BH 2017.9.299 A felperes pályázati írásművének az alperes számítógépén való rögzítése, tárolása és annak az elektronikus levelező rendszeren való továbbküldése többszörözéssel megvalósítja a mű felhasználását, ezért a szerzőijog-sértés a mű jogosulatlan felhasználása folytán megállapítható [1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 16. §, 18. §, 94. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes 2012 márciusában a Szent B. Kórház-Rendelőintézet főigazgatói állására kiírt pályázaton indultak. A felperes 2009-től töltötte be ezt a tisztséget a pályázat kiírása idején. A 2012-es pályázat elkészítéséhez felhasználta a 2009. évi pályamunkáját. A pályázathoz csatolta a 2012-es második tanulmányt, amelyet az általa létrehozott "St B. Kh-SZAKMAI Program 120424 work" word formátumú dokumentumba mentett el a munkahelyi számítógépén.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes megsértette szerzői jogait azzal, hogy a pályázatának részét képező tanulmányába az engedélye nélkül szó szerint átmásolt olyan részeket, amelyeket korábban a saját főigazgatói pályázatához készített, továbbá engedélye nélkül többszörözte a főigazgatói pályázatához készített művét. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, elégtétel adására, valamint 500 000 forint nem vagyoni kára és kamatai megfizetésére kötelezését.

[3] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Vitatta, hogy a neki tulajdonított pályázat tőle származna, állította ugyanakkor, hogy a saját pályázati anyaga már nem áll rendelkezésére. Védekezése szerint a pályázat elkészítése során mindketten azonos alapokból indultak ki és azonos forrásmunkákat használtak fel. Valótlanul állította a felperes, hogy saját anyaga elkészítéséhez a pályázatát használta fel.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2012. április 17. napján a felperes által készített "St B. Kh-SZAKMAI Program 120412.doc" fájlt internetes e-mail-formában kolléganőjének megküldte a felperes engedélye nélkül, így azt felhasználta, megsértette a felperes szerzői jogait és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 15 nap alatt a www.medicalonline.hu internetes újság belföldi hírek rovatában 11 betűmérettel, Times New Roman betűtípussal, az ott szokásos cikk formátumban, továbbá a Népszabadság napilapban 108 × 48 mm-es méretben fizetett hirdetésként egy alkalommal tegye közzé az ítélet rendelkező részének megállapításra vonatkozó részét, továbbá 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kárt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[5] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a perben nem volt vitatott, hogy a perbeli pályamunka a szerzői jog hatálya alá tartozik. A felperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy az általa csatolt dokumentumot nyújtotta be pályázataként az alperes, így nem volt megállapítható, hogy a sérelmezett mű átdolgozása megtörtént-e. Ezért az átdolgozás megállapítására irányuló kereset nem alapos. A perben kirendelt informatikai szakértő ugyanakkor a törölt tartalmak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes rendelkezett a felperes pályázati tanulmányának valamely .doc kiterjesztésű verziójával. A levelezésben talált egy 2012. április 17-én 16 óra 37 perckor az alperes által B. K.-nak küldött e-mailt, amely csatolt fájlként tartalmazta a "St B. Kh-SZAKMAI Program 120412.doc" dokumentumot. Ebben "András" aláírással "küldöm a főig. pályázatát" szöveggel küldték tovább a dokumentumot. Ez a művelet az e-mail technikai tulajdonságainak megfelelően a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 18. § (2) bekezdése szerinti többszörözésnek minősül. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította, a b) pont szerint az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a c) pont alapján elégtétel adására kötelezte. Az elsőfokú bíróság az alperes eljárásával összefüggésben igazoltnak találta a felperes szakmai előmenetelét hátrányosan érintő és a nem vagyoni kárpótlást megalapozó hátrány bekövetkezését, amelyre tekintettel az alperest az Szjt. 94. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése és 355. § (1) és (4) bekezdései alapján nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.

[6] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.

[7] A másodfokú bíróság a felperes csatlakozó fellebbezését, amelyben az elsőfokú ítéletnek az átdolgozással megvalósult jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését támadta, nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság - az alperes fellebbezésében kifejtett érveléssel egyetértve - megállapította ugyanakkor, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok az alperes következetes tagadása ellenében nem alkottak olyan zárt, okszerű láncolatot, amely alapján a jogsértés kétséget kizáró módon megállapítható lett volna. A szakértő által az alperes számítógépén talált fájl nem azonos terjedelmű azzal a dokumentummal, amelyet az alperes számítógépéről küldtek 2012. április 17-én B. K.-nak, a szakértő a fájlt visszaállítani nem tudta és nem tudta azt sem megállapítani, hogy ennek a fájlnak mi volt a tartalma. Annyi volt bizonyosan megállapítható, hogy az átküldött anyag terjedelme nem azonos azzal az anyaggal, amely az alperes számítógépén kétségkívül megtalálható volt és "az alperes nevét és aláírását viselte". A szakértő csupán az elnevezésből következtetett arra, hogy az alperes számítógépéről küldött e-mail melléklete azonos a felperes "szellemi termékével". Mivel a felperes nem bizonyította, hogy a gépéről az alperes mentette volna át valamilyen formában a művet az általa használt számítógépre, tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a többszörözés megvalósult.

[8] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli esetben releváns többszörözési mód az Szjt. 18. § (2) bekezdése értelmében a "mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön", amely megvalósulhat egy írásmű számítógépbe történő beszkennelésével vagy akár egy elektronikus szöveg digitális kimásolásával CD-re, pendrive-ra, memóriakártyára. A többszörözés lényege a mű testi dologban való rögzítése olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy az az ember számára közvetlenül vagy közvetve, ismételten érzékelhetővé váljon (dologi műpéldány), illetve a testi dologban rögzített műről további másolatok készítése. A felperes által sérelmezett magatartás, a "továbbküldés" szerzői jogilag nem releváns magatartás, az az Szjt. 18. §-a szerinti többszörözésnek nem tekinthető. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a jogsértést nem találta megállapíthatónak, ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a többszörözéssel megvalósult jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasította.