241/D/2010. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezéseinek, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.517/2008/19. számú jogerős ítéletének alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 187. § (1) bekezdés c) pontja és 237. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.517/2008/19. számú jogerős ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.517/2008/19. sz. jogerős ítéletével szemben, és kérte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 187. § (1) bekezdése c) pontjának és a 237. § (4) bekezdésének a megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben visszamenőleges hatállyal történő alkalmazási tilalom kimondását. Az indítványozó jogi személy és II. r. alperes egy, vele szemben 2000-ben indult, 275.000.000. forint összegű megbízási díj megfizetése iránti perben. Ennek során az elsőfokú bíróság ugyanabban az évben végzéssel biztosítási intézkedés címén elrendelte az indítványozóval szemben azonos összegű pénzkövetelés biztosítását, melynek a megszüntetését az indítványozó - állítása szerint - többször kérte, de kérelmeit "az eljáró bíróságok rendre elutasították".
Az ügyet a Fővárosi Ítélőtáblának az alkotmányjogi panasszal támadott, fent említett ítélete zárta le jogerősen.
Az indítványozó kérte indítványa utólagos normakontroll keretében történő elbírálását, amennyiben az az alkotmányjogi panasz feltételeinek nem felelne meg.
A Vht. kifogásolt rendelkezései alapján biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt keresetet indítottak és egyúttal igazolták a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát. A biztosítási intézkedés elrendelését követően a pénzösszeget a végrehajtó letéti számláján kell elhelyezni, amely után a végrehajtó nem fizet kamatot. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdése], mert a peres fél számára nem látható előre és nem kalkulálható - pervesztessége esetén - a ténylegesen fizetendő összeg mértéke. Hivatkozik a tulajdonjog sérelmére [Alkotmány 13. § (1) bekezdése] is, mert véleménye szerint egy elhúzódó peres eljárás alatt a végrehajtói letéti számlára befizetett vagyon az infláció következtében elveszíti reálértékét, amely az érintett adós vagyonának a csökkentését eredményezi. Érvelése szerint sérül továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalma [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése], mert a jogalkotó önkényes különbséget tesz a - szerinte - egyébként homogén csoportot alkotó peres felek között akként, hogy a végrehajtói letétbe tételre kötelezett fél vagyona után nem jár kamat, míg a biztosítási intézkedést kérő peres fél követelése után késedelmi kamatra lesz jogosult.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Vht. támadott rendelkezései:
"187. § (1) Biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi bíróságnál
(...)
c) egyéb keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták."
"237. § (4) A letéti számlán elhelyezett pénzösszeg után a végrehajtó kamatot nem fizet, őrzési díjat és költséget nem számíthat fel."
III.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondj a: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
1.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozatát 2009. december 1. napján vette kézhez, és indítványa 2010. január 29-én, azaz határidőn belül érkezett az Alkotmánybíróságra.
1.2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag az azzal megtámadott, a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket a jogerős ítélet egyáltalán nem is tartalmazza, sőt, megállapította, hogy mellőzi a rendelkezést az indítványozónak az elsőfokú bíróság által elrendelt, majd foganatba vett biztosítási intézkedés megszüntetése iránti kérelme tárgyában, minthogy az "a [Vht.] által szabályozott, a végrehajtási eljárást érintő, az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó kérelem".
Ennek megfelelően, a támadott jogi rendelkezések alkalmazásának a hiánya miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (1.12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
2. Az utólagos normakontrollra irányuló indítványában az indítványozó ugyanezen jogi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
2.1. A jogbiztonságnak a Vht. két támadott rendelkezése által okozott sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a biztonsági intézkedésre kötelezett peres fél számára kalkulálhatatlanná teszi "az általa - pervesztessége esetén - ténylegesen fizetendő összeg mértékét". Az indítványozó a két támadott rendelkezés általa vélt alkotmányellenességét nem külön-külön, hanem együttes érveléssel támasztotta alá.
Az Alkotmánybíróság figyelembe veszi, hogy a biztosítási intézkedés végrehajtása különleges végrehajtási eljárás, melynek célja még nem a követelés kielégítése, hanem csak olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később, a megfelelő időben a követelés kielégíthető legyen. Biztosítási intézkedést el lehet rendelni többek között akkor, amikor a jogvitás eljárásban még nem hoztak határozatot, de a követelés iránt már indítottak a Vht. 187. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti keresetet, ha egyúttal a követ el és létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták.
A biztosítási intézkedés elrendelésének két feltétele van. Egyrészt, hogy valamely - bírósági végrehajtási útra tartozó - követelés olyan stádiumban legyen, amelyben egyelőre még nem elégíthető ki. A jelen indítvány kapcsán ez azt jelenti, hogy a biztosítási intézkedésre a követeléssel kapcsolatos jogvita eldöntésével párhuzamosan kerül sor. A biztosítási intézkedés elrendelésének másik feltétele az, hogy a biztosítandó követelés későbbi kielégítése veszélyben legyen, ami a bíróságtól több feltétel körültekintő megvizsgálását kívánja. Ezért indokolt, hogy a bíróság ilyenkor végzést hoz, amellyel a követelés biztosítása tekintetében állást foglal - ez közvetve a követelés alapossága tekintetében való állásfoglalást is jelentheti -, és egyúttal a biztosítási intézkedés végrehajtását is elrendeli.
Mindebből az következik, hogy a biztosítási intézkedés elrendelésének éppen az a fő rendeltetése, hogy biztosítsa az egyébként később bíróság által jogerősen és összegszerűen pontosan megállapítandó követelés kielégítését, az indítványozó által állított - a per kimeneteléből eredő - úgymond jogbizonytalanság nem a jogalkotással, hanem a jogalkalmazással függ össze. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2.2. Az indítványozó szerint a Vht. 237. § (4) bekezdése azért sérti a tulajdonhoz való jogot, mert a biztosítási intézkedés tűrésére kötelezett peres fél által a végrehajtói letéti számlán elhelyezett pénzösszeg után a végrehajtó kamatot nem fizet, ami egy elhúzódó per esetében az infláció következtében csökkenti a kötelezett vagyonának reálértékét.
Az Alkotmánybíróság már a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatában leszögezte, hogy az Alkotmány 13. §-a "a tulajdon értékállóságát sem garantálja alkotmányosan. A tulajdon értékcsökkenése gazdasági, konjunkturális, inflációs vagy egyéb okok miatt, nem azonos a tulajdon elvonásával." [ABH 1993, 196, 202, a megállapításait később az 1101/B/1998. AB határozat is irányadónak tekintette (ABH 2002, 909, 912.)] A jelen ügyre vonatkozóan még megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a biztosítási intézkedés elrendelése éppen a tulajdonvédelmet szolgálja, nevezetesen a pénzkövetelés jogosultja tulajdonának a védelmét. Mindebből következően az, hogy az elrendelt biztosítási intézkedés nyomán a végrehajtói letéti számlára befizetett összeg kamatozására vonatkozó konkrét szabályozási mód alkalmas-e az adós vagyona értékállóságának inflációs körülmények közötti megőrzésére - szélsőséges eseteket leszámítva -, nem alkotmányossági kérdés. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a pénzösszeg biztosítási intézkedés nyomán végrehajtási letéti számlán való elhelyezésének és tartásának nem funkciója annak kamatoztatása a biztosítási intézkedés tűrésére kötelezett peres fél javára. A kamat - általános értelemben - az idegen pénz (tőke) használatáért járó ellenérték. A bíróság a bírósági letétbe helyezett pénzt nem használja, azt egy speciális számlán köteles elhelyezni. A törvény szabályai szerint igaz ugyan, hogy a bírósági letét után kamat nem jár, de őrzési díjat és kezelési költséget sem kell fizetni. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a támadott jogi rendelkezés vonatkozásában nem állapította meg a tulajdonhoz való jog sérelmét és az indítványt ebben a részében is elutasította.
2.3. Az indítványozó állította, hogy a Vht. 237. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. Vélekedése szerint a jogalkotó önkényes különbséget tesz a - szerinte - egyébként homogén csoportot alkotó peres felek között akként, hogy a végrehajtói letétbe tételre kötelezett fél vagyona után nem jár kamat, míg a biztosítási intézkedést kérő peres fél követelése után késedelmi kamatra lesz jogosult.
Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH 1990, 46, 48.) A mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.] Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.]
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. "Nem jelent tiltott diszkriminációt a különböző státusú csoportok [...] jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés a különböző státus következménye." [1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 551, 552-553.; 269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 747, 749-750.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.]
Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy a Vht. támadott 237. § (4) bekezdése eredményezi-e az indítványozó által állított önkényes megkülönböztetést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabály kizárólag az adósok által a végrehajtói letéti számlán elhelyezett pénzösszegre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést a végrehajtó számára, a biztosítandó pénzkövetelés jogosultjaira nézve nem. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az adós, illetve a hitelező - jelen ügyben alperes, illetve felperes - pozíciójában levők szükségszerűen nem tartoznak azonos csoportba. Következésképpen a Vht. 237. § (4) bekezdése és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése között - az indítványozó által állított - érdemi összefüggés nincs. Az érdemi összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.], az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében, mint megalapozatlant, elutasította.
Budapest, 2011. június 7.
Dr. Paczolay Péter s.k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s.k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró