EH 2000.188 I. A regény önálló irodalmi mű, amelynek a szerzői jogutódjával kötött kiadói szerződés hiányában történő megjelentetése nem tartozik a szabad felhasználás körébe, hanem önálló kiadásnak minősül, ezért szerzői jogsértést valósít meg.

II. A szerzői (szomszédos) jogok megsértésének bűncselekménye miatt emelt vád esetén a büntetőbíróságoknak önállóan kell vizsgálni, hogy a büntetőjogi felelősséget megalapozó szerzői jogi vagy szomszédos jogi jogsértés megvalósult-e. E jogkérdések eldöntése más (polgári) eljárástól nem tehető függővé. [Btk. 329/A. §]

A városi bíróság az 1999. január 27-én kihirdetett végzésével a terhelt ellen 2 rb. szerzői (szomszédos) jogok megsértésének vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette. A bűnjelként lefoglalt 16 könyvpéldányt elkobozni rendelte. A sértett polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította. Kötelezte a terheltet a felmerült és esetleg a jövőben felmerülő bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás szerint: A terhelt korábban pedagógusként dolgozott, majd miután munkahelye megszűnt, létrehozta a Kereskedelmi és Szolgáltatói Bt-t azzal a céllal, hogy ajánlott és kötelező olvasmányokat adjon ki gyerekek részére alacsony áron, szerzői jogdíj fizetése nélkül.

1996 szeptemberében a terhelt, mint a Bt. üzletvezetője, illetve mint sorozatszerkesztő a Tarka Könyvei sorozatban - a szerző jogutódjával kötött kiadói szerződés nélkül - kiadta 3500 példányban Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényét.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regénye 31. kiadásának kizárólagos sokszorosítására és terjesztésére a szerző jogutódainak képviselőjével, a Könyvkiadó Rt. 1995. július 5. napján kötött kiadói szerződést 4 évi időtartamra.

A terhelt 1997 májusában szintén a Tarka Könyvei sorozatban - a szerző jogutódjával kötött kiadói szerződés nélkül - kiadta Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. regényét. Ezt szintén 3500 példányban kívánta kiadni, azonban a nyomda rossz minőségű munkája miatt 800 példányt vett át.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. regényének kiadására a szerző jogutódainak képviselőjével, a Könyvkiadó Rt. 1995. november 14. napján kötött kiadói szerződést 1995-2000 közötti időszakra.

A terhelt A Pál utcai fiúk c. mű példányait bruttó 333 Ft, A kis herceg c. mű példányait pedig bruttó 385 Ft áron értékesítette elsősorban iskolák részére. Az értékesítés olyan módon történt, hogy a Tarka Könyvei sorozatot szakirodalomban meghirdették és iskoláktól kaptak a sorozatra megrendeléseket. A sorozatban összesen 10 könyvet jelentettek meg a Móra Kiadó Rt. feljelentéséig.

A vádlott a két regény vonatkozásában az Ifjúsági Könyvkiadó Rt. kizárólagos kiadói jogát megsértette és ezzel a kiadónak A Pál utcai fiúk c. mű vonatkozásában 84 000 Ft jogdíj, míg A kis herceg c. mű vonatkozásában 25 000 Ft jogdíj, összesen 109 000 Ft vagyoni hátrányt okozott.

A nyomozóhatóság a vádlott lakásán 7 db A kis herceg c. könyvet és 9 db A Pál utcai fiúk c. könyvet foglalt le a SCRIPTOR Tarka Könyvei sorozatból."

A végzés ellen az ügyész a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, míg a terhelt és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta. A terheltet bűnösnek mondotta ki 1 rb. folytatólagosan elkövetett szomszédos jogok megsértésének vétségében és ezért 200 napi tétel - napi tételenként 500 Ft - pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetén történő átváltoztatásáról. A Könyvkiadó által az iratokhoz csatolt 4 db kiadványt a kiadó részére rendelte kiadni, míg a SCRIPTOR Bt. által megjelentetett kiadványok közül kettőt elkobzott és az iratokhoz csatolt. Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva, a terhelt bűnösségének álláspontjuk szerint anyagi jogszabálysértéssel történt megállapítása miatt, felmentés végett.

Az indítvány indokolásának lényege szerint a terhelt a szerzői (szomszédos) jogok megsértésének bűncselekményét nem valósította meg.

A szabad felhasználásnak, mint a szerzői jog korlátjának alkalmazása nem sért büntető anyagi jogi jogszabályt. A szabad felhasználás kritériumait vizsgálva a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv.* és a végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969 (XII. 29.) IM rendelet alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy a terhelt által kiadott könyvek olyan segédkönyvek, amelynek a tanulást és a tanítást segítik, ekként a szabad felhasználás kategóriájába sorolhatók.

A megjelentetett művek nem tartoznak a szerzői jogról szóló törvény végrehajtási rendeletének 14. §-a (1) bekezdésében foglalt kiadványok közé, mivel ezek nem az alkalmazott tanterveket követő iskolai oktatáshoz készült tankönyvek, hanem önálló irodalmi alkotások. Az "önálló irodalmi mű" és a "segédkönyv" viszont nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fogalmak. A terhelt által kiadott művek a tanterveket követő segédkönyvek, amelyek - kisebb terjedelem esetén - szabad felhasználás keretében kiadhatók. Ha a Legfelsőbb Bíróság erre nézve nem fogadná el az indítványhoz csatolt jegyzéket, akkor sem a Szerzői Jogvédő Iroda, hanem csakis pedagógus szakértő szakvéleménye lett volna figyelembe vehető.

A "kisebb terjedelem" fogalmának értelmezésénél a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, a törvényben, a szakirodalomban, a kommentárokban és a bírói gyakorlatban sincs egyértelmű meghatározás. Törvénysértő viszont ezek után a terhelt büntetőjogi felelősségének azon indokkal megállapítása, hogy: "A vádbeli két kisregény hetilapban vagy folyóiratban leközlése egy lappéldányban kizárt, és már ennél fogva sem sorolhatók e regények a kisebb terjedelmű önálló művek közé".

A "kisebb terjedelem" fogalmat nem lehet három íven belüli vagy egy lappéldányban leközölhető terjedelemre korlátozni, azt az adott műfajon belül, a jelen esetben a regény műfaján belül kell vizsgálni.

A Szerzői Jogvédő Hivatal jogutódja pedig nem nyilváníthat véleményt olyan tárgyban, (segédkönyv) amit jogszabály meghatároz és a amit pedagógiai gyakorlat követ.

A szerzői jogról szóló törvény rendelkezése szerint önálló mű is lehet átvétel tárgya. Ezért törvénysértő az a megállapítás, amely különbséget tesz átvétel és kiadás között. A jelen esetben egy sorozat kiadása és a szabad felhasználás keretein belül ebbe a sorozatba átvétel történt.

Összességében az indítvány szerint az ügy tárgya valójában nem a szerzői jogok, hanem a kialakuló piacgazdaságban korábban monopóliumot élvező kiadó sérelme. Gondatlanság sem foroghat fenn a terheltnél, mivel a gyakorlatot és a szükségszerűséget ismerve, nem vitatottan nemes cél érdekében adta ki szabad felhasználásként az ügy tárgyát képező kisregényeket.

Végül az indítvány hivatkozott arra is, hogy az eljárt bíróságok lényeges eljárásjogi szabálysértést is megvalósítottak. A terhelt és védője szerint ugyanis az ügy jellegére figyelemmel a szerzői (szomszédos) jogok megsértésének vétsége miatt indított büntetőeljárásokban valamely terhelt büntetőjogi felelőssége mindaddig nem állapítható meg, amíg a szerzői (szomszédos) jogok megsértését az erre hatáskörrel felruházott polgári bíróság nem állapítja meg. A polgári peres eljárás lefolytatásának hiányában sérülnek azok a jogok, amelyek garanciális okok miatt ugyanolyan súlyt adnak a szerzői jogoknak a polgári perekben, mint a szerzői (szomszédos) jogok megsértése miatt a büntetőeljárásokban.

A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen a jogerős határozatok hatályban tartását indítványozta. Álláspontjuk szerint a terhelt bűnösségének megállapítására az irányadó tényállás alapján anyagi jogszabálysértés nélkül került sor.

A terhelt és védője a terhelt bűncselekmény hiányában felmentését célzó indítványt fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványokat részben, annyiban találta alaposnak, hogy - a bűncselekmény elkövetésének az irányadó tényállásból következően okszerű megállapítása mellett - tévesen tekintette a cselekményt a megyei bíróság, folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétsége helyett, folytatólagosan elkövetett szomszédos jogok megsértése vétségének. Tévedett továbbá, amikor nem ismerte fel, hogy a terhelt cselekménye már az elkövetésekor olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, amelyre tekintettel, a Btk. 28. §-ára figyelemmel vele szemben bűnösségének kimondása és büntetés kiszabása helyett - az elsőfokú bíróság álláspontjával azonosan - a büntetőeljárás megszüntetése és megrovás alkalmazása indokolt.

Arra vonatkozóan, hogy a tényállásban írt cselekményeivel a terhelt a Btk. 329/A. §-a szerinti bűncselekményt valósított meg, jogi álláspontját mind a városi bíróság, mind a megyei bíróság igen körültekintően kifejtette.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint teljes mértékben helytállóan mutatott rá a városi bíróság arra, hogy - az irányadó jogszabályok rendelkezéseire figyelemmel, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény, (továbbiakban: Szjtv.) IV. fejezete, és az annak végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) 14. §-a - az ügy eldöntése szempontjából részletes - elemzésével csak az a jogi álláspont tekinthető helyesnek, amely szerint a terhelt által, mint az adott művek felelős kiadója által kiadott két mű kisebb terjedelmű önálló műnek, továbbá az adott kiadásban oktatási segédkönyvnek nem tekinthető. Ekként az Szjtv. IV. fejezetében szabályozott szabad felhasználás a terhelti tevékenységre nem terjed ki és nem is terjedhetett ki.

Ezen álláspontot elfogadva, egyben kiegészítve, helytálló indokokkal mutatott rá a megyei bíróság az alábbiakra is.

Alaptalanul hivatkozott a védő fellebbezésének indokolásában arra, hogy a városi bíróság olyan szerzői jogi kérdésben foglalt állást, amelyre megelőző kérdésként - megyei - bíróságnak van hatásköre, s ezért nem lett volna megállapítható mindaddig a terhelt büntetőjogi felelőssége, amíg előbb az erre hatáskörrel felruházott polgári bíróság jogerősen meg nem állapítja azt, hogy a terhelt, egyben az általa vezetett gazdasági társaság szerzői jogokat sértett.

A szerzői (szomszédos) jogok megsértésének bűncselekménye miatt emelt vád esetén ugyanis a büntető bíróságoknak önállóan kell vizsgálniuk, hogy a büntetőjogi felelősséget megalapozó szerzői jogi vagy szomszédos jogi jogsértés megvalósult-e. Ekként a jogkérdések büntetőjogi elbírálása semmilyen más megelőző eljáráshoz nem köthető.

Azt is helyesen ismerte fel a megyei bíróság, hogy a "kisebb terjedelmű önálló mű" fogalmára sem a joggyakorlatban nem alakult ki még egyértelmű meghatározás. Ennél azonban nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az adott műfajon belül a kérdéses műnek mekkora a terjedelme. A könyvkiadásban pedig erre vonatkozóan az a gyakorlat alakult ki, hogy olyan prózát fogadnak el kisebb terjedelmű önálló műnek, amelyet egy hetilapban vagy folyóiratban teljes terjedelmében le lehet közölni és nem haladja meg a három ívet. Ehhez képest a terhelt által kiadott irodalmi művek kisebb terjedelműnek semmiképp nem tekinthetők.

Ezen túlmenően a terhelti tevékenység nem "átvétel" volt, hanem tényleges könyvkiadás.

Végül az, hogy egy adott művet pl. regényt iskolai oktatáshoz is fel lehet használni, önmagában a kérdéses művet nem teszi a segédkönyvek közé besorolhatóvá, mint ahogyan az sem, hogy a kérdéses művek közül "A kis herceg" című kötet utolsó lapján az nyert feltüntetést, a Tarka Könyvei diákkönyvtári sorozat, kötetei tanulmányi segédkönyvek".

Okszerűen rögzítette tehát - elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértve - a megyei bíróság azt, hogy az a terhelt által megjelentetett kiadványokat olyan önálló irodalmi alkotásoknak kellett tekinteni, amelyek természetszerűleg nem oktatási célra készültek. Ténylegesen pedig nem ezen regények oktatási célra történő "átvétele", hanem a "kiadása" történt meg a terhelt részéről. Az irányadó jogszabályok és a joggyakorlat a szabad felhasználás lehetőségét szigorúan fogja fel. Azt tehát nem lehet a védelem által kifejtettek szerint tágabban értelmezni. Az érintett két mű ily módon kiadása így nem csupán kötelmi jogi követelést alapozott meg, de szerzői jogsértést is eredményezett. Ekként a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozta.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatának eredményeként az alapügyben eljárt bíróságok helyes jogi álláspontjára figyelemmel megerősíti, hogy a terhelt tevékenységével a vonatkozó jogszabályok szerinti szabad felhasználás körébe tartozó tevékenységet az érintett két mű vonatkozásában nem tanúsított, és nem is tanúsíthatott. A kérdéses műveket ugyanis ezen jogszabályok helyes értelme szerint sem kisebb terjedelműnek, sem oktatási segédkönyvnek nem lehet tekinteni. Megjelentetésük sem átvételüket, hanem ténylegesen önálló műként kiadásukat jelentette.

Figyelemmel arra, hogy a folytatólagos cselekmény elkövetésére 1996 szeptemberétől 1997 májusáig került sor, a megyei bíróság által felhívott, később hatályba lépett 5/1998. (II. 18.) MKM. rendelet mellett a Legfelsőbb Bíróság a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyv-ellátás rendjéről szóló, a védelem által rendelet rendelkezéseit is áttekintette. E rendelet 11. §-ának (1) bekezdése szerint a tankönyv-jegyzékkel egyidejűleg - tankönyvvé nyilvánítási eljárás nélkül - el kell készíteni az oktatáshoz szükséges segédkönyvek (szöveggyűjtemény, feladatgyűjtemény, szótár, atlasz, munkafüzet, kotta stb.) jegyzékét. E rendelkezésre figyelemmel is helytálló azonban az alapügyben eljárt bíróságok jogi álláspontja, mivel az oktatáshoz szükséges segédkönyvek jegyzékébe történő esetleges felvétel sem eredményezheti valamely nagyobb terjedelmű önálló irodalmi mű szabad felhasználását.

Alaptalanul hivatkozott tehát a felülvizsgálati indítvány arra, hogy a terhelt bűncselekményt nem követett el.

Viszont tévedett a megyei bíróság, amikor a cselekményt - amellett, hogy a halmazatot okszerűen mellőzte, ehelyett a folytatólagosságot megalapozottan állapította meg - szomszédos jogok megsértése bűncselekményének tekintette. Az adott esetben ugyanis az Szjtv. I. részében meghatározott szerzői jogok és nem az Szjtv. 51. §-ának (1) bekezdése szerinti szomszédos jogok megsértésére került sor.

Ezen túlmenően az elsőfokú bírósággal azonosan a másodfokú bíróságnak is fel kellett volna ismernie azt, hogy a kérdéses két műnek a megyebeli tanulókhoz eljuttatása érdekében diákkönyvtári sorozatban és viszonylag kis példányszámban kiadása az elkövetéskor olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, amely a terhelttel szemben - az eljárás megszüntetése és megrovás alkalmazása mellett - a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetést is szükségtelenné tette.

Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a terhelt bűnösségének kimondása nem foghat helyt, hanem vele szemben a büntetőeljárás megszüntetése, egyben megrovás alkalmazása indokolt.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára figyelemmel, az eljárás megszüntetése helyett bűnösség kimondása, egyben anyagi jogszabálysértéssel történt büntetéskiszabás miatt (BH 1998/11/571. sz. és BH 1996/2/80. sz. eseti döntések) a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a bűnjelekre, a polgári jogi igény érvényesítésének a törvény egyéb útjára utasítására és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyeket nem volt indokolt érinteni - hatályon kívül helyezte. A terhelt ellen a helyes minősítésnek megfelelően a Btk. 329/A. §-ában meghatározott folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértésének vétsége miatt indított büntetőeljárást a Btk. 28. §-ára figyelemmel büntethetőséget kizáró okból (Btk. 22. §-ának e) pontja) megszüntette. Egyben a terheltet cselekménye miatt a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének kötelező rendelkezése szerint megrovásban részesítette. (Legf. Bír. Bfv. V. 1965/1999/5. sz.)