7/1976. (IV. 10.) MüM rendelet

a munkaerő közvetítéséről, szervezetten történő elhelyezéséről és toborzásáról

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 14. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

A RENDELET HATÁLYA ÉS CÉLJA

1. §

E rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra (a továbbiakban: vállalat) és az azokkal munkaviszonyban álló, illetőleg munkaviszonyt létesítő dolgozókra.

2. §

A munkaerő közvetítésével, szervezetten történő elhelyezésével és toborzásával elő kell segíteni a népgazdaság munkaerőszükségletének tervszerű kielégítését, a munkára jelentkezők elhelyezését.

A MUNKAERŐ-KÖZVETÍTÉS

Általános szabályok

3. §

(1) A munkaerő-közvetítést a fővárosi, a megyei városi, a városi tanácsok végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei, a járási hivatalok és a nagyközségi tanácsok végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervei (továbbiakban: munkaerő-közvetítő szerv) végzik.

(2) A munkaerő-közvetítési teendőket indokolt esetben a megyei tanács elnökének engedélye alapján egyes községek végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve is elláthatja.

4. §

(1) A munkaerő-közvetítést a vállalatok és a munkára jelentkezők egyaránt igénybe vehetik. A munkaerő-közvetítés ingyenes és az erre a célra rendszeresített közvetítő lappal történik.

(2) A munkaerő-közvetítést kérő személyi igazolványát, ha pedig a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján csak munkakönyvvel létesíthet munkaviszonyt, munkakönyvét is köteles felmutatni.

(3) A vállalat a munkaerő-közvetítés útján küldött dolgozót - ha a munkakör ellátásához szükséges szakmai és egyéb feltételeknek nem felel meg - nem köteles alkalmazni. A dolgozó sem kötelezhető a munkaerő-közvetítés során felajánlott munkakör elfogadására.

5. §

(1) A népgazdasági terv, valamint az ágazati és területfejlesztési célkitűzések alapján - az ágazati minisztériumok véleményének figyelembevételével - a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága a vállalatok munkaerő-igényének kielégítésére nézve fontossági sorrendet állapíthat meg.

(2) A munkaerő-közvetítő szervek a munkaerő-közvetítést az (1) bekezdésben megjelölt fontossági sorrendnek megfelelően végzik.

6. §

(1) A betöltetlen munkahelyek nyilvántartása és a munkaerőgazdálkodás elősegítése céljából a vállalat köteles:

a) a várható munkaerő-igényről - amennyiben ezt a tanács munkaügyi szakigazgatási szerve kéri - a tárgyidőszakot (hónap, negyedév, idény-időszak stb.) megelőzően tájékoztatást adni,

b) a kielégítetlen munkaerő-szükségletet pedig a szükséglet jelentkezésekor bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt jelentésnek tartalmaznia kell a létszámot, nem szerinti megjelölést, szakképzettséget, továbbá a b) pontban foglalt bejelentés esetén az alkalmazáshoz megkívánt egyéb feltételeket, körülményeket (munkakör, munkabér, gyakorlat, külön feltüntetve a csökkent munkaképességűek által betölthető munkahelyeket stb).

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a jogszabály alapján pályázat útján betölthető munkahelyekre.

7. §

A munkaerő-közvetítő szerv saját illetékességi területén közvetíthet munkaerőt. A munkaerőközvetítő szervek kölcsönös megállapodása esetén a munkaerő-közvetítő szerv más - elsősorban szomszédos - igazgatási területre is közvetíthet munkaerőt.

A KÖTELEZŐ MUNKAERŐ-KÖZVETÍTÉS

8. §

(1) Kötelező munkaerő-közvetítés útján létesíthet munkaviszonyt az a vállalat, amelyre nézve jogszabály vagy az ágazati irányító, illetve felügyeletet gyakorló szerv

- a vállalat kitelepítését (megszüntetését) rendelte el,

- a létszámgazdálkodásra vonatkozólag meghatározott magatartást írt elő és azt a vállalat nem hajtotta végre.

(2) Kötelező munkaerő-közvetítés útján alkalmazható az a dolgozó, aki

a) "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet,

b) egy éven belül harmadik vagy további munkaviszonyba lép, ha e munkaviszonyait felmondással szüntette meg.

(3) A megyei (fővárosi) tanács elnöke engedélyezheti, hogy egyes vállalatok a (2) bekezdés hatálya alá tartozó munkavállalókat kötelező munkaerő-közvetítés nélkül is alkalmazzanak.

9. §

(1) Ha az adott terület munkaerő-helyzete ezt szükségessé teszi, a megyei (fővárosi) tanács elnöke kötelező munkaerő-közvetítést rendelhet el:

a) A vállalatok egyes telephelyeire, munkaköreire, községekre, városokra, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltakat nem érintve a dolgozók egyes kategóriáira, továbbá a tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatokra, illetőleg törvényességi felügyelete alá tartozó szövetkezetekre,

b) A minisztériumi felügyelet alatt működő egyes vállalatok egészére (összes munkaköreire) az illetékes minisztériummal egyetértésben.

c) A megye (főváros), megyei város, járás egészére általános érvénnyel a Munkaügyi Minisztérium hozzájárulásával.

(2) A kötelező munkaerő-közvetítés elrendelhető arra a vállalatra (gyáregységre, telephelyre) vonatkozóan is, amely a munkaerőgazdálkodási rendelkezéseket, így különösen a munkaerő-közvetítés, a toborzás, az álláshirdetés szabályait megsérti, illetőleg munkaerő-csábítást (19. §) követ el.

(3) A megyei (fővárosi) tanács elnökének a kötelező munkaerő-közvetítés elrendelésénél figyelemmel kell lennie:

a) egyes vállalatoknak a népgazdasági tervből, valamint az ágazati és területi célkitűzésekből következő fontosságára, munkaerővel való ellátottságára;

b) az idényjellegű ágazatok (mezőgazdaság, építőipar, építőanyagipar, konzervipar, kiskereskedelem és vendéglátóipar, az üdültetés stb.), valamint a több helységben, vagy nagyobb kiterjedésű igazgatási területen működő vállalatok igényeire;

c) a terület munkaerő-helyzetére, ezen belül a nők, a fiatalkorúak, az iskolai tanulmányaikat befejező, először munkába álló fiatalok és a szociális szempontból rászorultak, különösen a csökkent munkaképességűek munkába helyezésének támogatására:

d) arra, hogy a közép- és felsőfokú szakképzettséggel rendelkező munkavállalók szakképzettségüknek megfelelő munkaviszonyt létesítsenek, illetőleg a tanulmányi ösztöndíjat élvezők az ösztöndíjat biztosító vállalatnál álljanak munkába.

10. §

(1) A kötelező munkaerő-közvetítés esetén a közvetítés nélkül létesített munkaviszony érvénytelen. Nem érinti ez az érvénytelenség orvoslására megállapított szabályok alkalmazását.

(2) Ha a kötelező munkaerő-közvetítés során a dolgozó és a vállalat között munkaviszony jön létre, a vállalat köteles a közvetítő lap egyik példányát kiállítva a munkaerő-közvetítő szervnek visszaküldeni, a másik példányát egy évig megőrizni.

(3) A munkaviszony létesítése során a kötelező munkaerő-közvetítésre vonatkozó, azokat a rendelkezéseket kell figyelembe venni, amelyek a dolgozót foglalkoztatni kívánó vállalati egység (gyáregység, telephely stb.) székhelyén (területén) az irányadók.

11. §

A kötelező munkaerő-közvetítés nem terjed ki a fegyveres erőkre, a fegyveres testületekre, a rendészeti szervekre, a társadalmi szervezetekre, minisztériumokra, országos hatáskörű irányító szervekre, a magasabb vezető állásúakra és a jogszabály alapján pályázat útján munkát vállaló dolgozókra.

A MUNKAERŐ SZERVEZETTEN TÖRTÉNŐ ELHELYEZÉSE ÉS TOBORZÁSA

12. §

(1) Az egyes vállalatoknál a gazdálkodás racionalizálása, a termékszerkezet változása, a felügyeleti szervek intézkedései következtében felszabaduló munkaerők szervezett elhelyezéséről gondoskodni kell.

(2) Ha a felszabaduló munkaerő létszáma tíz főt meghalad, annak véglegesen vagy ideiglenesen történő szervezett elhelyezése a felügyeleti, illetőleg irányító szervek, vagy a vállalatok kezdeményezésére, a területileg illetékes munkaerőközvetítő szervek egyidejű tájékoztatása mellett történhet. Magánszemélyek ilyen tevékenységet nem folytathatnak.

(3) A munkaerő szervezett elhelyezése történhet a dolgozók áthelyezése útján [Mt. 25. § (2) bekezdés, Mt. V. 24. §] végleges jelleggel vagy a dolgozók kirendelése útján [Mt. 35. § (3), Mt. V. 42. §] ideiglenes jelleggel.

13. §

(1) A vállalat a munkára jelentkezőkből és a közvetítés útján helyből ki nem elégíthető létszám igénye fedezésére engedélyt kérhet a munkaerő más megyéből, illetve a megye távolabbi (a telephelyén kívüli) területéről való toborzására.

(2) A toborzási engedély a vállalat (gyáregység stb.) telephelye szerint illetékes megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve adja meg. Ha a vállalat más megye területéről kíván munkaerőt toborozni, úgy ehhez az érintett megyei tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének engedélye is szükséges.

(3) A toborzási engedélyben a toborzási tevékenység helyét, időtartamát, a toborozható létszámot pontosan fel kell tüntetni.

14. §

Az időszakosan termelő (idényjellegű) - az állami, kísérleti tan- és célgazdaság, az állami erdőgazdaság, a mezőgazdaság termékeit feldolgozó időszakos jelleggel működő (cukorgyár, konzervgyár, rostkikészítő telep stb.), az építőipari, építőanyagipari, az idegenforgalom és üdültetés lebonyolításában résztvevő kiskereskedelmi és vendéglátóipari és más - vállalatok határozott időre vagy határozott munka elvégzésére a munkavégzés helyétől számított 30 km-es körzeten belül igazgatási határokra tekintet nélkül, továbbá a megye határain belül külön engedély nélkül toborozhatnak munkaerőt.

15. §

(1) Munkaerő-toborzás a toborzási engedélyben feltüntetett területen, illetőleg e rendeletben szabályozott módon kizárólag munkaviszonyban nem álló dolgozók körében végezhető.

(2) Munkaerő-toborzást csak a toboroztató vállalattal, főállású munkaviszonyban álló olyan dolgozó végezhet, akit a vállalat munkaügyi munkakör ellátására alkalmaz. A toborzó és a toborzott dolgozó külön díjazásban nem részesíthető.

16. §

A munkaerő-toborzási tevékenység befejezése után, legkésőbb a toborzási engedélyben meghatározott idő lejártát követő tíz napon belül a vállalat köteles jelenteni a toborzási engedélyt adó [13. § (2) bekezdés] megyei (fővárosi) tanácsok végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének a toborzott dolgozók számát.

17. §

A munkaerő szervezetten történő elhelyezésével és toborzásával elsősorban azokat a vállalatokat kell segíteni, amelyek:

- beruházások - különösen a gyorsításra kijelölt és az exportkapacitások bővítésére irányuló - kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgoznak,

- nagyhatékonyságú termelőberendezések többműszakos kihasználását irányozták elő,

- termékeik jelentős részét exportra termelik, vagy

- fejlesztésre előirányzott lakossági szolgáltatások megvalósításán dolgoznak.

VEGYES RENDELKEZÉSEK

18. §

(1) A vállalatok betöltetlen munkahelyeiket hirdethetik:

a) közvetlenül a vállalat, gyáregység, telephely, üzlet bejáratánál, valamint a munkaerő-közvetítő szerveknél,

b) toborzási engedély alapján az engedélyezett területen (megyében) elsősorban a helyi lapban (a toborzási engedély időtartama alatt),

c) a jogszabály alapján előírt pályázatok útján a pályázati feltételekkel együtt,

d) olyan (speciális képzettséget igénylő) munkakör esetén, amelyben a vállalat műszakonként legfeljebb három főt foglalkoztat, s a tevékenység belső erőből nem oldható meg.

(2) Az álláshirdetés csak a munkakör (munka) megnevezését tartalmazhatja, ezen kívül a munkarendről és az esetleg rendelkezésre álló munkásszállásról adhat tájékoztatást. A bérezésre, egyes kedvezmények juttatására a hirdetés nem terjedhet ki.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően állás nem hirdethető, így különösen szórólapokon, falragaszokon lakásokra juttatott tájékoztatókon, munkásszálláson.

(4) A megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve - kivételesen indokolt esetben - az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túlmenően is engedélyezhet álláshirdetést.

19. §

Munkaerő-csábítást követ el az, aki munkaviszonyban álló dolgozót a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban előírtnál magasabb, vagy az új vállalatnál a hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók díjazását meghaladó bér (juttatás) adásával vagy kilátásba helyezésével munkahelyváltoztatásra rábírni törekszik.

20. §

(1) A munkaerő-közvetítő szervek, továbbá a felügyeleti szervek a rendszeres ellenőrzés, valamint a szövetkezeteknél a törvényességi felügyeletet gyakorló szervek ellenőrzésük során az e rendeletben foglaltak megtartását a vállalatoknál ellenőrizni kötelesek.

(2) A 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 75. §-a értelmében az e rendeletben foglaltak megsértése szabálysértést valósít meg.

(3) Ismételt vagy súlyosabb szabálysértés esetén a munkaerő-közvetítő szervek a szabálysértési eljárás mellett a vállalatok felügyeleti szerveinél fegyelmi eljárás megindítását is kezdeményezzék.

21. §

Ez a rendelet 1976. július hó 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a 11/1967. (X. 20.) MüM rendelet hatályát veszti.

Karakas László s. k.,

munkaügyi miniszter