4/1993. (I. 30.) KHVM rendelet
a belföldi táviratok legmagasabb díjáról
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §
(1) A belföldi táviratok (táviratfajták) díját és pótdíját a rendelet melléklete tartalmazza.
(2) A belföldi távirat díja az első öt szóra megállapított díjból és a további ötszavankénti szócsoportok díjából áll.
(3) A táviratot postahivatalban, távbeszélőn vagy telexen lehet feladni. Á távirat díját a postahivatalban a távirat feladásakor vagy utólagosan számlán (távbeszélő, telex) kell megfizetni.
(4) A belföldi táviratot a postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény alapján feljogosított szolgáltatók munkanapokon - a postahivatalok zárvatartási idejét beszámítva -
a) a közönséges és állami táviratot a feladástól számított hat órán belül;
b) a sürgős, a statisztikai és az elsőbbséggel kezelendő állami táviratot négy órán belül;
c) a levéltáviratot huszonnégy órán belül kézbesítik.
(5) Szombati napokon a sürgős, a statisztikai és az elsőbbséggel kezelendő állami táviratot pótdíj felszámítása nélkül csak abban az esetben kézbesíti a szolgáltató, ha a távirat a városokban 14 óráig, egyéb helyeken reggel 8 óráig a kézbesítő hivatalba érkezik.
(6) A feladó rendelkezésre külön pótdíj felszámítása mellett - a szolgáltató munkaszüneti napokon is kézbesíti a sürgős, a statisztikai és az elsőbbséggel kezelendő állami táviratot. A pótdíjat nem kell megfizetni, ha a táviratot telefon, telex vagy telefax útján kézbesítik.
(7) Ha a szolgáltató (4)-(5)-(6) bekezdésben meghatározott időtartamon belül a táviratot nem kézbesíti, a táviratért fizetett díjat és pótdíjat visszafizeti.
(8) Az egészségügyi intézmények által feladott, véradásra behívó vagy elhalálozásról értesítő táviratot a "sürgős" jelzésű táviratokkal azonos módon, a közönséges távirat díjáért kell kézbesíteni.
(9) A feladó úgy rendelkezhet, hogy a Budapestre címzett sürgős, statisztikai és elsőbbséggel kezelendő állami táviratot pótdíj megfizetése ellenében "éjjel" 21-7 óra között is kézbesítsék. A pótdíjat nem kell megfizetni, ha a táviratot telefon, telex vagy telefax útján kézbesítik, vagy ha a távirat rendkívüli véradásra történő behívást tartalmaz. Az "éjjel" szolgáltatással kért táviratért fizetett pótdíjat a szolgáltató visszafizeti, ha a táviratot 21-7 óra között nem kézbesítik.
2. §
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 1. számú melléklete alapján a belföldi táviratok díjai (SZJ 095211) a 6%-os felszámított adómérték alá tartoznak, a díjak az általános forgalmi adót tartalmazzák.
3. §
Ez a rendelet 1993. február 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejűleg a belföldi távközlési szolgáltatások legmagasabb díjairól szóló - a 2/1992. (I. 23.) KHVM rendelettel módosított - 6/1991. (I. 29.) KHVM rendelet 8. §-a és mellékletének 3. pontja hatályát veszti.
Siklós Csaba s. k.,
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter
Melléklet a 4/1993. (I. 30.) KHVM rendelethez
Távirati szolgáltatás és a szószám megállapítása
3. A szószám megállapítása
a) A táviratfajta, a különszolgáltatás megjelölésére szolgáló jelzés, valamint a távirat címe díjmentes;
b) a távirat szövegében, aláírásában és záradékában levő, a helyesírási szabályoknak megfelelően leírt közértelmű szavak és rövidítések - a betűk számától függetlenül - egy szónak számítanak;
c) a számokból, betűkből, írásjelekből alkotott csoportok, kifejezések 10 írásjegyenként számítanak egy szónak;
d) ab) pontban említett közértcímű szavak és rövidítések 10 írásjegyenként számítanak egy szónak, ha azokban számok és írásjelek is előfordulnak;
e) a különálló jelként alkalmazott, szóközzel írt egyéb írásjeleket külön szónak kell tekinteni és díjazni;
f) a mondatok elválasztására és befejezésére szolgáló írásjelek közül a pontot (.) és vesszőt (,) csak a feladó kifejezett kívánságára továbbítja a Szolgáltató, ilyen igény esetén ezek az írásjelek külön szónak számítanak;
g) a több jelből álló írásjeleket - a továbbítási alakjuknak megfelelően - jelenként kell számítani;
h) a zárójelet és az idézőjelet a zárójelbe, illetve idézőjelbe tett szóhoz (csoporthoz) tartozónak kell tekinteni és a c) pontban meghatározott módon kell díjazni. Ha a feladó több szót tett zárójelbe, illetőleg idézőjelbe, az írásjel kezdő jele az első szóhoz (csoporthoz), befejező jele az utolsó szóhoz (csoporthoz) számít.