62/1988. (XII. 24.) PM rendelet
a mérleg- és a vagyonkimutatás készítéséről
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
A rendelet hatálya
1. §
A rendelet hatálya kiterjed
a) az állami vállalatra, a trösztre, a tröszti vállalatra, az egyéb állami gazdálkodó szervre, a szövetkezetre, a szövetkezeti vállalatra, a vízgazdálkodási társulatra, az egyes jogi személy vállalatára, a pénzintézetre és a leányvállalatra, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságra;
b) a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportra, a mezőgazdasági szövetkezeti szakcsoportra, az iskolai szövetkezeti csoportra, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségére, a társadalmi szervezetre és az alapítványra, valamint arra az egyéni vállalkozóra, aki a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 8/A. §-a alapján adóalanyként az adóhatóságnál bejelentkezett; (továbbiakban a) és b) pontok együtt: vállalkozás.)
Mérleg- és vagyonkimutatás készítési kötelezettség
2. §
(1) A vállalkozás a könyvvezetési kötelezettségétől függően, a naptári év utolsó napjával eszközeiről és azok forrásairól mérleget, illetve vagyonkimutatást köteles készíteni.
(2) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás mérleget, az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás egyszerűsített mérleget, az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás és a lakásszövetkezet vagyonkimutatást készít.
(3) Az újonnan alakuló, illetve szervezeti átalakulással létrejövő vállalkozás a megalakulás napjával meglévő eszközeiről nyitóleltárt, a könyvvezetési kötelezettségétől függően nyitómérleget vagy nyitó vagyonkimutatást köteles készíteni. A nyitómérleget a megalakulás napjától számított 90 napon belül az illetékes adóhatóságnak kell megküldeni.
Egyesülés esetén a beolvadó vállalkozás zárómérlegének eszköz és forrás adatait az újonnan alakuló vállalkozás köteles nyitómérlegébe felvenni.
Szétválás esetén az újonnan alakuló vagy a kiváló vállalkozás nyitómérlegébe az eszköz és forrás adatokat a vagyonmegosztási megállapodás alapján köteles felvenni.
(4) Az átszervezéssel, vagy átalakulással megszűnő vállalkozás a tevékenység befejezésének napjával záróleltárt és könyvvezetési kötelezettségétől függően zárómérleget, illetve záró vagyonkimutatást köteles készíteni. A zárómérleg eredményt nem tartalmazhat, ezért a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvényben foglaltaknak megfelelően a zárómérleg elkészítése előtt a mérleg szerinti eredményt fel kell osztani és a tiszta eredménnyel a felhalmozott vagyont módosítani kell.
(5) A felszámolással megszűnő vállalkozás a felszámolás közzétételének napjával a felszámoló közreműködésével záróleltárt és az eredmény felosztásával zárómérleget készít. A felszámoló a záróleltár és a zárómérleg alapján a felszámolással megszűnő vállalkozás eszközeit és azok forrásait átveszi, nyitómérleget készít, majd a megszűnő vállalkozás eszközeit értékesíti és az adósokkal elszámol. A felszámoló a felszámolás befejezésekor a bíróság részére felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készít. A felszámolási zárómérleg készítéséről a pénzügyminiszter külön jogszabályban rendelkezik.
(6) A végelszámolással megszűnő gazdasági társaság a végelszámolás közzétételének napjával a végelszámoló közreműködésével záróleltárt és az eredmény felosztásával zárómérleget készít. A végelszámoló a záróleltár és a zárómérleg alapján a végelszámolással megszűnő gazdasági társaság eszközeit és azok forrásait átveszi, nyitómérleget készít, a megszűnő vállalkozás eszközeit értékesíti, az adósokkal és a hitelezőkkel elszámol. A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor végelszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készít, és azokat a megszüntető határozatot hozó szervnek bemutatja, majd a jóváhagyás után a bíróságnak megküldi.
Mérleg
3. §
(1) A mérleg a vállalkozás összes eszközeinek és az eszközök forrásainak forint értékét mutatja.
(2) A mérleg a pénzeszközöket, a követeléseket, a saját előállítású és a vásárolt készleteket, az egyéb aktívákat, a befektetett eszközöket, az állóeszközöket és beruházásokat, a folyó forrásokat, a hosszú lejáratú tartozásokat, az alapítói és a felhalmozott vagyont, a tartalékvagyont és az egyéb forrásokat, valamint az eredménykimutatással számszerűen egyezően a nyereséget vagy veszteséget tartalmazza. Az egyszerűsített mérleg az eszközök között a saját előállítású készletek értékét nem tartalmazhatja.
(3) A mérleget a szabályszerűen végrehajtott leltározás alapján helyesbített, bizonylatokkal alátámasztott és ellenőrzött könyvviteli nyilvántartások, valamint az időszakra vonatkozó főkönyvi kivonat alapján kell elkészíteni.
(4) A mérleget a vállalkozás vezetője (a vállalat igazgatója, a szövetkezet elnöke, a társaság ügyvezetője, a vállalkozás képviselője) és a számviteli rendért felelős vezető (gazdasági igazgató, főkönyvelő) köteles aláírni. Aláírásukkal a mérlegben szereplő adatok valódiságát igazolják.
(5) A mérleg elfogadását (jóváhagyását) és a mérlegben kimutatott eredmény megállapítását a mérleg megállapítására jogosult testület vezetője (például a vállalati tanács elnöke, a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés elnöki funkcióját betöltő személy), illetve az államigazgatási irányítás alatt álló vállalat igazgatója aláírásával igazolja.
Vagyonkimutatás
4. §
(1) Az 1. § b) pontjában nevezett vállalkozás, amennyiben a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvényben meghatározott éves árbevétele a 25 millió forintot nem haladja meg és egyszeres könyvvitelt vezet, a naptári év utolsó napjával vagyonkimutatást készít.
(2) A vagyonkimutatás a pénzeszközök, az állóeszközök, a készletek, a követelések és a tartozások forint értékét mutatja. A vagyonkimutatás külön tételben tartalmazza az alapítói (bevitt) vagyon és a tartalékvagyon forint értékét is.
(3) A vagyonkimutatást a naplófőkönyv, a leltárak és az analitikus nyilvántartások adatai alapján kell elkészíteni.
(4) A vagyonkimutatást a vállalkozó, a vállalkozás képviselője (képviselői) köteles aláírni. Aláírásával a vagyonkimutatásban szereplő adatok valódiságát igazolja.
(5) A megszűnő egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás a tevékenység befejezésének napjával záróleltárt és záró vagyonkimutatást köteles készíteni.
Leltározás
5. §
(1) A leltározás a vállalkozás tulajdonát képező, illetőleg kezelésébe vagy használatába adott eszközök (aktívák), valamint azok forrásai (passzívák), továbbá a birtokában levő idegen eszközök valóságban meglevő állományának (mennyiségének) megállapítása. A leltározási tevékenységhez tartozik a hiányok és a többletek megállapítása és azok rendezése (elszámolása) is.
(2) A kettős könyvvitelt és az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás az eszközöket és azok forrásait az 1. számú mellékletben meghatározott időpontban (időszakban) és módon köteles leltározni és annak alapján leltárt készíteni.
(3) A kettős könyvvitelt és az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás az 1. számú mellékletben foglalt előírások szerint a megalakulásától számított 90 napon belül köteles leltározási szabályzatot készíteni, illetve meglévő leltározási szabályzatát a rendelet hatálybalépését követő 90 napon belül kiegészíteni vagy módosítani, amennyiben az a rendeletben foglalt előírásoktól eltér.
(4) A leltározási szabályzat összeállításáról, kiegészítéséről és módosításáról - ellenőrizhető módon, írásos utasítással -, valamint a leltározási szabályzatban foglalt rendelkezések betartásának ellenőrzéséről a vállalkozás vezetője és a számviteli rendért felelős vezető együttesen köteles gondoskodni.
(5) Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás eszközeiről az év utolsó napjával leltárt köteles készíteni. A leltározás részletes szabályait a 2. számú melléklet tartalmazza.
Értékelés
6. §
(1) Az értékelés a vállalkozás tulajdonát képező, illetőleg kezelésébe vagy használatába adott eszközök és azok forrásai forint értékének meghatározását jelenti.
(2) A kettős könyvvitelt és az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás eszközeit és azok forrásait az 1. számú mellékletben foglalt előírások szerint köteles értékelni.
(3) Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás eszközeit (állóeszközeit, készleteit, egyéb eszközeit) a 2. számú mellékletben foglalt előírások szerint köteles értékelni.
A mérleg bizonylati alátámasztása
7. §
(1) A mérleg bizonylatai a szabályszerűen végrehajtott leltározás alapján helyesbített főkönyvi számlák és az azok alapján készített főkönyvi kivonat, illetve a főkönyvi könyveléssel egyező analitikus nyilvántartások.
(2) A mérleg bizonylati alátámasztásaként az (1) bekezdésben foglaltakon kívül meg kell őrizni:
a) a leltározási szabályzatot (az ahhoz kapcsolódó leltározási ütemtervet, valamint ezek kiegészítéseit és módosításait),
b) a leltározás szabályszerű végrehajtását igazoló bizonylatokat (például: leltárfelvételi jegyek, ívek és összesítők, beleértve a leltárkülönbözetekről felvett jegyzőkönyveket),
c) a leltározás ellenőrzése során készített feljegyzéseket,
d) a befejezetlen termelésről, úton levő készletekről (árukról) felvett leltárakat,
e) az értékelésnél használt (utókalkuláció és egyéb) dokumentációkat,
f) az átmenő aktívák és passzívák értékének meghatározását tartalmazó bizonylatokat és számításokat, továbbá
g) az eredményfelosztás bizonylatait és számításait.
A mérleg letétbe helyezése
8. §
(1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a megállapított mérleg, az eredménykimutatás és az eredményfelosztás eredeti példányát, az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a megállapított egyszerűsített mérleg, az egyszerűsített eredménykutatás és az eredményfelosztás eredeti példányát legkésőbb a tárgyévet követő év május 31. napjáig az illetékes adóhatóságnál letétbe köteles helyezni.
(2) Az államigazgatási irányítás alá tartozó vállalat az előző bekezdésben foglalt kötelezettségének a tárgyévet követő év március 15. napjáig köteles eleget tenni.
(3) A cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozás a megállapított mérleg, az eredménykimutatás (az egyszerűsített mérleg, az egyszerűsített eredménykimutatás) és az eredményfelosztás egy aláírt példányát a cégbíróságnál is köteles letétbe helyezni.
(4) A letéti példányon lévő adatok eltérhetnek az illetékes adóhatóságnak az előírt határidőre leadott évzáró mérlegbeszámoló mérleg, eredménykimutatás és eredményfelosztás adataitól. A mérlegbeszámoló átvétele és a mérleg megállapítása közötti időszakban a mérleg, az eredménykimutatás és az eredményfelosztás adatai módosíthatók, s ez a helyesbítés nem minősül önellenőrzésnek, de a könyvviteli elszámolásnál az önellenőrzés szabályait kell alkalmazni.
(5) A letétbe helyezett mérleg, eredménykimutatás és eredményfelosztás adatait változatlan formában kell megőrizni és azokat utólag megváltoztatni nem szabad. A letéti példányon törlést, javítást eszközölni tilos.
(6) Ha a mérleg, az eredménykimutatás és az eredményfelosztás számszerűségét illetően bármilyen vita merül fel, mindig a letétbe helyezett példányon bejegyzett adatokat kell eredeti adatoknak tekinteni.
(7) Az illetékes adóhatóság és a cégbíróság a letétbe helyezés megtörténtéről a vállalkozásnak írásban igazolást ad.
A mérleg és a vagyonkimutatás ellenőrzése
9. §
(1) A megállapított mérleget és az azt alátámasztó leltárakat (leltári bizonylatokat), főkönyvi kivonatokat és egyéb kimutatásokat, illetve a vagyonkimutatást és az azt alátámasztó leltárakat, naplófőkönyvet és analitikus nyilvántartásokat a vállalkozás önellenőrzésként felülvizsgálhatja, az illetékes adóhatóság pedig a pénzügyi ellenőrzés keretében megvizsgálja.
(2) Az önellenőrzés, illetve a pénzügyi ellenőrzés a megállapított mérleg, illetve a vagyonkimutatás valódiságának és teljességének, az eredmény szabályszerű megállapításának, a gazdasági események bizonylati alátámasztásának és a költségvetési kapcsolatok szabályszerű elszámolásának, továbbá a leltározási és értékelési előírások betartásának vizsgálatára terjed ki.
(3) Ha az illetékes adóhatóság vizsgálata alapján a megállapított mérleg nem szabályszerű, a vállalkozást határozattal kötelezi a szükséges helyesbítések elvégzésére.
(4) Ha a vállalkozó önellenőrzés során állapítja meg, hogy a letétbe helyezett mérleg nem szabályszerű, akkor a szükséges helyesbítéseket a könyvviteli nyilvántartásokon keresztül vezeti.
(5) A mérleget könyvvizsgáló vagy könyvszakértő, belső ellenőr és felügyelő bizottság, könyvvizsgálói vagy adótanácsadói tevékenységgel foglalkozó szervezet is megvizsgálhatja. A könyvvizsgálói tevékenységgel megbízottak megállapításai alapján elvégzett helyesbítések (ideértve a külföldi érdekeltség mérlegét felülvizsgáló külföldi adóhatóság megállapítását is) önellenőrzésnek minősülnek.
(6) Az önellenőrzésnél és a pénzügyi ellenőrzésnél az ellenőrzött időszakban hatályos szabályokat kell figyelembe venni és a helyesbítéseket a hiba elkövetésének időszakában érvényes előírások szerint kell elvégezni.
(7) A letétbe helyezett mérleg, illetve a könyvviteli, nyilvántartások szabálytalansága következtében szükséges helyesbítéseket az önellenőrzéses megállapítás esetén a felfedezés mérlegidőszakában, a pénzügyi ellenőrzés esetén a jogerős határozat mérlegidőszakában kell a könyvviteli nyilvántartásokon átvezetni.
Felelősség a mérleg és a vagyonkimutatás valódiságáért
10. §
(1) A vállalkozás vezetője és a számviteli rendért felelős vezető, valamint a vállalkozás képviselője és az egyetemlegesen felelős tagok együttesen felelősek a rendeletben foglaltak szabályszerű végrehajtásáért.
(2) Ha az illetékes adóhatóság vizsgálata során a vállalkozás számviteli rendjét érintő hiányosságokat, a mérleg, a főkönyvi könyvelés, a naplófőkönyv és az analitikus nyilvántartás adatai között eltérést állapít meg, szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményezhet.
Az évzáró mérlegbeszámoló
11. §
(1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a naptári év utolsó napjával évzáró mérlegbeszámolót köteles készíteni. Az évzáró mérlegbeszámoló
a) mérlegből,
b) eredménykimutatásból,
c) eredményfelosztásból,
d) költségek költségnemenkénti részletezését és
e) egyéb kiegészítő adatokat tartalmazó kimutatásokból
áll.
(2) Az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a naptári év utolsó napjával egyszerűsített mérlegbeszámolót köteles készíteni. Az egyszerűsített mérlegbeszámoló
a) egyszerűsített mérlegből,
b) egyszerűsített eredménykimutatásból (ráfordítások és bevételek kimutatásából),
c) eredményfelosztásból és
d) egyéb kiegészítő adatokat tartalmazó kimutatásokból
áll.
(3) Az évzáró mérlegbeszámolót és az egyszerűsített mérlegbeszámolót február 15-ig kell elkészíteni és az illetékes elsőfokú adóhatósággal történt megállapodás szerinti időpontban kell az adóhatósághoz benyújtani.
(4) A lakásszövetkezetek a naptári év utolsó napjával zárszámadást kötelesek készíteni. A zárszámadás
a) vagyonkimutatásból,
b) költségek és bevételek elszámolásának kimutatásából és
c) egyéb kiegészítő adatokat tartalmazó kimutatásból
áll.
A zárszámadást március 31-ig kell az elsőfokú adóhatóságnak megküldeni.
(5) Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás a vagyonkimutatást - az adóbevallással együtt, az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályban az adóbevallásra előírt határidőben - az illetékes adóhatóságnál köteles leadni.
(6) Az évzáró mérlegbeszámoló, az egyszerűsített mérlegbeszámoló, a zárszámadás és a vagyonkimutatás tartalmát, formáját és elkészítési módját, továbbá azt, hogy az évzáró mérlegbeszámolót és az egyszerűsített mérlegbeszámolót mely szerveknek kell megküldeni, - a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben - a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.
(7) Az év közben megszűnő kettős könyvvitelt vagy egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozás köteles záróleltárt és könyvvezetési kötelezettségétől függően mérlegből, eredménykimutatásból, eredményfelosztásból és költségek költségnemenkénti részletezése kimutatásból álló mérlegbeszámolót, illetve egyszerűsített mérlegbeszámolót készíteni és azt 90 napon belül az illetékes adóhatóságnak megküldeni.
(8) Az év közben megszűnő lakásszövetkezet köteles záróleltárt, vagyonkimutatásból, költségek és bevételek elszámolásának kimutatásából álló zárszámadást készíteni és azt 90 napon belül az illetékes adóhatóságnak megküldeni.
Az évközi beszámoló
12. §
(1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás az első félév végén évközi beszámolót köteles készíteni. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ágba sorolt vállalkozások, a vízgazdálkodási társulatok, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek évközi beszámolót nem készítenek.
(2) Az évközi beszámoló
a) az évközi könyvviteli mérlegből,
b) az évközi eredménykimutatásból,
c) a költségek költségnemenkénti részletezését és
d) az egyéb kiegészítő adatokat tartalmazó kimutatásokból
áll.
(3) Az évközi beszámolót az egyeztetett könyvviteli nyilvántartások és az időszakra vonatkozó főkönyvi kivonat alapján július 20-ig kell elkészíteni.
(4) Az évközi beszámoló tartalmát, formáját és elkészítési módját, továbbá azt, hogy az évközi beszámolót mely szerveknek kell megküldeni, - a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben - a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.
(5) Az eszközöket és a forrásokat az évközi könyvviteli mérlegben könyv szerinti értékben kell kimutatni.
(6) Az évközi könyvviteli mérleget a vállalkozás vezetője és a számviteli rendért felelős vezető köteles aláírni.
Egyéb rendelkezések
13. §
(1) Az évzáró mérlegbeszámolót és a mérleget alátámasztó bizonylatokat, az évközi beszámolót, a lakásszövetkezetek zárszámadását és a vagyonkimutatást 10 évig kell megőrizni.
(2) Az átszervezéssel megszűnő, vagy átalakuló vállalkozás okmányait (ideértve a záróleltárt, a zárómérleget és a záró vagyonkimutatást) a jogutód vállalkozás köteles megőrizni. Jogutód nélküli megszűnés esetén a zárómérleget vagy záró vagyonkimutatást az alapító szerv, illetve a megszűnést kimondó határozatban megjelölt alapító őrzi meg.
Hatálybalépés
14. §
(1) Ez a rendelet 1989. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit első ízben az 1989. évi évközi beszámoló és évzáró mérlegbeszámoló, valamint az 1989. évi vagyonkimutatás elkészítésénél kell alkalmazni.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a leltározási, mérleg- és mérlegbeszámoló készítési kötelezettségről szóló 60/1987. (XII. 7.) PM rendelet és a 61/1988. (XII. 24.) PM rendelet hatályát veszti.
Dr. Villányi Miklós s. k.,
pénzügyminiszter
1. számú melléklet a 62/1988. (XII. 24.) PM rendelethez
A kettős könyvvitelt és az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozások leltározási és értékelési szabályai
I. LELTÁROZÁS
A)
A leltározási szabályzat
1. A leltározás és értékelés vállalkozásra érvényes szabályait leltározási szabályzatban kell rögzíteni. A leltározási szabályzatnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a leltározás előkészítése során elvégzendő feladatok felsorolását,
b) a leltározási egységek (körzetek stb.) kijelölésének szempontjait,
c) a leltározás bizonylati rendjének - máshol nem szabályozott - előírásait,
d) a leltározás technikai feltételeit és eszközeit,
e) a leltározás módját (ideértve a mennyiségi felvétel speciális módszereit is) és az értékelés szabályait,
f) a leltárfelvétel anyagának (leltározási bizonylatok stb.) feldolgozási és megőrzési módját,
g) a leltározás és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,
h) a leltározás és az értékelés ellenőrzésének módját,
i) a leltárkülönbözetek megállapításának és rendezésének módját.
2. A leltározási szabályzat alapján minden évben a leltározás megkezdése előtt leltározási ütemtervet kell készíteni. A leltározási ütemtervnek tartalmaznia kell a leltározás előkészítésével, a leltár felvételével és értékelésével, valamint ellenőrzésével kapcsolatos összes munkafolyamat megkezdésének és befejezésének tervezett időpontját, továbbá a munkafolyamatok elvégzéséért és ellenőrzéséért felelős személyek megnevezését.
3. A leltározási szabályzat és annak alapján kiadott leltározási ütemterv elkészítésénél alapvető célkitűzésnek kell tekinteni a tulajdon védelmét és mérlegvalódiság érvényesítését.
B)
A leltározás módja
1. A leltározás módjai:
a) mennyiségi felvétel,
b) egyeztetés.
2. A mennyiségi felvételt megszámlálással vagy méréssel
a) a nyilvántartásoktól függetlenül, a nyilvántartással való utólagos összehasonlítással, vagy
b) a nyilvántartások alapján, a felvétel alkalmával való összehasonlítással
lehet végrehajtani.
3. Az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességét igazoló okmányokkal (bankkivonatok, egyeztető levelek, számítások stb.) való összehasonlítását jelenti.
4. A leltározás elvégezhető folyamatosan vagy fordulónappal.
5. Folyamatos leltározás esetén a leltározási kötelezettség alá eső minden eszközt ennek a mellékletnek a megfelelő pontjában meghatározott időtartamon belül kell leltározni.
6. A folyamatos leltározás előfeltétele, hogy a vállalkozás
a) előírásszerű, naprakész, a leltározás időpontjában a könyvvitellel egyező nyilvántartást vezessen, amelynek alapján a hiányok és többletek azonnal megállapíthatók és rögzíthetők;
b) az azonos készletek (készletcsoportok) leltárfelvételét a vállalkozás egész területén, illetőleg egy-egy különálló egységben (telep, üzemegység, kereskedelmi egység, raktár stb.) előre megállapított azonos időtartamon belül hajtsa végre;
c) megszervezze a folyamatos leltározás rendszeres ellenőrzését.
7. Fordulónapi leltározás esetén - a vállalkozás egészére, vagy a vállalkozáson belül a területileg teljesen különálló egységre (gyár, telep, raktár, bolt, üzlet, fiók, kirendeltség, pénzintézetnél igazgatóság, üzemegység stb.) - a leltározásra kijelölt eszközfajtákat a vonatkozó analitikus nyilvántartások lezárásával egyidejűleg előre meghatározott naptári nappal (ez a leltár fordulónapja) kell leltározni.
8. A vállalkozás vezetője a nyilvántartások megbízhatóságának és a tulajdon védelme biztosításának mérlegelése alapján a leltározási ütemtervben határozza meg, hogy a lehetséges (választható) leltározási módok, illetőleg időpontok közül melyiket választja. A leltárfelvétel módja év közben nem változtatható meg.
9. A leltározás alkalmával meg kell állapítani a csökkent értékűnek minősülő készleteket, és ezeket a leltárban a teljes értékű készletektől elkülönítve kell kimutatni.
10. A leltározás megtörténtét az analitikus nyilvántartásokon fel kell jegyezni.
11. Ha a leltározást bármely okból hiányosan végezték el, vagy annak adatai az ellenőrzés megállapítása szerint vitathatók, az érintett leltározási egységben (raktár, bolt, helyiség, terület stb.) levő eszközöket, részben vagy egészben újra kell leltározni.
12. Ha kulturális és sportintézmények eszközeit a vállalkozás a szakszervezetnek átadta, a leltározásról az intézmények vezetői kötelesek gondoskodni.
C)
A leltári hiányok és többletek megállapítása
1. A leltározás adatait egyeztetni kell a könyvviteli nyilvántartásokkal és a jegyzőkönyvileg megállapított különbözetek okát a leltárfelvétel időpontjától számított 30 napon belül kivizsgálás útján tisztázni kell.
2. Leltárkülönbözetnek minősül a leltározás során megállapított mennyiség és a könyvviteli nyilvántartások szerinti mennyiség közötti különbség. A leltárkülönbözet értéke a leltározás során megállapított mennyiségi különbözet nyilvántartási áron számított értéke. Ha az ágazati könyvviteli előírások szerint a leltározási egységben levő készletekről nem kell tételes mennyiségi nyilvántartást vezetni, úgy a leltárfelvétel alkalmával talált készlet értéke és az értékben vezetett nyilvántartás szerinti érték közötti különbözet összegét kell leltárkülönbözetnek tekinteni.
3. A leltárfelelősség szempontjából a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett raktári készletekben ismeretlen okból keletkezett leltárkülönbözetnek a forgalmazási veszteség mértékét meghaladó része minősül leltárhiánynak. A leltárfelelősség érvényesítéséről a hatályos jogszabályok rendelkeznek.
4. A kompenzálható leltárkülönbözet nem minősül ismeretlen okból keletkezett leltárhiánynak.
5. A raktári készleteken kívüli eszközök (például állóeszközök) leltározása során megállapított leltárkülönbözetekről a kivizsgálás útján való tisztázást követően jegyzőkönyvet kell felvenni. Az eszközhiányok és a többletek miatt alkalmazott kártérítési felelősségrevonásról szóló jogerős határozatot - utólag - a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
6. A vállalkozás mérlegébe csak a szabályszerű leltározással megállapított és kivizsgált leltárkülönbözetekkel módosított eszközérték vehető fel.
7. Az eszközök selejtezése a vállalkozás vezetőjének hatáskörébe tartozik.
8. A vállalkozás vezetője a selejtezést oly módon köteles szabályozni, hogy a vagyonvédelem követelményei érvényesüljenek.
D)
Állóeszközök és beruházások leltározása
1. Az állóeszköznek minősülő vagyontárgyak közül
a) az ingatlanokat, valamint a lealapozott gépeket és berendezéseket 5 évenként.
b) a le nem alapozott gépeket és berendezéseket, valamint az egyéb állóeszközöket - a 2-4. pontokban foglalt kivételektől eltekintve - 2 évenként
mennyiségi felvétellel kell leltározni.
2. A változó munkahelyen (nem állandó jelleggel telepített egységben, külső, külföldi munkahelyen stb.) levő állóeszközöket és a tartósan külföldön levő állóeszközöket (kirendeltségek, képviselet, érdekeltségek, ügynökségek, szervizállomások stb. állóeszközei) évenként egyszer, fordulónappal, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
3. A föld alatti kábeleket, alagutakat, csővezetékeket, légvezetéket, továbbá mindazokat az állóeszközöket, amelyek meghibásodása vagy hiánya esetén egy technológiai egységet képező állóeszköz működése műszakilag lehetetlenné válik (erőművek gépegységei, alállomások transzformátorai, kohók, Martin-kemencék, vegyipari lepároló berendezések stb.) legalább 5 évenként, mennyiségi felvétellel vagy a műszaki nyilvántartásoknak az analitikus nyilvántartásokkal való egyeztetésével kell leltározni.
4. A közúti-, vasúti-, és víziközlekedési járműveket - az OPV vasúti járművek kivételével -, valamint a mezőgazdasági traktorokat tartózkodási helyüktől függetlenül, 4 évenként mennyiségi felvétellel kell leltározni.
5. Az állóeszközök leltározásának ki kell terjednie az előírások szerint az állóeszköz egyedi nyilvántartásba felvett tartozékokra is.
6. A bérbe (kölcsön-) vett állóeszközöket a bérbe (kölcsön-) vevő vállalkozásnak az 1-5. pont előírásai szerint kell leltározni. A bérbe (kölcsön-) adó vállalkozás leltárbizonylata a bérbe (kölcsön-) vevő vállalkozás átvételi elismervénye. Ez az elismervény a bérlet szerződésben rögzített időtartamára elfogadható leltárbizonylatként. Ilyen elismervény fogadható el leltárbizonylatként a szerződéses és átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetett vagy bérbe adott egységek, szakcsoportok használatában lévő állóeszközök tekintetében is.
7. A vagyonértékű jogokat 4 évenként, a nyilvántartásokkal való egyeztetéssel kell leltározni.
8. A beruházások tényleges (nyilvántartott) állományát - beleértve mind a más vállalkozás (idegen kivitelező) által, mind a saját vállalkozásban végzett, számlázott (elszámolt) munkákat, továbbá a szünetelő és leállított, valamint a műszakilag befejezett, de üzembe nem helyezett beruházásokat - évenként, szükség esetén a szállító (kivitelező) bevonásával, egyeztetéssel (a beruházási egységenként vezetett analitikus nyilvántartással való összehasonlítással) kell leltározni.
9. A termőre nem fordult ültetvényeket (szőlő, gyümölcs stb.) és a befejezetlen erdőtelepítést az őszi lombhullást megelőzően mennyiségi felvétellel kell leltározni. Leltározásnak lehet tekinteni a nem termő (befejezetlen) ültetvények minősítésével, illetve az erdőtelepítések műszaki átadásával (átvételével) kapcsolatos IV. negyedévben lefolytatott eljárást is.
E)
Készletek leltározása
1. A raktári készletek (alapanyagok, termények, segédanyagok, fűtőanyagok, tartalékalkatrészek, egyéb anyagok és hulladékok, fogyóeszközök, gyártóeszközök és göngyölegek, félkész és késztermékek, áruk stb.) mennyiségét évenként legalább egyszer, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
2. A munkahelyre kiadott fogyóeszközöket (berendezési és felszerelési tárgyak, szerszámok, védőruhák stb.) és gyártóeszközöket kétévenként legalább egyszer, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
3. A dolgozóknál lévő (személyi használatra kiadott) fogyóeszközöket (kézieszközöket, szerszámokat, szerszámládákat, munkaruhákat stb.) - függetlenül azok egyedi beszerzési értékétől - kétévenként egyszer, a szabályszerűen vezetett nyilvántartásokkal (szerszámkönyv, személyi nyilvántartás stb.) való egyeztetéssel kell leltározni, függetlenül attól, hogy azokat a mérlegben értékkel kimutatják, vagy azokról csak mennyiségi nyilvántartást vezetnek.
4. A bérmunkára (feldolgozásra) és javításra átvett készleteket a bérmunkát, javítást végeztető vállalkozó írásbeli megkeresése alapján a bérmunkát (feldolgozást), javítást végző vállalkozó december 31-i fordulónappal, mennyiségi felvétellel köteles leltározni és a leltárfelvétel bizonylatának másolatát a leltárfelvételt követő 10 napon belül a bérmunkát (feldolgozást), javítást végeztető vállalkozónak megküldeni.
5. Az előbbiekben fel nem sorolt, a vállalkozó birtokában levő állami tulajdont képező készletekről (például Állami Céltartalék) és más vállalkozó tulajdonát képező idegen készletekről (külkereskedelmi, bizományba átvett készletek) a két fél megállapodása szerinti időpontban, a másik félévben leltárt kell készíteni. Ha a készletkezelő szerv (az állami tulajdont képező készleteket kezelő minisztérium, a tulajdonos vállalkozó) úgy kívánja, a leltározást képviselőjének jelenlétében kell végrehajtani. A leltárt egyeztetés és ellenőrzés céljából legkésőbb a leltározás időpontjától számított 10 napon belül a készletkezelő szervnek, illetőleg a tulajdonos vállalkozónak meg kell küldeni.
6. Az úton levő vásárolt és saját termelésű készleteket (árukat) a vállalkozónak az év utolsó napjával a számla (szállítójegy) vagy egyéb rendelkezésre álló adatok alapján kell leltároznia és a megfelelő készletféleségeknél a leltárban elkülönítve kimutatni. Úton levő beszerzett készletnek kell tekinteni azokat az árukat, anyagokat, amelyeknél a szállítási szerződés szerinti teljesítés helye az eladó telephelye, a szállító az árut a mérleg fordulónapjáig kiszállította, a vevő (vagy megbízottja) átvette, de az a vevőhöz december 31-ig nem érkezett meg.
Az import tételek közül azokat kell úton lévő készletnek tekinteni, amelyeknél a szerződés szerinti teljesítés megtörtént és az erről szóló értesítést (számla, szállítólevél, telex stb.) a vevő - akár a külföldi szállítótól, akár a külkereskedelmi vállalattól - január 30-ig megkapta.
Úton lévő értékesített készletnek kell tekinteni azokat az árukat, félkész és késztermékeket, amelyeknél a szállítási szerződés szerinti teljesítés helye a vevő telephelye, a kiszállítás a mérleg fordulónapjáig megtörtént, a készleteket azonban a vevő - december 31-ig - még nem vette át. Az export tételek közül azokat kell úton lévő készletnek tekinteni, amelyeknél a kiszállítás megtörtént, de a december 31-i határátlépésről a bizonylat január 30-ig nem érkezett meg.
7. A vállalkozás szakkönyvtárának állományát a nyilvántartással való egyeztetés útján kétévenként egyszer kell leltározni. A folyamatosan vezetett és az egyes könyvek darabszámát, valamint forint egységárát tartalmazó nyilvántartást leltárnak lehet tekinteni.
8. A kutatási-kísérleti tevékenység során létrehozott olyan anyagokat, fogyóeszközöket, félkész és késztermékeket, amelyek az előírások szerint a vállalkozás kezelésébe adott, illetőleg tulajdonát képező vagyon címén a mérlegben nem szerepeltethetők (prototípusok, kísérleti szerkezetek stb.), évenként legalább egyszer, a negyedik negyedévben mennyiségi felvétellel kell leltározni.
9. A vállalkozás mintaraktárának (mintaterem, bemutatóterem, múzeum stb.) állományát (minták, makettek stb.), továbbá a belföldi vásárokra, kiállításokra gyártott és bemutatott termékeket 2 évenként legalább egyszer, mennyiségi felvétellel kell leltározni, kivéve a kereskedelem népgazdasági ágba sorolt vállalkozásokat, amelyeknek ezeket a készleteket mennyiségi felvétellel, legalább évenként egyszer kell leltározniuk.
10. A vállalkozói, fővállalkozói minőségben végzett termelés számlázott (befejezett és nem számlázott) alvállalkozói teljesítményét csak abban az esetben kell mennyiségileg leltározni, ha a teljesítmények természetes mértékegységben mérhetők. Az építési és szerelési, a technológiai-szerelési, a műszaki tervezési és az egyéb tevékenység során leszámlázott alvállalkozói, altervezői teljesítményeket egyeztetéssel kell leltározni.
11. A külföldön - érdekeltségeknél, vásárokon, kiállításon, külföldi munkahelyen, külföldi partnernél, kirendeltségnél - tárolt árukat, bizományi készleteket és a külföldön levő árumintákat évenként egyszer, a vállalkozás által meghatározott fordulónappal, mennyiségi felvétellel kell leltározni. A vállalkozónak gondoskodnia kell arról, hogy a leltározási bizonylatok (vagy azok másolatai) a leltározás befejezése után hozzá 30 napon belül beérkezzenek.
A külföldi munkahelyen lévő, a konvertibilis elszámolású export fővállalkozás terhére beszerzett - állóeszköznek minősülő, de a készletek között nyilvántartandó - gépeket, berendezéseket, felszereléseket, járműveket évenként egyszer, december 31-i fordulónappal, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
12. Ha két vagy esetleg több vállalkozás közös raktárt tart fenn, a közös raktárban tárolt készleteket egyazon időpontban kell leltározni az 1. pontban előírtak szerint.
13. A vállalkozás tulajdonában lévő szoftvertermék példányokat és a mérlegben értékkel kimutatott szellemi termékeket kétévenként legalább egyszer, a nyilvántartásokkal való egyeztetéssel kell leltározni.
14. A képzőművészeti alkotásokat kétévenként, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
15. A mezőgazdasági eredetű termények és termékek leltározása során:
- tisztítatlan terménykészlet esetében próbatisztítással, kevert magvaknál próbaszerű triőrözéssel, szelektálással kell megállapítani a termények tiszta tömegét;
- a csöveskukorica májusi morzsoltban kifejezett december 31-i tömeget próbamorzsolással és nedvességméréssel kell megállapítani.
16. Az állatok leltározása során:
a) a tenyész- és igásállatok (beleértve a tenyész kisállatokat is), valamint a csikók és méhcsaládok mennyiségét csak darabban, a növendék-, hízó- és egyéb állatok mennyiségét darabban és testtömegben minden év december hónapjában kell leltározni; a mérlegelést etetés és itatás után kell végrehajtani és a mért testtömeget az értékesítésre vonatkozó, annak hiányában a vállalkozás által meghatározott testtömeg apadókkal tiszta testtömegre kell átszámítani, az előrehaladottan vemhes előhasi állatok esetében a mérlegelést mellőzni lehet és az állatok december 31-i testtömegeként az utolsó mérlegeléskori testtömeget kell szerepeltetni; a szakosított sertésnevelőkben tartott malacállomány testtömegét, valamint a szopós malacok testtömegét az állomány 10%-ára kiterjedő reprezentatív mérlegeléssel is meg lehet állapítani; a zártrendszerű sertéstelepek (batériás nevelők) hízóállományának december 31-i tömegét a hízóba állításkor mért tömeg, az eltelt hizlalási napok és az előző hizlalási ciklus alkalmával elért átlagos napi tömeggyarapodás figyelembevételével is meg lehet állapítani, a szabadban nevelt növendék szarvasmarha kötetlen tartású hízómarha-állomány testtömegét az állomány 5%-ára kiterjedő reprezentatív mérlegeléssel is meg lehet állapítani;
b) a kistermelőkhöz (háztáji stb.) kihelyezett, a vállalkozás tulajdonát képező állatokat a kiadáskori testtömegben és értékkel, a nyilvántartásokkal való egyeztetéssel lehet leltározni;
c) a növendékbaromfi állomány mennyiségét a naprakész nyilvántartás alapján, testtömegét pedig reprezentatív méréssel kell meghatározni; mérlegelésre az állomány 1%-át kell kijelölni;
d) a halállományt minden év őszén a telelőbe helyezés alkalmával darabban és testtömegben kell leltározni;
e) a lehalászatlan tavak (víztározók, holtágak) állományát a kihelyezett halak darabszáma, a megállapított elhullás mértéke és a próbahalászat során kifogott halak átlagtesttömege figyelembevételével kell megállapítani.
Az állatoknál alkalmazott testtömeg apadókat a leltározási szabályzatban rögzíteni kell.
17. Minden kiskereskedelmi bolt árukészletének (ideértve a bizományi készleteket is) mennyiségét az év folyamán bármikor, a vendéglátó egységek áru- és feldolgozásra beszerzett nyersanyagkészletének mennyiségét az év utolsó négy hónapjában mennyiségi felvétellel kell leltározni.
18. A befejezetlen termelést - a 19-20. pontokban foglaltak kivételével - évenként legalább egyszer, az év utolsó napjával lehetőleg álló üzemben, mennyiségi felvétellel, a nyilvántartástól függetlenül kell leltározni. A vállalkozás vezetője a szakmai sajátosságokra tekintettel úgy is rendelkezhet, hogy a vállalkozás a befejezetlen termelést az év utolsó napja helyett az év utolsó hónapjában leltározza. A befejezetlen termeléssel egyidejűleg és azonos módon kell leltározni a munkahelyen levő segéd-, üzem- és egyéb anyagok, valamint a megmunkálásba nem vett anyagok (nullműveletes anyagok) készleteit.
Megmunkálásba nem vett anyagnak - amelynek az év utolsó napján meglevő készletét a vásárolt készletek közé kell a mérlegbe felvenni - minősül minden olyan alapanyag, vásárolt alkatrész, vásárolt félkésztermék, amelyre a vállalkozónál számottevő munkaráfordítás nem történt. A darabolás, leszabás, előrajzolás nem minősül számottevő munkaráfordításnak, ha a műveletet végző egység szervezetileg a raktárhoz tartozik; azt, hogy a vállalkozónál mi nem minősül számottevő munkaráfordításnak, a leltározási szabályzatban kell rögzíteni.
19. A befejezetlen építési és szerelési, technológiai-szerelési termelést legalább az év utolsó napjával az építési napló mellékletét képező felmérési naplóban bejegyzett - tételes felmérés, vagy a már elvégzett munkáknak az idom és méretjegyzék szerinti - mennyiségek alapján kell leltározni. Az így megállapított adatok alapján kell elkészíteni a befejezetlen építmények állományi leltárát. Az ideiglenes létesítményekbe beépített anyagokat, valamint az ideiglenesen beépített anyagokat a nyilvántartások alapján, a felvétel alkalmával való összehasonlítással az év utolsó hónapjában, december 31-i fordulónappal kell leltározni.
Az építési és szerelési, a technológiai-szerelési munkahelyeken az előzőekben, illetve az 1. pontban foglaltakon túlmenően
- a leállított (be nem fejezett) építkezések munkahelyi készleteit,
- a befejezett építkezések munkahelyen maradó készleteit az építkezés (kivitelezés) leállításának, illetve befejezésének időpontjában is leltározni kell.
Az építési és szerelési, a technológiai-szerelési tevékenységhez szükséges, a munkahelyre történő kiszállításkor felhasználásként elszámolt szak- és szerelőipari, továbbá építési anyagok be nem épített készleteit negyedévenként fordulónappal, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
20. A növénytermelés befejezetlen termelését (szántóföldi, zöldség-, gyümölcs-, szőlő és virágtermelés, beleértve a betakarítatlan terményeket is) lehetőleg helyszíni szemle útján az operatív nyilvántartások alapján december hónapban kell leltározni. Az év végéig be nem takarított területek nagyságát méréssel kell megállapítani.
A szőlő- és faiskolák befejezetlen termelését, az erdei csemetekertek csemeteállományát lombhullás előtt megszámlálással (próbasoros számlálással vagy mintavételes becsléssel) táblánként (csemetekertenként) kell leltározni.
A lábonálló fűz- és nádtermelés befejezetlen állományát mintavételes becsléssel kell leltározni.
A keltetés befejezetlen termelése december 31-én keltetés alatt levő tojások nyilvántartása szerinti mennyisége.
F)
Egyéb eszközök és források leltározása
1. A vállalkozások egymás között fennálló követeléseiket és tartozásaikat - a 2. pontban foglaltak kivételével - szeptember 30. napjával egyeztetéssel kötelesek leltározni.
2. A pénzintézetek egymás között fennálló követeléseiket és tartozásaikat az év utolsó napjával kivonatok és értesítések alapján kötelesek egyeztetni.
3. A szállító (hitelező) vállalkozás az egyeztetésre alkalmas egyenleg írásban közlésével köteles fennálló követelését a vevő (adós) vállalkozással közölni. Nem kell értesítést küldeni az elismert követelésekről, az ún. nulla egyenlegekről, továbbá azokról a követelésekről, amelynek pénzügyi kiegyenlítése 30 napon belül megtörténik. Az egyeztetést a szeptember 30-i állapotnak megfelelően, november hónapban indokolt elvégezni.
A pénzintézetek a vállalkozásokkal szemben - a pénzintézeti tevékenységnél - fennálló tartozásokat és követeléseket egyeztetésre alkalmas egyenleg közlésével (számlakivonat) kötelesek egyeztetni.
4. A követelések és tartozások egyeztetése során mutatkozó különbözetek (vitás tételek) az évzáró mérleg elkészítése előtt tisztázni kell.
5. A szeptember 30-án fennálló 30 napon túli külföldi követeléseket (ideértve a refinanszírozott külföldi követeléseket is) és tartozásokat a külkereskedelmi vállalatok, és külkereskedelmi joggal felruházott vállalkozások bevonásával, a nyilvántartásokkal való egyeztetéssel kell leltározni.
6. A vállalkozás a költségvetéssel kapcsolatos elszámolásait (a fennálló tartozásokat és követeléseket) az Adóelszámolási Iroda által megküldött I-III. negyedévi folyószámlakivonat és a IV. negyedévi bevallás alapján köteles egyeztetni. A társadalombiztosítással (Társadalombiztosítási Igazgatósággal), az irányító és érdekképviseleti szervekkel (tröszt, szövetség) a különféle üzemeltetési formában működtetett egységekkel, külföldi érdekeltségekkel kapcsolatos elszámolásokat (a fennálló tartozásokat, követeléseket) az év utolsó napjával a kivonatok, vagy értesítések alapján kell egyeztetni.
A felsorolt kivonatokat, értesítéseket a mérleg bizonylati alátámasztásaként kell megőrizni.
7. A vállalkozás házipénztárának állományát az év utolsó napjával a házipénztári pénzkezelésről kiadott rendeletben foglaltak szerint kell számba venni.
8. Az értékpapírokat (például kötvények, váltók) és a máshol befektetett eszközöket (például részvények) az év utolsó napján, a nyilvántartásokkal való egyeztetéssel kell leltározni.
9. A munkavállalóknak (tagoknak) a vállalkozással szemben fennálló tartozásait (előleg, elszámolási számlák stb.) és követeléseit a IV. negyedév folyamán, az analitikus nyilvántartásoknak a könyvviteli számlákkal való egyeztetése útján kell leltározni.
II. ÉRTÉKELÉS
A)
Az értékelés módja
1. Azokat a készleteket, amelyek a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltételek, szakmai előírások vagy szerződés szerinti feltételek) és az eredeti rendeltetésüknek nem felelnek meg, a mérlegbe csak csökkent értékben szabad felvenni (csökkent értékű készlet). A csökkent értékű készleteket a teljes értékű készletek C) és D) részben előírt értékének megfelelő hányadában, de legalább hulladék, illetve haszonanyag áron kell értékelni. A csökkent értékű készleteket a későbbiekben visszaminősíteni nem szabad.
2. A készleteket a következő esetekben kell csökkent értékűnek minősíteni:
a) a vállalkozásnál bekövetkezett olyan megrongálódás, amelynek következtében a készlet a beszerzéskor vagy előállításkor megjelölt eredeti rendeltetésre már nem alkalmas;
b) a termelési profil változása vagy típusváltás következtében a termék már nincs forgalomban;
c) ha az rendeltetésszerű felhasználásra ugyan alkalmas, de a készlet minősége, műszaki ismérvei megváltoztak;
d) az eszközök kiselejtezése vagy értékesítése következtében visszamaradó tartalék alkatrészek, tartalék tartozékok, ha eredeti rendeltetésüknek megfelelően már nem használhatók fel (már nem értékesíthetők);
e) a leértékelést valamely hatóság (például egészségügyi hatóság) készletek eredeti rendeltetésre való használhatatlansága miatt elrendelte.
3. A készletek 2. pontban foglalt leértékelését a szabályszerűen elkészített és a vállalkozásnál az arra illetékes személy engedélyét tartalmazó jegyzőkönyvvel kell alátámasztani, amelyből a leértékelés oka és a leértékelés jogossága az egyes készletekre külön-külön megállapítható.
4. A kiselejtezett készleteket a mérlegben hulladék-, illetve haszonanyag áron kell értékelni, kivéve ha a készletek megsemmisítése egészségvédelmi előírások alapján kötelező.
5. A vállalkozás kezelésébe adott, illetőleg tulajdonát képező vagyon címén - hacsak egyéb jogszabály elő nem írja - a mérlegbe az eszközök közé értékkel nem szabad felvenni:
a) az 1968. január 1. előtt érték nélkül nyilvántartott telkeket és földterületet;
b) a bányakincseket, vizeket, az erdők fa- és vadállományát, a szabad vizek halállományát;
c) a más vállalkozótól kölcsönvett eszközöket;
d) a vállalkozó birtokában levő, de állami tulajdont képező készleteket (Állami Céltartalékot), továbbá a más vállalkozó tulajdonát képező eszközöket;
e) a vállalkozás szakkönyvtárának állományát;
f) a kutatási-kísérleti tevékenység során létrehozott, állóeszközként nem aktivált vagy készletre nem vett anyagokat, fogyóeszközöket (szerszámok, készülékek, műszerek stb.) saját termelésű kész- és félkész termékeket (prototípus stb.);
g) a kutatási-kísérleti fejlesztés tárgyának, illetve eszközének (ideértve az ágazati minisztériumok engedélye alapján ennek minősített technológiai célú beruházásokat is) minősülő eszközöket, a kutatási-kísérleti fejlesztés időtartama alatt;
h) a bérmunkára (feldolgozásra), bizományi értékesítésre és javításra átvett eszközöket;
i) a vállalkozás mintaraktárának (mintaterem, bemutatóterem, múzeum stb.) készlet állományát, ha azt muzeális célból őrzi, kivéve
- a kereskedelem népgazdasági ágba sorolt vállalkozások mintaraktárainak állományát, amelyet könyv szerinti értékben kell a mérlegbe felvenni, valamint
- a vállalkozás mintaraktárának fogyasztásra alkalmas saját termelésű készlet állományát, amelyet a D) részben előírtak szerint kell a mérlegbe felvenni;
j) a már teljesen leírt, de ki nem selejtezett (rendeltetésszerűen használható) gyártóeszközöket és fogyóeszközöket a IV. elszámolási mód alkalmazása esetén;
k) a szerződés alapján a termékek gyártásához készített és értékesített műszaki dokumentációk irattári példányait;
l) az egyedileg 2000 Ft beszerzési érték alatti fogyóeszközöket, ha ezt a vállalkozás a használatbavételkor teljes összegében költségként elszámolta;
m) a behajthatatlan követeléseket.
6. A behajthatatlan követeléseket legkésőbb az évzáró mérleg elkészítése előtt - az anyagi felelősségre érvényes jogszabályokban előírtak megtartása mellett - az eredmény terhére le kell írni.
Behajthatatlannak minősül:
a) az a követelés, amelyet sem bíróság előtt, sem egyéb peres eljárással érvényesíteni vagy a megítélt követelést behajtani nem lehet (1000 Ft-ot meg nem haladó követelés esetén kétszeri eredménytelen felszólítás után a behajthatatlanságot vélelmezni lehet);
b) a devizában nyilvántartott követelés, ha
- a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nem volt fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezte;
- az adós vagyoni állapota miatt (pl. csőd, vagy megbízható információ szerint eladósodottság) a követelés behajtása nem látszik valószínűnek;
- a követelés alapját képező áru értékesítése nem az áru természetében rejlő körülmény folytán csak a nyilvántartásba vettnél alacsonyabb áron volt lehetséges, és a vevő ellen kártérítési igényt eredményesen érvényesíteni nem lehet, vagy azt a követeléssel arányban nem álló költségek miatt érvényesíteni nem célszerű;
c) a fizetésképtelen vállalkozással szembeni követelés azon része, amelyről az egyezség keretében a hitelező lemondott;
d) a magánszemélyekkel szembeni követelés, ha a követelés nagysága, a magánszemély fizetőképessége miatt a követelés törlesztésére nincs lehetőség (pl. a magánszemélytől a követelés nem vonható le, vagy a magánszemély törlesztése még a kamatot sem fedezi, a végrehajtás nem vezetett eredményre);
e) a hatályos jogszabályok szerint elévült követelés.
7. A behajthatatlanná vált követelések leírását a vállalkozás vezetője - a devizában nyilvántartott követelés esetén a devizahatóság engedélye alapján - engedélyezi.
A vállalkozó a devizában nyilvántartott és behajthatatlanná vált követelés leírásának engedélyezése érdekében köteles a devizahatósághoz fordulni, ha a követelés lejárati ideje a három évet meghaladja.
B)
Állóeszközök és beruházások értékelése
1. Az állóeszközöket a könyvviteli nyilvántartásokkal egyező nettó értékben kell értékelni. Az állóeszközök nettó értékét azok könyv szerinti bruttó értéke (amely általános forgalmi adót nem tartalmaz) és a könyvvitelben kimutatott értékcsökkenés különbözeteként kell megállapítani.
2. A vásárolt vagyonértékű jogokat beszerzési áron kell értékelni.
3. A beruházásokat a szállító (kivitelező) által számlázott és a beruházó által elfogadott - általános forgalmi adót nem tartalmazó - értékben, a saját vállalkozásban végzett beruházásokat általános forgalmi adót nem tartalmazó teljesítményértéken, a beruházások megvalósítása érdekében kifejtett társadalmi munka értékét külön jogszabályban meghatározott tartalommal kell a vállalkozás mérlegébe felvenni. A nem számlázott, de a szállító által teljesített beruházásokat szerződés szerinti értékben kell a mérlegbe felvenni.
4. A gazdasági társaságnál a tagok által nem pénzbeli (betétként) hozzájárulásként rendelkezésre bocsátott állóeszközöket és vagyonértékű jogokat a társasági szerződésben meghatározott értéken kell a mérlegbe felvenni.
C)
Vásárolt készletek értékelése
1. A vásárolt készleteket (anyagok, fogyóeszközök, gyártóeszközök és göngyölegek, áruk) összességükben a mérlegben beszerzési áron kell értékelni. Beszerzési ár alatt az ágazati könyvviteli előírások szerint ilyen címen meghatározott, általános forgalmi adót nem tartalmazó árat kell érteni.
2. Az 1. pontban foglaltak végrehajtásaképpen, attól függően, hogy a vállalkozó az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott elszámolási lehetőségek közül számlarendjében melyik elszámolási módot választotta, a mérlegben a vásárolt készletek értékét - a szabályszerűen vezetett anyag- (áru) könyvelés alapján - a következő módszerek szerint kell felvenni:
a) Elszámolóár alkalmazása esetén: elszámolóáron számított értékkel, a készletre jutó árkülönbözet összegének külön tételben való kimutatásával. Nem kell a mérlegben a készletre jutó árkülönbözetet kimutatni akkor, ha annak mértéke az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott mértéket nem haladja meg és a vállalkozó az elszámolási módot úgy alakította ki, hogy készletre jutó árkülönbözetet nem mutat ki. Az elszámolóárak év végi módosítása esetén a mérlegben a vásárolt készletek összértéke nem változhat meg;
b) Beszerzési ár alkalmazása esetén:
ba) a naptári évben legutoljára beszerzett készlet beszerzési egységárának és az év végén meglevő készlet mennyiségének szorzatából adódó értéken;
bb) a naptári évben legelőször beszerzett készlet beszerzési egységárának és az év végén meglevő készlet mennyiségének szorzatából adódó értéken;
bc) mérlegelt átlagáron, amennyiben a vállalkozó a felhasználásokat mérlegelt átlagáron számolja el.
c) Az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, amennyiben a vásárolt készleteket csak mennyiségben tartja nyilván, e készleteket a mérlegben az előző b) pont szerint értékelheti.
3. A gazdasági társaságnál a tagok által nem pénzbeli (betétként) hozzájárulásként rendelkezésre bocsátott készleteket a társasági szerződésben meghatározott értéken kell a mérlegbe felvenni.
4. Az ágazati könyvviteli előírások alapján a vállalkozó számlarendjében rögzített nyilvántartási és elszámolási módnak megfelelően kell a mérlegbe felvenni a készletre jutó idegen és saját szállítási és rakodási költségek összegét is.
5. A rendeltetésszerű használatra alkalmas, munkahelyre kiadott használt, továbbá a raktárnak használt állapotban visszaszolgáltatott - az érték nélkül nyilvántartottak és a (6) bekezdésben felsoroltak kivételével - fogyóeszközöket (berendezési és felszerelési tárgyak, szerszámok, munkaruhák, egyenruhák és védőruhák) és tartalékalkatrészeket - tekintet nélkül használhatósági fokukra - az egyedi érték 50%-ában kell értékelni.
A használt gyártóeszközöket, a konvertibilis elszámolású export fővállalkozás terhére beszerzett - állóeszköznek minősülő, de a fogyóeszközök között nyilvántartandó - gépeket, berendezéseket, felszereléseket, járműveket, a konvertibilis devizáért bérbe adott, saját termelésű készletként, illetve áruként nyilvántartott eszközöket az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott elszámolási mód szerint számított könyv szerinti értékben kell értékelni. Egyedi érték alatt a 2. pontban meghatározott értéket kell érteni.
6. A nagyértékű és három éven túl elhasználódó fogyóeszközöket (berendezési és felszerelési tárgyakat) a IV. elszámolási mód választása esetén, az elhasználódásuknak megfelelő könyv szerinti értékben kell értékelni.
7. A göngyölegeket - függetlenül elhasználódásuk mértékétől - betétdíjas visszavásárlási áron kell értékelni.
8. A használatba vett szoftverterméket - a vállalkozó által választott elszámolási módtól függően - az egyedi érték 50%-ában vagy az elhasználódásuknak megfelelő könyv szerinti értéken kell értékelni.
9. A vásárolt szellemi termékeket (találmányokat, gyártási eljárásokat, licenceket) beszerzési áron, a gazdasági társaságba vagyoni hozzájárulásként bevitt szellemi termékeket a társasági szerződés szerint meghatározott értéken kell értékelni. A használatba vett szellemi termékeket az elhasználódásuknak megfelelő könyv szerinti értékben kell értékelni.
10. A képzőművészeti alkotásokat az egyedi érték 100%-ával kell értékelni.
11. A közlekedés, a posta és távközlés népgazdasági ágba sorolt vállalkozásoknak az anyagkészletek között nyilvántartott használt
a) csereköteles javítatlan alkatrészeket, fődarabokat és gumiabroncsköpenyeket az új alkatrész, fődarab, gumiabroncs elszámolóárának 10%-ával,
b) a javított (felújított) gumiabroncsköpenyeket az új gumiabroncs elszámolóárának 60%-ával,
c) a javított (felújított) tartalék fődarabokat és csereköteles alkatrészeket az új fődarab, alkatrész elszámolóárának 80%-ával,
d) a felépítményi anyagokat az új anyagok elszámolóárának 20%-ával
kell értékelni. Ezt az értékelési módot más népgazdasági ágba sorolt vállalkozás is alkalmazhatja.
12. A kéziraktárak készleteit a 2. pontban előírtak szerint kell értékelni.
13. A polgári védelem céljait szolgáló elkülönítetten tárolt fogyóeszközöket és anyagokat az egyedi érték 100%-ával kell értékelni.
14. Az ideiglenes építményekbe beépített anyagokat és az egyéb ideiglenesen beépített anyagokat az elszámolóáron számított érték 50%-ában kell a mérlegbe felvenni.
15. Az eladási áron nyilvántartott kiskereskedelmi árukészletet (tekintet nélkül a vállalkozás ágazati besorolására) - az 1. pontban foglaltaktól eltérően - eladási áron számított értékkel, a belkereskedelmi könyvviteli előírások szerint a számított készletre jutó árrés (amely technikai okokból az általános forgalmi adót is magában foglalja) összegének külön tételben való kimutatásával kell a mérlegbe felvenni.
16. A felvásárlási tevékenység keretében változatlan állapotban való továbbadás céljára felvásárolt árukészleteket a mérlegben beszerzési áron, vagy átlagos beszerzési áron, ezek hiányában az év utolsó napján érvényes felvásárlási áron kell értékelni.
A felvásárolt raktári (forgalmi) zöldség-gyümölcs készleteknél átlagos beszerzési árnak az utolsó havi átlagos beszerzési árat kell tekinteni, amelynek számításánál a nyitókészletet az előző havi beszerzési átlagáron kell figyelembe venni.
A felvásárolt, tárolókban levő (tárolt) zöldség-gyümölcs készleteknél átlagos beszerzési árnak a betárolás időszakának átlagos beszerzési árát kell tekinteni. Az átlagos beszerzési ár a tárolt készletek felvásárlási és beszerzési árának együttes (a betárolás időszakában beszerzett, illetve felvásárolt készletek mennyiségével) súlyozott átlaga.
A felvásárolt, tárolókban levő (tárolt) zöldség-gyümölcs készletre jutó tárolási költségeket készletértékként csak akkor szabad aktiválni, ha a tárolás költségei a könyvviteli elszámolások alapján tárolóhelyenként, illetve tárolási egységként kétséget kizáróan megállapíthatók.
Azokat a felvásárolt készleteket, amelyeknél a beszerzési ár, vagy az előzőek szerint meghatározott átlagos beszerzési ár nem állapítható meg, az év utolsó napján érvényes felvásárlási áron kell értékelni. Ebben az esetben tárolási költséget készletértékként vagy egyéb címen a mérlegbe felvenni nem szabad.
D)
Saját termelésű készletek értékelése
1. A saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés, félkész és késztermékek) a mérlegben - az 5-7. pontokban foglaltak kivételektől eltekintve - összességükben tényleges vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell értékelni.
Elszámolási egységár alkalmazása esetén a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló önköltséget meg kell bontani a készletek elszámolási egységáron számított értékére és a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló önköltség, valamint az elszámolási egységáron számított érték közötti különbözete (készletérték-különbözet). A normatív számvitelt vezető vállalkozó a mérlegbe készletérték-különbözetet nem vehet fel.
2. A tényleges közvetlen költségeket - az önköltségszámítás rendjéről szóló rendeletben, illetve az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott tartalommal - a kalkulációs időszakban előállított termékekre elszámolt vagy a norma szerinti összegben kell számításba venni.
Ha a vállalkozó folyamatosan készít utókalkulációt, akkor az utolsó utókalkuláció (az év folyamán az utolsó kalkulációs időszakban előállított termékekről készített utókalkuláció) szerinti közvetlen költségeket veheti számításba.
3. A tárgyév első napján már meglevő teljes értékű saját termelésű készleteket, ha azokból az év folyamán termelés nem volt, a mérlegben az évnyitó mérleg szerinti értékben kell szerepeltetni.
4. Az építőipar népgazdasági ágba sorolt vállalkozásoknál
a) az ipari tevékenység keretében előállított saját termelésű készletek közvetlen önköltségét a 2. pontban foglalt előírásoknak megfelelően kell számításba venni; az ipari félkész és késztermékek értékelésének alapjául szolgáló önköltséget elszámolási egységárra és készletérték-különbözetre kell megbontani;
b) a befejezetlen építési és szerelési munkák tényleges közvetlen önköltségét az összes (befejezett és befejezetlen) építési és szerelési termelés tényleges közvetlen önköltsége - az ágazati számlakeretében előírt tartalom és számítás szerinti - arányos részének figyelembevételével a következők szerint kell meghatározni:
ba) kalkulációs egységszintű költségelszámolás mellett a befejezetlen építési és szerelési munkák tényleges közvetlen önköltsége az analitikus nyilvántartások adatai alapján határozható meg, ha a kalkulációs egység szerinti építési és szerelési munkából kiszámlázás (befejezett termelés elszámolása) még nem volt;
bb) ha a kalkulációs egység szerinti építési és szerelési munka szakaszosan kerül elszámolásra, akkor az ilyen kalkulációs egység tényleges (befejezettként még el nem számolt) közvetlen önköltségéből a befejezett és a befejezetlen szakaszra jutó közvetlen önköltség a tárgynegyedévben befejezett szakaszokról kiállított számlák szerinti saját árbevétel és a tárgynegyedév végéig még el nem számolt (befejezetlen) szakaszokról felvett saját állományi leltárak értéke alapján arányosítással határozható meg;
bc) termelőegység-szintű költségelszámolás mellett a tárgynegyedév végi állományi leltárak szerinti befejezetlen saját építési és szerelési munkák elszámolási áron számított értékét módosítani kell a készletérték-különbözet arányos összegével; a készletérték-különbözet összegének arányát a tárgynegyedévben kiszámlázott és a tárgynegyedév végi befejezetlen (ki nem számlázott) építési és szerelési munkák elszámolási áron számított értéke alapján kell számítani.
c) a befejezetlen beruházási célú fővállalkozások közvetlen önköltségét résztevékenységenként a résztevékenységekre vonatkozó előírások szerint kell megállapítani.
5. A mezőgazdasági ágazatba sorolt vállalkozásoknál
a) a növénytermelés befejezetlen termelését - az üvegházi növényállomány, a szőlő- és faiskolák befejezetlen termelése, valamint a betakarítatlan termékek kivételével - a ténylegesen felmerült közvetlen költségek összegében kell értékelni;
b) az üveg (fólia) alatt gondozott növények állományából
ba) a több évig termelésben maradó növények telepítési költségeit, valamint a következő év növénytermelése érdekében felmerült költségeket a közvetlen költségek összegében;
bb) a végtermék formájú árunövények (cserepes virág, szaporítóanyag-termelés, vágásra termelt virág, zöldségtermelés) - amelyekből az értékesítés, betakarítás megkezdődött - befejezetlen termelését a készültségi foknak megfelelő szűkített önköltségen (az üveg vagy fólia alatt termelt növényeknél az értékesítés során elért éves átlagos fedezeti összeggel csökkentett eladási áron)
kell értékelni;
c) a szőlő- és faiskolák befejezetlen termelését a készültségi foknak megfelelő (éves eladási árból is visszaszámítható) szűkített önköltségen kell értékelni;
d) a betakarítatlan szántóföldi növényeket szűkített önköltségen kell értékelni;
e) a keltetés befejezetlen termelését a tojás nyilvántartási árán kell értékelni;
f) az erdei csemetekertek, karácsonyfatelepek befejezetlen termelését közvetlen önköltségen kell értékelni;
g) a melléktermékeket a vállalkozó által kialakított elszámolási egységáron kell értékelni;
h) az előzőekben fel nem sorolt mezőgazdasági eredetű saját termelésű terményeket, termékeket összességükben tényleges szűkített önköltségen, a növendék, hízó- és egyéb állatokat összességükben tényleges élőtömeg szűkített önköltségen, a tenyész- és igásállatokat könyv szerinti értéken kell értékelni. A növénytermelésből, kertészeti termelésből származó termékek értékelésénél figyelembe vehető szűkített önköltség a minőségnek megfelelő érvényes hatósági árat vagy hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított termelői (felvásárlási) árat nem haladhatja meg;
ha) a tényleges szűkített önköltségben a közvetlen költségeket - az önköltségszámítási rendről szóló rendeletben foglaltak szerint - éves kalkulációs időszak esetén az éves átlag alapján a végleges tárolóhelyre történő szállítással bezárólag (a betakarítást követő műveletek: pl. kezelés, szárítás, manipulálás, tisztítás költségeit is magában foglalóan) kell figyelembe venni. A betakarítást követően, a IV. negyedévben elvégzett műveletek költségeit a ténylegesen felmerült összegben vagy az előző év IV. negyedévében végzett műveletek egységre jutó tényleges költsége alapján vagy a műveletre tervezett (kalkulált) összegben kell számításba venni;
hb) a főágazati általános költséget
- a tárgyévben felmerült összes ilyen költség összegének figyelembevételével (éves átlagos pótlékkulcs) vagy
- a tárgyév I-III. negyedévének tényszáma és az előző év IV. negyedévének tényszáma alapján (diktált pótlékkulcs) vagy
- az előző évi tényszámokon alapuló - az ágazati számlakeretben meghatározott feltételeknek megfelelő tartalommal készített - éves terv alapján (tervezett pótlékkulcs)
kell számításba venni.
6. Az erdőgazdálkodás ágazatba sorolt vállalkozások saját termelésű készleteik közül
- az alaptevékenység körébe tartozó termékeket - az erdei csemetekertek befejezetlen termelése, az üvegházi növényállomány, valamint a szőlő- és faiskolák befejezetlen termelése kivételével - a közvetlen önköltség szintjén kialakított elszámolási egységáron, termelési ágazatonként kiegészítve a készletre eső készletérték-különbözettel;
- a keltetés befejezetlen termelését a keltetőgépben levő tojás nyilvántartási árán
kötelesek értékelni.
7. A vízgazdálkodás népgazdasági ágba, a parkosítás, egyéb zöldterületek fenntartása, városi kertészet, temetkezés, valamint a kommunális szolgáltatás szakágazatba sorolt vállalkozások a termesztőtelepeken levő virág, dísznövény és faiskola-állományt központilag meghatározott nyilvántartási áron kötelesek értékelni.
E)
Egyéb eszközök és források értékelése
1. A megrendelőnek átadott (értékesített) termékek (áruk) és az elvégzett (kiszámlázott) szolgáltatások miatti követeléseket - beleértve az általános forgalmi adó miatti követelést is - a szerződés szerinti áron, illetve a vevő (megrendelő) által elfogadott összegben kell a vevők (adósok) között a mérlegben kimutatni.
2. Az elfogadott és az egyeztetés alapján rendezett szállítókkal (hitelezőkkel) szembeni tartozásokat könyv szerinti értékben kell a mérlegben kimutatni.
3. A külföldi értékesítéssel kapcsolatos és az árbevételként már elszámolt tételekhez tartozó devizafuvar, jutalék és esetleges engedmények összegét a vevők (adósok), illetve a szállítók (hitelező) között kell a mérlegbe felvenni.
4. Az úton levő készleteket (árukat), ha a teljesítés helye nem az eladó telephelye (export esetén az áru még nem lépte át az országhatárt), az eladónak kell a C), illetve D) részben előírtak szerint értékelve a megfelelő készletféleségnél a mérlegbe felvenni. Ha a teljesítés helye az eladó telephelyet, az úton levő készleteket (árukat) a szállítói számlák (teljesítésről szóló értesítés és a szerződés szerinti érték) alapján a vevőnek kell a C) részben előírtak szerint értékelve a készletek között és a szállítók között is elkülönítve a mérlegbe beállítani.
5. A mérlegben csak olyan követelés szerepelhet, amelynek alapjául szolgáló teljesítés megtörtént, amelyet az adós nem kifogásolt, illetve az adós által kifogásolt követelést a vállalkozás a tárgyévet követő év január 31-ig a bíróság előtt érvényesítette.
6. A termékszállításból, szolgáltatásteljesítésből adódó kétessé vált (peresített és vitás) követeléseket a mérlegbe külön tételben kell beállítani.
A pénzintézeteknél nem számít kétes követelésnek az a hátralékos adós, amelynél az adott hitel fedezetét illetmény engedményezéssel és kezesekkel biztosítják.
7. A bíróság előtt érvényesített követelésnek minősül az olyan követelés, amelyet a vállalkozó perlés (fizetési meghagyás) céljából a tárgyévet követő január 31-ig benyújtott.
8. Mindaddig, amíg a bíróság az érvényesített követelés tekintetében jogerős határozatot nem hozott, a vállalkozó mérlegének az általa a perben elfoglalt álláspontot kell tükröznie (a felperes mérlegének a perben érvényesített összeget kell tartalmaznia; az alperes mérlege - ha a felperes követelését nem fogadta el - ezen a címen összeget nem tartalmazhat).
9. Ha a bíróság a perben jogerős határozatot hozott és az január 31-ig ismeretessé vált, a követelést (tartozást) mind a vevőnél (adósnál), mind a szállítónál (hitelezőnél) a jogerős határozatnak megfelelően kell a mérlegben szerepeltetni.
10. A 7-9. pontokban foglaltak szerint kell eljárni - az adóhatósági eljárás kivételével - az államigazgatási eljárás során és munkaügyi döntőbizottság által hozott határozatok tekintetében is.
11. A gazdasági bírságot és az eljárási költséget, a késedelmi kamatot, az adóhatósági bírságot, az önellenőrzési, a különbözeti és a késedelmi pótlékot az esedékességkor kell elszámolni.
12. Vitás követelésnek kell tekinteni minden olyan a munkavállalókkal (tagokkal) és egyéb magánszemélyekkel szembeni követelést, amelynek kiegyenlítése az időpont vagy összegszerűség tekintetében bizonytalan (az adós ismeretlen helyre távozott, a vállalkozás kísérletet tett a behajtásra, de az sikertelen volt, jogerőre nem emelkedett kártérítési határozatokból adódó tartozások stb.).
13. A vállalkozás házipénztárának forint pénzkészletét a pénztárkönyvvel egyező értékben, valuta pénzkészletét az év utolsó napján érvényes vételi valutaárfolyamon átszámított forintértékben kell a mérlegbe felvenni.
14. A valutát, devizát, devizahitelt, a külföldi pénzértékben nyilvántartott készleteket, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követeléseket és tartozásokat a Magyar Nemzeti Bank által közleményben közzétett, az év utolsó napján érvényes eladási, illetve vételi árfolyamon átszámított forint értékben kell értékelni.
A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett helyi valutát, devizát, devizahitelt, a helyi valutára szóló követeléseket és tartozásokat az MNB Arbitrage Osztálya által közölt - a tárgyév utolsó napján érvényes - szabadpiaci árfolyamon átszámított forint értékben kell értékelni.
15. A vásárolt kötvényeket, részvényeket és egyéb értékpapírokat tényleges bekerülési értéken (vételi árfolyamon) kell a mérlegben értékelni.
16. Átmenő aktíva címén kötelező felvenni a mérlegbe az export árbevételként elszámolt tételek után járó, de nem igényelhető támogatásokat, valamint pénzintézeteknél a járó, de nem a tárgyidőszakban befolyt kamatbevétel összegét.
17. A vállalkozók elhatározásuktól függően átmenő aktívaként, illetve passzívaként feltétel nélkül felvehetik mérlegükbe a külföldi pénzértékre szóló követelések és tartozások 14. pont szerint megállapított árfolyamváltozás miatti átértékelési különbözetét a pénzügyi teljesítés időpontjáig és átmenő passzívaként a peresített követeléseket a bíróság jogerős határozatáig.
18. A vállalkozók a következő ráfordításokat (költségeket) akkor vehetik fel mérlegükbe átmenő aktívaként, illetve átmenő passzívaként, ha a tárgyévben ténylegesen felmerült költségek, illetve a tárgyévet követő években várhatóan felmerülő költségek összege jelentősen (legalább 10%-kal) meghaladja az előző három év átlagában felmerült azonos költségek összegét és amennyiben az átmenő aktíva fizetésképtelenséget nem eredményez:
- alapítási és átszervezési költségek;
- fogyóeszközfelhasználás és -fenntartás költségei;
- állóeszközfenntartási költségek;
- a selejtezett állóeszközök nettó értéke;
- a selejtezett készletek nyilvántartás szerinti értéke, a leértékelt készletek régi és új (leértékelés utáni) nyilvántartás szerinti értékének különbözete.
A tárgyévben ténylegesen felmerült és az előző három év átlagát meghaladó többletköltségek legfeljebb három évre határolhatók el, amelybe a mérlegkészítés éve is beletartozik. A költségelhatárolás ütemezését a vállalkozó határozza meg.
19. A kutatási-kísérleti fejlesztés költségei - amennyiben a tárgyévben ténylegesen felmerült költségek, illetve a tárgyévet követő években várhatóan felmerülő költségek az előző három év átlagában felmerült azonos költségek összegét jelentősen, legalább 10%-kal meghaladják - átmenő aktívaként, illetve átmenő passzívaként legfeljebb 4 évre elhatárolva vehetők fel a mérlegbe.
20. A pénzintézeteknek átmenő passzívát kell képezni a tárgyidőszakot terhelő, de a tárgyidőszakot követően felmerülő kamatköltségek fedezetére.
21. Az átmenő aktívákról és passzívákról az értékelés és az elhatárolás ütemezésének részletes számítását igazoló bizonylatot kell készíteni.
22. A vállalkozó tartós passzívaként elszámolt jövedelem címén az ágazati könyvviteli előírásokban kijelölt számla egyenlegével egyezően a mérlegbe kizárólag a tárgyidőszakot terhelő, de a munkavállalók részére még ki nem fizetett jövedelmek összegét állíthatja be.
23. Az alapítói vagyont, a felhalmozott vagyont és a tartalékvagyont könyv szerinti értékben kell a mérlegbe felvenni.
24. Az előzőekben fel nem sorolt egyéb aktívákat és passzívákat értelemszerűen az előző pontokban foglaltaknak megfelelően értékelve kell a mérlegbe beállítani.
III. A MEGÁLLAPÍTOTT MÉRLEGEK HELYESBÍTÉSE
1. A megállapított mérlegek helyesbítésénél a következő alapelveket kell betartani:
a) a helyesbítésre csak önellenőrzés vagy a pénzügyi ellenőrzésen alapuló jogerős határozat (a továbbiakban együtt: ellenőrzés) alapján kerülhet sor;
b) a helyesbítésnél azokat az előírásokat kell alapul venni, amelyek a hiba elkövetésének időszakában érvényesek voltak;
c) a korábbi évek eredményét érintő helyesbítések következtében a tárgyévi eredmény nem változhat;
d) a helyesbítő tételeket a hiba feltárása alkalmával úgy kell elszámolni, hogy az elszámolásokban jogcímüknek megfelelően szerepeljenek.
2. A mérleg megállapítását követően a szabálytalan mérleg, illetve könyvviteli nyilvántartások önellenőrzés által feltárt hibáit a feltárás, pénzügyi ellenőrzés esetén az azon alapuló jogerős határozat mérlegidőszakában - a hiba feltárásának negyedévében, legkésőbb a negyedévi könyvviteli zárlat alkalmával - kell a könyvviteli nyilvántartásban helyesbíteni.
3. Az ellenőrzés által feltárt hibák helyesbítésénél:
a) A közvetlen költségek vagy a tevékenységek általános költségeinek részét képező tételek helyesbítését (pl. anyagköltség, társadalombiztosítási járulék) a központi irányítás költségei között kell elszámolni, az ilyen tételek miatt a saját termelésű készletek értékét nem szabad megváltoztatni (az építőiparban az arányosítással megosztásra kerülő közvetlen költségek helyesbítésekor a befejezetlen termelés közvetlen önköltsége változhat).
b) Amennyiben az ellenőrzés által tett megállapítások miatt az állóeszközök mérlegben felvett értékét kell helyesbíteni, akkor emiatt az értékcsökkenési leírás elszámolt összegét módosítani nem kell. Ha azonban az ellenőrzés által tett megállapítások következtében az állóeszközök állománya megváltozik, akkor az állományváltozáshoz kapcsolódó értékcsökkenési leírást is el kell számolni, illetve azt helyesbíteni kell.
c) Az a) pontban foglaltak kivételével a költségeket, különféle ráfordításokat és különféle bevételeket módosító megállapítások esetén az olyan tételekkel (pl. hibás összegben elszámolt átmenő aktívák vagy átmenő passzívák), amelyeket a hiba elkövetését követő évben, de az ellenőrzést megelőzően az előírásszerű könyvviteli elszámolások során helyesbítettek, külön tételben módosítani nem kell.
d) Az értékesítés árbevételét módosító megállapítások esetében az értékesítés árbevételét módosító tételeket és az azokhoz kapcsolódó összegeket (általános forgalmi adó, fogyasztási adó, fogyasztói árkiegészítés) is helyesbíteni kell. Kivételt képez ez alól, ha a teljesítés a hiba feltárásának időpontjáig megtörtént és az árbevétel az előírások szerint elszámolható. Ez utóbbi esetben az értékesítés árbevételét nem, az ahhoz kapcsolódó összegek közül pedig csak azokat kell helyesbíteni, amelyek megváltoztak.
4. Az ellenőrzés által a 2. és 3. pontokban foglaltak szerint feltárt hibák miatti összegek figyelembevételével meg kell határozni a helyesbítés évének módosított eredményét - évenként külön-külön -, majd azt a helyesbítés évére vonatkozó előírások szerint fel kell osztani. A felosztott (elszámolt) eredményt a hiba feltárásának, illetve a pénzügyi ellenőrzés határozatának jogerőre emelkedése negyedévében, legkésőbb a negyedéves könyvviteli zárlat alkalmával le kell könyvelni (a feltárás évének eredményét érintő módon). Az adózás utáni eredményt az adózott eredménnyel szemben kell elszámolni.
5. Az ellenőrzés során feltárt hibák miatti késedelmi, önellenőrzési pótlékot és bírságot - beleértve a 6. pont alapján megállapított ilyen összegeket - önellenőrzés esetén az önellenőrzés által feltárt hibák helyesbítéséről vezetett nyilvántartás alapján, pénzügyi ellenőrzés esetén az azon alapuló jogerős határozat alapján a feltárás (jogerőre emelkedés) negyedévében, legkésőbb a negyedévi könyvviteli zárlat alkalmával kell elszámolni.
6. Amennyiben az ellenőrzés olyan számítási hibát állapít meg, amely a mérleg eredményét nem érinti, akkor a helyesbítést közvetlenül az adózott eredménnyel szemben kell elszámolni. Az érdekeltségi alapot, az adózott eredményt érintő megállapításokat minden esetben az adózott eredménnyel szemben kell elszámolni.
7. Amennyiben az ellenőrzés visszamenőlegesen több évre állapít meg szabálytalan mérleget, illetve tár fel könyvviteli nyilvántartási hibákat, akkor az 1-6. pontban foglaltak szerint kell eljárni úgy, hogy a helyesbítés összegét az 1/b. pontban foglaltak figyelembevételével az egyes évekre külön-külön kell számítani.
8. A mérleg ellenőrzés alapján történő helyesbítését legfeljebb 5 évre visszamenőleg kell elvégezni.
9. Az önellenőrzésen alapuló mérleghelyesbítés nem mentesít az illetékes adóhatóság pénzügyi ellenőrzésétől.
2. számú melléklet a 62/1988. (XII. 24.) PM rendelethez
Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó leltározási és értékelési előírások
I. LELTÁROZÁS
A vállalkozásoknak készleteiket minden év december 31-én, illetve a vállalkozás megszűnése esetén, a tevékenység megszüntetése napján leltározniuk kell.
A leltározást mennyiségi felvétellel: megszámlálással vagy méréssel kell végrehajtani.
A leltárban a készleteket készletféleségenkénti csoportosításban (vásárolt anyag, áru, új, használt fogyóeszközök stb.) kell szerepeltetni.
A bérbe- (kölcsön-) adott állóeszközöket, valamint a bérmunkára és javításra átadott készleteket az átvevő által adott átvételi elismervény alapján kell a leltárban szerepeltetni.
A vállalkozás saját tulajdonában levő készletektől elkülönítve kell leltározni és a leltárban szerepeltetni.
- a beszerzett, de ki nem fizetett készleteket,
- a bérmunkára (feldolgozásra) és javításra átvett készleteket,
- a bizományi értékesítésre átvett készleteket,
- a bérbe (kölcsön-) vett állóeszközöket,
- az esetleges tárolásra átvett készleteket.
A mezőgazdasági eredetű termékeket és az állatokat az 1. számú melléklet I/E rész 15. és 16. pontjában foglaltaknak megfelelően kell leltározni.
II. ÉRTÉKELÉS
A)
Állóeszközök és beruházások értékelése
1. Az állóeszközöket a könyvviteli nyilvántartásokkal egyező nettó értékben kell értékelni. Az állóeszközök nettó értékét azok könyv szerinti bruttó értéke és a könyvvitelben kimutatott értékcsökkenés különbözeteként kell megállapítani.
2. A teljesen (0-ig) leírt, de még ki nem selejtezett állóeszközöket 0 nettó értéken kell a leltárban szerepeltetni.
3. A beruházásokat a szállító (kivitelező) által számlázott és a beruházó által elfogadott - általános forgalmi adót nem tartalmazó - értékben, a saját vállalkozásban végzett beruházásokat általános forgalmi adót nem tartalmazó teljesítményértéken kell a leltárba felvenni. A nem számlázott, de a szállító által teljesített beruházásokat szerződés szerinti értéken kell a leltárban - elkülönítetten - szerepeltetni.
B)
Vásárolt készletek értékelése
1. A vásárolt anyag-, új fogyóeszköz-, gyártóeszköz-, és árukészleteket a legutolsó beszerzés számla szerinti - az előzetesen felszámított, levonható általános forgalmi adóval csökkentett - beszerzési árán, az előző évben beszerzett és azóta nem változott készleteket az előző évi záróleltár szerinti értéken kell a leltárba szerepeltetni.
2. Az egyedileg 2000 Ft-ot meg nem haladó beszerzési értékű használt fogyóeszközöket érték nélkül kell a leltárban szerepeltetni. Ugyancsak érték nélkül kell szerepeltetni a leltárban azokat az egyedileg 2000 Ft-ot meghaladó beszerzési értékű használt fogyóeszközöket, melyeket 1989. január 1. előtt szereztek be. Az 1988. december 31-ét követően beszerzett, egyedileg 2000 Ft-ot meghaladó beszerzési értékű használt fogyóeszközöket a tényleges - az előzetesen felszámított, levonható általános forgalmi adóval csökkentett - beszerzési ár 50%-os értékén kell a leltárba beállítani.
3. A göngyölegeket - függetlenül elhasználódásuk mértékétől - betéti díjas visszavásárlási áron kell értékelni.
Érték nélkül kell a leltárban szerepeltetni azokat a beszerzett készleteket, amelyekről a számla még nem érkezett meg (kiegyenlítetlen szállítói követelésként a számla a szállítók analitikus nyilvántartásában nem szerepel).
Azon készleteket, melyről a számla beérkezett, de azt a leltár fordulónapját is beleértve kiegyenlítésre nem került, számla szerinti - az előzetesen felszámított, levonható általános forgalmi adóval csökkentett - értéken kell a leltárban szerepeltetni.
C)
Saját termelésű készletek értékelése
1. A saját termelésű kész-, és félkész termékeket a felszámított általános forgalmi adó nélküli eladási áron kell a leltárban értékelni.
2. A befejezetlen termelést a készültségi foknak megfelelően csökkentett a felszámított általános forgalmi adó nélküli eladási áron, illetve teljesítményértéken kell a leltárban szerepeltetni.
D)
Nem a vállalkozás tulajdonát képező leltári készletek értékelése
A nem a vállalkozás tulajdonát képező készleteket (bérelt állóeszközök, bérmunkára, javításra, tárolásra, bizományi értékesítésre átvett készletek stb.) érték nélkül kell a leltárban szerepeltetni.
E)
Vevők tartozásai, szállítók követelései
A vevők tartozásait a felszámított - fizetendő - általános forgalmi adóval csökkentett számla szerinti értéken, a szállítók követeléseit az előzetesen felszámított - levonható - általános forgalmi adóval csökkentett számla szerinti értéken kell kimutatni.