ÍH 2016.143 TÖBBSZÖRÖZÉS SZERZŐI JOGI LÉNYEGE - ELEKTRONIKUS ESZKÖZÖN TÖRTÉNŐ TÖBBSZÖRÖZÉS - AZ E-MAILEN VALÓ TOVÁBBKÜLDÉS SZERZŐI JOGI MINŐSÍTÉSE

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23045/2013/34., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21174/2015/6. (*ÍH 2016.143*), Kúria Pfv.21746/2016/11. (BH 2017.9.299), Fővárosi Törvényszék P.23196/2018/50., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21135/2019/7.

***********

I. A többszörözés olyan vagyoni jog, amely esetében a műélvezet az eredetihez képest más példányok útján történik. Mindaz a másolási, utánképzési, többszörözési cselekmény, ami a szerzői mű hasznosítási lehetőségeit befolyásolhatja, ebbe a kizárólagos engedélyezési jogba tartozik. A többszörözés lényege: a mű testi dologban való rögzítése olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy az az ember számára közvetlenül vagy közvetve, ismételten érzékelhetővé váljon; illetve a testi dologban rögzített műről további másolatok készítése.

II. A mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön olyan, a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott többszörözési mód, amely egy írásmű számítógépbe történő beszkennelésével, vagy egy elektronikus szöveg CD-re, pendrive-ra, memóriakártyára való digitális kimásolásával valósulhat meg. A mű e-mailen való továbbküldése nem minősül többszörözésnek [Alkalmazott jogszabályok: 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 18. § (1), (2) bekezdés.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2012. április 17. napján a felperes által készített B. SZAKMAI Program 120412.doc fájl-t internetes e-mail formában kolléganőjének megküldte a felperes engedélye nélkül, így azt felhasználta, megsértette a felperesnek a szerzői jogait, amelyre tekintettel az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest továbbá, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított 15 nap alatt a www.m.hu internetes újság belföldi hírek rovatában 11 betűmérettel Times New Roman betűtípussal az ott szokásos cikk formátumban, továbbá a N. napilapban 108 × 48 mm-es méretben fizetett hirdetésként egy alkalommal tegye közzé az ítélet rendelkező részének megállapításra vonatkozó részét. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kárt. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet tényállása szerint a felperes és az alperes 2012 márciusában a GY. által kiírt "Főigazgatói Pályázaton" indultak a megyei önkormányzat B. Kórház-Rendelőintézet főigazgatói állásának elnyeréséért. A felperes 2009-től töltötte be ezt a tisztséget a pályázat kiírása idején is. A 2012-es pályázat elkészítéséhez felhasználta a 2009. évi pályamunkáját. A pályázathoz csatolta a 2012-es második tanulmányt, amelyet az általa létrehozott "B. SZAKMAI Program 120424 work" word formátumú dokumentumban mentette el munkahelyi számítógépén.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szerzői jogait azzal, hogy a csatolt pályázatának részét képező tanulmányába az engedélye nélkül szó szerint átmásolt olyan részeket, amelyeket ő korábban a saját főigazgatói pályázatához készített, továbbá azzal, hogy az engedélye nélkül többszörözte a főigazgatói pályázatához készített művét. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, elégtételadására kötelezését az általa megszövegezett módon és médiumokban, és 500 000 forint nemvagyoni kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelezését.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a neki tulajdonított pályázat tőle származna, állítása szerint a saját pályázati anyaga nem áll rendelkezésére. Arra hivatkozott, hogy azonos alapokból indultak ki mindketten a pályázat elkészítése során, azonos forrásmunkát használtak fel, ezért valótlanul állította róla a felperes, hogy az ő pályázatát használta fel a saját anyaga elkészítéséhez.

Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta. Határozatát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §-ának (1) bekezdésére, 17. § a) és f) pontjára, 18. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, (2) bekezdésére, 19. §-ára, 29. §-ára, 94. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaira és (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. §-ának (1) és 355. §-ának (1) és (4) bekezdésére alapította. Rögzítette, nem volt vitatott a perben, hogy a perbeli pályamunka a szerzői jog hatálya alá tartozik. Megállapította, hogy a felperes nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy az általa bemutatott dokumentum került volna pályázatként benyújtásra az alperes részéről, így az sem volt megállapítható, hogy a sérelmezett mű átdolgozása megtörtént-e. Mivel a felperesi pályamunkával összehasonlítható alperesi anyag nem állt rendelkezésre, az átdolgozást a felperesnek nem sikerült bizonyítania. Az átdolgozás megállapítására vonatkozó kereseti kérelmet ezért az elsőfokú bíróság elutasította. Utalt a perben kirendelt informatikai szakértő szakvéleményében foglaltakra, amelyben a szakértő a törölt tartalmak alapján arra jutott, hogy az alperes rendelkezett a felperes pályázati tanulmányának valamely .doc kiterjesztésű verziójával. A levelezésben talált egy 2012. április 17-én 16 óra 37 perckor az alperes által B. K.-nak küldött e-mailt, amely csatolt fájlként tartalmazta a B. SZAKMAI Program 120424.doc dokumentumot. Ebben "A." aláírással "küldöm a főig. pályázatát" szöveggel a B. SZAKMAI Program 120412.doc állományt tovább küldték, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság az e-mail technikai tulajdonságainak megfelelően a többszörözést megvalósulni látta. Mindezek következtében a szakvélemény alapján pontosított, többszörözés megállapítására irányuló kereseti kérelemnek helyt adott és megállapította a szerzői jog megsértését. Helyt adott az eltiltásra vonatkozó kérelemnek is, míg az elégtételadásra vonatkozó kérelemnek csak részben, mert a több írott médiumban való megjelentetést nem látta arányban állónak az igazolt jogsértés súlyával, a megjelentetni kívánt szövegek pedig nem egyeztek meg a megállapított jogsértés tartalmával. Álláspontja szerint olyan nyilatkozat nem kerülhet megjelentetésre, amely tartalmában több, mint az ítélet rendelkező részének megállapításra vonatkozó része, ezért az elsőfokú bíróság csak ennek megjelentetésére korlátozta az elégtételadást. A nemvagyoni kártérítésre vonatkozó kérelmet is alaposnak találta, mert bizonyítva látta, hogy a felperes az őt ért jogsérelem felkutatása érdekében tett felülvizsgálati kérelmeit követően nehezebben tudott saját szakmájában érvényesülni. A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyát a perbeli kórháznál jogellenesen szüntették meg, az pedig, hogy későbbi pályázatait sem fogadta el az a szervezet, ahol panasszal élt a perbeli eset kapcsán, szintén arra enged következtetni, hogy ezzel összefüggésben hátrányosabb helyzetbe került szakmai karrierjét illetően. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a nemvagyoni kártérítés összegét nem tartotta eltúlzottnak, így azt a kérelemnek megfelelő összegben rendelte megfizetni.