51/1955. (VIII. 19.) MT rendelet
a döntőbizottságokról és a döntőbizottsági eljárásról
A döntőbizottság feladata
1. § (1) A döntőbizottság feladata a népgazdaság szocialista szervezetei között keletkezett vagyoni viták eldöntése, valamint a hiányosságok feltárása útján a szocialista törvényesség, a terv- és szerződési fegyelem, az önálló gazdaságos elszámolás megerősítése, a társadalmi tulajdon védelme és az egyéni felelősség érvényesülésének fokozása.
(2) A döntőbizottság a vitás ügyeket a jogszabályok, a jóváhagyott tervek, a szerződések és a Magyar Népköztársaság politikájának általános elvei alapján dönti el.
A döntőbizottsági szervezet
2. § (1) Döntőbizottság működik a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és az egyes minisztériumok, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső szervek mellett, továbbá a fővárosi és a megyei tanácsok végrehajtóbizottságai mellett.
(2) A Minisztertanács által meghatározandó időpontban a megyei jogú városok tanácsainak végrehajtóbizottságai mellett a megyei döntőbizottságokkal azonos jogállású városi döntőbizottságot kell felállítani. Megszervezésükig jogkörüket a megyei döntőbizottságok látják el.
(3) A Minisztertanács mellett szervezett döntőbizottság elnevezése: Központi Döntőbizottság. A többi döntőbizottság elnevezése annak a hatóságnak az elnevezéséhez igazodik, amely mellett a döntőbizottság működik (pl. Könnyűipari Döntőbizottság, Pestmegyei Döntőbizottság).
3. § (1) A döntőbizottság azon szerv vezetőjének közvetlen felügyelete alá tartozik, amely mellett a döntőbizottság működik
(2) A döntőbizottság tagjai: a vezető és helyettesei, valamint a tárgyalásvezetők. A Központi Döntőbizottságot az elnök vezeti,
(3) A Központi Döntőbizottság elnökét és helyetteseit a Minisztertanács, tagjait pedig az elnök nevezi ki. A minisztériumi döntőbizottság vezetőjét és tagjait a miniszter (a szerv vezetője), a fővárosi és megyei döntőbizottság vezetőjét a fővárosi, illetőleg a megyei tanács végrehajtóbizottsága, tagjait pedig a döntőbizottság vezetője nevezi ki
(4) A fővárosi, valamint a megyei döntőbizottságok vezetőinek kinevezésére, áthelyezésére és felmentésére a Központi Döntőbizottság elnöke tesz javaslatot; fegyelmi eljárás indításához a Központi Döntőbizottság elnökének kezdeményezése vagy hozzájárulása szükséges.
Döntőbizottsági eljárásra tartozó ügyek
4. §
(1) Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, döntőbizottság elé tartoznak:
a) a tervfeladatok megvalósítására irányutó szerződés (szállítási, építési szerződés stb.) megkötése, módosítása vagy megszüntetése tárgyában keletkezett vitás ügyek (szerződési ügyek);
b) az állami szervezeteknek, valamint a szövetkezeteknek, szövetkezeti vállalatoknak, szövetkezeti központoknak és egyesüléseknek, továbbá a társadalmi szervezeteknek egymással szemben keletkezett szerződésszegési és egyéb vitás vagyoni ügyei.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak az előbbi bekezdésben megjelölt ügyei a jelen rendelettel szabályozott döntőbizottsági eljárásra csak abban az esetben tartoznak, ha a másik fél a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium vagy e minisztériumok felügyelete alatt álló szerv vagy vállalat, avagy az ügy egyébként honvédelmi vonatkozású.
A döntőbizottsági eljárás alól kivett ügyek
5. § (1) Nem tartoznak döntőbizottsági eljárásra:
a) azok a társadalombiztosítási ügyek, amelyek meghatározott fél ellen társadalombiztosítási járulék vagy megtérítési igény megfizetésére irányulnak;
b) a posta, a rádió és a közüzemek (villamos-, víz-, gázművek stb.) szolgáltatásaiért járó díjak behajtására vonatkozó ügyek;
c) eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a bankszerű műveletekből keletkezett azok az ügyek, amelyekben az egyik fél állami bank;
d) ingatlan bérletével vagy kezelésével kapcsolatos ügyek;
e) ugyanazon középfokú irányító szerv alá tartozó vállalatok egymás közötti ügyei;
f) a szerződésen kívül keletkezett kártérítési ügyek, kivéve, ha az egyik fél a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium vagy e minisztériumok felügyelete alá tartozó szerv, vagy vállalat, avagy az ügy egyébként honvédelmi vonatkozású.
(2) Ugyanazon középfokú irányító szerv alá tartozó vállalatok egymásközti ügyeiben a középfokú irányító szerv vezetője dönt, egyébként a döntőbizottsági eljárás alól kivett ügyekben - amennyiben ezek más eljárásra utalva nincsenek, - a bíróságok járnak el. Azokban az ügyekben azonban, amelyek a bíróságok hatáskörébe tartoznak, összefüggés esetében az előttük folyamatban levő eljárás keretében a döntőbizottságok is határozhatnak.
(3) A vasúti fuvarozási szerződésből keletkezett 200 forint értékhatár alatti vitás ügyekben végérvényesen a MÁV. határoz.
A Központi Döntőbizottság hatásköre
6. § (1) A Központi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak:
a) a szállítási alapfeltételek megállapításával kapcsolatos viták eldöntése;
b) a különböző minisztériumok főfelügyelete alá rendelt felek között felmerült azok az ügyek, amelyekben az egyik fél külkereskedelmi vállalat, kivéve a Közlekedés- és Postaügyi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe utalt fuvarköltség ügyeket [7. § (3) bekezdés];
c) azok az ügyek, amelyekben legalább az egyik fél a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium vagy e minisztériumok felügyelete alá tartozó szerv vagy vállalat, továbbá a honvédelmi vonatkozású ügyek, kivéve ha mindkét fél a Honvédelmi Minisztérium főfelügyelete alá tartozik.
(2) A Központi Döntőbizottság hatáskörébe tartoznak továbbá a különböző minisztériumok főfelügyelete alá rendelt felek között felmerült azok a vitás ügyek, amelyekben az eljárás tárgyának értéke (10. §) szerződési vita esetében az egymillió forintot, egyéb vita esetében pedig a százezer forintot meghaladja, feltéve, hogy az eljárás a fővárosi vagy valamelyik megyei döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe nem tartozik [8. § (1) bekezdés].
(3) Ha a különböző minisztériumok főfelügyelete alá tartozó felek között több olyan fél van, amely ugyanazon minisztérium főfelügyelete alá tartozik, a Központi Döntőbizottság az eljárás keretében az ezek között felmerült vitát is eldöntheti.
A minisztériumi döntőbizottságok hatásköre
7. § (1) A minisztériumi döntőbizottságok hatáskörébe tartoznak az ugyanannak a minisztériumnak főfelügyelete alatt álló felek között felmerült vitás ügyek, feltéve hogy az eljárás tárgyának értéke szerződési vita esetében az egymillió forintot, egyéb vita esetében pedig a háromszázezer forintot meghaladja és az eljárás más döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe nem tartozik.
(2) A miniszter jogosult a saját főfelügyelete alá tartozó felek között felmerült, egyébként az eljárás tárgyának értéke folytán a fővárosi, illetőleg a megyei döntőbizottság hatáskörébe tartozó ügyeket [8. § (2) bekezdés] a minisztériumi döntőbizottság hatáskörébe vonni.
(3) A vasúti fuvarozási szerződésből keletkezett fuvarköltség ügyek [208/1951. (XII. 9.) MT rendelet melléklete 34. cikkének második szakasza] a Közlekedés- és Postaügyi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a kocsiálláspénz vitákra, valamint a 6. § (1) bek. c) pontja alapján a Központi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekre.
A fővárosi és a megyei döntőbizottságok hatásköre és illetékessége
8. § (1) A fővárosi, illetőleg a megyei döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak - tekintet nélkül az eljárás tárgyának értékére - a fővárosi, illetőleg az ugyanazon megye területén működő valamelyik tanács felügyelete alá rendelt felek között felmerült vitás ügyek.
(2) A fővárosi, illetőleg a megyei döntőbizottság hatáskörébe tartoznak ezenfelül - amennyiben nincsenek más döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe utalva - azok a szerződési viták, amelyekben az eljárás tárgyának értéke az egymillió forintot, valamint azok az egyéb viták, amelyek
a) ugyanazon minisztérium főfelügyelete alá rendelt felek között merültek fel és az eljárás tárgyának értéke a háromszázezer forintot, vagy
b) különböző minisztériumok főfelügyelete alá rendelt felek közölt merültek fel és az eljárás tárgyának értéke a százezer forintot nem haladja meg.
(3) A fővárosi és a megyei döntőbizottságok közül az eljárásra az a döntőbizottság illetékes, amelynek területén az alperes, illetőleg szerződési vita esetében a szállító székhelye van. Vasúti fuvarozási ügyekben azonban a Fővárosi Döntőbizottság illetékessége kizárólagos.
(4) A minőségre vonatkozó vita esetében az eljárást annál a döntőbizottságnál is meg lehet indítani, amelynek területén a kifogásolt termék van.
(5) Ha az alperes székhelye vidéken van, de Budapesten képviseletre jogosult kirendeltsége (irodája stb.) működik, az eljárást - a Pestmegyei Döntőbizottság illetékessége alá tartozó ügyek kivételével - az illetékes megyei döntőbizottság helyett a Fővárosi Döntőbizottságnál is meg tehet indítani.
(6) Több alperes ellen az eljárást bármelyik alperes szerint illetékes döntőbizottság előtt meg lehet indítani, a fővállalkozót azonban az alvállalkozó illetékessége alá vonni nem lehet.
A hatáskörrel és illetékességgel kapcsolatos egyéb szabályok
9. § (1) Ha a hatáskör az eljárás tárgyának értékétől függ, a kereset leszállítása esetében az eljáró döntőbizottság a végeldöntésre nem alkalmas ügyet elbírálás végeit átleheti ahhoz a döntőbizottsághoz, amelynek hatáskörébe az a leszállított érték szerint tartozik és amely az eljárásra illetékes. A kereset felemelése esetében az ügy áttétele - függetlenül attól, hogy az ügy végeldöntésre alkalmas-e - minden esetben kötelező.
(2) Az eljárás lefolytatása végett a fővárosi, illetőleg a megyei döntőbizottság hatásköréből a Központi Döntőbizottság átveheti - a felek bármelyike szerint illetékes miniszter kívánságára pedig átvenni köteles - az olyan ügyeket, amelyek a népgazdaság szempontjából fontosabbak vagy bizalmas természetűek. Ilyen intézkedést bármelyik fél is kezdeményezhet a Központi Döntőbizottság elnökénél.
(3) Ha a hatáskör az eljárás tárgyának értékétől függ, a Központi Döntőbizottság a hatáskörébe tartozó, de ténybeli és jogi megítélésénél fogva egyszerű ügyet indokolt esetben eldöntés végett a fővárosi, illetőleg a megyei - egyébként illetékes - döntőbizottságnak átadhatja.
(4) Az egyes döntőbizottságok között felmerült hatásköri és illetékességi vitákban a Központi Döntőbizottság elnöke dönt.
Az eljárás tárgyának értéke
10. § (1) Az eljárás tárgyának értéke a keresettel érvényesített követelés összege (értéke), illetőleg szerződési ügyekben a vitás szolgáltatás értéke, kötbéres ügyekben pedig a kötbéralap. Határozott összegű (fix) kötbér kikötése esetén - eltérő rendelkezés hiányában - az eljárás tárgyának értéke a kikötött kötbérösszeg tízszeres összege, határozott összegű (fix) napi kötbér kikötése esetén pedig a napi kötbérösszeg tízszeres összege, kivéve ha a követelt kötbérösszeg az előbbiek szerint kiszámított eljárási értéket meghaladja. Ebben az esetben az eljárás tárgya értékének a követelt kötbérösszeget kell tekinteni. Ha a határozott összegű (fix) kötbért a szerződésben nem napok, hanem órák szerint állapították meg, ezt a kötbért napi kötbérre kell átszámítani és az eljárás tárgyának értékét annak alapján kell megállapítani.
(2) Az eljárás tárgyának értékét felenként és szerződésenként külön-külön kell figyelembe venni.
Az eljárás megindítása
11. § A döntőbizottság az eljárást kérelemre vagy hivatalból indítja meg. Hivatalból akkor kell az eljárást megindítani, ha a döntőbizottság arról értesül, hogy:
a) valamelyik fél a jogszabály szerint kötelező keresetindítást indokolatlanul elmulasztotta; vagy
b) valamely szerződés a népgazdaság érdekével ellentétben áll.
A keresetindítást megelőző eljárás
12. § (1) A keresetlevél benyújtása előtt meg kell kísérelni a felmerülő vitáknak döntőbizottsági eljárás nélkül való elintézését. Evégből a fél köteles a vitás kérdésben elfoglalt álláspontját a vele szembenálló féllel részletesen és írásban közölni, az pedig köteles arra tizenöt nap alatt írásban a teljes tényállásra kiterjedő részletes Írásbeli választ adni. Ez a levélváltás mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet vesznek fel.
(2) Ha a vitás kérdés rendezése döntőbizottsági eljáráson kívül nem sikerül és a követelés érvényesítése a jogszabály szerint kötelező, a keresetlevelet a válaszlevél kézhezvételétől vagy a válaszadásra megszabott határidő eredménytelen elteltétől; illetőleg a közös jegyzőkönyv felvételétől számítolt tizenöt nap alatt kell benyújtani.
A keresetlevél kellékei
13. § (1) A keresetlevelet eggyel több példányban kell benyújtani, mint amennyi az ügy által érintett felügyeleti hatóságok, valamint az alperesek száma.
(2) A keresetlevélnek tartalmaznia kell:
a) a döntőbizottság megnevezését;
b) a felek megjelölését, pontos címét (telefonszámát), a pénzkövetelés kiegyenlítésére rendelt pénzügyi forrás (egyszámla, beruházás, felújítás stb.), valamint az azt kezelő bank megnevezését, a pénzügyi forrásra utaló közelebbi megjelölést (beruházási egységszámot, szerződésbejelentési folyószámot, felújítási számlaszámot stb.) és a felperes saját ügyszámát, valamint felelős ügyintézőjének és eljárásra jogosult képviselőjének megnevezését;
c) a felek felügyeleti hatóságának megjelölését;
d) az eljárás tárgyának és értékének feltüntetését;
e) a vitás kérdés világos és rövid ismertetését, a vita alapjául szolgáló tényállás előadását és a bizonyítékok megjelölését, különös tekintettel az előzetes tárgyalásokból már ismert alperesi védekezésre, illetőleg annak előadását, hogy alperes a vele közölt igényre nem nyilatkozott;
f) az előzetes levélváltás, illetőleg az előzetes tárgyalások során felvett véleményeltérési jegyzőkönyv pontos adatait, valamint az esetleges előzetes elszámolás eredményéi;
g) kötbér-ügyekben a kötbéralap összegét, a felperes által kívánt, valamint az alperes által vállalt szállítási póthatáridőt;
h) a kereseti kérelmet, vagyis annak határozott megjelölését, hogy felperes mire kéri az alperest kötelezni.
(3) Szerződési vitában a keresetlevélhez csatolni kell a szerződés tervezetének és a másik fél véleményeltérési nyilatkozatának másolatát, kötbéres ügyekben pedig a szerződést eredetiben vagy másolatban. Minőségi kötbér iránt indított perben a keresetlevélhez ezenfelül eredetiben vagy másolatban csatolni kell a szállított termék minőséghibájáról felvett jegyzőkönyvet, a szállító által esetleg adott műbizonylatot (minőségbizonyítványt) és előzetes szakértői vizsgálat esetén a szakértői véleményt is.
A keresetlevél hiányainak pótlása
14. § A hiányosan benyújtott keresetlevelet a döntőbizottság a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a felperesnek visszaadhatja. Ha a felperes a kijavított keresetlevelet annak kézhezvételétől számított nyolc nap alatt újból előterjeszti, a keresetlevelet - az elévülési és a jogvesztő határidők szempontjából - úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be.
A hatáskör és az illetékesség hiánya
15. § (1) Ha az ügy nem tartozik a döntőbizottság hatáskörébe vagy az illetékessége alá és az iratokból meg lehet állapítani az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező döntőbizottságot vagy bíróságot, illetőleg más hatóságot, a keresetlevelet ahhoz kell áttenni, különben pedig vissza kell utasítani.
(2) A keresetlevélnek az előző bekezdés alapján történt visszautasítása esetében a keresetlevél beadásának polgári jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a visszautasító végzés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt a keresetlevelet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező döntőbizottsághoz vagy bírósághoz beadja.
(3) Az alperes a hatáskör, illetőleg az illetékesség hiányára alapított kifogását legkésőbb az érdemi védekezésének előterjesztésekor köteles előadni; a döntőbizottság azonban a hatáskör hiányát az eljárás bármelyik szakaszában hivatalból figyelembe veszi, az illetékesség hiányát pedig az alperes érdemi védekezésének előterjesztéséig hivatalból figyelembe veheti.
(4) Az alperes hatásköri és illetékességi kifogása felett a döntőbizottság haladéktalanul dönteni köteles, az alaptalan kifogás elutasítását azonban a határozatban is kimondhatja.
Az eljárás irányítása
16. § A tárgyalásvezető az ügy helyes és gyors eldöntésének biztosítása végett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek az eljárás során jogaikat helyesen gyakorolják és kötelességeiknek eleget tegyenek. Evégből a tárgyalásvezető köteles a feleket a szükséges tájékoztatással és útbaigazítással ellátni és őket jogaikra és kötelességeikre figyelmeztetni.
A tárgyalás előkészítése és kitűzése
17. § (1) A tárgyalásvezető az ügyeket - a tárgyaláson kívül elintézhetők kivételével (34. §) - úgy köteles előkészíteni, hogy azok lehetőleg egy tárgyaláson érdemben elbírálhatók legyenek.
(2) A tárgyalásvezető a feleket akár a tárgyalás kitűzése előtt, akár az eljárás bármelyik későbbi szakaszában, kiegészítő adatszolgáltatásra, elszámolások összeállítására, könyvelésük egyeztetésére, közös jegyzőkönyvek felvételére, az eljárás lefolytatásához szükséges okiratok bemutatására, illetőleg becsatolására vagy egyéb bizonyítékok beszerzésére, illetőleg megjelölésére is utasíthatja. A felek bármelyikének dolgozóit felvilágosítás-adás végett - tárgyaláson kívül is - maga elé idézheti, az egyes hatóságoktól és gazdasági szervezetektől okiratokat szerezhet be és tőlük egyes adatok közlését, illetőleg felvilágosításokat vagy véleményt kérhet, szakértői bizonyítást rendelhet el és általában mindent megtehet, ami az ügy előkészítése és elbírálása érdekében szükséges.
(3) A tárgyalásvezető a feleket, a tanúkat és a szakértőket a tárgyalásra megidézi, a felek felügyeleti hatóságait pedig a tárgyalás időpontjáról értesíti. Az alperesnek szóló idézéshez és a felügyeleti hatóságok értesítéséhez csatolni kell a keresetlevél egy példányát. Az idézés és az értesítés rövid úton is közölhető (távbeszélőn, küldönccel).
(4) A tárgyalásvezető bármely hatóság vagy szervezet képviselőjét - egyes szakkérdések megvilágítása végett - a tárgyalásra meghívhatja. A meghívottak a kívánt felvilágosításokat kötelesek megadni.
(5) Amennyiben az alperes védekezése, illetőleg az alperesnek a kereseti kérelem minden lényeges pontjára vonatkozó állásfoglalása a keresetlevélből vagy annak mellékleteiből nem tűnik ki, az alperes köteles azt még a tárgyalási időköz (az idézés kézbesítése és a tárgyalás napja közötti idő) első felében a döntőbizottsághoz intézett előkészítő iratban előadni. Az előkészítő irat egy példányát közvetlenül meg kell küldeni a felperesnek és az alperesi pertársaknak s az ennek megtörténtét igazoló postai feladóvevényt vagy az átvételt igazoló elismervényt a döntőbizottsághoz benyújtott példányhoz kell csatolni vagy az elküldést más módon kell igazolni.
Képviselet
18. § (1) A döntőbizottsági eljárásban a feleket csak olyan személyek képviselhetik, akiknek az ügy ellátására szóló és egyesség kötésére is feljogosító írásbeli meghatalmazásuk van.
(2) A vállalatok jogi képviselői vagy más dolgozói döntőbizottsági képviseletre vonatkozó általános meghatalmazás alapján is eljárhatnak.
(3) A felek eljárásra jogosított képviselői az eljáró tárgyalásvezető engedélyével az ügy irataiba betekinthetnek és azokból jegyzeteket is készíthetnek.
A tárgyalás
19. § (1) A tárgyalás nem nyilvános; azon - a megidézetteken kívül - csak a felek felügyeleti hatóságának képviselői, valamint azok lehetnek jelen, akiknek ezt az eljáró tárgyalásvezető megengedi. A döntőbizottság az eset körülményeihez képest a nem igazolt képviselőnek is megengedheti a tárgyaláson való részvételt. A hatóságok képviselőit g tárgyaláson felszólalási és tanácskozási jog illeti meg.
(2) A felek, valamint a felügyeleti hatóságok képviselői a tárgyalásvezetőt a tényállás felderítésében és a népgazdaság érdekeinek megfelelő érdemi döntés meghozatalában támogatni kötelesek.
(3) A tárgyalás megtartását, illetőleg a határozathozatalt a felek távolléte nem gátolja.
(4) Ha a tárgyalást el kell napolni, az új határnapot lehetőleg nyomban ki kell tűzni és a szükséghez képest tüzetesen meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyeket a feleknek az eljárással kapcsolatban meg kell tenniük.
Bizonyítás
20. § (1) A bizonyítás tekintetében a döntőbizottságot a felek indítványai nem kötik.
(2) A döntőbizottság a bizonyítást rendszerint a tárgyaláson veszi fel, de evégből más döntőbizottságot, bíróságot vagy hatóságot is megkereshet és a szükséges tájékozódást távbeszélőn is beszerezheti.
(3) A felek képviselői és ügyintézői a tényállást kötelesek a valóságnak megfelelően előadni, a hozzájuk intézett kérdésekre a valóságnak megfelelően válaszolni és a rendelkezésükre álló összes bizonyítékokat a döntőbizottság elé tárni még akkor is, ha ez a félre nézve kedvezőtlen döntést eredményezhet. A nyilatkozattétel megtagadása vagy a valóságnak meg nem felelő nyilatkozattétel esetében a döntőbizottság fegyelmi eljárást kezdeményezhet és az előbbi esetben az ügyet a rendelkezésre álló adatok alapján eldöntheti.
(4) A tanút vagy szakértőt kihallgatásának megkezdése előtt figyelmeztetni kell a hamis tanúzás, illetőleg a hamis véleményadás következményeire.
(5) Ha a tanú vagy szakértő szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg vagy tanúzásí, illetőleg véleményadási kötelességének nem tesz eleget, vele szemben a polgári peres eljárásban irányadó rendelkezések szerint lehet eljárni.
Jegyzőkönyv
21. § (1) A tárgyalásról és a tárgyaláson kívüli meghallgatásról [17. § (2) bekezdés] jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a döntőbizottság elnevezését, az eljáró tárgyalásvezető, a jegyzőkönyvvezető, valamint a felek és felügyeleti hatóságaik jelenlevő képviselőinek nevét, az eljárás tárgyát és annak értékét, továbbá a tárgyalás helyét és idejét.
(3) A jegyzőkönyv röviden tartalmazza a feleknek az iratokból ki nem tűnő nyilatkozatait, a felmutatott, de az ügyiratokhoz nem csatolt okiratoknak az ügy eldöntése szempontjából lényeges adatait és tartalmát, valamint a tanúk és szakértők nevét, foglalkozását, lakáscímét és az igazmondási kötelességre való figyelmeztetés megtörténtét, továbbá a tanúk vallomását és a szakértők véleményét, végül a határozathozatal szempontjából jelentős egyéb körülményeket.
(4) A jegyzőkönyvet a tárgyalásvezető, a jegyzőkönyvvezető, a felek képviselői, a tanúk, illetőleg a szakértők írják alá. A jegyzőkönyv hitelességéhez csak a tárgyalásvezető aláírása szükséges.
Perbehívás
22. § (1) Az a fél, amelyik pervesztessége esetére harmadik személy ellen követelést kíván érvényesíteni vágy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt a tárgyalás befejezéséig perbe hívhatja. A döntőbizottság - ha az ügy eldöntése érdekében szükségesnek tartja, - harmadik személyt hivatalból félként is perbevonhat.
(2) A perbehívásnak akkor is helye van, ha az eljáró döntőbizottság hatásköre a perbehívott harmadik személyre vagy a vele szemben felmerült vitás ügyre nem terjed ki, ebben az esetben azonban a perbehívott harmadik személy és a felek közötti vitás ügy nem dönthető el.
Viszontkereset
23. § (1) Az alperes az előkészítő iratában vagy a tárgyaláson a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az így érvényesíteni kívánt követelés a felperes keresetével azonos jogviszonyból ered vagy a viszontkövetelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. Ugyanez a jog illeti meg a perbehívott harmadik személyt a felek bármelyikével szemben.
(2) A viszontkeresetet lehetőleg a keresettel együttesen kell tárgyalni, ha azonban a viszontkereset elbírálása az eljárást hátráltatná és a kereset enélkül is elbírálható, a döntőbizottság a viszontkereset tárgyalását elkülönítheti.
(3) Ha a viszontkereset az eljáró döntőbizottság hatáskörét meghaladja és annak külön tárgyalása és eldöntése nem célszerű, az ügyet - a kereset és viszontkereset együttes tárgyalása és eldöntése végett - ahhoz a döntőbizottsághoz kell áttenni, amelynek hatáskörébe a viszontkereset tartozik; egyébként az eljáró döntőbizottság a hatáskörét meghaladó viszontkereset tárgyalását megtagadja.
Egyesítés
24. § (1) A döntőbizottság együttes tárgyalás és eldöntés végett elrendelheti az előtte folyamaiban levő olyan ügyek egyesítését, amelyek ugyanazon felek között vannak folyamatban vagy amelyeknek tárgya egymással összefügg.
(2) Az ügyek egyesítésének különböző döntőbizottságok előtt folyamatban levő ügyek tekintetében is helye van. Az egyesítés elrendelése esetén a döntőbizottság köteles az eljárást az egyesítést elrendelő másik döntőbizottságnak átengedni, kivéve, ha az ügy annak hatáskörét meghaladja. Ha az egyesítést mindkét döntőbizottság elrendelte, a továbbiakban az jár el, amelyik az egyesítés felől korábban határozott.
Keresetváltoztatás; elállás a keresettől
25. § Felperes a keresetét az eljárás bármelyik szakaszában megváltoztathatja vagy attól elállhat. A döntőbizottság azonban a keresetváltoztatás vagy az elállás tudomásulvételét megtagadhatja és az eljárást hivatalból folytathatja, ha az elállás, vagy a keresetváltoztatás jogszabályba ütközik vagy az a népgazdaság érdekét sérti.
Egyesség
26. § (1) A döntőbizottságnak arra kell törekednie, hogy a felek között megfelelő egyességet hozzon létre. Evégből a döntőbizottság az eljárás bármelyik szakaszában felhívhatja a feleket egyesség kötésére és az egyességre határozott javaslatot is tehet.
(2) Ha az egyesség megfelel a jogszabálynak és a népgazdaság érdekeinek, a döntőbizottság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja.
(3) A döntőbizottság által jóváhagyott egyességnek ugyanolyan hatálya van, mint a döntőbizottság határozatának.
Határozathozatal
27. § (1) A határozathozatalnál a döntőbizottságot a felek kérelmei nem kötik.
(2) A döntőbizottság az ügyet határozattal dönti el, ha pedig az ügy csak részben alkalmas az érdemi döntésre, közbenső határozatot, illetőleg részhatározatot hoz. A határozatra vonatkozó rendelkezéseket a közbenső és a részhatározatokra is megfelelően alkalmazni kell. Minden más esetben a döntőbizottság végzéssel határoz.
(3) A tárgyalásvezető az általa hozott határozatért személyében felelős.
A határozat
28. § (1) A határozat rendelkező részében - az esetleg már korábban meghozott részhatározatban elbírált kereseti kérelmek kivételével - az eljárásban érvényesített valamennyi kereseti kérelem felől dönteni kell. A határozatnak tartalmaznia kell az üggyel kapcsolatos azokat a rendelkezéseket is, amelyek a felek megfelelő további működésének biztosítása végett a népgazdaság érdekében szükségesek.
(2) Ha más jogszabály magasabb kamatot nem ír elő vagy eltérően nem rendelkezik, lejárt követelés után - a kötbér kivételével - a marasztalt felet a határozatban a keresetlevél beadásától kezdődően évi hat százalék kamat fizetésére kell kötelezni.
(3) A határozatban megállapított - nem pénz fizetésére szóló - kötelezettség teljesítésére határidőt kell szabni. Ha a marasztalás pénz fizetésére szól - feltéve, hogy a határozat másképpen nem rendelkezik - a megállapított kötelezettséget haladéktalanul teljesíteni kell.
(4) A határozatot indokolni kell; az indokolásnak tartalmaznia kell a kereseti kérelem és a védekezés lényegét, a döntőbizottság által megállapított tényállást, a felek működésében feltárt hiányosságokat, végül a rendelkező részben foglalt döntés jogi és gazdasági indokait.
(5) Amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a döntőbizottság a határozatát nem változtathatja meg.
A határozatok írásbafoglalása, kihirdetése, kézbesítése és jogereje
29. § (1) A döntőbizottság határozatát kihirdetés előtt írásba kell foglalni, különösen bonyolult vagy fontos ügyekben azonban a kihirdetett határozat indokolásának írásbafoglalása legfeljebb nyolc napra elhalasztható.
(2) Ha a döntőbizottság a tárgyaláson nem határoz, a tárgyalás, illetőleg a bizonyítási eljárás befejezésétől számított nyolc napon belül határozatát meg kell hoznia.
(3) A határozat hiteles kiadmányát a feleknek vagy képviselőiknek kézbesíteni kell.
(4) A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik.
A határozat kijavítása és kiegészítése
30. § (1) Névcsere, hibás névírás, szám-, vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetében a döntőbizottság a határozatot akár kérelemre, akár hivatalból végzéssel kijavítja.
(2) Ha a határozat valamely kereseti kérelem vagy annak valamely része felől nem rendelkezett, a döntőbizottság a határozatot akár kérelemre, akár hivatalból újabb határozattal kiegészíti.
Végzés
31. § A döntőbizottság határozatára vonatkozó rendelkezések a végzésekre is megfelelően irányadók azzal, hogy az eljárást irányító végzést nem kell indokolni és a döntőbizottság végzését indokolt esetben megváltoztathatja.
A határozatok felülvizsgálása
32. § (1) A határozat kézbesítésétől számítolt huszonegy nap alatt bármelyik fél kérheti annak felülvizsgálását és az ügy újbóli tárgyalását, ha:
a) a határozat jogszabályba ütközik vagy a népgazdaság érdekeit sérti; vagy
b) az ügy érdemére vonatkozó olyan döntő bizonyíték jutott a fél tudomására, amelyet az eljárás során önhibáján kívül nem érvényesített.
(2) A felülvizsgálati kérelem benyújtására megszabott határidő vétlen elmulasztása esetében igazolásnak van helye. Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc nap alatt kell benyújtani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével kezdődik. A határozat meghozatalától számított három hónap elteltével igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.
(3) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. Egyidejűleg be kell nyújtani az elmulasztott felülvizsgálati kérelmet is.
(4) A felülvizsgálati kérelmet az eljárt döntőbizottságnál eggyel több példányban kell előterjeszteni, mint ahány fél az ügyben szerepel. A kérelem tárgyában - ideértve az igazolási kérelmet is - a döntőbizottság vezetője határoz, a fővárosi és a megyei döntőbizottság vezetője azonban a felülvizsgálati kérelmet elutasító határozatot mindaddig, amíg a (Központi Döntőbizottság elnöke eltérően nem rendelkezik, csak az ő előzetes hozzájárulásával hozhat.
(5) A Központi Döntőbizottság által elintézés végett a fővárosi, illetőleg a megyei döntőbizottságnak átadott ügyekben [9. § (3) bekezdés] hozott határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában a Központi Döntőbizottság elnöke határoz.
(6) A döntőbizottság vezetője az elkésett felülvizsgálati kérelmet visszautasítja, illetőleg az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasítja, egyébként pedig a határozatot megsemmisíti és helyette új határozatot hoz vagy elrendeli az ügynek a megadott irányelvek szerint való újratárgyalását.
A határozat megsemmisítése hivatalból
33. § (1) Annak a hatóságnak a vezetője, amely mellett a döntőbizottság működik, illetőleg a fővárosi és a megyei tanács végrehajtóbizottsága a döntőbizottság határozatát, ha az jogszabályt vagy népgazdasági érdeket sért, a határozathozataltól számított három hónap alatt hivatalból megsemmisítheti és elrendelheti az ügy újratárgyalását. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a Központi Döntőbizottság elnökének a szállítási alapfeltételek megállapítása során hozott határozataira is.
(2) A Központi Döntőbizottság, továbbá a fővárosi és a megyei döntőbizottság határozatát -az előbbi bekezdésben foglaltak szerint - a Központi Döntőbizottság elnöke is megsemmisítheti és helyette új határozatot hozhat vagy elrendelheti az ügynek a megadott irányelvek szerint való újratárgyalását. Ugyanez a jog illeti meg a minisztériumi döntőbizottságok határozatai tekintetében az illető döntőbizottság vezetőjét.
(31 A határozat megsemmisítése iránt javaslatot csak a felülvizsgálati eljárás lefolytatása után és kizárólag a fél felügyeleti hatósága tehet. A javaslatot a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott határozat meghozatalától számított két hónapon belül kell megtenni.
Eljárás a tárgyaláson kívül
34. § (1) A ténybeli és jogi megítélés szempontjából egyszerűbb ügyeket a döntőbizottság tárgyalás kitűzése nélkül az alperes írásbeli meghallgatása alapján is eldöntheti.
(2) A keresetlevelet az előző bekezdésben megjelölt esetben azzal a felhívással kell az alperesnek megküldeni, hogy a kereseti kérelemre a megszabott határidő alatt nyilatkozzék és érdemi védekezését ugyanezen idő alatt előkészítő iratban terjessze elő.
(3) Ha a döntőbizottság az ügyet az alperes előkészítő iratának előterjesztése után, illetőleg a kitűzött határidő eredménytelen eltelte esetében a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálhatónak tartja, határozatot hoz, ellenkező esetben az ügyet tárgyalásra tűzi ki.
Költség és illeték
35. § (1) A döntőbizottsági eljárásban költség megállapításának helye nincs. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a szakértői költségekre, valamint arra az esetre, ha a fél eljárási fegyelmet sértő mulasztása a másik félnek indokolatlan költséget okoz.
(2) A döntőbizottsági eljárás illetékköteles. Az illetéket az eljárást befejező döntőbizottsági határozatban kell megállapítani. A kereset elutasítása esetén, indokolt esetben, a döntőbizottság az illeték kiszabását - egészben vagy részben - mellőzheti.
(3) Az illeték mértékét és befizetésének módját a pénzügyminiszter állapítja meg.
Pénzbírság
36. § A döntőbizottság az eljárásban érdekelt felek képviselőire és a döntőbizottság előtt eljáró dolgozóira a jelen rendeletbe ütköző, eljárási fegyelmet sértő vagy ügyintézést késleltető bármilyen magatartásuk miatt - így különösen a keresetindítást megelőző eljárás (12. §) elmulasztása, a keresetlevél késedelmes vagy hiányos benyújtása, a tárgyalás kellő előkészítésének elmulasztása, valamint a keresettől való elállás késedelmes bejelentése miatt - háromszáz forintig terjedhető bírságot szabhat ki.
Végrehajtás
37. § (1) Ha a marasztalás pénz fizetésére szól és mind a jogosított, mind a kötelezett félnek a Magyar Nemzeti Banknál vagy a Magyar Beruházási Banknál számlája (egyszámlája, előirányzatos folyószámlája, költségvetési hitelszámlája, javadalomszámlája stb.) van, vagy más pénzintézetnél van ugyan számlája, de be van vonva a Magyar Nemzeti Bank beszedési megbízási rendszerébe, a jogosított köteles követelését a teljesítési határidő lejártától, illetőleg ha a határozat teljesítési határidőt nem tartalmaz, a határozat kézbesítésének napjától számított három nap alatt a határozat egy hiteles kiadmányának csatolása mellett annak a pénzintézetnek útján, amely számláját vezeti, azonnali beszedési megbízással érvényesíteni.
(2) Ha a marasztalás pénz fizetésére szól és csak a marasztalt félnek van a Magyar Nemzeti Banknál vagy a Magyar Beruházási Banknál, vagy pedig a Magyar Nemzeti Bank beszedési megbízási rendszerébe történt bevonása esetében más pénzintézetnél számlája, a határozat végrehajtása iránt a jogosított kérelmére a számlavezető pénzintézetet a döntőbizottság keresi meg.
(3) A számlavezető pénzintézet a követelést a marasztalt fél számlája terhére a termékszállítás és szolgáltatás egyenértékével egysorban egyenlíti ki.
(4) Ha a marasztalt félnek sem a Magyar Nemzeti Banknál, sem a Magyar Beruházási Banknál nincs számlája, vagy más pénzintézetnél van számlája, de nincs bevonva a Magyar Nemzeti Bank beszedési megbízási rendszerébe, a döntőbizottság határozata végrehajtható közokirat. A további eljárásra a bírósági végrehajtási eljárás szabályai irányadók.
(5) Ha a marasztalás nem pénz fizetésére szól és a marasztalt fél a határozat rendelkezéseinek a megszabott határidő alatt és módon nem tesz eleget, a határozat végrehajtásáról a jogosított kérelmére a marasztalt fél felügyeletét ellátó hatóság vezetője gondoskodik.
A végrehajtás felfüggesztése
38. § A határozat megsemmisítésére jogosultak a végrehajtást indokolt esetben a határozat hozatalának napjától számított legfeljebb harminc napra felfüggeszthetik.
A döntőbizottságok jelentési kötelezettsége
39. § (1) A döntőbizottságok - felügyeleti hatóságuk vezetőjének - működésükről és tapasztalataikról félévenként összefoglaló jelentést kötelesek tenni; a jelentést meg kell küldeni a Központi Döntőbizottságnak is.
(2) A minisztériumi, továbbá a fővárosi és a megyei döntőbizottságok határozataik egy-egy példányát kötelesek kéthetenként a Központi Döntőbizottságnak megküldeni.
A döntőbizottságok elvi irányítása és ellenőrzése
40. § (1) A döntőbizottságok elvi irányítását - az egységes joggyakorlat biztosítása végett - a Központi Döntőbizottság látja el. Ennek érdekében a Központi Döntőbizottság a hozzá megküldött határozatok és jelentések, továbbá helyszíni tapasztalatok alapján a döntőbizottságok működését állandóan figyelemmel kíséri.
(2) A fővárosi és a megyei döntőbizottságok szakfelügyeletét a Központi Döntőbizottság látja el, evégből működésüket ellenőrzi, ügyintézésükre kötelező irányelveket állapít meg és részükre utasításokat adhat.
Elvi határozatok
41. § (1) Az elvi jelentőségű döntőbizottsági határozatok közzétételéről a Központi Döntőbizottság gondoskodik.
(2) A Központi Döntőbizottság által közzétett elvi határozatok valamennyi döntőbizottságra kötelezőek.
(3) A közzétett elvi határozatot a Központi Döntőbizottság újabb elvi határozattal változtathatja meg.
Elévülés
42. § (1) Ha más jogszabály rövidebb elévülési időt nem állapít meg, az esedékességtől számított egy év elteltével elévül az a pénzkövetelés, amely szocialista szervezetek egymásközti polgári jogviszonyából származik.
(2) Félbeszakad az elévülés, ha ezen időn belül a Jogosított a követelést keresettel érvényesítette. Ha az elévülés beállta előtt a jogosított követelését beszedési megbízással érvényesítette, ennek elintézéséig az elévülés nem következik be.
(3) Ha a követelés fennállásának vagy összegszerűségének megállapításához előzetes - peres vagy perenkívüli - eljárás szükséges, az elévülést az előzetes eljárás befejezésétől kell számítani, feltéve, hogy azt a jogszabályokban megállapított időben, illetőleg ha jogszabály az előzetes eljárás megindítására határidőt nem szab, késlekedés nélkül indították meg.
(4) Ha az elévülési időn belül benyújtott beszedési megbízást elutasították, az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt a követelés keresettel akkor is érvényesíthető, ha az egyébként elévült volna.
(5) Beszedési megbízással érvényesített követelés visszatérítésére irányuló igény elévülési ideje azonos az eredeti követelés elévülési idejével. Az ilyen igény azonban a beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt keresettel akkor is érvényesíthető, ha az egyébként elévült volna.
(6) Határozattal megállapított pénzkövetelés - ideértve a kötbért is - a határozat meghozatalának napjától számított egy év alatt évül el.
(7) Az elévülést a döntőbizottság hivatalból is köteles figyelembe venni.
(8) A jelen szakasz rendelkezései nem terjednek ki:
a) a Magyar Nemzeti Banknak és a Magyar Beruházási Banknak hitelfolyósításból keletkezett követeléseire;
b) a mezőgazdasági termelőszövetkezet vagy termelőszövetkezeti csoport jogviszonyaiból keletkezett követelésekre.
Vegyes rendelkezések és hatályon kívül helyezés
43. § (1) A jelen rendeletben megállapított értékhatárokat a Minisztertanács elnöke megváltoztathatja.
(2) A hatóságok kötelesek a döntőbizottság hozzájuk intézett megkeresésére haladéktalanul, de legkésőbb harminc nap alatt érdemben válaszolni, ebben a döntőbizottságot a tett intézkedésekről tájékoztatni kell.
(3) A szerződések megkötését, nyilvántartását és a szerződésből származó jogok érvényesítését a döntőbizottságok a vállalatoknál megvizsgálhatják.
(4) A jelen rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik a döntőbizottsági eljárásról szóló 207/1951. (XII. 8.) MT rendelet, valamint az annak módosítása tárgyában kiadott 102/1952. (XI. 10.) MT rendelet és a 10/1954. (II. 7.) MT rendelet 7-9. §-ai.
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
44. § A jelen rendelet az 1955. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba és rendelkezéseit a hatálybalépéskor már folyamatban levő ügyekben az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a hatáskörre vonatkozó szabályok (5-9. §) csak a jelen rendelet hatálybalépése után folyamatba tett ügyekre terjednek ki;
b) azok a pénzkövetelések [42. § (1) bekezdés], amelyek elévülése a jelen rendelet hatálybalépése előtt fennállott jogszabályok alapján egy évnél hosszabb idő elteltével következett volna be, a jelen rendelet hatálybalépésétől számított egy év elteltével évülnek el.
Hegedüs András s. k.,
a Minisztertanács elnöke