8/1990. (IV. 25.) PM rendelet

a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről

A Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 69. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, az. országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezettel és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendelem:

1. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 99. § (2) bekezdés c) pont], a vele munkaviszonyban álló dolgozóra (a továbbiakban: dolgozó), ideértve a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozót is.

(2) A rendelet nem érinti a munkábajárást szolgáló utazási kedvezmények ágazati külön jogszabályai alá tartozó eltérő rendelkezéseket.

2. §

(1) A rendelet alkalmazása szempontjából munkábajárásnak minősül a napi munkábajárás és a hétvégi hazautazás (a továbbiakban együtt: munkábajárás).

(2) Napi munkábajárás a dolgozó állandó, vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres utazása.

(3) Ha a dolgozó ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkábajárással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda-és visszautazása hétvégi hazautazásnak minősül.

3. §

(1) A munkáltató köteles közigazgatási haláron kívülről történő munkábajárás esetén a munkábajárást szolgáló bérlet, vagy teljesáru menetjegy díjának

a) országos közforgalmú vasút személyvonat 2. kocsiosztály esetében 86%-át,

b) elővárosi vasút, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi- és távolsági autóbusz esetében 80%-át

a dolgozónak megtéríteni. Az. igénybevett közlekedési eszköz fajtáját (vasút, elővárosi vasút, autóbusz) napi munkábajárásnál a dolgozó, hétvégi hazautazásnál - a dolgozó kérése és a közlekedési körülmények mérlegelésével - a munkáltató választhatja meg.

(2) A munkáltató, a kollektív szerződésben, illetőleg munkaügyi szabályzatban (továbbiakban együtt: kollektív szerződésben) meghatározott feltételek szerint, az. (1) bekezdésben meghatározott kötelező költségtérítési mértéken felül, a dolgozó által fizetendő díjat részben, vagy egészben átvállalhatja, illetőleg költségtérítést nyújthat gyorsvonat, vagy 1. kocsiosztály igénybevételéhez, továbbá közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) helyközi díjszabási rendszeren alapuló munkábajáráshoz.

4. §

(1) Munkábajárási célra - utazási költségtérítés mellett- utazási kedvezmény (kedvezményes áru menetjegy) nem vehető igénybe.

(2) Helyi díjszabással közlekedéső közforgalmú közlekedési eszközön történő munkábajáráshoz utazási költségtérítés nem adható.

5. §

(1) A munkáltató - a kollektív szerződésben is meghatározott - indokolt esetekben (tömegközlekedési eszközzel a munkahely nem érhető el; a dolgozó munkarendje olyan, amelyhez a tömegközlekedés nem igazodik; e megoldás alkalmazásával csoportos munkásszállítás váltható ki; mozgáskorlátozottaknál) és mértékben a személyi tulajdonban lévő gépjárművel (kivéve a taxi közlekedést) munkába járó dolgozóit utazási költségtérítésben részesítheti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) munkábajárásra, kivéve a mozgáskorlátozott dolgozókat és azokat a mezőgazdasági nagyüzemekben és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodási és természetvédelmi munkakörökben dolgozókat, akik a helység belterületének határától legalább 5 km távolságra lévő telephelyre beosztottan dolgoznak.

(3)[1] Az egy dolgozó részére elszámolható utazási költségtérítés nem haladhatja meg a 2 Ft/km mértéket.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott utazási költségtérítést a munkáltató bármely személyi tulajdonú gépjárművel munkába járó dolgozójának biztosíthatja, függetlenül a gépjármű tulajdonjogától, a gépjármű-vezetői tevékenységet ellátó személyétől, továbbá attól, hogy az együtt utazók munkáltatója különböző.

6. §

(1) Az, utazási költségtérítést a munkáltató az. anyagjellegű egyéb költségei terhére köteles elszámolni.

(2) A dolgozó részére helyközi díjszabású közforgalmú közlekedési eszköz igénybevétele esetén utazási költségtérítés, illetőleg újabb bérletjegy csak a lejárt bérlet, vagy teljesáru menetjegy leadása esetében adható, kivéve a bérletjegy első ízben történő kiadását. A lejárt utazási jegyek 90 nap után selejtezhetők.

(3) A személyi tulajdonú gépjárművel való munkábajárás utáni költségtérítés ellenőrizhető módon történő bizonylatolását a munkáltatónak számlarendjében kell rögzítenie.

(4) A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalói igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó milyen időpontig részesült munkábajárási utazási költségtérítésben.

7. §

Az e rendelet szerint a kollektív szerződésbe utalt költségtérítés feltételeit és mértékét kollektív szerződés hiányában a munkáltató szabályozza.

8. §

(1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetés napján lép hatályba, egyidejűleg a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 6/1987. (II. 17.) PM rendelet és azt módosító 55/1988. (XII. 24.) PM rendelet és a 87/1987. (XII. 29.) PM rendeletek hatályukat vesztik.

(2) Az 5. § (3) bekezdésének rendelkezését 1990. február 1. napjától lehet alkalmazni.

Dr. Békesi László s. k.,

pénzügyminiszter