7/1979. (VI. 29.) IM rendelet

a pártfogó felügyelet végrehajtásának és az elítéltek utógondozásának részletes szabályairól

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel, a népjóléti miniszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a művelődési és közoktatási miniszterrel, a legfőbb ügyésszel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinek vezetőivel egyetértésben - a következőket rendelem:

A pártfogó felügyelet általános szabályai

1. § A pártfogó felügyeletet a bíróság a pártfogolt lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon működő hivatásos pártfogó útján hajtja végre.

2. § A hivatásos pártfogó a feladatát társadalmi pártfogók közreműködésével látja el. A társadalmi pártfogó feladatát munkahelyi közösség is elláthatja.

3. § (1) A pártfogolt munkáltatója a munkahelyen működő társadalmi szervezetek közreműködésével támogatja a hivatásos és a társadalmi pártfogó munkáját, elősegíti a pártfogolt beilleszkedését a társadalomba.

(2) A munkáltató haladéktalanul értesíti a hivatásos pártfogót, ha a pártfogolt a meghatározott munkahelyen végzendő munkakötelezettségének [Tvr. 97. § (2) bekezdés b) pont] nem tesz eleget.

4. §[1] (1) A pártfogolt próbára bocsátás, illetve felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés esetén felhívásra, egyéb esetekben a szabadságvesztésből szabadulása után negyvennyolc órán belül jelentkezni köteles a lakóhelye szerint illetékes

a) rendőrkapitányságon a pártfogó felügyeletnek a személyi igazolványba bejegyzése végett, valamint

b) a hivatásos pártfogónál.

(2) A Tvr. 96. §-ának b) pontjában meghatározott munkakötelezettség nem vonatkozik arra a nőre, akinek eltartása a családon belül biztosított.

5. § (1) A hivatásos párfogó jogosult ellenőrizni, hogy a pártfogolt eleget tesz-e állampolgári, valamint a bíróság által megállapított kötelezettségeinek, milyen magatartást tanúsít a munkahelyén és a lakóhelyén. Életkörülményeiről a pártfogoltat beszámoltathatja.

(2) A hivatásos pártfogó adja a megbízást a társadalmi pártfogónak, akit lehetőség szerint a pártfogolt munkahelyén dolgozó vagy a lakóhelyén lakó személyek közül választ ki. Ha a pártfogolt munkahelye és lakóhelye nem azonos helységben van, a hivatásos pártfogó mindkét helyen megbízhat társadalmi pártfogót.

(3) A társadalmi pártfogó rendszeres kapcsolatot tart a pártfogolttal, a munkahelyén és a lakóhelyén ellenőrizheti. Ha a pártfogó felügyelet ellátása a pártfogolt magatartása miatt különös nehézségbe ütközik, a pártfogó a rendőrség segítségét igénybe veheti.

(4)[2] Ha a pártfogolt a magatartási szabályokat megszegi, és emiatt vele szemben további intézkedésnek lehet helye (Btk 48. § (4) bekezdés, 73. § (1)-(2) bekezdés, 91. § (1) bekezdés c) pont], a hivatásos pártfogó vagy a rendőrség erről az illetékes megyei főügyészséget tájékoztatja, kivéve az e rendelet 11. §-ában meghatározott esetet.

6. § (1) Ha a bíróság elrendelte, hogy a pártfogolt munkabérének meghatározott hányadát a hivatásos pártfogó kezelje [Tvr. 97. § (2) bekezdés f) pont], a munkáltató az összeget a hivatásos pártfogó székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára küldi meg, az átutalás jogcímének feltüntetésével.

(2) A bírósági gazdasági hivatal az átutalt összeget letétként kezeli. A pártfogolt a letétet csak a hivatásos pártfogó engedélyével használhatja fel. A letét kifizetéséről a hivatásos pártfogó rendelkezik.

(3) A hivatásos pártfogó az átutalt összegek felhasználásáról elszámolást készít, ha a pártfogó felügyelet, vagy az átutalt összeg kezelésére vonatkozó megbízás megszűnik. Az esetleg fennmaradó összeget a pártfogoltnak utalja ki.

7. § A hivatásos pártfogó - a pártfogolt kérelmére, a rendőrség indítványára, illetve hivatalból - a társadalmi pártfogó meghallgatása után tesz javaslatot a pártfogó felügyelet tartamának vagy az előírt magatartási szabályoknak megváltoztatására (Tvr. 99-100. §). A hivatásos pártfogó véleményt kérhet a rendőrségtől is.

Szabadságvesztésből szabadult személyek pártfogó felügyelete

8. §[3] (1) Ha a pártfogó felügyelet elrendelésének van helye [Btk 48. § (3) bekezdés, Tvr. 93. §-a] a büntetés-végrehajtási intézet két hónappal az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának, illetve szabadságvesztése kitöltésének (a továbbiakban együtt: szabadulásának) várható időpontja előtt tesz javaslatot az intézet helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti javaslatról a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt szabadulása előtt egy hónappal határoz; az elítéltet a szabadulása esetére pártfogó felügyelet alá helyezi vagy azt mellőzi.

9. § (1) A pártfogolt jelentkezéséről [4. § (1) bekezdés a) pont] a rendőrkapitányság a hivatásos pártfogót értesíti.

(2) Ha az elítélt szabadulása után nem az állandó lakóhelyén kíván letelepedni, személyi igazolványát az állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányság a büntetés-végrehajtási intézet megkeresésére a letelepedés helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak küldi. Ebben az esetben a pártfogolt a 4. § (1) bekezdésében meghatározott jelentkezési kötelezettségének az új lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságnál köteles eleget tenni.

10. § (1) Ha a bíróság elrendelte, hogy a pártfogolt keresményét, illetve letéti pénzét vagy annak egy részét a hivatásos pártfogó kezelje [Tvr. 97. § (2) bekezdés e) pont], a büntetés-végrehajtási intézet azt a hivatásos pártfogó székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára küldi meg, az átutalás jogcímének feltüntetésével.

(2) Az átutalt összeg kezelésére, felhasználására a 6. § rendelkezései megfelelően irányadóak.

11. § A hivatásos pártfogó a szabálysértés miatti felelősségre vonás végett a rendőrkapitánysághoz fordul, ha a Tvr. 93. §-a alapján pártfogó felügyelet alá helyezett személy a magatartási szabályokat megszegi.

12. § A hivatásos és a társadalmi pártfogó a pártfogoltnak közvetlenül vagy az illetékes szervek útján segítséget nyújt a társadalomba való beilleszkedés terén felmerült nehézségek megoldásához, indokolt esetben a pártfogolt jogainak védelme érdekében is felléphet. A pártfogolt egyébként igénybe veheti az utógondozás keretében biztosított támogatást és segítséget (13-15. §) is.

Az utógondozás

13. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet köteles

a) megállapítani, hogy az elítélt szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeres munkát vállalni,

b) elősegíteni, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit.

(2) A büntetés-végrehajtási intézet az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátása érdekében

a) az elítéltet meghallgatja,

b) szükség esetén megkeresi azt a hivatásos pártfogót, akinek illetékességi területén az elítélt letelepedni kíván, hogy nyújtson segítséget a letelepedéshez, illetve intézkedjék a munkába helyezés iránt, esetleg segítsen a megkezdett tanulmányok folytatásában.

(3) Az elítélt letelepedésével és a munkába állásával kapcsolatos ügyeinek rendezése érdekében - az intézet rendjének sérelme nélkül - családtagjaival, volt vagy leendő munkáltatójával, a leendő pártfogóval levelezhet és szükség esetén személyesen is érintkezhet.

14. § (1) A hivatásos pártfogó még az elítélt szabadulása előtt megbízást adhat a társadalmi pártfogó részére. A társadalmi pártfogó a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresheti az elítéltet és tanácsokat adhat a társadalomba való beilleszkedéshez. A hivatásos pártfogóval együttműködve segítséget nyújthat az elítélt munkába állásához, illetőleg letelepedéséhez. Szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását.

(2) A hivatásos pártfogó intézkedésének eredményéről - még az elítélt szabadulása előtt - tájékoztatja a büntetés-végrehajtási intézetet. Az intézet a tájékoztatást közli az elítélttel.

(3) A hivatásos pártfogó akkor is segítséget nyújt az elítéltnek, ha azt az elítélt a szabadulása után kéri.

15. §[4] A szabaduló személyt a tanács szakigazgatási szerve külön jogszabály szerint szociális segélyben vagy kölcsönben részesítheti.

Vegyes rendelkezések

16. § (1) A rendeletet arra a fiatalkorúra is alkalmazni kell, aki a szabadságvesztésből tizennyolcadik életévének betöltése után szabadul, egyéb esetben a fiatalkorú pártfogó felügyeletére külön jogszabály irányadó.

(2) Ez a rendelet 1979. július hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti

a) a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 2/1975. (XII. 15.) IM rendelet;

b) a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról szóló 1975. évi 20. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 3/1975. (XII. 15.) IM rendelet;

c) a feltételes szabadságra bocsátás egyes kérdéseiről szóló 11/1973. (XII. 30.) IM rendelet azzal, hogy az 1979. július hó 1. napja előtt feltételes szabadságra bocsátott elítéltek esetében rendelkezéseit továbbra is megfelelően alkalmazni kell.