2/1964. (IV. 3.) MüM rendelet

a dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről

A 39/1963. (XII. 26.) Korm. számú rendelet 4-§-ában kapott felhatalmazás alapján az igazságügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbiakat rendelem:

I.

Általános rendelkezés

1. §

A dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése (a továbbiakban: sérelem) esetén a vállalat a dolgozó - halála esetén hozzátartozói - teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet, a dolgokban keletkezett károkat, valamint a sérelemmel kapcsolatos költségeket és kiadásokat a 2-12. §-ok szabályai szerint köteles megtéríteni.

Elmaradt jövedelem

2. §

(1) Elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Meg kell téríteni továbbá azt az összeget is, melynek elvesztését a dolgozó a sérelemből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel hárította el.

(2) A munkaviszony körében elmaradt jövedelemként meg kell téríteni - mind a természetben, mind a pénzben megállapított - elmaradt munkabért, továbbá azoknak az egyéb rendszeres szolgáltatásoknak (pl. egyenruha, nem bér jellegű természetbeni juttatások) a pénzbeni értékét, amelyekre a dolgozó a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, ha azokat a sérelem bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe is vette. Nem kell megtéríteni azoknak a szolgáltatásoknak az értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetére járnak (pl. a védőétel, ital, munkaruha, védőruha értékét).

(3) A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt kereset megállapításánál nem vehető figyelembe a költségtérítés címén kapott összeg.

3. §

(1) Az elmaradt munkabér [2. § (2) bekezdés] összegének megállapításánál a béralapból kapott minden juttatás, továbbá a nyereségrészesedés figyelembevételével számított átlagkeresetet kell alapulvenni. Az átlagkereset számításánál az Mt. V. 140. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamokat kell alapul venni.

(2) Ha az átlagkereset számítása szempontjából figyelembe jövő idő tartama alatt a dolgozó munkabérében változtatásra került sor, az időbérben részesülő dolgozók átlagkeresetének kiszámításánál a kiszámítás idején érvényes alapbért kell figyelembe venni. A teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozók tekintetében amennyiben az egy éven, illetőleg a vállalatnál töltött időn belül általános béremelés volt, az átlagkeresetet csak a bérrendezés időpontjától kell számítani.

(3) A munkabérveszteség megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet.

(4) Ha a dolgozó egy hónapnál rövidebb időt töltött a vállalatnál, az átlagkereset kiszámításánál a vele azonos munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú, ha pedig ilyen nincs, a hasonló munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú dolgozó átlagkeresetét kell alapul venni.

(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti átlagkereset kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni mindazokat az időket, amelyekre a dolgozó nem kapott munkabért (pl. a betegség vagy katonai szolgálat folytán távol töltött időt).

4. §

A természetbeni juttatások értékének kiszámításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell figyelembe venni.

Dologi kár

5. §

(1) A dolgozónak mindazt a kárát meg kell téríteni, ami a sérelem folytán ruházatában, használati tárgyaiban vagy a nála levő egyéb dolgaiban keletkezett

(2) A dologi kár összegének kiszámításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell figyelembe venni, kivéve, ha a dolgozó - a vállalatnál biztosított kedvezményes beszerzés folytán - a dolgot alacsonyabb áron szerezheti be.

(3) A kártérítés összegét az avulás figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kártérítésként a javítási költséget kell megállapítani.

Költségek és kiadások

6. §

A vállalat a dolgozó olyan költségeit és kiadásait köteles megtéríteni, amelyek a sérelem következményeinek elhárításához szükségesek (feljavított élelmezési költség, az otthoni ápolással járó többletköltségek, szállítási költségek stb.); meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kapcsolatos egyéb indokolt költségeit és kiadásait (pl. a vele közös háztartásban élők indokolt beteglátogatási költségét).

A hozzátartozók kára

7. §

(1) A dolgozó halála esetén a vállalat a hozzátartozóknak az elvesztett tartás erejéig köteles kártérítést fizetni és a sérelem folytán felmerült indokolt költségeiket és kiadásaikat (pl. a temetkezési költséget) megtéríteni.

(2) A hozzátartozók kártérítést csak reáutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek.

Járadék megállapítása

8. §

Ha a jövedelem kiesés, illetőleg a költség vagy kiadás tartós jellegű, általában havi járadékot kell megállapítani.

A körülmények megváltozása

9. §

(1) Ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a lényeges körülményekben, így különösen a balesetet szenvedett dolgozó egészségi állapotában, szakképzettségében, az általa betöltött munkakörben vagy - bérrendezés folytán - a hasonló munkakörben dolgozók munkabérében, illetőleg a 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet alapján a dolgozó foglalkoztatásában, mind a károsult, mind pedig a vállalat kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A szakképzettség megszerzése, vagy magasabb szakképzettség elnyerése eredményeként jelentkező jövedelemnövekedést azonban a képzettség megszerzését követő egy év elteltéig figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A fiatalkorú részére megállapított kártérítés összegét a 18. életévének betöltésekor, illetőleg a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni és az ezt követő időre a részére járó kártérítést a munkaképességében, illetőleg képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani. E felülvizsgálat nem zárja ki a megállapított kártérítésnek az (1) bekezdés szerint egyéb esetekben szükséges módosítását.

Általános kártérítés

10. §

Ha a vagyoni kár mértékét pontosan nem lehet kiszámítani, a vállalatot olyan összegű általános kártérítés megfizetésére lehet kötelezni, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.

A kártérítést csökkentő tényezők

11. §

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni azt az összeget,

a) amelyet a dolgozó vagy hozzátartozója a bekövetkezett sérelemre tekintettel társadalombiztosítási szolgáltatásként, vagy pedig - az élet-, baleset- és nyugdíjbiztosítás kivételével - biztosítás alapján kap;

b) amelyet a dolgozó a 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet alapján járó juttatásként kapott;

c) amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménynyel elért keresetet;

d) amelyhez a dolgozó vagy hozzátartozója a sérelemmel kapcsolatban megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott (pl. a nemesfémből készült óra eltörése esetén a fém értékesítésével nyert összeg);

e) amelyhez a dolgozó a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

A kár megtérítése

12. §

(1) A vállalat - ha a sérelemért felelős - a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt megtéríteni. A vállalat köteles a bejelentés megtételére a dolgozó figyelmét felhívni, éspedig a baleset bekövetkezését, illetőleg munkaképtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül.

(2) A dolgozó bejelentése alapján a vállalatnak 30 napon belül kell a kártérítést a dolgozó részére kifizetnie, illetőleg ha az igénnyel, vagy annak mértékével nem ért egyet, erről e határidőn belül köteles a dolgozót értesíteni. Ez utóbbi esetben, valamint, ha a vállalat 30 napos határidőn belül intézkedést nem tett, a dolgozó a Munka Törvénykönyve XVII. fejezetében foglalt szabályok szerint panaszt terjeszthet elő. A panasz előterjesztésének két hónapon túl is helye van.

(3) A hozzátartozók kártérítési igénye esetén az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a vállalat a dolgozó halálát követően haladéktalanul köteles a hozzátartozók figyelmét a bejelentés megtételére felhívni.

II.

A magánmunkáltató felelőssége

13. §

Az Mt. 123/A. § rendelkezéseit, valamint e rendelet szabályait a háztartás körében foglalkoztatott dolgozót ért sérelemért való felelősségre azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a magánmunkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a sérelem bekövetkeztében vétkesség nem terheli.

III.

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések

14. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

(2) Az 1963. évi 34. számú törvényerejű rendelet, valamint e rendelet rendelkezéseit az 1961. évi április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre is alkalmazni kell, kivéve azokat, amelyekben a bíróság már jogerős határozatot hozott.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter