32011D0746[1]

2011/746/: A Bizottság határozata ( 2011. február 23. ) az Olaszország által a Portovesme Srl, ILA SpA, Eurallumina SpA és Syndial SpA részére nyújtott állami támogatásról (A C 38/B/04 (korábbi NN 58/04) és a C 13/06 (korábbi N 587/05) állami támogatási intézkedések) (az értesítés a C(2011) 956. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. február 23.)

az Olaszország által a Portovesme Srl, ILA SpA, Eurallumina SpA és Syndial SpA részére nyújtott állami támogatásról (A C 38/B/04 (korábbi NN 58/04) és a C 13/06 (korábbi N 587/05) állami támogatási intézkedések)

(az értesítés a C(2011) 956. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2011/746/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésnek első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének (a) pontjára,

miután az említett rendelkezéseknek (1) megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. ELJÁRÁS

1.1. C 38/B/04 számú ügy

(1) A 2003. december 4-én kelt levélben a panaszost képviselő ügyvédi iroda felhívta a Bizottság figyelmét az olasz sajtóban megjelent több olyan cikkre, amely az olasz kormány azon szándékáról szól, hogy kedvezményes villamosenergia-díjakat szándékozik bevezetni bizonyos szardíniai vállalkozások számára.

(2) Ezeket a díjszabásokat a 2004. február 6-i miniszterelnöki rendelet 1. cikke állapította meg (a továbbiakban: a 2004-es rendelet). A rendeletnek két különböző hatása volt: a) új, kedvezményes villamosenergia-díjszabást hozott létre a Portovesme Srl, az ILA SpA és az Eurallumina SpA vállalatok számára; valamint b) meghosszabbította az Alcoa Trasformazioni nyersalumínium-termelő vállalat (a továbbiakban: Alcoa) számára már bevezetett kedvezményes díjat.

(3) 2004. január 22-én és 2004. március 19-én kelt leveleiben a Bizottság további információkat kért ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban. Az olasz hatóságok 2004. február 9-án és 2004. június 9-én kelt leveleikben adtak választ. Egy 2004. szeptember 20-án kelt levélben Olaszország további információkat közölt.

(4) 2004. november 16-i kelt levelében a Bizottság azon határozatáról tájékoztatta Olaszországot, hogy az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerint eljárást indít az intézkedést illetően.

(5) A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) közzétették. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(6) Olaszország 2005. február 4-i és 2005. február 11-i leveleiben küldte el észrevételeit.

(7) A Bizottság részére más érdekelt felek is eljuttatták észrevételeket, beleértve az intézkedésekkel érintett három kedvezményezett vállalatot és a Portovesme vállalat egyik versenytársát. 2005. március 22-én kelt levelében a Bizottság továbbította az észrevételeket Olaszország részére, és lehetőséget biztosított számára, hogy észrevételeit megtegye. Olaszország az észrevételeit a 2005. szeptember 20-án kelt levelében juttatta el a Bizottság számára.

(8) 2008. október 29-én a C 38/04 számú ügyet két részre osztották, amelyekből az A. rész az Alcoa, a B. rész a Portovesme, ILA és Eurallumina vállalatokkal volt kapcsolatos.

(9) 2009. november 19-én a Bizottság végleges elutasító határozatot hozott az Alcoa tekintetében, és elrendelte a támogatás visszatérítését (3).

1.2. C 13/06 számú ügy

(10) A 2005. május 14-i 80/2005. számú törvénnyel a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés cselekvési terve keretén belüli sürgős intézkedések elnevezésű törvénnyé alakított, 2005. március 14-i 35. sz. törvényerejű rendelet 11. cikkének (12) bekezdése szerint (a továbbiakban: 80/9005. sz. törvény) az olasz hatóságok 2010-ig meghosszabbították a kedvezményes villamosenergia-fogyasztási díjszabás érvényességét a Portovesme, az ILA és az Eurallumina vállalatok részére, és kiterjesztették a kedvezményes villamosenergia-díjszabást az ugyancsak szardíniai klórgyártó Syndial SpA vállalatra.

(11) A Bizottsághoz 2005. július 22-én panaszlevél érkezett a Syndial vállalat egyik versenytársától, amelyet további beadványok követtek ugyanattól a vállalattól 2005. október 7-én és 2005. december 7-én.

(12) Olaszország 2005. november 23-án kelt levelében hivatalosan is bejelentette a Bizottságnak az intézkedést. 2005. november 28-i levelében Olaszország további információkat közölt.

(13) 2005. december 22-én kelt levelében a Bizottság további információkat kért, amelyeket Olaszország a 2006. március 3-én kelt levelében megküldött.

(14) Időközben 2006. január 20-én kelt levelében a Portovesme vállalatnak ugyanaz a versenytársa, amely korábban észrevételeket nyújtott be a C 38/B/04 üggyel kapcsolatban, panaszt nyújtott be az új intézkedés ellen.

(15) 2006. április 26-án kelt levelében a Bizottság arról tájékoztatta Olaszországot, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján eljárást indít a 80/2005. sz. törvényben bevezetett speciális díjszabás módosítása és a kiterjesztése miatt.

(16) 2006. augusztus 22-én kelt levelében a Bizottság az ügy további tisztázását kérte, amelyre Olaszország 2006. szeptember 28-án kelt levelében válaszolt.

(17) A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4) közzétették. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(18) A Bizottságnak az érdekelt felek benyújtották észrevételeiket, beleértve a kedvezményezetteket, a Portovesme és Syndial vállalatok versenytársait és egy megújuló energiát előállító vállalat. 2006. október 5-én kelt levelében a Bizottság továbbította az észrevételeket Olaszország részére, és lehetőséget biztosított számára, hogy észrevételeit megtegye. Olaszország az észrevételeit a 2006. december 1-jén kelt levelében juttatta el a Bizottság számára.

(19) Olaszország további információkat közölt 2007. április 16-án, 2007. május 10-én, 2007. május 14-én és 2010. június 22-én kelt leveleiben.

1.3. A jelen határozat hatálya

(20) A jelen határozat mind a 2004-es rendelet 1. cikkében az Alcoa vállalattól eltérő összes kedvezményezett számára bevezetett díjszabásokra (a továbbiakban: "a 2004-es díjszabások"), mind a 80/2005. számú törvény 11. cikkének (12) bekezdésében bevezetett és az Villamosenergia- és Gázhatóság (Autorità per l'Energia Elettrica e il Gas - "AEEG") későbbiekben világosan elmagyarázott határozataira (a továbbiakban: a 2005-ös díjszabások) vonatkozik.

2. AZ INTÉZKEDÉSEK RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. A 2004-es vitatott díjszabások

(21) A 2004-es rendelet 1. cikke kiterjesztette az 1995. december 19-i ipari, kereskedelmi és kézműipari miniszteri rendelet 2. cikkében elrendelt [díjszabási] kedvezményt (a továbbiakban: Alcoa-rendelet) azoknak az alumíniumot, ólmot, ezüstöt és cinket előállító és -feldolgozó vállalatoknak a számára, amelyek akkor a szigeten működtek, és amelyeknek egyáltalán nem volt vagy nem volt megfelelő az összeköttetésük a nemzeti villamosenergia- és gázhálózatokkal.

(22) Ezt a tarifális elbánást ideiglenesnek hirdették meg: meg kellett volna szűnnie a nemzeti villamosenergia- és gázhálózathoz való csatlakozáskor vagy azok bővítésekor, de legkésőbb 2007. június 30-án.

(23) A gyakorlatban a 2004-es rendelet kiterjesztette az Alcoa alumíniumgyártó üzemben már alkalmazott kedvezményes díjszabást a Szardínia szigetén működő három nagy energiaigényű vállalatra: A Portovesme cink-, ezüst- és ólomgyártó vállalatra (5); az ILA, alumíniumtermékeket gyártó vállalatra; és az Eurallumina timföldgyárra (6).

(24) Szabályozási szinten a díjszabást az AEEG-rendeletekkel (delibere) vezették be.

(25) Az AEEG 110/04. sz. határozata kikötötte, hogy a kedvezményes díjszabás csak akkor alkalmazható, ha a bejelentési eljárás pozitív eredménnyel zárult. De a Miniszterelnöki Hivatal értesítése szerint a 2004-es rendeletet nem jelentették be formálisan az állami támogatások rendszerébe, csak "benyújtották" a Bizottságnak "előzetes vizsgálatra" (indagine conoscitiva preliminare), az AEEG a 2004-es rendeletet a 148/04. sz. határozatával léptette életbe (7).

(26) A rendszer a kedvezményezettek részére kompenzációs kifizetéseket állapított meg az Alcoa-rendeletben meghatározott feltételek szerint. A rendszerhez tartozó adott üzem esetében a kompenzáció összege a villamosenergia-szolgáltató részére kifizetett ár és az állam által meghatározott kedvezményes ár közötti különbség volt, melyet megszoroztak az üzem villamosenergia-fogyasztásával. A kedvezményes ár (vagy a "kedvezményes díjszabás") számítási módszerét a CIP 15/1993-as számú határozatában határozták meg. Az árra olyan indexálási mechanizmust vezettek be, amely az olasz energiafejlesztési költségek változását (a továbbiakban: a "Ct komponens") is figyelembe vette. 2004-ben a szardíniai kedvezményezettek részére 26 és 35 EUR/MWh között mozgó kedvezményes árat alkalmaztak.

(27) A rendszer adminisztratív igazgatását a Villamosipari Kiegyenlítési Alapra bízták (Cassa Conguaglio per il Settore Elettrico) (8). A gyakorlatban a díjszabási rendszer az alábbiak szerint működött. A kedvezményezettek havonta megküldték a Kiegyenlítési Alap részére a részletes villamosenergia-fogyasztási adataikat, és az áramszolgáltató részére befizetett díjakat. Ezt követően készpénzben megkapták a Kiegyenlítési Alaptól a fenti módszerrel számított összegeket (9).

(28) A kompenzációs kifizetések finanszírozásához szükséges forrásokat megemelték az olasz villamosenergia-fogyasztóra kivetett különadóval, amelyet az általános áramdíjszabás A4-es sorába illesztettek be (10).

(29) A rendszernek le kellett volna zárulnia 2007. június 30-án. Alkalmazását azonban megszakították az AEEG utasításaira nem sokkal azután, hogy a Bizottság 2004 novemberében megindította a hivatalos vizsgálatot (11).

(30) Olaszország adatai szerint a Portovesme és az Eurallumina a 2004 áprilisa és októbere között fogyasztott villamosenergia-fogyasztásra kapott támogatást, az ILA pedig 2004 áprilisa és szeptembere között kapott támogatást. A Kiegyenlítési Alap a három vállalat részére az alábbi táblázatban megadott összegeket fizette ki (euróban).

2.2. A 2005-ös vitatott díjszabások

(31) A 80/9005. törvény 11. szakasz (12) bekezdése értelmében, az olasz hatóságok kiterjesztették "az 1995. december 19-i Ipari, Kereskedelmi és Kézműipari Miniszteri rendeletben elrendelt díjszabási kedvezményt ... az alumínium-, ólom-, ezüst-, horgany- termelő- és feldolgozóipar, valamint a nátrium-hipoklorit ciklus energiaellátására, hivatkozással az európai piacokon alkalmazott hasonló szállítói árakra, de csak az érintett dekrétum hatálybalépésekor már létező üzemek tekintetében, ha azok Szardínia szigetén helyezkedtek el, és rá voltak kötve a magasfeszültségű hálózatra. A kedvezményes díjszabáshoz hosszú távú kötelezettségekben kellett megállapodni a kedvezményezetteknek, a szardíniai helyi hatóságoknak és a felelős minisztériumoknak."

(32) Ezzel a 80/2005. sz. törvény lényegében újra hatályba léptette a 2004-ben bevezetett díjszabási rendszert, és kiterjesztette az Alcoa kedvezményt a Szardínia szigetén telephellyel rendelkező más, nagy energiaigényű kedvezményezettekre is. A gyakorlatban a törvény csak a Portovesme, az ILA és az Eurallumina vállalkozásokra vonatkozott, valamint a klór-szóda gyártó Syndial-ra, amely korábban nem élvezte a kedvezményes díjszabást.

(33) Meg kell jegyezni, hogy 2005-től kezdődően a kedvezményes díjszabást nem kapcsolták össze az 1995-ös Alcoa-rendeletben lefektetett eredeti árral, hanem az AEEG ettől függetlenül úgy állapította meg, hogy nagyságrendileg illeszkedjen a kedvezményezettek versenytársai által az európai piacon fizetett átlagos villamosenergia árhoz (12). Az árat évente frissítették: a törvény 11. cikkének (13) bekezdése szerint "a 11. és 12. cikkben hivatkozott díjszabási feltételeket (13)2005. január 1-jétőlkell alkalmazni, és az AEEG évente frissíti, azaz a megállapított ár minden évben 4 %-kal emelkedik, vagy ha ennél magasabb lenne, akkor a nagykereskedelmi árak emelkedésének az amszterdami és a frankfurti villamosenergia-tőzsdén regisztrált átlagszázalékával". A 217/05. sz. határozatával az AEEG másképp értelmezte a frissítési mechanizmust, ami kedvezőbb volt a kedvezményezettek számára, arról rendelkezett, hogy az árak évenkénti növelése nem haladhatja meg a 4 %-ot.

(34) Ugyanebben a határozatban az AEEG a különböző iparágakra vonatkozó 2005. évi kedvezményes díjtételeket az alábbiak szerint rögzítette:

(35) A 2004-es díjakhoz hasonló módon a 2005-ös tarifák finanszírozását is egy olasz villamosenergia-fogyasztókra kivetett különadóval oldották meg, amelyet az általános áramdíjszabás A4 sorába illesztettek be. A rendszer finanszírozási folyamatának irányításával ismét a Kiegyenlítési Alapot bízták meg.

(36) A díjszabásra jogosultság feltételeként a kedvezményezetteknek kötelezettséget kellett vállalniuk, hogy produktív beruházást hajtanak végre Szardínia szigetén a regionális hatóságoknak beadott ipari tervek alapján. A Portovesme például vállalta, hogy a beruházás segítségével saját maga állít elő villamos energiát vagy pedig részt vesz új erőművek építésében.

(37) Olaszország hivatalosan bejelentette a 80/2005. számú törvény 11. cikkének (12) bekezdését az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésével összhangban. A 2005. évi díjszabás szerinti fizetést a Bizottságnak engedélyeznie kellett. A 2005-ös díjszabást következésképpen nem vezették be.

2.3. Eljárások a nemzeti bíróságok előtt

(38) A Szardínián kívüli telephelyen és a klór-szóda ágazatban működő Solvay Chimica Italia és Solvay Chimica Bussi SpA pert indított a lombardiai regionális közigazgatási bíróságon (14) és perelte az AEEG határozatait a 80/2005. törvény 11. cikk (12) pontjának hatályba léptetése miatt, mivel jogellenes állami támogatást nyújt, valamint egyéb olasz törvényeket is megszeg (15). 2006. november 27-én a Bíróság felfüggesztette az előtte fekvő eljárást, amíg a Bizottság által a C 13/2006 ügyben indított vizsgálat az állami támogatásról le nem zárul.

2.4. Egyesítés az előzőleg összeegyeztethetetlen támogatással - Deggendorf

(39) Az eljárás megindítása után Olaszország bejelentette, hogy az Eurallumina nem térítette vissza a C 80/01 ügyben (timföldgyártás támogatása) (16) szabálytalanul felvett támogatást, és hogy a vállalat szerint az ügyben a szardíniai regionális hatóságok beszedési utalványokat állított ki 2006. május 8-án.

3. AZ EUMSZ 108. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZAT

(40) A Bizottság úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít az az alábbi indokok alapján.

3.1. C 38/B/04 számú ügy

(41) A hivatalos vizsgálat megindításáról szóló határozatában (17), a Bizottság fontolóra vette annak lehetőségét, hogy a 2004-es a Portovesme, az ILA és az Eurallumina számára megállapított díjszabások nem minősülnek állami támogatásnak annak alapján, hogy nagyon hasonlóak voltak az Alcoa részére 1996-ban juttatott kedvezményes díjszabáshoz, amelyről a Bizottság az 1996. december 4-i határozatában megállapította, hogy nem képez állami támogatást (a továbbiakban: az Alumix-határozat) (18).

(42) A Bizottság megállapította, hogy az új díjszabás különbözni látszik az Alumix-díjszabástól, mivel az Alumix-díjszabást közvetlenül az ENEL, az monopolhelyzetben levő olasz villamos energia-szolgáltató állapította meg, míg az új díjszabás az állam szelektív beavatkozását igényelte a kedvezményezettek és az energia-szolgáltató között létrejött megállapodás szerinti piaci ár és az 1996-ban rögzített kedvezményes ár közötti különbség kompenzálására. A Bizottság megállapította, hogy a 2004-es rendelet nem csupán új kedvezményezettekre terjesztette ki egy meglévő, állami támogatásnak nem minősülő intézkedés hatályát, hanem egy új rendszert hozott létre az érintett három vállalat kedvezményezésére, egy olyan pénzügyi mechanizmussal, amely nagyon különbözött az Alumix-díjszabástól.

(43) Az eljárás megnyitásáról szóló határozat működési támogatásként határozta meg a 2004-es rendeletben bevezetett díjszabásokat, és úgy értékelte, hogy ezt a támogatást engedélyezni lehet a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás értelmében (a továbbiakban "a Regionális Támogatási Iránymutatás") (19), mivel Szardínia a 107. cikk (3) bekezdésének (a) pontja értelmében 2006 végéig támogatott régió. A Bizottság kétségbe vonja, hogy a támogatás ezen az alapon engedélyezhető-e, mivel ez a korlátozott számú vállalkozásnak nyújtott ad hoc támogatás úgy tűnik, nem mozdítja elő a regionális fejlődést.

(44) A Bizottság tartott attól, hogy az intézkedés hatásaként a villamos energiára kivetett adó mértéke csökkenhet. Minden ilyen csökkentés jogalapjául az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (20) szolgál.

3.2. C 13/06 számú ügy

(45) A 2006. április 27-i vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság új működési támogatásnak minősítette a 2005-ös díjszabási rendszert.

(46) A Bizottság megfontolta, hogy a kedvezményes díjszabás engedélyezhető-e regionális működési támogatásként a Regionális Támogatási Iránymutatás alapján, mivel Szardínia 2006 végéig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés (a) pontja értelmében támogatott régió volt.

(47) Annak ellenére, hogy Olaszország határozottan állította, hogy a szardíniai magas villamosenergia-árak akadályozták a sziget fejlődését, a Bizottság szerint Olaszország nem bizonyította, hogy a szardíniai árak jelentősen magasabbak lettek volna az átlagáraknál, ill. konkrétabban a nagy villamosenergia-fogyasztók számára biztosított áraknál (21). A Bizottság kihangsúlyozta, hogy a Szardínia szigetén villamosenergia-termelésben fennálló többletkapacitásnak csak az lehet az eredménye, hogy az erőművek a lehető legalacsonyabb áron igyekeznek eladni a villamos áramot mindaddig, amíg a 2010-re tervezett összekapcsolási projekt meg nem valósul, és lehetővé nem válik a számukra a villamos energia exportja Szardíniáról.

(48) Továbbá Olaszország nem magyarázta meg, hogy a magasabb árak miért jelentettek regionális hátrányt, mint ahogy azt sem, hogy a vizsgált ár milyen módon járult hozzá a régió fejlődéséhez. A Bizottság ennek megfelelően kételkedett a támogatás szükségességében.

(49) A Bizottság abban is kételkedett, hogy az ilyenfajta ad hoc támogatás arányos volt-e a regionális hátrányokkal, különös tekintettel a kedvezményes ár kiszámítási módszerére, amely teljesen különbözik az Olaszország többi részén alkalmazott áramdíjaktól, mivel a nagy energiaigényű felhasználók részére alkalmazott átlagos európai díjszabáson alapult.

(50) A Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedés időtartama meghaladta a regionális támogatásokhoz általában engedélyezett maximális öt évet, és hogy a támogatás reálértéken nem volt fokozatosan csökkenő értékű, mivel a díj emelkedése nem haladta meg a 4 %-ot.

(51) Mivel arról az időszakról van szó, amelyre a 2007-2013-as regionális támogatásokról szóló iránymutatás (22) vonatkozik, a Bizottság megállapította, hogy Szardínia nem részesülhet többé támogatásban, különösen működési támogatásban nem, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének (a) pontja alapján. Az iránymutatás kétéves átmeneti időszakot engedélyez a létező működési támogatási rendszerek lineáris megszüntetésére, de úgy tűnt, hogy nem lett volna helyénvaló engedélyezni, hogy néhány hónapra új támogatásokat vezessenek be és hogy ezt fokozatosan szüntessék meg, különös tekintettel a felmerült kételyekre és a támogatás versenytorzító jellegére.

(52) Végül a Bizottság kételyeket támasztott azzal kapcsolatban, hogy engedélyezhető-e a Portovesme, az ILA, az Eurallumina és a Syndial vállalatok számára biztosított kedvezményes díj regionális támogatásként, vagy bármely egyéb olyan jogcímen, amelyet Olaszország eddig még nem közölt.

(53) Ami az Euralluminát illeti, a bizottság megállapította, hogy a vállalat még nem térítette vissza a törvénybe ütközően és jogellenesen felvett állami támogatást (23), és következésképpen, a Deggendorf-szabály erejénél fogva (24) nem kaphat támogatást semmilyen új intézkedés alkalmával sem.

4. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

4.1. C 38/B/04 számú ügy

(54) A Bizottság felhívására válaszul, hogy nyújtsák be észrevételeiket a 2004-es határozathoz a mélyreható vizsgálat megindítása érdekében, megjegyzések érkeztek az eredeti panaszostól, számos kedvezményezettől (Portovesme, Eurallumina és Alcoa), valamint más érdekelt felektől. Jelen esetben csak a Portovesme, az ILA és az Eurallumina vállalatok részére nyújtott kedvezményes díjszabáshoz fűzött észrevételeket foglaljuk össze. Az Alcoa által beküldött megjegyzéseket nem csatoltuk, mert átfogóan kifejezetten a céget érintő jogerős határozatra vonatkoznak (25).

4.1.1. A Portovesme észrevételei

(55) A Portovesme érvelése szerint a kedvezményes díjszabás a piac összeomlását kívánta megakadályozni, nevezetesen a nemrég liberalizált szardíniai villamosenergia-piac bukását azzal, hogy versenyképes árakat kínált az érintett piaci szereplők nagy piaci részesedésére hivatkozással. A Portovesme azt sérelmezte, hogy a duopóliumot alkotó ENEL és Endesa (amelynek a szardíniai erőművi vagyonát a későbbiek során az E.ON felvásárolta) a szardíniai villamosenergia-díjakat mesterségesen az átlagos olaszországi árszinten tartják, miközben valójában a szardíniai áramdíjaknak sokkal alacsonyabbaknak kellene lenniük, különösen a nagyfogyasztók számára, tekintettel az ottani erőművi többletkapacitásra. Az erőműveknek versenyképes árakon kellene a villamos áramot eladni.

(56) A Portovesme fenntartotta, hogy az általa élvezett kedvezményes díjszabás annak az áramdíjnak felelt meg, amelyet a vállalat normál piaci viszonyok mellett kaphatott volna meg, ha a villamosenergia-piac megfelelően működött volna.

(57) A Portovesme szerint a Kiegyenlítési Alaptól felvett kompenzációs kifizetések (amelyek összege 37 EUR/MWh volt) a Portovesme által fizetett áramdíjakat a versenytársai által fizetett áramdíj szintjére hozták. A verseny pedig nem torzult, mivel az összes uniós cinktermelő vállalat ennek megfelelő áramdíjat fizetett, az intézkedés viszont kiküszöböli azt a versenyhátrányt, amely Szardínia strukturális problémái miatt sújtja a vállalatot (beleértve a földgáz hiányát is).

(58) A cink, alumínium és ólom árát a Londoni Fémtőzsdén, egységes világpiaci ár alapján határozzák meg. A helyi termelési költségek változásai nem jelennek meg a világpiaci árakban. Portovesme cinktermelése főleg olyan alacsony (kevesebb, mint a világ össztermelésének 1 %-a), hogy az nem képes negatívan befolyásolni a világpiaci árat.

(59) A kedvezményes díjszabás nélkül a Portovesme becsukhatta volna az üzemét, de a bezárással az a többi uniós cinktermelő nem került volna kedvezőbb helyzetbe, amely nem tudta volna növelni a termelését, és a hiányt harmadik országokból történő importtal kellett volna fedezni. A Portovesme kijelentette, hogy a kedvezményes díjszabás semmiképpen nem befolyásolta az EU kereskedelmét vagy a piaci versenyt.

(60) Továbbá a Portovesme szerint a Kiegyenlítési Alap kompenzációs kifizetései nem állami forrásokból történtek, mivel a Kiegyenlítési Alap többnyire csak újra elosztotta azokat a magánalapokat, amelyek a villamos energia végfelhasználóitól futottak be.

(61) A Portovesme megjegyezte, hogy a nagy energiafelhasználású iparágak energia-fogyasztása elég jelentős ahhoz, hogy Szardínia szigetén az ellátás biztonságát és folyamatosságát biztosítsák, és kiküszöböljék az erőművek hatékonyságában még meglevő hibákat, amelyek a végfelhasználók részére magasabb áramdíjakat eredményeznek.

(62) Végül a vállalat hangsúlyozta, hogy az üzem bezárásra igen súlyos következményekkel járna Szardínia termelési bázisára, mivel 790 közvetlen és 500 közvetett munkahely szűnne meg.

4.1.2. Az Eurallumina észrevételei

(63) Az Eurallumina érvelése szerint az európai timföldgyártás önköltsége magasabb, mint a világ más régióiban, mégpedig a villamosenergia és az üzemanyag magasabb ára, valamint a bauxit (26) szállításának magasabb költsége miatt. A magasabb költségeket nem lehetett érvényesíteni magasabb árakban, mivel a timföld árát a Londoni Fémtőzsde határozta meg, és az egyéni termelők azt nem tudták befolyásolni. Az európai timföldgyártás ezért versenyhátrányban van a világ többi részéhez képest.

(64) Az európai timföldgyárakat sújtó általános problémákon kívül az Eurallumina egyedi szardíniai problémákat is hangsúlyozott, amelyek miatt a helyi üzemek nem élvezhetik a villamosenergia-piac liberalizációjának előnyeit, különösen az érintett villamosenergia-piaci szereplők nagy piaci erejét (lásd a Portovesme megjegyzéseit a fenti (55) preambulumbekezdésben).

(65) Az Eurallumina azt is felhozta, hogy a földgáz hiánya külön hátrányt jelent a szardíniai timföldgyártás számára, mivel az eljáráshoz nagymennyiségű gőzre van szükség, amelyet a drágább nehézolajból kell előállítani. Az Eurallumina szerint az erőművek piaci liberalizációja után Szardínián emelkedtek az villamos energia díjai: a kedvezmény nélkül, az Eurallumina cégnek a villamosenergia-szolgáltató számára 65,95 EUR-t kellene fizetnie minden elfogyasztott MWh-ért, szemben a korábban, a liberalizáció előtt fizetett 44 EUR/MWh áramdíjjal. A 2004-es díjszabás levitte az áramdíjat 35 EUR/MWh-ra.

(66) A Portovesméhez hasonlóan az Eurallumina is azt állította, hogy amennyiben be kellett volna csuknia az üzemét, a többi uniós timföldgyár sem tudott volna a helyébe lépni, mivel már maximális kapacitással működtek, és a hiányt harmadik országokból történő importtal kellett volna fedezni. A bezárás 400 közvetlen és 250 közvetett munkahely elvesztésével járt volna (27). Tekintettel arra, hogy ő volt az egyedüli timföldszállító az Alcoa olvasztói számára, az Eurallumina úgy nyilatkozott, hogy a timföldgyár bezárása veszélyeztetheti az Alcoa életképességét Szardínián.

(67) Az Eurallumina arra a következtetésre jutott, hogy a 2004-es rendeletében bevezetett kedvezményes díjszabás szükséges volt, amíg azt az új infrastruktúrát ki nem fejlesztik, amely megszűnteti a szardíniai ipart sújtó versenyhátrány főbb tényezőit.

4.1.3. A többi érdekelt fél észrevételei

(68) A Portovesme egyik versenytársa - ugyanaz a vállalat, amely eredetileg is felhívta a Bizottság figyelmét az ügyre - ismét írt a Bizottságnak a hivatalos vizsgálat megindítását követően. Elemzést küldött be a 2004-es kedvezményes díjszabásról, amelyben kimutatta, hogy a díjszabás jogellenes állami támogatásnak minősül. A vitatott díjszabási rendszer alapvetően különbözött az Alcoa részére nyújtott Alumix díjszabástól: lehetetlen volt fenntartani azt az álláspontot, hogy nem volt állami támogatás. A támogatás nem fér össze a közös piac elveivel, sem regionális működési támogatásként, sem szerkezet-átalakítási támogatásként nem lehet jóváhagyni.

(69) A klór-szóda iparban működő Solvay Chimica Italia és a Solvay Chimica Bussi vállalatok 2005 júliusában küldték meg a 2004-es díjszabáshoz fűzött észrevételeiket, egy hónappal a hivatalos vizsgálat megindítását elrendelő határozatra beküldhető észrevételek határidejének lejárta után. A késedelem ellenére a vállalatok kérelmezték, hogy tekintsék őket érdekelt feleknek. Az általuk benyújtott észrevételeik alapján mind a 2004-es, mind a 2005-ös kedvezményes díjszabás törvénysértő és jogosulatlan állami támogatásnak minősül.

4.1.4. Olaszország észrevételei

(70) Olaszország érvelése szerint az EU villamosenergia-piaca még nem teljesen versenyképes, amit a Bizottság maga elismert a gáz- és villamos energia belső piacának bevezetéséről szóló negyedik éves jelentésében (28). A vállalkozások, különösen azok, amelyek nagy mennyiségű villamos energiát fogyasztanak, nem tudnak a különböző tagállamokban összehasonlítható feltételek mellett villamos energiát vásárolni. Ezek a nehézségek nem a vállalatok saját vállalkozási képességeivel függenek össze, hanem az energiapiacok szerkezeti hiányosságaiból következnek. Az uniós energiapiac aktuális helyzete negatív hatással volt a nagy energiafogyasztók termékpiacának szabad versenyére.

(71) Olaszországban az ágazat liberalizálása ellenére a piacot strukturális hiányosságok jellemezték (mint például a nemzeti hálózat egyes részei közötti összeköttetés hiánya, valamint a koncentrált piacstruktúra. Ilyen feltételek mellett a liberalizáció nem eredményezett jobb árakat a nagyfogyasztók számára. A problémák különösen súlyosak Szardínián, ahol korlátozott a hálózati összeköttetés.

(72) Olaszország következésképpen kijelentette, hogy a kereslet jellegét figyelembe vevő díjrendszert olyan indokolt szabályozási intézkedésnek kellene tekinteni, amely azokat a mechanizmusokat szimulálja, amelyeknek egy tökéletes versenypiacon kellene működniük. Az intézkedés helyreállította a különböző tagállamokban működő nagy villamosenergia-fogyasztó vállalatok közötti egyenlő feltételeket és megszűntette a szardíniai székhelyű vállalatokat sújtó földrajzi hátrányokat. A rendszer előre jelezte a liberalizációs folyamat várható hatásait. Olaszország szerint hasonló intézkedéseket vezettek be más tagállamokban is, ahol a nagyfogyasztók kedvezményeket kaptak a szabályozott villamos energia árak eredményeként.

(73) Olaszország szerint a 2004. évi rendelet két további célt is elért: növelte a fémiparban koncentrált foglalkoztatottságot Szardínián, és fenntartotta a többletkapacitással küszködő szardíniai erőművek által szolgáltatott energia iránti kereslet megfelelő színvonalát.

(74) Olaszország fenntartotta, hogy az új díjszabási rendszer valóban egyenértékű volt az Alumix- díjjal, amelyről a Bizottság már megállapította, hogy nem minősül állami támogatásnak. A régi és az új rendszer közötti eltérések kizárólag az energiapiac liberalizációja miatt szükségessé vált új "tarifa-szerkezet" következményei.

(75) Olaszország úgy vélte, hogy a díjrendszer nem minősül állami támogatásnak. Az állami források felhasználását illetően a díjszabási rendszert össze lehetett hasonlítani a PreussenElektra ügyben alkalmazott megoldással, amelyről a Bíróság azt állapította meg, hogy nem vont be állami forrásokat (29). A Kiegyenlítési Alap olyan szakmai testület, amely vezette a rendszer számláit, és nem rendelkezett szabadon az általa kezelt pénzügyi források felett. Az a tény, hogy az AEEG és a Pénzügyminisztérium ellenőrzést gyakorolt a Kiegyenlítési Alap tevékenysége felett, nem jelentette azt, hogy az állam szabadon rendelkezhetett ezekkel a forrásokkal. Olaszország úgy vélte, hogy ezért a díjszabási mechanizmus finanszírozásához szükséges források teljes egészükben magánjellegűek voltak.

(76) Olaszország azt állította továbbá, hogy a díjszabás nem gyakorol hatást az Unió belső piaci kereskedelmére, és nem torzítja a versenyt, mivel a termékeknek, mint tőzsdei árucikkeknek, világpiaci áruk van (lásd fentebb a Portovesme cég által benyújtott észrevételeket a (55) preambulumbekezdésben). Ezen felül sem az EU, sem Olaszország termelése nem tudott lépés tartani az érintett fémek iránti egyre növekvő igényekkel. 2005-ben a hazai termelés csak az olasz alumínium-szükséglet 12 %-át fedezte, az olasz cinkszükségletnek az 55 %-át, az olasz ólomszükségletnek pedig a 80 %-át. Ezeknél a fémeknél a megtermelt mennyiség deficitje nőtt az EU-ban is és Olaszországban is, az igényeket egyre inkább harmadik országokból származó importból fedezték. Ha Olaszország fémipara eltűnik, nincs helyette új uniós jelentkező, aki pótolhatná az Olaszországban kieső kapacitást, mert az EU üzemei már most teljes kapacitással üzemelnek, és nincs kapacitásnövelésre ösztönzött létező gyár vagy új létesítmény, mivel a hosszú távon rendelkezésre álló energia kilátásai bizonytalanok. Következésképpen ezeknek a termelői kapacitásoknak a fenntartása Olaszországban nem károsítja meg a versenytársakat. Mivel a kedvezményes díjszabás nem volt alacsonyabb a versenytárs cégek által átlagosan fizetett áramdíjaknál, nem ösztönözte az exportot Szardíniáról más tagállamok felé.

(77) Olaszország úgy érvelt, hogy, még ha a Bizottság úgy dönt is, hogy az intézkedés valóban állami támogatás volt, a díjszabást összeegyeztethetőnek kell tartani a belső piaccal azon az alapon, hogy mindössze regionális működési támogatás volt, amely elfogadható volt Szardínia esetében az EUMSZ 107. szakasz (3) bekezdés (a) pontjában foglalt kivétel alapján.

(78) Olaszország szerint a szardíniai villamosenergia-piac hiányosságai (a piaci koncentráció, a gyenge összeköttetés, az erőművi többletkapacitás) és a nem elérhető gázinfrastruktúra regionális hátrányt eredményezett, és a díjszabás enyhíti ezt a hátrányt.

(79) Az olaszországi nagyfogyasztók számára a villamos energia ára 38 %-kal magasabb az uniós átlagnál. Ez problémát okozott a versenyképességben, amit Szardínián még a helyi villamosenergia-piac elégtelensége és a földgázhálózat hiánya is súlyosbított.

(80) Olaszország azt állította, hogy az intézkedése hozzájárult a regionális fejlesztéshez, mivel a fémfeldolgozó ipar jelentős mértékben járult hozzá a gazdaság teljesítményéhez és a szardíniai foglalkoztatottság növeléséhez: a fémfeldolgozó ipar foglalkoztatja az alkalmazotti munkaerő 12 %-át, és 12,2 %-kal járul hozzá a gyártóipar regionális GNP-jéhez. A díjszabás pozitívan hatott a foglalkoztatottságra és a sziget társadalmi és gazdasági felépítésének fenntartására.

(81) Olaszország szerint a díjszabás arányos mértékben kiegyensúlyozta a kedvezményezetteket sújtó hátrányokat, mivel hozzáigazította a szardíniai termelő vállalatok által fizetett áramdíjat az EU versenytársak által fizetett átlagárakhoz.

(82) A 2004-es és 2005-ös díjszabási rendelkezések szerint az állam beavatkozott és támogatta a kedvezményezetteknek a szállítókkal kialkudott villamos energia árait (30).

(83) Olaszország szerint az intézkedés értéke ezen felül fokozatosan csökkent, mert a kedvezményes árat az üzemanyagárak változása alapján indexálták, tehát vagy csak növekedett, vagy változatlan maradt.

4.2. C 13/06 számú ügy

4.2.1. A Portovesme észrevételei

(84) A Portovesme úgy értékelte, hogy a 2005-ös díjszabás nem torzította a versenyt, az érintett iparágak túléléséhez szükség volt rá, és regionális támogatásként összeférhetőnek minősítő. A vállalat érvelései hasonlóak az Olaszország által hangoztatott érvekhez, amelyekre hivatkoztunk (lásd a (84)-(98) preambulumbekezdéseket).

4.2.2. Az Eurallumina észrevételei

(85) Az Eurallumina is úgy vélte, hogy a 2005-ös díjszabás nem torzította a versenyt, az érintett iparágak túléléséhez szükségszerű volt, és regionális támogatásként összeférhetőnek minősíthető. A vállalat érvelései hasonlóak Olaszország érveihez, amelyekre már hivatkoztunk.

4.2.3. A többi érdekelt fél észrevételei

(86) A Portovesme és Syndial cég két versenytársa, amely korábban már észrevételeket tett a C 38/B/04 ügyre is, benyújtotta észrevételeit ebben az ügyben is. Mindketten az állították, hogy a vitatott intézkedés működéshez nyújtott támogatás volt, amely összeférhetetlen a belső piaccal.

4.2.4. Olaszország észrevételei

(87) Olaszország állítása szerint a 2005-ös díjszabások nagyon különböznek a 2004-ben bevezetett díjszabásoktól, mivel azok már összhangban voltak a Regionális Támogatási Iránymutatás követelményeivel.

(88) Olaszország szerint a díjak csak felületes vizsgálat után minősíthetők működési támogatásoknak, valójában a Szardínia regionális fejlesztését célzó intézkedéseknek a részét képezték. Olaszország felhívta a figyelmet arra, hogy szoros összefüggés van a díjak és az között, hogy a kedvezményezetnek hosszú távú beruházásra kellett elkötelezni magukat. Az a halasztó záradék, amely az intézkedés bevezetését a Bizottság jóváhagyásától teszi függővé, Olaszország szerint bizonyítja az intézkedés regionális támogatásának jellegét.

(89) A régió és a kedvezményezettek által megkötött egyetértési megállapodás (protocollo d'intesa) rögzítette ezt a stratégiát. Az alábbiakat tartalmazta:

a) a kedvezményezettek ipari terveiben benyújtott produktív beruházásokat;

b) az energiahálózat infrastruktúrájára való csatlakozás gyors engedélyezését, amely lehetővé teszi a kedvezményezettek számára az energiaforrások versenyképes áron történő beszerzését (a GALSI gázvezeték és a SAPEI kábelvezeték);

c) a Sulcis szénbánya integrált üzemeltetésének engedélyezését és egy új széntüzelésű erőmű építését/üzemeltetését a kedvezményezettek áramellátásának biztosítására; és

d) a kedvezményes díjakat.

(90) Olaszország azt az álláspontot képviselte, hogy a díjakat a magas energiaárak miatt fenyegetett szektorok megmentését célzó politikai eszköznek kell tekinteni, amely szektorok egyébként Olaszországon és Európán kívülre települnének át az alacsonyabb önköltségen szállító nem uniós vállalatok agresszív versenye miatt. A díjakat a tervezett infrastruktúra és a versenyképes belső energiapiac megvalósulásáig akarták alkalmazni. Az intézkedés összhangban volt a regionális támogatás szellemével, mert elősegítette a gazdasági növekedést és növelte a foglalkoztatottságot egy olyan szigeten, ahol a nagy energiaigényű termelés versenyhátrányban volt, nemcsak a villamosenergia-piac liberalizálásának tökéletlensége miatt, hanem a szardíniai nemzeti villamosenergia- és gázhálózatok különleges infrastrukturális hiányosságai miatt is.

(91) Ennek az integrált megközelítésnek az alátámasztására Olaszország idézte a versenyképességgel, energiával és környezettel foglalkozó magas szintű csoport első jelentését (31), amely úgy találta, hogy a liberalizációs folyamat az energiaszektorban nem hozott kielégítő eredményeket, jobb összeköttetésre, valamint a fogyasztók és energiaszolgáltatók közötti partnerkapcsolatokra vagy a hosszú lejáratú szállítási szerződések előre meghatározható áraira lett volna szükség. Olaszország érvelése szerint a Szardínián tervezett intézkedések ebbe az irányba haladtak, de szükség volt rövidtávú intézkedésekre, például a díjszabásra is, hogy a szardíniai ipar megőrizze versenyképességét, valamint hogy a fennmaradását biztosítani lehessen, amíg a tervezett beruházások meg nem valósulnak, és a strukturális problémákat meg nem oldják.

(92) Olaszország szerint nem lehet összehasonlítani a szardíniai kedvezményezettek által fizetett áramdíjakat az olasz anyaországban működő, összehasonlítható vállalatok által fizetett átlagos áramdíjakkal, mivel a nagyfogyasztók a villamos energiát a közszférát nem érintő kétoldalú szerződések keretében vásárolták. Olaszország szerint a Bizottság tévedett, amikor összehasonlítást tett az villamosenergia-tőzsdék áraival, mivel az érintett vállalatok az energiaellátásuknak csak egy nagyon csekély részét vásárolták a tőzsdén.

(93) Olaszország szerint a kétoldalú szerződésekkel kialkudott árak csak akkor kedveznek a fogyasztóknak, ha ezek a fogyasztók szabadon választhatják meg szállítóikat, és a versenyképes technológiával termelő energiaforrást. Ez Szardínián nem lehetséges, mivel itt az erőművek nem képesek olcsó áramot termelni, mert nincs földgázellátásuk. Emellett a modern erőművi beruházásokat akadályozta a korlátozott elektromos hálózati kapcsolat, amely lehetetlenné tette a villamos energia exportálását. További tényező volt a piaci koncentráció és az érintett szolgáltatók szerepe.

(94) Ilyen körülmények között Olaszország érvelése szerint igazolható egy olyan díjszabási rendszer bevezetése, amely stabilizálja a villamos energia árait, amíg hatékonyabb nem lesz a verseny a villamos energia piacán. Olaszország ismételten úgy érvelt, hogy a kedvezményes díjszabás a teljeskörűen versenyképes piaci mechanizmust szimulálja.

(95) Ami az erőművi többletkapacitást illeti, ami miatt a Bizottság kételkedett abban, hogy Szardínián a villamos energia árai magasabbak, mint az olasz félszigeten (tekintve, hogy a többletkapacitás inkább arra ösztönözné az erőműveket, hogy versenyképes árakon értékesítsenek a nagyfogyasztók számára - lásd a (47) preambulumbekezdését), Olaszország az alábbiak szerint érvelt. A szardíniai erőművi többletkapacitás nem vezet a fogyasztói árak csökkenéséhez, mert ebben a specifikus esetben a többletkapacitás oka a hálózati kapcsolatok hiánya, amely miatt igen nagy erőművi tartalékokat kellett létesíteni, hogy fenn lehessen tartani a sziget folyamatos villamos energia-ellátását (32). Mivel ezt a tartalékot mindenképpen megfizettették a villamos energia végfelhasználóira terhelt díjakban, az energiaszolgáltatók nem voltak érdekeltek abban, hogy a kihasználatlan kapacitással termelt villamos energiát versenyképesebb áron adják.

(96) Olaszország szerint, az intézkedés arányos volt, mert az AEEG által 2005-re rögzített ár (lásd a fenti (34) preambulumbekezdést) megfelel a kedvezményezettek EU versenytársai által fizetett átlagáraknak, amelyeket a szabályozó hatóság objektíve kalkulált ki. Olaszország azt is hangsúlyozta, hogy a szabályozott díjakat alkalmazó tagállamokban a nagy ipari fogyasztók akár 25 EUR/MWh szintű alacsony árakat is fizettek a 2005. évi villamos energia szállításokért.

(97) Olaszország ezért vitatta a panaszosok által beterjesztett adatokat, amelyek véleménye szerint metodológiailag tévedtek abban, hogy túlértékelték a kedvezményezettek uniós versenytársai által fizetett villamos energia átlagárakat.

(98) Olaszország inkább hat, mint öt évig tartja indokoltnak a rendszer fenntartását, mivel meg kell várni az energetikai infrastruktúra befejezését.

(99) Olaszország fenntartotta, hogy a folyamatos csökkentési követelmény teljesült: A díjszabás degresszív volt, mert az amsterdami és frankfurti energiatőzsdei ár ingadozásainak súlyozott átlagához igazították, és csak emelkedhetett, de nem csökkenhetett.

(100) A díjszabást az energiatőzsdei ár ingadozásaihoz igazították, mert, Olaszország szerint, ez objektív mérőszám volt, és széles körűen reprezentatív volt az energiaárak trendjét illetően. Olaszország azonban fenntartotta azt az állítását, hogy az Unió nagy energiaigényű fogyasztói részére bevezetett aktuális áremelések általában lényegesen kisebbek voltak, mint a tőzsdei áremelkedések, mivel ezek a fogyasztók kétoldalú szerződésekben megállapodott árakat fizettek, vagy rögzített állami díjat fizettek, és ezek az árak kevésbé voltak érzékenyek a változásokra.

(101) Olaszország véleménye szerint a szardíniai díjak évi 4 %-os emelése összhangban volt a közvetlen uniós versenytársak részére alkalmazott energiaár-emelésekkel.

(102) Olaszország felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban léteztek olyan intézkedések, amelyek hatása egyenértékű a vitatott kedvezményes díjszabásokéval, és azt állította, hogy mindegyiket azonos módon kell értékelni, formájuktól függetlenül, mivel közös volt a céljuk, vagyis hogy biztosítsák az EU energiaigényes iparágainak a túlélést és megakadályozzák, hogy a nemzeti határokon kívülre kerüljenek.

(103) Bár 2007 után Szardínia regionális működési támogatásra jogosultsága megszűnt, Olaszország azt állította, hogy a Regionális Támogatási Iránymutatás fokozatos kivezetési rendelkezést tartalmaz azon rendszerek esetében, amelyek hatályban voltak akkor, amikor egy régió mentessége megszűnt az EUMSZ 107. szakasz (3) bekezdésének (a) pontja alapján. Így a Bizottság még engedélyezhette az intézkedést a 2007. évi Regionális Támogatási Iránymutatás alapján. Mindenesetre Olaszország fenntartotta, hogy a vitatott intézkedést nem lehet közönséges működési támogatásnak tekinteni.

(104) Olaszország ismételten hangoztatta, hogy a díjszabás nem érintette hátrányosan a tagállamok közötti kereskedelmet, a már korábban, (76) preambulumbekezdésben az alumínium, cink és ólom vonatkozásában előadott érveire tekintettel. Olaszország ugyanezt a magyarázatot adta a vegyiparra is. 2004-ben például az érvényes kétoldalú szállítási szerződések alapján, ha nem lett volna kompenzációs kifizetés, a Portovesmének 63 EUR/MWhfn33 és az Euralluminának 65,95 EUR/MWh áramdíjat kellett volna fizetnie. 2002-ben csupán 470 000 tonna PVC-t termeltek Olaszországban, miközben a fogyasztás 970 000 tonna volt.

5. AZ INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

5.1. Állami támogatás létezése az EK-Szerződés 107. Cikkének (1) bekezdése értelmében

(105) Egy intézkedés akkor jelent állami támogatást az EK-Szerződés 107. szakaszának (1) bekezdése értelmében, ha az alábbi feltételek teljesülnek: az intézkedés (a) gazdasági előnyben részesíti a kedvezményezettet; (b) az állam nyújtja vagy állami forrásokon keresztül nyújtja; (c) szelektív; és (d) hátrányosan hat a tagállamok közti kereskedelemre, és torzítja a versenyt az EU-n belül.

5.1.1. Az előny megléte

(106) A 2004-es és 2005-ös díjalkalmazások keretén belül az állami beavatkozással támogatták azt az áramdíjat, amelyben a kedvezményezettek a szállítókkal megállapodtak. 2004-ben például az érvényes kétoldalú szállítási szerződések alapján, ha nem lett volna kompenzációs kifizetés, a Portovesmének 63 EUR/MWh (33) és az Euralluminának 65,95 EUR/MWh áramdíjat kellett volna fizetnie. A számadatokat Olaszország és maguk a kedvezményezettek szolgáltatták, és ezért vitán felül állnak.

(107) 2005-ben az Olaszország által szolgáltatott adatok szerint a Syndial szállítóval kialkudott áramdíja meghaladta a 60 EUR/MWh-t, melyet a kedvezményes díjszabás levitt 27 EUR/MWh-ra. A két intézkedés magyarázata abban volt, hogy az államnak vissza kell térítenie a kedvezményezettek részére azokat a többletköltségeket, amelyek a Szardínián történő villamos energia vásárlása miatt keletkeztek az uniós versenytársak által kifizetett átlagos áramdíjakhoz viszonyítva.

(108) A Portovesme előadása szerint a kedvezményes díjszabás annak az áramdíjnak felel meg, amely a valódi versenyorientált piaci viszonyok mellett érvényesülne, ezért nem jelent előnyt. A Bizottság már elutasította ezt az érvelést az Alcoa ügyben, amely tulajdonképpen azonos díjszabásra vonatkozott. Az előny meglétének értékelésekor sem az Unió bíróságai, sem a Bizottság nem vette soha figyelembe azokat a feltételeket, amelyek érvényesülhettek volna egy feltételezett, jobban működő piacon. Hivatkozási alapul mindig azok a feltételek szolgáltak, amelyek az érintett tényleges piacokon érvényesültek (34).

(109) Ez az érvelés azt is feltételezi, hogy ahol egy piac nem működik megfelelően, a tagállam jogosult lenne olyan árak bevezetésére, amelyek a hatékony versenyfeltételeket szimulálják (lásd Olaszország észrevételét a fenti (72) preambulumbekezdésben).

(110) Ezt az érvelést nem lehet elfogadni, mert ellentétes az EU esetjogban lefektetett alapelvvel, amely szerint "az a tény, hogy egy tagállam egyoldalú intézkedésekkel igyekszik közelíteni egy meghatározott gazdasági szektor versenyfeltételeit a többi tagállamban alkalmazottakhoz, nem fosztja meg az érintett intézkedéseket a támogatás jellegüktől" (35). A Bizottság úgy értékelte, hogy ugyanezt az elvet kell alkalmazni azokra az esetekre is, amikor egy tagállam közelíteni próbálja a versenyfeltételeket azokhoz, amelyeket a teljesen versenyorientált piacon érvényesítenének.

(111) Továbbá, ha ezt az előterjesztést elfogadnák, nem lenne állami támogatás az, ha egy tagállam támogatja a két piaci szereplő között szabadon kialakított ár és a teljes versenyszféra feltételei között kialakítható elméleti ár közötti különbséget. Ez lerombolná az állami támogatások ellenőrzésének alapvető célját.

(112) Olaszország fenntartja, hogy ez a díjszabási rendszer azonos az Alumix-díjakkal, amelyről a Bizottság megállapította, hogy nem képez állami támogatást (lásd a fenti (74) preambulumbekezdést), és ennek megfelelően kell elbírálni.

(113) A Bizottság hangsúlyozza, hogy az a helyzet, amelyben a Bizottság állást foglalt az Alumix ügyben, nagyon különbözött ettől. Az Alumix ügyben a díjszabást az ENEL állapította meg, amely abban az időben monopolhelyzetben levő állami áramszolgáltató volt egy olyan áramszolgáltatói piacon, amelyet azóta liberalizálni kellett (36). Ebben a helyzetben, a Bizottságnak meg kellett volna győződnie arról, hogy az ENEL nem mesterségesen alacsonyan tartott árakon adott-e el, vagy hogy úgy viselkedett-e, mint egy racionális piacgazdasági szereplő. Tekintettel az ENEL erőművi monopóliumára és egyedüli szállítói helyzetére, nem volt olyan versenyképes piaci ár, amelyhez viszonyítva a Bizottság az értékelésében valamilyen kedvezményezés meglétét állapíthatta volna meg. Ezért a Bizottság kialakított egy módszert a legalacsonyabb elméleti piaci ár meghatározására, amely mellett egy racionális szállító hajlandó lenne kiszolgálni "legjobb vevőjét".

(114) Mindazonáltal, ezt a módszert nem lehet alkalmazni abban az esetben, amikor az árakat a végfelhasználók az energiaszállítókkal a liberalizált piacon alkudják ki, és utólagosan kompenzációs kifizetésekkel támogatják őket. Ezzel az Alumix határozat elemzése és a Bizottságnak erre az esetre alkalmazott megállapításai most már nyilvánvalóan elvesztették relevanciájukat. Ezt támasztotta alá az elsőfokú bírsági ítélet is, amely érvényben tartotta a határozatot az Alcoa (37) ügyben a hivatalos vizsgálat megindításáról (az ítélet 132. bekezdése).

(115) A jelen esetben a piaci szereplő elv nem alkalmazható. A helyzetet a piaci szereplő tesztre figyelemmel kellett volna megvizsgálni, hogy az állam adta-e el a villamos energiát az érintett vállalatok részére, akár közvetlenül, akár egy állami tulajdonú vállalaton keresztül, ahogy az az Alumix részére történt. De itt a villamos energiát magántársaságok szállították. Ezért nincs arra szükség, mint az Alumix ügyben, hogy megvizsgálják, hogy az állam magatartása összehasonlítható volt-e egy ésszerű piaci szereplőével.

(116) Arról kellett határozatot hozni, hogy a 2004-es és 2005-ös kompenzációs kifizetési rendszerek csökkentették a kedvezményezetteket a szállítási szerződések értelmében terhelő költségeket, amelyeknek normális esetben a társaságok költségvetését kellett volna terhelni. A jól megalapozott esetjoggal összhangban ezért a vitatott intézkedések gazdasági előnyhöz juttatták azokat, akiket érintettek (38).

5.1.2. Szelektivitás

(117) Mivel az olaszországi kedvezményes áramdíjszabást kizárólag a Szardíniába telepített, meglevő létesítményeket használó, és iparvállalatok zárt körébe tartozó vállalkozások számára biztosították, amelyek tekintetében törvényhozó és szabályozó eszközökkel határozták meg az intézkedések jogalapját, az általuk nyújtott előnyt szelektívnek kell minősíteni.

5.1.3. Állami források és az állam felelőssége

(118) Az esetjog alapján az EUMSZ 17. cikk (1) pontja alapján csak akkor minősül állami támogatásnak minősül egy előny, ha azt közvetve vagy közvetlenül állami forrásokból (39) biztosítják és az államnak tulajdonítható (40).

(119) Amint a (28) preambulumbekezdés mutatja, a vitatott kompenzációs kifizetéseket a Kiegyenlítési Alap által beszedett adójellegű járulékkal finanszírozták az áramszámla A4 során keresztül. Ez a teher kötelező, és a nemzeti jogszabályokat végrehajtó AEEG határozatok segítségével vetik ki. A Kiegyenlítési Alap törvényesen létesített köztestület, amely a tevékenységét az AEEG határozatokban lefektetett pontos utasítások alapján látja el.

(120) Azt is törvény szabályozza, hogy az adóbevétel, amelyet a nemzeti törvény értelmében kötelező befizetni, és egy, a törvény erejével létesített testület részére fizetendő be, állami forrást képez az Alapszerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha azt egy olyan intézkedés finanszírozására különítik el, amely teljesíti ennek a cikknek a többi kritériumait (41).

(121) Olaszország hivatkozott a Bíróságnak a PreussenElektra perben hozott ítéletére (42) annak a tételnek a bizonyítására, hogy a tárgyalt intézkedést nem állami forrásokból finanszírozták. Olaszország úgy érvelt, hogy a díjszabás finanszírozására szükséges alapokat magánszemélyek (a villamosenergia-fogyasztók) utalták át magánszemélyek (a kedvezményezettek) részére; az állam szerepe csupán arra korlátozódott, hogy meghozza azt a törvényt, amellyel előírta a szükséges összegek befizetését, és döntött arról, hogy az összegeket egyetlen célra kell felhasználni, nevezetesen a törvényen alapuló, kötelező rendszer bevezetésére. Olaszország és a több kedvezményezett szerint a Kiegyenlítési Alap nem gyakorolhat ellenőrzést az alapok felett, a csupán a pénzügyi közvetítő szerepe van.

(122) A PreussenElektra esetben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magántulajdonú villamosenergia-szolgáltató vállalatok azon kötelezettség, hogy a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát az energiatípus valós gazdasági értékénél magasabb minimáláron kell megvásárolniuk, nem képez állami támogatást, mert az intézkedés nem tartalmazza állami források átutalását sem közvetlenül, sem közvetve.

(123) A Bizottság hangsúlyozza, hogy a PreussenElektra ügyben az intézkedés finanszírozásához szükséges forrásokat az energiaszolgáltatók közvetlenül bocsátották a megújuló energia termelői részére anélkül, hogy ezek a források állami testületeken keresztül mentek volna. Ebben a rendszerben az átutalt összegek felett a tagállam hatóságai egyáltalán nem rendelkezhettek. A jelen esetben azonban a pénzösszegek egy állami szerven áramlanak át, a Kiegyenlítési Alapon, mielőtt a végső kedvezményezetthez eljutnának. Ennélfogva a PreussenElektra tényállása más, és ezért nem releváns a jelen esetben.

(124) A Pearle ügyben hozott ítélet (43) nem segít sem Olaszországnak, sem a kedvezményezetteknek. A Pearle ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy bizonyos specifikus feltételek mellett az az adóbevétel, amely egy állami szerven keresztül ment, nem állami forrás. A Pearle esetben az intézkedéseket teljes összegükben egy bizonyos iparág finanszírozta, melyet maga az iparág kezdeményezett. A pénzösszegeket egy adójellegű járulék segítségével hajtották be egy állami szerven keresztül, amely sohasem rendelkezhetett szabadon ezekkel az alapokkal. Ezen túlmenően összefüggés volt az adókat befizető, és az intézkedéssel kedvezményben részesülő egységek között.

(125) Olaszország előadása szerint a Kiegyenlítési Alapnak nincs ráhatása a pénzösszegek kiutalására, amelyeket célzottan használnak fel az áramdíjak finanszírozására, és sohasem kerülnek bele a "közpénzek körébe". Így az állam nem rendelkezhet szabadon a pénzek felett, következésképpen ezek nem képeznek állami forrásokat.

(126) Ugyanígy értelmezte az első fokú Bíróság az Earl Salvat ügyben, ahol megvizsgálta a vitatott adójellegű járulékot külön-külön minden egyes Pearle kritériumra figyelve. Az ítéletben felsorolt tesztek összesítettek. Ugyanígy értelmezte az első fokú Bíróság az Earl Salvat ügyben, ahol megvizsgálta a vitatott adójellegű járulékot külön-külön minden egyes Pearle kritériumra figyelve (44).

(127) Mielőtt megvizsgálta volna a Kiegyenlítési Alap által játszott szerepet, a Bizottság meggyőződött arról, hogy teljesül-e a Pearle ügyben felsorolt valamelyik másik teszt. Világos, hogy itt, szemben a Pearle üggyel, a vitatott díjszabásokat az állam kezdeményezésére vezették be, és nem egy gazdasági szektor kezdeményezésére. A Pearle ügyben az intézkedés kedvezményezettjei maguk voltak a felhasznált források befizetői, így az állami szerv beavatkozása nem irányult olyan előnyhöz juttatásra, amely az állam számára pótlólagos terhet jelentett volna. A jelen esetben, a kedvezményezettek nem viselték az adójellegű járulék pénzügyi terhét, az kizárólag a villamos energia fogyasztóira hárult. Ezért a Pearle ítéletre nem lehet támaszkodni, függetlenül attól, hogy érdemben elfogadják-e azt az érvelést, vagy sem, hogy a Kiegyenlítési Alap csupán egy közvetítő pénzügyi elszámolási szervezet.

(128) Ami magát a Kiegyenlítési Alapot illeti, a Bizottság kihangsúlyozza, hogy az esetjogi állásfoglalás szerint nem lehet különbséget tenni azok között az esetek között, amikor a támogatást az állam közvetlenül nyújtja, illetve amikor egy, az állam által kijelölt vagy alapított szerv vagy magántestület nyújtja (45). Ezért nem döntő tényező az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából, hogy a Kiegyenlítési Alap állami- vagy magánszektorba tartozik. Az a tény, hogy a Kiegyenlítési Alap állami szerv, nem jelenti automatikusan az EUMSZ 107. cikkének alkalmazhatóságát (46); továbbá önmagában egy magántestület beavatkozása sem zárja ki eleve ennek a cikknek az alkalmazását.

(129) Az elemzést azonban nem lehet a Kiegyenlítési Alap, mint állami szerv hatáskörére korlátozni. Arról az általánosabb kérdésről kellett ugyanis meggyőződni, hogy az állam közvetlenül vagy bármely általa kijelölt testület közvetítésével gyakorolhat-e ellenőrzést a díjszabás finanszírozására szolgáló alapok felett. Ugyanezt a vizsgálatot kellett volna végrehajtani akkor is, ha a Kiegyenlítési Alap magántestület lett volna.

(130) A Bíróságnak az Essent (47) ügyben nemrég hozott ítélete végérvényes eligazítást tartalmaz ebben a kérdésben. Az Essent ügyben Hollandia törvénnyel iktatott be egy pótlékot az áramdíjakra. A díjpótlékot a villamos energia-fogyasztók fizették meg a hálózati szolgáltató részére, akik a maguk részéről átutalták a pénzeket a kijelölt társaság, a SEP részére. A SEP nem volt jogosult az alapok kezelésére, és szigorú hatósági ellenőrzés alatt működött. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a díjpótlék bevételei állami forrásokat képeznek, mivel az áramdíjra kivetett pótlékot nemzeti törvény írta elő, és ezért adótehernek minősülnek, és a SEP nem volt jogosult az adóbevételből befolyó összegnek a törvényben meghatározottól eltérő célra történő felhasználására, ezért a pénzek állami ellenőrzés alatt maradtak, és az állami hatóság rendelkezésére álltak. A Bíróság megállapítása szerint ez elégséges alap volt arra, hogy a pénzeket állami forrásoknak minősítsék.

(131) Az eset szembetűnően hasonló az előttünk álló esethez. A díjszabások finanszírozására az áramdíjra kivetett, vitatott pótlékot ugyanúgy, mint az Essent ügyben, törvény erejénél fogva vetették ki. A Kiegyenlítési Alap ugyanazt a szerepet játssza, mint a SEP, mivel központosítja és kezeli a parafiskális adóbevételeket, és ugyanazoknak a kényszerítő intézkedéseknek is van alávetve, mivel az adóbevételből befolyt összegeket csak a törvény által előírt célokra (a kedvezményes díjszabások finanszírozására) használhatja fel. Az állam pozíciója a források ellenőrzése és irányítása: A Kiegyenlítési Alap az AEEG pontos utasításai alapján látja el a pénzügyi funkciókat, amely a törvényben kapott szabályozási felhatalmazásának és/vagy a nemzeti törvények végrehajtásának keretei között tevékenykedik. Így a Kiegyenlítési Alap által kezelt források mindenkor állami ellenőrzés alatt maradnak.

(132) Ez az elemzés összhangban van a Bizottságnak az olasz átállási költségek esetével, amelyben állami forrásnak minősítették a Kiegyenlítési Alap által az A6 számlán kezelt pénzösszegeket (48).

(133) A Kiegyenlítési Alap által kezelt pénzek állami forrásnak történő minősítését alátámasztja az első fokú Bíróság által az Iride esetben hozott ítélete is (49).

(134) Olaszország Legfelsőbb Semmítőszéke már kimondta, hogy a Kiegyenlítési Alap jogi személyisége nem különül el az olasz államétól, és hogy a Kiegyenlítési Alaphoz átutalt összegeket állami tulajdonnak kell tekinteni még akkor is, ha azok magánszemélyektől származnak és magánvállalkozások számára szólnak (2003. április 3-i 11632/03. sz. ítélet). Az Iride esetben a felperesek, az Iride SpA és Iride Energia SpA keresetet nyújtottak be az első fokú Bírósághoz az ellen a határozat ellen, amelyben a Bizottság állami forrásoknak minősítette a Kiegyenlítési Alap által az A6 számlán kezelt összegeket. A felperesek érvei igen hasonlóak voltak. Vitatták a Semmítőszék határozatának alapját, azt állították, hogy a Kiegyenlítési Alap szerepe elsősorban elszámolási közvetítés volt a pénzügyi teljesítésre kötelezett magánszemélyek és az érintett összegek kedvezményezettjei között, és ez a szerep nem tette lehetővé a Kiegyenlítési Alap számára azt sem, hogy akár a legrövidebb ideig is használja a letétbe helyezett pénzeket. A felperesek azt is kérelmezték, hogy a PreussenElektra esetben alkalmazott precedensjogot alkalmazzák.

(135) Az Elsőfokú Bíróság, miután hangsúlyozta, hogy nem jogosult felülbírálni az olasz jogalkotásnak a Semmítőszék szerinti értelmezését, megerősítette, hogy a Kiegyenlítési Alap A6 számláján tartott összegeket állami forrásnak kell minősíteni, mert azon túlmenően, hogy állami tulajdont képeztek, állandó állami ellenőrzés alatt voltak (50).

(136) Ez a következtetés a Kiegyenlítési Alap A6 számlájára vonatkozott, amelyet Olaszország energetikai szektorában az átállási költségek finanszírozására használtak. Ezt logikusan ki lehet terjeszteni az A4 komponensre is, amelyből a vitatott díjszabásokat finanszírozták. A Semmítőszék ítéletét a Kiegyenlítési Alap jogi személyiségének elemzésére alapította, és az állami tulajdonra vonatkozó megállapítását ezért alkalmazni kell a Kiegyenlítési Alapnál letétbe helyezett valamennyi pénzösszegre nézve. Ugyanez igaz az Elsőfokú Bíróságnak arra a megállapítására is, hogy az állam ellenőrizni tudja a Kiegyenlítési Alap által kezelt forrásokat. Az A6 számla és az A4 komponens között csak a források felhasználásának a célja a különbség (az átállási költségek fedezése az A6 számla esetében, és a kedvezményezett díjszabások finanszírozása az A4 komponens esetében). Az A4 komponensből az szardíniai kedvezményezettek részére átutalt összegeket ezért állami forrásoknak kell minősíteni.

(137) Azon felül, hogy állami forrásokból lettek finanszírozva, a vitatott díjszabás az államnak tulajdonítható, mivel az intézkedések jogalapját a nemzeti törvényhozás és rendeletek, valamint az állami szervezeti és hatósági funkciókat ellátó AEEG határozatai képezték (51).

5.1.4. Hatás a kereskedelemre és a verseny eltorzítására

(138) Ami az intézkedések hatását illeti a tagállamok közötti kereskedelemre és a verseny ebből következő eltorzítására, nem vitás, hogy az érintett piacok (ólom, cink, ezüst, alumínium és klór/szóda) teljes mértékben nyitottak a versenyre. Ez önmagában is elég annak megállapítására, hogy a díjszabások kihatnak az Unión belüli kereskedelemre.

(139) A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettek és Olaszország által felhozott érvek, hogy t.i. a fémiparban (az érvelés kifejezetten nem említi a klórtermékeket) a díjszabásoknak nincs kihatása a kereskedelemre és nem torzítják el a versenyt, mert jelenleg nincs kereskedelmi forgalom a tagállamok között. Valószínűleg nem is lesz ilyen kereskedelmi forgalom, és az ipar különleges sajátosságai miatt a díjszabások nem károsítják meg a kedvezményezettek uniós versenytársait sem.

(140) Sem a Bizottság a határozataiban, sem a Bíróság az ítéleteiben nem fogadta el soha, hogy a tényleges kereskedelmi forgalom hiánya azt jelentené, hogy egy támogatási intézkedésnek nincs kihatása az Unió belső kereskedelmére. A Bíróság ítéleteiben következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy vállalkozás szubvencionálása akkor is hátrányosan hat ki az Unió belső kereskedelmére és torzítja a versenyt, ha a kedvezményezett vállalat maga nem is vesz részt az Unió belső kereskedelmében. Ha egy tagállam támogatást nyújt egy vállalkozásnak, ennek következtében fennmaradhat vagy növekedhet a hazai termelés, ami azt eredményezi, hogy a többi tagállamban letelepedett vállalkozások esélye kisebb arra, hogy termékeiket az adott tagállam piacára tudják exportálni (52).

(141) Ezen felül nem szokatlan a sablonos hivatkozás a csökkenő EU-termelésre, a nem Uniós országokból a növekvő importra és a tagállamok közötti korlátozott vagy nem létező kereskedelmi forgalomra: tipikusan így érvelnek azok a vállalatok, amelyek szerkezeti nehézségekkel küzdenek vagy nagy versenyhelyzeti nyomás nehezedik rájuk. Ezek a vállalatok különösen érzékenyek a tagállamoknak azokra az intézkedéseire, amelyekkel hazai iparuk versenyképességének helyzetén igyekeznek javítani.

(142) Az a tény, hogy Olaszország cink-, ólom- és ezüsttermelése túl szerény ahhoz, hogy a referenciaárra hátrányos hatást tudjon gyakorolni, e tekintetben irreleváns. Az a tény, hogy ezeknek a fémeknek olyan a referenciaára, amelyet nem egykönnyen befolyásolnak egyetlen tagállam termelési feltételei sem, nem jelenti azt, hogy nem jöhet létre verseny az EGT-ben letelepedett, és a fémek világpiacán értékesítő vállalkozások között. Elképzelhető, hogy a szardíniai kedvezményezettek részére nyújtott támogatás nem teszi lehetővé a számukra, hogy termékeik világpiaci árát csökkentsék, és kiszorítsák konkurenseiket a piacról, és hogy a többi európai termelő mindaddig bent marad az üzleti életben, amíg a világpiaci áron gazdaságosan tud eladni. Azonban az Olaszországban a támogatott villamos energia árak következtében elért profitok erősítik a társaságok általános értelemben vett versenyhelyzetét. Például a megnövekedett tőketartalékok felhasználhatók a versenytársak felvásárlására és a piaci részesedés növelésére. Ez az érvelés annál is inkább releváns, ha figyelembe vesszük, hogy egyes kedvezményezettek multinacionális társaságokhoz tartoznak (53).

(143) A kedvezményezettek állításával szemben, az a tény, hogy az Olaszországban az érintett szektorokban fizetett áramdíj összehasonlítható az európai versenytársak által fizetett átlagos villamos energia árával, nem bizonyítja azt, hogy más európai termelői érdekeket nem fenyeget az olaszországi díjszabás. Világosan kimondták a C-372/97 Olaszország felperesnek a Bizottság alperes ellen indított perében, hogy azok az egyoldalú intézkedések, amelyek egy tagállam versenyhelyzeti feltételeit közelíteni próbálják a többi tagállamban uralkodó körülményekhez, igenis befolyásolják a kereskedelmet (és ezért nem mentesülhetnek a szubvencióminősítés alól). Ezen felül, más tagállamokban érvényes villamos energia szolgáltatási szerződések vonatkozásában is felmerült az állami támogatás gyanúja, ezért a Bizottság mélyebb vizsgálatot indított el számos ilyen intézkedés vonatkozásában (54). Bár ezt a védekezést nem terjesztette elő Olaszország vagy az Alcoa, a Bizottság megítélése szerint célszerű felhívni a figyelmet arra a régi alapelvre, hogy az egyes tagállamokban alkalmazott törvénysértő támogatás nem jogosít fel más tagállamokat hasonló intézkedések elfogadására.

(144) Mindenesetre, a kedvezményezettek versenytársai által benyújtott panaszok jól jelzik, hogy a vitatott díjszabások igenis felvetnek versenyhelyzeti problémákat, és hátrányosan hatnak ki az Unió belső piaci folyamataira.

(145) Ezen felül Olaszország a 2004-es díjszabásokat nem jelentette be. A hatályos esetjog szerint, ha a támogatást nem jelentették be, a Bizottság nem köteles kimutatni az intézkedés kihatásait a versenyhelyzetre és a tagállamok egymás közti kereskedelmére: "Ha a Bizottságnak határozataiban be kellene mutatnia a már nyújtott támogatások tényleges hatását, akkor ez - azon tagállamok hátrányára, amelyek a támogatásokat a tervezeti szakaszban bejelentik - azokat a tagállamokat részesítené előnyben, amelyek úgy nyújtanak támogatásokat, hogy megsértik az [EK] Alapszerződés 93. cikkének (3) bekezdésében lefektetett bejelentési kötelezettséget" (55).

(146) Le kell vonni azt a következtetést, hogy a vitatott kedvezményes áramdíj a kedvezményezettek piaci versenypozícióját javítja az uniós versenytársakkal szemben. Az esetjog szerint ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy a Tagállamok közti kereskedelmet hátrányosan érinti és a versenyt torzítja (56).

5.1.5. Következtetések a támogatás meglétére

(147) A Bizottság megállapította, hogy a vitatott 2004-es és 2005-ös díjszabások állami támogatást valósítanak meg az EUMSZ 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, és csak akkor engedélyezhetők, ha az Alapszerződésben foglalt kivételek egyikére jogosultak lesznek. Ez a döntés konzisztens az Alcoa esetben hozott ítélettel, amely tulajdonképpen azonos díjszabásra vonatkozott.

5.2. Új támogatás vagy meglevő támogatás

(148) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 1. cikke tételesen felsorolja az összes szituációt, amelyben egy intézkedés meglevő támogatásnak minősül (57).

(149) Nem vitás, hogy az eljárás tárgyát képező vitatott intézkedések nem léptek hatályba, mielőtt Olaszország belépett volna az Unióba (a rendelet 1. cikke (b) pontjának i. alpontja), nem vélelmezték jóváhagyásukat arra tekintettel, hogy a Bizottság az előírt eljárási határidőn belül nem hozott határozatot (1. cikk (b) pontjának iii. alpontja), és nem vélelmezhető a támogatás megléte az elévülés lejárta miatt sem (1. cikk (b) pontjának iv. alpontja). Nem váltak támogatássá annak következtében sem, hogy a tagállam nem módosította a rendelkezéseit a közös piac fejlődése közben (az 1. cikk (b)pontja v. alpontjának első mondata).

(150) A fentiek értelmében a Bizottság a határozatában a vitatott díjszabásokat új támogatásnak minősítette.

5.3. A támogatás jogszerűsége

(151) Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében, a tagállamok támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló minden tervüket kötelesek bejelenteni, és tilos a javasolt intézkedéseket hatályba léptetni, amíg a bejelentési eljárás jogerős döntéssel le nem zárult.

(152) Mivel Olaszország elmulasztotta a 2004-es rendelet 1. cikkét bejelenteni, a 2004-es díjszabások törvénybe ütköző támogatást valósítanak meg.

(153) Azonban Olaszország hivatalosan bejelentette a 80/2005. törvény 11. cikkének (12) bekezdését, és nem léptette hatályba az intézkedést. Ezzel betartotta a szerződés 108. cikke (3) bekezdésében foglalt kötelezettségeit.

6. A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

(154) Az állami támogatás általános tilalmáról szóló EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alóli kivételként a támogatás csak akkor nyilvánítható összeegyeztethetőnek, ha az Alapszerződésben foglalt kivételek egyikére jogosult lesz.

(155) A 2004-es és 2005-ös díjszabások működési támogatást valósítanak meg. El kell utasítani Olaszországnak azt az igényét, hogy a 2005-ös díjszabásokat ne tekintsék működési támogatásnak, mert részét képezik a regionális támogatási stratégiának, és függvényei egy termelő beruházásnak. Még ha egy egyetértési jegyzőkönyv úgy rendelkezik is, hogy a kedvezményezetteknek bizonyos beruházásokat végre kell hajtaniuk, a 2005-ös kedvezményes díjszabásokban a támogatási komponens nem arányos része a rá jogosító kiadásnak, és nem függ a támogatás egy maximalizált mértékétől. Nincs arra utaló információ, hogy az intézkedés kielégíti a beruházási támogatás kritériumait, sem arra, hogy a támogatás ezzel arányos. Ehelyett, az intézkedést világosan a villamos energia fogyasztásához kapcsolták, és célja a villamos energia beszerzési költségeinek, vagyis az érintett vállalatoknál felmerülő működési költségeknek az enyhítése volt. Ezért ezt nem lehet beruházási támogatásnak magyarázni.

(156) A működési támogatás elvben is összeférhetetlen a belső piaccal. A C-86/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy "az érintett támogatás, amelyet különös feltételekhez kötés nélkül nyújtottak, kizárólag a felhasznált mennyiség alapján, az érintett vállalkozások számára nyújtott működési támogatásnak tekintendő, és, mint ilyen, hátrányosan, és a közérdeket sértően hatott ki a kereskedelmi feltételekre" (58).

(157) A T-459/93 sz. Siemens kontra Bizottság ügyben az Elsőfokú Bíróság felidézte azt az elvet, hogy "a működési támogatás, más szóval, a vállalkozás által egyébként normális esetben viselendő mindennapos vállalatvezetési, vagy a szokásos tevékenységhez kapcsolódó költségeket csökkentő támogatás, elvben nem tartozik a fenti 92. cikk (3) bekezdésének hatálya alá [ez a jelenleg hatályos EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése] ... Az ide vonatkozó esetjog szerint az ilyen támogatás hatása elvben a verseny eltorzítása azokban a szektorokban, amelyek részére nyújtották, miközben nem kevésbé képtelen, a valódi természeténél fogva, akárcsak egyik fent felsorolt célját is elérni".

(158) Ugyanakkor világosan meghatározták azokat a szituációkat, amelyek fennállása esetén nyújthatók működési támogatások. Működési támogatás nyújtható környezetvédelmi célokra a környezetvédelem céljaira nyújtható állami támogatásról szóló Közösségi iránymutatások alapján (59). A támogatott térségekben szintén engedélyezhető kivételes alapon a működési támogatás, mint regionális támogatás. A Bizottság megvizsgálta, hogy a vitatott díjszabások besorolhatók-e az egyik ilyen fenti kategóriába.

(159) A Bizottság megállapítja, hogy a díjszabások semmilyen környezetvédelmi célt sem szolgálnak, következésképpen nem engedélyezhetők környezetvédelmi támogatás jogcímen sem.

6.1. Összeegyeztethetőség az 1998. Évi Regionális Támogatási Iránymutatásokkal

(160) Kivételes esetben működési támogatás nyújtható a támogatásra jogosult támogatandó térségeknek az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt kivétel alapján. A szardíniai régió jogosult volt erre a támogatásra 2006 végéig. A Bizottság ezért megvizsgálta, hogy erre az időszakra engedélyezhetők-e a 2004-es és 2005-ös díjszabások a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás alapján.

(161) Az iránymutatás 4.15. pontja szerint működési támogatást kivételes esetben lehet nyújtani, amennyiben i. bizonyíthatóan hozzájárul a regionális fejlesztéshez, és a természete és ii. szintje arányos ahhoz a hátrányos helyzethez képest, amelyen enyhíteni kívánnak. A tagállamnak kell kimutatni a hátrányos helyzetét, és meg kell becsülnie a nagyságrendjét. Az iránymutatás 4.17. pontja szerint a működési támogatást korlátozott ideig és progresszíven csökkenő mértékben kell nyújtani.

(162) Az iránymutatás 2. pontja szerint "az egyetlen vállalkozásnak adott egyedi ad hoc támogatás folyósítása, vagy egyetlen tevékenységi területre korlátozott támogatás nagyban befolyásolhatja az érintett piacon zajló versenyt, a regionális fejlesztésre gyakorolt hatása pedig valószínűleg túl korlátozott. (...) Ebből kifolyólag a szóban forgó [a támogatás általános tilalmához képesti] eltéréseket általában csak olyan multiszektorális támogatási programok tekintetében lehet megállapítani, amelyek egy adott régióban az érintett ágazatokban tevékenykedő minden vállalkozás előtt nyitva állnak." Természetszerűleg nincs összhangban a regionális támogatás szellemével az olyan áramdíjszabás, amelyet szelektíven nyújtanak egyes szektorok néhány egyedi vállalkozása számára, mert annak multiszektorálisnak kell lennie. Mivel azonban az ad hoc regionális támogatás nyújtása nincs abszolút értelemben tiltva, a Bizottság megvizsgálta, hogy léteznek-e olyan kivételes körülmények, amelyek mellett garantálni lehet a díjszabás odaítélését.

(163) A Bizottság különös alapossággal vizsgálta meg a szardíniai villamosenergia-piac hiányosságait az Olaszország és a kedvezményezettek által benyújtott dokumentáció alapján, hogy megállapítsa, minősülhet-e hátrányos helyzetűnek a régió.

6.1.1. A szardíniai villamosenergia-piac az olaszországi kontextusban

(164) Az olasz villamosenergia-piac általában véve jelentős mértékben koncentrált, bár Észak-Olaszországban kisebb mértékben. Az ENEL az ország összes régiójában erőfölénnyel rendelkező szolgáltató, amely korábban monopolhelyzetben volt, kivéve Szardínián, ahol duopóliumot alkotott az E.ON-nal. Az ENEL jelentős piaci erővel rendelkezett, amelyről az olasz versenyhatóság megállapította, hogy számos esetben visszaélt a vele. Olaszországban a villamosenergia-árak általában magasak, mivel a termelés nagyrészt fosszilis üzemanyagokra (elsősorban földgázra) támaszkodik, az ország nem rendelkezik nukleáris kapacitással, és az Európa többi részével való hálózati összeköttetések telítettek.

(165) Szardínián, ahol az olaszországi energiakapacitás 4,1 %-a található (60), a villamos energiát elsősorban fosszilis üzemanyagokkal (szén, tüzelőolaj és finomítóból származó bitumen) működő hőerőművekben állítják elő. A sziget nem rendelkezik földgáz szállítására alkalmas infrastruktúrával.

(166) Szardínia nagy problémája a termelési túlkapacitás, ami elsősorban a rendszer magas költségű szegmensét (fűtőolajjal működő erőművek) jellemzi, és ami annak a meg nem valósult kormányprojektnek az eredménye, amelynek célja az volt, hogy Olaszország nehéziparát a szigeten koncentrálja, aminek következtében az ENEL túl sokat fektetett be a villamosenergia-erőművekbe. Eltekintve attól, hogy strukturálisan drágábbak, ezek az erőművek műszakilag gyorsan elavulnak. A megfigyelt időszakban a félsziget felé irányuló villamosenergia-kivitel a csekély összekapcsolódási kapacitás miatt szintén korlátozott volt, és telített is. (61).

(167) Két villamosenergia-vállalat, az ENEL és az E.ON birtokolja a szardíniai villamosenergia-szolgáltatás piacának 95 %-át (az E.ON mintegy 58 %-ot és az ENEL 42 %-ot). A villamosenergia-ágazatban jellemző versenyről végzett felmérés szerint (62) Szardínia a verseny szempontjából közösen erőfölénnyel rendelkező duopóliumnak tekinthető. A piaci koncentráció magas, bár nem itt a legmagasabb Olaszországban (63). Mivel az E.ON és az ENEL gyakorlatilag minden közepes és csúcsteljesítményű erőművet ellenőriz, minden idősávra vonatkozólag ez a két vállalat határozza meg az alkalmazandó árat. Mindazonáltal a szardíniai helyzet kevésbé súlyos a dél-olaszországinál, ahol minden idősávban az ENEL határozza meg az áramdíjakat (64).

(168) Olaszországban a villamos energia nagykereskedelmi ára Európában az egyik legmagasabb (65), és a Szardínián alkalmazott ár Olaszországban a legmagasabbak közé tartozik. 2007-ben, a nemzeti átlagár (PUN) 70,99 EUR/MWh volt, míg a szardíniai átlagár 75 EUR/MWh volt, amely csökkenést jelent a 2006-os 80 EUR/MWh árhoz képest (66). 2008-ban és 2009-ben tovább folytatódott a szardíniai regionális átlagárak emelkedésének trendje. 2009 első felében Szardínián az árak folyamatosan a nemzeti átlag felett voltak (106,60 EUR/MWh átlagár a 60,50 EUR/MWh árhoz viszonyítva).

(169) A kétoldalú egyezmények szerint a kedvezményes díjszabás kedvezményezettjei Szardínián 2004/2005-ben 60-65 EUR/MWh közötti nagyságrendű díjakat fizettek. Ezeket az árakat nem lehetett összehasonlítani az olasz kontinensen feljegyzett árakkal, mivel a Bizottságnak nem álltak rendelkezésére a vonatkozó adatok (Olaszország állítása szerint nem volt képes ezeket szolgáltatni - lásd a fenti (92) preambulumbekezdést). A kétoldalú szerződések keretében vásárolt energia ártrendjeire nézve a fenti, messzemenően reprezentatív ártrendek elemzése alapján feltételezhető, hogy a vizsgált időszakban a nagy energiafogyasztó vállalatok Szardínia szigetén a villamos energiát magasabb áron vásárolták, mint amelyet az olaszországi kontinensen fizettek érte.

(170) Összegzésül elmondható, hogy a szardíniai villamosenergia-piac számos problémával küzd, ezek a következők: magas árak, erős piac koncentráció, nagy erőfölénnyel rendelkező szolgáltatók, a piac magas költségű szegmensében termelési túlkapacitás, nem hatékony és elavult erőművek, a földgázhoz való hozzáférés és a hálózati összeköttetés hiánya. Valószínűleg ezeknek a problémáknak köszönhető, hogy a végfelhasználók, köztük a legtöbb energiát felhasználók is magasabb áramdíjat fizetnek.

6.1.2. A regionális hátrány fennállása

(171) Először is meg kell állapítani, hogy ezek a problémák regionális hátrányt eredményeznek-e, azaz hogy Szardínia gazdasági fejlődését súlyosan érintik-e. A C 34/02 esetben a Bizottság nem ismerte el, hogy az energiahálózati összeköttetés hiánya hátrányt okozott (67). Az a tény, hogy a kkv-ket kevésbé sújtják a magas villamosenergia-árak, mint a nagy energiafogyasztó vállalatokat, azt jelenti, hogy egyetlen ágazat érdekei nem azonosíthatók az egész régió érdekeivel. A Bizottság úgy véli, hogy Olaszország nem bizonyította elégségesen, hogy a szardíniai villamosenergia-piac állapota regionális hátrány.

(172) Ezért még akkor is, ha létezik regionális hátrány, a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatásokban megfogalmazott kritériumoknak is meg kell felelni. A Bizottság ennek megfelelően értékelte, hogy ezek a feltételek teljesültek-e.

6.1.3. A regionális fejlődéshez való hozzájárulás

(173) A támogatásnak fenntartható módon kell hozzájárulnia a régió fejlődéséhez, és arányosnak kell lennie azokkal a hátrányokkal, amelyeket enyhíteni kíván. Egy támogatott régió számára nyújtott működési támogatásokat nem lehet azért engedélyezni, egyetlen ágazat nehézségekkel küzd. Be kell bizonyítani, hogy azok tartósan hozzájárulnak a régió fejlődéséhez. A jelenlegi esetben ez valószínűtlen. Még akkor is, ha feltételezzük, hogy a szigeten bizonyos ipari termelőüzemek fenntartása hozzájárul a munkahelyek és egy ipari telep megtartásához, ezek a hatások nem lennének tartósak. Ha a magas villamosenergia-költségek képeznék Szardínia strukturális problémáját, ahogyan ezt Olaszország állítja, akkor a sok energiát igénylő iparágakban tapasztalt nehézségek ismét a felszínre kerülnének, amint a kedvezményeket megszűntetnék.

(174) Az olasz hatóságok a kedvezményeket ideiglenes intézkedésként jellemzik, amely a villamosenergia-termeléssel és a hálózati összeköttetéssel kapcsolatos aktuális projektek (a GALSI gázvezeték és a SAPEI tengerfenékkábel-rendszer) (68) megvalósulásával 2010-ben jár le. Olaszország azt állította, hogy a jobb hálózati összeköttetés az ezekre a társaságokra terhelt áramdíjakat le fogja vinni. A Bizottság úgy véli, hogy bár az új infrastruktúra csökkentheti vagy kiegyenlítheti az árkülönbségeket Szardínia és az anyaország között, azonban nem valószínű, hogy ezek a projektek felezni fogják a villamos energia árait, vagyis hogy arra a szintre hozzák, amellyel állítólagosan hosszú távon gazdaságos ipari tevékenységet lehet folytatni.

(175) A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a nagy fogyasztók villamosenergia-költségeinek csökkentésére irányuló állami támogatás nem ösztönzi a villamosenergia-szolgáltatókat arra, hogy a megrendelőik megtartása érdekében áraikat csökkentsék, és nem akadályozza meg a költségstruktúra romlását sem. Ehelyett a támogatás a villamosenergia-szolgáltatókat arra ösztönzi, hogy kihasználják piaci erejüket. Következésképpen még akkor is, ha a létező túlkapacitásra való tekintettel a nagyfogyasztó vállalatok versenyképes árra tudnának szert tenni, leszámítva a villamosenergia-szállítók piaci erejét (amelyeknek, Olaszország és a kedvezményezettek szerint, érdekükben állhat a magas árak fenntartása), a Bizottság úgy véli, hogy nem a kedvezményes díj tűnik a legalkalmasabb eszköznek e piaci erőfölény csökkentésére.

6.1.4. Arányosság

(176) A kedvezményezettek számára fizetett áramdíj-támogatást nem az alapján számították ki, hogy ellensúlyozzák a regionális aránytalanságot (azaz az Itáliai-félszigeten és Szardínián azonos vevőkategória esetén alkalmazott árak közötti különbséget), hanem a szardíniai árakat a kedvezményezettek uniós versenytársai által fizetett áramdíjakhoz igazították. A szardíniai kedvezményezettek számára megállapított árak rendkívül alacsonyak, feltétlenül alacsonyabbak az olasz félszigeten fizetett áraknál, amelyek az EU legmagasabb áramdíjai közé tartoznak. Ezért a díj nem arányos azokkal a regionális hátrányokkal, amelyeket állítólag enyhíteni szeretne.

(177) Ha ezzel a módszerrel számolják ki a támogatás összegét, akkor az intézkedés regionális célok helyett inkább iparpolitikai célokat szolgál. A kedvezmények iparpolitikai dimenzióit Olaszország valóban többször is hangsúlyozta beadványaiban.

6.1.5. Fokozatos csökkentés

(178) A regionális működési támogatásoknak fokozatosan csökkenő jellegűnek kell lenniük (lásd a Regionális Támogatási Iránymutatás 4.17. pontját). Mivel a frissítési mechanizmusok eltérnek a 2004-es és a 2005-ös kedvezményes díjszabások esetében, ezeket külön kellett értékelni.

(179) A 2004-es díjakat a tüzelőanyag-árak változásai alapján indexálták, és csak emelkedhettek vagy változatlanok maradtak. Olaszország szerint ez biztosította, hogy a támogatás fokozatosan csökkenthető volt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a fokozatos csökkentés követelménye csak akkor teljesül, ha a kompenzációs kifizetések - amelyek megegyeznek a támogatás tényleges összegével - az idő előrehaladásával garantáltan csökkennek. Nem elegendő, hogy a díj az idővel növekszik, mert a magasabb díjszabás természetesen magasabb összegű támogatást is jelent, ha időközben az érintett piac végfelhasználóira terhelt árak gyorsabban emelkedtek, mint a díjszabás. Az olasz módszer e tekintetben semmilyen garanciát sem tartalmaz (69).

(180) Ami a 2005-ös díjszabásokat illeti, a Bizottság megvizsgálta a 80/2005. sz. törvény 11. cikk (13) bekezdésével bevezetett indexálási mechanizmust az AEEG által a 217/05 határozatban kifejtett értelmezés szerint (lásd a (33) preambulumbekezdést). Az AEEG alkalmazandó szabályai szerint az áramdíjakat évente oly módon emelni kell, hogy tükrözze az uniós árak trendjét, de az emelés nem haladhatja meg a 4 %-ot. Olaszország szerint ez a mechanizmus biztosítja a folyamatos csökkentést.

(181) A Bizottság azonban úgy véli, hogy bár a névleges díjak meglehetősen korlátozott mértékben növekednek évente, ez nem jelenti azt, hogy a támogatás nettó összege - a kompenzációs kifizetésekben mérve - az idővel csökkenni fog.

(182) Ha elfogadjuk, hogy az energiatőzsdék árfolyamtrendjeit megfelelően reprezentálják a bilaterális szerződéses árak változásait, ahogy ezt Olaszország javasolta, a 2005-ös kedvezményes díjak csak akkor lennének fokozatosan csökkenőek, amikor az átlagos uniós árak leesnek (mivel a kedvezményes díjak nem csökkenhetnek, csak emelkedhetnek). Minden más esetben a kedvezményes díjak növekvő előnyöket közvetítenek (70). Mivel 2004-től legalább 2007-ig az EU átlagos áramdíjai erősen emelkedő tendenciát mutattak (évi 4 %-nál gyorsabban emelkedtek), a 2005-ös díjakban lévő támogatási összegnek is folyamatosan emelkednie kellett.

(183) Olaszország továbbá azt állítja, hogy a valóságban a bilaterális szerződésekben kevésbé emelkednek az árak, mint az energiatőzsdén, ezért a 2005-ös kedvezményes árak ténylegesen csökkenő tendenciájúak. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az értékelésre benyújtott indexálási módszer az energiatőzsdék árfolyam-változásain alapszik, és Olaszország nem szolgáltatott adatokat a kétoldalú szerződéses árak alakulását illetően. Ezért Olaszország nyilatkozata nem kellőképpen alátámasztott.

(184) A valóságban a Bizottság rendelkezésére álló korlátozott információ éppen az ellenkezőjét sugallja, vagyis, hogy a bilaterális szerződéses árak meredeken emelkedtek Szardínián (lásd pl. az Eurallumina nyilatkozatát, hogy 2005/2006-ban 80 EUR/MWh áramdíjat fizetett a szabadpiacon, szemben a 2004-es 65 EUR/MWh árral). Ha ilyen körülmények között alkalmazták volna a kedvezményes díjszabásokat, a kompenzációs kifizetések ebben az időszakban emelkedtek volna.

(185) Ezért sem a 2004-es díjszabás, sem a 2005-ös díjszabás nem teljesíti a fokozatos csökkentés követelményét.

6.1.6. Következtetések a regionális támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban

(186) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás tárgyát képező kedvezményes díjszabások nem összeegyeztethetők a regionális támogatással az 1998-as Regionális Támogatás Iránymutatása értelmében. Mivel Szardínia 2006. december végétől nem jogosult támogatásra a 107. cikk (3) bekezdésének (a) pontja értelmében, a támogatás összeegyeztethetőségét nem szükséges megvizsgálni a 2007-2013-as időszakra a Regionális Támogatási Iránymutatók alapján.

(187) A Bizottság hasonlóan negatívan foglalt állást 2005-ben az Eurallumina szardíniai energiaköltségeinek csökkentését célzó intézkedés tárgyában. A Bizottság megállapította, hogy a Regionális Támogatási Iránymutatás alapján nem volt engedélyezhető az a vitatott intézkedés, amely a nehézolajokra kivetett adó alól adott mentességet (71).

6.2. Az összeegyeztethetőséget illető további megfontolások

(188) Olaszország és az érintett vállalkozások terjesztették be, hogy a rendszerek a villamosenergia-piac hiányosságait szándékozott orvosolni, amelyen még nem voltak versenyképesek az árak. Úgy érveltek, hogy az energiaárak veszélyeztetik a nagy energiafogyasztású iparágak versenyképességét. Állításuk szerint a támogatásnak ösztönző hatása van, mivel ez nélkül a vállalatok bezárnának.

(189) A Bizottság nem fogadja el, hogy a pár iparvállalat részére nyújtott működési támogatás megfelelő intézkedés lenne a minden áramfogyasztót hátrányosan érintő helyi villamosenergia-piaci verseny hiányára.

(190) Az is megkérdőjelezhető, hogy a támogatás megfelelő és arányos eszköz-e annak a megakadályozására, hogy termelést az unión kívülre helyezzék. Nincs precedens sem a Bizottság határozatai, sem az Unió bírósági ítéletei között arra, hogy elfogadták volna ezt az érvet az állami támogatás nyújtásának megindokolására. A termelés részben vagy teljesen történő kiszervezése a társaságok üzleti stratégiájának részét képezi, és a Bizottság sohasem fogadta el, hogy ez a piac összeomlását jelentette volna. A Terni (72) és Alcoa (73) ügyekben a Bizottság kételkedését fejezte ki a hasonló érvekkel szemben, amikor a támogatási intézkedéseket össze kívánták kapcsolni az ipari termelésnek az EU-n kívülre történő kiszervezése megakadályozásának céljával.

(191) Arra is rá kell mutatni, hogy az olyan szakmai szervezetek, mint például a versenyképességgel, energiával és környezettel foglalkozó magas szintű csoport (74) eljárás során idézett következtetései nem azt vetik fel, hogy a magas energiaárak versenyképessége érdekében speciális állami támogatást kell nyújtani, hanem inkább, hogy az alkalmazott állami támogatások során teljes mértékben be kell tartani azok szabályait (75).

(192) A fentiek értelmében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vitatott 2004-es és 2005-ös díjszabások nem jogosultak az EUMSZ. 107. cikkében meghatározott kivételekre. Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kivételek sem alkalmazhatók, mert a támogatás nem szociális jellegű, nem természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítása szolgál, és nem a Németország felosztásából eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozására vonatkozik. Az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdésének b) és d) pontjában említett kivételeket sem lehet alkalmazni, mert az intézkedés nem egy közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításához vagy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez, vagy a kultúrát és a kulturális örökség megőrzésének előmozdításához nyújt támogatást. Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjában felsorolt eltérésre vonatkozóan a fenti (160)-(187) preambulumbekezdésben ismertetett elemzés bemutatta, hogy a támogatást nem lehet a rendkívül alacsony életszínvonalú vagy jelentős alulfoglalkoztatással küzdő térségek gazdasági fejlődését előmozdító támogatásként engedélyezni. Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjára tekintettel a működési támogatás elvben sem jogosít erre a kivételre, ahogy ezt a (155)-(158) preambulumbekezdések kimutatták, és a Bizottság sem tudott megállapítani egyetlen olyan különleges körülményt sem, amely indokolhatná ebben az esetben az ilyen támogatás nyújtását.

(193) A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy mind a 2004-es, mind a 2005-ös kedvezményes díjszabások összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

(194) Ennek a következtetésnek a levonása után a Bizottság nem vizsgálta a (31) preambulumbekezdésekben hivatkozott új támogatás, sem a régi összeegyeztethetetlen támogatás esetleges halmozódó hatását a Deggendorf ítéletre tekintettel.

7. VISSZAFIZETTETÉS

(195) A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen, jogellenes támogatás esetén a hatékony versenyt helyre kell állítani, kivéve, ha a visszafizetés ellentétes a közösségi jog valamely általános alapelvével.

(196) A jelen esetben csak a 2004-es díjszabásokra (C 38/A/04 ügy) vonatkozik a visszafizetés, mivel a 2005-ös díjszabásokat (C 13/06 ügy) nem vezették be.

7.1. A jogos elvárások és a közösségi jog egyéb olyan általános alapelvei, amelyek alkalmasak a támogatás visszafizetésének megakadályozására

(197) A hatályos esetjog szerint, amikor egy támogatást úgy vezetnek be, hogy arról a Bizottságot ezt megelőzően az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerint nem tájékoztatják, a támogatás kedvezményezettje nem hivatkozhat e támogatás szabályszerűségébe vetett jogos elvárásra (76). Egy gondos vállalkozás tudnia kell, hogy a bejelentési eljárás megtörtént-e, és hogy a támogatás törvényes-e.

(198) Mindazonáltal a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettje számára nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy olyan kivételes körülményekre hivatkozzon, amelyek jogszerű módon megalapozhatták elvárásait e támogatás szabályosságával kapcsolatban, és megtagadja annak visszafizetését (77).

(199) A 2004-es díjszabás kedvezményezettjei nem terjesztettek be ilyen irányú beadványt, sem a Bizottság nem állapított meg egyetlen kivételes körülményt sem, amely a kedvezményezetteket arra jogosította volna fel, hogy ilyen jogos elvárásra hivatkozzanak. Az 1996-os Alumix-határozat értelmében nem lehetett arra hivatkozni, hogy a kedvezményes díjszabások nem képezték állami támogatás tárgyát. A 2004-es nyitó határozat (lásd a (37) preambulumbekezdést) szerint a 2004-es vitatott díjszabásokhoz mintát szolgáltató kedvezményes díjszabászabás nem az eredeti Alumix-megállapodás volt, amelyről a Bizottság 1996-ban azt állapította meg, hogy nem minősült támogatásnak, hanem egy teljesen új intézkedés, amelyet az olasz hatóságok jelentősen módosítottak (különösen a finanszírozási mechanizmusában) (78) és időben kiterjesztettek. Ebben a helyzetben, egy gondos kedvezményezettnek ellenőriznie kellett volna az új intézkedés törvényességét.

(200) A Bizottság a továbbiak során megállapította, hogy a támogatás visszakövetelése nem ütközik a közösségi jog egyetlen általános alapelvébe sem.

7.2. A visszatérítendő összeg meghatározása

(201) A 2004-es rendelet 1. cikke alapján a Portovesme, az ILA és az Eurallumina vállalatok számára nyújtott jogellenes támogatás teljes összegét vissza kell fizetni kamatokkal együtt az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetének megfelelően (79).

(202) A visszatérítés célja, hogy a kedvezményezettek a jogellenes támogatás nyújtását megelőző versenyhelyzetét visszaállítsa. Ebben az ügyben a nyújtott előny mértéke a kedvezményes díjszabás és azon villamosenergia-díj közötti különbözet, amelyet a kedvezményezetteknek akkor kellett volna fizetniük a piacon, ha a vitatott kedvezményes díjszabások nem léteztek volna.

(203) Amikor a kedvezményes díjszabásokat bevezették, az összes érintett társaság kétoldalú szerződések alapján vásárolta a villamos energiát. Az állam beavatkozott, és a szerződésben megállapodott árakat a kompenzációs kifizetésekkel támogatta. A visszatérítendő összegek ezért az érintett időszak alatt a kedvezményezettek részére juttatott kompenzációs kifizetések összegével egyeznek meg (lásd a (29) preambulumbekezdést).

8. KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság úgy véli, hogy mind a 2004-es, mind a 2005-ös díjszabások működési támogatásnak minősülnek, így az állami támogatások EK-Szerződés által előírt általános tilalmától való eltérések egyike sem alkalmazható, ezért összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint jogtalanul bevezetett 2004-es díjak esetében minden további kifizetést meg kell szüntetni, a már folyósított támogatást pedig vissza kell fizetni. A visszatérítendő összeg a Kiegyenlítési Alap által a Portovesme, az ILA és az Eurallumina részére kifizetett kompenzáció teljes összege.

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésével összhang hivatalosan bejelentett 2005-ös díjak alkalmazása tilos,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) Az Olaszország által a 2005. május 14-i 80/2005. sz. törvénnyel törvényerőre emelt 2005. március 14-i 35. sz. törvényerejű rendelet 11. cikk (12) bekezdése értelmében a Portovesme Srl, az Eurallumina SpA, az ILA SpA, és a Syndial SpA részére nyújtani tervezett állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(2) Ennek megfelelően a támogatás nem fizethető ki.

2. cikk

Az Olaszország által a 2004. február 6-i miniszterelnöki rendelet 1. cikke alapján, az EUMSZ. 108. cikk (3) bekezdése megszegésével jogtalanul a Portovesme Srl részére juttatott 12 845 892,82 EUR, az Eurallumina SpA részére juttatott 5 208 152,05 EUR, és az ILA SpA részére juttatott 291 120,27 EUR állami támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

3. cikk

(1) Olaszország visszafizetteti a 2. cikkben említett, a kedvezményezettek számára kifizetett támogatást.

(2) A visszatérítendő összegeknek tartalmazniuk kell a kamatokat, attól az időponttól kezdődően, amikor az összegeket a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, tényleges visszafizetésük időpontjáig.

(3) A kamatot a 794/2004/EK rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) Olaszország e határozat elfogadásának időpontjától megszünteti az 1. cikkben említett támogatás még ki nem fizetett összegeinek nyújtását.

4. cikk

(1) A 2. cikkben említett támogatás visszafizettetésének haladéktalanul és hatékonyan kell megtörténnie.

(2) Olaszországnak biztosítania kell, hogy e határozatot a határozatról szóló hivatalos értesítés napjától számított négy hónapon belül végrehajtja.

5. cikk

(1) Az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül Olaszország a következő információkat nyújtja be a Bizottságnak:

a) a kedvezményezett által visszatérítendő teljes összeg (tőke és visszafizettetési kamatok);

b) a jelen határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott vagy tervezett intézkedések részletes ismertetése;

c) azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezett számára előírták a támogatás visszafizetését.

(2) Olaszország folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedések alakulásáról, amíg az 1. cikkben hivatkozott támogatás visszatérítése teljes mértékben be nem fejeződött. A Bizottság kérésére haladéktalanul tájékoztatást nyújt be az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Ezenkívül részletes tájékoztatást nyújt a kedvezményezett által már visszafizetett összegekről és a kamatokról.

6. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2011. február 23-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) HL C 30., 2005.2.5., 7. o., és HL C 145., 2006.6.21., 8. o.

(2) HL C 30., 2005.2.5., 7. o.

(3) 2009. november 19-i 2010/460/EK bizottsági határozat a C 38/A/04 (ex NN 58/04) és C 36/B/06 (ex NN 38/06) az Olaszország által az Alcoa Trasformazioninak nyújtott állami támogatásokról (HL L 227., 2010.8.28., 62. o.).

(4) HL C 145., 2006.6.21., 8. o.

(5) Portoscuso és San Gavino területén lévő erőművek vonatkozásában.

(6) A timföld köztes nyersanyagtermék, amelyet bauxitból állítanak elő, és az alumíniumkohászatban használják. Az Eurallumina termelésének nagy része az Alcoa közelében lévő olvasztókat látja el.

(7) Az díjszabási mechanizmust a 2004-2007-es szabályozási időszakban érvényes, villamos energia szállítására, elosztására, fogyasztásmérésére és értékesítésére vonatkozó, egységes szerkezetbe foglalt szabályainak a 73. cikke tartalmazza (Testo integrato delle disposizioni per l'erogazione dei servizi di trasmissione, distribuzione, misura e vendita dell'energia elettrica per il periodo di regolazione 2004-2007). Ezt a dokumentumot az AEEG készítette, és rendszeresen frissíti.

(8) A Kiegyenlítési Alap az 1948. január 26-i 98. sz. törvényrendelet által létrehozott állami szervezet; tevékenységét az AEEG-től kapott utasítások alapján végzi, és egyebek között kezeli a kedvezményes díjakkal kapcsolatos pénzforgalmat (elvonások begyűjtése és kifizetése a végső kedvezményezettek részére).

(9) A kedvezményezettek megszűntethették meglevő szállítási szerződéseiket és közvetlenül fordulhattak az Egyetlen Vevőhöz (Acquirente unico), egy olyan állami tulajdonban levő testülethez, amely a nagykereskedelmi villamosenergia-piaci vevők igényeit igyekezett kiszolgálni a lehető legjobb beszerzési árak mellett. Ha a kompenzációs kifizetés egy kedvezményezettje elhatározta, hogy ehhez a rendszerhez csatlakozik, az Állam az Egyetlen Vevő árát vette hivatkozási alapul a kompenzációs kifizetések kalkulációjánál. Ezt a megoldást azért vezették be, hogy a rendszernek a lakosságot terhelő költségeit a minimumra csökkentsék, mivel ez gátolta a kedvezményezetteket abban, hogy kedvezőtlen szállítási szerződéseket kössenek saját áramszolgáltatóikkal (aminek eredménye a magasabb kompenzációs kifizetés lett volna). Mindazonáltal szabadon lehetett választani: a kedvezményezettek nem voltak kötelesek az egyetlen vevőhöz fordulni a kompenzációs kifizetések megkapása érdekében.

(10) Az olasz elektromos energia általános díjszabása, amely tükrözi az energia előállítási költségeinek áthárítási mechanizmusát a végfogyasztókra, díjszabási komponensekre oszlik. Mindegyik komponens meghatározott költségeket finanszíroz. Az A2 komponens, például, finanszírozza a leállított nukleáris erőművek szétszerelési költségeit, míg az A3 komponens finanszírozza a megújuló energia-termelő telepeket. Az A4 komponens kedvezményes villamos áram-díjakat finanszírozott. Minden végfelhasználó számlája ilyen összetételű.

(11) Az AEEG 2004. december 17-én kelt levele a gyártási tevékenységekkel foglalkozó minisztériumnak. Az elérhető információk alapján a 2004-es rendeletet azonban az olasz hatóságok nem helyezték hatályon kívül.

(12) Ez a kitétel valószínűleg az EU/EGT-piacra hivatkozik.

(13) Ez a szakasz kiterjesztette az Alcoa és Terni díjszabásokat 2010-ig.

(14) Az ügy száma R.G. 2317/2005.

(15) Különösen a 79/1999. sz. jogalkotói rendelet, amely a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december19-i 96/93/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 27., 1997.1.30., 20. o.) hajtotta végre.

(16) A 2005. december 7-i C 2005/4436/06. sz. és a 2007. február 7-i C/2007/286/3. sz. bizottsági határozat.

(17) A Bizottság C(2004) 4329. sz., 2004. november 16-i határozata (HL C 30., 2005.2.5., 7. o.).

(18) HL C 288., 1996.10.1., 4. o.

(19) HL C 74., 1998.3.10., 9. o., 4.15. - 4.17. pont, módosítva (HL C 258., 2000.9.9., 5. o.).

(20) HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

(21) Különösen, az olasz hatóságok úgy érveltek, hogy a nagy energia-felhasználók számára az árakat kétoldalú tárgyalások során állapították meg, és ezért ezek nem tartoznak a közüzemi szektorba. Ez azt jelentette, hogy nem volt módjuk meghatározni a kedvezményezettek által fizetett áramdíjakat, sem azokat, amelyeket versenytársaik fizettek Olaszország más régióiban.

(22) HL C 54., 2006.3.4., 13. o.

(23) A C 80/01. sz. ügy, (timföld-ügy, a Bizottság 2006/323/EK. határozata) Az ügy a Szardínián, Gardanne-ban (Franciaország), és Shannonban (Írország) a timföldgyártáshoz felhasznált nehézolajra kivetett közvetett fogyasztási adók alóli kivételekre vonatkozott.

(24) A Bíróságnak a C-355/95. sz. Deggendorf-i Textilgyár kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT1997., I-2549. o.)

(25) Lásd a jelen határozat (9) preambulumbekezdését.

(26) Alumíniumérc, a timföldgyártás nyersanyaga.

(27) A jelen határozat meghozatalának időpontjában az Eurallumina már több mint egy éve le volt állítva, és a dolgozók cassa integrazione munkanélküli segélyt kaptak.

(28) COM(2004) 863 végleges dokumentum.

(29) C-379/98. sz. ügy (EBHT2001., I-2099. o.).

(30) Olaszország azt feltételezte, hogy ezeket az infrastrukturális beruházásokat megépítik 2007-ben. A C 13/2006 és C 36b/2006 ügyek szövegében Olaszország ezt meghosszabbította 2010-re. A jelen határozat elfogadásakor a GALSI gázvezetéket még nem építették meg (a várakozások szerint 2014-ben adják át), és a SAPEI kábelvezeték is csak részben üzemképes.

(31) A versenyképességgel, energetikával és környezetvédelemmel foglalkozó magas szintű csoport első jelentése, Adalék a Versenyképességi, Energetikai és Környezetvédelmi Politikák Integrált Megközelítéséhez, http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sustainable-business/policy-integration/high-level-group/reference-material/index_en.htm. A magas szintű csoport egy fórum volt, amelyben a Bizottság képviselői és üzletemberek vettek részt.

(32) A magas tartalékszintet (a hálózati fogyasztás 80 %-át) a 2000. augusztus 7-i miniszteri rendelet rögzítette.

(33) A számadatot úgy kapták meg, hogy a kb. 26 EUR/MWh-s kedvezményes árhoz hozzáadták a 37 EUR/MWh-s kompenzációs kifizetést.

(34) Lásd például a Holland üvegházi termelők esetében hozott 1985. február 13-i 85/215/EGK határozatot az üvegházi termelők kedvezményes áron történő hollandiai földgázvásárlása tárgyában (HL L 97., 1985.4.4., 49. o.). Annak érdekében, hogy megállapíthassa az egyes gázárakba beépített előnyök meglétét, ebben az esetben a Bizottság a tényleges piaci feltételeket vette figyelembe és a piacgazdasági szereplők tesztjét alkalmazta.

(35) Lásd például a Bíróságnak a C-372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét (EBHT2004., I-3679. o., 67. pont).

(36) Az első liberalizációs irányelvet, a 96/92/EK irányelvet, Olaszország a 79/1999. sz. rendelettel vezette be (lásd a 15. lábjegyzetet).

(37) T-332/06 sz. Alcoa Trasformazioni ügy (EBHT 2009., II-29. o.) (fellebbezés alatt).

(38) A Bíróságnak a C-241/94. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1996., I-4551. o., 34. pont.)

(39) Lásd például a PreussenElektra fent idézett példáját az 58. pontban.

(40) Lásd például a Bíróságnak a C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság (Stardust Marine) ügyben hozott ítéletét (EBHT 2002., I-4397. o., a 24. pont).

(41) Lásd a Bíróságnak a C-78/76. sz. Steinike & Weinlig ügyben (EBHT 1977., 595. o.), és a 47/69 sz. French textiles ügyben hozott ítéletét (EBHT1970., 487. o.)

(42) Lásd a 29. lábjegyzetet.

(43) A Bíróságnak a C-345/02. sz., a Pearle és mások ügyben hozott ítélete (EBHT2004., I-7139. o.)

(44) Az Elsőfokú Bíróságnak a T-136/05. sz., Earl Salvat kontra a Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 2007., II-4063. o., 137-165. pont).

(45) A Bíróságnak az 57/86. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1988., 2855. o., 12. pont); a PreussenElektra fent idézett ügyében hozott ítélete; valamint a C-126/01. sz. Gemo ügyben hozott ítélete (EBHT 2003., I-13769. o., 23. pont).

(46) Lásd a fent idézett Stardust Marine, Pearle, és Earl Salvat ügyben hozott ítéleteket.

(47) A Bíróság ítélete a C-206/06. sz., az Essent Netwerk Noord felperesnek az Aluminium Delfzijl alperes ellen indított perében [2008] ECR I-5497, 69. és 70. pont.

(48) A Bizottság C(2004) 4333. sz., 2004. december 1-jei határozata, N 490/2000. sz. eset: Olaszország - a villamos energiaszektor átállási költségei.

(49) A T-25/07 Iride esetben hozott ítélet [2009] ECR II-245, 39. pont.

(50) Lásd az Iride fent idézett példáját az 28. pontban.

(51) Lásd a Bíróság ítéleteit a 303/88. sz., Olaszország felperesnek a Bizottság ügyben hozott ítélet[1988] ECR 1433, és a 47/69. sz., Franciaország felperesnek a Bizottság ügyben hozott ítélet[1970] ECR 4393; lásd még az ElsőfokúBíróság ítéletét a T-351/02. sz. Deutsche Bahn felperesnek a Bizottság ügyben hozott ítélet [2006] ECR II-1047.

(52) A Bíróság ítélete az 102/87. sz., a Franciaország felperesnek a Bizottság ügyben hozott ítélet[1988] ECR 4067, 19. pont; és a C-305/89. sz. Olaszország felperesnek a Bizottság ügyben hozott ítélet[1991] ECR I-1603 esetben, 26. pont.

(53) A Portovesme tulajdonosa a multinacionális Glencore. Az Eurallumina tulajdonosa az orosz Rusal társaság.

(54) Lásd például a Bizottság határozatait, melyekben eljárásokat indított a szabályozott áramdíjak tekintetében Franciaországban (C 17/07 sz. ügy, a Bizottság 2007. június 13-i C/2007/2392. sz. határozata, HL C 164., 2007.7.18., 9. o.) és Spanyolországban (C 3/07 sz. ügy, a Bizottság 2007. január 24-i C/2007/123/3. sz. határozata, HL C 43., 2007.2.27., 9. o.).

(55) A Bíróságnak a C-301/87. sz., a Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1990., I-307. o., 32. és 33. pont; az Elsőfokú Bíróságnak a T-214/95 Vlaams Gewest kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1998., II-717. o., 67. pont); és a T-298/97, T-312/97, T-313/97, T-315/97, T-600/97 - 607/97, T-1/98, T-3/98 - T-6/98 és T-23/98 sz. Alzettaés társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélete (EBHT 2000., II-2319. o., 79. pont).

(56) Lásd pl. a Bíróságnak a C-730/79. sz. Philip Morris kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét (EBHT1980., 2671. o., 11. pont), és az C-393/04 és C-41/05 Air Liquide Industries kontra Ville de Seraing and Province de Liège egyesített ügyben hozott ítáletét (EBHT 2006., I-5293. o.)

(57) HL L 83., 1999.3.27., 1. o. A rendelet 1. cikk (b) ponjtának v. alpontjának második mondata így hangzik: "Egyes intézkedéseknek egy tevékenység közösségi jog általi liberalizálását követő támogatássá válása során az ilyen intézkedések a liberalizációra megállapított időpontot követően már nem minősülnek támogatásnak".

(58) EBHT 1990., I-3891. o.; lásd még a C-301/87. sz. a Franciaország kontra Bizottság ügyet (EBHT1990., I-307. o. 50. pont).

(59) HL C 37., 2001.2.3., 3. o., és HL C 82., 2008.4.1., 1. o.

(60) Forrás: Indagine conoscitiva sullo stato della liberalizzazione dei settori dell'energia elettrica e del gas naturale, 2005. május.

(61) Jelenleg Szardínia egy elavult 270 MWh-nyi kapacitású összeköttetéssel kapcsolódik az Itáliai-félszigethez (SACOI). 2009-ben üzembe helyezték az új távvezeték, a SAPEI első szakaszát.

(62) A Bizottság Közleménye - Vizsgálat az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatról (Zárójelentés), SEC(2006) 1724, COM(2006) 851 végleges.

(63) Szardínián a HHI-index 3 000 és 3 500 között változik. Az ország déli részén ez azonban magasabb.

(64) Szardínián az E.ON az idő 67 %-ában, az ENEL pedig a 29 %-ában határozza meg az árakat. A szomszédos régiók tekintetében elmondható, hogy a Macrosud-Sardegna makrozónában az ENEL az idő 63 %-ában határozza meg az árakat. A MacroSud régióban valamennyi idősávban az ENEL határozza meg az árakat.

(65) 2007-ben például az IPEX-en (az olasz villamosenergia-tőzsdén) jegyzett olasz nagykereskedelmi átlagár (a másnapi piac alapértékéhez viszonyítva) 70,99 EUR/MWh volt, míg az EEX-en (a német tőzsdén) jegyzett ár 37,97 EUR és a Powernext-en (francia tőzsdén) 40,78 EUR volt.

(66) Az AEEG 2008. éves jelentése, a GME tőzsdemenedzsertől kapott adatok alapján.

(67) A Bizottság C (2002) 3715. sz., 2002. október 16-i határozata, szardíniai régió: intézkedések a kis- és közepes vállalkozások energiaköltségeinek csökkentésére (HL C 132., 2002.6.4., 6. o.).

(68) A dokumentum írása idején (2010. december), a SAPEI kábel már részben működött, a GALSI gázvezeték működtetését pedig 2014-re tervezik.

(69) Meg kell jegyezni, hogy a piaci árfolyamok változásai nem csak a tüzelőanyagárak változásaival függnek össze. Más tényezők is okolhatók a piaci árak növekedéséért: Szardínia esetében például az érintett piaci szereplők erőfölénye, a kereslet és kínálat közötti kiegyensúlyozatlanság és az összeköttetési problémák. Az olasz módszer nem biztosítja, hogy a támogatás tényleges összege idővel csökkenni fog, sem azt, hogy stabil marad.

(70) A díjak által biztosított előny akkor is konstans módon emelkedik, ha az átlagos uniós árak emelkedése 4 %-nál kevesebb. Például amikor a kedvezményes ár 30 EUR/MWh volt, Európában pedig az átlagos áramdíj 60 EUR/MWh (kompenzációs kifizetés: 30 EUR), az átlagos uniós ár 3 %-os növekedése (ami 61,8 EUR-t jelent) 30,90 EUR aktualizált díjat jelentene. Az új kompenzációs ár tehát 61,80 - 30,90 = 30,90 EUR/MWh, ami magasabb támogatási összeg.

(71) Az Alumina-ügy, a 2005. december 7-i 2006/323/EK bizottsági határozat.

(72) A Bizottság 2007. november 20-i határozata az Olaszország által a ThyssenKrupp, a Cementir és a Nuova Terni Industrie Chimiche számára nyújtott állami támogatásról szóló C 36/A/06 ügyben, 144. és 145. pont. A határozatot a Törvényszék a T-53/08, 62/08, 63/08 és 64/08 ügyekben hozott ítéletében helyben hagyta, a fellebbezés elbírálása folyamatban van.

(73) Lásd a 244. pont 3. lábjegyzetben hivatkozott határozatot.

(74) Lásd a 31. lábjegyzetet.

(75) Például a 2007. februári harmadik jelentésében a Magasszintű Csoport megállapítja, hogy "ebben a kontextusban az ösztönző intézkedések, úgymint az általános célú támogatások és az állami támogatások, szükséges politikai célú eszköznek bizonyulnak. Ezek az eszközök elősegíthetik a felelős társadalmi és környezeti viselkedést, a társadalmi kohéziót, a fenntartható fejlődést és a kulturális sokszínűséget. Ezeket azonban kizárólag a piac egyértelműen nem megfelelő működése esetén lehet alkalmazni, miután megbizonyosodtak arról, hogy a támogatás a legalkalmasabb eszköz egy egyértelműen megfogalmazott közérdekű célkitűzés megvalósítására, és a ezek nem torzítják a versenyt, és nem károsítják a környezetet [...] Viszont be kell avatkozni, ha ezek a támogatások más politikai célokat veszélyeztetnek, mint pl. az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia, az energiapiacok megfelelő működése és a nyersanyagokhoz való hozzáférés, eredeti célkitűzésüket nem tudják megvalósítani" (http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sustainable-business/policy-integration/high-level-group/reference-material/index_en.htm).

(76) A Bíróságnak a C-24/95. sz. Alcan Deutschland ügyben hozott ítélete (EBHT1997., I-1591. o., 25., 30. és 31. pont), és a kapcsolódó C-183/02 P és C-187/02 Demesa és Territorio Histórico de Álava kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT2004., I-10609. o., 45. pont).

(77) A Bíróságnak a C-5/89. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT1990., I-3437. o., 16. pont).

(78) Míg az eredeti Alumix díjszabást közvetlenül az állami tulajdonban levő ENEL energia-szolgáltató nyújtotta, amelyet racionális piaci szereplőként tevékenykedőnek minősítettek az Alumix-díjon történő villamos energia eladásánál, a 2004-es díjszabást az állam adójellegű járulékból támogatta.

(79) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.