5/1966. (X. 1.) EüM rendelet

az elmebetegek gyógykezeléséről és gondozásáról szóló 1966. évi 12. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az 1966. évi 12. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 19. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések tekintetében az igazságügyminiszterrel, a gyámügyi rendelkezések tekintetében pedig a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

A Tvr. és a rendelet hatálya

1. § A Tvr. és e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni azoknak a személyeknek az elmegyógyászati vizsgálatánál (megfigyelésénél), gyógykezelésénél és gondozásánál, akik valamely elmebetegségben szenvednek vagy arra gyanúsak, vagy akik kóros személyiségük, kóros lelki reakciójuk, tudatzavaruk vagy gyengeelméjűségük következtében a helyzetük pillanatnyi megítéléséhez szükséges belátással nem rendelkeznek.

Az elmebetegség gyanúja miatt szükséges orvosi vizsgálat

2. § (1) Ha orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél elmebetegség gyanúja miatt további orvosi vizsgálatot lát szükségesnek, köteles őt szakorvosi vizsgálat céljából a lakóhelye szerint illetékes idegbeteggondozó intézetbe utalni, s erről az intézetet értesíteni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az elmebetegséget vagy annak gyanúját fekvő-beteggyógyintézet elmeosztályán (a továbbiakban: elmeosztály) állapították meg, vagy ha az említett személy igazolja, hogy az idegbeteggondozó intézet gondozása alatt áll.

(2) Az orvosnak az értesítésben közölnie kell a vizsgálatra utalt személy nevét, születési helyét és évét, személyi igazolványának számát, lakcímét, továbbá a rendelkezésére álló kórelőzményi adatokat és azokat a psychopathológiai jelenségeket, amelyek alapján az orvos az elmebetegséget vagy annak gyanúját feltételezi. Az értesítéshez mellékelni kell a rendelkezésre álló lényeges vizsgálati leleteket.

(3) Az értesítést a vizsgálatot követő három nap alatt - sürgős esetben azonnal - zárt, ajánlott levélben kell az idegbeteggondozó intézetnek megküldeni.

(4) Az idegbeteggondozó intézetnek küldött értesítéssel egyidejűleg a vizsgálatra utalt személy hozzátartozóját is megfelelően tájékoztatni kell.

3. § (1) Az orvos által bejelentett személy elmeállapotát - ha nem áll az idegbeteggondozó intézet gondozásában - meg kell vizsgálni. Ebből a célból - amennyiben önként nem jelentkezik és sürgős szükség miatt egyéb, azonnali intézkedésre nincs szükség - az idegbeteggondozó intézet szakorvosa zárt, ajánlott levélben felhívja, hogy orvosi vizsgálat céljából a kitűzött időn belül az intézetben jelentkezzék.

(2) A felhívást - eredménytelensége esetén -egy ízben meg kell ismételni.

(3) Ha a felhívott személy az ismételt felhívásra sem jelenik meg. az idegbeteggondozó intézet kiküldött gondozónője útján meg kell győzni a vizsgálat céljáról és jelentőségéről. Ha ez is eredménytelen, a szükséges vizsgálatot az idegbeteggondozó intézet kiküldött szakorvosa a vizsgálandó személy lakásán végzi el.

(4) A vizsgálatra felhívott személynél azok a diagnosztikai eljárások alkalmazhatók, amelyeket adott esetben a járóbetegrendelés keretében az orvostudomány megkíván. Ha a betegség megnyugtató megállapításához szükséges vizsgálat a járóbetegrendelés keretében nem végezhető el, vagy a betegség megállapításához megfigyelés szükséges, az idegbeteggondozó intézet szakorvosa javaslatot tehet a vizsgálandó személy elmeosztályra történő felvételére.

(5) Ha a vizsgálat eredménye az elmebetegséget kizárja, az idegbeteggondozó intézet orvosa ezt közli a vizsgált személlyel, valamint hozzátartozójával és minden további eljárást mellőz.

(6) Ha a vizsgálaton az elmebetegséget megállapították, a továbbiakban az elmebetegekre vonatkozó rendelkezések az irányadók. A beteg e megállapítás ellenőrzésére további orvosi vizsgálat (megfigyelés) vagy gyógykezelés céljából a 8. § alapján kérheti az elmeosztályra történő felvételét.

4. § (1) Ha az elmebetegség gyanúját a hozzátartozó vagy más személy közvetlenül az idegbeteggondozó intézethez jelenti be, az intézet szakorvosa - amennyiben sürgős szükség miatt egyéb, azonnali intézkedésre nincs szükség - a 3. §-ban említett felhívást csak akkor bocsáthatja ki, ha a bejelentett személyt más orvos (pl. körzeti orvos) előzetesen megvizsgálta és az elmebetegség gyanúját a 2. § szerint az intézethez bejelentette, vagy ha az idegbeteggondozó intézet vezetője az orvosi vizsgálatot az intézet kiküldött gondozónője által készített környezettanulmány alapján szükségesnek látja.

(2) Az idegbeteggondozó intézet vezetője a hozzátartozót tájékoztatja az intézkedéseiről.

5. §

Az elmebeteg gyógykezelése és gondozása a járóbetegrendelés keretében

(1) Az idegbeteggondozó intézet által nyilvántartott, gyógykezelésre (ellenőrzésre, gondozásra) szoruló elmebeteget - amennyiben önként vagy a korábbi szóbeli felhívásra nem jelentkezik - az idegbeteggondozó intézet szakorvosa zárt, ajánlott levélben felhívhatja. hogy gyógykezelése (ellenőrzése, gondozása) céljából a kitűzött időben jelentkezzék. A felhívásban a megjelenés helyéül általában az idegbeteggondozó intézetet kell kijelölni. Az idegbeteggondozó intézet szakorvosa által meghatározott gyógykezelés elvégzésére (folytatására) a beteg lakóhelye szerint illetékes körzeti orvos is kijelölhető.

(2) A betegnél azok a gyógykezelési eljárások alkalmazhatók, amelyek az orvostudomány mindenkori állása szerint a járóbetegrendelés keretében megvalósíthatók.

(3) Ha a beteg a kitűzött helyen és időben ismételt felhívás ellenére sem jelenik meg, vagy ha a megjelenési kötelezettség megértéséhez vagy teljesítéséhez szükséges belátási képessége hiányzik, az idegbeteggondozó intézet vezetője a beteget az Országos Mentőszolgálat útján az idegbeteggondozó intézetbe szállíttathatja. A beszállítás foganatosítása érdekében a rendőrség nem vehető igénybe. Ha rendszeres gyógykezelésre szoruló beteg gyógykezelése a járóbetegrendelés keretében az e § alapján tehető intézkedések útján nem biztosítható, az idegbeteggondozó intézet szakorvosa javaslatot tehet, hogy a beteget vegyék fel az elmeosztályra.

6. §

A gondozás

(1) Az idegbeteggondozó intézetben vagy elmeosztályon már gyógykezelt személyt az idegbeteggondozó intézetben a szükséges ideig további gondozása céljából nyilván kell tartani. Amennyiben az ilyen személy az idegbeteggondozó intézetben az orvos korábbi szóbeli felhívására nem jelentkezik, az idegbeteggondozó intézet szakorvosa zárt, ajánlott levélben felhívhatja, hogy gondozása céljából a kitűzött időben jelentkezzék. A felhívásban a megjelenés helyéül általában az idegbeteggondozó intézetet kell kijelölni. Elmeszakorvosi beavatkozást nem igénylő orvosi ténykedés (orvosi vizsgálat, ellenőrzés, tanácsadás) elvégzésére a lakóhelye szerint illetékes körzeti orvos is kijelölhető.

(2) Ha az idegbeteggondozó intézet által gondozott személy ismételt felhívás ellenére sem jelenik meg, az idegbeteggondozó intézet kiküldött gondozónője útján meg kell győzni a gondozás céljáról és jelentőségéről. Ha ez is eredménytelen, a szükséges orvosi ténykedést az idegbeteggondozó intézet kiküldött szakorvosa, vagy az intézet által felkért körzeti orvos a gondozott személy lakásán végzi el.

Felvétel az elmeosztályra

7. § (1) Az elmebetegségre gyanús személy orvosi vizsgálat (megfigyelés), az elmebeteg pedig gyógykezelés céljából csak abban az esetben utalható be, illetőleg vehető fel az elmeosztályra, ha tüzetes orvosi vizsgálatra (megfigyelésre), illetőleg gyógykezelésre szorul és a vizsgálat (megfigyelés), illetőleg a gyógykezelés a járóbetegrendelés keretében nem lehetséges. Sürgős szükség esetében a beutalás, illetőleg a felvétel iránt haladéktalanul intézkedni kell.

(2) A Tvr. és e rendelet alkalmazása szempontjából sürgős szükség esete áll fenn az általános rendelkezésekben [8/1959. (XII. 31.) EüM rendelet 18. §-ának (1) bekezdése] meghatározott eseteken felül akkor is, ha a beteg saját vagy mások életét, egészségét, illetőleg testi épségét veszélyezteti, abban tartós vagy helyrehozhatatlan károsodást, illetőleg jelentős anyagi kárt okozhat és ennek megelőzése céljából azonnal orvosi ellátásra szorul.

(3) A kórházi elhelyezés a lakóhely, sürgős szükség esetében pedig a sürgős szükség felmerülésének helye szerint illetékes elmeosztályon történik.

8. § (1) Az elmeosztályra történő felvétel iránti kérelmet a beteg [a vizsgálatát (megfigyelését) kérő személy] vagy törvényes képviselője személyesen az elmeosztály osztályvezető-főorvosánál terjesztheti elő. Első ízben történő felvételkor és abban az esetben, ha a beteg állapotáról az osztályvezető-főorvosnak kellő adatok nem állanak rendelkezésére, a felvételi kérelmet lehetőleg alá kell támasztani a beteg lakóhelye szerint illetékes idegbeteggondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) szakorvosának írásbeli véleményével.

(2) A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a kérelmezőnek, illetőleg törvényes képviselőjének írásbeli nyilatkozatot kell adnia, amely szerint tudomásul veszi, hogy az elbocsátás időpontját az osztályvezető-főorvos határozza meg. Ez a nyilatkozat nem érinti az említett személyeknek a Tvr. 14. §-a (3) bekezdésében biztosított jogát, hogy az elbocsátás iránti kérelem elutasítása esetén felülvizsgálatot kérhetnek.

(3) A felvétel kérdésében az osztályvezető-főorvos személyes vizsgálata után dönt.

