485/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet

a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi kezelési tervéről

A Kormány a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény 14. § (1) bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. § E rendelet alkalmazásában

1. attribútum: világörökségi helyszínen kiemelkedő egyetemes értéket hordozó tényező, a kiemelkedő egyetemes értéket megtestesítő, kifejező valamennyi dolog, anyagi és nem anyagi jelenség;

2. kiemelkedő egyetemes érték: a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj vonatkozásában az UNESCO Világörökség Bizottság 2013. évi ülésszakán a 37 COM 8E számú döntéssel elfogadott meghatározása szerinti tartalom.

2. § A világörökségi kezelési terv hatálya kiterjed a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszín és védőövezete 1. mellékletben meghatározott területére.

3. § Az 1. mellékletben meghatározott világörökségi terület világörökségi kezelési tervét a 2. melléklet tartalmazza.

4. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.

5. §[1] E rendeletnek a településtervezéssel és területrendezéssel összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló 217/2018. (XI. 27.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Mód. Kr.) megállapított 2. melléklet 4.2.4. alpontját, valamint 4.3.4. alpontját a Mód. Kr. hatálybalépésekor első fokon még el nem bírált ügyekben és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell.

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

1. melléklet a 485/2016. (XII. 28.) Korm. rendelethez

A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszín és védőövezet területi lehatárolása

A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi területe Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu települések történeti tájjá nyilvánított teljes kül- és belterületére terjed ki. A világörökségi terület lehatárolásán belül az alábbi táblázat tartalmazza a világörökségi helyszín lehatárolását.

2. melléklet a 485/2016. (XII. 28.) Korm. rendelethez

A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület világörökségi kezelési terve

1. Alapadatok

1.1. A világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékének kivonata

1.1.1. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értékét

a) az évezredes (1561 óta dokumentált, 1737 óta zárt borvidékként működő), ma is eleven borászati kultúra (a szőlőtermelés és az aszú bor készítése),

b) a borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott tájkarakter (a táj képe és szerkezete),

c) a térség gazdag és sokszínű kulturális öröksége (a Tokaj-hegyaljai lakosság társadalmi-kulturális, etnikai és vallási sokszínűsége, a Tokaji aszú különleges hírneve)

jelenti az 1. mellékletben megállapított területen.

1.1.2. A kiemelkedő egyetemes érték része a környezeti tényezők különleges kombinációja.

1.1.2.1. A szőlőművelés és a borkészítés egyedülálló formájának kialakulására ható klimatikus és környezeti adottságok - a vulkanikus lejtők és vizes élőhelyek különleges mikroklímát eredményező, a szőlőszemek aszúsodását okozó Botrytis cinerea nemespenész megtelepedését elősegítő - együttese, továbbá a környező tölgyerdők jelenléte.

1.1.2.2. A hegyaljai szőlőbirtokok, falvak, kisvárosok és vulkanikus hegyek kőzeteiben kézi munkával vájt történelmi (vágott- vagy lyuk-, illetve az ásott pincékből álló) pincerendszerek.

1.2. A kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumok

1.2.1. Az "Ezeréves", folytonos megújulásra képes szőlészeti-borászati kultúra:

1.2.1.1. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület természeti erőforrásai:

a) a termőtalaj alapkőzeteként, a pincerendszer befogadójaként és építőanyagaként is szolgáló vulkanikus kőzet;

b) az ásványi anyagokban gazdag termőtalaj, a kedvező viszonyok és a különleges mezoklíma által kialakított termőhelyek;

c) az aszúsodást biztosító Botrytis cinerea és a pincék falán kialakuló Cladosporium cellare;

d) a hordókészítés faanyagaként és a sajátos mezoklíma kialakításához hozzájáruló egyik természeti erőforrásként a zempléni kocsánytalan tölgy;

1.2.1.2. a változatos méretű és tulajdonviszonyú szőlőbirtokok rendszere, a kisparcellás szőlőhegyektől az üzemi méretű szőlőbirtokokig, a természeti adottságokhoz illeszkedő dűlők rendszere;

1.2.1.3. a szőlő és borkultúra évszázados (ön)szabályozó és eredetvédelmi intézményrendszerének folytonossága;

1.2.1.4. a szőlőtermesztés és a borkészítés hagyományos tokaji borvidéki eszközkészletének muzeális gyűjteményei, muzeális borok gyűjteményei;

1.2.1.5. a borminőségek változatossága;

1.2.1.6. a tájkaraktert meghatározó történelmi borházak, a sajátos szőlőhegyi történeti tájelemek: kőfalak (kőgátak, bástyák), lépcsők (garádicsok), kőrakások (kősáncok), vízárkok, utak, liktorvermek, szőlőhegyi szakrális kisemlékek, az egykori parcella és birtokhatárokat jelző, törpemandulával benőtt kőgarádok;

1.2.1.7. a több mint száz éves múlttal rendelkező szőlészeti-borászati kutatás és szakképzés helyi intézményei: a kísérleti ültetvények, az összegyűjtött ritka történeti szőlőfajták génbankjaként szolgáló fajtagyűjtemény.

1.2.2. A 13. századtól folyamatosan épülő pincék, pincerendszerek egyedülálló sűrűsége, a több ezer objektumból álló pince-együttes:

1.2.2.1. többségében hozzáadott építőanyag nélkül, a vulkáni tufába vagy löszbe (Tokaj-hegy) vájt, vágott pincék;

1.2.2.2. az egyedülálló sűrűségben és változatos megjelenési formában fennmaradt pincék négy alaptípusa:

a) az egyágú (paraszt) pince,

b) a főtengelyre felfűzött celláspince,

c) az egymással párhuzamosan futó ágakból álló pince,

d) a pinceágak és az eltérő pinceszintek összekötéséből kialakult labirintuspince,

az ún. pincerendszer;

1.2.2.3. a településeken belül található nagyméretű pincerendszerek, közvetlenül a települések határában kiépült pincesorok, pinceutcák;

1.2.2.4. a kőzetben kiépült pincék borérlelésre, bortárolásra alkalmas páratartalma, hőmérséklete, a sajátos, egyedi mikroklímát szabályozó pincepenész (Cladosporium cellare);

1.2.2.5. a máig tartó történelmi folytonosság: a 13-18. századi pincék, pincerendszerek, a 16-20. századi borházak, a 20-21. századi új, korszerű szőlőfeldolgozók, pincészetek.

1.2.3. Az egykori mezővárosok láncolatára épülő településhálózat települési, építészeti, tárgyi öröksége:

1.2.3.1. az Erdély és Felvidék, illetve Kárpátalja közötti kereskedelmi útvonalra szerveződő egykori mezőváros-hálózat és a rájuk épülő térszerkezeti értékek: kivételes sűrűség, intenzív, sokrétű tájhasználat, kompakt településtestek, közel azonos nagyságú mezőváros-karakterű mikro-központok láncolata;

1.2.3.2. középkori szerkezetüket őrző hézagosan zártsorú, egyutcásból kinőtt településszövetek felvidéki (kassai) mintákat követő orsós főterekkel, templomegyüttesekkel, zegzugos, kisebb terekkel tarkított, a terepalakulatokat változatosan követő városias utca- és térhálózattal;

1.2.3.3. az ország kiemelkedő értékű műemlékeinek sűrű csoportjai, amelyek történeti rétegzettségük, kulturális, műfaji és stiláris sokszínűségük miatt a kultúrtáj kiemelkedő elemei:

a) a középkori eredetű egyházi emlékek;

b) a középkori és reneszánsz eredetű világi emlékek: a várak, várkastélyok;

c) a 18-19. és a kora 20. századi építkezések emlékei: a mezővárosokban megtelepedő kereskedők építkezései, több felekezet copf és késő-barokk templomai, barokk és klasszicista kúriák, városi lakóházak és egyéb épített örökségi elemek (így különösen kőfalak, támfalak, szárazon rakott kőkerítések);

d) a példaszerű kortárs felújítások és kiegészítések: borászatok, kulturális és városközponti együttesek;

1.2.3.4. a kortárs építészeti kultúra emblematikus öröksége;

1.2.3.5. a ma is élő vagy ismeretanyagban, szókincsben, eszközkészletben, más emlékanyagban és kapcsolatrendszerekben részlegesen megőrzött hagyományos kézműves iparok;

1.2.3.6. az etnikai-vallási és néprajzi-táji sokféleség, illetve a társadalom rétegződésének sokszínűségét őrző épített és szellemi kulturális örökség, tradíciók, hagyományteremtés, ezen belül kiemelkedő jelentőségű:

a) a holokauszt következtében elpusztult zsidó közösség emlékanyaga; a máig élő német nemzetiségi kultúra; a balkáni (főleg szláv) ortodox hagyomány és hatás emlékei;

b) a külföldi és belföldi "bebíró birtokosság" rendszerváltás óta újjáéledt hagyománya;

c) a helyi sajátosságokhoz adaptálódott urbánus kulturális sokszínűség szerves részét képező színházak, köz-, egyházi és magángyűjtemények;

1.2.3.7. a tokaji bortermelés felfuttatásában döntő szerepet játszó Rákóczi-dinasztiának a világörökségi terület számos településén megtalálható épített és szellemi öröksége.

1.2.4. Karakteres tájképi együttesek, amelyek a sok évszázados tájhasználat, a földtani és felszínalaktani adottságok, valamint az élővilág szinergiájának leképeződései:

1.2.4.1. az egykor uralkodó "magassági övezetes" tájhasználati rendszer meglévő részletei: az erdővel borított hegygerincek, cserjés, gyep, a domb- és hegyoldalakra telepített szőlő, a hegylábi gyümölcsösök, a síkságok és a Bodrog árterének természeti adottságokhoz igazodó szántó- és gyepgazdálkodása, vizes élőhelyei;

1.2.4.2. a változatos domborzat számos pontról feltáruló együttese, fényszennyezéstől mentes nagy kiterjedésű tájrészletek hiteles tájképi feltárulása;

1.2.4.3. a differenciált tájföldrajzi meghatározottság következtében kialakult karakteres településtípusok: az etnikai és vallási tekintetben egyaránt sokszínű hegyaljai mezővárosok, a főleg magyarok lakta Bodrog menti falvak, dél-zempléni, Szerencs környéki falvak, a Zemplén belső hegyi falvai, a peremhelyzetű kisvárosok;

1.2.4.4. a település-táj kapcsolat: a települések kompaktsága, a kevéssé sérült településszegélyek;

1.2.4.5. kiemelkedő jelentőségű tájképi látványelemek és egyedi tájértékek egyedülálló sokfélesége, a sajátos szőlőhegyi történeti tájelemek;

1.2.4.6. egyes kiemelkedő földtani-felszínalaktani és egyéb természeti értékek, élőhely-csoportok évszakonként változó egyedülálló tájképi feltárulása;

1.2.4.7. a területen nyilvántartott, a tájrégészeti örökség részét képező források, kunhalmok és földvárak;

1.2.4.8. a területen hivatalosan nyilvántartott tájértékek tömegessége és változatossága.

1.2.5. Az élő és élettelen természeti értékek, azaz a biológiai, a földtani-felszínalaktani és a vízrajzi értékek rendkívüli diverzitása:

1.2.5.1. hegyoldalak, vízpartok és fás legelők élőhelyeinek, társulásainak sokasága, változatossága;

1.2.5.2. egykori várhegyek, felhagyott bányák területén kialakult különleges vegetáció és földtani értékek;

1.2.5.3. a területen előforduló, európai jelentőségű értékes madárfajok vonulási, illetve fészkelő helyei, a csak hazánk területén előforduló élőhelytípusok és fajok;

1.2.5.4. a tájtörténeti jelentőséggel bíró miocénkori ősszőlő (Vitis Tokajensis) levelének lenyomata, génmegőrzés szempontjából kiemelkedő jelentőségű védett ligeti (ártéri) szőlő (Vitis Sylvestris) élőhelye;

1.2.5.5. a térség különleges ásványokban, ősmaradványokban való gazdagsága.

1.2.6. A kultúrák évezredes egymásra rétegződését tükröző gazdag régészeti emlékanyag:

1.2.6.1. a 13-16. századi magyar várépítészet épületeinek lelőhelyei, kiemelten védett és fokozottan védett emlék;

1.2.6.2. a későbronzkori és koravaskori telepek, későbronzkori, vaskori, Árpád-kori erődítések;

1.2.6.3. a Bodrog-magasparton több kilométeren át húzódó, a rézkor egy szakaszának is nevet adó nemzetközi jelentőségű Bodrogkeresztúri kultúra;

1.2.6.4. a meglévő és potenciális régészeti bemutatóhelyek;

1.2.6.5. a területen található régészeti közgyűjtemények és az egész területre kiterjedő gyűjtőkörrel rendelkező gyűjteményből származó régészeti gyűjteménye;

1.2.6.6. a természetvédelmi oltalom alatt álló kunhalmok és földvárak;

1.2.6.7. a kutatási területről származó leletanyag;

1.2.6.8. a Bodrogköz és Bodrog-magaspart ember és a táj szoros kapcsolatát őrző helynévanyaga;

1.2.6.9. Európa őskori kereskedelmében csereeszközt jelentő obszidián lelőhelye és őskori bányászatának helyszínei, nyomai.

1.2.7. A több száz éve zajló kutatási, gyűjtési, művészi alkotó, mítosz- és hagyományteremtő tevékenység eredményeinek páratlan gazdagsága:

1.2.7.1. Tokaj-hegyalja történelmi borvidékhez köthető kutatások, adatbázisok, bibliográfiák, monográfiák és kutatási hagyományok egyedülálló mennyisége és folyamatos bővülése;

1.2.7.2. a borvidékre vonatkozó legfontosabb hiteles történeti dokumentumok gyűjteménye;

1.2.7.3. a borvidék területén működő muzeális gyűjtemények sokasága;

1.2.7.4. a térség meghatározó szerepe a modern magyar irodalmi nyelv megalapozásában és gondozásában;

1.2.7.5. szőlészethez-borászathoz kapcsolódó hiedelemvilág, tradíciók, néprajzi szellemi értékek, szürethez kapcsolódó szokások, hagyományőrzés és -teremtés folytonossága;

1.2.7.6. a Tokaj-hegy, a Tokaj-hegyaljai dűlők és a hozzájuk kapcsolható történelmi személyiségek különleges szimbolikus tartalmaira épülő kollektív emlékezet;

1.2.7.7. a borvidék és borainak szerepeltetése, dicsérete a hazai irodalomban;

1.2.7.8. Tokaj-hegyalja és borainak szerepeltetése, dicsérete az európai és tengerentúli költők, írók, utazók műveiben, amellyel a borvidéket az egyetemes kultúra részévé tették;

1.2.7.9. az egykor itt élt és a térség felvirágoztatásában meghatározó szerepet játszó, elpusztított sokezres zsidó közösség értékteremtő munkájának élő emlékezete.

2. A kezelés céljai

2.1. A kezelés átfogó célja a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értékének és attribútumainak sértetlen és hiteles megőrzése, a kiemelkedő egyetemes értéket és az azt hordozó attribútumokat sértő vagy veszélyeztető állapotok megelőzése, megszüntetése.

2.2. A kezelés specifikus céljai:

2.2.1. a világörökségi területen az irányítási, működési, szabályozási, kezelési és fejlesztési kultúrának a borvidék nagy korszakaihoz méltó, értékőrző és értékalkotó, fenntartható folyamatok tartós működtetését garantáló, partnerségi keretek között történő továbbépítése;

2.2.2. a veszélyeztetett értékhordozók pusztulásának megállítása, megőrzési állapotuk javítása;

2.2.3. a történeti táj értékteremtő, megújuló képességének erősítése, új értékhordozók létrehozásának ösztönzése a táj népességeltartó képességének fokozására is tekintettel.

3. A kezelés stratégiái

3.1. A világörökség és a történeti táj fókuszba állítása, a világörökségi területen meglévő és a tervezett intézményrendszer (a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács, a világörökségi gondokság, a tájgondnokság, a térségi főépítész, települési főépítészek, területi tervtanács) hálózatba szervezése, szervezeti-működési mechanizmusainak összehangolása és stabil működési feltételeinek biztosítása, Tokaj-hegyaljai Tudástár - a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület közös digitális térinformatikai rendszere - kidolgozása, felépítése és működési feltételeinek biztosítása.[2]

3.2. A történeti táj kiemelkedő egyetemes értékének megőrzéséhez szükséges szabályozás, beleértve a fejlesztési és rendezési típusú tervezést, és a települési tervek felülvizsgálatát, új tervek készítését.

3.3. Az európai uniós fejlesztéspolitikai eszközökre is építve a világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értékének hosszú távú megőrzéséhez, fenntarthatóságának és a bemutatás feltételeinek javításához szükséges legsürgetőbb intézkedések és beavatkozások végrehajtása.

3.4. A hosszútávon fenntartható örökséggazdálkodáshoz szükséges pénzügyi feltételek kialakítása és konszolidálása. Az értékek felújításának, a kiemelkedő egyetemes értéket sértő objektumok átalakításának támogatása, ösztönzése.

4. Védelmi célú és kezelést támogató szabályozások

4.1. Világörökségi kezelési módok

4.1.1. A szőlő és borkultúra védelme és fejlesztése

4.1.1.1. A fejlesztési feladatok azonosítására a világörökségi területen a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács vezetésével BOR-VIDÉK Tokaj-Hegyalja Nemzeti Programot (a továbbiakban: BOR-VIDÉK program) kell kidolgozni és végrehajtani a kezelési tervvel összhangban és annak megvalósítása érdekében, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács kezeléssel összefüggő feladat- és felelősségi körének egyidejű kialakítása és a hegyközségek szerepének erősítése mellett.

4.1.1.2. A BOR-VIDÉK program célja és feladata a világörökségi terület fejlesztésének megalapozása

a) nemzetközi jó gyakorlatok kutatásával és közzétételével, nemzetközi trendek figyelésével, összemérési, viszonyítási kutatásokkal;

b) a tervezett előírások hatásának vizsgálatával;

c) a Tokaj-hegyaljai Tudástárnak a birtokméret-változás folyamatfigyelésére és a különféle termőhelyeken elérhető minőség vizsgálatára (termőhely-értékelésre és osztályozásra, illetve termőhelyi kataszterre) vonatkozó adatainak felhasználásával;

d) agro-innovációs kutatásokkal;

e) a termőhely-értékelés, osztályozás és a termőhelyi kataszter szükség szerinti felülvizsgálatával;

f) kereslet-kínálat elemzéssel, piackutatással;

g) a világörökségi gondnokság szakmai koordinációjában megvalósuló folyamatos szakmai segítségnyújtással és felügyelettel.

4.1.1.3. A BOR-VIDÉK programnak a világörökségi terület kezelése szempontjából tekintettel kell lenni az alábbiakra:

a) A szőlőművelés kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumainak tartós fennmaradást garantáló védelme érdekében meg kell vizsgálni a zárt borvidékké nyilvánítás lehetőségét.

b) A termőterületek fejlesztését a minőséget, a történelmi előzményeket és a klímaváltozást is figyelembe vevő, elsősorban a hagyományos Tokaj-hegyaljai szőlő- és gyümölcsfajták telepítésével kell megvalósítani.

c) A minőségi bortermelésre alkalmatlan síkvidéki ültetvényeket fel kell számolni, helyettük részben erdőtelepítés szükséges. Erdőtelepítés csak őshonos fajokkal történhet. A mezoklíma kiegyenlítettsége, az aszúsodást elősegítő páratartalom biztosítása, a tájkép és az élővilág sokszínűségének védelme, fenntartása érdekében a Tokaj-hegyalja szőlőkataszteri területbe nem tartozó domb- és hegyvidéki területein lévő, legalább 80%-ban őshonos fafajokból álló erdőkben biztosítani kell a folyamatos erdőborítást; felújítás szálalóvágással, szálalással végezhető.

d) A világörökségi terület fejlesztése körében a szőlőtelepítésre történő javaslattételt a Natura 2000 területekkel való összhangot biztosító előzetes hatásvizsgálatokkal és ezek helyszíni felméréseken alapuló megalapozásával kell alátámasztani. A borászok számára bővíteni kell a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos tájékoztatást, továbbá Natura 2000-es kompenzációs támogatási formákat kell kidolgozni.

e) A program kidolgozása során - annak részeként - a jégkárok és az ellenük való védekezési intézkedések dokumentálására és vizsgálatára is kiterjedő védekezési stratégiát kell készíteni.

f) Az 1.1.2. és az 1.2.4.1. pont szerinti vizes élőhelyek fejlesztése előzetes mezoklíma kutatások, és a klímaváltozás monitorozáshoz szükséges alapadatbázis kiépítése és használata mellett végezhető. A vizes élőhelyeknek a kiemelkedő egyetemes érték létrejöttében és megőrzésében betöltött szerepére tekintettel azonosítani kell a rehabilitálható egykori vizes élőhelyeket és meg kell kezdeni a rehabilitációjuk előkészítését és végrehajtását.

g) A világörökségi terület közlekedési és turisztikai infrastruktúrájának fejlesztése körében a dűlőút-hálózat és a dűlőinfrastruktúra, melioráció összehangolt időarányos fejlesztése szükséges a kerékpáros turizmus igényeire, a klímaváltozás hatásaira és az új telepítésekre is tekintettel.

h) A világörökségi területen a kezelés céljainak elérése érdekében a bortermékekhez kapcsolódó komplex marketingstratégia kialakítása szükséges. A tokaji márkanév nemzetközi védelme érdekében és a világörökségi területhez való kötődésére tekintettel, a világörökségi területtel határos területen működő borászokkal közös, rendszeres kommunikációs fórumot kell szervezni.

i) A világörökségi területen a képzési, foglalkoztatási és szociális helyzet fejlesztése keretében törekedni kell hagyományos tudások és innovatív technológiák képzésére az iskolarendszerű, valamint a felnőttképzésben, továbbá a világörökségi területen a munkaerő-piaci kereslet szempontjából hasznos, célirányos közfoglalkoztatási lehetőségek megteremtésére, a roma fiatalok szőlészeti-borászati szakképzését és a képzetlen felnőttek képzését is beleértve.

4.1.1.4. A BOR-VIDÉK program végrehajtása során a világörökségi területen működő szőlő- és borgazdaságok műszaki üzemi terveinek módosításakor a kezelési tervvel és a településrendezési tervekkel összhangban kell eljárni.

4.1.1.5. A világörökségi területen zajló bányászati tevékenység hosszú távú jövőképének meghatározására a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács vezetésével a jövőkép elérését szolgáló bányászati és nyersanyag-gazdálkodási stratégia kidolgozása és végrehajtásának elindítása szükséges az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 14/B. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakkal, a kezelési tervvel és a készítendő BOR-VIDÉK programmal összhangban.

4.1.1.6. A bányászati és nyersanyag-gazdálkodási stratégiának a világörökségi terület kezelése szempontjából az alábbi alapelvekre kell tekintettel lenni:

a) A BOR-VIDÉK programot vármegyén túlmutató, térségi léptékű keretek között kell kidolgozni.[3]

b) A BOR-VIDÉK programnak a világörökségi terület tekintetében a nyersanyag-gazdálkodáson túlmenően ki kell terjednie:

ba) az egyes bányáknál szükséges, működés közbeni hatáscsökkentő intézkedésekre,

bb) a helyi ellátást biztosító bányászat és a nagyipari bányászat visszafogása miatt kieső kitermelés kompenzálása szempontjából országszerte vizsgálható területekre, és

bc) fel kell tárnia a bányászati tevékenység áthelyezése támogatásának és a kieső jövedelem részleges kompenzálásának, valamint a felhagyott bányák, bányatelkek folyamatos, komplex táj-rehabilitációjának, illetve a művelés alatt lévő és szünetelő bányák rekultivációjának, a működő és a felhagyott bányák és gazdasági területek tájba illesztésének, a felhagyott bányaműveléssel érintett terültek folyamatos gondozásának lehetőségeit.

c) A programnak javaslatot kell tenni a tájsebek, felhagyott, bezárt bányaterületek rehabilitációjára, a tájba illesztés és a bányászati tevékenység által napvilágra került földtudományi természeti értékek megőrzése, fenntartása és bemutatása követelményeinek és lehetőségeinek meghatározására. Elengedhetetlen a tájsebek együttes kezelése és a szűken vett bányászati követelményeken túllépő, komplex táj- és környezet-rehabilitációs elvárások rögzítése, az összehangolt térségi tájrehabilitációs tájrendezés tervezési irányainak, funkcióinak, ökológiai és egyéb szempontú újrahasznosítási szerepének meghatározása, a beépítésre szánt területek kijelölésének ökológiai tájrehabilitáció esetén történő megtiltása.

d) A programban fel kell tárni a bányászathoz kapcsolódó ipari örökség építészeti, városépítészeti, kulturális értékeit, és azonosítani kell azok megőrzésének kívánatos módozatait a világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értéke és az azokat hordozó attribútumok sértetlen és azokat nem veszélyeztető fennmaradására tekintettel.

e) A működő bányák környezetének rendezése a kiemelkedő egyetemes érték védelme és látványának érvényesülése érdekében.

4.1.1.7. A településrendezési tervezés során a kezelési tervre, az annak alapján készítendő BOR-VIDÉK programra és a bányászati és nyersanyag-gazdálkodási stratégiára tekintettel kell lenni.

4.1.2. A tájkarakter védelme és fejlesztése

4.1.2.1. Tokaji Borvidék Kiemelt Térség számára a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács működéséhez integráltan

a) közös integrált területfejlesztési stratégia elkészítése tájstratégiai munkarésszel (struktúraterv szintű és részletezettségű javaslat kidolgozása az együtt tervezendő településekre);

b) területfejlesztési koncepció és program elkészítése;

c) területrendezési terv elkészítése;

d) településrendezési egyeztetési fórum létrehozása;

e) településcsoportonként, közös külterület-szabályozás elkészítése;

f) térségi főépítész kinevezése;

g) a táji értékek - különös tekintettel az egyedi tájértékekre - szakszerű gondozására tájgondnokság létrehozása

szükséges.

4.1.2.2. A 4.1.2.1. pont a)-e) alpontja szerinti dokumentumokat - a külterületi építészeti és egyedi tájértékeket (az egyedi tájértékek esetében a megállapításukért és nyilvántartásba vételükért felelős nemzeti park igazgatóság adatszolgáltatása alapján) is megfelelően feldolgozó értékkataszterrel együtt - a Tokaj-hegyaljai Tudástárban a településrendezési tervek rendszerével összhangban kell nyilvántartani és hozzáférhetővé tenni.

4.1.3. A pincék, pincerendszerek védelme és fejlesztése

4.1.3.1. A fejlesztési feladatok azonosítására a világörökségi területen a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács vezetésével világörökségi értékkatasztert kell kidolgozni a Tokaj-hegyaljai Tudástár részeként.

4.1.3.2. A világörökségi értékkataszter részeként gondoskodni kell:

a) a világörökségi területen található pincék felméréséről és térinformatikai rendszerben történő feldolgozásáról;

b) a pincék használatának és állapotának monitorozására alkalmas rendszer kialakításáról, bevezetéséről és működtetéséről;

c) a terepszint alatti létesítmények elhelyezési lehetőségének és szükségességének a településrendezési tervezésben történő vizsgálatáról és az ahhoz szükséges mintaszabályozás kialakításáról;

d) a pincéket veszélyeztető kijelölt, beépítésre szánt területek felülvizsgálata, fejlesztésük szükséges és arányos korlátozása érdekében a helyi szabályozási terveknek a világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értéke és az azt hordozó attribútumok sértetlen és hiteles fennmaradását garantáló módosításáról;

e) a kiemelkedő jelentőségű - műemléki védelem alatt még nem álló - pincék műemléki védelméről, a műemléki védelem alatt álló pincék fenntartása támogatási rendszerének kidolgozásáról;

f) az üresen álló pincék, pincerendszerek, pincecsoportok felújítási, hasznosítási stratégiájának kidolgozásáról, a bemutatás lehetőségeit is beleértve;

g) a kiemelt jelentőségű pincék, pincerendszerek bemutatásáról.

4.1.4. A kulturális örökség egyéb elemeinek védelme és fejlesztése

4.1.4.1. A világörökségi területen a kulturális örökség helyi elemeire kiterjedő teljes körű értékkatasztert, a kulturális örökséggel összefüggő feladatok azonosítására és végrehajtásuk ütemezésére pedig fenntartási, helyreállítási és hasznosítási stratégiát (a továbbiakban: érték-gazdálkodási stratégiát) kell kidolgozni és végrehajtani a kezelési tervvel összhangban. Az értékkatasztert és az értékgazdálkodási stratégiát a Tokaji-hegyaljai Tudástárban hozzáférhetővé kell tenni.

4.1.4.2. Az értékgazdálkodási stratégia részeként:

a) a világörökségi területen működő világörökségi tervtanács és területi monitoring bizottság felállítása a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény 62. § (2) bekezdésével összhangban;[4]

b) a világörökségi területen működő Műemlékőr szolgálat létrehozása;

c) a használaton kívüli műemlékek megújítási stratégiájának elkészítése;

d) a történeti településközpontok összehangolt megújítási stratégiájának és megújításuk támogatási rendszerének kidolgozása;

e) a kulturális örökség kínálati portfóliójának kialakítása;

f) a kutatások, feltárások, kiállítási projektek összehangolása;

g) a működési területével érintett nemzeti park igazgatóságának szervezetében működő természetvédelmi őrszolgálat örökségvédelmi protokolljának kidolgozása és elfogadása, régészeti örökségőr státuszának és működési feltételeinek megteremtése, továbbá

h) a Rákóczi-kultuszhoz kapcsolódó védett kulturális örökségi értékek körének bővítése.

4.1.4.3. Az értékkataszter részeként a helyi épített és tárgyi örökség tekintetében szükséges:

a) a világörökségi terület térinformatikai adatbázisában a helyi építészeti örökség elemeinek rögzítése;

b) a közgyűjteményi adattárak felülvizsgálata, a levéltári térképek szisztematikus áttekintése, térinformatikai adatbázisba szervezett nyilvántartásuk kialakítása és bővítése, valamint

c) a tájházak gyűjteményének nyilvántartása és digitalizálása.

4.1.4.4. Az értékgazdálkodási stratégia részeként a helyi épített és tárgyi örökség tekintetében szükséges:

a) kulturális örökségvédelmi akcióterv készítése;

b) bemutatóhely- és tanösvény-fejlesztési stratégia kidolgozása;

c) tematikus kiállítás- és kiadványkészítési stratégia készítése;

d) az oktatási, képzési, kulturális intézmények közötti csereprogram-fejlesztési stratégia kidolgozása;

e) a múzeumok és a világörökségi terület egyéb kulturális kínálati elemeinek hálózatba szervezésére, a tájházhálózat fejlesztésére, a Tokaji Múzeum felújítására, vonzerőnövelésére, interaktív jellegének erősítésére, a múzeumpedagógiai kínálat bővítésére vonatkozó munkarészek kidolgozása, és

f) a "Tájház program" kidolgozása hat tájházra, egy új tájház - a felföldi bortermelő mezővárosokra jellemző alápincézett, polgári jellegű mezővárosi lakóépület - in situ megőrzési és bemutatási stratégiájának kidolgozása.

4.1.4.5. Az értékgazdálkodási stratégia részeként a szellemi örökség tekintetében szükséges:

a) a régi mondák, mesék, legendák, híres emberek történeteinek felelevenítése és feldolgozása;

b) a roma és zsidó közösségek borvidéki múltjának feltárása;

c) a kézművesipari technikák, eljárások dokumentálása;

d) szakképzések, továbbképzési mesterkurzusok indítása;

e) a kihalófélben lévő szakmák fennmaradását szolgáló képzések kialakítása;

f) a világörökségi terület programkínálatának bővítése elsődlegesen a helyi lakosság számára kínált ismeretterjesztő programokkal, és

g) a helyi termékek piacának bővítése rövid ellátásilánc-rendszerek keretében.

4.1.4.6. Az érték-gazdálkodási stratégia részeként az intézményhálózat monitoringja tekintetében szükséges:

a) a monitorozásban résztvevő szervezetek hálózatba szervezése és

b) kutatási partnerség kialakítása.

4.1.5. Látogatók fogadása, turizmus fejlesztése

4.1.5.1. A világörökségi területen az idegenforgalom fejlesztésének támogatására a települések együttműködésére épülő turisztikai fejlesztési stratégiát és programot kell kidolgozni.

4.1.5.2. A turisztikai fejlesztési stratégia és program kidolgozása során:

a) fel kell térképezni a térségi kereslet-kínálati viszonyokat a környező városok tekintetében;

b) építészeti, tájépítészeti szempontból a vasútállomásoknak a térség kulturális, örökségi és turisztikai jelentőségéhez méltó funkciót kell biztosítani;

c) ki kell dolgozni a térségi turizmus közlekedési-logisztikai rendszerekkel való kiszolgálásának feltételeit és közlekedési tájékoztatási rendszerét;

d) meg kell tervezni a helyi összekötő utak minőségének javítását a kerékpárút-hálózat igényeire tekintettel;

e) meg kell tervezni az egész térségre kiterjedő integrált gyalogtúra- és kerékpárút-hálózatot;

f) meg kell tervezni a Bodrogra kiterjedő vízi turizmus infrastruktúrájának fejlesztését;

g) meg kell tervezni a világörökségi látogatóközpont és a kirendeltségek hálózatát, amelyek elhelyezéséhez elsődlegesen műemlék épületeket kell figyelembe venni;

h) meg kell tervezni a világörökségi terület szállásférőhely-kapacitásának differenciált fejlesztését a meglévő értékes épületállomány hasznosításával;

i) ki kell alakítani az objektív szükségletelemzés folyamatos gyakorlatát, amely alapján a világörökségi helyszín bemutatására szolgáló létesítmények és eszközök bővítésére, korszerűsítésére, az új létesítmények létrehozására vonatkozó igények megalapozottsága megítélhető;

j) ösztönözni kell az innovatív termékek és szolgáltatások, tematikus utak, programok fejlesztését és a falusi vendégasztal-hálózat felépítését, falusi szálláshelyek fejlesztését;

k) ösztönözni kell a csodarabbi sírok (Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sátoraljaújhely), rituális fürdő, felújított zsinagógák, temetők bemutatása mellett a világi emlékek (kereskedőházak, egykori iskolaépület) megjelölését, bemutatását, ezekkel összefüggő tematikus program szervezését;

l) programot kell kidolgozni a vendégfogadási kultúra emelésének, a nyelvtudással rendelkezők számának növelésére;

m) ki kell dolgozni a korszerű örökséggazdálkodás, a látogatómenedzsment és turizmusszervezés, valamint a területi és ágazati együttműködések generálása terén a gondnokság munkatársai számára naprakész ismereteket nyújtó továbbképzési programot;

n) támogatni kell az együttműködés és az egymásra épülés rendszerét a turizmusban, integrált térségi turisztikai programok létrehozásával.

4.1.5.3. A turisztikai fejlesztési stratégia és program végrehajtásának támogatására a meglévő kapacitások felhasználásával a világörökségi területre kiterjedő turisztikai desztináció-menedzsment szervezetet kell létrehozni.

4.1.5.4. A Tokaj-hegyaljai Tudástárhoz kapcsolódva létre kell hozni a világörökségi terület új komplex honlapját és folyamatos gondoskodni kell annak fenntartásáról és aktualizálásáról.

4.1.5.5. A BOR-VIDÉK program, a bányászati és nyersanyag-gazdálkodási stratégia, az Integrált Területfejlesztési Stratégia, a világörökségi értékkataszter és értékgazdálkodási stratégia, valamint a turisztikai fejlesztési stratégia és program kialakításának és megvalósításának támogatására a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács keretén belül szükséges:

a) befektetői-gazdaságfejlesztői információs szolgáltatás kialakítása;

b) pályázatírói és pénzügyi tanácsadói szolgáltatás indítása;

c) világörökségi tanácsadói szolgáltatás indítása.

4.2. Világörökségi korlátozások

4.2.1. A világörökségi területen valamennyi tevékenység - különösen a területfejlesztési, területrendezési, szabályozási, az erdő- és mezőgazdasági, marketing-, építési és egyéb beruházási tevékenység, a bányászat, a közlekedési infrastruktúra- és a települési közműfejlesztés - csak olyan módon végezhető, hogy az a 2. pontban meghatározott célkitűzések megvalósulását ne veszélyeztesse.

4.2.2. Szükséges a minőségrontó borok, forgalmazási formák és eszközök korlátozása.

4.2.3. Szükséges az 1.2.2. pont szerinti pincéket veszélyeztető kijelölt beépítésre szánt területek felülvizsgálata, fejlesztésük korlátozása.

4.2.4. A világörökségi területen újonnan létesítendő ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi-szolgáltató rendeltetésű építmények a területi tervtanács által meghatározott homlokzatának vagy homlokzatainak takarását kétszintű növényállománnyal kell biztosítani. A tervtanács az ilyen módon takarandó homlokzatot a tervtanács által meghatározott magaslati pontokról, továbbá gyorsforgalmi utak, főutak, országos mellékutakról való láthatóság alapján határozza meg. A kétszintű növényállomány faszintjében magas növésű, őshonos fafajokat, a cserjeszintre őshonos cserjéket kell ültetni.[5]

4.3. Világörökségi tilalmak

4.3.1. A világörökségi terület kezelését a világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értéke és az azt hordozó attribútumok fizikai állapotának és hitelességének sérelme nélkül kell végezni.

4.3.2. Óriásplakátokat és egyéb reklámokat az 1.2. pontban felsorolt attribútumok - különösen a tájkarakter és a természeti értékek - látványának érvényesülését sértő, korlátozó módon nem lehet elhelyezni.

4.3.3. A településcsoportonként elkészítendő településszerkezeti terven (1:25 000 - 10 000 lépték) szőlőtelepítésre nem alkalmasnak jelölt alacsony térszínen nem adható szőlőtelepítési támogatás.

4.3.4. Újonnan létesített ipari, mezőgazdasági vagy kereskedelmi-szolgáltató rendeltetésű építmények esetében[6]

a) nem alkalmazható a területi tervtanács által meghatározott, környezetbe nem illő szín vagy anyag,

b) nem alkalmazható közterületről látszó, 10 m2-nél nagyobb egybefüggő felületen tükröződő, nagy fényvisszaverő tulajdonságú anyag,

c) az építmény legmagasabb pontja - beleértve minden építményrészt, tetőfelépítményt, az építmény tetőzetén elhelyezett antennát, kéményt, szellőzőt, egyéb tartozékot és műszaki berendezést - nem lehet magasabb 15 méternél,

d) nem alkalmazható a világörökségi helyszínről látható fényfestés és éjszakai díszvilágítás,

e) az építmény oldalankénti egybefüggő homlokzati felületeinek vízszintesen mért hossza nem haladhatja meg a 100 métert, és

f) az egyes építmények közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 20 méter.

5. Társadalmi-szakmai részvétel a kezelési terv alkalmazása során

A kezelési tervben foglaltak végrehajtását támogató, a területen érintett országos szervek, vármegyei szervezetek és intézmények, illetve a helyi érdekeltek közötti kommunikáció, érdekegyeztetés és konszenzusteremtés lehetőségét az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságáról szóló 17/2012. (II. 16.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés g) pontja szerinti szakbizottság biztosítja.[7]

6. Finanszírozás

A kezelési tervben foglaltak végrehajtásának finanszírozásához a világörökségről szóló törvényben a központi költségvetésből előírt támogatás, a kezelésben érintett szervezetek, tulajdonosok, vagyonkezelők saját forrásai, a világörökségi gondnokságról szóló miniszteri rendelet alapján a világörökségi gondnokságnak a hazai költségvetés terhére évente biztosított támogatás, továbbá a kapcsolódó pályázati lehetőségek járulhatnak hozzá.

7. Monitoring rendszer

7.1. A világörökségi terület egységes monitoring tervét a világörökségi kezelési tervről, a világörökségi komplex hatásvizsgálati dokumentációról és a világörökségi várományos helyszínekről szóló kormányrendelet szerinti kezelési kézikönyv (a továbbiakban: kezelési kézikönyv) tartalmazza.

7.2. A világörökségi területen a kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumcsoportok komplex rendszerének állapotfigyelése a világörökségi gondnokság koordinációja mellett

a) a szőlészeti-borászati kultúra tekintetében érintett kutatóintézet és múzeum;

b) a pincerendszerek tekintetében érintett kutatóintézet és múzeum;

c) településhálózathoz, településekhez köthető épített és néprajzi értékek tekintetében érintett múzeum;

d) tájképi értékek tekintetében az érintett nemzeti park igazgatósága;

e) természeti értékek tekintetében az érintett nemzeti park igazgatósága;

f) régészeti értékek tekintetében érintett múzeum

együttműködésében történik. E szervezetek a folyamatfigyelésnek a rájuk vonatkozó jogszabályok által meghatározott keretek között maguk számára kidolgozott mechanizmusait működtetik.

7.3. A 7.2. pont szerinti szervezetek az 1.2. pont szerinti attribútumok részletes kifejtésére alapozott éves állapotjelentéssel járulnak hozzá a világörökségi gondnokság éves jelentéstételi kötelezettségének teljesítéséhez. A 7.2. pont szerinti szervezetek éves állapotjelentésének tartalmi és formai követelményeit a világörökségi gondnokság a 7.2. pont szerinti szervezetekkel együtt és egyetértésével, szervezetenként határozza meg.

7.4. A bányászati tevékenység monitorozása körében a monitoring intézkedések módszerének az egyes bányatelkekre vonatkozó részletes kidolgozása a világörökségi kezelési tervről, a kezelési kézikönyv részét képező egységes monitoring tervben szükséges az alábbi elvekre tekintettel:

a) az egyedi monitoring tervek a bányák műszaki üzemi tervével együtt alkalmazandók, az ellenőrzési módszerek kidolgozásába be kell vonni az illetékes hatóságokat, illetve a bányászati tevékenység hatásai által érintett szervezeteket;

b) a rendszeres méréseket az összehasonlíthatóság érdekében ugyanazokon a pontokon kell elvégezni;

c) a helyszíni ellenőrzéseket fotódokumentációval kell kiegészíteni, amely alapján a tevékenységhez kapcsolódó tájképi változások megfelelően követhetők;

d) az egyes bányatelkekre vonatkozó monitoring tervek véleményezésébe és jóváhagyásába a bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, a meddőhányó hasznosítására, a kitermelés szüneteltetésére, a bánya bezárására vonatkozó műszaki üzemi terv és a tájrendezési terv jóváhagyása, valamint bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezési eljárásaiban szakhatóságként eljáró hatóságokat be kell vonni;

e) az egyeztetett tervek alapján készült éves összefoglaló monitoring jelentéseket és az azok alapján tervezett, szükséges hatáscsökkentő intézkedéseket, illetve azok eredményeit a véleményező, jóváhagyó szakhatóságoknak folyamatosan meg kell küldeni, az érdekelt felek részére pedig hozzáférhetővé kell tenni.