50/2011. (IX. 30.) NFM rendelet

a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról

A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 60. § (2) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 84. § f) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § E rendelet alkalmazásában

a) értékesítői hődíj: a távhőszolgáltató által ténylegesen igénybe vett hőmennyiség után fizetendő, Ft/GJ-ban kifejezett díj,

b)[1] értékesítői alapdíj: a távhőszolgáltató által az értékesítőnek fizetendő Ft/hó mértékegységben kifejezett díj,

c) távhővásárlási szerződés: a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) szerinti értékesítő és a távhőszolgáltató közötti, távhővásárlásra irányuló szerződés,

d) végfelhasználó: a Tszt. szerinti lakossági felhasználó, díjfizető vagy külön kezelt intézmény.

2. § (1)[2] A távhőszolgáltató az értékesítő részére a távhő és a távhőtermeléssel összefüggő szolgáltatások - keringtetés, pótvíz biztosítása, vegyszerezés és vízlágyítás - ellenértékeként

a)[3] értékesítői alapdíjat és értékesítői hődíjat, vagy

b) értékesítői hődíjat

(a továbbiakban együtt: értékesítői díjak) fizet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti díjtételeken kívül más díjtételeket az értékesítő nem alkalmazhat.

(3)[4] Az értékesítők megnevezését és az egyes értékesítőkhöz kapcsolódó értékesítői díjakat az 1. melléklet tartalmazza.

(3a)[5] Ha az 1. melléklet 1. pontjában foglalt táblázat A oszlopa szerinti településen a táblázat B oszlopa szerinti értékesítő

a) helyébe azonos hőtermelési technológiát alkalmazó új értékesítő lép, akkor az új értékesítő a korábban megállapított értékesítői díjakat alkalmazza,

b) cégneve - a működési engedélye engedélyesi tevékenységet érintő tartalmának módosulása nélkül - megváltozik, akkor a névváltozással érintett értékesítőnek a megállapított értékesítői díjak megmaradnak.

(3b)[6] Ha az 1. melléklet 1. pontjában foglalt táblázat A oszlopa szerinti településen olyan értékesítő kezdi meg jogszerűen az értékesítői díjra jogosító tevékenységét, amely nem tartozik a (3a) bekezdés hatálya alá, akkor az új értékesítő legfeljebb az 1. melléklet 2. pontjában foglalt táblázat A oszlopa szerinti energiahordozón alapuló hőtermelésre vonatkozó B oszlop szerinti értékesítői hődíjat alkalmazhatja. Ha az értékesítő az adott hónapban nem csak egyfajta energiahordozót használ, akkor legfeljebb az 1. melléklet 2. pontjában foglalt táblázatban szereplő díjaknak a felhasznált energiahordozók mennyiségével súlyozott átlaga szerinti hődíjat alkalmazhatja.

(4)[7] Az értékesítői alapdíj és az értékesítői hődíj külön-külön legmagasabb hatósági árak.

(5)[8] Az 1. és 4. mellékletben szereplő díjak nem tartalmazzák az általános forgalmi adót.

3. §[9] (1)[10] A külön kezelt intézmény a távhőszolgáltatásért a településen működő távhőszolgáltató az ellátási területen a korábbi távhőszolgáltató helyett működő új távhőszolgáltató vagy cégnevét a távhőszolgáltatói működési engedélyének az engedélyesi tevékenységet érintő tartalmának módosulása nélkül megváltoztató távhőszolgáltató részére a 4. melléklet szerinti - legmagasabb hatósági árnak minősülő fogyasztás alapú - önköltségi hődíjat fizeti. Az e bekezdés alapján fizetett önköltségi hődíj nem érinti a külön kezelt intézmény és a távhőszolgáltató szerződése alapján a nem fogyasztás alapján fizetett díjakat.

(2)[11] A lakossági felhasználó és a lakossági díjfizető a távhőszolgáltatásért a távhőszolgáltató vagy az ellátási területen a korábbi távhőszolgáltató helyett működő új távhőszolgáltató részére a távhőszolgáltató által 2014. szeptember 30. napján alkalmazott szolgáltatási díjnál 3,3 százalékkal alacsonyabb összegű, legmagasabb hatósági árnak minősülő szolgáltatási díjat köteles fizetni.

4. §[12] A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a Tszt. szerinti árelőkészítést a 2. melléklet szerinti módszertan alapján végzi.

5. §[13] (1)[14] Az 1. mellékletben meghatározott értékesítő, valamint távhőszolgáltató tárgyévi auditált számviteli törvény szerinti beszámolójában szereplő, a távhőtermelési és távhőszolgáltatási tevékenységéből származó adózás előtti eredménye nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző év december 31-i, az auditált számviteli szétválasztás alapján az ezen tevékenységekre vonatkozó könyv szerinti bruttó eszközérték és a nyereségtényező szorzatának mértékét (a továbbiakban: nyereségkorlát). Azon értékesítő esetében, ahol a hőt - részben vagy kizárólag - villamosenergia-termeléssel kapcsoltan állítják elő, és a megtermelt villamos energia támogatott áron kötelező átvétel alá esik, a nyereségkorlát meghatározása során a bruttó eszközértékbe bele kell számítani a tárgyévet megelőző év december 31-i, az auditált számviteli szétválasztás alapján a kapcsolt villamosenergia-termelési tevékenységre vonatkozó könyv szerinti bruttó eszközértéket is.

(2) A nyereségtényező

a) azon értékesítő esetében, amely 2011. március 31. napját követően a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) szerinti megújuló energiaforrást hasznosító vagy a nagy hatásfokú, hasznos hőenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hő mennyisége megállapításának számítási módjáról szóló miniszteri rendelet szerinti nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés követelményeinek megfelelő távhőtermelő létesítményt üzembe helyezett, illetve üzembe helyez: 4,5%;

b) az a) pont alá nem tartozó értékesítő esetében: 2,0%;

c) a távhőszolgáltató esetében 2,0%.

(3) Az értékesítő és a távhőszolgáltató köteles a nyereségkorlát feletti eredményét a távhőtermelés és távhőszolgáltatás energiahatékonyságát növelő, vagy költségének csökkentése érdekében felmerülő beruházásra fordítani a nyereségkorlát feletti eredmény keletkezését követő két éven belül, amely beruházás megvalósulását a Hivatal ellenőrzi.

(4) Ha a Hivatal az ellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a (3) bekezdés szerinti beruházás nem, vagy csak részben valósult meg, akkor a nyereségkorlát feletti eredmény beruházásra fel nem használt mértékét a soron következő árelőkészítés során mint indokolt költséget csökkentő tételt veszi figyelembe.

5/A. §[15] (1) Azon hőtermelő, amely kizárólag a távhőtermelési vagy villamosenergia-termelési célú ipari folyamattól eltérő ipari folyamatból származó hulladékhőből állítja elő a távhőt, a 3. melléklet szerinti legmagasabb árnak tekintendő árral megegyező vagy az alatti szerződéses árat a közvetlenül a távhőszolgáltatóval kötött szerződésében jogosult alkalmazni, a Hivatal erre vonatkozó jóváhagyása esetén.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hőtermelő mentesül az 5. § (1) bekezdése szerinti nyereségkorlát alkalmazása alól.

6. § (1) Ez a rendelet - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2011. október 1. napján lép hatályba.

(2)[16]

(3)[17] Az 5. § 2012. január 1-jén lép hatályba.

(4)[18] A Hivatal az 5. § (3) bekezdés szerinti ellenőrzést első alkalommal a 2012. évre vonatkozóan készített számviteli törvény szerinti beszámoló tekintetében folytatja le.

(5)[19] Az egyes energetikai tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 76/2015. (XII. 29.) NFM rendelettel megállapított 5. § nyereségkorlátra vonatkozó rendelkezései első alkalommal a 2015. évben keletkezett nyereségkorlát feletti eredmények tekintetében alkalmazandóak.

7. §[20] E rendeletnek a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelet módosításáról szóló 22/2023. (X. 13.) EM rendelet 3. §-ával megállapított

a) 1. melléklete szerinti táblázat E:7, E:53 és E:54 mezőjében, továbbá

b) 4. melléklete szerinti táblázat C:6, C:7 és C:53 mezőjében

foglaltakat a 2023/2024. gázév mint elszámolási időszak tekintetében kell alkalmazni.

8. §[21] E rendeletnek a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelet és a távhőszolgáltatási támogatásról szóló 51/2011. (IX. 30.) NFM rendelet módosításáról szóló 1/2024. (I. 11.) EM rendelet 1. §-ával megállapított 2. § (3a) és (3b) bekezdésében foglaltakat a 2023/2024. gázév tekintetében kell alkalmazni.

Dr. Fellegi Tamás s. k.,

nemzeti fejlesztési miniszter

1. melléklet az 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelethez[22]

1. Az értékesítői díjak[23]

2. A 2. § (3b) bekezdése alá tartozó értékesítők értékesítői díjai[27]

2. melléklet az 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelethez[28]

Az indokolt költségek figyelembevételének módszertana a távhőtermelők és távhőszolgáltatók vonatkozásában

1. A költségek és az eszközérték figyelembevételének általános elvei

1.1. Indokolt költség és eszközérték

a) az összehasonlító gazdasági elemzéseken alapuló költségek és eszközértékek,

b) a dokumentumokkal (például szerződés) alátámaszthatóan az a) pontban foglaltakhoz képest a tárgyévben kivételesen felmerülő (szükségessé váló) éves költség/ráfordítás, vagy

c) a vállalkozás tárgyévet megelőző évre vonatkozó, auditált eredménykimutatásában szereplő adatok vizsgálata alapján meghatározott költségek.

1.2. A távhő díját a megállapításának alapját képező indokolt éves költség összegéből és a tárgyévre előre jelzett, értékesítésre kerülő éves hőmennyiségből levezetve kell kimutatni.

1.3. A legkisebb költség elvének érvényre juttatása érdekében a legkisebb hőtermelői költséget jelentő hőelőállítást kell alapul venni, a kapacitások hatékony allokálásának és helyettesíthetőségének szempontja mellett.

1.4. Azon értékesítő vagy távhőtermelő esetében, amely a hőt - részben vagy kizárólag - villamosenergia-termeléssel kapcsoltan állítja elő, és az általa termelt villamos energia támogatott áron kötelező átvétel alá esik, az ebből eredő árbevételét a Hivatal a távhőtermelés negatív költségeként figyelembe veszi.

2. Egyes árképző elemek (költségelemek) figyelembevételének módja

2.1. Működési költségek

2.1.1. Földgáz költségek

Az anyagjellegű költségeken belül a földgáz alapú tüzelőanyag-költséget vagy minden távhőtermelői engedélyes esetében egységesen a Hivatal által előzetesen meghirdetett referencia költségszinten, vagy minden távhőtermelői engedélyes esetében azon az értéken (a hozzá tartozó mennyiséggel együtt) kell figyelembe venni, amellyel az árelőkészítést megalapozó adatszolgáltatásban az engedélyes ezt megadta, de a Hivatal jogosult egységes felső korlát (cap) alkalmazására, és vizsgálhatja, hogy milyen piaci versenyeztetés mellett alakult ki az elismerendő ár.[29]

2.1.2. A nem földgáz alapú (tüzelőolaj, megújuló energiaforrás stb.) hőtermelés esetén a tüzelőanyag-költség egyedi vizsgálat alapján kerül figyelembevételre.

2.1.3. A hőtermelési üzem folyamatos biztonságos fenntartását szolgáló állandó költségeket összehasonlító gazdasági elemzéseken nyugvó fajlagosított értékek alapján, vagy a vállalkozás tárgyévet megelőző évre vonatkozó auditált eredménykimutatásában szereplő adatok vizsgálata alapján meghatározott értékben kell figyelembe venni indokolt költségként.

2.1.4. Az igénybe vett szolgáltatások - különös tekintettel a tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen feladatok kiszervezésére, a tanácsadási díjakra, kapcsolt vállalkozásokkal kötött szerződésekre - csak egyedi vizsgálat alapján minősülhetnek külön is elismerendő indokolt költségeknek.

2.1.5. Pénzügyi ráfordítás, hiteltörlesztés

A pénzügyi ráfordítás valamint a hiteltörlesztés - az alkalmazott finanszírozási megoldástól függetlenül - a 3. pont szerinti egyedi vizsgálat alapján ismerhető el indokolt költségként.

2.2. Értékcsökkenés

2.2.1. Az értékcsökkenést vagy a vállalkozás tárgyévet megelőző évre vonatkozó auditált eredménykimutatása alapján, vagy összehasonlító gazdasági elemzéseken alapuló, az eszközök hosszú távú folyamatos működőképesen tartása érdekében felmerülő mértékben kell figyelembe venni.

2.2.2. Az értékcsökkenést a 3. pont szerint kell figyelembe venni abban az esetben, ha az egyedi vizsgálat eredményeként a pénzügyi ráfordítás valamint a hiteltörlesztés elismert költségnek tekintendő.

2.3. Megtérülés

2.3.1. Megtérülésként az 1. pont alapján figyelembe vett bruttó eszközérték és az 5. § (2) bekezdésében meghatározott nyereségtényező szorzatát kell elismerni indokolt költségként.

2.4. Támogatások

2.4.1. A beruházások vissza nem térítendő támogatásból finanszírozott részére sem a 2.2. pont szerinti értékcsökkenés, sem a 2.3. pont szerinti megtérülés nem vehető figyelembe.

2.4.2. A visszatérítendő támogatás a pénzügyi ráfordításokkal és a hiteltörlesztéssel azonos módon kezelve, a 3. pont szerinti vizsgálat pozitív eredménye esetén ismerhető el indokolt költségként.

3. Egyedi vizsgálat

A Hivatal azon beruházás esetében ismerheti el a beruházási hitel- valamint a visszatérítendő támogatás kamatát és törlesztő részletét indokolt költségként, amely teljesíti azt a feltételt, miszerint a beruházás számított tőkeköltségeként jelentkező elismert költségtöbblet kisebb, mint a beruházás eredményeként fellépő költségmegtakarítás.

A Hivatal az egyedi vizsgálata során a beruházás számított tőkeköltsége részeként a hitel éves tőketörlesztését és kamatát, a visszatérítendő támogatás éves törlesztő részletét és esetlegesen felszámított kamatát, a beruházás sajáttőkéből finanszírozott részére számított értékcsökkenésének összegét, valamint szintén a beruházás sajáttőkéből finanszírozott részén alapuló - a 2.3. pont szerint számított - megtérülés összegét hasonlítja össze a beruházás eredményeként felmerülő költségcsökkenéssel. A Hivatal azt is vizsgálja, hogy a beruházás összértéke, továbbá a hitel kamata megfelel-e a legkisebb költség elvének, összhangban van-e az aktuális piaci viszonyokkal, és a számított tőkeköltség megállapítása során csak az ezen követelményeknek megfelelő beruházási értéket és hitelkamatot fogadja el.

Abban az esetben, ha a beruházás hatására bekövetkező költségcsökkenés mértéke a beruházás számított tőkeköltségének összegét meghaladja, akkor a Hivatal a beruházás számított tőkeköltségét indokolt költségként elismeri.

3. melléklet az 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelethez[30]

Az 5/A. § szerinti értékesítőre vonatkozó legmagasabb hatósági ár:

4. melléklet az 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelethez[31]

A Külön Kezelt Intézményeknek értékesített távhő hődíja