9/1988. (XI. 29.) ÉVM rendelet

a kivitelező építőipari dolgozók különélési pótlékáról

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. tv. végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 100. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel, más érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Szakszervezetek Országos Tanácsával, az illetékes szakszervezetekkel, a Magyar Gazdasági Kamarával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Kisiparosok Országos Szervezetével egyetértésben a következőket rendelem:

1. §

A rendelet hatálya kiterjed az építőipari kivitelezési tevékenységet folytató munkáltatókra (részlegekre) és az építés-szerelési munkahelyeken foglalkoztatott dolgozókra (a továbbiakban: dolgozó).

2. §

A kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat, munkaszerződés) előírhatja, hogy a munkáltató a jogosultság fennállása esetén dolgozóinak - e rendeletben foglaltak szerint - különélési pótlékot fizet.

3. §

(1) A jogosultság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - akkor áll fenn, ha a dolgozó a menetrend szerinti közlekedési eszközzel, a munkáltató által szervezett csoportos szállítással, vagy egyéb módon - a reá érvényes munkaidőbeosztás betartásával - állandó lakóhelyéről munkahelyére naponta bejárni nem tud, vagy bejárás esetén állandó lakóhelyétől legalább napi 12 órát tölt távol.

(2) A "21. építőipari kivitelezés" ágazatba tartozó munkáltató nem építési munkahelyén (segédüzemben, házgyárban, anyagtelepen, szociális- és kulturális intézményben., vállalati központban stb.) állandó telephelyre alkalmazott dolgozó különélési pótlékra - az (1) bekezdés szerinti feltételek mellett - akkor jogosult, ha állandó telephelyén kívül más helységben foglalkoztatják.

(3) A távollét időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni

a) a napi törvényes munkaidőt, az elrendelt túlmunka idejét, a munka utáni tisztálkodási időt, továbbá az igénybevett közlekedési eszköz menetrendje szerint a lakóhelytől való indulástól az oda történő visszaérkezésig az utazással és a szükséges várakozással eltöltött időt;

b) figyelembe kell venni a dolgozó lakóhelyen a helyi közlekedéshez szükséges időt, ez azonban a napi egy óránál több nem lehet.

(4) Ha a dolgozó munkahelye állandó lakóhelyének államigazgatási határán belül van, különélési pótlékra akkor sem jogosult, ha távollétének időtartama az (1) bekezdésben meghatározott mértéket eléri.

4. §

(1) A különélési pótlékra a dolgozó minden munkában töltött napon jogosult. Ebből a szempontból munkában töltött időnek kell tekinteni még:

a) a készenléti időt;

b) a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 60. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában említett, továbbá munkásőrségben eltöltött, átlagkeresettel díjazott időt;

c) a keresőképtelenség időtartamára eső első öt munkanapot (a kórházi betegellátás esetét kivéve),

feltéve, hogy a 3. §-ban meghatározott feltételek ezekben az esetekben is fennállnak.

(2) Az ötnapostól eltérő (folytonos vagy váltásos) munkaidő-beosztásban foglalkoztatott dolgozó különélési pótlékra jogosító munkanapjainak számát úgy kell megállapítani, hogy az állandó lakóhelytől távoli munkahelyen teljesített túlóra nélküli munkaórák számát az ötnapos munkaidő-beosztás szerinti napi törvényes munkaidővel kell osztani.

5. §

(1) A kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban, munkaszerződésben) kell rögzíteni a különélési pótlék napi összegét.

(2) A különélési pótlék napi összege a fővárosban 60,-Ft, vidéken 40,- Ft összegig költségtérítő jellegű és így adómentes, az ezt meghaladó különélési pótlék összege növeli a dolgozó adóköteles jövedelmét.

(3) A különélési pótlékot bérjellegű egyéb költségként kell elszámolni.

6. §

(1) A jogosultság elbírálásának és a pótlék elszámolásának egyszerűsítése céljából (pl. gyakori átirányítás, folytonos vagy idénymunkarend esetében) a kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat, munkaszerződés) különélési pótlékátalány-rendszer alkalmazását írhatja elő.

(2) A különélési pótlékátalányt havi szinten a pótlék kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban, munkaszerződésben) előírt napi összege és a pótlékra jogosult dolgozó állandó lakóhelytől távoli munkahelyen átlagosan ledolgozott munkanapjainak figyelembe vételével kell megállapítani. Átalány esetén az adómentes összeget az előzőek szerint figyelembe vett napok és az 5. § (2) bekezdésében előírt felső határ figyelembe vételével kell kiszámítani. A munkanapok meghatározásakor az átalány megállapítását megelőző legalább 6 hónapos időtartamot kell alapul venni.

(3) Szabadság és az öt munkanapot meghaladó keresőképtelenség idejére különélést pótlékátalány sem fizethető.

7. §

Ez a rendelet 1989. január 1-jén lép hatályba; egyidejűleg az építőipari dolgozók különélési pótlékáról szóló 16/1971. (V. 22.) ÉVM-MüM együttes rendelet, a módosítására kiadott 8/1973. (IV. 10.) ÉVM-MüM, a 14/1977. (II. 9.) ÉVM-MüM együttes rendelet, továbbá az 5/1985. (III. 14.) ÉVM, a 17/1985. (XI. 22.) ÉVM és a 14/1987. (XII. 10.) ÉVM rendelet, illetőleg a fővárosban foglalkoztatott építőipari dolgozók különélési pótlékáról szóló 27/1981. (XI. 26.) ÉVM, valamint az azt módosító 6/1985. (III. 14.) ÉVM és 13/1987. (XII. 10.) ÉVM rendelet hatályát veszti.

Somogyi László s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter