1959. évi 23. törvényerejű rendelet

a szőlő-, gyümölcs- és borgazdálkodásról

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítása, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése és a magyar borok minőségének további javítása érdekében a következőket rendeli:

I. A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSGAZDÁLKODÁS

Telepítés

1. § (1) Szőlőt és gyümölcsöst - házikerti szőlő és gyümölcsös kivételével - csak engedéllyel szabad telepíteni és felújítani.

(2) Házikerti szőlő, illetőleg gyümölcsös a község (város) belterületén fekvő, továbbá a külterületen házas telken, házhelyen vagy ezekhez csatlakozó területen fekvő az a szőlő, amelynek terűlete a 400 négyszögölet, illetőleg az a gyümölcsös amelynek területe a 800 négyszögölet el nem éri,

2. § (1) Szőlő vagy gyümölcsös telepítésére és felújítására engedély csak szőlő-, illetőleg gyümölcstermesztésre kijelölt község (város) külterületének kijelölt része, továbbá bármely község (város) belterületére adható.

(2) Azokat a községeket (városokat), amelyekben szőlő-, illetőleg gyümölcstelepítés és felújítás engedélyezhető, a járási (városi, városi kerületi) tanácsok végrehajtó bizottságának (továbbiakban járási végrehajtó bizottság) javaslata alapján a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága (a továbbiakban: megyei végrehajtó bizottság) jelöli ki. A szőlő- és gyümölcstermesztésre szolgáló területek kijelölését községekben és városokban a mezőgazdaságfejlesztési terv tartalmazza. A szőlőtermesztésre szolgáló területeket a Szőlészeti Kutató Intézet által készített szőlőkataszterben meghatározott, szántóföldi művelésre kevésbé megfelelő, filoxérának ellenálló (immunis) homoktalajokon és hegyoldalakon kell kijelölni, amelyek természeti tényezőiknél fogva elsősorban szőlőtermesztésre alkalmasak. Gyümölcstermesztésre futóhomok talajú és erősebb lejtésű, továbbá egyéb olyan területeket kell kijelölni, amelyeken szántóföldi művelés gazdaságosan nem folytatható.

(3) Állami, kísérleti, tan- és célgazdaság (a továbbiakban: állami gazdaság) részére a szőlő, vagy gyümölcstermesztésre kijelölt köz(város) ki nem jelölt területén szántóföldi művelésre kevésbé megfelelő, de szőlő, vagy gyümölcstermesztésre alkalmas részein történő telepítésre kivételesen adható telepítési engedély.

(4) Bogyósgyümölcsös telepítése ki nem jelölt területeken is engedélyezhető,

A telepítés és művelés módja

3. § (1) Szőlőt és gyümölcsöst - házikerti szőlő és gyümölcsös kivételével - csak az egyes borvidékekre, termőtájakra és termesztési körzetekre meghatározott fajtájú szaporítóanyag felhasználásával szabad telepíteni, felújítani és pótolni, Állami gazdaság és termelőszövetkezet a telepítést és felújítást korszerű, nagyüzemi művelésre alkalmas módon köteles végezni.

(2) Közvetlenül (direkt-) termő szőlőfajtát telepítésre, felújításra és pótlásra felhasználni nem szabad. Az ország területének meghatározott részein azonban egyes közvetlenül termő hibrid fajták korlátozott mértékű telepítése és felújításra való felhasználása engedélyezhető.

4. § Szőlő és gyümölcsös határától, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztésre kijelölt területen fekvő föld határától - belterületen, továbbá vasút vagy közút mentén végzett telepítések kivételével - csak meghatározott távolságra szabad élősövényt, szőlőt, gyümölcs- vagy egyéb bokrot, gyümölcs vagy egyéb fát ültetni (telepíteni).

Szőlőátoltási kötelezettség

5. § A termelő közvetlenül (direkt-) termő szőlője vagy egyes telepítésű szőlőjében a közvetlenül termő fajták átoltására kötelezhető.

Kivágás

6. § Szőlőt - a közvetlenül termő szőlőfajták kivételével - továbbá szőlőalanytelepet vagy gyümölcsfát kivágni csak engedéllyel szabad. Házi-kertben csak a diófa és gesztenyefa kivágásához szükséges engedély.

Szaporítóanyagok, szőlő- és gyümölcsfaiskolák

7. §[1]

8. §[2]

A szőlő- és gyümölcsgazdálkodást elősegítő egyéb rendelkezések

9. § Szőlőben és gyümölcsösben július hó 1. napjától a szüret befejezéséig tilos vadászni. A vadászati jog gyakorlására egyebekben a vadászatról rendelkező jogszabályok előírásai az irányadók.

10. §[3]

II. A BOR ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FORGALOMBAHOZATALA

Előállítás és kezelés

11. § A bor előállítására, kezelésére és forgalombahozatalára vonatkozó rendelkezések kiterjednek minden forgalombahozatalra szánt mustra, borra, csemegeborra, borpárlatra, pezsgőre és habzóborra.

12. § (1) Bort csak szőlőből szabad előállítani. Az előállítás és a kezelés során a szőlőn (muston) kívül kizárólag meghatározott anyagokat szabad a megengedett arányban felhasználni és csak meghatározott eljárásokat szabad alkalmazni.

(2) Azt a bort, amelyet meg nem engedett anyag felhasználásával állítottak elő, vagy kezeltek, hamisítottnak kell tekinteni.

13. § (1) Kedvezőtlen évjáratban a természetes cukorhiány pótlására engedélyezhető sűrített vagy töményített (fagyasztott) must, töményített (fagyasztott) bor, fonnyasztott (aszalt) szőlő, borpárlat vagy kivételesen finomszesz hozzáadása; ezáltal azonban a bor szesztartalma teljesen kierjedt állapotban legfeljebb 3 térfogatszázalékkal emelkedhetik. Állandó jellegű borok (tipusborok) és csemegeborok előállítására a felsorolt anyagok hozzáadása a fenti feltételektől függetlenül engedélyezhető.

(2) Többévi tárolás folytán csökkent szesztartalmú bor szesztartalmának növelése, a bor természetes édességének megóvása céljából vagy szesze-zett must (misztella) vagy párlás céljára szolgáló szeszezett bor (Brennwein) előállításához engedélyezhető borpárlat, illetőleg kivételesen finomszesz hozzáadása.

(3) Az engedélyt az állami pincegazdaságok részére az élelmezésügyi miniszter, a külkereskedelmi vállalatok részére a külkereskedelmi miniszter, egyéb esetben pedig a földművelésügyi miniszter, illetőleg az általa kijelölt szerv adja meg.

14. § A bor előállításához vagy kezeléséhez meg nem engedett anyagokat erre a célra forgalombahozni vagy a bor előállítására, kezelésére, raktározására szolgáló helyiségben (pince, présház, erjesztő stb.) tartani nem szabad. Nem szabad továbbá a jelen törvényerejű rendelet rendelkezései alá eső italok tiltott módon való előállítására és kezelésére tanácsot adni, útmutatást készíteni, vagy ilyet bármi módon terjeszteni.

15. § (1) Törkölybort kizárólag sajáttermésű szőlő törkölyéből és csak házi fogyasztás céljára az a szőlőtermelő állíthat elő, akinek szőlőterülete a 2 kat. holdat nem haladja meg. Az egy szőlőtermelő által évenként készíthető törkölybor mennyisége nem haladhatja meg az előállított must negyedrészét és legfeljebb 400 liter lehet.

(2) Nem készíthet törkölybort az a termelő, akinek italmérési, italárusítási vagy termelői borkimérési engedélye van.

(3) Párlás céljára törkölybort előállítani csak engdéllyel szabad.

(4) Törkölybor készítéséhez friss törkölyön és vízen kívül egyéb anyagot felhasználni nem szabad.

(5) A törkölybort tartalmazó hordókat és tartályokat "törkölybor" megjelöléssel kell ellátni.

(6) Törkölybort forgalomba hozni nem szabad.

16. § Közvetlenül termő fajtájú szőlőt egyéb fajtájú szőlőtől külön kell szüretelni és feldolgozni, s az abból nyert mustot és bort külön kell tárolni. Emellett a közvetlenül termő szőlőből származó mustot és bort tartalmazó hordókon és tartályokon a szőlőfajta megnevezését is fel kell tüntetni.

Forgalombahozatal

17. § (1) Bort közfogyasztás céljára csak a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelő állapotban, kizárólag az ott meghatározott elnevezéssel szabad forgalomba hozni.

(2) Közfogyasztás céljára tilos forgalomba hozni:

a) tokaji esszencia kivételével a 9 térfogatszázaléknál alacsonyabb szesztartalmú bort;

b) hibás, beteg és romlott bort, továbbá ecetese-désnek indult olyan bort, amelynek illósav-tartalma - ecetsavban kifejezve - literenként aszubornál a 2 grammot, vörös- és sillerbornál az 1,4 grammot, egyéb bornál pedig az 1,2 grammot meghaladja.

18. § (1) Aki bor forgalombahozatalával foglalkozik, köteles a pincéjében, raktárában és kimérő helyiségében lévő italok tartályán az italok fajtáját, minőségét, illetőleg a jogszabályban meghatározott elnevezését feltüntetni.

(2) Palackozott borok címkéjén csak a jogszabálynak megfelelő megjelölést szabad alkalmazni és ezen felül fel kell tüntetni a termelő vagy palackozó üzem elnevezését és a palackozás helyét is,Megtévesztésre alkalmas szöveg vagy ábra használata tilos.

(3) Aszuborok címkéjén az aszu megnevezéssel azonos nagyságú betűvel az aszu származási helyét is fel kell tüntetni.

19. § (1) Bort csak arra a borvidékre, helységre, bortermőhelyre, csak olyan szőlőfajtára, minőségre és csak annak a termelőnek a nevére vagy pincéjére utaló megnevezéssel szabad forgalomba hozni, amely a must, illetőleg a bor valóságos származásának jellegének és előállítási módjának megfelel.

(2) Meghatározott nemes borfajtákat csak állami ellenőrző jegy (márkajegy) alkalmazásával szabadforgalomba hozni.

20. § Bor forgalombahozatalával foglalkozó kereskedelmi vagy vendéglátóipari vállalat, földművesszövetkezet és termelői borkimérés nevében valamely borvidékre, helységre, bortermőhelyre utaló megjelölést csak abban az esetben használhat, ha legalább 60%-ban az illető borvidékről, helységből vagy bortermőhelyről származó italokat árusít.

21. § Közvetlenül termő szőlőből származó bort vagy ilyen borral kevert bort csak meghatározott célra szabad forgalomba hozni és felhasználni.

22. § (1) A jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell a külföldi származású borra is.

(2) Külföldi csemege- és ürmösbort akkor szabad behozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak megfelel. Az ilyen bort mind készletben (pincében, raktárban stb.) tartása alatt, mind a forgalombahozatal során a külföldi származást fajtát, és a minőséget feltüntető megjelöléssel kell ellátni.

23. § (1) Bor elnevezéssel csak a jogszabály rendelkezései szerint előállított bort szabad forgalomba hozni. Gyümölcsből szeszes erjedés útján nyert ital csak az illető gyümölcsre utaló megnevezessél (almabor, meggybor stb.) hozható forgalomba. Egyéb italt borra utaló megnevezéssel forgalomba hozni nem szabad.

(2) Csemegebort, csak kifejezetten csemegebor, ürmösbort csak kifejezetten ürmösbor, vagy ürmös, habzóbort pedig csak kifejezetten habzóbor elnevezessél szabad forgalomba hozni.

Italmérési jogosítvány

24. § Az italmérési, italárusítási és termelői borkimérési tevékenység gyakorlásának és ellenőrzésének módját - a termelői borkimérés tekintetében a földművelésügyi és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben - a belkereskedelmi miniszter szabályozza.

III. A TOKAJI BORRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

25. § A bor forgalmazása tekintetében a tokajhegyaljai borvidék zárt terület.

26. § (1) Tokaji, vagy tokajhegyaljai borvidékre, odatartozó helységre vagy bortermőhelyre utaló nevezéssel csak olyan bort szabad forgalomba hozni, amely a tokajhegyaljai borvidék zárt területén fekvő, meghatározott jellegű hegyi szőlőben termett.

(2) A tokaji borok a következők: Tokaji pecsenyebor, Tokaji szamorodni, Tokaji máslás, Tokaji aszu és Tokaji esszencia.

(3) Tokaji bor csak Furmint, Hárslevelű, vagy Sárgamuskotály fajtájú szőlőből vagy azok keverékéből állitható elő.

(4) Tokaji szamorodnit, Tokaji máslást, Tokaji aszut és Tokaji esszenciát a tokajhegyaljai borvidék zárt területén kívül közfogyasztás céljára csak palackozva és csak állami ellenőrző jeggyel (márkajeggyel) ellátva szabad forgalomba hozni.

IV. GYÓGYBOROK

27. § (1) A hivatalos Magyar Gyógyszerkönyvbe felvett gyógyborok (gyógyszeresborok) készítésére és forgalombahozatalára a Magyar Gyógyszerkönyv utasításai az irányadók.

(2) A hivatalos Magyar Gyógyszerkönyvbe fel nem vett gyógyborok készítésére és forgalombahozatalára a földművelésügyi és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter adhat engedélyt.

(3) A gyógyszereket; tartalmazó gyógyborokat csak gyógyszertárakban szabad árusítani.

(4) A jelen törvényerejű rendelet rendelkezései a gyógyborokra annyiban irányadók, hogy azok készítéséhez alap- vagy nyersanyagként csak a jelen törvényerejű rendeletnek megfelelő természetes bort szabad felhasználni.

V. PÁRLATKÉSZÍTÉS

28. § A pálinkafőzés és borpárlatkészítés feltételeit a földművelésügyi- és az élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben a pénzügyminiszter, a párlat készítésére jogosító engedély megadásának feltételeit a földművelésügyi- és a pénzügyminiszterrel egyetértésben az élelmezésügyi miniszter állapítja meg.

VI. ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

29. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alapján elsőfokon - a (2)-(4) bekezdésben említett kivételekkel - a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági szakigazgatási szerve jár el.

(2) A községi tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági szakigazgatási szerve jár el elsőfokon:

a) egyénileg gazdálkodó termelők szőlő- és gyümölcsöstelepítési, szőlőátoltási, felújítási és szőlőkivágási ügyekben;

b) gyümölcsfakivágás engedélyezése ügyében esetenként 5 db fáig.

(3) A megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági szakigazgatási szerve jár el elsőfokon:

a) az állami gazdaságok, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szőlő- és gyümölcsöstelepítési ügyeiben;

b) szőlő- és gyümölcsfaiskolai lerakatok engedélyezése ügyében.

(4)[4]

30. § (1) A jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseinek megtartását az I. részben foglalt szabályok tekintetében a mezőgazdasági szakigazgatási szervek és az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, a II-V. részben foglalt szabályok tekintetében a mezőgazdasági szakigazgatási szervek, a pénzügyőrség, az Országos Borminősítő Intézet, a Budapesti Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet, a megyei és városi minőségvizsgáló intézetek, valamint a borellenőrző bizottságok, végül a forgalombahozatalt illetően a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet és az Állami Kereskedelmi Felügyelet is ellenőrzi.

(2) Az ellenőrző szervek képviselői a szerv ellenőrzési jogkörébe utalt feladatokkal kapcsolatban jogosultak minden olyan helyiségben, amely bor vagy szaporítóanyag előállítására, elhelyezésére, kezelésére, átvételére és forgalombahozatalára szolgál, valamint az azokkal kapcsolatos egyéb helyiségekben - a szükség szerint a rendőri szervek támogatásával - szemlét tartani, a szaporítóanyagból, az italokból és az anyagokból mintát venni, az üzleti könyveket, feljegyzéseket, számadásokat és egyéb iratokat megtekinteni és azokról másolatot készíteni.

(3) A posta, az Államvasutak, valamint az egyéb közlekedési és fuvarozási vállalatok - az ellenőrzés elősegítése céljából - kötelesek a szaporítóanyagok, továbbá a bor és a borhamisításra alkalmas anyagok szállítására vonatkozó adatokat az ellenőrzést végző személyekkel - azok kívánságára - közölni.

(4) Az ellenőrzés során gyanúsnak talált italok vegyi elemzését az Országos Borminősítő Intézet, továbbá a megyei és városi minőségvizsgáló intézetek végzik.

31. § A jelen törvényerejű rendelet rendelkezései alá tartozó italok, anyagok és eljárások szakértői vizsgálatára, továbbá az ezekkel kapcsolatos szakvélemények felülbírálására és a végleges szakvélemény megadására Országos Borvizsgáló Szakértő Bizottságot kell alakítani.

VII. ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

32. §[5]

33. §[6]

34. §[7]

35. §[8]

36. § (1) A jelen törvényerejű rendelet 1959. évi július hó 1. napján lép hatályba.

(2) A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter együttesen gondoskodik.

(3) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1936. évi V. törvény, az 5.270/ 1942. ME számú rendelet (R. T. 2.628 oldal), a 114/1950. (IV. 20.) MT számú és az 53/1952. (VI. 26.) MT számú rendeletek teljes egészükben, továbbá az 1938. évi XXXI. törvénynek és a 4.600/1947. (V. 11.) ME számú rendeletnek még hatályos rendelkezései, valamint a 3.970/1943. ME számú rendelet (R. T. 1.686. old.) 3. és 4. §-ai, s az 1/1955. (I. 5.) MT számú rendelet 2. §-ának 2. pontja hatályukat vesztik, a 121/1950. (IV. 25.) MT számú rendelet 16. §-ának (2) bekezdése pedig a jelen törvényerejű rendeletnek megfelelően módosul.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára