7/1968. (II. 17.) MÉM rendelet

az állatok forgalmáról, levágásáról, valamint a hús és húskészítmények felhasználásáról és forgalmáról

Az 1967. évi 42. törvényerejű rendelet 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az Országos Tervhivatal elnökével, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével, a belkereskedelmi miniszterrel, a könnyűipari miniszterrel, a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnökével, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem.

A rendelet hatálya

1. §

E rendelet hatálya a szarvasmarha (borjú), bivaly (bivalyborjú), ló, öszvér, szamár (csikó), sertés (malac), juh (bárány) forgalmára és levágására, valamint a vágásból származó hús és húskészítmények felhasználására és forgalmára terjed ki.

Állatforgalom

2. §

(1) Továbbeladás céljából a rendelet hatálya alá eső állatot az alapítólevélben meghatározott feladatköre szerint erre jogosult állami felvásárló vállalat (a továbbiakban: felvásárló vállalat) bárkitől vásárolhat.

(2) Állatok külkereskedelmi forgalmának lebonyolítását végző vállalat - marha, borjú, sertés kivételével - a rendelet hatálya alá eső állatot export céljára a termelőtől közvetlenül vásárolhat.

(3) A mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok, a szakszövetkezetek (a továbbiakban: termelőszövetkezetek), továbbá az állami, tan-, kísérleti és erdőgazdaságok (a továbbiakban: állami gazdaságok) áruértékesítésének szervezését végző szerv (iroda) - az említett mezőgazdasági üzemek megbízása alapján - közreműködhet

a) bármely állatnak a felvásárló vállalat részére történő értékesítésében,

b) mezőgazdasági nagyüzem részére történő tenyész és hízóalapanyag beszerzésében,

c) a juh (bárány), bivaly (borjú), ló, öszvér, szamár (csikó) forgalmának lebonyolításában.

(4) A mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezet - marha és borjú kivételével - tagjai háztáji gazdaságából származó állatot is értékesítheti; a tagjai háztáji gazdaságából származó marhát és borjút csak a felvásárló vállalatnál értékesítheti.

3. §

(1) Közfogyasztásra levágás céljából a termelőtől szarvasmarhát (borjút) kizárólag a felvásárló vállalat vásárolhat.

(2) Egyéb állatot közfogyasztásra levágás céljából a termelőtől - a felvásárló vállalaton kívül - a következők vásárolhatnak:

a) sertést: működési engedély alapján húsipari tevékenységet folytató általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet (a továbbiakban: húsboltot fenntartó szövetkezet) a 7. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint;

b) bivalyt (bivalyborjút), lovat, öszvért, szamarat (csikót): a húsboltot fenntartó szövetkezet, valamint a mészáros és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparos (a továbbiakban: magánhúsiparos);

c) juhot (bárányt): az állami vendéglátóipari vállalat, a vendéglátóipari egységgel rendelkező általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet, az üzemélelmezési vállalat, a nagyfogyasztó szocialista szervezet, intézmény [54/1967. (XII. 17.) Korm. rendelet 3. § a) és b) pont; a továbbiakban együtt: étkezést szolgáltató vállalat], a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, továbbá húsboltot fenntartó szövetkezet, a magánhúsiparos és a magánvendéglátéiparos, ideértve a pecsenyeárusításra jogosító iparigazolvánnyal rendelkező pecsenyesütőt is;

d) a b) és c) pontban felsorolt állatokat az ott említetteken kívül: az a szerv, intézmény, amely arra a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől külön engedélyt kapott.

4. §

Magánfogyasztásra levágás céljából sertést, juhot és szamarat a termelőtől bárki szabadon vásárolhat.

5. §

A tenyésztés és továbbtartás céljára történő állatvásárlás korlátozás alá nem esik.

Közfogyasztásra történő állatvágás

6. §

Közfogyasztású vágásra jogosultak - a 7. §-ban meghatározott feltételek szerint - a következők:

a) az állami húsipari vállalat,

b) a húsboltot fenntartó szövetkezet,

c) a magánhúsiparos, a magánvendéglátóiparos és pecsenyesütő,

d) az étkezést szolgáltató vállalat,

e) az állami gazdaság,

f) a termelőszövetkezet.

7. §

(1) Az állami húsipari vállalat közfogyasztás céljára bármely állatot levághat.

(2) Húsboltot fenntartó szövetkezet a felvásárló vállalattól a központi készletgazdálkodás keretében részére meghatározott mennyiség (a továbbiakban: meghatározott keret) erejéig beszerzett szarvasmarhát és sertést vághatja le közfogyasztásra. A meghatározott kereten felül megvásárolhatja és közfogyasztásra levághatja más húsboltot fenntartó szövetkezet saját hizlalású sertését, továbbá - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével egyetértésben kiadott rendelkezései szerint - a mezőgazdasági nagyüzemek által kiselejtezett (hizlalásra alkalmatlan) legfeljebb 60 kg-os súlyú sertéseket.

(3) A magánhúsiparos közfogyasztásra - a részére meghatározott keret erejéig - a felvásárló vállalattól beszerzett szarvasmarhát és sertést vághatja le.

(4) A húsboltot fenntartó szövetkezet és a magánhúsiparos a meghatározott kereten felül közfogyasztásra levághatja saját hizlalású sertését is, továbbá a termelőtől vásárolt bivalyt (bivalyborjút), lovat, öszvért, szamarat (csikót), juhot (bárányt).

(5) Étkezést szolgáltató vállalat közfogyasztásra juhot és saját hizlalású sertést vághat le.

(6) Állami gazdaság az állandó és időszaki dolgozóinak üzemi konyháján történő ellátása céljából saját állományába tartozó selejtmarhát és selejtborjút levághat. Juhot, valamint - a marha és borjú kivételével - saját hizlalású és nevelésű egyéb állatot feldolgozó üzemi tevékenysége keretében is [5/1967. (VIII. 3.) MÉM rendelet 5. §] vághat le.

(7) Termelőszövetkezet tagjainak üzemi konyháján történő ellátása céljából a közös állományba tartozó selejt szarvasmarhát és selejtborjút levághat. Juhot, valamint - a marha és borjú kivételével - saját hizlalású és nevelésű egyéb állatot a tagok (családtagok, alkalmazottak) részére történő szétosztás céljából, valamint feldolgozó üzemi tevékenysége keretében [6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet 65. § (1) bekezdés] vághat le.

(8) Magánvendéglátóiparos és pecsenyesütő közfogyasztásra kizárólag juhot és saját hizlalású sertést vághat le.

8. §

(1) A 7. § (2)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából saját hizlalásúnak, (nevelésűnek) kell tekinteni a sajáttenyésztésű, valamint azt az állatot, amelyet a közfogyasztású vágásra jogosult telephelyén (lakóhelyén) levő saját (bérelt) hizlaldájában (istállójában) - a marhalevél adatai szerint - legalább 60 napig tulajdonában tartott (hizlalt).

(2) A közfogyasztású vágásra jogosultak (6. §) - az állami húsipari vállalatok kivételével - közfogyasztású vágás céljára bérhizlalási szerződést nem köthetnek.

9. §

(1) Állatot közfogyasztás céljára levágni, (hasítani) csak az állami húsipari vállalat vágóhídján, a helyi tanács által fenntartott közvágóhídon, továbbá állami gazdaság, termelőszövetkezet, húsboltot fenntartó szövetkezet, vagy egyéb szerv, illetve magánhúsiparos által hatósági engedély alapján fenntartott magánvágóhídon szabad.

(2) A vágás alkalmával a marhalevél kezelését, a levágásra kerülő állatok és a kitermelt hús hatósági vizsgálatát, valamint a vágási és feldolgozási tevékenységet az érvényben levő közegészségügyi és állategészségügyi rendelkezések megtartásával kell elvégezni.

(3) Ha a levágásra kerülő állat marhalevele a vágató nevére átírva nincs, az állatot levágni nem szabad.

10. §

(1) A magánvendéglátóiparos és a pecsenyesütő sertést és juhot csak húsboltot fenntartó szövetkezet, vagy magánhúsiparos útján, vágóhídon vágathat le. Ha azonban megfelelő (hentes, mészáros) szakképzettséggel rendelkezik, saját hizlalású sertést, illetve juhot a 9. § (1) bekezdésében meghatározott vágóhídon maga vághatja le.

(2) Ha a magánhúsiparos, illetve magánvendéglátóiparos és a pecsenyesütő közfogyasztásra történő forgalombahozatal céljából saját hizlalású sertését kívánja levágni, köteles ezt a szándékát a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a vágás előtt - a sertés marhalevelének felmutatásával - bejelenteni és a marhalevéllel igazolni, hogy a sertés saját tenyésztésű, illetve az legalább 60 nap óta tulajdonában van.

Szarvasmarha (borjú) alkalomszerű levágása

11. §

(1) A termelőszövetkezet tagja és az egyéni állattartó szarvasmarhát, vagy borjút csak különleges alkalomra (pl. esküvő) adott engedély alapján vághat le. Engedély kizárólag a kérelmező tulajdonát képező saját tenyésztésű (nevelésű) állatára adható ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett vágási engedélyt a kérelmező lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke, illetve az általa megbízott tanácsi dolgozó adja ki.

(3) A vágási engedélyt a levágásra kerülő állat marhalevelére kell rávezetni. A kiadott engedélyekről az I. számú mellékletben foglalt minta szerint nyilvántartást kell vezetni.

(4) A levágásra kerülő állatot csak hatóságilag engedélyezett vágóhídon szabad levágni. A levágott állat húsát kizárólag az engedélyben meghatározott célra szabad felhasználni.

(5) Az engedély alapján levágott állat bőrét az állami, illetve szövetkezeti vágóhíd - a termelő megbízásából - közvetlenül is értékesítheti az erre kijelölt vállalatnak. Ilyen esetben a bőr ellenértékéből a vágási díj levonása után fennmaradó összeget a vágóhíd a termelőnek kifizetni köteles.

Magánfogyasztásra történő állatvágás

12. §

(1) Magánfogyasztásra sertést, juhot és szamarat bárki szabadon levághat.

(2) Lovat, öszvért (csikót), bivalyt (bivalyborjút) magánfogyasztásra levágni nem szabad.

(3) Magánfogyasztásra szarvasmarhát (borjút) csak a 11. §-ban meghatározott feltételek szerint szabad levágni.

Hús és hústermékek felhasználása és forgalma

13. §

A központi gazdálkodás [25/1967. (VIII. 20.) Korm. rendelet 3. §] az állami húsipar által kitermelt húsra és hústermékre, valamint az olyan húsra és hústermékre terjed ki, amelyet központi készletből kiutalt állat vagy hús feldolgozásával állítottak elő.

14. §

(1) Állami húsbolt (kereskedelmi vállalat) az állami húsipar által előállított terméket hozhatja forgalomba.

(2) Húsboltot fenntartó szövetkezet a közfogyasztás a levágott állat termékeit telephelyén levő üzlethelyiségében, illetve piacon fenntartott elárusítóhelyén értékesítheti. Továbbeladás (feldolgozás) céljából állami gazdaságtól, termelőszövetkezettől hasított sertést és - a belsőségek kivételével - nyershúst, termelőszövetkezeti tagtól és egyéni állattartótól ezeken felül töltelékárut, nem vásárolhat.

(3) Magánhúsiparos az általa levágott állatokból származó termékeket üzlethelyiségében hozhatja forgalomba. Húst és húsipari terméket feldolgozás és forgalomba hozatal céljából kizárólag a részére húsban (húsipari termékben) meghatározott keret erejéig - kiutalás alapján - a megjelölt szervtől szerezheti be.

(4) Étkezést szolgáltató vállalat a levágott állat termékeit működési engedélye szerint, illetve felügyeleti szerve által meghatározott - feladatkörébe tartozó - étkezési szolgáltatások céljára használhatja fel.

(5) Az állami gazdaság a levágott állatokból származó feldolgozott termékeket a 7. § (6) bekezdésében, valamint az 5/1967. (VIII. 3.) MÉM rendelet 5. §-ában meghatározott módon, továbbá a Csemege Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat által üzemeltetett mintaboltokban használhatja fel, illetve értékesítheti. Nyers sertés-, marha- és borjúhúst (tőkehúst) nem hozhat forgalomba.

(6) A termelőszövetkezet a levágott állatokból származó feldolgozott termékeket a 7. § (7) bekezdésében, valamint a 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet 65. §-ának (1) és 69. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint használhatja fel, illetve értékesítheti. Nyers sertés-, marha- és borjúhúst (tőkehúst) sertéshúsnak a tagok (családtagok, alkalmazottak) között történő szétosztása kivételével, nem hozhat forgalomba.

(7) A magánvendéglátóiparos és pecsenyesütő a levágott állat termékeit iparigazolványa, működési engedélye szerint, illetve a szakmája üzletköréhez tartozó étkezési szolgáltatásra használhatja fel. Ennek megfelelően a levágott állat termékeiből hurkát, kolbászt, készíthet üzletében történő forgalomba hozatal céljából.

15. §

(1) Magánfogyasztásra levágott sertésből és juhból nyershúst (zsírszalonnát) töltelékárut és egyéb húskészítményt forgalomba hozni nem szabad.

(2) Magánfogyasztásra levágott sertésből füstölt húst, füstölt és sózott szalonnát, továbbá zsírt csak akkor szabad forgalomba hozni, ha a sertés állatorvosi húsvizsgálaton átesett és ezt az illetékes hatósági állatorvos által kiállított hússzállítási igazolvány tanúsítja,

16. §

(1) Közfogyasztásra levágott állat húsát (hústermékét) erre a célra engedélyezett üzemben (helyiségben) szabad feldolgozni, illetőleg forgalomba hozni.

(2) A hús és hústermékek felhasználásánál és forgalomba hozatalánál a közegészségügyi és az állategészségügyi rendelkezéseket meg kell tartani.

(3) Az állami vállalatok által forgalomba hozott húsra és hústermékekre vonatkozó minőségi előírások megtartása az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, a húsbolttal rendelkező szövetkezetek, valamint a magánhúsiparosok által forgalomba hozott termékekre is kötelező.

Kényszervágás

17. §

(1) A hatósági állatorvosi igazolás alapján kényszervágott és közfogyasztásra alkalmas állat termékeit - a (4) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - a kényszervágás helye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága rendelkezésére kell bocsátani.

(2) A hatósági húsvizsgálat során fogyasztásra feltétlenül alkalmasnak minősített húst és fehérárut az egészségügyi szabályok megtartásával, a helybeli húsboltot fenntartó szövetkezet, vagy húsipari vállalat, valamint engedély alapján húsüzemet (vágóhidat) fenntartó mezőgazdasági nagyüzem, ezek hiányában magánhúsiparos útján kell értékesíteni.

(3) A hatósági húsvizsgálat során fogyasztásra feltételesen alkalmasnak minősített húst és fehérárut - az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően - csak a községi (városi) tanács végrehajtó bizottsága által fenntartott, illetve kijelölt hatósági hússzékben - hússzéki darabolásban -szabad forgalomba hozni.

(4) A kényszervágott sertést és juhot annak tulajdonosa - amennyiben azt az állategészségügyi rendelkezések megengedik - magánfogyasztásra háztartásában szabadon felhasználhatja. Ha a tulajdonos közfogyasztású vágásra jogosult, (6. §) a kényszervágott sertést és juhot csak akkor használhatja fel, ha annak húsa a hatósági húsvizsgálat során fogyasztásra feltétlenül alkalmasnak minősül,

(5) A községi (városi) tanács végrehajtó bizottsága a rendelkezésére bocsátott kényszervágott állatokról a 2. számú mellékletben foglalt minta szerint nyilvántartást köteles vezetni.

18. §

Kényszervágásból származó olyan állatot, vagy azt a húsmennyiséget, amely a helyi fogyasztási igényeket meghaladja, elsősorban más közeli község (város) hús ellátására kell felhasználni. Ha ilyen úton való értékesítésre nincs mód és - teljes értékű hús esetében - annak helybeli feldolgozása sem lehetséges, a kényszervágott állatot a legközelebbi erre a célra kijelölt vágóhídra, vagy feldolgozó üzembe kell - annak telepére (vágóhídjára) az egészségügyi szabályok megtartásával beszállítva - átadni. A szállításhoz az illetékes községi (városi) tanács vb elnökének engedélye szükséges.

19. §

A kényszervágott állat, illetve termékei a központi készletből származó mennyiségbe nem számítanak be. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a belkereskedelmi miniszterrel és a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben, indokolt esetben eltérő intézkedést tehet.

20. §

A kényszervágott állatok átvételi árát és elszámolásának szabályait külön jogszabály állapítja meg.

Vegyes rendelkezések

21. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a 14/1957. (XII. 11.) ÉlmM, a 2/1957. (VI. 29.) ÉlmM, az 5/1960. (IV. 13.) ÉlmM, a 2/1966. (I. 30.) ÉlmM rendelet, a 80/1957. (Élip. É. 48.) ÉlmM és a 10/1966. (Élip. É. 4.) ÉlmM utasítás hatályát veszti.

(2) Az állami gazdaság és termelőszövetkezet a hatósági engedély alapján végzett húsfeldolgozó és értékesítő tevékenységet újabb engedély nélkül folytathatja abban az esetben is, ha e tevékenysége meghaladja a 14. § (5), illetve (6) bekezdésében szabályozott kereteket.

Dr. Sághy Vilmos s. k.,

a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese

1. számú melléklet a 7/1968. (II. 17.) MÉM rendelethez

Nyilvántartás

szarvasmarha és borjú alkalomszerű levágására kiadott engedélyekről

2. számú melléklet a 7/1968. (II. 17.) MÉM rendelethez

Nyilvántartás a kényszervágásokról