8/1967. (X. 8.) MüM rendelet

egyes szociális - kulturális juttatásokról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelete 72. §-ában kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Üzemi étkezés

1. § (1) A vállalat, amennyiben ennek feltételei biztosíthatók, köteles a dolgozók üzemi étkezéséről gondoskodni. Üzemi étkezés megszervezését jogszabály kötelezően előírhatja.

(2) A vállalat engedélyezheti nyugdíjasai, más vállalatnak nála munkát végző dolgozói, valamint gyakorlati oktatásban részesülő tanulók részére az üzemi étkezés igénybevételét. A jogszabály ezt kötelezően előírhatja. Kivételesen indokolt esetben - ha ezt a helyi sajátosságok vagy a dolgozó szociális helyzete indokolják - a vállalat dolgozói családtagjainak számára is engedélyezhető, személyre szóló engedéllyel az üzemi étkezés igénybe vétele.

2. § (1) Az üzemi étkezés üzemi vendéglátó vagy vendéglátóipari vállalat útján, más vállalat üzemi konyhájának igénybevételével, illetőleg a vállalat saját kezelésében levő konyha üzemeltetésével biztosítható.

(2) A vállalat, ha az üzemi konyha, illetőleg étterem kapacitása lehetővé teszi, köteles ezt ilyen célra más vállalat rendelkezésére bocsátani,- kivéve, ha ezt biztonsági, egészségügyi stb. okból jogszabály tiltja.

3. § (1) A vállalat - az erre a célra rendelkezésre álló alapja terhére - az üzemi étkezés költségeihez hozzájárulhat.

(2) Vállalati hozzájárulást csak ténylegesen igénybevett üzemi étkezéshez lehet nyújtani.

(3) Családtagok részére vállalati hozzájárulás nem adható.

4. § A kollektív szerződésben kell szabályozni

a) a vállalat az üzemi étkezés milyen formáiról - meleg, félkész, hidegétel - gondoskodik és naponta hány alkalommal biztosít üzemi étkezést,

b) a felhasználható nyersanyagra fordítható összeget (nyersanyag normát),

c) a vállalat által nyújtott hozzájárulás mértékét,

d) a kedvezményes üzemi étkezésben való részvétel feltételeit,

e) az étkezésért fizetendő térítés mértékét.

Vállalati üdülés

5. § (1) A vállalat az e célra rendelkezésre álló alapja terhére megszervezheti dolgozói és családtagjaik szervezett üdülését.

(2) Az üdülés megszervezése érdekében a vállalat üdülőt, hétvégi üdülőt tarthat fenn, üdülési céljaira épületet bérelhet, más vállalattal e célból együttműködhet vagy az üdülésre más alkalmas módon (pl. sátortábor létesítésével) lehetőséget teremthet.

(3) A vállalat a fejlesztési alapból vagy külön jogszabályban megjelölt forrásból is létesíthet új üdülőt.

6. § (1) A vállalat magánszemélyektől üdülőt, üdülés céljaira ingatlant vagy telket nem vásárolhat. A felügyeleti szerv ez alól indokolt esetben kivételt engedélyezhet.

(2) Száznál kevesebb férőhelyet biztosító üdülőt csak akkor szabad létesíteni, ha az üdülőben elhelyezettek étkeztetése konyha és étterem létesítése nélkül közeleső más üdülőben vagy vendéglátó vállalatnál megoldható és az üdülő létesítése nem igényel kommunális beruházást (pl. út. csatornahálózat építését).

(3) A vállalati üdülő megszüntetése esetén az üdülőt más vállalat részére kell felajánlani. Ha az üdülőre más vállalat nem tart igényt, az üdülő férőhelyeit a Szakszervezetek Országos Tanácsa engedélyével szabad egyéb, nem üdülési célra igénybevenni.

7. § (1) A szakszervezet vállalati szerve az igazgató véleményének meghallgatása után határozza meg

a) az üdülés céljaira rendelkezésre álló összeg felhasználásának módját,

b) az üdülésben való résztvétel feltételeit és a fizetendő térítés mértékét,

c) az ellátásra fordítható összeget (nyersanyagnormát).

(2) Ha a szakszervezet vállalati szerve másként nem rendelkezik, egy személy évenként legfeljebb 14 napon keresztül vehet részt kedvezményes üdültetésben. Ha azonban más igény nincs, az üdülést a teljes üzemelési költség megtérítése ellenében ezen túlmenően is igénybeveheti,

Gyermekintézmények

8. § (1) A vállalat a szakszervezet vállalati szervével egyetértésben - a külön jogszabályokban meghatározott feltételek mellett - bölcsődét, napközi otthonos óvodát és napközi otthont létesíthet és ezek fenntartási és üzemelési költségeinek a szülők térítési díját és ezen intézmények saját bevételét meghaladó részét az e célra rendelkezésre álló alapja terhére fedezheti. Már működő gyermekintézményt a vállalat csak a szakszervezet vállalati szervének egyetértésével szüntethet meg.

(2) Új bölcsőde létesítéséhez vagy meglevő megszüntetéséhez a megyei (fővárosi, megyei jogú városi), napközi otthonos óvoda és a napközi otthon létesítéséhez vagy meglevő megszüntetéséhez a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának engedélyét ki kell kérni.

Munkásszállás

9. § (1) A vállalat dolgozóinak elhelyezése érdekében munkásszállást létesíthet.

(2) Munkásszállást létesíthet több vállalat közösen, valamint a felügyeleti szerv is az irányítása alá tartozó vállalatok dolgozói részére.

(3) A munkásszállásokra vonatkozó egészségügyi előírásokat az egészségügyi miniszter határozza meg.

10. § (1) A munkásszállásokat a következő feltételek szerint kategóriákba kell sorolni:

Az I. kategóriába az a munkásszállás tartozik:

a) amelyet állandó jellegű épületben, eredetileg is erre a célra korszerű kivitelben létesítettek és végleges rendeltetéssel rendeztek be munkásszállásnak;

b) amelyet közművekkel és központi fűtéssel láttak el;

c) amelyben a lakószobák többségében a tervezett férőhelyek száma legfeljebb három, és szobánként állandó hideg-melegvízzel ellátott fürdőszoba, vagy mosdó van;

d) amelyben a szobák túlnyomó része berendezésének színvonala az átlagosat meghaladja.

A II. kategóriába az a munkásszállás tartozik, amelyben az I. kategória a), b) és d) pontjai szerinti feltételek fennállnak és ahol

a) a lakószobák többségében a tervezett férőhelyek száma a hármat meghaladja, de nyolcnál nem több;

b) általában csak emeletenként van közös fürdő, vagy mosdóhelyiség, a heti kétszeri melegvízszolgáltatást azonban biztosították.

A III. kategóriába az a munkásszállás tartozik:

a) amelyet eredetileg nem szállás céljára létesített épületben, épületrészben, de tartós jelleggel rendeztek be munkásszállásnak;

b) amelyet közművekkel láttak el;

c) amelyekben a lakószobák többségében a férőhelyek száma a nyolcat meghaladja, de a tizen--négyet nem éri el;

d) amelyben heti kétszeri melegvízszolgáltatással közös fürdő, illetőleg zuhanyozó helyiség van.

A IV. kategóriába az a munkásszállás tartozik:

a) amelyet ideiglenes vagy állandó jellegű épületben, szállás céljára, ideiglenes rendeltetéssel rendeztek be;

b) amelyet részben, vagy egészben közművekkel láttak el.

Az V. kategóriába az a munkásszállás tartozik:

a) amelyet ideiglenes, vagy állandó jellegű épületben, épületrészben, alagsorban, padlástérben, vagy üzlethelyiségben rendeznek be ideiglenes rendeltetéssel szállás céljára;

b) amelyet részben láttak el közművekkel.

A VI. kategóriába az V. kategóriába nem sorolható munkásszállás tartozik.

Az I. és II. kategóriába kell sorolni azokat a munkásszállásokat is, amelyeket eredetileg nem munkásszállás céljára létesítettek, de a kategóriára előírt feltételeknek egyébként megfelelnek.

11. § (1) A dolgozó a szállás igénybevételéért az alábbi határok között megállapított térítési díjat köteles fizetni:

a) az I. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 160-220 Ft,

b) a II. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 120-160 Ft,

c) a III. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 85-120 Ft,

d) a IV. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 65-85 Ft,

e) az V. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 25-65 Ft,

f) a VI. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 15-25 Ft.

(2) Az építőiparban változó munkahelyen foglalkoztatott munkásszálláson elhelyezett dolgozó által fizetendő térítési díj összege:

a) az I. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 135-190 Ft,

b) a II. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 105-135 Ft,

c) a III. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 75-105 Ft,

d) a IV. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 55-75 Ft,

e) az V. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 20-55 Ft,

f) a VI. kategóriájú szállásnál egy személyre havi 15-20 Ft.

(3) A térítési díjaknak az (1)-(2) bekezdésben megjelölt határok közötti megállapításánál a szobák berendezései és felszerelési színvonalát, fekvését, a férőhelyek számát lehet figyelembe venni:

(4) A változó munkahelyen a foglalkoztatott építőipari családfenntartó dolgozók részére a (2) bekezdés szerinti térítési díjból az I-IV. kategóriáknál 15 százalék engedmény adható az esetben is, ha az így megállapított térítési díj kevesebb, mint a kategória alsó határa.

12. § A munkásszállás kategóriájától függetlenül biztosítani kell a szállás világítását, fűtését és takarítását, valamint az ágynemű használatát és annak rendszeres mosatását. Ezek ellenértékét a térítési díj magában foglalja.

13. § (1) A munkásszálláson való elhelyezés feltételeit a 10. § szerint, a munkásszállás kategóriáját és a térítési díjak mértékét, valamint a szállás házirendjét a szállás fenntartó szerv vezetője állapítja meg a szakszervezeti szervvel egyetértésben.

(2) Ha a szálláson a 12. §-ban felsoroltakon felül egyéb szolgáltatást is biztosítanak, ezek térítési díját - a szállás térítési díján felül - is a szállást fenntartó szerv állapítja meg a szakszervezeti szervvel egyetértésben.

14. § (1) Munkásszálláson a dolgozó családtagjait elhelyezni nem szabad, kivéve ha a vállalattal szintén munkaviszonyban áll.

(2) A dolgozónak a munkaviszony megszűnésekor a munkásszállást el kell hagyni. A szállást fenntartó szerv vezetője a munkaviszony megszűnése nélkül is megvonhatja a szállásjuttatást, illetve a dolgozót a szállásról eltávolíthatja, ha a szállás rendjét, fegyelmét súlyosan megsérti vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, illetőleg olyan életmódot folytat, amelyre tekintettel a szálláson történő elhelyezése nem tartható fenn.

15. § A rendelet hatálybalépése előtt létesített, de még meg nem szüntetett családi szállások, valamint az ott nyújtott szolgáltatások igénybevétele esetén fizetendő térítést úgy kell meghatározni, hogy a fenntartási költségek megtérüljenek.

16. § (1) Ez a rendelet az 1968. évi január hó 1. napjával lép hatályba.

(2) A hatálybalépéssel a kedvezményes üdültetésről szóló 14/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet végrehajtásáról intézkedő 1/1961. (VII. 30.) MüM-PM együttes rendelet, az üdülőkben alkalmazható élelmezési nyersanyagnormákról és a beutaltak térítési díjáról szóló 2/1966. (II. 13.) MüM rendelet, a munkásszálláson történő elhelyezés feltételeiről és a térítési díjakról szóló 2/1981. (III. 28.) MüM, valamint a munkásszálláson történő elhelyezés feltételeiről és térítési díjakról szóló 2/1961. (III. 28.) MüM rendelet kiegészítéseként megjelent 9/1961. (XII. 6.) MüM rendeletek hatályukat vesztik.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter