78/1988. (XI. 16.) MT rendelet

a szabványosításról és a minőségügyről

I. FEJEZET

A SZABVÁNYOSÍTÁS

A szabványosítás célja

1. §

(1) A szabványosítás célja a rendszeresen ismétlődő műszaki-gazdasági feladatokra egységes megoldási módok meghatározása és ezek alkalmazása. A szabványosítást fel kell használni a népgazdasági feladatok végrehajtásának elősegítésére, a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a minőség javítására, a takarékos és ésszerű megoldások elterjesztésére, valamint a nemzetközi munkamegosztás bővítésére.

(2) A szabványosítással elő kell segíteni

a) a gyártás technológiai és műszaki előkészítésének szabályozását, a gyártás egységesítését,

b) a termelés gazdaságosságát,

c) a gazdasági kapcsolatok műszaki megalapozottságát, koordinálását és a kereskedelmi forgalom biztonságát,

d) a termelők, fogyasztók és felhasználók érdekeinek védelmét,

e) az árak megállapítását,

f) a munkavédelmet, az élet, az egészség és a testi épség védelmét, valamint a közlekedés- és vagyonbiztonságot,

g) az emberi környezet védelmét,

h) a minőség fejlesztését és a minőségszabályozást,

i) a minőség értékelését és tanúsítását.

A szabványosítás tárgya

2. §

A szabványosítás tárgya:

a) ipari, építőipari és mezőgazdasági termékekre, építményekre, és más létesítményekre, berendezésekre (a továbbiakban együtt: termék) vonatkozó műszaki (minőségi, csatlakozási, cserélhetőségi) követelmények, méret- és minőségválaszték, vizsgálati és számítási módszerek, mintavétel, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, árukezelés és megóvás (csomagolás, szállítás, tárolás),

b) a munkavédelem, az élet, az egészség, a testi épség és az emberi környezet, valamint a közlekedés- és vagyonbiztonság érdekében a termékekre vonatkozó műszaki követelmények és vizsgálatok,

c) műszaki és gazdasági tevékenység körében használt fogalmak és meghatározások,

d) dokumentációs és más rendszerező módszerek, ügyviteli nyomtatványok és eszközök,

e) szolgáltatásokra - ideértve a lakosság részére végzett javító, szolgáltató és karbantartó tevékenységeket is - vonatkozó műszaki követelmények, vizsgálatok, minősítési feltételek,

f) a minőség értékelésére, tanúsítására vonatkozó eljárások és módszerek,

g) a szabványosítás tervezésére, az állami szabványok kidolgozására és korszerűsítésére, a szabványok alaki kellékeire és megjelölésére vonatkozó előírások

egységesítése, alkalmazása és érvényesülésének ellenőrzése.

Állami szabványok

3. §

(1) A Magyar Szabványügyi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnöke országos szabványt, a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői (a továbbiakban együtt: miniszter) ágazati szabványt bocsáthatnak ki. Az országos és az ágazati szabvány állami szabvány.

(2) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (a továbbiakban: KGST) keretében alkotott és a Magyar Népköztársaság által bevezetésre elfogadott KGST szabvány alapján magyar állami szabványt kell kibocsátani.

(3) Országos szabványban kell szabályozni azokat a megoldási módokat, amelyek az egész népgazdaság vagy több ágazat szempontjából fontosak, vagy jelentős fogyasztói érdekeket érintenek.

(4) Ágazati szabvány nem tartalmazhat országos szabvánnyal ellentétes előírást.

(5) Az állami szabványt, ha az más miniszter hatósági jogkörét is érinti, vele egyetértésben kell kibocsátani. A munkavédelmet érintő kérdésben a szakszervezet és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, a bányászatot érintő kérdésben az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, az általános környezetvédelmi érdekeket érintő kérdésben a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, az egészségvédelmet érintő kérdésben a Szociális és Egészségügyi Minisztérium egyetértése is szükséges.

4. §

(1) Az állami szabvány kibocsátását, módosítását és hatályon kívül helyezését közzé kell tenni az MSZH hivatalos lapjában. A szabványnak tartalmaznia kell a hatálybalépés napját.

(2) Az ágazati szabvány kibocsátását, módosítását és hatályon kívül helyezését a szabványt kibocsátó miniszter által vezetett minisztérium, országos hatáskörű szerv hivatalos lapjában is közzé kell tenni.

Az állami szabvány hatálya

5. §

Az állami szabvány hatálya a - szabvány tárgyát képező - termelő, szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet végző szervekre és személyekre terjed ki [1987. évi XI. tv. 50. § (2) bekezdés].

6. §

(1) Az állami szabványt a hatálybalépésétől kezdve alkalmazni kell.

(2) A termékre vonatkozó állami szabvány - eltérő rendelkezés hiányában - nem hat ki a közzététele (4. §) előtt kötött szerződésre, és nem vonatkozik a hatálybalépésekor meglevő készletek forgalmára.

(3) A létesítményre vonatkozó állami szabványt - eltérő rendelkezés hiányában - nem kell alkalmazni arra a létesítményre, amelynek kivitelezésére a szabvány közzététele előtt kötöttek szerződést.

7. §

(1) A szabvány előírásaitól - ha a szabvány azt lehetővé teszi - hatósági eltérési engedély, illetőleg a 9. § szerint a szerződő felek külön megállapodása alapján szabad eltérni.

(2) A szabványtól való eltérést elsősorban azokban a szabványokban kell hatósági eltérési engedélyhez kötni, amelyek

a) államérdeket érintenek,

b) a munkavédelemre, az élet, az egészség, a testi épség védelmére, valamint a közlekedés- és vagyonbiztonságra vonatkoznak,

c) az emberi környezet védelmével függenek össze, illetve

d) a lakosság alapvető fogyasztói érdekeit szolgálják.

8. §

(1) Eltérési engedélyt - ha a 7. § (2) bekezdésében foglalt érdekeket nem sérti - az érdekelt kérelmére a szabvány kibocsátója vagy általa felhatalmazott szerv adhat ki. Az eltérési engedélyt a szabvány alkalmazása előtt kell kérni.

(2) Az eltérési engedélyben meg kell határozni azt a megoldási módot, amelyet a szabvány előírásai helyett alkalmazni lehet, továbbá azt is, hogy az engedély milyen időtartamra, milyen minőségű és mennyiségű termékre vonatkozik. Ha a szabvány minisztérium vagy más szerv hatósági jogkörét érinti, az engedélyt vele egyetértésben kell megadni.

(3) Az eltérés engedélyezésének feltételeit az állami szabványt kibocsátó hatóság az érintett társhatóságokkal egyetértésben állapítja meg.

9. §

(1) Ha az állami szabvány az eltérést nem köti eltérési engedélyhez, a szerződő felek a szerződés teljesítése előtt az állami szabványtól írásbeli megállapodásban eltérhetnek. A megállapodás a 7. § (2) bekezdésében foglalt érdekeket nem sértheti.

(2) A szabvány kibocsátója az eltérési megállapodások érvényességét bejelentési kötelezettséghez kötheti.

10. §

A szabványtól való eltérés - eltérési engedély vagy írásbeli megállapodás - esetén a termék, illetőleg a szolgáltatás árát az árhatósági rendelkezések figyelembevételével az eltérésnek megfelelően kell megállapítani.

11. §

Az állami szabványban szereplő megjelölést, rajz- és betűjelet, megnevezést, a minőségi fokozat és osztály megjelölését, valamint fogalmat csak az állami szabványban meghatározott értelemben szabad használni.

12. §

(1) A kivitelre kerülő termékre és szolgáltatásra az állami szabvány csak akkor vonatkozik, ha a szerződő felek ebben megállapodtak. A kivitelre készített, de hazai forgalomba kerülő termékre az állami szabványokat kell alkalmazni. Ha a kivitelre készített, de hazai forgalomba kerülő termékre hatósági eltérési engedélyhez kötött szabvány van hatályban, és a forgalombahozatalhoz eltérési engedély szükséges, az eltérési engedélyt a szabvány kibocsátója a 8. § szerint a termék forgalombahozatala előtt adhatja meg az érdekelt kérelmére.

(2) A külkereskedelmi forgalomban behozott vagy kivitt termékre vonatkozó állami szabvány alkalmazását a kereskedelmi miniszter szabályozza a MSZH elnökével és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben.

(3) Azt a KGST-szabványt, amelyhez a Magyar Népköztársaság csatlakozott, a szabványhoz szintén csatlakozott országokkal kötött export- és importszerződésekben, valamint az együttműködési, kooperációs és szakosítási szerződésekben a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló Egyezmény szerint kell alkalmazni.

Szabványban előírt műszaki-minőségi követelmények

13. §

(1) Állami szabványban általában a nemzetközi szabványokban - ideértve a KGST és más regionális szabványokat is - meghatározott műszaki és minőségi követelményeket kell előírni, a műszaki-fejlesztési célok figyelembevételével.

(2) A szabványban a műszaki-technikai színvonalra és a műszaki fejlesztés lehetőségeire tekintettel, továbbá a felhasználói igények differenciált kielégítése érdekében több minőségi fokozatot és több minőségi osztályt lehet megállapítani.

(3) A szabványban több minőségi fokozat és több minőségi osztály akkor is megállapítható, ha az (1) bekezdésben meghatározott műszaki és minőségi követelmények érvényrejuttatása érdekében tartós átmenetre van szükség.

Műszaki irányelv

14. §

Az MSZH elnöke, illetőleg a miniszter vagy az általa felhatalmazott szerv vezetője a műszaki tapasztalatok széles körű gyakorlati hasznosítása érdekében műszaki irányelvet adhat ki. A műszaki irányelv elsősorban számítási módokra, vizsgálati adatok értékelésére, műszaki eljárásra és megoldási módra, minőségértékelésre, karbantartási, illetve tárolási módszerre vonatkozó gyakorlati ajánlásokat tartalmaz. A műszaki irányelv akkor irányadó, ha a szerződő felek egymás között ebben megállapodnak.

Vállalati szabvány, műszaki feltétel

15. §

(1) A termelő, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet végző szerv vagy személy a saját használatára vállalati szabványt állapíthat meg, illetőleg e szervek vagy személyek abból a célból, hogy gazdasági megállapodásaik meghatározott műszaki követelményeken alapuljanak, műszaki feltételeket létesíthetnek. A vállalati szabvány és a műszaki feltétel állami szabvánnyal ellentétes előírást nem tartalmazhat.

(2) A vállalati szabványra és a műszaki feltételre az 1-2. § megfelelően irányadó.

II. FEJEZET

A MINŐSÉGÜGY

A minőségügyi tevékenység célja

16. §

(1) A minőségügyi tevékenység célja a termékek korszerűségi színvonalának emelése, a fogyasztók érdekvédelmének elősegítése, a szolgáltatások jó minőségének biztosítása és fejlesztése és ezáltal a hazai ellátás javítása, a piaci versenyképesség fokozása, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szélesítése.

(2) A minőségügyi tevékenységgel elő kell segíteni

a) a korszerű minőségi szemlélet megteremtését,

b) a tényleges gazdasági viszonyokon alapuló minőségi politika kialakítását,

c) a KGST-ben elfogadott kölcsönös minőségértékelési és tanúsítási rendszerből adódó feladatok ellátását,

d) a nemzetközi rendszerekkel összehangolt, egységes hazai minőségtanúsítási rendszer kialakítását és működtetését,

e) a szabvány, a minőség és az ár összhangjának megteremtését,

f) a korszerű vállalati minőségszabályozási rendszerek elterjesztését,

g) a minőségellenőrzés megbízhatóságának és hatékonyságának javítását,

h) a minőségüggyel összefüggő elvi, módszertani és tudományos ismeretek fejlesztését és terjesztését,

i) a nemzetközi tapasztalatok meghonosítását,

j) az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazását,

k) a hazai és a nemzetközi piaci igények közvetítését.

A minőségtanúsítás

17. §

(1) A nemzetközi versenyképesség, valamint más tanúsítási rendszerekkel való összekapcsolhatóság érdekében az egységes elveken alapuló minőségtanúsítási rendszer háromszintű.

(2) A tanúsítási rendszerben az első szint előírásainak alkalmazása kötelező. A második és a harmadik szint szerinti tanúsításban a gyártók részvétele önkéntes, de népgazdasági érdekből a tanúsítás e szintjeinek kötelező alkalmazását egyes termékek vonatkozásában az illetékes miniszter elrendelheti.

18. §

(1) Az első szint tanúsítja a terméknek a megrendelő (vevő) számára a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságait, a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendeletnek megfelelően.

(2) A második szint - a szabványossági tanúsítás - azt tanúsítja, hogy a termék a szabványban foglalt követelményeknek megfelel (termékminősítés), és a gyártó rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyekkel a termék egyenletes, jó minőségben történő előállítása biztosítható (gyártásminősítés).

(3) A harmadik szint - a megkülönböztető minősítés - azt tanúsítja, hogy a termék a második szint követelményein kívül további minőségi (pl. energiatakarékossági, környezetvédelmi, ergonómiai, esztétikai, divatossági stb.) igényeket is kielégít.

19. §

(1) A 18. § (2) és (3) bekezdése esetén a tanúsítás alapjául szolgáló vizsgálatot a gyártó kérelmére az MSZH vagy az általa kijelölt (akkreditált) vizsgáló szerv végzi. Ha a termék és a gyártási folyamat a követelményeknek megfelel, az MSZH - a vizsgáló szerv igazolása alapján - a második, illetve a harmadik szint elérését tanúsítja, és az erre vonatkozó megfelelőségi jel használatát engedélyezi.

(2) Az első szint szerinti tanúsítás valódiságát az erre kijelölt szerv (ellenőrző intézet), a minőségtanúsítás második és harmadik szintjére előírt követelmények teljesítését az MSZH ellenőrzi.

(3) Ha az MSZH az ellenőrzése során hiányosságot állapít meg, a megfelelőségi jel használatát felfüggesztheti vagy megvonhatja.

A vizsgáló szerv kijelölése

20. §

(1) A vizsgáló szerv kijelölés (laboratórium-akkreditálás) annak elismerése, hogy a gyártótól és a forgalmazótól független vizsgáló szerv felkészült meghatározott vizsgálatok vagy vizsgálattípusok elvégzésére.

(2) A kijelölést az MSZH-tól a vizsgáló szervnek kell kérnie.

(3) Ha a kijelölés feltételei megvannak, az MSZH a vizsgáló szervet felveszi a kijelölt vizsgáló szervek jegyzékébe.

Kapcsolat a nemzetközi tanúsítási rendszerekkel

21. §

A nemzetközi és a külföldi tanúsítási rendszerekben kiállított tanúsítványt - ha az a hazai rendszer előírásaival összeegyeztethető - a hazai rendszert működtető szervnek el kell fogadni.

Megfelelőségi jel

22. §

(1) A megfelelőség tanúsítására jeleket lehet rendszeresíteni annak jelzésére, hogy a termék, a gyártási folyamat vagy a szolgáltatás megfelel a rá vonatkozó előírásoknak.

(2) A tanúsítási rendszerekben a megfelelőségi jelnek utalnia kell a tanúsítás szintjére is.

Minőségügyi szakértő

23. §

A minőségügyi feladatok szakszerű ellátásában minőségügyi szakértők vesznek részt.

III. FEJEZET

SZERVEZETI ÉS ELJÁRÁSI KÉRDÉSEK

A Magyar Szabványügyi Hivatal

24. §

(1) A szabványosítás országos hatáskörű központi irányító és felügyeleti szerve, a minőségügy módszertani, tudományos központja, a minőségfejlesztési tevékenység központi összehangoló szerve, továbbá az egységes tanúsítási rendszer kialakítója a Magyar Szabványügyi Hivatal.

(2) Az MSZH feladatai közé és hatáskörébe tartozik

a) országos szabványok és műszaki irányelvek kibocsátása és rendszeres korszerűsítése,

b) a minisztériumokkal közösen az állami és a vállalati szabványosítás összehangolása, elvi és módszertani irányítása, valamint a minőségszabályozás fejlesztése,

c) módszertani és dokumentációs segítségnyújtás a vállalati tipizálás műszaki-gazdasági feladatainak megoldásához,

d) kapcsolatok fenntartása a nemzetközi szabványosítás és minőségügy szervezeteivel, valamint más államok szabványosítási és minőségügyi szerveivel, részvétel a nemzetközi szabványosítási és minőségügyi munkában, azok eredményeinek hazai hasznosítása,

e) részvétel a KGST szabványosítási és minőségügyi munkájában, illetve annak hazai irányítása, az ezekre vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint,

f) a minisztériumokkal együtt a minőségtanúsítási rendszerek szabályszerű működtetésének, az állami szabványok érvényesülésének ellenőrzése,

g) az állami, a nemzetközi és a külföldi szabványok, a szabványosításra és a minőségügyre vonatkozó szakirodalom gyűjtése, nyilvántartása és közreadása,

h) a minisztériumokkal együtt és a gazdálkodó szervek közreműködésével a szabványosítási és minőségügyi ismeretek oktatása és annak összehangolása,

i) a hazai minőségfejlesztési tevékenység összehangolása keretében egységes minőségszabályozási és minőségtanúsítási elvek kidolgozása,

j) a KGST minőségértékelési és tanúsítási rendszer Egyezménye szerint a "felhatalmazott állami szerv" feladatának ellátása, az 59/1988. (VII. 22.) MT rendelettel összhangban,

k) az egységes elveken alapuló országos minőségtanúsítási rendszer kialakítása - nem érintve a jelenlegi tanúsítási rendszereket -, ennek részeként a hazai vizsgáló szervek kijelölési rendjének kidolgozása és működtetése az érdekelt minisztériumok bevonásával,

l) a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának képviselete a több ágazatot érintő nemzetközi minőségtanúsítási rendszerekben,

m) szolgáltatások formájában közreműködés a gazdálkodó szervezetek minőségszabályozási rendszerének kialakításában, működtetésében és korszerűsítésében,

n) a minőségügyi szakértői hálózat létrehozása és felügyelete.

(3) Az MSZH felügyeletét az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke látja el.

Ágazati szabványosítási és minőségügyi tevékenység

25. §

(1) A miniszter szabványosítási és minőségügyi feladatai közé és hatáskörébe tartozik

a) az ágazati szabványok és műszaki irányelvek kibocsátása és rendszeres korszerűsítése,

b) részvétel az állami és a nemzetközi szabványosításban,

c) a vállalati szabványosítás szakmai felügyelete,

d) részvétel a KGST szabványosítási munkájában,

e) a meglevő ágazati minőségtanúsítási rendszerek működtetése,

f) közreműködés a minőségszabályozás és a minőségtanúsítási rendszer kidolgozásában és működtetésében, javaslattétel a vizsgáló szerv kijelölésére,

g) a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának képviselete az ágazatot érintő nemzetközi tanúsítási rendszerekben, kivéve a KGST tanúsítási rendszert,

h) a minőségszabályozással kapcsolatos ágazati információs és propagandatevékenység, valamint az oktatás továbbfejlesztése.

(2) Az ágazati szabványosítási és minőségügyi feladatok teljesítéséhez szükséges személyi, tárgyi és szervezeti feltételek biztosításáról a miniszter gondoskodik.

Közreműködés az állami és a nemzetközi szabványosításban

26. §

(1) A Ptk 685. § c) pont szerinti gazdálkodó szervek, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, az intézetek, az intézmények, a szakmai szövetségek, az illetékes szakszervezetek és az országos érdekképviseleti szervek közreműködnek a feladataikat érintő állami és nemzetközi szabványosításban, így különösen

a) feltárják a szabványigényeket, indítványozzák az állami szabványok alkotását és korszerűsítését,

b) részt vesznek az állami szabványok előkészítésében, valamint a nemzetközi szabványosításban,

c) közreműködnek a szabványügy oktatásában.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek biztosítják a szabványosítási tevékenység ellátásához szükséges személyi, tárgyi és szervezeti feltételeket.

Állami szabványok tervezése és kidolgozása

27. §

(1) Az országos és az ágazati szabványosítást egymással összhangban, a műszaki fejlesztési előirányzatok, az új termékek és technológiák bevezetése, a szabványosítási és korszerűsítési igények, a hazai fogyasztói szükségletek, a nemzetközi piaci, környezetvédelmi és együttműködési követelmények figyelembevételével kell tervezni.

(2) Az állami szabványt az érdekelt termelők, felhasználók és forgalomba hozók, az országos érdekképviseleti szervek, valamint az érintett társadalmi szervezetek közreműködésével, illetőleg a társhatóságokkal egyetértésben kell létrehozni.

(3) A szabványosítási munkához szükséges adatokat (műszaki leírást, termelési és vizsgálati adatot, rajzot, mintadarabot, stb.) a szabvány kibocsátójának rendelkezésére kell bocsátani.

28. §

A termék tervezési dokumentációját készítő szervnek a dokumentációban elkülönítetten részleteznie kell a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és a teljesítésük ellenőrzésére alkalmas vizsgálati módszereket.

29. §

(1) Az állami szabványtervezetről az MSZH hivatalos lapjában (az ágazati szabványtervezetről a szabványt kibocsátó miniszter szerinti minisztérium hivatalos lapjában is) közleményt kell megjelentetni. A közlemény tartalmazza a szabványtervezet megismeréséhez szükséges adatokat, továbbá azt, hogy a szabványtervezettel kapcsolatos véleményt ki és milyen határidő alatt küldheti meg a szabványtervezet elkészítőjéhez. A szabványtervezetet az érdekelt szerveknek meg kell küldeni.

(2) Ha a szabványtervezet a szabvány kisebb jelentőségű módosítására vonatkozik, vagy ha a szabványtervezettel az előzetes eljárás során az érdekelt szervek egyetértettek, mellőzni lehet a közlemény megjelentetését.

30. §

Az állami szabványok alkotásában közreműködő szakemberek (szakbizottságok) és szervek díjazására vonatkozó szabályokat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke az MSZH elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

Oktatás

31. §

A szabványosítási és minőségügyi tanfolyamok szervezéséről, azok tematikájáról és szakfelügyeletéről az MSZH a minisztériumok és a vállalatok közreműködésével gondoskodik.

Nyilvántartás és dokumentálás

32. §

Az MSZH az állami, a nemzetközi és a külföldi szabványokat, a szabványjellegű és a minőségüggyel kapcsolatos dokumentumokat nyilvántartja, és ezekről információs, dokumentációs, kiadói és fordítási szolgáltatásokat nyújt.

Tájékoztatás

33. §

A minőségellenőrző intézetek kötelesek - a saját hatáskörükbe tartozó intézkedések megtételén kívül - a szabvány kibocsátóját és a felügyeleti szervet az állami szabványok alkalmazásával és a minőségtanúsítással kapcsolatos tapasztalataikról folyamatosan, de legalább félévenként tájékoztatni intézkedések megfontolása, illetőleg megtétele érdekében.

A szabványosítás pénzügyi fedezete

34. §

(1) Az országos szabványosítás költségei az MSZH-t terhelik.

(2) Az ágazati szabványosítás költségei az illetékes minisztériumot terhelik.

(3) A nemzetközi szabványosítási tevékenység költségei az MSZH-t és az érdekelt minisztériumokat részvételük és érdekeltségük arányában terhelik.

(4) A szabványosításban részt vevő egyéb szerv vagy személy fedezi a saját szabványosításának, valamint az állami és a nemzetközi szabványosításban való részvételének költségeit.

(5) Az MSZH és a minisztériumok a szabványosítási és minőségügyi műszaki szolgáltatásaikat térítés ellenében nyújtják.

Hatálybalépés

35. §

Ez a rendelet 1989. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a szabványosításról szóló 19/1976. (VI. 12.) MT rendelet, valamint a 94/1987. (XII. 31.) MT rendelet 2. §-a.

Dr. Medgyessy Péter s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese