1/1964. (III. 26.) IM rendelet
a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában Genfben, 1961. április 21. napján kelt Európai Egyezmény kihirdetéséről szóló 1964. évi 8. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
Az 1964. évi 8. számú törvényerejű rendelet 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §
A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában, Genfben 1961. április 21. napján kelt Európai Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. cikke 1. bekezdésének a) pontja nem érinti azt a rendelkezést, hogy választottbírósági eljárásnak akkor van helye, ha a választottbírósági szerződésben (kikötésben, záradékban, a továbbiakban együtt: választottbírósági szerződés) szereplő magyar fél belföldi állami vállalat, illetőleg állami szerv (1952. évi 22. számú tvr. - a továbbiakban: Ppé - 17. §).
2. §
A választottbírósági szerződés alakjára a Ppé 17. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg az 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet 38. §-ában, a külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos választottbírósági szerződés alakjára pedig az 1 1960. (V. 10.) KkM számú rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés irányadó.
3. §
Az Egyezmény II. cikkének 1. pontjában említett közjogi személyen az államot, az államhatalmi és az államigazgatási szerveket, továbbá azok intézeteit és intézményeit kell érteni.
4. §
Az Egyezmény IV. cikke 4. bekezdésének a) pontjában foglalt kifejezések a következőket jelentik:
a) a "választottbíróság elnöke" olyan választottbíró, aki páratlan számú tagból álló tanácsban elnököl;
b) a "döntőbíró" olyan választottbíró, aki döntését egyedül eljáró választottbíróként hozza meg abban az esetben, ha a felek által kijelölt két választottbíró a vita eldöntésében nem tud megegyezni;
c) a "harmadik választottbíró" olyan választottbíró, akinek szavazata érvényre juttatja a kijelölt két választottbíró egyikének véleményét: a harmadik választottbíró a kijelölt választottbírák véleményeitől eltérő döntést nem hozhat.
5. §
A bíróság a választottbírósági szerződés létének vagy érvényességének elbírálása nélkül megtagadhatja a választottbírósági szerződés elismerését, ha az nem felel meg a Ppé 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, vagy a vita magyarországi ingatlanra vonatkozik [Ppé 15. § b) pont].
6. §
(1) Ha az adós külföldi, a hitelező a rendes bíróságtól (Ppé 17. §) a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg ha a követelés tárgya egyedileg meghatározott dolog, e dolog zárlatának elrendelését kérheti. A hitelező köteles valószínűsíteni a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát, valamint azt, hogy az ügy választottbíróság elé tartozik.
(2) A biztosításra, illetőleg a zárlatra az 1960. évi 12., valamint az 1961. évi 9. számú törvényerejű rendelettel módosított 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet 198-201., illetőleg 204-208. §-ait kell megfelelően alkalmazni.
(3) A bíróság a biztosítási intézkedést, illetőleg a zárlatot a hitelező kérelmére, illetőleg a választottbíróság megkeresésére, továbbá akkor is megszünteti, ha
a) a hitelező a biztosítási intézkedésre (a zárlatra) irányuló kérelmének előterjesztésétől számított harminc napon belül nem igazolja, hogy keresetét a választottbírósághoz benyújtotta,
b) a választottbírósági eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget,
c) a hitelező a választottbíróság marasztaló határozatának kézhezvételétől számított harminc napon belül nem kéri a letétbehelyezett pénzösszeg átutalását vagy a lefoglalt vagyontárgyakból való kielégítését, illetőleg zárlat esetében a vagyontárgy kiadását,
d) az eljárás során bármikor megállapítja, hogy az ügy nem tartozik választottbírósági eljárásra, illetőleg a választottbíróság határozatának elismerését meg kell tagadni.
7. §
Az Egyezmény által az illetékes kereskedelmi kamara elnökére ruházott feladatokat a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke látja el.
8. §
Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1964. évi január hó 9. napjától kezdődően kell alkalmazni.
Dr. Nezvál Ferenc s. k.,
igazságügyminiszter