9. § (1) A körzeti orvos a felvételre abban az esetben tehet javaslatot, ha a beteget az idegbeteggondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) szakorvosa személyesen nem vizsgálhatja meg, mert a beteg az idegbeteggondozó intézetet (ideggyógyászati rendelést) a közlekedési viszonyok vagy állapota miatt felkeresni nem tudja, illetőleg állapota miatt oda nem szállítható vagy a beteget a szakorvos a közlekedési viszonyok miatt a kórházi felvétel szükséges időpontjáig felkeresni nem tudja.

(2) Más betegség miatt kórházban ápolt betegnek az elmeosztályra történő felvételére a kórház osztályvezető-főorvosa - lehetőleg elmeszakorvos meghallgatásával - tesz javaslatot.

(3) Sürgős szükség esetében az elmeosztályra történő felvételre a javaslatot elsősorban a helyszínen eljáró mentőorvos vagy rendőrorvos teszi meg, ezek hiányában azonban bármely más orvos is megteheti. Az orvosi intézkedést bárki kérheti, aki a beteg veszélyeztető állapotát észleli.

10. § (1) A felvétel iránti javaslatot az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően, s a beteg (vizsgálandó személy) állapotát, kórelőzményi adatait és az észlelhető psychopathologiai jelenségeket gondosan mérlegelve kell megtenni. Ha a felvétel iránti javaslat megtételét a beteg hozzátartozója kéri, a beteg szociális és egyéni életviszonyait is vizsgálni kell.

(2) A javaslatban a beteg (vizsgálandó személy) nevét, születési helyét és évét, személyi igazolványának számát, lakcímét, esetleges munkahelyét, valamint a kórelőzményi adatokat és azokat a psychopathologiai jelenségeket kell feltüntetni, amelyek alapján az orvos az elmebetegséget megállapította, vagy az orvosi vizsgálatot (megfigyelést) szükségesnek találta. Egymagában a kórisme feltüntetése nem elég. A javaslathoz mellékelni kell a rendelkezésre álló lényeges vizsgálati leleteket. Ha a beteget elmebetegség miatt elmeosztályon már gyógykezelték, a javaslatban közölni kell azokat a körülményeket is. amelyek a beteg újbóli kórházi elhelyezését indokolják.

(3) Sürgős szükség esetében a javaslatban a beteg veszélyeztető állapotát ténybeli adatok közlésével kell alátámasztani, egymagában a kórisme megjelölése vagy a beteg veszélyeztető állapotára történő utalás ebben az esetben sem elég.

11. § (1) A javaslatot - sürgős szükség esetét kivéve - az elemeosztály osztályvezető-főorvosának (több elmeosztály esetében a kórház igazgató-főorvosának, vagy az általa kijelölt osztályvezető-főorvosnak) helybiztosítás céljából előzetesen meg kell küldeni. Az osztályvezető-főorvos a javaslat alapján kijelöli a felvétel napját. Ha az osztály vezetőfőorvos a javaslat alapján a felvételt nem találja indokoltnak, a felvétel megtagadásáról írásban értesíti a javaslattevő orvost.

(2) A javaslattevő orvos a helybiztosítás megtörténte után intézkedik aziránt, hogy a beteg (vizsgálandó személy) a kitűzött időpontban az elmeosztályon jelentkezzék. Szükséges esetben intézkedik a betegnek (vizsgálandó személynek) az Országos Mentőszolgálat útján történő beszállítta-tása iránt.

(3) Sürgős szükség esetében az eljáró orvos a beteget előzetes helybiztosítás nélkül szállíttathatja az elmeosztályra.

12. § (1) Az Országos Mentőszolgálat közegei a szállítandó személlyel szemben csak olyan intézkedéseket és csak addig foganatosíthatnak, amelyek és ameddig esetleges ellenállásának, vagy veszélyeztető állapota lehetséges következményeinek elhárításához szükségesek.

(2) Ha a betegnek az elmeosztályra történő beszállításánál az orvos, vagy az Országos Mentőszolgálat ezirányú törvényes eljárását bárki akadályozza, az orvos a rendőrség segítségét kérheti. A rendőrség igénybevételéhez az ügyész előzetes hozzájárulása nem szükséges.

(3) Az elmeosztályra beutalt személynek vagy hozzátartozójának tiltakozása a beszállítás foganatosítását nem akadályozhatja.

13. § (1) Az elmeosztály eljáró orvosa (ügyeletes orvosa) köteles a beszállított személyről az osztályvezető-főorvosnak azonnal, illetőleg a legközelebbi munkanapon jelentést tenni.

(2) Ha az eljáró orvos (ügyeletes orvos) minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy a beszállított személy nem szorul elmeosztályi elhelyezésre, a beteget azonnal elbocsátja, vagy szükség szerint más kórházi osztályra szállíttatja. Ha a beszállítás az osztályvezető-főorvos előzetes helybiztosítása alapján történt, a beteg elbocsátásához, illetőleg más kórházi osztályra szállításához az osztályvezető-főorvos előzetes engedélye szükséges.

(3) Az elbocsátásról az idegbeteggondozó intézetet értesíteni kell.

14. § (1) Az osztályvezető-főorvos a beutaló javaslat (10. §) és az elmeosztály eljáró orvosának (ügyeletes orvosának) jelentése (13. §), valamint a beteg személyes vizsgálata alapján dönt a beteg felvételéről és a felvételt követően azonnal intézkedik a felvett személynél szükséges orvosi vizsgálatok (megfigyelés) haladéktalan elvégzése iránt. Az osztályvezető-főorvos a vizsgálatok (megfigyelés) befejeztével azonnal, de legkésőbb a felvételt követő nyolc napon belül a kórlapban összefoglalja a vizsgálat (megfigyelés) eredményét és abban nyilatkozik a felvett személy elmeállapotáról, valamint arról, hogy elmebetegsége vagy veszélyeztető állapota miatt az elmeosztályon történő gyógykezelése szükséges-e.

(2) Ha az osztályvezető-főorvos úgy látja, hogy a szükséges vizsgálatok (megfigyelés) elvégzésére nyolc nap előreláthatólag nem lesz elég, indokolt javaslatot tesz a határidőnek legfeljebb további nyolc nappal történő meghosszabbítására. A javaslatot olyan időpontban kell megtenni, hogy a meghosszabbítás kérdésében az igazgató-főorvos még a felvételt követő nyolc nap lejárta előtt dönthessen. Ha az igazgató-főorvos a határidőt meghosszabbította, az (1) bekezdésben említett összefoglalást és nyilatkozatot legkésőbb a meghosszabbított határidő lejártáig kell elkészíteni.

(3) A betegnek és hozzátartozójának (törvényes képviselőjének) a betegségről és a beteg állapotáról történő tájékoztatására a 8/1959. (XII. 31.) EüM rendelet 9. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.

15. § (1) Az elmeosztályra felvett személyt haladéktalanul el kell bocsátani az elmeosztályról, ha a 14. § (1) bekezdése alapján készült összefoglalás szerint nem elmebeteg, vagy elmebeteg ugyan, de az osztályvezető-főorvos nyilatkozata szerint emiatt az elmeosztályon gyógykezelésre nem szorul. Az elmeosztályra felvett személyt legkésőbb a felvételt követő nyolcadik napon - ha pedig az igazgató-főorvos a határidő meghosszabbítását engedélyezte, a meghosszabbított határidő utolsó napján - akkor is el kell bocsátani, ha addig a kórkép nem volt megnyugtatóan tisztázható. Az osztályvezető-főorvos véleménye szerint veszélyeztető állapotú beteg azonban ebben az esetben sem bocsátható el.

(2) Ha a beteg állapota nem elmeosztályon, hanem egyéb kórházi osztályon igényel gyógykezelést, a beteget - előzetes orvosi szaktanácskozás után - a megfelelő kórházi osztályon kell elhelyezni. Eziránt Budapesten a Központi Ágynyilvántartó, vidéken pedig a kórház igazgató-főorvosa soron kívtfl, de legkésőbb az (1) bekezdésben említett határidők lejártáig köteles intézkedni.

(3) Az elmeosztályra felvett személy elbocsátásáról értesíteni kell az idegbeteggondozó intézetet. Ha megállapították az elmebetegséget, az értesítésben tájékoztatni kell az idegbeteggondozó intézetet az, észleltekről, a kórisméről, valamint az alkalmazott és a továbbra javasolt gyógymódról is.

(4) Ha a 14. § (1) bekezdése alapján készült ösz-szefoglalás szerint elmebetegnek talált személy meggyógyult, vagy az összefoglalás elkészülte után az állapota úgy változik meg, hogy betegsége miatt az elmeosztályon további gyógykezelésre már nem szorul, elbocsátására a 33-39. §-ok rendelkezései az irányadók.

Az elmeosztályra felvett személy felülvizsgálata

16. § (1) A felülvizsgálat iránti kérelmet a kórház igazgatójánál vagy a kórház helye szerint illetékes járásbíróságnál lehet előterjeszteni. Hatósági megkereséssel a felülvizsgálat a kórház igazgatójánál kezdeményezhető.

(2) Kérelem vagy hatósági megkeresés esetében a felülvizsgálatot a kérelem előterjesztésétől (a megkeresés beérkezésétől) számított nyolc napon belül akkor is meg kell tartani, ha időközben az igazgató-főorvos a 14. § (2) bekezdése alapján a határidőt meghosszabbította.

(3) Az elmeosztályra felvett személyt, ha időközben az elmeosztályról nem bocsátották el, az osztályvezető-főorvos felülvizsgálati kérelem hiányában is köteles a felvétel napját követő nyolc hét alatt felülvizsgálat céljából az orvosi bizottság elé állítani (felülvizsgálat hivatalból).

(4) A felülvizsgálat napját és óráját az osztályvezető-főorvos a bírósággal egyetértésben határozza meg. A felülvizsgálatokat a hét egy meghatározott napjára és órájára is ki lehet tűzni. Az orvosi bizottság összehívásáról az osztályvezetőfőorvos gondoskodik. A felülvizsgálatra kerülő személyekről az osztályvezető-főorvos a bíróságot legkésőbb a felülvizsgálatot megelőző harmadik napig értesíti és közli a beteg nevét, születési évét és helyét, valamint a felvétel napját.

17. § (1) A felülvizsgálatot végző orvosi bizottság az elmeosztály mellett működik. Az orvosi bizottság elnöke: a kórház helye szerint illetékes fővárosi, megyei, illetőleg megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője által kijelölt, elmeszakorvosi képesítéssel rendelkező igazságügyi orvosszakértő, ilyennek hiányában elmegyógyászatban járatos igazságügyi orvosszakértő [29/1964. (XI. 23.) Korm. rendelet]. Az orvosi bizottság tagjai: a kórház helye szerint illetékes idegbeteggondozó intézet vezetője és az elmeosztály osztályvezető-főorvosa vagy helyettese. Az orvosi bizottság előadója az osztályvezető-főorvos (helyettese). Ha a kórháznak két vagy több elmeosztálya van, az orvosi bizottságnak az idegbeteggondozó intézet vezetője helyett a másik elmeosztály, illetőleg az intézet igazgatója által kijelölt elmeosztály osztályvezetőfőorvosa a tagja.

