321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet

a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szabályairól és az esélyegyenlőségi mentorokról

A Kormány az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 64/B. § (1)-(3) bekezdésben kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. A helyi esélyegyenlőségi program

1. § (1) A települési önkormányzat által készített helyi esélyegyenlőségi program helyzetelemzésből és intézkedési tervből áll.

(2) A helyzetelemzésben meg kell határozni a településen élő hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, különösen a mélyszegénységben élők, romák, gyermekek, nők, idősek és fogyatékkal élők teljes lakossághoz viszonyított képzettségi, lakhatási, foglalkoztatási, egészségi, szociális és területi mutatóit, az adott település esélyegyenlőtlenségi problémáit.

(3)[1] A települési önkormányzat a helyzetelemzés elkészítése során felhasználja a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok, a település, a többcélú kistérségi társulás, a vármegye, illetve szükség szerint a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére álló nyilvántartások hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra vonatkozó aktuális anonimizált adatait.

(4) Az intézkedési tervben meg kell határozni, hogy a helyzetelemzésben feltárt esélyegyenlőségi problémák felszámolása érdekében milyen beavatkozásokra, intézkedésekre van szükség.

2. § (1)[2] A helyi esélyegyenlőségi program elkészítésében résztvevők képzését végző szerv a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (a továbbiakban: TEF).

(2)[3] A TEF a települési önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi programjainak elkészítését segítő esélyegyenlőségi mentori hálózatot működtet.

(3)[4] A települési önkormányzat helyi esélyegyenlőségi programjának elkészítéséhez ingyenesen igénybe veheti a TEF által működtetett esélyegyenlőségi mentori hálózat szakértőjének segítségét. A mentorok a TEF alkalmazásában állnak, a települési önkormányzatok a mentorok közreműködésére vonatkozó igényüket a TEF felé írásban jelentik be.

3. §[5] A települési önkormányzat a helyben szokásos módon közzéteszi az általa elfogadott helyi esélyegyenlőségi programot, valamint soron kívül megküldi a TEF számára, mely azt honlapján közzéteszi.

2. A helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének szempontjai

4. § (1) A helyi esélyegyenlőségi programban a mélyszegénységben élők, romák esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni

a) a foglalkoztatási, egészségi és szociális helyzet tekintetében

aa) a saját fenntartású intézményekben való foglalkoztatottság növelésére;

ab) a foglalkoztatáshoz való hozzáférés esélyének mobilitási, információs és egyéb tényezőinek javítására, valamint a diszkrimináció csökkentésére;

ac) az egészség előfeltételeinek biztosítása mellett a prevenciós és a szűrőprogramokon történő részvételi arány növelésére, a kiszűrtek egyéni esetkezelésére, az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének javítására, valamint a gyermekek és családjuk egészségtelen táplálkozásának vagy alultápláltságának csökkentésére;

ad) a pénzbeli és természetbeni ellátásokra, valamint a munkanélküliséghez kapcsolódó támogatásokra;

ae) az eladósodottság mértékére;

af) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások kiterjedtségére, elérhetőségére; hozzáférhetőségére és kihasználtságára;

ag) a közösségi élet gyakorlásához való hozzáférésre;

ah) a helyi lakossági önszerveződésekre;

b) a lakhatási szegregáció tekintetében

ba) a területi szegregáció mértékére;

bb) a megfelelő minőségű közszolgáltatásokhoz és a közösségi közlekedéshez való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására;

bc) a lakosság integrációját támogató közösségfejlesztő programokra;

bd) a tervezett beavatkozások és a településfejlesztési dokumentumok összhangjára.

(2) A gyermekek esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni

a) a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítására, különösen a gyermekjóléti és a védőnői ellátás, valamint az egészségfejlesztési, a szabadidős, szünidős programok tekintetében;

b) a színvonalas gyermekétkeztetés biztosítására;

c) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek köznevelési esélyegyenlősége tekintetében[6]

ca) az intézmények között és az egyes intézményeken belüli szegregáció mértékére;

cb) az intézmények között az oktatás hatékonyságában mutatkozó eltérésekre;

cc) a tanulók iskolai eredményességében mutatkozó eltérésekre;

cd) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátására;

d) a szegregált, telepszerű lakókörnyezetben élő gyermekek a fentiek tekintetében kiemelt figyelmet élveznek.

(3) A nők esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni

a) a társadalmi problémák nemek szerint eltérő értelmezésére és szükségleteik nemek szerinti eltérésére;

b) a nők gazdasági függésére, kiszolgáltatottságára;

c) a nőket érő erőszakra;

d) arra, hogy a reprodukciós jogok sérülésének elkerülése érdekében van-e megfelelő tájékoztatás és hatékony segítségnyújtás a településen a családtervezés, anya- és gyermekgondozás területén;

e) a nők közéletben, gazdasági életben való aránytalan részvételére;

f) a nők munkaerő-piaci és családi feladatai összeegyeztethetőségének elősegítésére.

(4) Az idősek esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni

a) az egészségügyi és szociális ellátások elérhetőségére;

b) a közszolgáltatásokhoz, a közösségi közlekedéshez és az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférés;

c) közösségi élet gyakorlásához való hozzáférés

biztosítására.

(5) A fogyatékkal élők esélyegyenlőtlenségének csökkentésénél különös tekintettel kell lenni

a) a közszférában és a versenypiacon a fogyatékkal élők teljes lakossághoz viszonyított arányuknak megfelelő mértékű foglalkoztatására;

b) az egészségügyi ellátások elérhetőségére;

c) az egészségügyi ellátórendszer és rehabilitációs intézmények közti információáramlásra és együttműködésre;

d) a szociális szolgáltatások szerepére a fogyatékkal élők rehabilitációjában;

e)[7] a köznevelési intézmények és a szakképző intézmények elérhetőségére, hozzáférhetőségére;

f) az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében

fa) az önkormányzati közszolgáltatásokat nyújtó épületek akadálymentesítésére;

fb) az önkormányzati közszolgáltatások információs és kommunikációs akadálymentesítésére;

fc) az építésügyi hatóságok felkészültségére az akadálymentesítés építészeti szempontjainak vizsgálatában;

fd) a helyi tömegközlekedés akadálymentesítésére.

5. § (1) A helyi esélyegyenlőségi program részét képező intézkedési tervben meghatározott intézkedések célja különösen:

a) a lakhatási szegregáció és oktatási kirekesztődés felszámolása, integrált vagy a környezeti normáknak megfelelő minőségű lakókörnyezet kialakítása;

b) a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok képzettségi és foglalkoztatottsági szintjének növelése;

c) az oktatásban, képzésben megjelenő sztereotipikus pályaorientáció megváltoztatása;

d) a közszolgáltatásokhoz, egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése;

e) az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése a települési önkormányzat döntéshozatalában, az általa fenntartott vagy támogatott intézményekben, és az önkormányzat által ellenőrzött szolgáltatások körében;

f) a hátrányos helyzetű csoportok tagjai részvételének elősegítése a döntéshozatalban és a közügyek irányításában, ezek tervezésében, megvalósításában és értékelésében;

g) a hátrányos helyzetű csoportok tájékozottságának és tudatosságának növelése az őket megillető jogok és lehetőségek tekintetében.

(2)[8] Az intézkedési tervben

a) a helyzetelemzés következtetései alapján feltárt problémákhoz kapcsolódóan kell meghatározni a helyi esélyegyenlőségi program céljait, valamint az azok elérését szolgáló intézkedéseket;

b) esélyegyenlőségi területenként kell bemutatni az intézkedéseket, azok elvárt eredményeit, fenntarthatóságát és a végrehajtáshoz szükséges erőforrásokat, valamint a végrehajtás ütemezését és felelősét;

c) rendelkezni kell az egyes intézkedések végrehajtásának feltételeiről, ütemezéséről a szükséges uniós források és hazai költségvetési források megjelölésével.

3. A helyi esélyegyenlőségi program felülvizsgálata

6. § (1) A települési önkormányzat vizsgálja felül a helyi esélyegyenlőségi programot.

(2) A felülvizsgálatnak ki kell terjednie

a) arra, hogy a helyzetelemzés továbbra is helytálló-e,

b) a lejárt határidejű intézkedések teljesülésére és eredményeinek felmérésére.

c)[9] a módszertani útmutatónak való megfelelőségre.

(3) Ha a felülvizsgálat alapján szükséges, a települési önkormányzat

a) módosítja a helyi esélyegyenlőségi programot, vagy

b) új helyi esélyegyenlőségi programot fogad el.

(4)[10] A felülvizsgálatot a TEF által működtetett esélyegyenlőségi mentori hálózat munkatársai segítik.

4. A helyi esélyegyenlőségi program elkészítésében résztvevőkkel szembeni követelmények

7. § (1) Esélyegyenlőségi mentor tevékenységet az folytathat, aki

a) rendelkezik felsőfokú végzettséggel,

b) legalább kétéves, az esélyegyenlőség területén szerzett szakmai gyakorlattal rendelkezik,

c)[11] részt vett a TEF által szervezett esélyegyenlőségi mentor képzésén, és az ott elsajátított ismeretekről a TEF által kiállított tanúsítvánnyal igazoltan sikeres vizsgát tett.

(2) Szakmai gyakorlatnak kell tekinteni, ha az esélyegyenlőségi mentor munkáltatója vagy megbízója igazolja, hogy az esélyegyenlőségi mentor a mélyszegénységben élők, romák, gyermekek, nők, idősek és fogyatékkal élők esélyegyenlőségét elősegítő szakmai tevékenységet végzett.

(3)[12] A TEF esélyegyenlőségi mentor képzésére jelentkező a képzésben való szándéka iránti kérelmet az (1) bekezdése a) és b) pontjában megjelölt feltételeknek való megfelelést bizonyító iratokkal együtt írásban benyújtja a TEF részére.

8. § (1)[13] A települési önkormányzat közigazgatási szervének köztisztviselőjét vagy költségvetési szervének közalkalmazottját jelölheti ki a TEF mentorhálózata által szervezett, a helyi esélyegyenlőségi programok megírására felkészítő képzésen való részvételre. A képzést esélyegyenlőségi mentorok tartják.

(2)[14] A TEF által tartott képzésben résztvevő (1) bekezdés szerinti köztisztviselő vagy közalkalmazott a képzésen elsajátított ismeretekről a képzés elvégzését követő egy hónapon belül vizsgát tesz. A vizsga akkor sikeres, ha a vizsgázó legalább 75%-os vizsgaeredményt ér el. A képzés sikeres elvégzéséről a vizsgázóknak a TEF tanúsítványt állít ki.

(3)[15] A helyi esélyegyenlőségi programok kétévente esedékes felülvizsgálatába és az új helyi esélyegyenlőségi program elkészítésébe, valamint a helyi esélyegyenlőségi programok részét képző intézkedési terv végrehajtásának nyomon követésébe a települési önkormányzat bevonhatja az (1) bekezdés szerinti köztisztviselőt vagy közalkalmazottat, aki rendelkezik a TEF helyi esélyegyenlőségi programok írására felkészítő képzésének elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal.

5. Záró rendelkezések

9. § (1) Ez a rendelet 2012. március 1-jén lép hatályba.

(2)[16]

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök