4/1976. (IV. 10.) EüM rendelet

a házi szociális gondozószolgálatról

A házi szociális gondozás meglevő formáinak egységesítése, fokozatos továbbfejlesztése érdekében a munkaügyi miniszterrel, az oktatási miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem.

1. §

A házi szociális gondozószolgálat (a továbbiakban: szociális gondozószolgálat) feladata, hogy segítséget adjon életvitelük biztosításához azoknak az öregeknek, akik önmagukat ellátni nem képesek, gondozójuk nincs és szociális helyzetük ezt indokolja.

2. §

(1) Szociális gondozószolgálatot

a) községi, nagyközségi, városi, fővárosi kerületi és megyei városi tanács [11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet 15. §-ának (1) és (4) bekezdése], valamint

b) nem tanácsi szerv (társadalmi szervezet, vállalat, szövetkezet stb.) létesíthet és tarthat fenn; önállóan vagy a tanáccsal közösen.

(2) A közösen fenntartott szociális gondozószolgálatra a tanácsi szociális gondozószolgálatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

3. §

(1) A tanácsi szociális gondozószolgálatot a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve, illetőleg a városi, fővárosi kerületi, megyei városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: szakigazgatási szerv) szervezi, irányítja és ellenőrzi.

(2) A nem tanácsi szerv (szervek) által létesített és fenntartott szociális gondozószolgálat szakmai felügyeletét az (1) bekezdésben meghatározott szakigazgatási szerv gyakorolja.

4. §

(1) A házi szociális gondozást (a továbbiakban: szociális gondozás) elsősorban erre önként vállalkozó társadalmi gondozók bevonásával kell megszervezni, akik tevékenységükért pénzbeli juttatásban részesíthetők. A szociális gondozás indokolt esetben hivatásos gondozókkal is ellátható.

(2) A szociális gondozószolgálat megszervezéséhez és ellátásához a vöröskereszt szervezetek segítségét kell kérni.

5. §

(1) Szociális gondozásban az az idős - kivételesen indokolt esetben az a tizennyolc éven felüli - személy részesíthető, aki kora, betegsége, fogyatékossága miatt arra rászorul, és szociális helyzete is indokolja.

(2) Nem részesíthető szociális gondozásban, akinek gondozására más személy köteles és képes; aki veszélyeztető állapotban levő elmebeteg; aki idült fertőző betegségben szenved.

(3) Az, akinek tartását és gondozását polgári jogi szerződésben vállalták, kivételesen és ideiglenes jelleggel - helyzetének rendezéséig - akkor részesíthető szociális gondozásban, ha a gondozására köteles személy nem teljesíti kötelezettségét és emiatt életvitele másként nincs biztosítva.

6. §

(1) Ahol a szociális gondozószolgálatot megszervezték, a szociális gondozásbavétel a rászoruló személy kérelmére vagy hivatalból történik.

(2) A kérelmet a szociális gondozásra szoruló lakása szerint illetékes szakigazgatási szervnél lehet előterjeszteni. A gondozásbavételre hivatalból akkor kerülhet sor, ha a körzeti egészségügyi szolgálat, a szociális gondozószolgálat, állami vagy társadalmi szerv, illetőleg állampolgár kezdeményezi, annak szükségességét a szakigazgatási szerv megállapítja és ahhoz a gondozásra szoruló hozzájárul.

(3) Ha a szociális gondozást igénylő személynek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel hiányzik, és a gondozásbavétel - élet és testi épség veszélye miatt - szükségessé válik, de azt a gondozásra szoruló indokolatlanul megtagadja, a szakigazgatási szerv megkeresi az illetékes gyámhatóságot ideiglenes gondnok kirendelése végett. A gondnok hozzájáruló nyilatkozata a gondozásra szoruló beleegyező nyilatkozatát pótolja. Ha a szociális gondozást igénylő személy cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alatt áll, a kérelmet - nevében - a gondnok terjeszti elő.

7. §

(1)[1] A szociális gondozásért a gondozott gondozási díj fizetésére kötelezhető. Ennek összegét a segítségnyújtással arányban és a szociális szempontok figyelembevételével kell meghatározni, havi 1000 forintnál azonban több nem lehet.

(2) A gondozási díj megfizetésére elsősorban a szociális gondozott kötelezhető. Ha erre nem képes, vagy annak megfizetése alól mentes [(4) bekezdés], a szociális gondozott tartására és gondozására köteles házastársa, illetőleg gyermeke vagy szülője kötelezhető fizetésre.

(3) Ha a szociális gondozást önként vállalkozó társadalmi gondozó pénzbeli juttatás nélkül végzi, gondozási díjat megállapítani nem lehet.

(4) Az a gondozott, akinek jövedelme a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugellátásnak - a társadalombiztosításról szóló jogszabályban meghatározott - legkisebb mértékét nem haladja meg, továbbá tartásra köteles és képes hozzátartozója, illetőleg szerződésben tartásra kötelezett eltartója nincs, mentesül a gondozási díj fizetése alól.

8. §

(1) A gondozási díj megállapítása a szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik.

(2) A gondozási díj megállapítására és megfizetésére egyebekben az 1/1975. (I. 15.) EüM rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A gondozási díjtartozást adók módjára kell behajtani.

9. §

(1) A jelen rendelet 1-2. §-ának, 3. §-a (1) és (2) bekezdésének, 4. §-ának és 5. §-a (1)-(3) bekezdésének hatálya a szociális gondozószolgálatot fenntartó nem tanácsi szervekre is kiterjed.

(2) Szociális gondozó a gondozására szoruló személy gondnokául nem rendelhető ki. Az összeférhetetlenségre vonatkozóan az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet 18. §-ában foglaltak az irányadók.

(3) E rendelet alkalmazása során a tanácsi szervek által létesített szociális gondozószolgálatra, egyebekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései irányadók.

(4) Ez a rendelet 1976. évi július hó 1. napján lép hatályba.

Dr. Schultheisz Emil s. k.,

egészségügyi miniszter