207/1951. (XII. 8.) MT rendelet

a döntőbizottsági eljárásról

A döntőbizottságok feladata

1. § (1) A döntőbizottságok feladata a népgazdaság szocialista szervezetei között keletkezett vagyoni viták eldöntése, a szocialista törvényesség, a terv és szerződési fegyelem, az önálló gazdasági elszámolás megerősítése, a nép vagyonának védelme és az egyéni felelősség fokozása.

(2) A döntőbizottságok a vitás ügyeket a jogszabályok, a jóváhagyott tervek, a szerződések és a Népköztársaság gazdaságpolitikájának általános elvei alapján döntik el.

Döntőbizottságok szervezése

2. § (1) Döntőbizottság működik az Országos Tervhivatal és egyes minisztériumok mellett, továbbá a budapesti városi tanács és a megyei tanácsok végrehajtóbizottságai mellett.

(2) Az Országos Tervhivatal mellett szervezett döntőbizottság elnevezése: Központi Döntőbizottság. A többi döntőbizottság elnevezése annak a hatóságnak a nevéhez igazodik, amely mellett a döntőbizottság működik (pl. kohó- és gépipari minisztérium mellett szervezett döntőbizottság neve: Kohó- és Gépipari Döntőbizottság, a szolnokmegyei megyei tanács végrehajtóbizottsága mellett szervezett döntőbizottság neve: Szolnokmegyei Döntőbizottság).

A döntőbizottságok szervezete

3. § (1) A döntőbizottságok azon hatóság vezetőjének közvetlen felügyelete alá tartoznak, amely mellett a döntőbizottság működik.

(2) A döntőbizottságok tagjai: a vezetők és helyetteseik, valamint a beosztott tárgyalásvezetők. A Központi Döntőbizottságot az elnök vezeti.

(3) A Központi Döntőbizottság elnökét, a többi döntőbizottságok vezetőit és a döntőbizottságok tagjait annak a hatóságnak a vezetője nevezi ki, amely mellett a döntőbizottság működik.

(4) A budapesti városi, valamint a megyei döntőbizottságok vezetőinek és tárgyalásvezetőinek kinevezéséhez, áthelyezéséhez és felmentéséhez a Központi Döntőbizottság elnökének előzetes hozzájárulása szükséges.

A döntőbizottságok tagjainak képesítése

4. § (1) A döntőbizottság tagjává csak azt lehet kinevezni, akinek döntőbizottsági szakvizsgája vagy bírói, illetőleg ügyvédi oklevele van. A Központi Döntőbizottság elnökének kinevezéséhez ezen felül legalább öt évi döntőbizottsági, államigazgatási, ítélőbírói, államügyészi vagy ügyvédi gyakorlat igazolása szükséges.

(2) A Központi Döntőbizottság elnökének hozzájárulásával képesítéssel nem rendelkező személyt is ki lehet ideiglenesen nevezni, a döntőbizottság ilyen tagjának azonban egy évi gyakorlat után, az annak leteltét követő hat hónap alatt, döntőbizottsági szakvizsgát kell tennie. A szakvizsgára vonatkozó részletes szabályokat az Országos Tervhivatal elnöke állapítja meg. A vizsgáztató bizottság elnöke a Központi Döntőbizottság elnöke, a bizottság tagjait pedig az Országos Tervhivatal elnöke nevezi ki.

(3) A döntőbizottsági szakvizsga átvételére vonatkozó kötelezettség a jelen rendelet hatálybalépésekor már működő döntőbizottsági tagokra is kiterjed. Ezeknél a döntőbizottsági vizsga letételére megállapított végső határidő 1952. december 31.

Döntőbizottsági eljárásra tartozó ügyek

5. § Ha külön jogszabály más államigazgatási eljárást nem állapít meg, döntőbizottság elé tartoznak:

a) szállítási szerződés [206/1951. (XII. 8.) MT rendelet] megkötéséből vagy módosításából eredő vitás ügyek (szerződési ügyek);

b) szállítási szerződés megszegéséből keletkezett vitás ügyek;

c) a hatóságoknak; ezek intézményeinek és intézeteinek, az állami vállalatoknak (trösztöknek, központoknak, egyesüléseknek stb.), valamint a szövetkezeti központoknak, továbbá a társadalmi szervezeteknek egymással szemben keletkezett vitás vagyoni ügyei.

A döntőbizottsági eljárás alól kivett ügyek

6. § (1) Nem tartoznak döntőbizottsági eljárásra:

a) a váltómeghagyásos ügyek;

b) azok a társadalombiztosítási ügyek, amelyek meghatározott fél ellen társadalombiztosítási járulék vagy megtérítési igény megfizetésére irányulnak;

c) a posta, a rádió és a közüzemek (villamos-, víz- és gázművek stb.) szolgáltatásaiért járó díjak behajtására vonatkozó ügyek;

d) a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Beruházási Bank bankszerű műveleteiből keletkezett azok az ügyek, amelyekben az egyik fél az említett bankok valamelyike;

e) ingatlan bérletével vagy kezelésével kapcsolatos ügyek;

f) ugyanazon tröszt, központ vagy egyesülés alá tartozó vállalatok egymásközti ügyei;

g) azok az egyéb ügyek - a vasúti fuvarozási szerződésből eredő viták kivételével, - amelyekben az eljárás tárgyának értéke nem haladja meg a kétezer forintot, valamint a szállítási szerződésen kívül keletkezett kártérítési ügyek. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az ügyekre, amelyekben az egyik fél a honvédelmi minisztérium.

(2) Az eljárás tárgyának értéke a keresettel érvényesített követelés összege, illetőleg szerződési ügyekben a vitás szállítás (szolgáltatás) értéke, kötbéres ügyekben pedig a kötbéralap. Az eljárás értékét felenkint és szerződésenkint külön-külön kell figyelembe venni.

(3) Ugyanazon tröszt, központ vagy egyesülés alá tartozó vállalatok egymásközti ügyeiben a tröszt, központ vagy egyesülés igazgatója dönt, a döntőbizottsági eljárás alól kivett egyéb ügyekben pedig - amennyiben ezek más eljárásra utalva nincsenek - a polgári bíróságok járnak el.

(4) Vasúti fuvarozási szerződésből keletkezett kétszáz forint értékhatár alatti vitás ügyekben végérvényesen a MÁV határoz. Ilyen követelések iránt döntőbizottsági eljárást nem lehet indítani.

A Központi Döntőbizottság hatásköre

7. § (1) A Központi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak:

a) a szakmai szállítási feltételek megállapításával kapcsolatos viták eldöntése és a szakmai szállítási feltételek közzététele;

b) a különböző miniszterek főfelügyelete alá rendelt felek között felmerült azok a vitás ügyek, amelyekben a felek egyike külkereskedelmi vállalat.

(2) A Központi Döntőbizottság hatáskörébe tartoznak továbbá a különböző miniszterek főfelügyelete alá tartozó felek között felmerült azok a vitás ügyek, amelyekre a budapesti városi vagy megyei döntőbizottságok hatásköre nem terjed ki. (9. §)

(3) Ha a különböző miniszterek főfelügyelete alá tartozó felek között több olyan fél van, amely ugyanazon miniszter főfelügyelete alá tartozik, a Központi Döntőbizottság az eljárás keretében az ezek között felmerült vitát is eldöntheti.

A minisztériumi döntőbizottságok hatásköre

8. § (1) A minisztériumi döntőbizottságok hatáskörébe tartoznak azok a vitás ügyek, amelyek ugyanazon miniszter főfelügyelete alatt álló felek között merültek fel, feltéve, hogy az ügyre a budapesti városi vagy valamelyik megyei döntőbizottság hatásköre nem terjed ki. (9. §)

(2) A Közlekedés- és Postaügyi Döntőbizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak a vasúti fuvarozási szerződésből keletkezett vitás ügyek.

A budapesti városi és a megyei döntőbizottságok hatásköre és illetékessége

9. § (1) A budapesti városi, illetőleg a megyei döntőbizottságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak a főváros, illetőleg az ugyanazon megye területén működő valamely tanács közvetlen felügyelete alá rendelt felek között felmerülő vitás ügyek.

(2) A megyei döntőbizottságok hatáskörébe tartoznak ezen felül azok a vitás ügyek, amelyekben az érdekelt felek nem tartoznak ugyan a megye területén működő tanácsok valamelyikének közvetlen felügyelete alá, de székhelyük (lakóhelyük) ugyanazon megye területén van és amelyekre vonatkozóan a jelen rendelet kizárólagos hatáskört nem állapít meg, feltéve, hogy az eljárás értéke szerződési vitáknál az ötmillió forintot, egyéb vitáknál pedig a háromszázezer forintot nem haladja meg.

(3) Állami szerv és vállalat önálló személyiséggel nem rendelkező vidéki fiókja (telepe, kirendeltsége) olyan féllel szemben, amelynek székhelye a megye területén van, a megyei döntőbizottság előtt is indíthat eljárást, feltéve, hogy a jelen rendelet az eljárásra kizárólagos hatáskört nem állapít meg és az eljárás értéke a megyei döntőbizottság hatáskörét nem haladja meg. Előzetesen írásban foglalt alávetés alapján az ilyen vidéki fiókkal (teleppel, kirendeltséggel szemben az ugyanazon megye területén székhellyel rendelkező fél a megyei döntőbizottság előtt is indíthat eljárást, ha egyébként az a megyei döntőbizottság hatáskörét nem haladja meg.

A hatáskörrel kapcsolatos egyéb szabályok

10. § (1) Ha a hatáskör az eljárás tárgyának értékétől függ, a kereset leszállítása esetében az eljáró döntőbizottság a végeldöntésre nem alkalmas ügyet elbírálás végett átteheti ahhoz a döntőbizottsághoz vagy polgári bírósághoz, amelynek hatáskörébe az elszállított érték szerint tartozik és amely az eljárásra illetékes. A kereset felemelése esetében ez a rendelkezés azzal az eltéréssel irányadó, hogy az ügy áttétele - függetlenül attól, hogy az ügy végeldöntésre alkalmas-e - minden esetben kötelező.

(2) Az eljárás lefolytatása végett a megyei döntőbizottságok hatásköréből a Központi Döntőbizottság, illetőleg ha a felek ugyanannak a minisztériumnak főfelügyelete alatt állnak, az illető minisztérium mellett szervezett döntőbizottság átveheti az olyan ügyeket, amelyek a népgazdaság szempontjából fontosabbak vagy bizalmas természetűek. Ilyen intézkedést bármelyik fél kezdeményezhet a Központi Döntőbizottság elnökénél, illetőleg ha az eljárásban érdekelt felek ugyanannak a minisztériumnak főfelügyelete alá tartoznak, az illető minisztérium mellett szervezett döntőbizottság vezetőjénél.

(3) Az egyes döntőbizottságok között felmerült hatásköri vitákban a Központi Döntőbizottság elnöke dönt. A döntőbizottság és a polgári bíróságok között felmerült hatásköri vitákban a Hatásköri Döntőbizottság (1949. évi II. törvény 11. §) határoz.

Elévülés

11. § (1) Ha más jogszabály rövidebb elévülési időt nem állapít meg, a hatóságok, azok intézményei és intézetei, az állami vállalatok (trösztök, központok, egyesülés, tarifa) valamint a szövetkezeti központok, továbbá a társadalmi szervezetek egymásközti viszonyában fennálló, valamint a szállítási szerződésből származó pénzkövetelés az esedékességét követő év végével elévül, kivéve, ha ezen időn belül a jogosult a követelést beszedési megbízással, vagy keresettel érvényesítette, vagy a kötelezett fél azt írásban elismerte.

(2) Ha a követelés fennállásának vagy összegszerűségének megállapításához előzetes - peres vagy perenkívüli - eljárás szükséges, az elévülés kezdő időpontját az előzetes eljárás befejezésétől kell számítani.

(3) Ha az elévülési időn belül benyújtott beszedési megbízást elutasították, az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt a követelés keresettel akkor is érvényesíthető, ha az egyébként elévült volna.

(4) Beszedési megbízással érvényesített követelés visszatérítésére irányuló igény elévülési ideje azonos az eredeti követelés elévülési idejével; az ilyen igény azonban a beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt keresettel akkor is érvényesíthető, ha az egyébként elévült volna.

(5) A jelen § rendelkezései nem terjednek ki:

a) az állami költségvetést illető követelésekre;

b) a Magyar Nemzeti Banknak és a Magyar Beruházási Banknak hitelfolyósításból keletkezett követeléseire.

Az eljárás megindítása

12. § A döntőbizottság az eljárást vagy kérelemre vagy hivatalból indítja meg. Hivatalból akkor kell az eljárást megindítani, ha a döntőbizottság arról értesül, hogy

a) valamely fél a jogszabály szerint kötelező keresetindítást elmulasztotta, vagy

b) valamely szállítási szerződés a tervfegyelem követelményeivel ellentétben áll.

A keresetindítást megelőző eljárás

13. § (1) A keresetlevél benyújtása előtt meg kell kísérelni a felmerült vitának döntőbizottsági eljárás nélkül való elintézését. Evégből a fél köteles a vitás kérdésben elfoglalt részletes álláspontját a vele szemben álló féllel írásban közölni, az pedig köteles erre nyolc nap alatt írásban a teljes tényállásra kiterjedő részletes írásbeli választ adni. Ez a levélváltás mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet vesznek fel.

(2) Ha a vitás kérdés rendezése döntőbizottsági eljáráson kívül nem sikerül és a követelés érvényesítése jogszabály szerint kötelező, a keresetlevelet a válaszlevél kézhezvételétől, vagy a válaszadásra megszabott határidő eredménytelen elteltétől, illetőleg a közös jegyzőkönyv felvételétől számított nyolc nap alatt kell benyújtani. Döntőbizottsági eljárás előtt az illetékes minisztérium a felmerült vita rendezésére a másik érdekelt minisztériumtól megfelelő intézkedést kérhet. Ilyen esetben a keresetlevél kötelező benyújtására megállapított határidő tizenöt nappal meghosszabbodik.

A keresetlevél kellékei

14. § (1) A keresetlevelet hárommal több példányban kell benyújtani, mint amennyi az alperesek száma.

(2) A keresetlevélnek tartalmaznia kell:

a) a döntőbizottság megnevezését;

b) a felek megjelölését, a pontos címét (telefonszámát) és a felperes saját ügyszámát, valamint felelős ügyintézőjének és eljárásra jogosult képviselőjének megnevezését;

c) a felek felügyeleti hatóságának megjelölését;

d) az eljárás tárgyának és értékének feltüntetését;

e) a vitás kérdés világos és rövid ismertetését, a vita alapjául szolgáló tényállás előadását és a bizonyítékok megjelölését, különös tekintettel az előzetes tárgyalásokból már ismert alperesi védekezésre, vagy annak előadását, hogy az alperes a vele közölt igényre nem nyilatkozott;

f) az előzetes levélváltás, illetőleg az előzetes tárgyalások során felvett véleményeltérési jegyzőkönyv fontosabb adatait, valamint az esetleges előzetes elszámolás eredményét;

g) kötbéres ügyekben a vita alapjául szolgáló szerződés adatait, a megrendelésnek és a megrendelés igazolásának keltét, a megállapított szállítási határidőt, a kötbérigény közlésének és az alperes erre vonatkozó válaszának keltét, a kötbéralap összegét, a felperes által kívánt, valamint az alperes által vállalt szállítási póthatáridőt;

h) a kereseti kérelmet, vagyis annak határozott megjelölését, hogy a felperes mire kéri az alperest kötelezni.

A keresetlevél hiányainak pótlása

15. § A hiányosan benyújtott keresetlevelet a döntőbizottság a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a felperesnek visszaadhatja. Amennyiben a felperes a kijavított keresetlevelet annak kézhezvételétől számított nyolc nap alatt újból előterjeszti, a keresetlevelet - az elévülési és a jogvesztő határidők szempontjából - úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is helyesen adta volna be.

A hatáskör hiánya

16. § (1) Ha az ügy nem tartozik a döntőbizottság hatáskörébe és az iratokból meg lehet állapítani az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező döntőbizottságot vagy polgári bíróságot, a keresetlevelet ahhoz kell áttenni, különben pedig vissza kell utasítani.

(2) Az alperes a hatáskör hiányára alapított kifogását legkésőbb az érdemi védekezésének előterjesztésekor köteles előadni, a döntőbizottság azonban a hatáskör hiányát az eljárás bármely szakaszában hivatalból figyelembe veheti.

(3) Az alperes kifogása felett a döntőbizottság haladéktalanul dönteni köteles, az alaptalan kifogás elutasítását azonban a véghatározatban is kimondhatja.

Tanácsban való eljárásra tartozó ügyek

17. § A döntőbizottság tanácsban jár el:

a) szakmai szállítási feltételek megállapításával kapcsolatos vitás ügyekben;

b) azokban az ügyekben, amelyekben az eljárás értéke szerződési vitáknál az ötmillió forintot, egyéb ügyekben pedig az egymillió forintot meghaladja;

c) azokban az ügyekben, amelyeket a döntőbizottság vezetője tanácsban való tárgyalásra utal.

A tanács megalakítása

18. § (1) A tanács megalakításáról az ügy tárgyalására kijelölt tárgyalásvezető gondoskodik.

(2) A Központi Döntőbizottsághoz tanácstagokként a felek szerint illetékes minisztériumok egy-egy kiküldöttjét kell meghívni.

(3) A Közlekedés- és Postaügyi Döntőbizottság hatáskörébe tartozó olyan ügy tárgyalására, amelyben valamelyik fél nem a közlekedés- és postaügyi minisztérium főfelügyelete alá tartozik, a tanácsba az illetékes minisztérium kiküldöttjét, devizakérdésekkel összefüggő ügy tárgyalására pedig a pénzügyminisztérium és a külkereskedelmi minisztérium képviselőjét is meg kell hívni tanácstagként. Egyébként azt, hogy a minisztériumi döntőbizottságoknál a tanácsokat miként kell megalakítani, az illetékes miniszter határozza meg.

(4) A budapesti városi, valamint a megyei döntőbizottságoknál tanácstagokként a végrehajtóbizottság illetékes osztályainak szakelőadóit kell meghívni.

(5) A tanács vezetője a vitás ügy természetéhez képest tanácstagokként - a előző bekezdésekben megjelölt tagokon felül - más bizottságok és gazdasági szervezetek képviselőit is meghívhatja.

A tanácstagok kijelölése; jogaik és kötelességeik

19. § (1) Tanácstagként olyan személyt kell kiküldeni, aki a tárgyalásra kerülő ügyben felmerülő szakkérdésekben kellő tájékozottsággal rendelkezik. A tanácstag köteles a tárgyalásra kerülő ügyben az általa képviselt hatóság felügyelete alá tartozó félnél a tényállás felől előzetesen tudakozódni.

(2) A tanácstag a tárgyaláson köteles megjelenni, távolmaradása azonban sem a tárgyalás megtartását, sem a bizonyítás felvételét, sem az érdemi határozathozatalt nem gátolja. A tanácstag távollétében hozott érdemi határozatot - a távolmaradásra való utalás mellett - meg kell küldeni az érdekelt felügyeleti hatóságnak.

(3) A tanácstagokat megilleti a tanácskozási jog és résztvesznek a határozathozatalban.

Eljárás tanács elé nem tartozó ügyekben

20. § (1) A tanács elé nem tartozó ügyekben kitűzött tárgyalás idejéről a felek szerint illetékes minisztériumokat, illetőleg ha az ügyet a budapesti városi vagy megyei döntőbizottság tárgyalja, erről a végrehajtóbizottság illetékes osztályának szakelőadóit értesíteni kell. Az értesítéshez csatolni kell a keresetlevél egy példányát. Az értesített hatóság képviselője a tárgyaláson felszólalhat.

(2) A tanács elé nem tartozó ügyekben eljáró tárgyalásvezető bármely hatóság vagy szervezet képviselőjét - egyes szakkérdések megvilágítása végett - a tárgyalásra meghívhatja. A meghívottak a kívánt felvilágosításokat kötelesek megadni.

(3) Tanács elé nem tartozó ügyekben a tárgyalás lefolytatására kijelölt tárgyalásvezető egymagában határoz.

Az eljárás irányítása

21. § (1) A tárgyalásvezető az ügy helyes és gyors eldöntésének biztosítása végett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek az eljárás során jogaikat helyesen gyakorolják és kötelességeiknek eleget tegyenek. Evégből a tárgyalásvezető köteles a feleket a szükséges tájékoztatással és útbaigazítással ellátni és őket jogaikra és kötelességeikre figyelmeztetni.

(2) A tárgyalásvezető a feleket az eljárás bármely szakaszában kiegészítő adatszolgáltatásra, elszámolások összeállítására, könyvelésük egyeztetésére, közös jegyzőkönyvek felvételére, az eljárás lefolytatásához szükséges okiratok bemutatására vagy egyéb bizonyítékok beszerzésére, illetőleg megjelölésére is utasíthatja, a felek bármelyikének dolgozóit felvilágosítás adás végett - tárgyaláson kívül is - maga elé idézheti, az egyes hatóságoktól és gazdasági szervezetétől okiratokat szerezhet be és tőlük egyes adatok közlését, illetőleg felvilágosításokat vagy véleményt kérhet, szakértői szemlét rendelhet el és általában mindent megtehet, ami az ügy elbírálása érdekében szükséges.

A tárgyalás előkészítése és kitűzése

22. § (1) A tárgyalásvezető az ügyeket - a tárgyaláson kívül elintézhetők kivételével - úgy köteles előkészíteni, hogy azok lehetőleg egy tárgyaláson érdemben elbírálhatók legyenek.

(2) A tárgyalásvezető a feleket, a tanúkat és a szakértőket a tárgyalásra megidézi, a tanácstagokat pedig meghívja. Az alperesnek szóló idézéshez és a tanácstagok meghívójához csatolni kell a keresetlevél egy példányát. Az idézés és a meghívás rövid úton, szóbelileg is közölhető (távbeszélőn, küldönccel).

(3) Amennyiben az alperes védekezése, illetőleg az alperesnek a kereseti kérelem minden lényeges pontjára vonatkozó állásfoglalása a keresetlevél vagy annak mellékleteiből nem tűnik ki, az alperes köteles azt még a tárgyalás határnapja előtt a döntőbizottsághoz intézett előkészítőiratban előadni. Az előkészítőirat egy példányát közvetlenül meg kell küldeni a felperesnek s az ennek megtörténtét igazoló postai feladóvevényt vagy az átvételt igazoló elismervényt a döntőbizottsághoz benyújtott példányhoz kell csatolni.

Képviselet

23. § (1) A döntőbizottsági eljárásban a feleket csak olyan személyek képviselhetik, akiknek az ügy ellátására szóló és egyezség kötésére is feljogosító írásbeli meghatalmazásuk van.

(2) A vállalatok jogi képviselői vagy más dolgozói döntőbizottsági képviseletre vonatkozó általános meghatalmazás alapján is eljárhatnak.

(3) A felek eljárásra jogosított képviselői az eljáró tárgyalásvezető engedélyével az ügy irataiba betekinthetnek és azokból jegyzeteket is készíthetnek.

A tárgyalás

24. § (1) A tárgyalás nem nyilvános; azon - a megidézetteken kívül - csak a felek felügyeleti hatóságának képviselői, valamint azok lehetnek jelen, akiknek ezt az eljáró tárgyalásvezető megengedi.

(2) A tanácstagok és a felek, illetőleg képviselőik a tárgyalásvezetőt a tényállás felderítésében és a népgazdaság érdekeinek megfelelő érdemi döntés meghozatalában minden tekintetben támogatni kötelesek.

(3) A tárgyalás megtartását, illetőleg a határozathozatalt a felek távolléte nem gátolja. Nem akadálya a tárgyalás megtartásának az sem, ha valamelyik fél képviselőjének meghatalmazása nincs igazolva. A döntőbizottság az eset körülményeihez képest a nem igazolt képviselőnek is megengedheti az eljárásban való részvételt.

(4) Ha a tárgyalást el kell napolni, az új határnapot lehetőleg nyomban ki kell tűzni és a szükséghez képest tüzetesen meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyeket a feleknek az eljárással kapcsolatban meg kell tenniök.

Bizonyítás

25. § (1) A bizonyítás tekintetében a döntőbizottságot a felek indítványai nem kötik.

(2) A döntőbizottság a bizonyítást rendszerint a tárgyaláson veszi fel, de azt valamelyik tanácstagra is bízhatja, vagy evégből más döntőbizottságot, bíróságot vagy hatóságot is kereshet s a szükséges tájékozódást távbeszélőn is beszerezheti. Magasépítési ügyekben az építésügyi minisztérium a döntőbizottság megkeresése nélkül is műszaki szakvéleményt nyújthat be.

(3) A felek, illetőleg képviselőik és ügyintézőik a tényállást - annak tisztázása végett - kötelesek a valóságnak megfelelően előadni, a hozzájuk intézett kérdésekre a valóságnak megfelelően válaszolni s a rendelkezésükre álló összes bizonyítékokat a döntőbizottság elé tárni még akkor is, ha ez rájuk vagy az általuk képviselt félre nézve kedvezőtlen döntést eredményezhet. A nyilatkozattétel megtagadása esetében a döntőbizottság fegyelmi eljárást kezdeményezhet és az ügyet a rendelkezésre álló adatok alapján eldöntheti.

(4) Ha a tanú vagy szakértő szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, vagy tanúzási, illetőleg véleményadási kötelezettségének nem tesz eleget, vele szemben a polgári peres eljárásban irányadó rendelkezések szerint lehet eljárni.

A döntőbizottságok megkeresésének teljesítése

26. § A hatóságok kötelesek a döntőbizottság hozzájuk intézett megkereséseire haladéktalanul, de legkésőbb harminc nap alatt érdemben válaszolni; ebben a döntőbizottságot a tett intézkedésekről tájékoztatni kell.

Jegyzőkönyv

27. § (1) A tárgyalásról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a döntőbizottság nevét, az eljáró tárgyalásvezető és a tanácstagok, valamint a felek és képviselőik nevét, továbbá a tárgyalás idejét.

(3) A jegyzőkönyv röviden tartalmazza a feleknek az iratokból ki nem tűnő nyilatkozatait, valamint a tanuk és szakértők nevét, foglalkozását, lakáscímét és az igazmondási kötelességre való figyelmeztetés megtörténtét, továbbá a tanúk vallomását és a szakértők véleményét, végül a határozathozatal szempontjából jelentős egyéb körülményeket.

Perbehívás

28. § (1) Az a fél, amelyik pervesztesége esetére harmadik személy ellen követelést kíván érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt a tárgyalás befejezéséig perbehívhatja. Ilyen esetekben a harmadik személyt a döntőbizottság hivatalból, félként is perbevonhatja.

(2) Perbehívásnak akkor is helye van, ha az elöljáró döntőbizottság hatásköre a perbehívott harmadik személyre vagy a vele szemben felmerült vitás ügyre nem terjed ki, ebben az esetben azonban a perbehívott harmadik személy és a felek közötti vitás ügy nem dönthető el.

Viszontkereset

29. § (1) Az alperes az előkészítő iratában vagy a tárgyaláson a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az így az érvényesíteni kívánt követelés a felperes keresetével azonos jogviszonyból ered, vagy a viszontkövetelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. Ugyanez a jog illeti meg a perbehívott harmadik személyt, a felek bármelyikével szemben.

(2) A viszontkeresetet lehetőleg a keresettel együttesen kell tárgyalni, ha azonban a viszontkereset elbírálása az eljárást hátráltatni és a kereset enélkül is elbírálható, a döntőbizottság a viszontkereset tárgyalását elkülönítheti.

(3) Ha a viszontkereset az eljáró döntőbizottság hatáskörét meghaladja s annak külön tárgyalása és eldöntése nem célszerű, az ügyet - a kereset és viszontkereset együttes tárgyalása és eldöntése végett - ahhoz a döntőbizottsághoz kell áttenni, amelynek a hatáskörébe a viszontkereset tartozik; egyébként az eljáró döntőbizottság a hatáskörét meghaladó viszontkereset tárgyalását megtagadja.

Egyesítés

30. § A döntőbizottság együttes tárgyalás és eldöntés végett elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan ügyek egyesítését, amelyek ugyanazon felek között vannak folyamatban vagy amelyeknek tárgya egymással összefügg.

Keresetváltoztatás, elállás a keresettől

31. § A felperes keresetét az eljárás bármely szakaszában megváltoztathatja vagy attól elállhat, a döntőbizottság azonban a keresetváltoztatás vagy az elállás tudomásulvételét megtagadhatja és az eljárást hivatalból folytathatja, ha az elállás vagy a keresetváltoztatás jogszabályba ütközik vagy az a népgazdaság érdekeit sérti.

Egyesség

32. § (1) A döntőbizottságnak arra kell törekednie, hogy a felek között a vitás ügy helyes elintézésének megfelelő egyességet hozzon létre. Evégből a döntőbizottság az eljárás bármely szakaszában felhívhatja a feleket az egyességkötésre és az egyességre határozott javaslatot is tehet.

(2) A döntőbizottság által jóváhagyott egyességnek ugyanolyan hatálya van, mint a döntőbizottság határozatának.

(3) Ha az egyesség jogszabályba ütközik vagy a népgazdaság érdekeit sérti, a döntőbizottság köteles az egyesség jóváhagyását megtagadni.

Határozathozatal

33. § (1) A határozathozatalnál a döntőbizottságot a felek kérelmei nem kötik.

(2) A tanács szavazattöbbséggel határoz. Mind a tárgyalásvezetőnek, mind a tanácstagoknak egy-egy szavazata van. Szavazategyenlőség esetében az az állásfoglalás válik határozattá, amelyhez a tárgyalásvezető csatlakozik.

(3) A döntőbizottság az ügy érdemében határozatot, ha pedig az ügy csak részben alkalmas érdemi döntésre, részhatározatot hoz. A határozatra vonatkozó rendelkezéseket a részhatározatokra is megfelelően alkalmazni kell. Minden más esetben a döntőbizottság végzéssel határoz.

(4) A tárgyalásvezető az általa hozott határozatért egyénileg felelős. Ilyen felelősség terheli a tanácstagot is a tanácsban hozott határozatért, kivéve, ha különvéleményét nyomban bejelenti és ezt a döntőbizottsághoz két nap alatt írásban benyújtja.

A határozat

34. § (1) A határozat rendelkező részében - az esetleg már korábban meghozott részhatározattal elbírált kereseti kérelmek kivételével - az eljárásban érvényesített valamennyi kereseti kérelem felől dönteni kell. A határozatnak tartalmaznia kell az üggyel kapcsolatos azokat a rendelkezéseket is, amelyek a felek megfelelő további működésének biztosítása végett a népgazdaság érdekében szükségesek.

(2) A döntőbizottság határozatában a felek közötti jogviszonyt a népgazdaság érdekében módosíthatja.

(3) Lejárt követelés után - a kötbér kivételével - a marasztalt felet a határozatban a keresetlevél beadásától kezdődően évi hat százalék kamat fizetésére kell kötelezni.

(4) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére határidőt kell szabni. Ha a marasztalás pénz fizetésére szól és a marasztalt fél az állami költségvetés keretében gazdálkodik, vagy társadalmi szervezet, a teljesítési határidő negyvenöt napnál, egyébként pedig tizenöt napnál rövidebb nem lehet.

(5) A határozatot indokolni kell; az indokolásnak tartalmaznia kell a kereseti kérelem és a védekezés lényegét, a döntőbizottság által megállapított tényállást, a felek működésében feltárt hiányosságokat, végül a rendelkezőrészben foglalt döntés jogi indokait.

(6) Amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a döntőbizottság a határozatát nem változtathatja meg.

Végzés

35. § Az eljárást irányító végzést nem kell indokolni. A döntőbizottság saját végzését indokolt esetben megváltoztathatja. Egyébként a döntőbizottság határozatára vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a végzésekre is.

