9/1967. (X. 8.) MüM rendelet

a munkaügyi viták eldöntéséről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelete 109. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § (1) A dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában a vállalati-, valamint a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a bíróság jár el. [Mt. 63. § (1) bek.]

(2) Külön jogszabály vonatkozik

a) a bírák, ügyészek és az ügyészségi nyomozók munkaviszonyának keletkezésével, megszüntetésével és az áthelyezésükkel és az ellenük hozott fegyelmi határozattal;

b) a vasút, a posta, a hajózás és légi közlekedés dolgozóinak fegyelmi határozattal, valamint

c) a társadalombiztosítással, a találmánnyal, a szolgálati lakással és a társadalmi bíróság intézkedésével kapcsolatban felmerült vitákra.

(3) Ha a dolgozó valamely jogosultságát nem jogszabály biztosítja, hanem annak megadását az igazgató a mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve ha jogszabály megengedi.

I. MUNKAÜGYI DÖNTŐBIZOTTSÁG

2. § Minden munkaügyi vitában - a magasabb vezetőállásúak kivételével [Mt. V. 115., 122. § (4) bek.] - elsőfokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el.

A munkaügyi döntőbizottság megalakítása

3. § (1) Munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani minden olyan vállalatnál, valamint annak más helységben levő olyan egységénél, ahol szakszervezeti szerv működik. Nagyobb létszámot foglalkoztató vállalaton belül - a Mt. V. 103. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint - szükség esetén több munkaügyi döntőbizottság is alakítható. Ez utóbbiak számát a kollektív szerződésben kell meghatározni.

(2) A MÁV-nál, Postánál, a Honvédelmi, illetőleg a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerveknél, úgyszintén az alsó- és középfokú oktatási intézményeknél, az egészségügyi intézményeknél, továbbá a bíróságok és ügyészségek, valamint a mezőgazdasági üzemek tekintetében a miniszter - a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - határozza meg, hogy hol kell munkaügyi döntőbizottságot alakítani.

(3) Olyan vállalatok számára, amelyeknél az (1)-(2) bekezdés szerint munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, valamint a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek és a magánmunkáltatók számára a járási (városi, városi kerületi) tanácsnál közös munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani.

A munkaügyi döntőbizottság illetékessége

4. § (1) Az eljárásra a dolgozó munkahelye szerinti munkaügyi döntőbizottság illetékes.

(2) Ha a munkahelyen döntőbizottság nem szervezhető, de a vállalatnak a járás, vagy a megye területén van olyan egysége (pl. járási központ), amelynél munkaügyi döntőbizottság működik, a 3. § (3) bekezdése szerinti közös munkaügyi döntőbizottság helyett az jár el. Erről a közös munkaügyi döntőbizottságot, valamint a területi munkaügyi döntőbizottságot a vállalatnak értesítenie kell.

(3) A kiküldetést (külszolgálatot) teljesítő, úgyszintén a más vállalathoz kirendelt dolgozó munkaügyi vitájában az eredeti munkahely szerinti munkaügyi döntőbizottság illetékes. A változó munkahelyre alkalmazott dolgozó vitájában a vállalat központjának munkaügyi döntőbizottsága jár el, kivéve ha a munkahelyi egységnél is működik munkaügyi döntőbizottság és a munkaügyi vita elbírálásakor a dolgozót annál az egységnél foglalkoztatják.

5. § (1) Ha a vállalatnál ugyanazon helységben több munkaügyi döntőbizottságot szerveztek, a vezetőállást betöltő dolgozó vitájában - a magasabb vezetőállásút kivéve - a kollektív szerződésben kijelölt döntőbizottság jár el. Ha pedig a dolgozó nem minősül vezetőállásúnak, de olyan egység vezetője vagy vezetőhelyettese, amely mellett önálló munkaügyi döntőbizottság működik, az eljárásra a felettes vállalati egység döntőbizottsága illetékes.

(2) A vállalat különböző, önálló munkaügyi döntőbizottsággal rendelkező egységeinek állományába tartozó dolgozók együttes károkozása vagy fegyelmi vétség együttes elkövetése setén a panaszt az egységek legközelebbi felettes egységének munkaügyi döntőbizottsága bírálja el.

(3) A munkaviszony megszűnése után felmerült munkaügyi vitában az a munkaügyi döntőbizottság illetékes, amelyhez a dolgozó akkor tartozott, amikor még a munkaviszonya fennállott. Ha ez a döntőbizottság időközben megszűnt, a panaszt a jogutód vagy a felettes egység munkaügyi döntőbizottsága bírálja el. Egyéb esetekben a volt munkahely szerinti közös munkaügyi döntőbizottság jár el.

6. § A községi tanács végrehajtó bizottsága hivatali szervezete dolgozói munkaügyi vitáinak elintézésére, a járási tanács vb. hivatali munkaügyi döntőbizottsága illetékes.

7. § A 4-6. §-ok szabályai irányadóak abban az esetben is, ha a panaszt a dolgozó jogutóda (pl. örököse, hozzátartozója) terjeszti elő vagy az ellen irányul.

A munkaügyi döntőbizottság személyi összetétele

8. § (1) A munkaügyi döntőbizottság elnökét és két elnökhelyettesét a szakszervezet vállalati szerve és a vállalat együttes javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke bízza meg. A bizottság többi tagját azonos arányban a szakszervezeti bizottság, illetve a vállalat jelöli ki olyan létszámban, hogy a munkaügyi döntőbizottság működésének zavartalansága biztosítva legyen. [Mt. V. 103. § (1) bek.] Ha az ügyek száma vagy jellege megkívánja, több elnökhelyettes is kijelölhető.

(2) A közös munkaügyi döntőbizottság elnökét és helyetteseit az illetékes tanács végrehajtó bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa együttes javaslata alapján bízza meg a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke. Állandó elnöknek a végrehajtó bizottság hivatali szervezete egyik dolgozóját, helyettesnek pedig legalább négy személyt kell jelölni akként, hogy a döntőbizottsághoz tartozó leggyakoribb szakmák, illetőleg foglalkozási ágak (pl. pedagógusok, egészségügyi, szövetkezeti dolgozók) azáltal is képviselve legyenek. Ugyanezen elvek szerint kell kijelölni a döntőbizottság tagjait is.

9. § (1) A munkaügyi döntőbizottság elnökének, valamint tagjának a vállalat körülményeit jól ismerő, megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező, köztiszteletben álló és feddhetetlen dolgozót kell megbízni.

(2) Nem javasolható a munkaügyi döntőbizottság elnökének és elnökhelyetteseinek, illetőleg nem jelölhető ki tagnak vagy póttagnak

a) a vállalat igazgatója és helyettesei, valamint a vállalat munkaügyi döntőbizottsággal rendelkező egységeinek vezetői és helyettesei az egység munkaügyi döntőbizottságához,

b) a vállalat jogtanácsosa, a jogi osztály vezetője, valamint az a jogügyi előadó, aki munkaügyi vonatkozású (fegyelmi, kártérítési stb.) határozatokat készít elő, továbbá a személyzeti-, munkaügyi vezető és a fegyelmi ügyek kivizsgálásával megbízott dolgozó,

c) a vállalat, valamint az önálló döntőbizottsággal rendelkező vállalati egység szakszervezeti szervének elnöke és titkára.

(3) A munkaügyi döntőbizottság elnökének elnökhelyettesének és tagjának megbízása megszűnik, ha

a) lemondott és lemondását a kijelölésre, illetőleg megbízásra jogosult szerv elfogadta,

b) a vállalatnál a munkaviszonya megszűnt,

c) olyan munkakörbe, illetőleg tisztségbe került, amely miatt a (2) bekezdésben foglaltak alapján nem lenne jelölhető sem,

d) visszahívták.

10. § (1) Visszahívásnak akkor van helye, ha a döntőbizottság elnöke vagy tagja a kötelezettségeit hanyagul vagy egyébként a törvénynek nem megfelelően látta el, illetőleg ha a tisztségre méltatlanná vált.

(2) A visszahívásra a kijelölő szerv jogosult. Az elnök és elnökhelyettes visszahívásáról a vállalat szakszervezeti szerve és az igazgató együttes javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke dönt. A visszahívást a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke is kezdeményezheti.

11. § (1) A munkaügyi döntőbizottság tagjait a kijelöléskor megbízó levéllel kell ellátni.

(2) A vállalati munkaügyi döntőbizottság megalakulásáról, annak elnökéről és tagjairól, valamint a tisztségekben bekövetkezett változásokról a vállalat dolgozóit a helyi szokásoknak megfelelően tájékoztatni kell. Közös döntőbizottságok esetén erről a tanács végrehajtó bizottságának elnöke intézkedik.

A munkaügyi döntőbízottság működésének biztosítása

12. § (1) A munkaügyi döntőbizottság akadálytalan működéséhez biztosítani kell

a) a tárgyalás megtartásához helyiséget,

b) a tárgyalási jegyzőkönyvek vezetéséhez, valamint az ügyviteli munkák ellátásához gépírót,

c) az ügyviteli költségeket (papír, írószer, postaköltség, bélyegző, szakkönyvek, hivatalos és szaklapok beszerzése stb.).

(2) A vállalat igazgatója köteles egy - illetőleg az ügyek számától függően több - dolgozónak kifejezett munkaköri kötelességeként előírni a munkaügyi döntőbizottság ügyvitelének ellátását is. E dolgozó (dolgozók) a döntőbizottság elnökének a munkával kapcsolatos utasításait köteles végrehajtani. Ha e munka végzése során túlmunka szükségessége merül fel, annak elrendelésére is az elnök jogosult.

(3) A munkaügyi döntőbizottság működésével kapcsolatban felmerült költségek - ideértve az esetleges túlmunka ellenértékét is - a vállalatot, illetőleg a közös munkaügyi döntőbizottság vonatkozásában az illető tanács végrehajtó bizottságát terheli.

13. § (1) A munkaügyi döntőbizottság elnöke a panasz (16. §) átvételére jogosult személyekről, az átvétel meghatározott időpontjáról, valamint a panasz szóbeli benyújtásának módjáról a vállalat dolgozóit részletesen tájékoztatni köteles.

(2) Az írásban előterjesztett panaszt két példányban kell benyújtani. A szóban előadott panaszról három példányban jegyzőkönyvet kell felvenni és azt a panaszossal is alá kell iratni, majd a jegyzőkönyv egy példányát részére át kell adni.

(3) A benyújtott vagy jegyzőkönyvbe felvett panaszt, továbbá minden beérkezett iratot a munkaügyi döntőbizottság iktatókönyvébe iktatni és azután azonnal az elnökhöz továbbítani kell.

A felek és képviselőik

14. § (1) Ha a vállalatot nem az igazgató vagy a jogtanácsos (jogi előadó) képviseli, az igazgatónak a vállalatot képviselő dolgozót írásban meghatalmazással kell ellátnia. Meghatalmazás nélkül járhat el az egységvezető azokban az ügyekben, amelyeket az általa vezetett egység mellett működő munkaügyi döntőbizottság bírál el.

(2) A dolgozót hozzátartozója, munkatársa, ügyvéd és a szakszervezet is képviselheti.

(3) Ha a dolgozót ügyvéd képviseli, az ügyvédi rendtartásban előírt meghatalmazást kell az iratokhoz csatolnia. Ha a dolgozó képviseletét hozzátartozója vagy munkatársa látja el, a dolgozónak két tanú aláírásával ellátott írásbeli meghatalmazást kell adni. A fiatalkorú dolgozó érdekében törvényes képviselője meghatalmazás nélkül is eljárhat. Meghatalmazás kell a szakszervezeti képviselő részére is, kivéve ha a dolgozó kérése nélkül jár el.

(4) A munkaügyi vita elintézése során a dolgozót abban az esetben is félnek kell tekinteni, ha nevében és helyette a szakszervezet jár el. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha akár a dolgozó, akár a vállalat oldalán az ügyész lép fel.

15. § A fél és igazolt meghatalmazottja az iratokba betekinthet, abból jegyzeteket, másolatokat készíthet, kivéve ha az ügy államtitkot vagy szolgálati titkot érint. Ilyen esetben az iratok csakis a döntőbizottság elnökének, elnökhelyettesének vagy tagjának jelenlétében tekinthetők meg. A megtekintéshez szükséges annak az engedélye is, aki egyébként a titok tekintetében az engedélyadásra jogosult.

A munkaügyi döntőbizottság eljárása

a) A panasz és előterjesztése

16. § (1) A munkaügyi döntőbizottság eljárása panasz alapján indul meg. A panasznak (13. §) tartalmaznia kell a döntésre irányuló határozott kérelmet, az annak alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat.

(2) Panaszos a panaszát a tárgyalás berekesztéségig módosíthatja és attól el is állhat, illetőleg egyezséget köthet.

17. § (1) A panaszt - a (2) bekezdés szerinti kivételtől eltekintve - az elévülési időn belül (Mt. 5. §) lehet előterjeszteni.

(2) A kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a panaszt

a) a munkaviszony megszüntetése,

b) a kártérítésre és tévesen kifizetett munkabér visszafizetésére kötelező határozat, fizetési felszólítás, valamint

c) a fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetést kiszabó határozat ellen.

18. § (1) A panasz benyújtási határidő és az eljárás során kitűzött határidő (határnap) elmulasztása esetén a fél mulasztását kimentheti, ha bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt [Mt. V. 107. § (2) bek.].

(2) Nincs kimentésnek helye a munkaviszony megszüntetés miatti vitában, ha a határozat kézbesítése után már hat hónap eltelt.

(3) Ha a dolgozó az elbocsátást vagy áthelyezést kimondó fegyelmi határozat elleni panaszt a kézbesítést követő hat hónap eltelte után nyújtotta be, nem követelheti a munkaviszony folytatását, illetőleg az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő további foglalkoztatását és munkabért is csak a panasz benyújtását megelőző hat hónapi időre követelhet. Csak a panasz benyújtását megelőző hat hónapi időtartamra követelhető a munkabér abban az esetben is, ha a panasz a munkaköri besorolás, illetőleg a munkabér megváltoztatása ellen irányul.

b) Intézkedés a panasz alapján

19. § (1) A munkaügyi döntőbizottság a panaszt az előterjesztéstől számított nyolc napon belül köteles elbírálni. [Mt. V. 109. § (1) bek.] Ezért az elnök a panaszt haladéktalanul megvizsgálja és szükség esetén határidő kitűzésével felhívja a panaszost annak kiegészítésére.

(2) A felhívás irányulhat hiánypótlásra (adatok, bizonyítékok közlésére stb.), illetőleg ha a panaszt a benyújtására előírt határidő után adták be, a panaszost fel kell hívni arra, hogy mulasztását mentse ki. Ha a panaszos késedelmét kimenteni nem tudja vagy kimentésnek a 18. § (2) bekezdése szerint nincs helye, a döntőbizottság tárgyaláson hoz elutasító határozatot.

(3) Az elnök az előkészítés érdekében iratok, továbbá adatok beszerzése végett más szervet és hatóságot is megkereshet és azok kötelesek a megkeresésnek eleget tenni.

c) Áttétel

20. § (1) Ha a panaszból megállapítható, hogy annak elbírálása más szerv, illetőleg döntőbizottság hatáskörébe vagy illetékességi körébe tartozik, a munkaügyi döntőbizottság a panaszt a hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező szervhez teszi át és arról a feleket határozatban értesíti.

(2) Hatáskörének hiányát a munkaügyi döntőbizottság egész eljárása alatt, illetékességét pedig a tárgyalás megkezdéséig hivatalból vizsgálni köteles.

(3) Felek a hatáskör hiányát az egész eljárás alatt, az illetékesség hiányát pedig a tárgyalás megkezdéséig kifogásolhatják.

d) Idézés a panasz tárgyalására

21. § (1) A tárgyalás kitűzéséről az elnök köteles gondoskodni.

(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a felek és képviselőik, valamint a többi megidézett (az esetleges tanúk és a szakértők) az idézést a tárgyalás megtartása előtt legalább 48 órával korábban kézhez kaphassák.

(3) Ha az idézés a vállalaton belül kézbesítő könyvvel történik, a címzettnek az átvételt az időpont megjelölésével és aláírásával kell tanúsítania. Ha az átvételt vagy az aláírást megtagadná, az idézést nála kell hagyni és ezt a körülményt a kézbesítő könyv megfelelő rovatában fel kell tüntetni. Ha a kézbesítés postán történik, azt tértivevénnyel kell teljesíteni.

(4) A vállalat köteles a panasszal fellépő dolgozót, valamint az ügyben megidézett más személyeket a munkaügyi döntőbizottság tárgyalására elengedni.

22. § Ha a munkaügyi döntőbizottság az ügy eldöntése érdekében célszerűnek látja, elrendelheti az előtte folyamatban levő olyan ügyek egyidejű tárgyalását, amelyeket ugyanaz a panaszos nyújtotta be (pl. bérkövetelés, majd utána történt munkaviszony-megszüntetés miatt), vagy több dolgozó azonos tárgyú panaszt külön-külön terjesztett elő (pl. két, azonos munkakörben dolgozó egyidőben panaszolja az egészségügyi pótszabadságot).

e) Az eljáró tanács kijelölése

23. § (1) A munkaügyi döntőbizottság három tagú tanácsban jár el. [Mt. V. 103. § (2) bek.] Vezetője a döntőbizottság elnöke, aki maga helyett az elnökhelyettest is megbízhatja a tanács vezetésével.

(2) Az eljáró tanács két tagját - egyet a vállalat, egyet a szakszervezeti szerv által - a kijelöltek közül az elnök esetenként hívja be. Ennek során figyelemmel kell lennie arra, hogy a munkaügyi vitában érintett kérdést és a körülményeket legjobban ismerő tagok vegyenek részt az elbírálásban.

(3) A tárgyalás napjáról az elnök a tagokat oly módon köteles értesíteni, hogy esetleges akadályoztatásuk esetén a tárgyalásig más tag behívásáról gondoskodni tudjon.

24. § (1) Nem jelölhető ki az eljáró tanács elnökének és tagjának, akinek az eljárásban való részvétele összeférhetetlen, vagy akitől a tárgyilagos döntés meghozatala egyéb alapos okból nem várható el.

(2) A döntőbizottság elnökének, továbbá tagjainak az eljárásban való részvétele összeférhetetlen, ha

a) jogaira vagy kötelezettségeire a vita elbírálása kihatással lenne,

b) a panaszra okot adó intézkedést maga hozta, meghozatalában közreműködött, vagy ennek során tanúként, szakértőként kihallgatták,

c) a panaszos vagy az intézkedést meghozó személy közvetlen felettese vagy közvetlen beosztottja,

d) a panaszos vagy az intézkedést meghozó személy egyeneságbeli rokona vagy annak házastársa, örökbefogadója, illetve nevelő szülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, testvére, házastársa vagy volt házastársa, élettársa, jegyese, a házastárs egyeneságbeli rokona vagy testvére, továbbá a testvér házastársa.

(3) Az összeférhetetlenséget és elfogultságot a munkaügyi döntőbizottságnak az egész eljárás során hivatalból vizsgálnia kell.

(4) Az elnök és a tagok a saját személyükkel szemben fennálló összeférhetetlenséget és elfogultságot oly időben kötelesek bejelenteni, hogy helyettük más behívására, illetőleg kijelölésére sor kerülhessen. Az elnök által bejelentett összeférhetetlenség vagy elfogultság esetén helyette az elnökhelyettes vagy a tagok bármelyike esetében pedig az elnök által kijelölt tagnak kell az adott ügyben eljáró tanácsban részt vennie.

f) A tárgyalás

25. § (1) A munkaügyi döntőbizottság tárgyalása nyilvános, kivéve ha a közérdek vagy a dolgozó érdeke folytán a nyilvánosság kizárása indokolt. [Mt. 66, § (1) bek.]

(2) Tárgyalást csak szabályszerűen megalakult munkaügyi döntőbizottság tarthat.

26. § (1) A tárgyalás megkezdése előtt meg kell kérdezni, hogy az eljáró tanács elnöke és tagjai ellen összeférhetetlenség vagy elfogultság miatt nem emelnek-e kifogást. Ezt, valamint a felek nyilatkozatát a jegyzőkönyvbe fel kell venni.

(2) Ha a kifogásnak a tanács akár egy tagja is helyt ad, haladéktalanul gondoskodni kell az elnök ellen bejelentett kifogás esetén az elnökhelyettes, a döntőbizottság tagja ellen bejelentett kifogás esetén pedig új tag behívásáról.

(3) Ha az elnökön kívül indokolt kifogást jelentenek be mindkét elnökhelyettes ellen is, az igazgató és a szakszervezet vállalati szerve a munkaügyi döntőbizottság tagjai közül haladéktalanul elnököt köteles megbízni az adott munkaügyi vita tárgyalására. A vállalat, illetőleg a szakszervezet vállalati szerve által kijelölt valamennyi döntőbizottsági tag ellen bejelentett kifogás esetén a vállalat dolgozói közül a 9. §-ban foglalt elvek figyelembevétele mellett kell kijelölni az adott munkaügyi vitában eljáró tanács elnökét és tagjait.

27. § A munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán az elnök kötelessége a rendet és fegyelmet fenntartani. A tárgyalást súlyosan megzavaró, illetőleg a tárgyalási rendet sértő felet vagy más személyt az elnök a tárgyalás helyéről kiutasíthatja. Ezt a jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

28. § A tárgyaláson az elnök engedélyével kérdéseket a döntőbizottság tagjai, továbbá a felek és képviselőik is feltehetnek. Az elnöknek azonban ügyelnie kell arra, hogy az ügyhöz nem tartozó kérdések feltevésével az eljárás gyors befejezését ne akadályozzák.

29. § (1) A tárgyalás megnyitása után az elnök számbaveszi a megidézetteket és megállapítja, hogy a megidézettek jelen vannak-e.

(2) Ha felek bármelyike a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, a bizonyítás felvehető és a panasz érdemben elbírálható, kivéve, ha az ügy tisztázása érdekében a távollevő fél meghallgatása is szükséges.

(3) A munkaügyi döntőbizottság a bizonyítást akkor is lefolytathatja, ha az idézés nem volt szabályszerű és a távollevő fél jelenléte a tényállás tisztázásához nem feltétlenül szükséges, azonban határozatot csak akkor hozhat, ha a döntés teljes egészében a távollevő javára szól.

(4) A dolgozó indokolt kérelmére - a (2)-(3) bekezdés korlátai között - a tárgyalást el lehet halasztani.

30. § A döntőbizottság elnökének a tárgyalás megkezdésekor a panaszt, a beadványokat és a beszerzett iratok tartalmát ismertetni kell. Tanúk (35. §) a tényállás ismertetésénél nem lehetnek jelen.

31. § (1) A munkaügyi döntőbizottság először a panaszost hallgatja meg, majd felszólítja az ellenérdekű felet, hogy adja elő észrevételeit.

(2) Az elnök a feleket meghallgatásuk után -ha szükséges - felhívja, hogy terjesszék elő bizonyítási indítványukat.

32. § A felek részéről indítványozott bizonyítás elrendelése felől a munkaügyi döntőbizottság határoz; amennyiben az ügy tisztázása érdekében indokolt, a felek indítványa nélkül vagy azon túl is rendelhet el bizonyítást.

Bizonyítékok

33. § (1) Köztudott vagy a munkaügyi döntőbizottság tagjai előtt ismert tényekre bizonyítást elrendelni nem kell. Mellőzhető a bizonyítás olyan tényekre és megállapításokra vonatkozóan is, amelyet az ellenérdekű vagy maga az érintett fél elismer, úgyszintén azokra vonatkozóan, amelyek valósága a rendelkezésre álló iratokkal kétséget kizáróan bizonyítható.

(2) Ha az ügyben a vállalat vagy valamely hatóság előzetes eljárást folytatott le, az ennek során felvett és hiteles iratok alapján rendelkezésre álló bizonyítást csak abban a részében kell megismételni, amelyet a felek vagy a tárgyalás adatai kétségessé tesznek.

34. § A bizonyítás során a munkaügyi döntőbizottság tanúkat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőket vehet igénybe és szemlét tarthat.

a) Tanúk

35. § (1) A tanúkat a tárgyaláson egymás távollétében kell meghallgatni, figyelmeztetve a hamis ta-núzás következményeire. A tanútól meg kell kérdezni, hogy a felekkel milyen érdekeltségi viszonyban van és hogy ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e.

(2) A tanút az elnök hallgatja ki, de a tanács tagjai is jogosultak a tanúhoz kérdéseket intézni. Kérdéseket a felek is indítványozhatnak.

(3) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

36. § (1) Ha a tanúmeghallgatás a tárgyaláson nem végezhető el, azt a munkaügyi döntőbizottság úgyis megteheti, hogy annak foganatosításával egyik tagját bízza meg, aki a (megjelenésben akadályozott, stb.) tanút tartózkodási helyén hallgatja ki. A meghallgatásról készült jegyzőkönyvet a tanúval is alá kell iratni.

(2) Ha a távol dolgozó vagy munkaviszonyban nem álló távol lakó tanú meghallgatására van szükség, annak foganatosítása végett a tanú munkahelyén működő döntőbizottságot, illetőleg az utóbbi esetben a lakóhelye szerinti közös munkaügyi döntőbizottságot lehet megkeresni. A megkeresésben részletesen közölni kell, hogy milyen ügyben és milyen tényekre nézve szükséges a kihallgatás.

(3) A megkeresett munkaügyi döntőbizottság a megkeresés kézbesítését követő három napon belül köteles a tanút kihallgatni és a kihallgatásról felvett jegyzőkönyvet a megkereső munkaügyi döntőbizottságnak haladéktalanul megküldeni.

(4) A tárgyaláson kívül történő tanúkihallgatásról - ha lehetőség van rá - a feleket előzetesen értesíteni kell.

37. § A munkaügyi döntőbizottság előtt tanúként megjelent dolgozót - az emiatt mulasztott időre járó átlagkeresetén kívül - megilleti az igazolt utazási, szállás és élelmezési költség megtérítése is. Az a tanú, aki nem áll munkaviszonyban, munkabérveszteség címén - kérelmére - a 10/ 1954. (IX. 1.) IM rendelet 2. § (2) bekezdés szerinti kárpótlásban részesítendő. A tanú költségeit az ügyben félként eljáró vállalatnak kell megfizetnie.

b) Szakértők

38. § (1) Szakértőként a szakmában járatos, megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkező, elsősorban vállalati dolgozót, különösen indokolt esetben pedig igazságügyi szakértőt vagy szakértői szervet lehet kirendelni. Az összeférhetetlenségre és elfogultságra vonatkozó rendelkezéseket a szakértőre is alkalmazni kell.

(2) A felek a kijelölt szakértő személyével kapcsolatban észrevételt tehetnek.

(3) A szakértő meghallgatása a tárgyaláson szóban történik. Előtte figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény előterjesztésének következményeire.

(4) Ha azonban a szakkérdés bonyolult, vagy a szakértő a tárgyaláson nem tud nyilatkozni, a döntőbizottság felhívhatja a szakértőt, hogy véleményét rövid határidőn belül írásban adja elő, illetőleg elrendelheti a szakértőnek új határnapon való meghallgatását.

c) Szemle

39. § (1) A szemlét a munkaügyi döntőbizottság a tárgyaláson nyomban foganatosíthatja, illetve ha erre nincs mód, a helyszínre kiszállhat. A szemlét a döntőbizottság egy kijelölt tagja is elvégezheti.

(2) A tárgyaláson kívül történő szemle megtartásáról - ha lehetőség van rá - a feleket előzetesen értesíteni kell.

A bizonyítás kiegészítése és befejezése

40. § (1) Ha a munkaügyi döntőbizottság a bizonyítékokat nem találja elegendőnek és a tárgyalás folyamán a bizonyítás kiegészítésére és a tényállás tisztázására nem kerülhet sor, a tárgyalást el kell halasztani és lehetőleg nyomban új határnapot kell kitűzni.

(2) Ha az ügy tisztázására csak valamely előzetes eljárás befejezése vagy a megjelenésben tartósan akadályozott (pl. beteg) személy meghallgatása után kerülhet sor, a döntőbizottság az eljárás befejezése, illetőleg az akadályoztatás ismert vagy bejelentett megszűnése után tűzi ki az új határnapot.

(3) Az új tárgyaláson a döntőbizottságnak lehetőleg azonos személyi összetételben kell eljárni. Ha ez nem biztosítható, a tárgyalás megnyitása után az ügyet és az eljárás eredményét ismertetni kell.

41. § Ha a döntőbizottság a lefolytatott bizonyítást elegendőnek találja, további elrendelése nélkül, illetve a már elrendelt mellőzésével a bizonyítási eljárást befejezetté nyilvánítja és a tárgyalást berekeszti.

Határozathozatal

42. § A munkaügyi vitát eldöntő szerv határozattal dönt, [Mt. 66. § (3) bek.] Határozatát zárt tanácskozásban hozza meg. Ennek során előbb a döntőbizottsági tagok, majd az elnök szavaznak. Az eljáró tanácson és a jegyzőkönyvvezetőn kivül más a helyiségben nem tartózkodhat.

43. § (1) A munkaügyi döntőbizottság határozatában az ügy érdemi eldöntésére a következő határozatot hozhatja:

a) a panasznak egészben vagy részben helyt ad,

b) a panaszt elutasítja,

c) az egyezséget jóváhagyja vagy a jóváhagyást megtagadja és az eljárás folytatását rendeli el, vagy

d) az eljárást megszünteti.

(2) Ha az ügyben több igény szerepel és indokolt, hogy a döntőbizottság a vitás kérdések egyikében döntsön (pl. a munkaviszony helyreállításáról intézkedjék, az elmaradt munkabér felől azonban nem) a döntőbizottság részhatározatot hoz és a még el nem döntött kérdésben az eljárást folytatja.

(3) A határozat meghozatala után az elnök a tárgyalást újból megnyitja és a határozatot a jelenlevő felek előtt szóban kihirdeti és röviden ismerteti annak indokát is.

Jegyzőkönyv

44. § (1) A munkaügyi döntőbizottság tárgyalásáról jegyzőkönyvet kell vezetni.

(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

a) a tárgyalás helyét és időpontját,

b) a panasz tárgyát,

c) a döntőbizottság elnökének és tagjainak, valamint jegyzőkönyvvezetőjének és a jelenlevő feleknek, illetőleg képviselőiknek nevét (ideértve a szakszervezeti képviselőt és az ügyészt is),

d) a panaszos személyi és munkahelyi adatait, a panasz lényegét és a panaszos azon nyilatkozatát, hogy panaszát fenntartja-e vagy attól esetleg eláll,

e) az ellenérdekű fél védekezését,

f) a bizonyítási kérelmeket és egyéb indítványokat,

g) a tanú (szakértő) nevét, személyi adatait, továbbá, hogy a felekhez való viszonyában érdekelt-e vagy sem és az igazmondásra figyelmeztetését,

h) az elhangzott tanúvallomás (illetve szakértői vélemény) lényeges tartalmát, az esetleg feltett kérdésekre adott választ és a szembesítés esetén elhangzott nyilatkozatokat,

i) a feleknek a tanú kihallgatására, illetve vallomására vagy a szakértő véleményére tett észrevételeit és a tanúvallomás felolvasásáról szóló záradékot vagy azt, hogy a tanú a vallomásának felolvasását figyelmeztetés ellenére sem kérte,

j) azokat a lényeges körülményeket, amelyeknek jegyzőkönyvbe vételét valamely érdekelt kérte,

k) a feleknek az eljárási szabályok megsértésére vonatkozó esetleges észrevételeit,

l) a döntőbizottságnak a tárgyalás elhalasztására vonatkozó és ezzel kapcsolatos egyéb intézkedéseit,

m) a felek által kötött egyezséget,

n) a döntőbizottság határozatának rendelkező részét és rövid indokát.

(3) A jegyzőkönyvet a tárgyalás befejezésekor az eljáró tanács elnöke és tagjai, valamint a jegyzőkönyvvezető írják alá. Az elnök elrendelheti, hogy a felek és a tanúk (szakértő) is aláírják vallomásukat.

Határozat

45. § (1) A határozat rendelkező részből és indoklásból áll.

(2) A határozat rendelkező részének világosan kell tartalmaznia a munkaügyi döntőbizottság döntését, továbbá a jogorvoslati lehetőséget, annak határidejét azzal a tájékoztatással, hogy mind a fellebbezést, mind a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottságnál kell benyújtani mégpedig annyi példányban, hogy a jogorvoslattal élő fél ellenfelének megfelelő példányszám jusson.

(3) A határozat indokolásának a következőket kell tartalmaznia:

a) a panasz és a védekezés lényegét,

b) a bizonyítás eredményét és mindazokat a körülményeket, amelyeket a döntőbizottság a panasz elbírálása során figyelembe vett és értékelt,

c) az alkalmazásra került jogszabályokat,

d) ha a határozat összegszerű marasztalást tartalmaz, úgy a rendelkező részben megállapított összegre vonatkozó részletes számítási adatokat,

e) ha a határozat részben elutasító vagy a panaszt a kimentés megalapozatlansága miatt utasították el, ezzel külön is foglalkozni kell,

f) a költségmegállapítás indokait vagy azt a körülményt, hogy a döntőbizottság miért csökkentette vagy mellőzte a költség megállapítását.

46. § A határozatot az eljáró tanács elnöke írja alá és azt kihirdetése után három napon belül a feleknek, amennyiben pedig képviselőjük járt el, úgy a képviselőnek is kézbesíteni kell. A szakszervezet vagy az ügyész kezdeményezésére indított ügyben a határozatot meg kell küldeni az érdekelt dolgozónak is. A kézbesítést vállalaton belül kézbesítő könyvvel - az átvétel időpontjának rögzítése mellett -, vállalaton kívül pedig tértive-vénnyel kell eszközölni.

47. § (1) A határozat kézbesítése után az ügy elintézésének módját és idejét az iktatókönyvbe kell bevezetni, majd az iratokat összefűzve irattárba kell helyezni.

(2) Ha a határozat jogerőre emelkedett, az elnök köteles gondoskodni a más szervek által rendelkezésre bocsátott iratok, stb. visszaküldéséről.

Költségek viselése

48. § (1) A munkaügyi döntőbizottsági eljárás illetékmentes.

(2) Ha a munkaügyi döntőbizottság a dolgozó panaszának helyt ad, szükséges és igazolt költségeit - ideértve ügyvédje munkadíját is - valamint az eljárás miatt kiesett munkaidejére járó átlagkeresetét - a vállalat köteles megtéríteni.

(3) Az ügyvédi munkadíjnak csak aránylagos része illeti meg a dolgozót, ha a döntőbizottság a panasznak csak részben adott helyt. A szükséges és indokolt egyéb költségei azonban ilyen esetben is teljes egészében megilletik (pl. útiköltség, kiesett munkabér)

(4) Nincs helye olyan költség megtérítésének, amely a dolgozó, illetőleg képviselőjének késedelmeskedése, mulasztása vagy rosszhiszemű eljárása miatt merült fel. A vállalat azonban köteles a dolgozó részére - panaszának elutasítása esetén is - megtéríteni azokat a költségeket, melyeket a vállalat saját késedelmeskedésével, mulasztásával vagy rosszhiszemű eljárásával neki okozott.

49. § (1) A dolgozót költségek megfizetésére kötelezni nem szabad, kivéve azokat a költségeket, amelyeket a dolgozó a saját, illetőleg képviselője rosszhiszemű vagy szándékosan késleltető eljárásával okozott a vállalatnak.

(2) A munkaügyi vitában félként szereplő vállalatot terhelik a tanúk költségei, valamint a szakértő díja és költsége, úgyszintén a szemle esetleges költsége is.

(3) A vállalattal munkaviszonyban nem álló szakértő díját az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló - a 6/1961 (XII. 16.) IM, valamint a 2/1966. (III. 27.) IM rendelettel módosított - 9/1954. (IX. 1.) IM rendelet, a dolgozó képviseletében eljáró ügyvéd munkadíját pedig az 5/1962. (VI. 19.) IM rendelet szabályai szerint kell megállapítani.

A határozatok kiegészítése - kijavítása

50. § (1) Az ügyet eldöntő határozatot az azt meghozó szerv - kiegészítés és kijavítás kivételével - nem változtathatja meg.

(2) A határozat kézbesítését követő 15 napon belül a felek kérhetik annak kiegészítését, ha a munkaügyi döntőbizottság nyilvánvaló tévedésből csak a panasz egy része felől határozott (pl. kamat, költség felől nem határozott). A határozat kijavításának van helye a döntőbizottság határozatának hibás írása, szám vagy számítási hibája vagy más hasonló elírása esetén.

(3) A határozat kiegészítése, illetőleg kijavítása iránt a munkaügyi döntőbizottság hivatalból is intézkedhet.

(4) A kijavításra irányuló kérelmet zárt ülésen, a kiegészítésre vonatkozót azonban nyilvános tárgyaláson kell elbírálni.

A munkaügyi döntőbizottság határozata elleni jogorvoslat

51. § A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen tizenöt napon belül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbezéssel, a 63. §-ban megjelölt ügyekben pedig a járásbírósághoz felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. [Mt. 64. § (3) bek.]

52. § (1) A fellebbezésre (felülvizsgálati kérelemre) előírt határidő elmulasztása esetén kimentésnek van helye. A sérelmes határozat kézbesítését követő hat hónap eltelte után kimentéssel élni nem lehet.

(2) A fellebbezésnek (felülvizsgálati kérelemnek) tartalmaznia kell azt, hogy a határozatot a fél miért tartja sérelmesnek.

(3) A fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottsághoz és annyi példányban kell benyújtani, hogy a fellebbező fél ellenfelének megfelelő példányszám jusson.

(4) A munkaügyi döntőbizottság a benyújtástól számított három napon belül köteles az ügy összes irataival együtt a fellebbezés valamennyi példányát a területi munkaügyi döntőbizottsághoz (a felülvizsgálati kérelem példányait pedig a járásbírósághoz) felterjeszteni.

II. A TERÜLETI MUNKAÜGYI DÖNTŐBIZOTTSÁG

53. § Területi munkaügyi döntőbizottságot megyénként, valamint fővárosban kell alakítani. (Mt. V. 104. §)

54. § (1) Az eljárásra az a területi munkaügyi döntőbizottság illetékes, amelynek területén a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozó munkaügyi döntőbizottság működik.

(2) A posta, a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek dolgozói tekintetében a fővárosi, a vasút dolgozói tekintetében pedig a MÁV Igazgatóságának székhelye szerinti területi munkaügyi döntőbizottság jár el.

(3) A magasabb vezetőállású dolgozók esetében a területi munkaügyi döntőbizottság illetékességére a dolgozó szolgálati felettese szerinti helység (város) az irányadó.

55. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság eljárására a munkaügyi döntőbizottságok eljárási szabályait kell alkalmazni, az 56-62. §-okban foglalt eltérésekkel.

(2) A szakszervezeti szerv által tett kifogás (Mt. V. 8. §) elbírálásánál az adott intézkedéssel érintett dolgozót félnek kell tekinteni és a kifogás tárgyalására meg kell idézni.

56. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság háromtagú eljáró tanácsát [Mt. V. 105. § (3) bek.] a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke, vagy munkaügyi döntőbírója vezeti. Ő jelöli ki a tanács két tagját úgy, hogy azok a munkaügyi vitában érintett szakma (foglalkozási ág stb.) alapos ismerői legyenek.

(2) A területi munkaügyi döntőbizottság elnökének elfogultsága vagy eljárásának összeférhetetlensége felől a munkaügyi miniszter, döntőbírója vagy tanácsadója esetében pedig a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke határoz.

57. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság a fellebbezést a beérkezéstől számított tizenöt napon belül bírálja el.

(2) Ha a fellebbezés az 52. §-ban foglaltaknak nem felel meg vagy egyébként kétséges, hogy az mire irányul, a fellebbezőt annak rövid határidőn belüli kiegészítésére fel kell hívni.

(3) Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az ellenérdekű fél az idézéssel együtt rövid határidő kitűzésével felszólítható, hogy a fellebbezésre vonatkozóan írásban nyilatkozzon.

58. § (1) A fellebbezést az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül is vissza lehet vonni, a visszavont fellebbezést újból előterjeszteni nem lehet.

(2) A fellebbező jogosult, hogy

a) az eredetileg kért intézkedés helyett az utóbb beállott változás folytán más intézkedést vagy kártérítést követeljen (pl. a munkaviszony helyreállítása helyett áthelyezést és a munkabérkülönbözetet),

b) pénzbeli igényét felemelje vagy leszállítsa, illetőleg azt eredetileg nem követelt járulékra (pl. kamatra) vagy a követelést (pl. munkabérkülönbözetet) a munkaügyi vita intézése időszakára nézve is kiterjessze.

(3) A területi munkaügyi döntőbizottság - (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az elsőfokú határozatot csupán a fellebbezés keretein belül vizsgálhatja felül.

59. § (1) A szabályszerűen idézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(2) A területi munkaügyi döntőbizottság az ügyet az iratok és - ha jelen vannak - a felek meghallgatása alapján bírálja el. Ha azonban a felek meghallgatását szükségesnek tartja vagy a tényállást nem látja tisztázottnak, hivatalból új tárgyalást tűz ki, illetőleg bizonyítást rendel el.

60. § A felek megidézése nélkül (zárt ülésen) hozható határozat

a) a fellebbezésnek a tárgyalás megtartása előtti visszavonása esetén,

b) a hatáskör vagy illetékesség hiányából a területi munkaügyi döntőbizottság érdemi elbírálása alá nem eső ügyekben, úgyszintén ha az ügyben első fokon eljárt munkaügyi döntőbizottság hozott hatáskörének hiánya ellenére érdemi határozatot,

c) a hatáskör vagy illetékesség hiányát megállapító határozat megváltoztatása esetén,

d) a fellebbezésre előírt határidő elmulasztása esetén, ha kimentésnek helye nincsen, [52. § (1) bek.]

e) a területi munkaügyi döntőbizottság határozata kijavítása iránti kérelem, valamint

f) új eljárás megengedhetősége felől.

61. § A területi munkaügyi döntőbizottság az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezi és a munkaügyi döntőbizottságot a tárgyalás megismétlésére és annak eredményétől függő újabb határozathozatalra utasítja, ha annak eljáró tanácsa nem volt szabályszerűen megalakítva vagy abban kizárt személy (24. §) vett részt. Ezen túlmenően a munkaügyi döntőbizottság újabb eljárásra nem utasítható.

62. § A határozatot annyi példányban kell készíteni, hogy abból a feleken és képviselőiken kívül az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottságnak is jusson. A munkaügyi vita elbírálása során keletkezett iratanyagot a jogerős határozat kézbesítésétől számított egy év elteltével kell visszaküldeni megőrzés céljából az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottsághoz, amely öt évig nem selejtezhető.

III. BÍRÓI ELJÁRÁS MUNKAÜGYI VITÁBAN

63. § (1) A munkaügyi döntőbizottság után másodfokon a járásbíróság jár el azokban a munkaügyi vitákban, amelyek

a) kereskedelmi és raktári dolgozók leltárhiányával,

b) a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése miatt felmerült kárral,

c) a dolgozó által bűncselekménnyel okozott kárral összefüggésben, valamint

d) a vállalattal munkaviszonyban álló dolgozónak feladatterv, pályázat, szerződés alapján vagy újítási díj címén járó anyagi elismerésével kapcsolatosan merültek fel (Mt. V. 106. §).

(2) A bíróság eljárásának a polgári perrendtartástól eltérő szabályait az igazságügyminiszter - a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - határozza meg.

IV. A MUNKAÜGYI VITÁBAN HOZOTT HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA

64. § (1) A munkaügyi vitában hozott jogerős határozatot három napon belül teljesíteni kell, kivéve ha jogszabály vagy maga a határozat eltérő teljesítési időt ír elő.

(2) Ha a munkaügyi vitát eldöntő szerv határozatát a vállalat nem teljesíti, a telephelye szerint illetékes járásbíróságnál lehet végrehajtási lap kiállítását kérni. A dolgozó nem teljesítése esetén az Mt. V. 69-71. §-ok szabályai szerint kell eljárni, (Mt. V. 110. §)

65. § Ha a kötelezett a határozat ellen nem élt jogorvoslattal vagy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, illetőleg a határozat ellen nincs jogorvoslatnak helye, a munkaügyi vitában eljárt szerv a fél kérelmére a határozat egy példányára "végrehajtható" záradékot köteles rávezetni.

66. § Ha a dolgozó vagy a vállalat a tartozását az esedékesség napján nem fizette ki, a másik felet a késedelem idejére évi öt százalékos kamat illeti meg,

V. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Új eljárás kezdeményezése

67. § (1) A munkaügyi vitában hozott határozat ellen annak jogerőre emelkedésétől számított hat hónap alatt mind a dolgozó, mind a vállalat új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a munkaügyi vita során korábban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetében reánézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. [Mt. 66. § (1) bek.]

(2) Ha a fél az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről csak hat hónap után szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezhessen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető. [Mt. V. 108. § (1) bek.]

68. § (1) A munkaviszony megszüntetése, valamint fegyelmi ügyben hozott elbocsátó vagy áthelyező határozat ellen, az új eljárásnak hat hónap utáni kezdeményezése esetén a dolgozó nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő további foglalkoztatását.

Ugyanezen esetekben az új eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabérkövetelést sem támaszthat.

(2) Nem jelenti új eljárás kezdeményezését, ha a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése esetén, az alapul szolgáló körülmények megváltozására tekintettel további igényt támaszt, illetőleg ha ilyen ügyben a vállalat a megállapított kártérítés leszállítását kéri. Ezekben az esetekben a panasz benyújtására vonatkozó szabályok az irányadók.

69. § (1) Az eljárást a területi munkaügyi döntőbizottságnál, a 63. §-ban felsorolt ügyekben pedig a járásbíróságnál lehet kezdeményezni akkor is, ha az ügyben fellebbezési, illetőleg felülvizsgálati eljárás nem folyt. [Mt. V. 108. § (2) bek.]

(2) Az új eljárás iránti kérelmet két példányban kell előterjeszteni.

70. § (1) Ha az új eljárás kezdeményezésének előfeltétele a kérelemben nincs megfelelően igazolva, a kérelmezőt fel kell szólítani, hogy a hiányokat három napon belül pótolja. Egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy a hiánypótlás elmaradása esetében a területi munkaügyi döntőbizottság a kérelmet - mint megalapozatlant - tárgyalás kitűzése nélkül el fogja utasítani.

(2) Tárgyalás kitűzése nélkül el kell utasítani a kérelmet, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva három év eltelt.

71. § (1) Ha a területi munkaügyi döntőbizottság az új eljárás iránti kérelmet megengedhetőnek találja, azt tárgyalásra tűzi ki, ellenkező esetben a kérelmet - mint érdemi elbírálásra alkalmatlant -, elutasítja. A tárgyalás megtartását és a határozat meghozatalát a kérelmező vagy a másik fél távolmaradása nem gátolja.

(2) Ha az új eljárás megengedhető, a területi munkaügyi döntőbizottság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja, illetőleg azt részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és annak helyébe - feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók, új határozatot hoz, egyébként az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottságot új tárgyalás megtartására és határozathozatalra utasítja. Ez utóbbira nem kerülhet sor, ha az új eljárás a területi munkaügyi döntőbizottság határozata ellen irányul.

Ügyészi óvás

72. § (1) Az ügyész a törvényesség érdekében a munkaügyi vitát eldöntő szervek előtt panaszt, fellebbezést, illetve felülvizsgálati kérelmet előterjeszthet, új eljárást kezdeményezhet vagy az eljárás bármely szakaszában felléphet. [Mt. V. 108. § (3) bek.]

(2) A munkaügyi vitában hozott határozat ellen benyújtott ügyészi óvás alapján hozott új határozatnak, ha az óvás a megtámadott határozat jogerőre emelkedését követően egy éven túl kerül benyújtásra, a felekre kiható hatálya nincs [Mt. V. 108. § (5) bek.]

73. § (1) Ügyészi óvás nyomán a munkaügyi döntőbizottságnak ugyanúgy kell eljárnia, mintha az eljárást panasz alapján folytatná le és az óvás kérdésében határozatban dönt. Ha a döntőbizottság az óvással nem ért egyet, e határozatát az ügy irataival együtt a területi munkaügyi döntőbizottsághoz kell felterjesztenie.

(2) A területi munkaügyi döntőbizottság az elsőfokon eljárt döntőbizottság jogerőssé vált határozata elleni óvást tárgyaláson bírálja el, és erről a feleken kívül értesíteni kell az óvást benyújtó ügyészséget, valamint az érintett munkaügyi döntőbizottság elnökét. Távolmaradásuk a tárgyalás megtartását és a határozat meghozatalát nem akadályozza.

(3) Ha a területi munkaügyi döntőbizottság az ügyészi óvást alaposnak találja, a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezi, útmutatást ad arra nézve, hogy a munkaügyi döntőbizottság új határozatának meghozatalánál miképpen járjon el.

74. § (1) A területi munkaügyi döntőbizottság a saját határozata ellen benyújtott ügyészi óvást tárgyaláson bírálja el. A tárgyalásra az óvást benyújtó ügyészség képviselőjét meg kell hívni, a feleket pedig az óvás másolatának megküldése mellett a tárgyalás időpontjáról idézés útján értesíteni kell. A felek vagy az ügyész szabályszerű idézés ellenére történő távolmaradása a tárgyalás megtartását és a határozathozatalt nem gátolják.

(2) A területi munkaügyi döntőbizottság akkor köteles az ügy iratait az Mt. V. 108. § (4) bekezdése szerint felülvizsgálat végett a Munkaügyi Minisztériumhoz felterjeszteni, ha az óvással nem ért egyet. Az óvás elbírálására a legfőbb ügyész képviselőjét meg kell hívni.

VI. HATÁLYBALÉPÉS

75. § Ez a rendelet 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter