3395/2021. (X. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VII.37.882/2020/3. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte az ügyében alkalmazott, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja [a hatályos normaszöveg szerint a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának aa), ab) és ac) alpontja] alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint alkalmazási tilalom kimondását. Az Abtv. 27. §-a alapján az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.VII.37.882/2020/3. számú végzésével szemben, kérve a kúriai végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] Az alapul szolgáló ügyben felperesként eljáró indítványozó számára a Honvédelmi Minisztérium korábban szolgálati nyugdíjat állapított meg. Az ellátás a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) alapján korhatár előtti ellátásnak minősült, amelyet 2012. január 1-től közigazgatási határozat nélkül szolgálati járandóságként kellett tovább folyósítani. Az indítványozó a későbbiekben kérte öregségi nyugdíja megállapítását, ezt a kérelmét azonban a hatóság elutasította. Az ennek nyomán indult peres eljárások eredményeként lefolytatott megismételt közigazgatási eljárásban a hatóságnak az indítványozó kérelmét tartalma szerint vizsgálva a szolgálati nyugdíj feléledése tárgyában kellett határoznia. A közigazgatási eljárást befejező döntéssel az indítványozó szolgálati nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasították arra hivatkozva, hogy az alkalmazandó hatályos szabályozás alapján 2012. január 1-től szolgálati nyugdíj megállapítására nincs lehetőség. Az indítványozó a határozat ellen közigazgatási bírósághoz fordult. Keresetében az eljáró közigazgatási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, valamint az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérte. Keresetét a Fővárosi Törvényszék 33.K.702.063/2020/4. számú ítéletével elutasította. Ezt követően az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria az alkotmányjogi panaszban támadott Kfv.VII.37.882/2020/3. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kp. 118. § (1)-(2) bekezdése alapján megtagadta. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a konkrét ügyben a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn.

[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a hatósági és bírósági eljárás, valamint az eljárások során alkalmazott jogszabályi rendelkezés, illetve az, hogy a bíróság nem kezdeményezte az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) előzetes döntéshozatali eljárását, továbbá az, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta, számos alapjogát sérti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatába ütközik, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) rendelkezései sérelmét is okozza. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, C) cikk (1) bekezdése, E) cikk (3) bekezdése, R) cikk (1) bekezdése, T) cikk (3) bekezdése, Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése, 28. cikke, Alaptörvény II. cikke, XIII. cikke, XV. cikk (1)-(2) bekezdése, XIX. cikke, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozott. Az indítványozó állítása szerint a kúriai határozat, a közigazgatási hatóság és a bíróságok eljárása súlyosan sértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) 6. és 13. cikke előírásait. Ezen túlmenően az indítványozó alkotmányjogi panaszában az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy eljárása felfüggesztésével egyidejűleg a Bíróság előtt előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen. E kérelmének indokolásául a Bíróság számos ítéletére és az Alkotmánybíróság határozataira hivatkozott.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[5] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, amennyiben az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai végzéssel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, és a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[6] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria végzésének kézbesítése 2021. január 10-én történt, az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2021. március 6-án az elsőfokú bíróságnak címezve postai úton nyújtotta be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai végzést támadta.

[7] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzés, továbbá a végzés alapjául szolgáló Kp. 118. § (1) bekezdésének a Kúria által alkalmazott pontjai alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[9] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz a kúriai döntés felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következetes gyakorlata értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]). Az indítványozó a kúria eljárásával kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy a támadott kúriai végzéssel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.

[10] A Kp. 118. § (1) bekezdésének indítványozó által sérelmezett rendelkezéseivel összefüggésben megállapítható, hogy azokat a Kúria az alkotmányjogi panasszal támadott döntésében alkalmazta. A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt befogadási okok alapján vizsgálta meg a felülvizsgálati kérelmet, és jutott arra a következtetésre, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. Ezt követően az indítványozó a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt befogadási okok kapcsán "az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság, azon belül is az előreláthatóság és a kiszámíthatóság követelményének", valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga sérelmét állította.

[11] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett panasszal összefüggésben fenntartotta korábban kialakított gyakorlatát: a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]). Az indítványozó nem e kivételes körre, hanem általánosságban a jogbiztonságra alapította panaszát. Az Alkotmánybíróság ezért e vonatkozásban érdemi vizsgálatot nem folytathatott le, mivel az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott azon követelménynek, amely szerint alkotmányjogi panaszt abban az esetben lehet benyújtani, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.

[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog pedig - az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét. A felülvizsgálati eljárás esetleges elmaradása, a felülvizsgálati kérelem nem érdemben történő elutasítása a jogorvoslathoz való jog sérelmét nem alapozza meg. Az Alkotmánybíróság a 3025/2016. (II. 23.) AB határozat indokolásának [24] bekezdésében kifejtette: "az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti [...]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe." (Hasonlóan: 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]) Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatát figyelembe véve tehát megállapítható, hogy a támadott, a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat megengedésének eseteit szabályozó jogszabályi rendelkezés [Kp. 118. § (1) bekezdés] és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog alkotmányos védelmi köre között nincs tartalmi kapcsolat, ezért nem állapítható meg az Abtv. 29. §-ban foglalt "vagylagos" törvényi feltételek egyike sem. "Az Alkotmánybíróság tehát változatlanul fenntartja az álláspontját, miszerint a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Az a körülmény pedig, hogy nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével." (3019/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [27])

[13] 3. Mindezt figyelembe véve az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

[14] Mivel az alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság a fentiekben visszautasította, az indítványozó azon kérelmét, miszerint az Alkotmánybíróság az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást, nem vizsgálta.

Budapest, 2021. szeptember 21.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/750/2021.