6/1966. (X. 4.) EüM rendelet

az alkoholistákkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 1966. évi 27. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az 1966. évi 27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával - a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések tekintetében pedig az igazságügyminiszterrel - egyetértésben a következőket rendelem.

I.

az alkoholistákra vonatkozó rendelkezések

Gondozás és elvonó-kezelés az alkoholista kérelmére

1. § (1) Az alkoholista a gondozásba vételét és gondozóintézeti elvonó-kezelését a lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes gondozóintézeti (rendelőintézeti) alkoholelvonó-rendelésen kérheti.

(2) Az alkoholelvonó-rendelés vezetője az elvonó-kezelés módjáról az eset összes körülményeit figyelembevéve és a területileg illetékes szakorvosi rendelőintézet igazgatója által kijelölt belgyógyász szakorvos vizsgálatának eredményétől függően dönt. A gondozásra és a gondozóintézeti elvonó-kezelésre egyébként a járóbeteg-ellátásra vonatkozó általános rendelkezések az irányadók.

2. § (1) Az alkoholista elvonó-kezelés céljából a lakóhelye szerint illetékes kórházi alkohol-elvonó osztályra (részlegre) az osztály (részleg) osztályvezető-főorvosánál kérheti a felvételét. A kérelmet az alkoholista csak személyesen terjesztheti elő. Ha az alkoholistáról az osztályvezető-főorvosnak kellő adatok nem állanak rendelkezésére, a kérelmet alá kell támasztani a lakóhely, vagy a munkahely szerint illetékes alkoholelvonó-rendelés szakorvosának véleményes javaslatával. Az alkoholista saját kérelmére elvonó-kezelés céljából kórházba általában akkor vehető fel, ha gondozóintézeti elvonó-kezelés nem foganatosítható vagy ha a gondozóintézeti elvonó-kezelés nem vezetett eredményre és az alkoholista idült alkoholizmusa miatt előreláthatólag az újabb gondozóintézeti elvonó-kezelés sem vezetne eredményre.

(2) A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a kérelmezőnek írásbeli nyilatkozatot kell adnia, amely szerint aláveti magát az orvos által meghatározott elvonó-kezelésnek és az alkohol-elvonóosztályon (részlegen) érvényes házirendnek. A felvétel kérdésében az osztályvezető-főorvos a kérelmező orvosi vizsgálata után dönt.

(3) Ha a kórházban kezelt személy gyógyító foglalkoztatása is szükségesnek mutatkozik, e célból előzetes írásbeli beleegyezésével munkaterápiás intézetbe helyezhető át. A kezelt személynek írásban nyilatkoznia kell arról is, hogy aláveti magát a munkaterápiás intézet házirendjének és munkarendjének. Az áthelyezés iránt az osztályvezető főorvos intézkedik.

(4) A kórházi elvonó-kezelésre a kórházi betegellátásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A munkaterápiás intézetbe áthelyezett személy foglalkoztatása iránt a munkaterápiás intézet vezetője intézkedik. Az érintett személyt egészségére ártalmas, munkaképességének meg nem felelő munkával foglalkoztatni nem szabad.

3. § (1) Az alkoholista saját kérelmére történő gondozása és elvonó-kezelése (foglalkoztatása) a szükséges ideig, a kórházi elvonó-kezelés (foglalkoztatás) azonban legfeljebb hat hónapig tart. A gondozás, illetőleg az elvonó-kezelés (foglalkoztatás) befejeztével az alkoholelvonó-rendelés vezetője intézkedik a gondozás (elvonó-kezelés) megszüntetése, az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) pedig a kórházból (munkaterápiás intézetből) való elbocsátás iránt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak irányadók akkor is, ha az alkoholista kórházi felvételekor írásbeli nyilatkozatot adott, amelyben vállalta, hogy a szükséges gyógykezelés (gyógyító foglalkoztatás) befejezéséig kórházban (munkaterápiás intézetben) marad.

(3) Az alkoholista saját kérelmére történő kórházi elvonókezelés, illetőleg saját beleegyezésével történő munkaterápiás intézeti foglalkoztatás időtartama együtt nem haladhatja meg a hat hónapot. A hat hónap leteltével a kezelt (foglalkoztatott) személyt akkor is el kell bocsátani, ha a kezelés (foglalkoztatás) még nem fejeződött be.

4. § Az 1-3. § alapján az alkoholistával szemben - a gondozásra felvonókezelésre) kötelezett alkoholistáknál alkalmazható - kényszerintézkedések (pl. rendőri elővezetés) nem foganatosíthatók.

Kötelező gondozás és elvonó-kezelés

5. § (1) A kötelező gondozás elrendelése előtt az illetékes társadalmi és egészségügyi szervek felvilágosító és meggyőző tevékenysége útján arra kell törekedni, hogy az alkoholista önként vesse magát alá a gondozásnak és az elvonó-kezelésnek.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti felvilágosító és meggyőző tevékenység eredménytelen volt, a gondozás elrendelését kezdeményező átiratot (beadványt) az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járási [városi, városi (fővárosi) kerületi] tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervéhez kell benyújtani. Az átiratban (beadványban) elő kell adni mindazokat a körülményeket, amelyek a gondozásbavételt indokolják. Az egészségügyi szakigazgatási szerv megkívánhatja, hogy a kezdeményező szerv a felvilágosító és meggyőző tevékenység megtörténtéről tájékoztassa.

(3) Az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője a gondozás elrendelése tárgyában környezettanulmány és szükség esetében tanúk meghallgatása alapján, a megállapított tényállás gondos mérlegelésével határoz. A gondozást elrendelő határozatban rendelkezni kell arról is, hogy a gondozás alá vont személynél a gondozóintézetben - az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének döntése szerint - elvonó-kezelés végezhető. A határozatot az elvonó-kezelésre kötelezett személynek, a kezdeményező szervnek és a gondozás elrendelése és a határozat jogerőre emelkedése esetében - a gondozóintézet vezetőjének kell megküldeni.

6. § (1) Az egészségügyi szakigazgatási szerv a gondozás tárgyában hozott határozatában - a gondozóintézeti elvonó-kezelés lehetőségére utaló rendelkezés mellőzésével, miután a területileg illetékes kórházi alkohol-elvonó osztályon (részlegen) helyet biztosított - elrendelheti a gondozásra kötelezett személy kórházi elvonó-kezelését is, ha

a) a két évnél nem régebben megkezdett gondozóintézeti vagy kórházi elvonó-kezelés az alkoholista szándékos magatartása miatt nem fejeződött be, vagy

b) a két évnél nem régebben befejezett kórházi elvonó-kezelés után vált szükségessé az újabb elvonó-kezelés

és - mindkét esetben - feltehető, hogy az alkoholista idült alkoholizmusa miatt az újabb gondozóintézeti elvonó-kezelés sem vezetne eredményre.

(2) A kórházi elvonó-kezelés elrendelése esetében a jogerős határozatot a kórház osztályvezető főorvosának is meg kell küldeni.

7. § (1) Az alkoholelvonó-rendelés vezetője a határozat kézhevétele után a gondozásra kötelezett személyt írásban felhívja, hogy gondozásbavétele végett a kitűzött időben és helyen elővezetés terhe mellett jelenjék meg. Az időpontot úgy kell kitűzni, és erről a kötelezett személyt olyan időpontban kell értesíteni, hogy a megjelenésre legalább nyolc nap álljon rendelkezésre. A felhívást tértivevényes ajánlott, zárt küldeményként kell postára adni.

(2) A gondozóintézeti alkoholelvonó-rendelés vezetője az eset összes körülményeit figyelembe-véve és a területileg illetékes szakorvosi rendelőintézet igazgatója által kijelölt belgyógyász szakorvos vizsgálatának eredményétől függően dönt az elvonó-kezelés módjáról. Döntése a gondozás alá vont személyre kötelező.

8. § (1) A gondozás és a gondozóintézeti elvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart. A szükséges időt az alkoholelvonó-rendelés vezetője állapítja meg.

(2) A gondozás és az elvonó-kezelés tartama alatt az alkoholista köteles a kezelőorvos előírásait megtartani és az általa kijelölt; időpontokban a gondozóintézetben megjelenni.

9. § (1) A gondozásra (elvonó-kezelésre) kötelezett személy lakóhelyének megváltoztatása esetén köteles az új lakáscímét az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének bejelenteni, az új lakóhely szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervnél haladéktalanul jelentkezni és a szakigazgatási szerv, által megjelölt helyen és időpontban további gondozás, illetőleg elvonó-kezelés végett megjelenni.

(2) Az alkoholelvonó-rendelés vezetője a kötelezett bejelentése alapján az új lakóhely szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervet az előzmények ismertetésével tájékoztatja a gondozás szükségességéről.

(3) Ha az alkoholelvonó-rendelés vezetője azt állapítja meg, hogy a kötelezett személy gondozása (elvonó-kezelése) bejelentés nélküli lakóhelyváltoztatás miatt szűnt meg, köteles ezt a körülményt az egészségügyi szakigazgatási szervnek jelenteni. Az egészségügyi szakigazgatási szerv intézkedik az új lakóhely felkutatása iránt, majd az új lakóhely megállapítása után az előzmények ismertetésével tájékoztatja az új lakóhely szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervet a gondozás szükségességéről.

10. § (1) Ha az elvonó-kezelés a gondozóintézetben a kötelezett személy magatartása miatt meghiúsul vagy valamely okból csak kórházban végezhető el, az alkoholelvonó-rendelés vezetője - miután a területileg illetékes kórházi alkoholelvonó-osz-tályon (részlegen) helyet biztosított - az egészségügyi szakigazgatási szervnek javaslatot tesz az elvonó-kezelés kórházi alkoholelvonó-osztályon (részlegen) történő foganatosításának elrendelésére.

(2) Az egészségügyi szakigazgatási szerv a javaslat alapján elrendeli a kórházi elvonó-kezelést. A határozatot meg kell küldeni az elvonó-kezelésre kötelezett személynek - és jogerőre emelkedése esetében - a gondozóintézet vezetőjének és a kórházi osztályvezető-főorvosnak.

11. § (1) A kórház osztályvezető-főorvosa a kórházi elvonó-kezelésre kötelezett személyt [6. § (1) bekezdése, 10. §] írásban felhívja, hogy elvonó-keze-lésének megkezdése végett a kitűzött időben a kórház alkoholelvonó-osztályán (részlegén) elővezetés terhe mellett jelenjék meg. Az időpontot úgy kell kitűzni, és erről a kötelezett személyt olyan időpontban kell értesíteni, hogy a megjelenésre legalább nyolc nap - ha pedig a határozat azonnali végrehajtást rendelt el, legfeljebb három nap - álljon rendelkezésre. A felhívást tértivevényes ajánlott, zárt küldeményként kell postára adni.

(2) A kötelező kórházi elvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart, de nem haladhatja meg a hat hónapot.

(3) A kórházi osztályon gyógykezelt személyt az osztályvezető-főorvos a kivizsgálás és a kórházi gyógykezelés befejezte után a kezelés további tartamára gyógyító célú foglalkoztatása végett munkaterápiás intézetbe áthelyezheti. Az áthelyezett személy az áthelyezésnek köteles eleget tenni. A munkaterápiás foglalkoztatás iránt a munkaterápiás intézet vezetője intézkedik és a kezelt személy munkaképességéhez mérten megszabja a foglalkoztatás módját, mértékét és időtartamát. A kezelt személyt egészségére ártalmas, munkaképességének meg nem felelő munkával foglalkoz-tatni nem szabad.

(4) Az osztályvezető-főorvos (a munkaterápiás intézet vezetője) indokolt esetben engedélyt adhat az intézetből való ideiglenes távozásra.

12. § (1) A kórházi kezelést az osztályvezető-főorvos megszüntetheti, ha az

a) eredményesen befejeződött, vagy

b) gondozóintézetben is folytatható, vagy annak

c) tartama a hat hónapot elérte.

(2) A kórházi elvonó-kezelés gondozóintézetben akkor folytatható, ha a gyógykezelt személy addigi magatartásából arra lehet következtetni, hogy a kezelés gondozóintézetben is eredményesen befejezhető és a gondozóintézeti kezelés egyéb feltételei is fennforognak.

(3) A munkaterápiás intézeti foglalkoztatást az intézet vezetője megszünteti, ha az

a) eredményesen befejeződött, vagy

b) tartama - a kórházi elvonókezelés időtartamát is beszámítva - a hat hónapot elérte.

(4) A kórházi kezelés (munkaterápiás intézeti foglalkoztatás) megszüntetéséről az osztályvezetőfőorvos (az intézet vezetője) értesíti az illetékes gondozóintézet vezetőjét. Ha a kezelést gondozó-intézetben kell folytatni, az intézet vezetője a továbbiakban a gondozóintézetben foganatosítandó elvonó-kezelésre vonatkozó rendelkezések szerint jár el.

13. § (1) A gondozóintézet a gyógykezelt személyt az elvonó-kezelés (foglalkoztatás) befejezése után is gondozásban tartja és ellenőrzi.

(2) Az intézet a gondozásba szükség esetén bevonja a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetét, illetőleg az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságát, a munkahely szakszervezeti bizottságát és az üzemi orvost.

Felülvizsgálat

14. § (1) A felülvizsgálatot a kórházban az 5/1966: (X. 1.) EüM rendelet alapján szervezett orvosi bizottság végzi.

(2) Ha a kérelmező az orvosi bizottság véleménye szerint kórházi elvonó-kezelésre (munkaterápiás intézeti foglalkoztatásra) nem szorul, azonnal el kell bocsátani.

(3) Ha a bizottság úgy döntött, hogy a kérelmező nem bocsátható el, a döntéssel kapcsolatos eljárás törvényessége felől a bíróság nyomban a felülvizsgálat után határoz.

(4) A felülvizsgálatra egyébként az 5/1966. (X. 1.) EüM rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

KIJÓZANÍTÓ SZOBÁBA SZÁLLÍTÁS

15. § A részeg személyek kijózanító szobába szállítását az 1/1964. (VII. 30.) BM-EüM együttes rendelet szabályozza.

A KÁBÍTÓSZER-ÉLVEZŐKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Elvonó-kezelés a kábítószer-élvező kérelmére

16. § (1) A kábítószer-élvező saját kérelmére a kórház elmeosztályán elvonó-kezelésben részesíthető.

(2) A kábítószer-élvező elvonó-kezelés céljából a lakóhelye szerinti illetékes kórházi elmeosztályra az osztályvezető-főorvosnál kérheti felvételét. A kérelmet a beteg csak személyesen terjesztheti elő. A kérelmet - ha a kérelmezőről az osztályvezető-főorvosnak kellő adatok nem állanak rendelkezésére - a kérelmező lakóhelye szerint illetékes körzeti orvos (a kábítószer-élvezőt nyilvántartó orvos) véleményes javaslatával kell alátámasztani.

(3) A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a kérelmezőnek írásbeli nyilatkozatot kell adni, amely szerint aláveti magát az orvos által meghatározott elvonó-kezelésnek és az elmeosztályon érvényes házirendnek. A felvétel felől az osztályvezető-főorvos a kérelmező orvosi vizsgálata után dönt.

(4) Az elvonó-kezelésre a kórházi betegellátásra vonatkozó általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

17. § (1) A kábítószer-élvező saját kérelmére történő elvonókezelése a szükséges ideig, legfeljebb azonban hat hónapig tart. Az elvonó-kezelés befejeztével az osztályvezető-főorvos intézkedik a kórházból való elbocsátás iránt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha a kábítószer-élvező kórházi felvételekor olyan írásbeli nyilatkozatot adott, amelyben vállalta, hogy a szükséges gyógykezelés befejez-téig a kórházban marad.

(3) A kábítószer-élvező kórházi elvonó-kezelé-sének időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. A hat hónap leteltével akkor is e! kell bocsátani, ha az elvonó-kezelés nem fejeződött be.

18. § A 16-17. § alapján a kábítószer-élvezővel szemben - az elvonó-kezelésre kötelezett kábítószerélvezőnél alkalmazható - kényszerintézkedések (pl. rendőri elővezetés) nem foganatosíthatók.

Kötelező elvonó-kezelés

19. § (1) Az a személy, aki kábítószer-élvezetével családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését vagy saját egészségét veszélyezteti, illetőleg munkájának ellátására alkalmatlanná válik, és ezzel a közérdeket veszélyezteti, kórház elmeosztályán elvonó-kezelésre kötelezhető.

(2) Az elvonó-kezelést a kábítószer-élvező lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járási [városi, városi (fővárosi) kerület] tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve rendeli el.

(3) Az elvonó-kezelés elrendelését a kábítószerélvező házastársa, egyenesági rokona vagy testvére, illetőleg a községi [városi, városi (fővárosi) kerületi] tanács egészségügyi állandó bizottsága, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, a gyámhatóság, a munkahely (vállalat, szövetkezet, intézet stb.) igazgatója (vezetője) és szakszervezeti bizottsága, a Magyar Vöröskeresztnek a munkahely vagy a lakóhely szerint illetékes szervezete, továbbá a kábítószer-ellenőrző rendészeti szervek kezdeményezhetik.

20. § (1) Az elvonó-kezelés elrendelése előtt megfelelő felvilágosító és meggyőző tevékenység útján arra kell törekedni, hogy a kábítószer-élvező önként vesse magát alá az elvonó-kezelésnek.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti felvilágosító és meggyőző tevékenység eredménytelen volt, az elvonó-kezelés elrendelését kezdeményező átiratot (beadványt) a kábítószer-élvező lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervhez kell benyújtani. Az átiratban (beadványban) elő kell adni mindazokat a körülményeket, amelyek az elvonó-kezelés elrendelését indokolják. Az egészségügyi szakigazgatási szerv megkívánhatja, hogy a kezdeményező szerv a felvilágosító és meggyőző tevékenység megtörténtéről tájékoztassa.

21. § (1) Az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője annak elbírálása végett, hogy az elvonó-kezelés elrendelésének feltételei fennforognak-e, a tényállást környezettanulmány és szükség esetében tanúk meghallgatása útján tisztázza. Ha az elvonó-kezelés elrendelésének feltételei fennforognak, az egészségügyi szakigazgatási szerv beszerzi a kábítószer-élvező lakóhelye szerint illetékes körzeti orvos (a kábítószer-élvezőt nyilvántartó orvos) véleményes javaslatát.

(2) Az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője az elvonó-kezelés elrendelése tárgyában az (1) bekezdés alapján beszerzett orvosi javaslat és a tényállás gondos mérlegelésével határoz.

(3) A kezelés elrendelése esetében a kezelés foganatosítására - előzetes helybiztosítás után -kötelezett személy lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes kórházi elmeosztályt kell kijelölni. A határozatot a kötelezett személynek, a kezdeményező szervnek, valamint a határozat jogerőre emelkedése után a kijelölt kórházi elmeosztály osztályvezető-főorvosának kell megküldeni.

22. § Az osztályvezető-főorvos a határozat kézhezvétele után kitűzi az elvonó-kezelés megkezdésének időpontját és a kötelezett személyt felhívja, hogy a kezelés megkezdése végett a kitűzött időben és helyen, elővezetés terhe mellett, jelenjék meg. A kezelés megkezdésére az időpontot úgy kell kitűzni, és erről a kötelezett személyt olyan időpontban kell értesíteni, hogy a megjelenésre legalább nyolc nap álljon rendelkezésére. A felhívást térti-vevényes ajánlott, zárt küldeményként kell postára adni.

23. § (1) A kötelező kórházi elvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart, de nem haladhatja meg a hat hónapot.

(2) A gyógykezelt személy köteles az elvonó-kezelés alatt a kezelőorvosának a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait megtartani és a kórházat engedély nélkül nem hagyhatja el.

(3) Az osztályvezető-főorvos indokolt esetben engedélyt adhat az intézetből való ideiglenes távozásra.

24. § (1) Az osztályvezető-főorvos a kezelést megszünteti, ha a kezelés

a) eredményesen befejeződött, vagy

b) tartama a hat hónapot elérte.

(2) Az osztályvezető-főorvos az elvonó-kezelés megszüntetéséről értesíti a lakóhely szerint illetékes gondozóintézetet; az intézet vezetője gondoskodik a gyógykezelt személy rendszeres és szükségszerű gondozásáról.

25. § A gyógykezelt személy kérheti a kórházból való elbocsátását. Az elbocsátás tárgyában az osztályvezető-főorvos dönt.

Felülvizsgálat

26. § Ha az elvonó-kezelésre kötelezett személy elbocsátását kérte és kérelmét az osztályvezető-főorvos elutasította, a 14. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

IV.

VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

27. § (1) A gondozást, az elvonó-kezelést és a gyógyító jellegű foglalkoztatást a betegségi biztosítás vagy a közgyógyellátás szolgáltatásaira jogosult személy esetében betegség miatt szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett szolgáltatásokra nem jogosult személy mind a gondozást, mind a kezelést gondozóintézetben. és kórházban (munkaterápiás intézetben) egyaránt ingyen kapja, útiköltségmegtérítésben azonban nem részesül. A kórházi alkoholelvonó-kezelésre kötelezett személynek munkaterápiás intézetbe való áthelyezésével kapcsolatban felmerült szállítási költség az államot terheli.

(3) Kórházi alkoholelvonó-kezelés esetében az egészségügyi szakigazgatási szerv az elvonó-kezelésre kötelezett személyt a kórházi (munkaterápiás intézeti) ápolási díj teljes egészének vagy egy részének megfizetésére kötelezheti, ha az elvonó-kezelés két vagy több ízben foganatosított kórházi (munkaterápiás intézeti) kezelés után vált újból szükségessé.

28. § (1) A munkaterápiás foglalkoztatás keretében a foglalkoztatott személy tanúsított munkakészségéhez és végzett munkájához mérten havonként jutalomban részesíthető. A jutalom összegét az egészségügyi miniszter által meghatározott keretben a munkaterápiás intézet vezetője esetenként állapítja meg.

(2) A munkaterápiás foglalkoztatással összefüggésben elszenvedett baleset következtében csökkent-munkaképességűvé vált személynek a munkaterápiás intézetből történt elbocsátása utáni ellátásáról külön jogszabály rendelkezik.

29. § Az 1966. évi 27. törvényerejű rendelet 15. §-ának a titoktartásra és 16, §-ának a rendőri elővezetésre vonatkozó rendelkezéseit a kábítószerélvezők tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

30. § Az e rendelet alapján lefolytatandó eljárásokra - a bíróság eljárását kivéve [14. § (3) bekezdése] - az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni,

31. § Ez a rendelet az 1966. évi október hó 15. napján lép hatályba; hatálybalépésével egyidejűleg a 6/1962. (IX. 16.) EüM rendelet hatályát veszti.

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter