kijelölt igazságügyi szakértők névsorát a megyei (fővárosi) bíróság elnöke elsőízben a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc napon belül közli a megyei (fővárosi) ügyésszel, valamint a Belügyminisztérium megyei (budapesti) főosztályával.

Kovács Kálmán s. k,

az igazságügyminiszter első helyettese