A határozatok írásbafoglalása, kihirdetése, kézbesítése és jogereje

36. § (1) A döntőbizottság határozatát kihirdetés előtt írásba kell foglalni, különösen bonyolult vagy fontos ügyekben azonban a kihirdetett határozat írásbafoglalása legfeljebb nyolc napra elhalasztható.

(2) A tárgyaláson hozott határozat hiteles kiadmányát a felek jelenlévő képviselőinek ki kell adni, a távollévő feleknek pedig kézbesíteni kell. Kézbesíteni kell a feleknek a tárgyaláson kívül hozott határozatot is. A Központi Döntőbizottság határozatait meg kell küldeni az érdekelt minisztériumoknak. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az érdekelt minisztérium részéről megjelent képviselő vagy tanácstag a határozat egy másolati példányát a tárgyaláson átveszi.

(3) A határozat a kihirdetéssel, illetőleg a kézbesítéssel emelkedik jogerőre.

A határozatok kijavítása és kiegészítése

37. § (1) Névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén a döntőbizottság a határozatot akár kérelemre, akár hivatalból kijavítja.

(2) Ha a határozat valamely kereseti kérelem vagy annak valamely része felől nem rendelkezett, a döntőbizottság a határozatot akár kérelemre, akár hivatalból kiegészíti.

A határozatok hivatalból való megsemmisítése

38. § (1) Az Országos Tervhivatal elnöke, valamint az egyes miniszterek, továbbá a budapesti városi tanács és a megyei tanácsok végrehajtóbizottságai a vezetésük alatt álló hatóság mellett szervezett döntőbizottság határozatát, ha az jogszabályba ütközik, vagy a népgazdaság érdekeit sérti, a határozathozataltól számított egy hónap alatt hivatalból megsemmisíthetik és elrendelhetik az ügy újratárgyalását.

(2) A Központi Döntőbizottság, továbbá a budapesti városi és a megyei döntőbizottság határozatát - az előbbi bekezdésben foglaltak szerint - a Központi Döntőbizottság elnöke is megsemmisítheti és helyette új határozatot hozhat, vagy elrendelheti az ügynek a megadott irányelvek szerint való újratárgyalását. Ugyanez a jog illeti meg a minisztériumi döntőbizottságok határozatai tekintetében az illető döntőbizottság vezetőjét.

A határozatok felülvizsgálása

39. § (1) A határozat kihirdetésétől, illetőleg kézbesítésétől számított huszonegy nap alatt bármelyik fél kérheti annak felülvizsgálását és az ügy újbóli tárgyalását, ha:

a) a véghatározat jogszabályba ütközik vagy a népgazdaság érdekeit sérti, vagy

b) az ügy érdemére vonatkozó olyan döntő bizonyíték jutott a fél tudomására, amelyet az eljárás során nem érvényesíthetett.

(2) A kérelmet az eljárt döntőbizottságnál kell előterjeszteni. A kérelem tárgyában a döntőbizottság vezetője határoz, a budapesti városi és a megyei döntőbizottságok vezetői azonban a felülvizsgálati kérelmet elutasító határozatot mindaddig, amíg a Központi Döntőbizottság elnöke eltérően nem rendelkezik, csak az ő előzetes hozzájárulásával hozhatnak.

(3) A döntőbizottság vezetője az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasítja, egyébként pedig a határozatot megsemmisíti és helyette új határozatot hoz vagy elrendeli az ügynek a megadott irányelvek szerint való újra tárgyalását.

Eljárás tárgyaláson kívül

40. § (1) A ténybeli és jogi megítélés szempontjából egyszerűbb ügyeket a döntőbizottság tárgyalás kitűzése nélkül, az alperes írásbeli meghallgatása alapján is eldöntheti.

(2) A keresetlevelet ilyen esetben azzal a felhívással kell az alperesnek megküldeni, hogy a kereseti kérelemre nyolc nap alatt nyilatkozzék és érdemi védekezést ugyanezen idő alatt előkészítő iratban terjessze elő.

(3) Ha a döntőbizottság az ügyet az alperes előkészítő iratának előterjesztése után, illetőleg a kitűzött határidő eredménytelen eltelt esetében a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálhatónak tartja, határozatot hoz, ellenkező esetben az ügyet tárgyalásra tűzi ki.

Végrehajtás

41. § (1) Ha a marasztalás pénzfizetésre szól és mind a jogosított, mind a kötelezett fél a Magyar Nemzeti Bank egyszámlarendjébe tartozik, a teljesítési határidő lejártától számított három nap alatt - különbeni büntetőkamat terhével - a jogosított követelését a határozat egy példányának csatolása mellett, azonnali beszedési megbízással a Magyar Nemzeti Bank útján köteles érvényesíteni.

(2) Ha a marasztalás pénzfizetésre szól és csak a marasztalt fél tartozik a Magyar Nemzeti Bank egyszámlarendjébe, a határozat végrehajtása iránt a Magyar Nemzeti Bankot a döntőbizottság keresi meg.

(3) A Magyar Nemzeti Bank a döntőbizottság határozata alapján a követelést a munkabéreket és az állami költségvetést illető követeléseket, az amortizációs hányadokat és a Magyar Nemzeti Banknak, illetőleg a Magyar Beruházási Banknak hitelfolyósításából keletkezett esedékessé vált követeléseit követő sorrendben elégíti ki, függetlenül a már korábban beérkezett egyéb igényektől.

(4) Ha a marasztalás pénz fizetésre szól és a marasztalt fél az állami költségvetés keretében gazdálkodik - amennyiben a határozat végrehajtására megfelelő fedezettel nem rendelkezik -, a határozat keltétől számított nyolc nap alatt köteles a fennálló rendelkezéseknek megfelelően, hitelt (hitelelőrehozást, pótjavadalmazást, pótellátmányt, szükség esetében póthitelt) igényelni. A pénzügyminisztérium harminc nap alatt, az alsóbbfokú pénzügyi szervek pedig nyolc nap alatt intézkednek a hitel rendelkezésre bocsátása iránt.

(5) Ha a marasztalás nem pénzfizetésre szól és a marasztalt fél a határozat rendelkezéseinek egyáltalán nem vagy nem a megszabott határidő alatt vagy módon tesz eleget, a határozat végrehajtásáról a jogosított kérelmére a marasztalt fél szerint illetékes miniszter gondoskodik.

(6) Ha a marasztalt fél nem esik az (1), (2), vagy (4) bekezdés rendelkezései alá, a határozat bírói úton végrehajtható közokirat. A végrehajtást a teljesítési határidő letelte után, az annak foganatosítására illetékes járásbíróság rendeli el. A további eljárásra a bírósági végrehajtási eljárási szabályok irányadók.

A végrehajtás felfüggesztése

42. § A határozat megsemmisítésére jogosultak a végrehajtást indokolt esetben legfeljebb harminc napra felfüggeszthetik.

Költség- és illetékmentesség

43. § A döntőbizottsági eljárás költség- és illetékmentes. Az illetékmentesség az eljárás folyamán bemutatott iratokra és a felek képviseletében eljáró személyek meghatalmazására is kiterjed.

Pénzbírság

44. § A döntőbizottság az eljárásban érdekelt felek képviselőire és a döntőbizottság előtt eljáró dolgozóira, továbbá a személyesen eljáró felekre a jelen rendeletbe ütköző, az eljárási fegyelmet sértő, vagy az ügyintézést késleltető bármily magatartásuk miatt - így különösen a keresetlevél késedelmes benyújtása, a tárgyalás kellő előkészítésének elmulasztása; valamint a keresettől való elállásnak, vagy a keresetváltoztatásnak késedelmes bejelentése miatt - háromszáz forintig terjedhető bírságot szabhat ki.

A döntőbizottságok jelentési kötelezettsége

45. § (1) A döntőbizottságok - felügyeleti hatóságuk vezetőjének - működésükről és tapasztalataikról félévenként összefoglaló jelentést kötelesek tenni; a jelentést meg kell küldeni a Központi Döntőbizottságnak is.

(2) A minisztériumi, továbbá a budapesti városi és a megyei döntőbizottságok határozataik egy-egy példányát kötelesek kéthetenként a Központi Döntőbizottságnak megküldeni.

A döntőbizottságok elvi irányítása és ellenőrzése

46. § (1) A döntőbizottságok elvi irányítását - joggyakorlatuk egységesítése végett - a Központi Döntőbizottság látja el. Ennek érdekében a Központi Döntőbizottság a hozzá megküldött határozatok és jelentések alapján a döntőbizottságok működését állandóan figyelemmel kíséri.

(2) A budapesti városi és a megyei döntőbizottságok szakfelügyeletét a Központi Döntőbizottság látja el, evégből működésüket ellenőrzi, ügyintézésükre kötelező irányelveket állapíthat meg és részükre utasításokat adhat.

Elvi határozatok és teljesülési határozatok

47. § (1) Az elvi jelentőségű döntőbizottsági határozatok közzétételéről a Központi Döntőbizottság gondoskodik.

(2) A nagyobb jelentőségű elvi kérdésekben, valamint a Központi Döntőbizottság által közzétett elvi határozatok megváltoztatása tárgyában a döntőbizottságok vezetőinek teljesülése határoz.

(3) A teljesülést a Központi Döntőbizottság elnöke hívja össze és vezeti. A teljesülés tagjai a Központi Döntőbizottság elnökhelyettesei, osztályvezetői, valamint a minisztériumi döntőbizottságok vezetői.

(4) A teljesülés a határozatait szótöbbséggel hozza.

(5) A Központi Döntőbizottság által közzétett elvi határozatok, valamint a döntőbizottságok vezetőinek teljesülése által hozott határozatok valamennyi döntőbizottságra kötelezőek.

Felhatalmazás az értékhatárok megváltoztatására

48. § A jelen rendeletben megállapított értékhatárokat az Országos Tervhivatal elnöke - a 6. § (1) bekezdésnek g) pontjában megállapított értékhatárt az igazságügyminiszterrel egyetértésben - rendelettel megváltoztathatja.

Hatályon kívül helyezés

49. § A jelen rendelet hatálybalépésével a döntőbizottságok szervezésére és eljárására vonatkozó ellentétes rendelkezések, így különösen a 2850/1949. (III. 29.) Korm. rendelet, a 4197/1949. (VIII. 12.) Korm. rendelet 28. §-ának (5) bekezdése, a 400/1950. (I. 7.) ÉM rendelet, a 94/1950. (III. 31.) MT rendelet és a 167/1950. (VI. 17.) MT rendelet, valamint a 238/1950. (IX. 23.) MT rendelet 14. §-a. hatályukat vesztik.

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések

50. § A jelen rendelet 1952. évi január hó 1. napján lép hatályba és rendelkezéseit - a 6. § kivételével - a hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke