1957. évi 25. törvényerejű rendelet

a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról

Az ellenforradalmi bűntettek, valamint az állam rendje és a közbiztonság ellen elkövetett bűntettek miatt indított bűnügyekben a dolgozó nép érdekeinek megfelelő, egységes ítélkezés biztosítása céljából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alábbi törvényerejű rendeletet alkotja.

I. FEJEZET

Szervezeti rendelkezések

1. § (1) A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságán - különbíróságként - Népbírósági Tanácsot kell felállítani.

(2) A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (a továbbiakban: Népbírósági Tanács) egy tanácsvezetőből és négy népbíróból áll.

2. § (1) A Népbírósági Tanács tanácsvezetőjét a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke a szakképzett bírák közül jelöli ki.

(2) A népbírákat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa - határozatlan időre - választja meg.

(3) Népbíróvá választható, akit a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint hivatásos bíróvá vagy népi ülnökké lehet megválasztani.

3. § A népbírák jogállása a Legfelsőbb Bíróság bíráinak jogállásával azonos.

II. FEJEZET

Büntető eljárási rendelkezések

A büntető eljárás általános szabályainak alkalmazása

4. § A Népbírósági Tanács előtti eljárásban az 1954. évi V. törvénnyel módosított 1951. évi III. törvény (a továbbiakban: Bp.) rendelkezéseit a jelen törvényerejű rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A Népbírósági Tanács hatásköre

5. § A Népbírósági Tanács hatásköre a jelen törvényerejű rendeletben megállapított szabályok szerint a polgári és a katonai bíróságok hatáskörébe tartozó büntető ügyekre egyaránt kiterjed.

A bírósági tárgyalás

6. § A Népbírósági Tanács - az egyébként irányadó hatásköri és illetékességi szabályokra tekintet nélkül - bármely bűnügyben elsőfokú bíróságként jár el, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Népbírósági Tanács hatáskörébe vonja, vagy ha a legfőbb ügyész a Népbírósági Tanács előtt emel vádat.

7. § (1) A legfőbb ügyész az előzetes letartóztatásban levő terheltet vádirat mellőzésével a Népbírósági Tanács elé állíthatja, ha az ügy összes bizonyítékai a bíróság elé tárhatók. Ebben az esetben a Népbírósági Tanács az ügy tárgyalására nem tűz határnapot s idézéseket sem bocsát ki, a tanuk és szakértők előállításáról, valamint a szükséges egyéb bizonyítékoknak a bíróság elé tárásáról a legfőbb ügyész gondoskodik.

(2) A legfőbb ügyész az (1) bekezdés esetében a vádat a tárgyaláson szóval terjeszti elő.

8. § Ha a legfőbb ügyész vádiratot nyújt be, a tárgyalást a lehető legrövidebb időn belül meg kell tartani. Ilyen esetben a Bp.-nek az előkészítő ülésre és a tárgyalás kitűzésének határidejére vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

A fellebbezés elbírálása

9. § Bármely bíróság elsőfokon hozott ítélete ellen bejelentett fellebbezést a Népbírósági Tanács bírálja el, ha az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Népbírósági Tanács hatáskörébe vonja, vagy ha azt a legfőbb ügyész a fellebbezés elbírálása végett a Népbírósági Tanács elé terjeszti.

10. § A Népbírósági Tanács az ügy érdemére vonatkozó határozatát - a 11. §-ban foglalt kivételektől eltekintve - az elsőfokon eljárt bíróság által megállapított tényekre alapítja.

11. § (1) Ha az elsőfokon eljárt bíróság

a) a tényállást hiányosan állapította meg, vagy

b) ténymegállapítása homályos, az iratok tartalmával ellentétben áll vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt és a hiánytalan, illetőleg helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül megállapítható, a Népbírósági Tanács a ténymegállapítást hivatalból kiegészíti, illetőleg helyesbíti.

(2) Ha az (1) bekezdés eseteiben a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül nem állapítható meg, a Népbírósági Tanács belátása szerint

a) a bizonyítás kiegészítését rendeli el vagy

b) az elsőfokon hozott ítéletet hivatalból hatályon kívül helyezi és az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

(3) A (2) bekezdés a) pontja esetében a Népbírósági Tanács a bizonyítást vagy maga foganatosítja vagy azt az elsőfokon eljárt bíróságra bízza.

(4) A (2) bekezdés b) pontja esetében az eljárással az elsőfokon eljárt bíróság másik tanácsa is megbízható. Az elsőfokú bíróság által az ügy megismételt tárgyalása során hozott új ítélet ellen bejelentett fellebbezést a Népbírósági Tanács bírálja el.

(5) Ha a Népbírósági Tanács a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, az elsőfokon hozott ítéletet az általa megállapított tényállás alapján bírálja felül.

12. § (1) Ha a Népbírósági Tanács azt állapítja meg, hogy az elsőfokon eljárt bíróság tévesen döntött, az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.

(2) A Népbírósági Tanács - a figyelembe jövő összes körülmények kellő mérlegelése alapján - a felmentett terheltet akkor is elítélheti, illetőleg büntetését akkor is súlyosbíthatja, ha terhére az ügyész fellebbezést nem jelentett be.

Rendkívüli jogorvoslatok elbírálása

13. § A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság büntető ügyben hozott jogerős határozata ellen a törvényesség érdekében az óvást a Népbírósági Tanácshoz is benyújthatja,kivéve ha a határozatot a Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökségi tanácsa hozta.

14. § (1) A legfőbb ügyész bármely bíróság jogerős határozata ellen irányuló perújítási indítványát a Népbírósági Tanácshoz is benyújthatja. Ha a Népbírósági Tanács az indítványt megalapozottnak találja, a perújítási eljárást maga is lefolytathatja.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést kell alkalmazni a Népbírósági Tanács határozata ellen irányuló perújítási indítvány esetében is.

Döntés a kegyelemre ajánlás felől és az ítélet végrehajtása

15. § (1) Ha a Népbírósági Tanács a terheltet halálra ítélte, nyomban határoz abban a kérdésben, hogy az elítéltet kegyelemre ajánlja-e vagy sem.

(2) Ha a Népbírósági Tanács az elítéltet egyhangúan, illetőleg szótöbbséggel kegyelemre ajánlja, az ügy iratait az esetleg benyújtott kegyelmi kérvénnyel, valamint a legfőbb ügyésznek és a Népbírósági Tanácsnak a véleményével együtt azonnal az igazságügyminiszterhez terjeszti fel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsához való továbbítás céljából.

(3) Ha a Népbírósági Tanács az elítéltet nem ajánlja kegyelemre, a halálbüntetés végrehajtása iránt intézkedik.

16. § A börtönbüntetés végrehajtását a Népbírósági Tanács ítéletének kihirdetése után nyomban fogonatba kell venni.

III. FEJEZET

Büntetőjogi rendelkezések

17. § (1) Ha a Népbírósági Tanács elsőfokon olyan bűntett miatt jár el, amely egyébként gyorsított büntető eljárás hatálya alá tartozik [1957. évi 4. törvényerejű rendelet 1. § (1)-(2) bekezdés], a büntetést az említett törvényerejű rendelet 5. §-a és 8. §-ának (1) bekezdése alapján szabja ki.

(2) Ha a Népbírósági Tanács másodfokon vagy rendkívüli perorvoslat folytán jár el olyan bűntett miatt, amely gyorsított büntető eljárás hatálya alá tartozik [1957. évi 4. törvényerejű rendelet 1. § (1)-(2) bekezdés], a büntetést akkor lehet az említett törvényerejű rendelet 5. §-a és 8. §-ának (1) bekezdése alapján kiszabni, ha az elsőfokú eljárást a gyorsított büntető eljárás szabályai szerint folytatták le. A 9-14. § rendelkezéseit ebben az esetben is alkalmazni kell.

IV. FEJEZET

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

18. § A gyorsított büntető eljárásról szóló 1957. évi 4. törvényerejű rendelet 5. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"A bíróság az eset összes körülményei szerint halálbüntetés helyett életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedhető börtönbüntetést is kiszabhat; további enyhítésnek helye nincs."

19. § (1) A jelen törvényerejű rendeletet a hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben, illetőleg - a perújítás és a törvényességi óvás elbírálására megállapított rendelkezéseit - a hatálybalépése előtt jogerős határozattal befejezett ügyek tekintetében is alkalmazni kell.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a Bp. 214. §-ának (3) bekezdését nem érintik.

20. § A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára