35/1986. (X. 2.) PM rendelet

a házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

A házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 11. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:

(Tvr. 1. §-ához)

1. §

A Tvr. és e rendelet alkalmazásában lakás az állandó lakás céljára használt és a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelő összefüggő helyiségcsoport (egy önálló rendeltetési egység), a rendeltetésszerű használathoz szükséges földrészlettel együtt.

(Tvr. 2. §-ához)

2. §

A viszonosság fennállása tekintetében a Pénzügyminisztérium állásfoglalása az irányadó.

3. §

A Tvr. és e rendelet alkalmazásában komfort nélküli, illetőleg szükséglakás az a lakás, amely a lakásügyi jogszabályok szerint ilyennek minősül.

(Tvr. 3. §-ához)

4. §

(1) A Tvr. 3. §-ának (1) bekezdésében megállapított adómentesség a lakást csak akkor illeti meg, ha arra az építésügyi hatóság használatbavételi, illetőleg végleges fennmaradási engedélyt adott.

(2)[1] Az építésügyi hatóság a lakás használatbavételi, illetőleg végleges fennmaradási engedélyének egy példányát - az engedély kiadásával egyidejűleg - megküldi a jegyzőnek.

5. §[2]

A Tvr. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetben a lakás elidegenítésére vonatkozó szerződés egy példányát az elidegenítést lebonyolító szerv megküldi a jegyzőnek.

(Tvr. 4. §-ához)

6. §

A lakás használatának szünetelése az adófizetési kötelezettséget nem szünteti meg.

(Tvr. 5. §-ához)

7. §

(1) A lakás alapterületének megállapításánál a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek során azonban figyelmen kívül kell hagyni a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló jogszabályok hatálya alá tartozó helyiségeket, továbbá a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiségeket, valamint a lakásnak azt a részet, amelynek padlósíkja több mint 0,70 méterrel kerül a csatlakozó rendezett terepszint alá.

(2) E rendelet alkalmazásában a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség az, amely a lakás rendeltetésszerű használatához szükséges (tüzelőtér, tüzelőtároló, salaktároló, szárító, padlás, szerszámkamra, szin), de huzamos emberi tartózkodásra részben és ideiglenesen sem szolgál.

8. §

(1)[3] A jegyző a Tvr. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményt az adó fizetésére kötelezettnek az adóbevallásban vagy külön előterjesztett igénye alapján állapítja meg. Ha az engedélyezett kedvezmény feltételeiben olyan változás történt, amely befolyásolja az adó mértékét, ezt az adó fizetésére kötelezett a változást követő év január hó 15-ig köteles bejelenteni a jegyzőnek.

(2)[4] A Tvr. és e rendelet alkalmazásában közeli hozzátartozók: a tulajdonos házastársa, egyeneságbeli rokona, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeke, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülője testvére, élettársa, gyermekének házastársa, valamint a tulajdonos tulajdonnal nem rendelkező házastársa szülei.

(3)[5] A Tvr. és e rendelet alkalmazásában első fokú adóhatóság: a lakás fekvése szerint illetékes községi, városi, fővárosi kerületi jegyző.

(Tvr. 6. §-ához)

9. §

A Tvr. 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásában az épülethez tartozó földrészlet a helyjen szokásos vagy előirt teleknagyságot lényegesen meghaladónak akkor tekinthető, ha az legalább 30%-kal nagyobb a helyben szokásos vagy előírt nagyságú teleknél.

(Tvr. 7. §-ához)

10. §

(1) Az adó fizetésére kötelezett személy az, aki a naptári év első napján tulajdonosnak minősül.

(2)[6] A Tvr. 7. §-ának (2) bekezdésében meghatározott esetben a jegyző az adót annak a tulajdonosnak a terhére állapítja meg, aki nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezik; azonos tulajdoni hányadok esetén annak a terhére, aki az ingatlannyilvántartásban név szerint első helyen szerepel. Ha azonban a tulajdonostársak közül valamelyik az adófizetést - a jegyző előtt tett nyilatkozatában (adóbevallásában) - magára vállalja, az adó a behajthatatlanság igazolásáig csak ettől a tulajdonostól követelhető.

(Tvr. 8. §-ához)

11. §

(1) A Tvr. 2-3. §-a alapján adómentes lakásról nem kell adóbevallást adni.

(2) Adóbevallást kell benyújtani a jegyzőhöz a használatbavételi, illetőleg fennmaradási engedéllyel vagy anélkül használatba vett adóköteles lakásról, továbbá[7]

a) tulajdonosváltozás,

b) adómentesség megszűnése,

c) adófizetési kötelezettséget vagy annak mértékét érintő változás,

d)[8] a jegyző külön felszólítása esetében

a változást követő év január 15-ig, illetve az adóhatóság által megjelölt határidőben.

(3)[9] A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően bevallást kell benyújtani a megyei (fővárosi) képviselőtestület általános felhívására.

(4) Az adóbevallást a Tvr. 7. §-ában meghatározott tulajdonos köteles benyújtani. Osztatlan közös tulajdon esetében a tulajdonostársak egyetemlegesen felelősek a bevallási kötelezettség teljesítéséért.

12. §

Adóbevallás adása nélkül változatlan összegben kell rögzíteni az adót abban az esetben, ha adókötelezettséget érintő változás nem történt.

13. §

(1) A Tvr. 8 §-ának (3) bekezdésében említett felújítás, helyreállítás és korszerűsítés fogalmára az Országos Építésügyi Szabályzat [2 1986. (II. 27.) ÉVM sz. r.] rendelkezései irányadók.

(2) A Tvr. 8. §-ának (3) bekezdése alapján engedélyezett adókedvezmény a lakás után megállapított házadóból engedélyezhető. A lakás tulajdonában bekövetkező változás az engedélyezett adókedvezményt nem érinti.

(3) Az adókedvezmény olyan munkák után engedélyezhető, amelyek elvégzéséről a tulajdonos gondoskodik, és a Tvr. 8. §-ának (3) bekezdésében megjelölt munkák igazolt és elfogadott költsége esetenként eléri a 25 000 forintot.

(4) A lakásszövetkezeti tulajdonban, illetőleg társasház esetében a közös tulajdonban álló épületrészeken, központi berendezéseken végzett munkák után a tulajdonosok adójából adókedvezmény abban az esetben engedélyezhető, ha az igazolt és elfogadott költségnek az adóköteles lakásra jutó összege a (3) bekezdésben meghatározott mértéket eléri.

(5) A lakásszövetkezeti tulajdonban, illetőleg társasház esetében a közös tulajdonban álló épületrészekre és a külön tulajdoni lapra felvett épületrészekre egyaránt kiterjedő munkák esetében a költségeket együttesen kell számításba venni, és az adókedvezményt a (3) bekezdésben meghatározott értékhatár alapján kell megállapítani.

14. §

Nem jár adókedvezmény:

a) az olyan költségek után, amelyek kártérítésből megtérülnek;

b) a tulajdonos által végzett, de a jogszabály alapján a bérlőt vagy harmadik személyt terhelő javítási munkák után;

c) ha a lakás után a Tvr. alapján házadómentesség sem engedélyezhető.

15. §

Az adókedvezmény mértéke az igazolt költség 75%-a, amely az évenként esedékes házadó 75%-áig terjed. Az adó évi összege azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb 300 forintnál.

16. §

(1)[10] Az adókedvezmény iránti igényt a munka befejezését követő év január hó 15-ig kell a jegyzőhöz írásban bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell a számlákat, nyugtákat, egyéb bizonylatokat és bizonyítékokat, továbbá a költségek összesítését. Ha jogszabály vagy építési engedély a használatbavételt az építésügyi hatóság külön engedélyéhez köti, a munkát a használatbavételi engedély kiadásának napján kell befejezettnek tekinteni. Az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély egy példányát a jegyzőhöz e célból megküldi.

(2) A pénzintézet által nyújtott építési kölcsönnel végzett munka esetében a felújítási adókedvezményt az elfogadott költségek alapján, az egyéb költségek tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatok és bizonyítékok alapján kell megállapítani. Az erre irányuló igényt a költségek elfogadását követő év január hó 15-ig lehet az adóhatóságnál írásban bejelenteni.

17. §

(1)[11] A jegyző az adókedvezményt a bejelentés évét követő évtől engedélyezi.

(2) Ha a Tvr. 8. §-ának (3) bekezdésében meghatározott munka a lakással egybeépült vagy azzal azonos telken lévő és nem lakás céljára szolgáló építményre is kiterjedt, az adókedvezmény alapjául szolgáló költséget ez utóbbira fordított összeggel csökkenteni kell.

Záró rendelkezések

18. §

(1) A 62/1985. (XII. 30.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett ipari, szolgáltató, kereskedelmi rendeltetésű, gyógyászat, vízijármű-tárolás, műterem, gépjármű-tárolás stb. céljára szolgáló helyiség, helyiségcsoport akkor is egyéb adóköteles építményként adóköteles, ha egybeépült a lakással."

(2) A Vhr. 2. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Tvr. és e rendelet alkalmazásában:)

"c) az épület létrehozására vagy fenntartására szolgáló szövetkezet az üdülő-, a garázs-, a műhely- és az üzletszövetkezet."

19. §

Ez a rendelet 1987. január hó 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a házadóról és a házértékadóról szóló 14/1974. (V. 18.) PM rendelet és az azt módosító 17/1975. (IV. 18.) PM rendelet, továbbá a 9/1982. (III. 12.) PM rendelet, valamint a 63/1985. (XII. 30.) PM rendelet hatályát veszti.

20. §

(1) Az 1987. január hó 1. napját megelőzően kiadott használatbavételi, illetőleg végleges fennmaradási engedély alapján használatba vett lakásra a házadómentességet a korábbi jogszabályok alapján kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy az egy- és a kétlakásos épületben levő, 200 m2-t meghaladó, a többlakásos épületben lévő, 180 m2-t meghaladó alapterületű lakás után adómentesség nem állapítható meg.

(2) A Tvr. hatálybalépését megelőzően elvégzett, de első fokú határozattal adókedvezményben nem részesített - a Tvr. 8. § (3) bekezdésében említett - munka után e rendelet szerint kell az adókedvezményt megállapítani.

21. §

A lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérően 1987. évben a házadót, valamint - az üdülővel egybeépült vagy az üdülő telkén létesített gépjármű-tároló kivételével - a gépjármű-tárolásra szolgáló épületet (épületrészt) terhelő adót november 15-ig lehet adópótlékmentesen fizetni.

Hetényi István s. k.,

pénzügyminiszter