(2) A felülvizsgálandó személy kórházi kezelő orvosa az orvosi bizottság elnöke nem lehet.

(3) A bíróság kiküldött bírája a felülvizsgálaton és az azt követő zárt tanácskozáson jelen lehet.

18. § (1) Ha a felülvizsgálatot az elmeosztályra felvett személy vagy hozzátartozója (törvényes képviselője) kérte, a hozzátartozót (törvényes képviselőt) az orvosi bizottság ülésére ajánlott levélben meg kell hívni és szükség esetében vagy kívánságára meg kell hallgatni. Ha a felülvizsgálatot a gyámhatóság vagy az ügyész kezdeményezte, az orvosi bizottság ülésére őket is meg kell hívni. A felülvizsgálat megtartását a szabályszerűen meghívottak távolmaradása nem akadályozza. A meghívottakat figyelmeztetni kell, hogy a felülvizsgálatot bírósági eljárás követi, amelyen sor kerülhet a meghallgatásukra és hogy távolmaradásuk a bírósági eljárást nem akadályozza.

(2) Az orvosi bizottság a beteg vagy hozzátartozója (törvényes képviselője) kérelmére az általa megnevezett - elmeszakorvosi képesítéssel rendelkező - orvost is meghallgathatja.

(3) Ha az orvosi bizottság véleményének kialakításához a felülvizsgált személy további orvosi vizsgálatát (megfigyelését) tartja szükségesnek, erre megfelelő határidőt szab.

(4) Az orvosi bizottság a felülvizsgálat befejeztével nyomban dönt abban a kérdésben, hogy szükséges-e a felülvizsgált személy gyógykezelése az elmeosztályon.

19. § (1) A bizottság döntését zárt tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a szavazattöbbség dönt.

(2) A felülvizsgálatról jegyzőkönyvet kell vezetni. A szavazásnál kisebbségben maradt bizottsági tag írásba foglalt külön véleményét kívánságára a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(3) A bizottság döntését írásba kell foglalni. A döntés egyik példányát a bíróságnak kell átadni, egy további példányát pedig a beteg kórlapjában kell megőrizni.

20. § Ha az orvosi bizottság döntése szerint a felülvizsgált személy az elmeosztályon gyógykezelésre szorul, az elmeosztály helye szerint illetékes járásbíróság nyomban a felülvizsgálat után ellenőrzi a döntéssel kapcsolatos eljárás törvényességét és hoz ebben a vonatkozásban határozatot.

21. § (1) Ha a felülvizsgált személy az orvosi bizottság döntése, vagy az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának véleménye szerint az elmeosztályon gyógykezelésre (orvosi vizsgálatra) nem szorul, legkésőbb a felülvizsgálatot, illetőleg az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága véleményének kézbesítését követő napon el kell bocsátani az elmeosztályról. A 37-38. §-ban foglalt rendelkezéseket azonban ebben az esetben is alkalmazni lehet.

(2) A felvételt követő nyolc héten túl felülvizsgálat és az eljárás törvényességének bírósági ellenőrzése nélkül senki sem tartható az elmeosztályon.

22. § A felülvizsgálat költségei az államot, a beteg vagy hozzátartozója által megnevezett orvos meghallgatásának [18. § (2) bekezdése] költségei a kérelmezőt terhelik.

Az elmeosztályon (munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban) elhelyezett személyekre vonatkozó rendelkezések

23. § (1) Az osztályvezető-főorvos, az orvosi bizottság, valamint a bíróság a beteg jogainak és érdekeinek védelmében szükséges intézkedéseket általában abban az esetben kezdeményezik, ha az eljárás során a rendelkezésükre álló adatokból úgy látják, hogy mások a beteg egészségi állapotát kihasználva, magatartásukkal a beteg életét, testi épségét, egészségét vagy anyagi javait veszélyeztetik vagy sértik.

(2) A kezdeményezett intézkedésekről a gyámhatóságot akkor is értesíteni kell, ha az intézkedés megtétele nem a gyámhatóság hatáskörébe tartozik.

24. § (1) A beteg munkaterápiás intézetbe abban az esetben helyezhető át, ha gyógyulásának előmozdítása, munkakészségének fejlesztése érdekében rendszeres foglalkoztatása szükséges.

(2) Az osztályvezető-főorvos a beteget elmebetegotthonba abban az esetben utalhatja, ha az elmeosztályon gyógykezelésre már nem szorul.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alapján tett intézkedésről a beteg hozzátartozóját (törvényes képviselőjét) egyidejűleg értesíteni kell.

(4) Az áthelyezés, illetőleg a beutalás foganatosítására a beteg állapota szerint szükség esetében az Országos Mentőszolgálat is igénybe vehető.

25. § (1) A beteg idegen családhoz gondozásra csak abban az esetben adható ki, ha az elmeosztályon folyamatos gyógykezelésre nem szorul és megfelelő gondozása az idegen család körében biztosított. A beteg gondozásra csak olyan családhoz adható ki, amely erre a célra kijelölt községben (ún. családi ápolási telep) lakik, a gondozást vállaló személy- a beteg megfelelő gondozásáért felelősséget vállal és igazolja, hogy a beteget - a gondozási díj ellenében - gondozásban, ellátásban és felügyeletben részesíteni képes. A gondozási díj összegét és folyósításának módját az egészségügyi miniszter külön szabályozza.

(2) A családi ápolási telep és az ott elhelyezett beteg az elmeosztály állandó és rendszeres ellenőrzése alatt áll. Az osztályvezető-főorvos - ha a család a vállalt gondozási feladatainak nem tesz eleget - a beteget más családhoz helyezheti.

26. § (1) A javult állapotú beteg annak megfigyelése céljából, hogy családja körében miképpen tud beilleszkedni a korábbi életkörülményeibe, illetőleg, hogy a családi környezete milyen hatással van rá, alkalmazkodó (adaptációs) szabadságra bocsátható. A beteg szabadságra csak abban az esetben bocsátható, ha feltehető, hogy az állapotának rosszabbodását nem okozhatja.

(2) A beteget gondozó hozzátartozót az osztályvezető-főorvos köteles a beteg gondozásáról, ápolásáról és a család tagjainak a beteggel szembeni magatartásáról kioktatni és felhívni arra, hogy a beteg állapotában bekövetkezett minden változásról az osztályvezető-főorvost azonnal értesíteni kell. Ennek megtörténtét, illetőleg tudomásulvételét a hozzátartozóval írásban igazoltatni kell.

(3) A szabadság időtartamát az osztályvezető főorvos határozza meg. Az engedélyezett szabadság szükség szerint megrövidíthető, illetőleg meghosszabbítható. A szabadság ideje alatt a beteget az elmeosztály ellenőrzi.

27. § (1) A munkaterápiás intézetben vagy elmebetegotthonban elhelyezett, az idegen családhoz kiadott, illetőleg az alkalmazkodó szabadságra bocsátott beteget azonnal vissza kell szállítani az elmeosztályra, ha állapotában olyan változás következett be, amely miatt az elmeosztályon újból gyógykezelésre szorul.

(2) Az idegen családhoz kiadott, illetőleg szabadságra bocsátott beteget abban az esetben is vissza kell szállítani az elmeosztályra, ha nem részesítik megfelelő gondozásban és ha az idegen családhoz kiadott beteg nem helyezhető el más családnál [25. § (2) bekezdése].

(3) A beteg visszaszállítására a 12. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

28. § Az osztályvezető-főorvosnak a 24-26. §-ok alapján tett intézkedései a gyógykezelés módjára vonatkozó rendelkezések, ezért nem minősülnek a Tvr. 13. §-a szerinti elbocsátásnak. Ezeknek az intézkedéseknek a meglétele, illetőleg az elmeosztályra történt visszaszállítás (27. §) miatt felülvizsgálatnak és bírósági eljárásnak helye nincs.

29. § (1) Az elmeosztályon, a munkaterápiás intézetben, vagy az elmebetegotthonban elhelyezett személyekre irányadó rendszabályokat az egészségügyi miniszter állapítja meg.

(2) A diagnosztikai és gyógyító eljárásokra a Tvr-ben és e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a 8/1959. (XII. 31.) EüM rendelet vonatkozó rendelkezései az irányadók.

(3) A munkaterápiás foglalkoztatás iránt az osztályvezető-főorvos (a munkaterápiás intézet vezetője) intézkedik és a beteg egészségi állapotához és munkaképességéhez mérten megszabja a foglalkoztatás módját, mértékét és időtartamát. A beteget egészségére ártalmas, munkaképességének meg nem felelő munkával foglalkoztatni nem szabad.

30. § A betegek látogatására az általános szabályok az irányadók. Az osztályvezető-főorvos (intézet, otthon vezetője) a beteg állapotától függően a látogatást ideiglenesen korlátozhatja vagy megtilthatja. Az osztályvezető-főorvos azt is megtilthatja, hogy az általa meghatározott egyes tárgyakat, eszközöket a látogatók a betegnek átadjanak.

31. § A beteg állapotáról tájékoztatást a hozzátartozók (a törvényes képviselő) érdeklődésére írásban vagy szóban az osztályvezető-főorvos (intézet, otthon vezetője) vagy az általa megbízott orvos ad. Hatóságok ilyen irányú megkeresésére a kórház igazgató-főorvosa (intézet, otthon vezetője) ad választ.

32. § (1) Az elmeosztályon, a munkaterápiás intézetben, az elmebetegotthonban vagy az idegen családnál elhelyezett beteg kórlefolyásáról és állapotáról az osztályvezető-főorvos évenként - első ízben a beteg felvételét követő egy év lejártával - kórrajzi összefoglalást köteles készíteni. Az összefoglalásban le kell írni a beteg kórlefolyását, valamint az összefoglalás elkészítésekor fennálló állapotát és nyilatkozni kell arról, hogy a betegnek az elmeosztályon (munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban, idegen családnál) tartása továbbra is szükséges-e.

(2) A kórrajzi összefoglalást az év lejártát követő 15 napon belül be kell mutatni a kórház igazgatófőorvosának. A bemutatás megtörténtét az igazgató-főorvos aláírásával igazolja.

(3) Ha az igazgató-főorvos a beteg felülvizsgálata iránt intézkedett, az osztályvezető-főorvos köteles a beteget legközelebbi ülésen az orvosi bizottság elé állítani. A felülvizsgálatra és az azt követő bírósági eljárásra a 16-22. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Elbocsátás az elmeosztályról (munkaterápiás intézetből, elmebetegotthonból, családi gondozásból)

33. § Az elmeosztályon, a munkaterápiás intézetben, az elmebetegotthonban vagy az idegen családnál elhelyezett beteg elbocsátásáról a beteget szóban, hozzátartozóját (törvényes képviselőjét) pedig írásban vagy szóban előzetesen értesíteni kell. A szóbeli értesítés megtörténtét a beteg kórlapjában fel kell jegyezni. Az osztályvezető-főorvosnak (intézet, otthon vezetőjének) a beteg elbocsátását elrendelő intézkedése miatt felülvizsgálati és bírósági eljárásnak nincs helye.

34. § (1) Az elmeosztályon további gyógykezelésre szoruló nem veszélyeztető állapotú beteg csak abban az esetben bocsátható el, ha ezt a hozzátartozója kéri és írásbeli nyilatkozatban felelősséget vállal a beteg további gyógykezeltetéséért és felügyeletéért. Az osztályvezető-főorvos indokolt esetben megkívánhatja, hogy a hozzátartozó a lakóhelye szerint illetékes járási, városi (városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének (a továbbiakban: egészségügyi szakigazgatási szerv) hatósági bizonyítványával igazolja, hogy a beteg orvosi kezelését, megfelelő ellátását és felügyeletét biztosítani tudja.

(2) Az egészségügyi szakigazgatási szerv a hatósági bizonyítványt csak abban az esetben adhatja ki, ha a hozzátartozó családi körülményei, lakásviszonyai, életmódja, valamint a társadalmi együttélés szabályainak megfelelő magatartása kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az e § alapján vállalt kötelezettségeit teljesíteni kívánja és arra képes is.

(3) Veszélyeztető állapotú a beteg, ha saját vagy mások életét, egészségét, testi épségét veszélyezteti, abban tartós vagy helyrehozhatatlan károsodást, illetőleg jelentős anyagi kárt okozhat és ennek megelőzése céljából rendszeresen kezelésre, felügyeletre és ellenőrzésre szorul.

35. § Az osztályvezető-főorvos (intézet, otthon vezetője) az elbocsátás iránti kérelemre hozott döntéséről a beteget szóban, a kérelmet előterjesztő hozzátartozót (törvényes képviselőt) szóban vagy írásban, a kérelmet előterjesztő gyámhatóságot pedig írásban értesíti. A szóbeli tájékoztatás megtörténtét a beteg kórlapjában fel kell jegyezni.

36. § (1) A munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban vagy idegen családnál elhelyezett személy felülvizsgálatát az intézet (otthon, családi telep) helye szerint illetékes elmeosztály mellett működő orvosi bizottság végzi.

(2) Ha az orvosi bizottság véleménye szerint a beteg nem szorul elmeosztályon további gyógykezelésre, munkaterápiás intézeti foglalkoztatásra, illetőleg elmebetegotthonban vagy idegen családnál történő gondozásra, a beteget azonnal el kell bocsátani.

(3) Ha a bizottság úgy döntött, hogy a beteg nem bocsátható el, a döntéssel kapcsolatos eljárás törvényessége felől a bíróság nyomban a felülvizsgálat után határoz.

(4) A felülvizsgálatra a 16-22. § rendelkezései az irányadók.

87. § (1) Ha az elbocsátandó személy más kórházi osztályon gyógykezelésre, illetőleg szociális otthoni elhelyezésre szorul, haladéktalanul intézkedni kell az elhelyezése iránt.

(2) Más kórházi osztályon történő elhelyezésre a 15. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Ha az elbocsátandó beteg szociális helyzete az elmebetegek szociális otthonában való elhelyezését teszi szükségessé, az osztályvezető-főorvos (intézet, otthon vezetője) javaslatot tesz az illetékes egészségügyi szakigazgatási szervhez a beteg szociális otthoni elhelyezésére.

38. § (1) Az elbocsátandó személy részére az elmeosztályon (munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban) való tartózkodás más kórházi osztályon vagy szociális otthonban való elhelyezés megtörténtéig abban az esetben engedélyezhető, ha az elbocsátandó személy a saját családja körében sem helyezhető el. Ha az elbocsátandó személy a 37. § (3) bekezdése alapján nem nyert szociális otthoni elhelyezést, az elmeosztályról (munkaterápiás intézetből, elmebetegotthonból) haladéktalanul ki kell bocsátani.

(2) Ha az elbocsátandó és más kórházi osztályon vagy szociális otthonban elhelyezésre nem szoruló személy az elbocsátás időpontjában családja körében - a család lakás-, szociális vagy egyéb életkörülményei miatt - nem helyezhető el, a hozzátartozó kérelmére és az elbocsátandó személy (törvényes képviselője) írásbeli beleegyezésével az (1) bekezdésben említett engedély meghatározott időre részére is megadható. A határidő indokolt esetben egy ízben meghosszabbítható. A határidő lejártával az elbocsátandó személyt haladéktalanul ki kell bocsátani.

39. § A betegnek az elmeosztályról, munkaterápiás intézetből, elmebetegotthonból vagy idegen család gondozásából történt elbocsátásáról az idegbeteg-; gondozó intézetet egyidejűleg értesíteni kell. Az idegbeteggondozó intézet a továbbiakban az 5. és a 6. §-ban foglaltak szerint jár el.

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

40. § (1) A Tvr. és e rendelet alapján történő orvosi vizsgálat, gyógykezelés, gondozás és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált szállítás költségeire a (2)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A betegségi biztosítás szolgáltatásaira vagy a közgyógyellátásra jogosult személyre a betegségi biztosítás, illetőleg a közgyógyellátás szabályai az irányadók.

(3) A (2) bekezdésben említett szolgáltatásokra nem jogosult személy elmebetegség vagy annak gyanúja miatt szükséges orvosi vizsgálata, gyógykezelése és gondozása az idegbeteggondozó intézetben és a körzeti orvosnál ingyenes, kórházi (munkaterápiás intézeti, elmebetegotthoni) ápolásának díja, valamint a gondozási díj (25. §) háromnegyedrészben az államot, negyedrészben pedig az ápoltat, illetőleg ennek fizetésképtelensége esetében az általános szabályok szerint fizetésre kötelezett személyt terheli. Az ápoltat (fizetésre kötelezett személyt) terheli az 1/1960. (I. 6.) Eü M rendelettel rendszeresített külön orvosi díj is. A külön orvosi díj összegének kiszámításánál a kórházi ápolási díjnak az ápolt (fizetésre kötelezett személy) által fizetendő egynegyed részét kell alapul venni. Idegen családnál elhelyezett beteg után külön orvosi díjat fizetni nem kell. Ha mind az ápolt, mind a fizetésre kötelezett személy fizetésképtelen, az ápolási díjat és a gondozási díjat teljes egészében az állam viseli; ilyen esetben külön orvosi díjat sem kell fizetni.

(4) A (2) bekezdésben említett szolgáltatásokra nem jogosult elmebetegnek vagy arra gyanús személynek az elmeosztályra szállításából és hazaszállításából származó közlekedési és mentőszállítási költségre a (3) bekezdésnek a kórházi ápolási díjra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A betegnek a 24-27. § alapján szükségessé vált szállításából, valamint a kórház elmeosztályáról az elmebetegek szociális otthonába való szállításából és esetleges visszaszállításából származó közlekedési és mentőszállítási költségeket teljes egészében az állam viseli. Az 5. § (3) bekezdése alapján történt mentőszállítás költségei a beteget, illetőleg a fizetésre kötelezett személyt terhelik.

(5) Ha a kórházi (munkaterápiás intézeti, elmebetegotthoni) elhelyezésre, idegen család körében gondozásra már nem szoruló betegnek családja körében történő elhelyezése a tartásra köteles és képes személy szándékos magatartásán hiúsul meg, és az ápolt maga fizetésképtelen, az egészségügyi szakigazgatási szerv az osztályvezető-főorvos (intézet, otthon vezetője) javaslatára a tartásra köteles személyt az ápolási díj (külön orvosi díj), illetőleg a gondozási díj egy negyedénél nagyobb részének megfizetésére is kötelezheti,

41. § (1) A beteg a munkaterápiás foglalkoztatás keretében tanúsított munkakészségéhez és végzett munkájához mérten havonként a kórház (munkaterápiás intézet) költségvetése terhére jutalomban részesíthető. A jutalom összegét az egészségügyi miniszter által meghatározott keretben az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) esetenként állapítja meg.

(2) A munkaterápiás foglalkoztatás közben elszenvedett üzemi baleset következtében csökkent munkaképességűvé vált személyeknek az elmeosztályról (munkaterápiás intézetből, elmebetegotthonból) történt elbocsátása utáni ellátásáról külön jogszabály rendelkezik.

42. § A Tvr. és e rendelet alkalmazása szempontjából hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadó szülő, az örökbefogadott gyermek, valamint a testvér és az élettárs.

43. § Az elmeosztályon (munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban, idegen családnál) elhelyezett betegnek engedély nélküli távozása (szökése) esetében rövid úton azonnal, és ezenkívül írásban is - lehetőleg a pontos személyleírás, a különös ismertetőjelek és a valószínű körülmények közlésével - értesíteni kell a hozzátartozót, az elsőfokú rendőrhatóságot, valamint a beteg lakóhelye szerint illetékes idegbeteggondozó intézetet (körzeti orvost). Ez a szükséghez képest intézkedik a beteg visszaszállítása iránt.

44. § A járásbíróság jogosult az elmeosztály betegfelvételi naplóját és a betegekre vonatkozó iratokat megtekinteni és ellenőrizni, hogy a felülvizsgálat minden esetben megtörtént-e.

45. § (1) Ez a rendelet az 1966. évi október hó 1. napján lép hatályba; hatálybalépésével egyidejűleg a 10.583/1903. BM rendelet (Rendeletek Tára 19. oldal), az 1.300/1932. NMM rendelet (Rendeletek Tára 530. oldal) 19-20. §-ai, a 3.410/ 1949. NM rendelettel kiadott Szabályzat 83. és 93. §-a, a 8.300-21/1954. (Eü K 14.) EüM utasításnak az elmebetegek beutalására vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

(2) Azokban az ügyekben, amelyekben a kórház e rendelet hatálybalépését megelőzően az elmeosztályra felvett személyről értesítést küldött a bíróságnak, a korábban hatályban volt szabályok szerint kell eljárni.

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter