10/1958. (XII. 20.) IM rendelet

a Moszkvában 1958. évi július hó 15. napján kelt magyar-szovjet polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés végrehajtásáról

A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (a továbbiakban: SzSzKSz) között Moszkvában 1958. évi július hó 15. napján aláírt polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés (a továbbiakban: szerződés) kihirdetéséről szóló 1958. évi 38. számú törvényerejű rendelet 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § (1) A szerződés 3. cikkének (1) bekezdésében említett központi hatóság: az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész (1958. évi 38. számú törvényerejű rendelet 3. §-a).

(2) A szovjet hatóságokhoz intézett kézbesítésre vagy egyéb jogsegélyre irányuló megkereséseket a bíróságok és közjegyzők, valamint a polgári és családjogi ügyekben eljáró egyéb hatóságok (pl. gyámhatóság) az igazságügyminiszterhez, az ügyészségek, valamint a bűnügyekben eljáró egyéb hatóságok (pl. rendőrség) pedig a legfőbb ügyészhez terjesztik fel.

(3) A szovjet hatóságoktól érkező jogsegély iránti megkereséseket az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész továbbítja a megkeresés teljesítésére illetékes magyar hatósághoz. Ez a hatóság a megkeresés teljesítése folytán keletkezett iratokat - kézbesítés esetén a címzett által aláírt tértivevényt - vagy a megkeresés teljesítésének esetleges akadályáról szóló értesítést az igazságügyminiszterhez, illetőleg a legfőbb ügyészhez terjeszti fel.

2. § (1) A magyar bíróságok és közjegyzők a jogsegélyforgalom során a kézbesítési kérelemhez az I. számú, egyéb jogsegély iránti kérelemhez a II. számú nyomtatványt használják, a szovjet hatóságoktól érkező kézbesítésre vagy egyéb jogsegélyre irányuló megkeresésekre pedig a választ a III. számú nyomtatvány felhasználásával adják meg.

(2) A nyomtatványok rovatait magyar nyelven kell kitölteni. A nyomtatványok szövegét szükség esetén ki lehet egészíteni, ha azonban a megfelelő kiegészítés nehézségekbe ütközik, a megkeresőlevelet, illetőleg a válasziratot a nyomtatványok mellőzésével is el lehet készíteni.

3. § (1) A magyar és szovjet hatóságok közötti jogsegélyforgalomban az iratokhoz nem kell a megkeresett hatóság nyelvén készült fordítást csatolni. Fordításra szükség van, ha a magyar hatóság a szerződés 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az iratot a szovjet jogszabályban meghatározott módon (kényszer útján) kéri kézbesíttetni, valamint a jelen rendelet 6. és 11. §-ában említett esetekben.

(2) A magyar bírósághoz, közjegyzőhöz vagy ügyészséghez orosz nyelven intézett jogsegély iránti megkeresés és mellékletei lefordításáról -ha erre szükség van - a megkeresett magyar hatóság gondoskodik; a fordítás költségeit az Igazságügyminisztérium, illetőleg a Legfőbb Ügyészség költségvetése terhére kell elszámolni. Nem kell fordítást készíteni, ha az irat nyelvét a bíróság vagy ügyészség valamelyik dolgozója vagy a közjegyző érti.

4. § A szovjet hatóságoktól érkező kézbesítési kérelmeket a magyar járásbíróságok (városi, kerületi bíróságok) teljesítik. A kézbesítési eljárásra a szerződés 8-9. cikkében, valamint a 43/1953. (VIII. 20.) MT számú rendelet és annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 500/1953. (I. K. 17.) IM számú utasításban foglaltak az irányadók.

5. § (1) A bíróságok, közjegyzők és ügyészségek a jogsegély iránti megkeresés teljesítése esetén a válaszirathoz csak a kért bizonyításfelvételt tartalmazó iratokat (jegyzőkönyv, szakértői vélemény stb.), valamint a megkereső szovjet hatóság megkereső levelének esetleges mellékleteit csatolják. A válasziratban a megkereső szovjet hatósággal közölni kell a megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket. A megkeresőlevelet, valamint a megkeresés teljesítésével kapcsolatban a magyar hatóságnál keletkezett egyéb iratokat nem kell a megkereső hatóságnak megküldeni. A bizonyításfelvételt tartalmazó iratról másolatot kell visszatartani.

(2) Ha a megkeresett szovjet hatóság közli a megkereső magyar hatósággal az általa foganatosított megkeresés teljesítése során felmerült költségeket, a magyar hatóság a költségek megfizetésére (előlegezésére) a felet saját eljárási szabályai szerint az állam javára kötelezi és végrehajtásáról hivatalból gondoskodik. A bíróság ilyen esetben a költségmentesség folytán előlegezett összegeit behajtására vonatkozó szabályok szerint jár el. A behajtott összeget a megkereső magyar hatóság költségvetése javára kell elszámolni.

6. § A szerződés 16. cikkében említett eljárási költségek megfizetésére kötelező jogerős bírói határozat végrehajtása iránti kérelemhez csatolni kell a határozatnak bírói aláírással és pecséttel, valamint jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányát, úgyszintén a szerződés 16. cikkének (2) bekezdésében említett költségek jegyzékét. A kérelmet, valamint az ahhoz csatolt iratokat a végrehajtást kérőnek hiteles orosz nyelvű fordítással kell ellátnia.

7. § (1) Szovjet állampolgárnak Magyarországon bekövetkezett haláláról a községi, városi vagy városi kerületi tanács végrehajtó bizottságának leltárelőadója (a továbbiakban: leltárelőadó) a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti [szerződés 41. cikk (1) bekezdés]. Az értesítést a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 2. számú mintájának megfelelően kell elkészíteni.

(2) Ha magyar állampolgár hagyatéki ügyében örökösként vagy hagyományosként szovjet állampolgár érdekelt, erről a leltárelőadó a szerződés 41. cikkének (1) bekezdésében foglalt adatok feltüntetésével a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát értesíti [szerződés 41. cikk (3) bekezdés].

(3) Az (1) és (2) bekezdés esetében akkor is értesítést kell adni, ha az örökös vagy hagyományos személyi adatai egyáltalában nem, vagy részben ismeretesek.

(4) Ha a halálesetet a közjegyzőnek jelentették be, a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát az (1)-(3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a közjegyző értesíti.

(5) Ha a közjegyző vagy a bíróság megállapítása szerint a SzSzKSz területén meghalt magyar állampolgár örökhagyó után az illetékes szovjet hatóság értesítésében nem szereplő örökös vagy hagyományos maradt, vagy az örökhagyó végrendeletet hagyott hátra, az erről szóló értesítést az igazságügyminiszterhez kell felterjeszteni [szerződés 41. cikk (2) bekezdés]. Ha az örökhagyó után belföldön végrendelet maradt, az értesítéshez csatolni kell a végrendelet és annak kihirdetéséről szóló jegyzőkönyv hiteles másolatát.

8. § (1) Abban az esetben, ha a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 40. cikke értelmében szovjet hatóságnak van joghatósága és az illetékes szovjet hatóságtól a szerződés 41. cikkének (1), illetőleg (3) bekezdése alapján kapott értesítés a belföldi örökös vagy hagyományos személyi adatait egyáltalában nem, vagy részben tartalmazza, az örökös vagy hagyományos felkutatására irányuló intézkedéseket a Pénzintézeti Központ teszi meg.

(2) A belföldi örököst és hagyományost tájékoztatni kell arról, hogy a szovjet jog szerint csak az esetben szerezheti meg a hagyatékot, ha annak elfogadására hat hónapon belül elfogadó nyilatkozatot tesz. A szerződés 44. cikkének (3) bekezdése értelmében ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen az örökhagyó haláláról az illetékes szovjet hatóság a magyar külképviseleti hatóságot értesítette. Ezt a napot az érdekeltekkel közölni kell. Az elfogadó nyilatkozatot közjegyzői okiratba kell foglalni vagy a nyilatkozattevő aláírását közjegyzőileg hitelesíttetni kell (szerződés 14. cikk).

9. § (1) Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző arról szerez tudomást, hogy Magyarországon meghalt szovjet állampolgár után belföldön ingó vagy ingatlanvagyon maradt, a hagyatékot a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendeletben meghatározott módon leltározni kell, valamint a hagyaték biztosítására és kezelésére szükséges, halasztást nem tűrő intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. A leltárelőadó vagy közjegyző a tett intézkedésekről egyidejűleg a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti. Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző megállapítása szerint a hagyaték biztosítása vagy kezelése céljából további, vagy nem haladéktalanul foganatosítandó intézkedésekre, illetőleg a már megtett intézkedések módosítására van szükség, erről a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát még oly időben értesíti, hogy a nagykövetség konzuli osztályának módja legyen az intézkedések foganatosításánál közreműködni [szerződés 44. cikk (2) bekezdés].

(2) Amennyiben szovjet állampolgár után belföldön ingóhagyaték maradt, a közjegyző a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 83. §-a (1) bekezdésének megfelelő hirdetményt bocsát ki.

(3) Ha a hirdetményben megszabott határidőn belül belföldi érdekeltek az ingóhagyatékra öröklési jogcímen vagy más polgári jogi címen igényt jelentettek be, erről a közjegyző a SzSzKSz budapesti nagykövetségének konzuli osztályát értesíti, a hagyatéki ingóságokat pedig az illetékes hatóság döntéséig visszatartja. Ha ez a hatóság közli, hogy a belföldi érdekeltek követelését kielégítették vagy biztosították, illetőleg ha az illetékes hatóság az érdekeltek igényét elutasította, továbbá ha az örökösök az köztartozásokat kielégítették vagy biztosították, a közjegyző az ingóságokat - a Magyar Nemzeti Bank engedélyének beszerzése után - a SzSzKSz budapesti nagykövetsége konzuli osztályának rendelkezésére bocsátja.

(4) A szerződés 45. cikkében foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a biztosítási intézkedéseken túlmenően a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 40. cikke értelmében a magyar közjegyzőnek van joghatósága.

10. § (1) A közjegyző szovjet állampolgár után Magyarországon maradt végrendelet és annak kihirdetéséről szóló jegyzőkönyv másolatát - kérelemre a végrendelet eredeti példányát is - az illetékes szovjet hatósághoz történő továbbítás céljából az igazságügy miniszterhez terjeszti fel (szerződés 43. cikk.).

(2) A szerződés 43. cikkében foglaltakat a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatásáról készült jegyzőkönyv tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

(3) Abban az esetben, ha belföldön végrendelet hátrahagyásával meghalt magyar állampolgár után a SzSzKSz területén maradt hagyaték tekintetében az eljárás lefolytatására a szerződés 40. cikke értelmében szovjet hatóságnak van joghatósága, a leltárelőadó vagy közjegyző az igazságügyminiszternek tett jelentéséhez [6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 82. §-ának (1) bekezdése] a végrendelet és annak kihirdetéséről készült jegyzőkönyv másolatát is csatolja.

11. § A szerződés 47. cikkének (2) bekezdése alapján az elsőfokon eljárt magyar bíróságnál előterjesztett végrehajtási kérelemhez a végrehajtást kérőnek csatolnia kell a határozatnak bírói aláírással és pecséttel, valamint jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányát. Amennyiben a SzSzKSz területén lakó adós nem bocsátkozott perbe, a bíróság a végrehajtási kérelemhez eredetben vagy hiteles másolatban csatolja azokat az iratokat, amelyekből kitűnik, hogy az adósnak vagy meghatalmazottjának legalább egy ízben kellő időben és szabályszerűen bírói idézést vagy fizetési meghagyást kézbesítettek. A kérelmet és mellékleteit a végrehajtást kérőnek hiteles orosznyelvű fordítással kell ellátnia.

12. § Ha a magyar bíróság a szerződés 47. cikkének (2) bekezdése alapján hozzá érkezett végrehajtási kérelmet elutasítja, ennek indokairól értesítenie kell azt a szovjet bíróságot, amely a végrehajtási kérelmet megküldötte.

13. § Ha szovjet állampolgár Magyarországon kiadatási bűntettet követett el és utána a SzSzKSz területére távozott, az iratokat - az ügy állásához képest - vádemelés előtt az ügyész a legfőbb ügyészhez, vádemelés után pedig a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. A további eljárásra az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész 40/1954. (I. K. 15.) számú együttes utasítása 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltak irányadók.

14. § Abban az esetben, ha a SzSzKSz területén tartózkodó személy kiadatása válik szükségessé, az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak a Bp. 235. §-ában, valamint az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész 40/1954. (I. K. 15.) számú együttes utasítása 1-4. §-ában foglaltak szerint kell eljárnia.

15. § (1) A SzSzKSz által kiadott személy ellen indított büntető eljárást befejező jogerős határozat két kiadmányát - fellebbezés esetén a fellebbezési bíróság által felülbírált határozat két kiadmányával együtt - az ügyben elsőfokon eljárt magyar bíróság az igazságügyminiszterhez haladéktalanul felterjeszti (szerződés 69. cikk).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak irányadók az esetben is, ha a bíróság a SzSzKSz illetékes hatóságának kívánságára magyar állampolgár ellen folytatott le büntető eljárást (szerződés 56. cikk).

16. § A szerződés 60. cikkének (2) bekezdésében említett esetben a letartóztatást foganatosító hatóság a letartóztatásról a legfőbb ügyésznek haladéktalanul jelentést tesz. Erről a legfőbb ügyész az igazságügyminisztert értesíti.

17. § (1) Minden olyan esetben, amidőn a kért jogsegély teljesíthetősége tekintetében kétség merül fel, a bíróság és közjegyző az igazságügyminiszter, az ügyész pedig a legfőbb ügyész utasítását kéri.

(2) Az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész állásfoglalását kell kérni akkor is, ha a szerződésnek joghatóságot vagy az anyagi jogot meghatározó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében kétség merül fel.

18. § A jelen rendelet rendelkezéseit 1959. évi január hó 4. napjától kezdve kell alkalmazni.

Dr. Nezvál Ferenc s. k.,

igazságügyminiszter