37/1967. (X. 12.) Korm. rendelet
a pénzforgalomról és a bankhitelről
I. Pénzforgalom
1. § Állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv, állami költségvetési szerv, szövetkezet és más szocialista gazdálkodó szerv (a továbbiakban: gazdálkodó szerv) - ha jogszabály kivételt nem tesz - köteles pénzforgalmát bankszámlán lebonyolítani és ennek érdekében bankszámlaszerződést kötni. [Ptk. 535. § (1) bek.] A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy a gazdálkodó szervek mely pénzintézettel (pénzintézetekkel) kötnek bankszámlaszerződést.
2. § (1) A gazdálkodó szerv pénzeszközeit - a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével - a szerződés alapján részére nyitott bankszámlán köteles tartani.
(2) A számlatulajdonos a bankszámlája felett szabadon rendelkezik. Rendelkezése nélkül vagy rendelkezése ellenére csak pénzfizetésre szóló végrehajtható bírósági, döntőbizottsági és államigazgatási határozatok alapján terheli meg a pénzintézet a számlát.
(3) Ha a gazdálkodó szerv a saját forrásból származó pénzeszközöket meghatározott időre betétként leköti, - eltérő rendelkezés hiányában - a betét után kamat jár.
3. § A gazdálkodó szerv fizetéseit a bankszámlák között történő elszámolások rendszerében, vagy pedig - a gazdaságosság és a célszerűség figyelembevételével - készpénzben teljesíti.
4. § Bankszámlaszerződést állampolgárok és az 1. §-ban nem említett szervek is köthetnek.
II. Hitelezés
5. § (1) Gazdálkodó szerv kölcsönt vagy egyéb hitelt nem nyújthat és kölcsönt vagy egyéb hitelt csak pénzintézettől vehet igénybe. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a gazdálkodó szervek 30 napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alól a pénzügyminiszter rendelete és annak keretén belül a Magyar Nemzeti Bank kivételt tehet.
6. § (1) Hitelt (kölcsönt) pénzintézet - a 12. §-ban foglaltak kivételével - csak a népgazdasági terv célkitűzéseinek keretén belül a szükségleteknek megfelelő gazdasági tevékenység előmozdítására, a kölcsönvevő saját anyagi erejének szükséges mértékű kiegészítéséként adhat.
(2) Hitel (kölcsön) nyújtásánál a pénzintézet a Kormány által megállapított hitelpolitikai irányelvek alapján és végrehajtásukra a Magyar Nemzeti Bank által kiadott útmutatások szem előtt tartásával jár el.
(3) Hitelt (kölcsönt) pénzintézet gazdálkodó szerv részére - ha jogszabály kivételt nem tesz - csak akkor nyújthat, ha az hitelképes; azaz termékeit (szolgáltatásait) rendszeresen értékesíti, jövedelmezően gazdálkodik, fizetési kötelezettségeinek rendszeresen eleget tesz; illetve ha a pénzintézet a hitel visszafizetését biztosítottnak látja.
(4) A pénzintézet hitelt (kölcsönt) csak akkor nyújthat, ha a gazdálkodó szerv által adott tájékoztatás és a rendelkezésére álló egyéb adatok alapján meggyőződött arról, hogy a hitel- (kölcsön-) nyújtás feltételei fennállanak.
(5) Ha a hitel- (kölcsön-) kérelem az (1) és (3) bekezdésekben megjelölt feltételeknek nem felel meg, vagy ha az igény kielégítését jogszabály vagy a (2) bekezdésben megjelölt irányelvek (útmutatások) nem teszik lehetővé, a pénzintézet a kérelem teljesítését megtagadja.
(6) Nem hitelképes gazdálkodó szervnek a pénzintézet csak akkor nyújthat hitelt (kölcsönt), ha
a) biztosítottnak látja, hogy a gazdálkodó szerv hitelképessége a hitel (kölcsön) nyújtásától számított egy éven belül helyreáll, vagy
b) a gazdaságos működés egy évet meghaladó időben várható helyreállítása céljából a pénzügyminiszter - a gazdálkodó szerv felügyeleti szervének javaslatára - a hitel nyújtásához külön forrást bocsát rendelkezésre.
7. § (1) Hitelt (kölcsönt) a pénzintézet szerződés alapján nyújt.
(2) A hitelszerződés hitelkeretre vonatkozó olyan szerződés, amelynek alapján a pénzintézet - rendelkezésretartási jutalék ellenében - arra vállal kötelezettséget, hogy a jogosult rendelkezésére tartott összeg erejéig, a hitelszerződésben megjelölt időn belül, az ott meghatározott feltételek megléte esetén kölcsönöket folyósít, vagy egyéb hitelműveleteket végez. Hitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges.
(3) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet - akár hitelszerződés keretében, akár ettől függetlenül - meghatározott pénzösszeget bocsát az adós rendelkezésére. Az adós a kölcsön összegének visszafizetésére és kamatfizetésre köteles. (Bankkölcsön.)
(4) A kölcsönszerződésben a kölcsön összegét és lejáratát úgy kell meghatározni, hogy az a kölcsön céljának mielőbbi megvalósítását és az eszközök gazdaságos felhasználását előmozdítsa.
(5) A bankkölcsönt csak a hitel- (kölcsön-) szerződésben meghatározott célra szabad felhasználni.
8. § (1) A bankkölcsönnek anyagi értékkel fedezve kell lennie.
(2) A pénzintézetnek a bankkölcsön fedezetének meglétét ellenőriznie kell. Bankkölcsön fedezetéül szolgálhat:
a) anyag, befejezetlen, vagy félkésztermék, késztermék, állatállomány, áru;
b) külön szabályozott esetekben jövőbeli vagy még el nem választott termény (termés), vagy még kitermelésre váró készlet, legfeljebb a teljesített ráfordítás mértékéig;
c) termékszállításból vagy szolgáltatásból keletkezett és érvényesítés alatt álló, valamint egyéb címen keletkezett követelés;
d) ingatlan vagy egyéb állóeszköz.
9. § (1) Bankkölcsön visszafizetése a 8. § (2) bekezdésében megjelölt vagyontárgyaknak, továbbá értékpapírnak lekötésével (zálogjog), valamint kezességgel, ezeken kívül követelés és egyéb jog engedményezésével biztosítható. (A bankkölcsön biztosítékai.)
(2) Vagyontárgy lekötése esetén a pénzintézet a lekötött vagyontárgyra a kölcsön folyósításával a zálogtárgy átadása nélkül is zálogjogot és kielégítési elsőbbséget szerez. Ha a zálogtárgy a pénzintézet birtokába jut, kölcsönnyújtásból eredő követelését abból bírósági eljárás nélkül elégítheti ki.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a Magyar Nemzeti Banknak az 1956. évi 8. törvényerejű rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében biztosított törvényes zálogjogát és kielégítési elsőbbségét, sem az Országos Takarékpénztárnak az 1850/1949. (III. 1.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési elsőbbségét.
(4) A bankhitelt biztosító zálogjog részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.
10. § (1) A kamatot negyedévenként utólag, ha pedig a kölcsön visszafizetése előbb válik esedékessé, a2 esedékességkor kell megfizetni.
(2) Az alapkamat mértékét, valamint a kölcsönszerződésben kiköthető kamat legmagasabb mértékét, továbbá a kedvezményes feltételekkel nyújtható hitelek körét és kamatának mértékét a Kormány állapítja meg.
(3) Az esedékességkor vissza nem fizetett hitei után az adós az esedékességtől a szerződésben kikötött kamaton felül további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni.
11. § (1) A pénzintézetek és a gazdálkodó szervek országos hatáskörű irányító szervei közötti kapcsolatokat a Magyar Nemzeti Banknál létesített Hitelpolitikai Tanács útján kell biztosítani.
(2) A pénzintézetek a nagyságrendileg jelentős egyes hitelügyekben rendszeresen konzultálnak a felügyeleti szervekkel. Ha a gazdálkodó szerv hitelképessége kétségessé válik és emiatt a hitelezés terén fokozatosan korlátozások alkalmazására kerül sor, a pénzintézet folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti szervet annak érdekében, hogy biztosítsák a szükséges összhangot a felügyeleti szerv intézkedései és a hitelezési döntések között. A felügyeleti szervek is tájékoztatják a pénzintézetet a gazdálkodó szervek hitelgazdálkodását érintő fontosabb döntésekről, illetve körülményekről.
12. § Az állampolgárok, továbbá az 1. §-ban nem említett szervek is részesülhetnek bankkölcsönben,
III. Üzletszabályzat
13. § A pénzintézetek a tevékenységi körükbe tartozó feladatok ellátásához szükséges bankügyletek általános jellegű feltételeit üzletszabályzatban is megállapíthatják. Az üzletszabályzattól szerződéssel el lehet térni. Az üzletszabályzatot a pénzügyminiszter hagyja jóvá.
14. § Ez a rendelet 1968. január 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 6/1961. (III. 7.) Korm. rendelet, valamint a 4/1961. (I. 22.) Korm. rendelet hatályát veszti. A rendelet végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
Fock Jenő s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke