2/1983. (II. 14.) EüM rendelet

a dolgozók bőrvédő készítménnyel történő ellátásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben, a Kisiparosok Országos Szervezetének és a Kiskereskedők Országos Szervezetének meghallgatásával - a következőket rendelem:[1]

1. § A rendelet hatálya kiterjed

a)[2] minden munkáltatóra - ideértve a dolgozót tagsági viszony keretében foglalkoztató szövetkezetet (kisszövetkezetet), ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot, továbbá a közös tevékenysége vonatkozásában a mezőgazdasági szakcsoportot is -, a gazdasági társulásra, a gazdasági munkaközösségre, egyéb polgári jogi társaságra, valamint a kisiparosra és a magánkereskedőre (a továbbiakban együtt: munkáltató),

b) a munkáltatónál munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony, egyéb tagsági viszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, javító-nevelő munka keretében vagy segítő családtagként foglalkoztatott személyekre (a továbbiakban együtt: dolgozó), valamint a szervezett társadalmi munka és a tanulói viszony keretében, továbbá gyermek-, ifjúságvédelmi és gyógypedagógiai intézmény növendékeként munkát végző személyekre.

2. § (1) A munkáltató - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak szerint - védőkenőccsel, illetőleg védőbevonattal, ipari kéztisztító szerrel és bőrápoló készítménnyel (a továbbiakban együtt: bőrvédő készítmény) köteles ellátni a dolgozót, ha munkakörében, illetőleg munkahelyén bőrkárosító hatásnak van kitéve. A bőrvédő készítmény térítésmentesen biztosítandó és helyette a munkáltató pénzbeni megváltást nem adhat.

(2) Védőkenőcsöt, illetőleg védőbevonatot kell biztosítani, ha

a) a bőrkárosító hatás megelőzésére a munka jellege miatt védőkesztyű nem használható.

b) a dolgozó fényártalmat okozó munkaanyagokkal érintkezik.

(3) Ipari kéztisztító szert kell biztosítani a munkavégzés során abban a munkakörben, illetőleg munkahelyen, ahol a dolgozó bőrét szappanos, melegvizes mosással el nem távolítható vagy csak nehezen eltávolítható szennyeződés éri.

(4) A bőrápoló készítményt biztosítani kell a munka befejezése utáni használatra,

a) ha a munka jellege (pl. élelmiszeripari tevékenység) miatt védőkenőcs, illetőleg védőbevonat nem használható,

b) ipari kéztisztító szer használatát követően,

c) minden esetben, ha az a bőr fiziológiás állapotának helyreállításához szükséges.

3. § (1) A munkáltató - a gazdasági munkaközösség, a polgári jogi társaság, a kisiparos és a magánkereskedő kivételével - e rendelet melléklete alapján a munkavégzés körülményeire és a műszaki biztonságra figyelemmel a munkavédelmi szabályzatban, ennek hiányában a működési vagy más belső szabályzatban (a továbbiakban: MvSZ) határozza meg

a) azokat a munkaköröket és munkahelyeket, ahol bőrvédő készítmény biztosítása szükséges,

b) azokat a bőrvédő készítményeket, amelyeket az a) pontban megjelölt munkakörökben és munkahelyeken biztosítani kell.

(2)[3] Az (1) bekezdésben említett szabályozás kidolgozásába be kell vonni az üzemi egészségügyi szolgálat orvosát (a gyógyító-megelőző ellátás intézményeinél a függetlenített vagy megbízott higiénikus orvost), aki szükség esetén szakvéleményt kér a területileg illetékes első fokú állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőségtől (a továbbiakban: felügyelőség). Ha a munkáltatónál üzemi egészségügyi szolgálat nem működik, a munkáltatónak a felügyelőség szakvéleményét kell beszereznie. 5

4. § A munkáltató az adott munkakörben, illetőleg munkahelyen foglalkoztatott dolgozójával azonos bőrvédő készítményt köteles biztosítani

- a területén munkát végző, más munkáltató alkalmazásában álló dolgozóknak (kivéve, ha a munkáltatók közötti szerződés értelmében e kötelezettség az utóbbi munkáltatóra hárul),

- az alkalmi és a társadalmi munkát végzőknek,

- a kötelező szakmai továbbképzésben részt vevő dolgozóknak,

- a felsőoktatási intézmények, a középiskolák, a szakiskolák és a szaktanfolyamok hallgatóinak, illetőleg tanulóinak, a szakmunkástanulóknak, a vállalati munkában részt vevő iskolai tanulóknak, továbbá a gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint a gyógypedagógiai intézmények növendékeinek.

5. § (1) A védőkenőcsöt, illetőleg a védőbevonatot a munka megkezdése előtt kell alkalmazni, majd a munkavégzés ideje alatt szükség szerint, de legalább egy ízben fel kell újítani. Az ipari kéztisztító szert és a bőrápoló készítményt a munkavégzés befejezésekor kell használni.

(2) A dolgozó a bőrvédő készítményt a munkahelyéről nem viheti el; a nem telepített munkahelyen dolgozók esetében az MvSZ ettől eltérően rendelkezhet.

6. §[4] (1) A bőrvédő készítményként használható termékeket a rendelet melléklete határozza meg. A rendelet mellékletében nem szereplő termék csak akkor használható bőrvédő készítményként, ha alkalmazását a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OKK-OMFI) engedélyezte.

(2) A rendelet mellékletében nem szereplő termék bőrvédő készítményként történő forgalomba hozatalának engedélyezését az előállító - import termék esetében a forgalomba hozó - kéri az OKK-OMFI-től. A kérelemhez mellékelni kell a termék összetételére vonatkozó adatokat, valamint a használati utasítást. Az OKK-OMFI a kérelem elbírálásához további adatok, illetőleg vizsgálati minta szolgáltatását kérheti.

7. § (1) Ez a rendelet 1983. április 1-jén lép hatályba.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg

a)[5] az üzemi dolgozóknak védőkenőccsel való ellátásáról szóló 179/1955. (Eü. K. 20.) EüM utasítás, az egyes kijelölt üzemek dolgozóinak védőkenőccsel, tisztító szerrel és bőrápoló kenőccsel való ellátásáról szóló 131/1961. (22.) MüM-EüM együttes utasítás, továbbá a munkahelyek általános egészségügyi követelményeiről szóló 2/1981. (II. 7.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 25. §-ának címe, valamint (1) és (3) bekezdése hatályát veszti;

b)[6]

Melléklet a 2/1983. (II. 14.) EüM rendelethez[7]